Bomarr

Én sem értem. Arra jól emlékszem, hogy a második évad még most tavasszal fog kezdődni? Lehet nem akarják, hogy túl nagy szünet legyen a kettő közt? Oké ez olyan tipp, amit én se nagyon hiszek.

Ami érdekes, hogy a Gotham című TV-sorozat, ami szintén a héten jött meg a téli szünetéből dettó kimarad egy hétre és akár csak a Rebels az is 19-én tér újra vissza.

Azoknak, akik esetleg már az Idiot's Array-t várják: most egy hét ki fog maradni. A következő rész premierje 19-én lesz, az online debütálás pedig valszeg 13-ára várható.

1,3 giga

Örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen akinek bejött a Sin City 2. Körülöttem eddig mindenki lehúzta, pedig szerintem is jó lett. Tetszenek egyébként a mozis listák is. Nálam egyelőre csak az ep.7 a biztos.

Simán Xbox Live-ról vettem meg. 990 Ft-ba került. Fizikai hordozón nem tudod megvenni mivel ez egyelőre csak online úton férhető hozzá. Más mint a Walking Dead, mert annak ellenére, hogy a szereplők többsége és a főhelyszín kifejezetten a játék kedvéért lett létrehozva, az egész elég szervesen kapcsolódik a sorozat világához/történetéhez. A TV-sorozatban taglalt nagybani eseményeknek komoly hatása van a főhösök életére és egy-egy cameo erejéig néhány TV-sorozat szereplő is feltűnik. Persze a lényeget biztos hogy lehet igy is érteni csak a nüanszok, apróságok nem jönnek majd át annyira. Arra az esetre ha szeretnéd kipróbálni a játékot, de nem akarsz kilométernyi háttérinfókat olvasni hozzá, spoiler mögé betettem egy kis egyszerüsitett összefoglalót, amitől szerintem érthető lesz az alapkonfliktus. A leirásban lelövöm az első három évad néhány fordulatát (a játék a harmadik évad végén kezdődik) és a játék kb. 10 perces prológusát.

Game of Thrones: A Telltale Game - Episode 1 Pont olyan jó lett mint vártam. A Telltaleseknek sikerült a bravúr is alkottak egy rakás új szereplőt és egy vadiúj kiegészitő szálat, úgy hogy simán hozták a TV-sorozat szinvonalát. A végeredmény ugyan inkább egy interaktiv film lett, mintsem egy hagyományos kalandjáték, de annak egészen kíváló. Várom a folytatást.

Ha nem szóltak még neked, hogy különös tehetséged van akkor minimum a rajz tanároddal komoly gondok vannak/voltak. Teljesen profi amit csinálsz! Igy tovább!

Azt érdemes megvitatni, ahol véleménykülönbség van. Persze szólhatna minden beszélgetés arról hogy mennyire ugyanazt gondoljuk mindenről és direkt elkerülnénk minden témát ahol ez nem igaz, de ennek kevés értelme van. Egy véleménykülönbség nem személyes támadás. Kár eként kezelni.

