Bomarr

Remélem Umbara

Elcseszésről maximum akkor beszélhetünk ha gyenge a második évad és az derül ki, hogy fölöslegesen húzták el.

Nekem az Asylum filmekkel az a bajom, hogy a trailerük és a posztereik sokkal viccesebbek, mint maguk a filmek, amik ugy az első öt-tiz percben még ki-kicsalnak egy mosolyt, de aztán csak egyszerüen rosszak. A Halott hó viszont szerintem is okés volt, bár ez se volt túl emlékezetes.

Riddick: Szerintem ha jó a történet és érdekesek a karakterek akkor mindegy, hogy a főszereplők árbocos hajón vagy űrhajón járják be a világukat. Az első rész egyébként nem jelent meg Xbox-ra ugyhogy én azzal nem is találkoztam, de a második rész igy is primán élvezhető. Ami nagy előnye, hogy egy nagyon jó harc-rendszert ütöttek hozzá össze: sok variálási lehetőség van. Itt tényleg jól kell taktikázni egy-egy nagyobb szörny leteremtéséhez. Plusz maga a világ és a sztori messze túlmutat a legtöbb hasonszörű társa alapvetésén... tehát itt nem arról van szó, hogy jön a nagy gonosz és te vagy a kiválasztott, aki végre győzedelmeskedhet... sok jól felépitett politikai kavarás van, érdekes, árnyalt karakterek és hasonlóan a Mass Effect-hez sok múlik a személyes döntéseken. A grafikája pedig műfajában talán a legjobb.

Engem az Overlord-ban az ugrálás se zavart, sőt üditő volt, hogy olyas valamit kell csinálni, ami teljesen elüt a többi feladattól. Witcher 2 bővitéshez egyébként mit szólsz Dzséjt? Vannak nagy betűk is Nálam egyelőre az év játéka. RPG-ben ilyen grafikát még nem láttam.

Játékokról a videójáték topikban, politikai híreket máskor pedig ne rakjunk be. Köszi

Szép teljesítmény! Érdekes egyébként, hogy olyan másfél éve lett hivatalos, hogy jönnek a 3D SW filmek, tavaly márciusban pedig már az itthoni forgalmazó is bejelentette az ep.1 3D hazai premierjének a napját. Az ep.2 3D bejelentést viszont nagyon nem kapkodják el. De én a bevételekre is várnék egy Lucasfilmes reakciót: ilyet vártak, jobb lett, rosszabb lett, mint gondolták.... ?

Nem vagytok egyedül

Gratula Donát!

Ha elkezdted a Dollár trilógiát akkor ne állj meg: ez egyre jobb és jobb lesz. A trilógia záró darabja nem véletlenül áll az imdb-n 9 ponton. Mestermű. És ahogy a többiek is irják, érdemes ezután tovább menni Leone többi westernjére. A Volt egyszer egy Vadnyugat egyébként valóban egy kvázi trilógia első darabja, de ez nem úgy trilógia, mint a Dollár: nem a szereplők kötik össze hanem az hogy Leone az Amerikai történelem nagy szeleteiről mutat átfogó képet. A Volt egyszer egy Vadnyugatban is az a jó, hogy túlmutat önmagán: nem csak pár szereplő története de egyben a Vadnyugat halála és a nagy hősök korszakának a leáldozásáról is szól. Én főleg az olasz westerneket ajánlom: a már korábban citál "A bullet for the general", mellett Sergio Corbucci "Grand silence"-e ami remek (a beteg fejű Klaus Kinski benne az antagonista), illetve ugyanettől a rendezőtöl a Django is remek, mégha nem is feltétlenül Leone szint. Az Appaloosa egyébként szerintem is borzasztó.

Lehet, hogy akkor ezt nem kaptam meg? Én utoljára nyolcadikán kaptam tőled PM-et és arra még aznap válaszoltam is.

