Bomarr
Moderátor
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Bomarr összes hozzászólása
-
-
Ahogy azt ugye több helyen is lehozták már: a Trónok harca második évadja idén megkapta a legjobb speciális effektekért járó Emmy-díjat. Mostmár van egy kiváló montázs-videó is ezekhez az effektekhez (persze akik még nem látták a sorozatot azoknak spoileres):
-
Ennyire nem hiszem, hogy túl kéne komplikálni. Erről most az jut eszembe -és elnézést hogy felhozom újra a témát, de nem a szapulás szándékával- hogy amikor Filoniék elmondták, hogy visszajön Maul akkor mindenki össze-vissza spekulált, hogy ez mit jelent, közben csak én irtam le újra és újra hogy nyilván azt jelenti amit mondanak: vissza fog térni és kész. Filoniék terelni szoktak, de komplett hazugságokat nem szoktak mondani. Ha ezt mondják akkor jó eséllyel ez van.
-
A tudomány természetéből következik, hogy nincsenek kőbe vésett igazságai. Ami egyik nap még lehetetlennek tűnik az lehet pár év múlva már simán megvalósítható. Ebből persze nem következik, hogy ez a tudós csapat biztosan megoldja, hogy a fénynél gyorsabban lehessen utazni, de meglepő lenne ha előbb-utóbb valakinek nem sikerülne. Hogy mennyire nehéz jósolni azt ez a pár idézet is mutatja: "A levegőnél nehezebb tárgyak sohasem fognak repülni" - Lord Kelvin, 1885 "Az emberiség sohasem fogja megismerni a csillagok kémiai összetételét" - Auguste Comte, 1835 "Jó terv csak egy dologról feledkeztek meg: a gőzmotor működéséhez szilárd talapzat kell" - a brit tudományos akadémia elnöke arról, hogy miért nem lehet megvalósítani a gőzhajót "A számítástechnika elérte fejlődésének határait" - Neumann János, 1949 "A fájdalom a sebészeti beavatkozás örökös velejárója lesz" - a párizsi egyetem orvostudományi karának professzora, 7 évvel az éter "feltalálása előtt". "A gőzhajó sohasem lesz képes áthajózni az Atlanti-óceánt, mert több szénre volna hozzá szüksége, mint amennyi elbír" - Dionysius Lardner, a London University természettudományi professzora. Számtalan ilyen van ami mind azt bizonyitja: a tudományban soha se mond azt hogy soha
-
-
Pont az ott elmeséltek alapján gondolom.
Jó kis kép! Azt jól sejtem, hogy
Egy ideje bevezettünk egy olyan iratlan szabályt, hogy ide a nyilvános fórumra nem rakunk fel képeket. PM-ben viszont szerintem nincs akadálya a körbeküldözgetésnek, ha valaki kiváncsi rájuk. Mondjuk most pont én egyet se készitettem, ugyhogy most mások nevében igérgetek...
Csatlakozva a többiekhez: tényleg nagyon jó kis tali volt. És Frenkie: örülök, hogy jöttél
Erről az Uralkodó híres szavajárása jut eszembe: Sok sört fogunk inni, de én azt hiszem egy rövidet is benyakalok majd!... vagy ilyet nem mondott?
Boldog születésnapot Dzséjt!