Én a magam részéről nem a könyvek hanem a TV-sorozat rajongója vagyok és úgy érzem, hogy a showrunnerek kíválóan érzik hol és miben hibázik Martin, mit kell szanálni és mit kell beemelni. Ez kiválóan látszik az ötös évad pletykákból is. Amit Nute ír az tökéletesen ül és pont ezért meg is mondták, hogy a négyes-ötös könyvbe komolyan belenyúlnak, a forgatási jelentésekből pedig látható hogy tényleg pont ott ahol kell: már simán belemennek a még ki se adott hetes könyvbe, komplett szálakat, főszereplőket dobnak a kukába az utolsó könyvekből stb. És tetszik hogy nem akarják nyújtani mint a rétest: hét évaddal le is fogják zárni. Vagyis két év múlva már a végére is érünk a történésnek, úgy hogy közben Martin körül már az a pletyka terjeng hogy még három könyvre van a befejezéstől. Ami a Gyűrűk Ura összevetést illeti: szerintem a Trónok kisujjból lepipálja az előbbit. Persze nem semmi amit összehozott Tolkien, de szerintem a közelébe se ér Martin világának. Túlságosan is fekete-fehér és valahogy túlságosan is szimpla. Hiába tarkitja az egész valahogy mégis egy egy egyszerű gonosz-jó harcra redukálódik. Természetesen ez ízlés kérdése. Tudom, hogy valaki egy fantasy-ban pont ezt keresi. Engem ez hosszútávon nem tud foglalkoztatni. Az ahogy a Hét királyság viszonyrendszere a Tűz és Jég világa regényekben össze lett hozva szerintem lenyűgöző. Nekem a Trónok előtt pont ezért volt a kedvenc fantasym a Berserk. Mert a történéseknek tényleg van súlya, a karakterek pedig tényleg mélyek. Itt megjegyzem: nekem Tolkiennek a stílusa se tetszik. Személyes vélemény, de mig a Hobbit egész jó olvasmány addig a Gyűrűk Ura nyelvezete szerintem száraz és unalmas. A filmek millioszor érdekesebbé tették, Tolkien meglehetősen papirvékony, számomra többnyire érdektelen szereplőit. Martin egyébként, ahogy Nute írja most szint kizárólag a nagy regényekkel foglalkozik. Az alábbi kiadványokhoz alig van köze, kivéve a novellás kötetet és a világ könyvet de utóbbiba csak egy picit folyt bele, a novellákat pedig most teljesen félretette.

Elvileg vannak szándékos hibák a könyvben, amik a mester pontatlanságát mutatják, de amit emlitesz az szimplán egy ordas nagy nyomdai hibának tűnik. I. Aerys-nál H.U. 209 kéne legyen az uralkodás kezdete és a vele foglalkozó fejezetnél a többi évszám stimmel is, tehát itt nem a képzeletbeli mester, hanem a szerkesztő volt béna. Ez azért tényleg gáz.

