Bomarr

Én még sosem öltem pénzért/hivatásól, igy egy hajszálnyit se érzem hogy az Aliens katonái olyanok lennének mint én... a szalutáló kislány meg aztán pláne: járkálnak mindenfelé a szörnyek, de csak azért is kitart? Aha persze... ha az Aliens-ben vannak olyan karakterek mint te vagy én azok a falra tapadva vannak begubozva. Az Alien 3 figurái meg annál jóval több jellemvonásból állnak össze, mint hogy "gyilkos bünözők". Három főszereplőre ez eleve egyáltalán nem igaz.

Dzséjt: A talpraesett kislány karakterét kár volt kitalálni is, az már csak egy sokadik bűne, hogy ebből trend lett . A jófej katonát egyébként nem hinném, hogy az Aliens találta ki. Bár az újitás lehet hogy semmi érdekes sajátossága nincs és tényleg csak két attributuma van, miszerint jófej és katona. Más szemmel egyébként én nem tudom nézni mint mai szemmel, hisz most néztem újra őket nemrég. És ha a harmadik hatásosabban adja a horror hangulatot és itt és most jobb hangulatot áraszt akkor számomra lényegtelen, hogy melyik hogy mutatott a saját korában. Igen, elismerem, hogy filmtörténelmi szempontból az első film a fontosabb, de nem is filmtörténelemről irtam az elöző hozzászólásomban hanem a saját véleményemről és arról hogy melyiket nagyobb élmény nézni (egyébként az első és a harmadik film között még csak kisebb különbséget érzek, nálam igazán a második zuhant sokat az évek során... persze ezzel együtt is egy kifejezetten jó filmnek tartom). Egyébként én úgy vagyok vele, hogy ha választhatok, hogy inkább egy film amiben remek karakterek vannak, jó hangulat, jó zene, jól használt gore stb. de a sztoriban van egy-két következetlenség akkor inkább ez mint egy sztori ami rettentő jól összeáll épp csak hiányzik egy rakás dolog az előbb felsoroltakból.

Nekem messze az Alien 3 a kedvencem a sorozatból. Ahhoz képest hogy ez egy horror film sorozat igazából ez az egyetlen ami tényleg horror. Az első rész felett eljárt az idő: pokoli hangulatos, nagyon szépek a diszletek épp csak egyáltalán nincs meg benne a borzongás, ami egy horror sajátja szokott lenni. Érdekesnek érdekes, de annyira minimalista, amikor a szörny ténykedéseit kell mutassa, hogy az már elvesz a szörny imidzséből is. A második rész meg darálni való lényeket csinált belőlük. A harmadik viszont visszahozta az "idegentől való borzongást" amit az első rész próbált felépiteni csak mostmár teljes pompájában: a hangulat tényleg iszonyat nyomasztó, a lény tényleg durvul. A karakterek végre élnek: én ugyan régen annyira odáig voltam az Aliens-ért, hogy havonta egyszer megnéztem, de aztán eléggé ráuntam a kommandósokra... nincs az a szivarozó parancsnok aki felérne nálam egy Clemens-el. Tetszik, hogy nem csak cool egy sorosaik vannak, hanem tényleg élő figurának tűnnek.

Annak idején nagyon megkönnyitette az ep.3-ra való várakozást. Nosztalgikus volt most visszanézni ezt az egy részt. Padmé egyébként hogy néz már ki a végén Én azt birom Tartakowsky-ban hogy egyszerre tud vicces és komoly lenni.

A Terminator Salvation egy kellemes meglepetés volt az utolsó húsz percig. Ott valahogy túl B-kategóriás lett az egész, pedig igéretesen indult. De a harmadik résznél persze mindenképp jobb.

Készülhetne több ilyen kliséhalmaz.... szerintem kifejezetten jó lett. A vége egyébként mitől moralizálás?

