Bomarr

A Videójátékok topicban tessék videojátékokról beszélgetni.

Itt egy jópofa oldal. Ki lehet vele számolni, hogy egy adott utazás hány napba és mennyibe került volna az ókorban. Például Budapest és Sopron távolság (akkori nevükön Aquincum és Scarbantia) 14 és fél nap, ha olcsón ki akarok jönni a buliból. De ha csatlakozok egy légióhoz és erőltetett katonai menetben megyünk, akkor megvan négy nap alatt is. Aki érdekel, itt lehet nézelődni: http://orbis.stanford.edu/ (Mapping fülnél)

Szerintem nem is annyira a trash mint inkább a gore-filmek azok amik értetlenséget váltanak ki. Akik robotokért vagy szuperhősökért rajonganak azok karakterekért vannak oda, amik azonosulási lehetőséget ajánlanak... aki a gore-ért rajong az meg az öncélú erőszak-ábrázolásért van oda. Ha kérdés, hogy melyik betegesebb akkor simán megy részemről is az utóbbira az X. Ezeket a filmeket a társadalomkritikáért nézni meg kb. olyan mintha egy szuperhős rajongó azt állitaná hogy azért nézi/olvassa ezeket a sztorikat mert rokonszenvez a "jó győz a gonosz felett" meg a hasonló életbölcsességekkel és nem azért mert cool-ak az akciók meg szimpik a figurák. Aki már látott életében kettőnél több gore filmet az azért elég jól tudja szerintem, hogy a hektoliter vér mellett bármi üzenet csak elég hevenyészve tud átjönni. De ha már Toxikus bosszúálló: ebből mondjuk csak az első és a negyedik részt láttam de ezek nekem is tetszettek (bár mindkettőt jó tiz éve láttam... kíváncsi lennék hogy működne egy újranézés). Amikor a készitőknek van humora, akkor a trash tényleg tud szórakoztató lenni. A műfaj ezen részével szerintem nincs baj (bár rettenet kevés, ami tényleg vicces; túl sok a humortalan vicceskedő alkotás; emiatt is hagytam abba a nézésüket).

Remélem is hogy vágott. Így elkapkodni egy ilyen szép űrhajó leszállását

Katonának hozták létre őket, ami viszont nem kéne feltétlenül azt jelentse, hogy az életük értéktelen és hagyják őket meghalni. Egyébként visszanézve az új részek miatt kicsit már kopottasnak tűnik, pláne az animáció, de azért néhol még mindig elég erős, főleg a sci-fi hangulat miatt: van még ilyen rész a sorozatban ami érzékelteti az űr végtelenségét és azt hogy hogy el lehet veszni benne? Nekem nem rémlik. A podos jelenetek nagyon jók. Az hogy a robotok itt még humor-forrásként is szolgáltak az kevésbé, de a végén ahogy Ahsoka megérzi hol vannak és a menekülős jelenet még mindig eléggé ott van. Jó kis rész.

Hú erre most nagyon bologatok. A mozifilmek a kiváló sorozat mellett tényleg nagyon üresnek és semmitmondónak tünnek Ez egyébként a Doctor Who-t is dirigáló Moffat-nak a másik nagy dobása. És igen az első évada még inkább oké és látszik hogy érdekes viszont a második évada üt

Volt feleségének sok SMS-t küldött és sokszor felhívta.... micsoda megátalkodott bünöző ez a Bean.

A spoileres hírek alapján a xenomorphok eredete is ki fog derülni.

Nézd meg eredeti nyelven... annál jobb szinkront nem találsz

Bár lehet, hogy csak véletlen egyezés, de tényleg volt pár hasonlóság az Alien-el. Néha még a kamera-állás is hasonló volt

Na ebben teljesen egyezik a véleményünk Apropó, a kettővel előtte lévő "Ark in Space" sztori hogy tetszett? Nem tudom milyen sci-fi horrorokat nyujtottak akkoriban a TV-sorozatok, de van egy olyan érzésem hogy eléggé megelőzte a korát. Nekem nagyon bejött

A Star Wars-osokat élből nem néztem meg, de a többi között viszont tényleg vannak nagyon találóak/viccesek

Boldog szülinapot

Avengers filmet még nem láttam, de anno nálam az előzményfilmek így szerepeltek: Iron man - Ahhoz képest, hogy anno úgy ültünk be rá egy haverral, hogy majd röhögünk egy jót, meglepően jól szórakoztunk és csak azon röhögtünk amit a készitők is viccnek szántak. Jó dumák, klassz akciók, Robert Downey Jr... jó kis popcorn film volt. 10/8 Iron man 2 - Komoly csalódás az első rész után. Gyakorlatilag minden fronton visszaesett a szememben, ráadásul még azt a hollywood-i klisét is belerakták amit én a legkevésbé birok elviselni Kész szerencse, hogy Robert Downey Jr még mindig főszereplő. Emiatt 10/6 Captain America - Jó nagy volt a feladat: a Superman utáni legunalmasabb főhős köré izgalmas filmet csinálni. Nem sikerült. Sőt azon lepődtem meg, hogy már az eleve elég lapos karaktert még tovább szürkitették: itt még csak nem is vesz részt igazán a valós ellenségek lebunyózásában (ahogy az azért néha előfordult a képregényekben), hanem miközben a normál emberek vivják a normál háborút ő csak a kitalált badass-eket pancsolja képen (hogy hogy lehet szuperhősöket kiválóan valós történelmi közegbe dobni arra ott van egyébként remek példának az X-men: First Class). Rég unatkoztam ennyire látványfilmen, mint Amerika kapitányon. 10/3 Thor - Nem gondoltam, hogy egy Shakespeare színész/rendező tud jó képregényfilmet is csinálni, de kellemesen csalódtam. Natalie Portmannak ugyan elfelejtettek épkézláb karaktert írni, de az asgard-i jelenetek, a monumentális akciók és a jófajta melódráma remekül működött. 10/8 The Incredible Hulk - Az akciókon kivüli jelenetekre konkrétan alig emlékszem már. Csak annyira, hogy a végén egész jól nézett ki a nagy összecsapás, meg én elfogult vagyok Hulk-al, úgyhogy egy 10/6-ot megérdemel.