Pár szóban értekeznék azokról a kiadványokról, amikkel az utóbbi időben bővült a Trónok harca gyűjteményem. A Tűz és Jég világa Ha van kiadvány, amit kézbe fogni is élmény akkor az ez. Kódex-szerű borító, belül precíz, értő szerkesztés (egy apróság kivételével, de erről majd később). Tömve van gyönyörű, többnyire ehhez a kiadványhoz készült festményekkel és rajzokkal. Utóbbiakra csak egy kritikám lenne: minden fiatal nőnek modell feje van. Ez persze olyasmi amit úgy tűnik az egész fantasy festészet képtelen kinőni. Mintha lenne valami titkos szabály, hogy karakán, érdekes arca csak a férfiaknak lehet, a nőknek viszont úgy kell kinézniük mintha most jöttek volna egy Victoria's Secret fotózásról. Ez főleg akkor mókás, amikor a királyok különféle feleségei vannak feltüntetve. Mintha mindegyik ugyanannál a modell ügynökségnél válogatta volna ki az aráit. De most bolhából csináltam elefántot, mert a képek tényleg lenyügözőek. Ami a belbecst illeti ott viszont már tényleg vegyes a kép. A koncepció, hogy egy óvárosi mester tollából ismerjük meg Westeros és Essos történetét kifejezetten tetszett, de sajnos hamar kiderül, hogy erre az eszközre elsősorban azért van szükség, mert Martin számos részletet még titokban akar tartani. A könyv szerkesztése egyébként két Martinhoz közel álló rajongóhoz, Elio Garciához és Linda Antonssonhoz köthető (utóbbi szívből gyűlöli a TV sorozatot, de ez mellékszál). A munkájukat azzal kezdték, hogy minden háttérinfót ami az eddig megjelent öt könyvben van gondosan összeszedték, majd Martinnal közösen kitalálták, hogy mindezeket milyen hiányzó plusz infókkal egészítsék ki. Sajnos van rá példa, hogy az összeállítás során majdnem szó szerint idézik a könyveket. A kódexet író állitólagos mester majdnem ugyanazokkal a mondatokkal mesél el néhány régi eseményt, mint Öreg Nan az első könyvben. Ami ugye nonsense. In-universe semmi értelme. Meglepett az is, hogy nincs egyetlen épkézláb térkép se a könyvben, ami alapján be lehetne azonosítani, hogy hol vannak egymáshoz képest a fontosabb városok. Így olyas valakinek, aki nincs elmélyedve a Tűz és Jég dala világában a könyv valszeg követhetetlen. És hogy még egy utolsót szúrjak: így egybe olvasva Westeros történelmét azért elég egyértelmű, hogy a fontosabb fordulópontok jelentős részét valamelyik európai történelmi esemény ihlette. Westeros politikájának komplexitása továbbra is lenyűgöz, de igazán csak a regényfolyam történéseinél. A korábbi események, pláne a sok száz évvel korábbiak nem hozzák ezt a szintet. De mint mondtam a kép vegyes, tehát azért van pozitívum is bőven: a regényekben számos olyan régmúlt esemény kerül elő, amikhez hiába tér vissza az író újra és újra mivel nincs egy normális leírás, ami végigvenné a kérdéses konfliktusokat elejétől a végéig, nehezen érthető hogy pontosan kivel mi történt. Nekem legalábbis. Ezért örültem, hogy a Sárkányok első tánca vagy a Kilenckrajcáros királyok háborúja rendesen össze lett foglalva. Ahogy príma volt az essos-i részeket is olvasni: érzésem szerint itt lehetett rátalálni a legtöbb új infóra. A végefelé éreztem úgy hogy talán eleve hibásan álltam hozzá ehhez a könyvhöz. Talán nem is arra van kitalálva, hogy az olvasó első oldaltól az utolsóig végigseggelje. Inkább akkor érdemes felcsapni, ha a TV-sorozatban vagy a regényekben egy homályos utalásba futunk amit szeretnénk jobban megérteni. Erre