A TCW tinédzsereknek készül. Szerintem nem mutat többet vagy kevesebbet mint amennyit általában az ennek a rétegnek készülő sorozatok. Vannak példák a bevállalósabb látványú sorozatokra meg a kevésbé erőszakosra is. Lehet hogy a végeredmény majd jól rám cáfol, de per pillanat nem hinném hogy pont az élőszereplőssel akarnák feszegetni bármilyen határt miközben a network TV-zés elég erősen bekorlátozza hogy mit is lehet bemutatni, pláne ha eleve azzal indulnak neki, hogy már ők maguk is számolnak a gyerekközönséggel (annak ellenére hogy nem ők lesznek az elsődleges célcsoport). Az biztos, hogy a TCW-hez képest az erőszakábrázolás egy ilyen sorozatban erősebb lesz, de arra számitanék hogy inkább a suspense-el, a sejtetéssel fognak játszani, semmint azzal hogy tényleg elénk nyomnak pár meredek dolgot. Lucasék az ilyen grafikus erőszakra azért rendszerint ügyeltek: jellemző, hogy a Lucasfilm szinte az egyetlen nagy játékgyártó akinek a game-jeiben nem dől hektoliterszám a vér, sőt szinte semmilyen vér nem folyik, amihez ebben az iparban óriási önmérséklet kell. Még a nagyon komoly, nagyon darkos Star Wars 1313 in-game jeleneteiben sincs látható nyoma annak hogy valakit meglőttek egy lézerpisztollyal (és rögtön jó példa rá hogy ez a felnőttes, sötét, fejvadászos hangulat milyen jól működik szerény grafikus erőszak társaságában is). Az ilyesmi valahogy távol áll a Star Wars-tól és amikor voltak kísérletek ennek az áttörésére (pl. Death Troopers) az inkább erőltetett lett mint hatásos. Szerintem ez nem az a világ, ahol kényelmesen elférnek a durvább jelenetek.

Nála egyébként nagyon érdekes -a naplójából derül ki-, hogy fiatalon hánykólodott a világban. Nem találta magát: megpróbálta a katonáskodást, tetszettek neki a tudományok és eljátszott az iróság gondolatával is, de semmit nem tudott öszinte rajongással elkezdeni, így inkább minden abbamaradt. Ráadásul beleszeretett saját sógornőjébe gróf Széchenyi Pálné Caroline Meade-be, amitől persze óriási lelkiismeretfurdalása is lett. Végül egy másik nagy szerelem robbantja őt ki a köztudatba, amit a férjezett Seilern Crescentia iránt érzett. Amikor felajánlja saját jövedelmét az Akadémia számára nagy valoszinüség szerint imponálni akart a szerelmének, de aztán megtörtént vele az, amit Szerb Antal úgy ír le, hogy vannak akik idővel azzá válnak aminek látják őket. Olyan a hangulat Magyarországban, hogy Széchenyi tette nagyobb hullámokat vet, mint azt ő valaha gondolta volna és hamarosan el is foglalja azt a szerepet, amit mindenki meglát benne és felnőtt korára, ha csak ideig óriág is de sikerül az ami fiatalként nem ment neki: kiteljesedik és révbe ér. Valószinüleg az egyik legizgalmasabb történelmi figuránk (érdekes hogy ő már '42-ben tudta hogy az erőszakos magyaritások vissza fognak ránk csapni), aki érthetően utálta mikor politikai ellenfele Kossuth rábiggyesztette a "legnagyobb magyar" jelzőt, ami azóta is rajta maradt (utálta mert tudta hogy Kossuth ezzel teszi őt már életében múlt időbe).

Egy ilyet én is megnéznék, de ez valószinütlen, mert ahogy McCallum is mondja ők a network TV-ket célozzák be és nem a kábeleseket. Ez Amerikában azt jelenti, hogy a sorozatnak olyannak kell lennie, hogy azt egy kisgyerek is megnézhesse. De ő maga is mondja, hogy bár kifejezetten a felnőtt közönséget szeretnék megcélozni azért reméli a kisebbek is nézni fogják. Mondjuk elég sok példa van rá, hogy sötét hangulatot ilyen keretek között is lehet teremteni... a Clone Wars maga is ékes példa erre. Egyébként durva mennyire ambiciozusak: kb. annyit akarnak költeni, mint amennyiből most a Trónok harca készül (sőt talán annál még kicsit kevesebbet is), de Avatar szintű látványvilágot akarnak. Egy kisebb technikai forradalom kéne, hogy ezt pár éven belül elkezdhessék.

Ez tévedés. Nem a nacionalizmus, hanem a világ újrafelosztásának a vágya: a XX. század elejére kialakultak a nagy gyarmatbirodalmak, ám ebből Európának csak egy kisebbik fele vehette ki a részét. Mig például a franciák és a britek óriási területeket vontak a hatalmuk alá, addig a németek, az Osztrák-Magyar Monarchia meg az olaszok kimaradtak a buliból. Az antant pont azért alakult, mert látták, hogy volna igény a világ status quo-jának átalakítására de ők ezt nem szerették volna (az egy másik történet, hogy az olaszok gyakorlatilag a háború kitörése után átálltak arra az oldalra, amit esélyesebbnek éreztek a győzelemre... most mondhatnánk hogy gyáva férgek, de hát ők ezért fejezhették be ezt a háborút úgy hogy ténylegesen kaptak új területeket... velünk ellentétben.) Viszont ehhez képest a XX. század második felében abból a Japánból jöttek százszámra a technikai újítások, ahol a hadseregre jóformán alig költöttek.

