Sajátos a helyzet, mert a Lázadás demokráciát akar, viszont ha ezt komolyan gondolják akkor legalább a saját szervezetükön belül demokratikusan kell müködjenek és elkell fogadják a véleménykülönbségeket még akkoris ha azok korlátokat állítanak eléjük. A támadás híre egyébként az ellenzőket aligha sarkallta tettekre: akik korábban nem akartak harcolni azok valszeg a támadás hírére se mozgosítottak. Jynék akciója és a tény hogy akár sikert is elérhetnek inkább a támadás pártolóit vette rá hogy átlépjenek a demokratikus formákon és bevessék magukat. Ugyanis a legnagyobb érv a támadás ellen épp az, hogy akiket a lázadáshoz lehet kötni azoknak a népét/bolygóját megtámadhatja a Halálcsillag. Azután, hogy a támadásra már sor került ez már nem igazi érv: ha a Birodalom megtudja, hogy például Mon Mothma kapcsolódótt a lázadáshoz nem fogja őket érdekelni hogy a scarifi akció mögül kihátrált. Onnantól hogy elindult az akció már nincs akkora értelme hogy visszafogják magukat.
A kiegészitő könyv külön megjegyzi egyébként hogy Raddus admirális pont azon tagok közé tartozik akinek politizálás nem az erőssége, a Lázadó Tanácsot nem igazán csípi.