viszont tökéletes. A végén lévő családfák pedig úgy látom az eddig publikáltak közül messze a legrészletesebbek. Döbbenet, de a Targaryeneknél Aegon, a Hódító szüleitől egész Daenerys-ig le van vezetve a családfa. A Hét királyság lovagja A sorozat negyedik évadában van egy jelenet, ahol a király a Fehér könyvet lapozgatja és rátalál Ser Duncan a Magas nevére, akinek a hőstetteivel négy teljes oldal foglalkozik. Na erről a Ser Duncanről szól Martin három novellája, amit most egybefűzve nálunk is kiadtak. Aki a lovagtól káprázatos hőstetteket vár annak azért érdemes tudnia: Martin a langaléta hősnek 12 novellát tervez. Ez az első három még csak a korai éveket mutatja be. A kóbor lovag (Eredeti megjelenés: 1998) - A képregény változatát már bő egy éve elolvastam, így a sztori nem szolgált túl sok meglepetéssel, de ettől függetlenül bájos volt. Jó, olvasmányos a nyelvezete. De azért érdemes tudni: a Trónok harca könyvek mélységét, komplexitását és realizmusát itt nem érdemes várni. Ez sokkal inkább hasonlít a megszokott fantasy ponyvákhoz. Felesküdött kard (Eredeti megjelenés: 2003) - A trió messze legjobbja. Ez is fantasy ponyva, de abszolút a jó fajtából. Kifejezetten tetszett, hogy ablakot nyitott a nyugodt béke évek mindennapjaira, kisstilű acsarkodásaira. Rejtélyes lovag (eredeti megjelenés: 2010) - Ez a leggyengébb a hármasból. A legnagyobb bajom vele, hogy akár csak az első novella döntő részt ez is egy lovagi tornán játszódik. A végefelé ugyan Martin egész magára talál, de akkorra nekem már késő volt. Remélem Duncan következő alkalmakkal már érdekesebb csetepatékba kerül és remélhetőleg nem kell három újabb novellát és 10 évet várni mire kiderül, hogy mitől emlegetik őt 100 évvel később olyan irtó nagy hősként. De keserű szájíz ide vagy oda: ennek a kiadványnak nagyon örültem. Inside HBO's Game of Thrones - Season 3 & 4 Ez a második "Making of" könyv, amit az HBO kiad a TV-sorozathoz és hála égnek messze lekörözi az elődjét. Az első könyv meglehetősen ad hoc volt: belekapott témákba, amiket aztán gyorsan elfelejtett, ráadásul ahhoz képest hogy ott kellett volna taglalni a második évadot is, utóbbinak alig jutott pár oldal. A harmadik és negyedik évad "Így készültje" sokkal átgondoltabb és érdekesebb lett. Tömve van érdekes forgatási anekdotákkal. Egyetlen bajom, hogy kevés benne a látványterv. Game of Thrones: Graphic Novel - Volume 3 Ez az utolsó előtti nagy képregénykötet, ami a Trónok harca regény adaptációjával foglalkozik. Ahogy haladunk a történetben egyre erősödik bennem a gondolat: a Trónok harca nem képregényre való. Ahhoz a sztori túlságosan is párbeszéd orientált. A készítők ugyan igyekeznek minden színes álmot, visszaemlékezést és múltbeli eseményt képekben is feleleveníteni, de talán pont ezért érezni hogy elég rendesen küzdenek vele, hogy a dolog működjön. Épp emiatt ez a projekt marad ami volt: egy érdekesség. Annak nekem kiváló. A rajzolókat a TV-sekkel szemben nem köti a büdzsé. Mindent pont olyan nagyban ültethetnek át erre a vizuális formátumra, ahogy az meglett írva. Emiatt valszeg még a későbbiekben is elő fogom néha venni. The Sworn Sword: Graphic Novel A második Duncan novella a "Felesküdött kard" képregény-adaptációja. A sztori sokkal képregény-barátabb plusz itt a készítői gárdát is tehetségesebbnek érzem. Kifejezetten jól szórakoztam rajta. Sokkal jobb, mint a Trónok harca képregény.