Sajnos a leirásból teljesen egyértelmű kire gondoltál, de mégha nem lenne akkoris egyértelművé tetted, hogy egy bizonyos családból meghal valaki ami szintén spoiler konkretizálás nélkül is. Légyszi ha hibázol máskor ne kelljen már leállni vitázni. Elég egyértelmű mi számit spoilernek: minden ami meglepetés lehet egy sorozat-kezdőnek. Nem dőlt össze a világ természetesen, pláne ha ezután már nem lesz ilyen, csak ne raboljuk már egymás idejét azzal, hogy a probléma kiderülése után még neki kell állni ezen vitázni.

Itt irtad kérlek szépen (ídézet): Én tettem spoilerbe a hozzászólásodban. Szivesen.

Komolyan: hányszor kell még leirni, hogy ne írjatok csak úgy be spoilereket? Most sikerült beirni az egyik szereplő halálát. Van olyan aki olvassa a fórumot, kiváncsi a sorozatra és még egy részt se látott. Légyszives a részleteket SPOILER gomb mögé rejteni. Ne kelljen már ezerszer leírni.

Bár melózni kellett volna, de nem birtam ki és már napközben megnéztem. Nagyon durva, hogy a kicsit közepes első évad után hova jutott ez a sorozat. Bár azt mondtam, hogy az előző részt ugyse fogja ütni de jónéhány szempontból mégis ütötte. Óriási kedvenc lett a széria, csak ott a nagy dilemmám, hogy ha túl leszek az első két könyvön a harmadikba is belefogjak-e, vagy várjam ki vele a következő évadot. Ezen mondjuk még van időm törpölni.

Én utólag spoiler mögé raktam, de légyszi ne nekem keljen már: most én igy tudom, hogy az egyik szereplő megéri a negyedik könyvet, pedig nagyon nem akartam tudni.

Szerintem nem szerencsés ha egy adaptáció amentén mérettetik meg, hogy mennyire pontos képeskönyve tud lenni az adaptált műnek. Úgy vélem kétfajta lehet a jó adaptáció: az egyik ami szellemiségében képes megidézni az alapművet: vagyis a maga változtatásaival -elvégre más médium- akár toldozásaival is, de hasonló hangulatot kelt. És a másik, ahol az adaptálónak saját viziója van és valami egészen újat akar kihozni az irott anyagból (tipikus példa Hitchcock filmjei... mindegyik egy ponyvának az adaptációja). Viszont már az első esetnél sem lehet elkerülni, hogy valami átkerüljön az adaptálók érzéseiből, gondolataiból - pont azért mert a film/sorozat készitők az átalakitás során maguk is alkotói munkát végeznek. Ahol kizárólag az a szempont hogy mit akart a szerző ott születnek szerintem a rossz megfilmesítések. A Gyűrűk Ura első része jó példa rá hogy kell az előbbit művelni és bár a Trónok harca könyvnek még csak a negyedénél tartok, de egyelőre úgy érzem, hogy a sorozat szintén nagyon ügyes ezen a fronton. Akit a regény Feketevizi csatája érdekel, úgy hogy semmi változást nem akar látni annak a könyvet kell kinyitnia. Az HBO sorozatát mint minden adaptációt érdemes nyitottan nézni és nem megrémülni ha épp nincs lánc, kimarad egy karakter vagy egy komplett szál vagy a regény egyik szereplőjének a mondatát valaki más mondja el. Ez egy másik mű: bizonyos értelemben a Tűz és Jég dalának egy alternatív verziója. És mint ilyen szerintem -főleg a második évad- páratlanul jó élmény. Meleg vonal:

Egy okés-elég jó sorozatnak indul és valami elképesztő mesterművé válik a második évad legvégére. Nem emlékszem, hogy unatkoztam volna rajta vagy hogy lettek volna unalmas részek. Ha az első résszel már elvagy akkor érdemes folytatni.