Ez marha jól hangzik! Egyébként nekem ezek a nagyon korai fekete-fehér érás DW-k egyre jobban bejönnek. Már-már az is felmerül bennem, hogy lehet, hogy jobban tetszenek, mint a későbbi '70-es, '80-as években készültek. A színtelenségben kevésbé ütközik ki a pénztelenség. Még egy egyszerűbb diszlet vagy makett is hihetőbbnek tűnik itt. És nagyon bevállalosak voltak ekkor még: egzotikus történelmi korszakok és a sci-fi környezet katonásan váltják egymást sztoriról sztorira. Ehhez képest a harmadik doktor már-már köldöknézős a sok jelenidejű kalanddal... igaz ott meg a sci-fi vonalat néhol nagyon jól elkapták (amire még mindig az Inferno a legjobb példa nálam), plusz Pertwee nagyon jó Harmadik Doktor.

Amiket írsz azok mondjuk még a "semmi kategoria" az én olvasatomban. Az hogy kilőnek egy-két atombombát, az azért picit messze van az emberiség eltűnésétől.

A hideg háborúban is úgy hitték, hogy úgyse lesz ennek a konfliktusnak vége nagy háború nélkül. Minden jóslás szerintem arra jó, hogy be lehessen idézni x év múlva hogy lám mennyire fogalmuk se volt mi jön. Én csak abban vagyok biztos, hogyha látnánk a jövőnket akkor olyasmit látnánk, amire egyikünk se számitana.

Hát lehet, hogy nem leszünk hét milliárdan... de hogy senki? Én is pesszimista vagyok, de még pesszimistán se látom hogy tudnánk kihalni. A túléléshez ugye nem kellenek nagy civilizációk: elég akár egy békéscsabányi ember is... már az is közel százszorosa például -ne értse senki félre az összehasonlitást- az egyes gorillafaj populációknak.

Ehhez képest a jóléti államokban a népesség rendszerint csökken, legjobb esetben stagnál, ha meg nő akkor az inkább a bevándorlók miatt. Saját kényelmünk, céljaink ("hú még szeretnék ide menni odamenni mielött gyerek lesz, de inkább azt is csak akkor ha biztos állásom lesz és telik egy nagy házra") a számok szerint mégiscsak fontosabbak a fajfenntartásnál. Meglepő módon az olyan high-tech helyek mint Japán állnak az egyik legcudarabbul. Egyébként is nagyon jellemző a fajunkra, hogy még a szexet is ritkán üzzük azért, amiért az evoluciósan ki lett találva. Sőt inkább direkte megakadályozzuk, hogy rendeltetésszerűen vagyis egy megfoganó gyerekkel legyen vége. Ráadásul mivel az állatvilággal szemben nálunk nem csak a legerősebb/legjobb szaporodhat, a genetikai állományunk sem igazán javul. A betegségekre egyre érzékenyebbek vagyunk, a szaporodási képesség, különösen a férfiak körében generációról generációra drasztikusan csökken. Könnyen lehet hogy pont azért mert vagy nincsenek vagy ha vannak nem foglalkozunk az ösztöneinkkel, evoluciós zsákutcának bizonyulunk hosszútávon (anno mikor sci-fi novellákat irtam, úgy képzeltem, hogy pár millió éven belül az emberiség egy olyan egynemű fajjá válik ami már csak mesterséges utón képes szaporodni… nagyon másképp igazából per pillanat se tudom elképzelni a messzi jövőnket). Mindenesetre ha minden a fajfentartásból indul ki a kultúrától kezdve a viselkedésünkig, akkor Magyarország csökkenő lakosságát nézve, itt nem emberek laknak

Apropó egy kérdés Witcher-ügyben: a csaták/ostromok itt milyenek? Vannak nagyszámú seregek? Csak mert a Skyrim-et ami nekem egy picit lehúzza, hogy az összes nagy összecsapás abból áll hogy tiz-tiz, maximum húsz (de itt már sokat mondtam) fős csapatok csépelik egymást. De azok is inkább több hullámban érkeznek. Néha ha ostrom van, valami gomolygó füst/ködből lőnek ki tűzlabdákat amiről sejteni lehet hogy ezek lennének a messzi katapultok. Kicsit illuzióromboló mert egyébként a játék rendben van. Witcher 2-ben ezt jobban megoldották?