Most akkor a jobbnál jobb helyszinek érdekelnek de ha már kicsit is érdekessé teszik Lothalt például azzal hogy valamikor az elmúlt ki tudja hány száz évben épült itt egy templom az már baj? Mondjuk lehet azért nem értem, mert nekem az SW elsősorban a minőségi mesét jelenti, amibe nem hogy belefér de kifejezetten jól mutat ha egy bolygót, ami fontos a karaktereknek mi magunk is megismerünk. Lásd: Tatooine, ami a leirásod alapján gondolom neked szintén unalmas, én viszont mindig imádom mikor ott játszódik valami.

Annak aki a Lothalon él nyilván ez a világ közepe. Ahogy velünk is szinte minden Magyarországon történik pedig az univerzumhoz, sőt a Földhöz képest is elég elhanyagolható a mérete. De csak azért mert pici nem jelenti azt hogy két helyszinnél nincs több rajta. Vannak fantasy világok (Gyűrű Ura, Trónok harca), amik végig nem hogy egy bolygón de pár vagy egy kontinensen játszódnak. Remélem nem azt fogjuk elkönyvelni erőltetettnek ha végre normálisan megismerünk egy bolygót.

Összeszámoltam és a tavaly bemutatott filmekből összesen 99-et láttam. Még így is jó pár van amit nem láttam de szeretnék (Into the woods, The imitation game, The theory of everything, Birdman stb.) Az 5 leggyengébb film amit láttam a tavalyi termésből 5, Szabotázs (Sabotage) - Az első tíz perc egy tökös Arnold filmet ígért, de végül az osztrák tölgy egyik legrosszabb filmje kerekedett ki belőle. Szegénynek nagyon nem akar összejönni ez a visszatérés. 4, Kite - Egy egészen jó anime-ből csináltak egy borzasztó élőszereplős filmet. Elképzelni nem tudom, hogy Samuel L. Jackson-t hogy vették rá a szereplésre (megjegyzés: aki az anime-t nézi az viszont a vágottat keresse, mert a vágatlanban vannak teljesen fölösleges pornográf jelenetek) 3, Téli mese (Winter's Tale) - Tipikus esete annak amikor a szentimentalizmusból csöpögős nyál lesz. Éreztem hogy meg kéne hatódnom, de helyette csak a gyomrom fordult fel. 2, Műkincsvadászok (Monuments Men) - Oké, ez az a film aminél nem akartam hinni a szememnek. Összejön egy rakás hollywoodi sztár, hogy eljátszanak egy második világháborús drámát/vígjátékot, csakhogy véletlenül mindannyian elvesztettét a forgatókönyvet. Más magyarázatot nem tudok arra, hogy ennyi erőtlen, improvizáltnak tűnő, sekélyes jelenettel van tele a film, amiknél én is jobbakat írok akár öt percen belül. George Clooney szégyelje magát 1, Kamuzsaruk (Lets be Cops)/ A csajok bosszúja (The Other Woman) - Két különböző film, de ugyanaz a műfaj: mainstream amerikai vígjáték. Ahogy látom jelenleg ez a filmkészités alja. Ezerszer elhasznált, altesti poénok, idegesítő szereplők... újévi fogadalmam, hogy ha csak az egyik hasonló műfajú film nem kap magasztaló kritikákat mindet messzire kerülni fogom. Az 5 legnagyobb csalódás 5, Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings) - A Prometheus után ugyan már nem volt sok bizodalmam Scott-ban az előzetesek mégis felcsigáztak. És a történelmi filmjei végülis mindig minimum szórakoztatóak, nemde? Ezzel a megnyugtató gondolattal ültem be a moziba, hogy aztán jókorát csalódjak. Hiába jók a szinészek és a látvány, a film annyira kapkodós, hogy minimális szinten se tudott bevonzani. Az ókori Egyiptomtól leesett az állam, de sajnos ezzel ki is fújt. Nem gondoltam volna, de a szintén idei Noé-t is alulmúlta. Ugyanebben a témában az Egyiptom hercege fényévekkel jobb. 4,VHS Viral - Korunk egyik legjobb horror franchise-ját sikeresen tönkretették. 3, Batman fia (Son of Batman) - Az elmúlt évek legjobb animációs filmjeit rendre a DC szolgáltatta. Tavaly ráadásul komoly évfordulót ültünk: a bőregér franchise 75 éves lett. Gondoltam ha valamikor akkor most alaposan összekapják magukat. Aztán letették az asztalra ezt a szerencsétlenséget, aminek a főszereplője -a címben is szereplő kisfiú- az egyik legidegesítőbb Batman karakter akit valaha láttam. Még jó hogy tavaly elkészült az Assault on Arkham is. Azzal szépítettek. 