De hát Riddick, pont te is azt támogatod, hogy ne legyen az emberek egy csoportjának annyi joga mint a többinek, majd felháborodsz rajta, hogy embereg pattognak azon hogy valamihez nincs joguk? Kicsit ellentmondásos. Egyszer diszkriminálsz és helyesnek tartod ezt aztán meglepődsz hogy valaki nem kér a diszkriminációdból. Erkölcs: számomra egy erkölcs létezik: mindenki éljen úgy hogy ne ártson se magának se másoknak, se fizikailag se lelkileg. Minden ezen túlmutató "erkölcs" (például két felnőtt nő szerelme másodrangú, mert az ő nemi szerveik összerakásából nem lesz gyerek) számomra mesterkélt erkölcs. Nem véletlen szerintem,hogy az eltérő kultúrák eltérően viszonyultak a homoszexualitáshoz, de a jó és a rossz fogalma mindig mindenhol ugyanazt jelentette: a gyilkost, a tolvajt, a hazugot mindenhol büntették, kinézték. Ez a bizonyiték rá szerintem, hogy ezek elitélése egyetemes és nem néhány kultúr-alkotó fejfájása. A homoszexualitás elitélése közel sem az: a középkori Japánra például aligha lehetne mondani, hogy erkölcstelenek lettek volna. A család, az apa-figura stb. intézménye elképesztően fontos volt, még az európai normákhoz képest is. Ennek ellenére a homoszexualiást nem tartották abnormálisnak, erkölcstelennek. És ők csak csak egy példa a sok közül. Donát: hát még ha ki is tűzném azt a célt, hogy megpróbáljalak meggyőzni, ahhoz azért elötte nekem is alaposan rendezni kéne a gondolataimat. Most csak annyit, hogy eddig össz-vissz egy homokos embert ismertem és bevallom, bármennyire is elfogadó legyek, kényelmetlenül éreztem magam a társaságában, annak ellenére is, hogy a viselkedéséből képtelenség volt megállapitani, hogy kihez-mihez vonzódik. Szerintem mindenkiben van egyfajta undor, még ha nem is ez a jó szó rá: de alapból tudod, hogy más emberek gesztusai mit jelentenek, itt meg félreérthető és furcsa lehet az egész. Annyira abban növünk fel, hogy ezt el kell utasitsuk -tipikus hogy kisiskolások egyik káromkodása a buzi... már ott bevésődik hogy ez valami nagyon pejorativ- hogy nagyon nehéz öszintén elfogadónak lenni, nem csak egy vita szintjén hanem a való életben is. Viszont pont ennek az ismerősnek a példáján láttam, hogy ennél nagyobb stigma ma nem létezik. Sok mindennel születhet az ember, de ez tényleg olyan ami mindent tönkre tehet: családi és baráti kapcsolatok (és akkor az én saram: ezzel az emlitett ismerőssel már én sem tartom a kapcsolatot... természetesen nem feltétlenül ezért, ez egy hosszú történet, de hát csak igy alakult), elhelyezkedést... és nonplusz ultra, hogy ha szert is tesz egy jó párkapcsolatra akkor az is másodrangú az állam szerint.
Donát: Szerintem amig a rögvalóságban, az átlag-ember szintjén az állások legtöbbje jobb esélyeket-fizetést ad a férfi munkavállalóknak mint a nőknek ugyanannyi munkáért, addig a túlzásokra való fókuszálás terelés. Fontos persze erről is beszélni, de ha az esélyegyenlőségi mozgalmak kapcsán elsősorban erről beszélünk, hogy de néhány milliomos sportoló kevesebb milliót akaszt le meg ehhez hasonlók, akkor könnyen szem elől téveszthetjük azt a jelenlegi nagyonis fontos problémát, hogy a nőknek napjainkban sokszor iszonyatos energiákat kell megmozgatniuk hogy ugyanugy érvényesülhessenek a mindennapi életben mint a férfiak. Homoszexuális dolog meg: tehát minden olyan férfi-női kapcsolat, ahol nem születhet a párnak gyereke, mert az egyik fél meddő az egyenértékű a homoszexualitással és abnormálisnak tartod őket és tölük is vennéd el a jogokat? A logikádból ez következik. Szerintem a másik ember megértésének a hiánya kijelenteni, hogy a párkapcsolat a fajfenntartásól szól. Valakinek igen, valakinek meg lehet nem. Van akik nem meddők és mégis inkább örökbe fogadnak (ismerek ilyet). Szerintem nem jó amikor az állam mások magánéletébe akar beleszólni ezen a szinten és kijelenti, hogy aki nem egy kitalált értékrend szerint él az abnormális és vegyünk el tőlük jogokat (miközben véleményem szerint egyszerüen csak az undor munkál a jogalkotókban - dehát ilyen alapon akkor a kövér emberek se házasodhassnak, mert az se lehet épp szép látvány mikor ők szexelnek) Amig egy párkapcsolatban a felnőtt résztvevők sem fizikailag sem lelkileg nem bántják, sőt szeretik egymást, addig szerintem ebből a játékból az államnak ki kéne maradnia. A homoszexualitáshoz való viszonyulás mondjuk szerintem nagyrészben kultúrafüggő is. Nálunk a többség elitéli mert egy keresztény-kultúrkörben nőttünk fel ahol ez alapvető bűn. Az ilyesmi pedig nagyon lassan kopik ki még úgyis, hogy a nagy többség már nem hívő (és ez összefügg azzal, hogy mit tartunk undoritónak: régen amikor az orális szex bűnnek számitott azt is undoritónak tartotta a többség (egyébként hasonló okból nevezték bűnnek mint amiért te most vennéd el a jogokat a homoszexuálisaktól: nem lesz belőle fajfenntartás))
A fórumon is meghirdetett talik mindig a Katicában szoktak lenni. Szerintem tarthatjuk továbbra is a hagyományt.