Férfi nemi szervet szerintem ha egyszer látunk. Azért a női vonalat sokkal erősebben tolják (igazából aki már látott történelmi HBO sorozatot az nagyjából képben is van az arányokkal: Róma, Gengszterkorzó tök hasonló ilyen szempontból). A férfiszerelem meg elég visszafogott: Frenkie már nézett Spartacust ugyhogy szerintem meglepetések itt nem érhetik

Nem a készitőkkel van a baj, hanem az HBO vezetőséggel. A készitők már egy korábbi csatát is beleakartak rakni csak ez nem tisztán rajtuk múlik, mivel ez sok extra kiadást jelent és ez elég meredek egy olyan sorozat esetében ami már eleve annyiból készül, mint egy nyári blockbuster film (csak itt ugye nincsenek jegybevételek). A TV-zés történetében pedig lement már 40-50 év úgy hogy nem voltak nagy statisztákkal előadott, látványos csaták mégis számtalanszor belefogtak nagyivű történetekbe és újra és újra bebizonyitották hogy lehet igy is (nem mintha lett volna más választásuk), mert ha egy történet igazán jó akkor azt is elviseli hogy csak utalunk a csatákra. A Trónok harca most inkább szabályt erősitő kivétel, hogy ide ilyesmi is került. Nekem csata nélkül is le van esve az állam a "production value"-tól.

Az összehasonlitási alap természetesen a többi fantasy film/sorozat: azokhoz képest egy olyan széria amiben a szereplők 99 százalékának nincs természetfölötti képessége és a sztori magját és nagy részét uralkodói házak fontoskodása teszi ki, fantasy készletében szerénynek számit egy Gyűrűk Urához képest amin az emberek csak egy külön frakció a sok meselény között vagy egy HP-hez képest ahol az összes főszereplő varázsol. Aki ilyesmire számit itt az csalodni fog: ebben a politikai kavarások fölé tornyolsulnak az itt-ott feltünő fantasy elemeknek, ami igen ritkának számit mind a fantasy sorozatok mind a filmek világában.

Kitalált fantasy világ, de kevés benne a fantasy elem. Amolyan alternativ európai középkor, de néha-néha akad benne természetfölötti is.

Ez most meglep, mert eddig én is úgy hallottam, ahogy Nute is írja, vagyis hogy a többi csatát a könyvben sem részletezik agyon. Utalni meg persze utalnak a sorozatban is rá: tudjuk hogy messze nem ez az első csata. Villanásokat/utalásokat kaptunk a korábbiakból. Nekem nem hiányoztak mert a sorozat gerincét a nagyon jó szinészek és a remek script adja (amit itt a Blackwater-nél például maga a könyvek írója George R. R. Martin jegyzett). Másrészt: egy csata-jelenet óriási költségeket kiván, pláne ennek a sorozatnak a maximalizmusa mellett. Az hogy egy epikus történet is megáll a lábán nagy csatajelenetek nélkül -még úgy is hogy egyébként a történet alapból megkövetelné- azt remekül szemlélteti egyébként az HBO Róma sorozatának első évada is. Itt pedig láthatóan végig komoly szempont hogy ha valamit mutatnak akkor nézzen ki tökéletesen: legyen szó CGI-lényekről, várakról... nem egy mozifilmet porig aláznak. És nyilvánvaló volt hogy ha csata lesz akkor az nem nézhet ki TV-filmesen. Ehhez viszont spórolni kellett. És én azt mondom inkább nézzünk fél órán keresztül egy álleesős csatát, mint hogy az erre eltett pénzt szétosszák az évadban. Az tényleg meglepő hogy létezett olyan opció, hogy ez is kimarad, de ha látja az ember hogy micsoda látványvilágot hoztak össze úgy általába véve is a sorozatban akkor azért annyira talán mégsem. Én egyébként azt mondanám, hogy ne hagyd ki csak azért a TV-sorozatot, mert olvastad: más médium, másfajta szórakozás. Engem pont az ellenkezőjéről győzőtt meg mint téged: szerintem ez a sorozat jó példa rá, hogy már megérett a TV egy jó Star Wars sorozatra is (már önmagában elég durva hogy csak az autentikus hatás kedvéért mennyit utaztak: Máltán és Izlandon is forgattak külön szálakat... pár éve ez azért még elég meredeken hangzott volna; és ha már csata-jelenet: a Blackwater-i csata hosszabb és alaposabban bemutatott (vagyis több szemszögön át megismerjük) bármelyik Star Wars filmes csatánál - persze azért is lehetséges ez mert itt sokkal hosszabb a játékidő, de jó lenne ilyen kibontottat látni Sw köritésben). Persze ha két részenként egy polgárháborús csatát akarnak bemutatni, akkor nyilván még várjanak mert attól még messze vagyunk.