2, Sráckor (Boyhood)- Ez a film 12 évig készült és a gyerekkort hivatott bemutatni. Ahelyett, hogy maszkkal öregítették volna a szereplőket, kivárták, amig tényleg megöregednek. Ez a koncepció annyira üt, hogy sikeresen meg is vette a kritikusokat. Akik a csodálattól nem vették észre, hogy ez a film az égadta világon semmit nem ad: a főszereplő hiába öregszik meg a szemünk előtt, semmi érdekeset nem tudunk meg róla. A film első felében talán két normális mondata sincs, csak bámul bele a nagy világba és vonogatja a vállát és amikor igazán megszólal akkor is azt kivántam bár ne tette volna. Ebben a filmben nincsenek következmények: egy jelenetben például a főszereplőt szivatja pár gyerek, de csak azért hogy ez a közhely is meglegyen. Nem kell vele foglalkoznunk mert a készitők se teszik: a kérdéses srácokat soha többé nem látjuk. A filmet látva az volt az érzésem, hogy az én gyerekkorom ehhez képest egy valóságos akciófilmbe oltott dráma/vígjáték volt. Ez a film tökéletes példa arra, hogy a semmit is el lehet adni, ha jól van csomagolva. A 12 év forgatásnak hála tán még az Oscar is meglesz. 1, Harag (Fury) - A háborús filmeknél a '60-as években volt népszerű az a koncepció, hogy Amerika ellenségei mind kizárólag idiótákból állnak, akik eszetlenül rohangálnak a puskatűz előtt és várják, hogy az USA hősei lepuffogtassák őket. Döbbenet, de a Fury-ban ez a halottnak hitt koncepció újra feléledt. Persze picit más formában: itt már mindenki tökig sáros, a hősök néha dillemázgatnak, de nem kell aggódni: ha jön az akció akkor olyan mintha egy fantasy filmben lennénk. Értem én, hogy a veteránoknak akarnak emléket állitani, de szerintem pont az ellenkezőjét érik el a kivánt hatásnak: azzal, hogy a német csapatokat mind rettentő bénának állítják be, az amerikai katonák érdemeit is kissebbítik. Ha ennyire hülye volt az ellenség, akkor miért okozott olyan komoly károkat és miért tartott ennyi ideig a háború? A Fury egyébként egész az utolsó fél óráig még elmegy kategória, de amit a fináléban lerendeznek arra nincs mentség. Valszeg az utóbbi 20 év legrosszabb mainstream háborús jelenetét sikerült összehozni. Az 5 legjobb vígjáték 5. Zombeavers - B-filmekkel könnyű lekenyerezni, ráadásul ez nem is akármilyen: ahogy a cím is mutatja, zombivá vált hódok ölik a szexéhes tiniket. A szőrös rágcsálók nagyrészt otromba bábokkal vannak megoldva, ami csak tovább tekeri a vicc faktort. 4, Cuban Fury - Rettentő bájos brit "feel-good movie", amiben a pocakos Nick Frost újra magára talál a szalszán keresztül. 3, St Vincent - Most mondanám, hogy Bill Murray már akkoris vicces lenne ha csak állna és a kamerába nézne, de erre ott van cáfolatul a Monuments Men. Egy jó forgatókönyv azért neki se árt és itt most kapott egy olyat amiben brillirozhatott. Gyönyörű jutalomjáték. 2, Lego kaland (LEGO - The Movie) - Gyerekkoromban imádtam legózni, és talán pont azért nekem ez egy tökéletes nosztalgia film volt, ami nem mellesleg tele van kreativitással. 1, Dead Snow 2 (Død snø 2) - A Hullajót idéző hentelős állatság náci zombikkal. A középszerű első részt többszörösen lekörözi. Imádtam. A 10 legjobb látványfilm 10, 300 - A birodalom hajnala (300 Rise of an Empire) - Nekem nagyjából azt adta mint az első rész: kifejezetten látványos hentelés és még az akciók közti jelenetek is okésak. Nem markol nagyot, de amit vállal azt teljesíti. 9, Raid 2 - Az akciójelenetek annyira elképesztőek, hogy még a sekélyes sztorit is feledtetni tudták. 8, Csillagok között (Interstellar) - Gyönyörűséges űrjelenetek, hangulatos felvezető. Kár, hogy a sztori annál rosszabb lett minél többet agyaltam rajta, de -talán azért is mert túl kevés komoly sci-fi készül manapság- nagy élmény volt. 7, Hobbit - Az öt sereg csatája (Hobbit: Battle of Five Armies) - Megkockáztatom, hogy az első egy óra a legjobb szekvenciákat tartalmazta, amiket a Gyűrű Ura világához valaha forgattak. Eszement mód beszippantott. Aztán persze jöttek a videojátékszerű akciók, de most még ezek se igazán tudták elrontani azt a hangulatot, amit a felvezetés megalapozott. 6, Amerika kapitány - A tél katonája (Captain America: Winter Soldier) - A Marvel világa kezd felnőni. Az első fázis legfeljebb ásitozást váltott ki belőlem, de az Iron Man 3 óta kezdenek meggyőzni róla, hogy ezt a világot is komolyan kell venni. 5, Majmok bolygója: Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes) - Majmok lovak hátán, géppuskával? A trailereken gurultam a röhögéstől. A film nem kis érdeme, hogy elérte nálam, hogy komolyan vegyem a koncepciójukat. Talán mert (nem vicc!) a majom karakterek tényleg remekül meg lettek írva. 4, A megtisztulás éjszakája: Anarchia (The Purge: Anarchy) - Vérengzős film létére elég nagyszabású, ami pláne a csalódást keltő első rész után meglepő. Az alapötletet (egy utópiában minden évben megrendezik az Aratás éjszakáját, amikor mindenki szabadon garázdálkodhat, ölhet, lophat büntetőjogi következmények nélkül) szerintem maradéktalanul kiaknázták. Már készül a harmadik rész, de elképzelni se tudom, hogy lehet ezt még fokozni. 