Én csak most nézem, hogy szinte az összes bejegyzés Bebától jön...

Micsoda magaslatokba jutott az sw.hu

A "The Daleks" túlnyújtottságával egyetértek, viszont cserébe az első részek olyan szinvonaluak, hogy ma is megállnák a helyüket, ami kevés sztoriról mondható el... egész hátborzongató átkötések vannak itt az új részekhez . A The Chase-ben meg már nyoma sincs a túlnyújtottságnak. A Master Plan-es sztori megmaradt részeit én is megnéztem és újfent azt erősitette meg bennem, hogy akkor az irói gárda legerősebbje Nation volt. A Space Museumnál nekem az se volt az igazi, hogy a kaland-lövöldözős részek elég közepesek lettek. Ebben a témában például a Dalek invasion of Earth már érdekesebb, bár még az se kedvenc. A jégharcosok egyébként mint annyi minden fekete-fehérben sokkal jobban működtek szerintem. A Pertwee éra egyik hátránya egyébként szerintem, hogy akkoriban kezdtek nagyon átcsúszni a B-kategóriába: mig a fekete-fehér részeknél nagyon átgondoltak a történetek és a karakterek motivációi, addig itt nagyon sok olyan van ahol bakugrásokkal megyünk egyik pontból a másikba és sokszor van egy jó ötlet, de nem tudták jól kiaknázni. Nekem a felsorolt részek legtöbbje, különösen a Three Doctors elég csalódást keltő volt. A Genesis of the Daleks viszont nagyon jó lesz.

A Tomb of Cyberman a második Doktornál szinte egyértelmű. Az első Doktornál a Space Museum meglep. Szerintem ott az első rész az ami iszonyat jó: egy nagyon igéretes sci-fi történettel indit: az idő nem hagyományosan működik.... nagyon kiváncsi voltam mi fog ebből kisülni és nagyon meglepett, hogy végül egy szimpla tucat kaland lett belőle: rohangálás, lövöldözés. Nem azt mondom, hogy rossz, de túl jól indult ahhoz, hogy ez legyen belőle szerintem. A Curse of Peladon-t én is szerettem, bár nálam nem az első a Harmadik Doktornál (az Alpha Centauri meg a jégharcosok követei.... szóval oké, hogy hetvenes évek, de hogy néznek már ki ). Viszont a diszletek, meg a sztori nagyon erős ott. Nekem az első Doktornál egyértelműen Terry Nation részei tetszettek a legjobban: mindig nagyon ambiciozus és egyszerre értett a feszültséghez, a humorhoz és a kalandhoz is. Az egyik legjobbja szerintem a "The Chase", ami egyrészt egy óriási ötletbörze és majdnem annyi ötlet van benne, mint az évad többi részében együttvéve, másrészt nagyon jó humora van (az amcsi paraszt és a Doktor+dalekok találkozása!!), viccre tudja venni a saját mitológiáját is, ugyanakkor a végén az éra egyik legjobb mini drámáját prezentálja Ugyanigy nagyon csiptem tőle a Daleks-et de még a Keys of Marinus-t is.

Boldog szülinapot Dei!

A hét szamuráj 1954-ben készült. Hogy van-e szinkronos verzió azt nem tudom. Én anno feliratosan láttam.

A Hét mesterlövésznek érdemes megnézni az eredetijét is: a Hét szamurájt. Szerintem sokkal jobb. Mondjuk nekem a Hét mesterlövész eleve nem durrant akkorát.

Igen. Mondjuk úgy: az élethez, pláne a mostanihoz, talpraesettség kell. Egyrészt fel kell tudni ismerni én miben vagyok jó és aztán nem szabad spórolni az energiával és fel kell hajtani, keresni kell a lehetőségeket. A gazdagoknak természetesen könnyebb, a szegényeknek nehezebb, de ez önmagában még nem indok arra, hogy az ember azt mondja, hogy akkor én nem is probálkozom. Tényleg naphosszat tudnám sorolni a sztorikat lakatosokról, akik a disznóolban kezdtek barkácsolni és most százával dolgoznak a kezük alá, amikre nyilván lehet legyinteni, hogy ugyan már kivételek, ez nem én vagyok.... de már diákként amikor még sor se került az első nagy megmérettetésekre? Ha valamikor akkor ebben az életkorban még igazán kéne a spiritusz, mert igy a sajnálkozás önbeteljesitő jóslat lesz és ebből aztán tényleg nem sok jó fog kisülni.

Nem de ha valaki 18 éves diákként kitalálja, hogy nem lehet egyenes derékkal megélni az igen árulkodó... nagy igyekezet itt azért nem történt.

Mivel én viszont tisztességesen megélek, igy első kézből tudom, hogy nincs igazad. De ha úgy akarod látni a világot, akkor persze csak tessék.

Legalábbis akik letérnek a csalás útjára szivesen hitegetik magukat azzal, hogy "úgyis ilyen a világ". Egyébként nem, de igy nyilván könnyebb.