3, A holnap határa (Edge of Tomorrow) - Az Idétlen időkig beleoltva egy inváziós sci-fibe. A párosítás eredménye: az utóbbi évek egyik legokosabb mainstream filmje. 2, X-men: Az eljövendő múlt napjai (X-men: Days of Future Past) - Ha komoly karakterépítésről van szó, akkor a képregényfilmek között az utolsó két X-men film verhetetlen. Mindez itt egy brutál erős sztorival és néhány egészen pazar akció-jelenettel társul. Vágom a centit a folytatásig. 1, A Galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy) - A fene gondolta, hogy ez ilyen jó lesz, de az a helyzet, hogy a Star Wars filmek után ez a legjobb űropera. A gonoszok ugyan teljesen érdektelenek, mint szinte minden Marvel filmben, de a humor és a világ olyan bombasztikusan jóra sikerültek, hogy feledtetik is ezt a hiányosságot. A 10 legjobb dráma 10, The Babadook - Első látásra csak egy ijesztgetős horror, de kicsit utána gondolva hamar kiderül, hogy ez sokkal több annál. Hogy mivel azt csak spoilerben árulhatnám el, így inkább csak annyit mondok: aki szereti a jó pszicho-horrort az nézze meg. 9, In Your Eyes - Ilyennek kellett volna lennie a Téli mesének. Negédes szerelmesfilm egy természetfeletti csavarral. A különbség csak annyi, hogy ez tényleg jó. 8, Országúti bosszú (The Rover) - Tipikusan az a film, amit nem igazán ajánlanék másoknak, tekintve hogy rettentő lassú. Egy posztapokaliptikus világban járunk, ahol biza simán percek telnek el a semmivel, de ezek nagyonis súlyos, nyomasztó percek. Rám óriási hatással volt. 7, Frank - A főszereplő a filmben állandóan egy óriási stilizált embermaszkot visel. Amikor ezt meghallottam azt hittem valami tipikus köldöknézős művészfilm lesz, helyette kaptam egy briliáns, szívhez szóló biopic-et egy fiktív underground bandáról. Fassbender úgy nyújtja élete egyik legjobb alakítását, hogy az arcát sose mutatja. 6, Diplomatie - A második világháború utolsó szakaszában járunk: a németek folyamatosan kénytelenek feladni az állásaikat. Kérdés mi legyen Párizzsal mielött végleg lelécelnek? A parancs a nagyváros teljes megsemmisitésről szól. Had lássa a világ mi a felszabadítás ára. Egy svéd diplomata Raoul Nordling azonban meg akarja győzni a helyi német vezért, hogy a parancs ellenére hagyják érintetlenül a francia fővárost. A film szinte kizárólag kettejük beszélgetését mutatja be. Feszült, izgalmas, precizen megírt dráma a történelem egy kevésbé ismert fejezetéről. 5, Éjjeli féreg (Nightcrawler) - Húsba maró szatíra a bulvár világ működéséről. Bár a script önmagában is elég erős igazán Jake Gyllenhaal alakítása teszi felejthetetlen élménnyé. 4, Igaz szívvel (The Normal Heart) - Az HBO filmje a '80-as évekbe kalauzol, amikor az AIDS először ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. Ekkor még sokáig mint a homokosok betegségét tartották számon. A film főleg a meleg közösségek szemén keresztül mutatja be az akkori helyzetet. Aki nehezen bírja az ilyesmit azt figyelmeztetnék, hogy bár himbi-limbiből csak egyet mutatnak, akad pár férfisegg és csók a filmben. Egyáltalán nincs túlzásba vive de ez tipikusan olyan ami egyéne válogatja ki mennyit bir. Mindenesetre aki ezen túlteszi magát az egy briliáns drámát kap majd. 3, Csillagainkban a hiba (The Fault in Our Stars) - Nagyon örülök, hogy még a hype előtt láthattam. Fogalmam se volt mi lesz a filmben és épp ezért nagyot ütött a két szerelmes története. Bevallom emberesen, itt-ott meg is könnyeztem. 2, Kálvária (Calvary) - Meglepő kérdést boncolgat a film: a katolikus egyház botrányai vajon milyen hatással vannak azokra a papokra akik semmi rosszat nem tettek? A válaszokat egy ír falu hétköznapjain és Brendan Gleeson világbajnok alakításán keresztül mutatják be. Felkavaró és letaglozó. 1, Holtodiglan (Gone Girl) - Imádom Hitchcock filmjeit és épp ezért tapsikolva fogadok minden olyan új filmet, ami az ő filmes hagyatéka alapján készül. Félre értés ne essék: nem remake-ről van szó, csupán a Holtodiglanon jól érezhető a Mester hatása. Ez azon kevés filmek egyike, aminél úgy érzem mintha személy szerint nekem készült volna. Minden porcikája pont úgy van összerakva, ahogy a leginkább szeretem. Eddig még csak kétszer láttam, de lesz ebből harmadik nézés is és a Holtodiglan hatására már egy Hitchcock maratont is tervbe vettem. u.i.: Az útvesztő nálam okés volt. Nem volt rossz, bár különösebben jó se volt

BUÉK mindenkinek

Nálam egyértelműen a kiemelkedő pozitivumok sorában volt, hogy a rész Lothalon játszódott. Már részek óta várom, hogy lássunk végre valami érdekeset is a bolygóból. Oké, hogy a Star Wars általában nem szokta átadni az érzetet, hogy egy bolygó mennyire nagy és egy planéta érzetre kb. akkora mint fél Pest megye, de mivel most a hősök többnyire itt laknak, Lothalt van idő normálisabban is bemutatni. Egy galaxisban ahol ilyen régóta használják az űrutazást a legeldugottabb lakható helyek is tele kéne legyenek érdekes látnivalókkal. Legalábbis ezt vártam és most végre megkaptam. Coruscant és a Tatooine után ez lesz a harmadik normálisan kidolgozott bolygó. Remélem itt most nem állunk meg. Lothalnak például az űrnézetek alapján van pár tengere is. Azokat is be lehetne mutatni.

Yoda konkrétan kapcsolatba lépett Ezrával ezért hallotta a hangját

Szívesen! Csatlakozom. Leesett az állam annyira jó!

Path of the Jedi epizód: https://mega.co.nz/#!N0l1TKYJ!Oe8UL3j2O8sDXpGy-XfLzFuDj1QkCTU0HlG8IImScWs

Nyilván olyasmi kellett a háttérbe amiről első nézésre is egyértelmű, hogy Star Wars, ugyanakkor az új filmhez készült. Ez eléggé leszűkiti a lehetőségeket. Rakhattak volna oda egy új X-winget is de az fele ennyire se lett volna menő. Mivel ez nem PR anyag (akkor nem lenne a boritón) a koncepciót valszeg a Fortune újságnál találták ki (vagy pár felválzolt lehetőségből választották ezt).

Doctor Who Karácsonyi Special - Imádtam! Az évadzáró okozott egy kis keserű szájizt, de ez simán korrigálta azt. Jó volt a hangulat, a sztori, a fordulatok, a humor, minden.

Kellemes karácsonyt mindenkinek!

Nem kell annak tartani. Bizonyithatóan kamu. Ez a lucasi koncepció meg nem tudom mi amit irsz. Tudjuk hogy tőle származik a sztori mag. Lucas olyat talált aki ami nem az ő koncepciója? Nem semmi.