Sajnos behalt. Emiatt is ütötték össze és a videót, ami elmeséli az Xbox-osoknak, hogy miről szólt az első rész. Sajnálom, mert szivesen végigtolnám. Most egyébként a Skyrim-et tolom. Azért vártam vele eddig, mert az előző részek nem hoztak lázba, de akkora lett a hype és olyan jól mutattak a videók, hogy kipróbáltam. Lenyűgöző, de arra számítók, hogy a Witcher 2 még jobb lesz

Igen! Kiváló példa

Pedig ösztönből már alig csinálunk valamit. Amit irsz az szerintem a modern ember elképzelése az emberről. Az is, hogy emberi vonásnak véled az etnikai hovatartozás éltetését és a hazafiasságot, amik mind roppant modern vonások: az emberi kultúrában alig két száz éve jelentek meg (a sokszinű Magyarország azért maradhatott fent "etnikai zavargások" nélkül évszázadokon át, mert pont hogy tojtak rá az emberek, hogy ki a szerb, a horvát vagy a magyar... de Franciaország még nálunk is sokszínűbb volt csak mire jött a nacionalizmus kora már nagyrészt ezek a csoportok felolvadtak a nagy egészben). Az pedig, hogy szokásaink nagy része a fajfenntartásból következik szerintem óriásifokú leegyszerűsítés. Egy holland kultúrtörténész vetette fel anno, hogy miért nem hivják az embert "Homo ludens"-nek. Persze csak viccelt, de arra akart utalni, hogy legfőbb jellemzőnk nem az hogy sapiens-ek vagyis bölcsek vagyunk, hanem hogy játékosak. Mióta lemásztunk a fáról szeretjük öncélú közvetlen haszonnal nem járó tevékenységekkel megtüzdelni az életünket. Tipikus példái a vallási szertartások, a férfivá avatások, a kultúránk megannyi hajtása jött ebből - valaki kitalálta, hogy meg kéne festeni a barlang belsejére az állatok képét... pontosan nem tudjuk miért de aligha járt közvetlen haszonnal. Amiket csinálunk, amiknek élünk, ritkán van közvetlen haszna. Jó példa rá a zene, ami szintén velünk van csaknem mióta létezünk. A tűz körüli táncolásnak pedig aligha van jutalma azon kivül hogy önmagáért jó. Ahogy egy willendorfi vénusz kifaragásának se. De mi ilyen játékosak vagyunk.

Az embernél ez már nem annyira evoluciós berögzödés, mint inkább kultúra kérdése. Az hogy a gyilkolásról mit gondolunk, mennyire itéljük el (vagy elitéljük-e egyáltalán) az nagyrészt a minket érő ingerekből, közvetlen és tág környezetünktől és attól függ hogy mindezen behatásokból mit tudunk magunkévá tenni. Többek közt ez is elválaszt az állatoktól, mivel sokuknál -a kevésbé fejletteknél- a génjeik meghatározzák, hogy hogy kell viszonyulnik a fajtársakhoz és képtelenek ezt felülbirálni.

Ja ebben egyetértünk: nyilván lépcsőzetes az elrendezés és a fejlettségi fok a meghatározó, csak pont a jól látható fejlődés miatt nem érzem hogy "alapjaiban nem különbözünk"

Én meg azt akartam mondani, hogy az alapvető céljaik az állatoknak se egyeznek, tehát mi sem egyezhetünk olyasvalamivel, ami ennyire differens. Egy gorillának például nagyon nagy szüksége van a "szociális életre", amiből sok boldogsága fakad. Ugyanez nem mondható el egy mókusról például. És pláne nem mondható el azokról a lényekről amiknek nincs tudatuk és csak az ösztöneik irányitják őket. Mint amilyenek a rovarok, amik kb. biológiai gépek és minden egyes cselekedetüket az határozza meg, hogy mi van a génjeikbe kódolva. Az ilyen állatokhoz már tényleg nincs több közünk mint egy pipacs virághoz a mezőn.

Én azért már azt is erősnek érzem, hogy az állatokat így simán egy kupacba tegyük. Nem csak hogy mi nagyon különbözünk az állatoktól, de ők is egymástól. Nekem mai napig az egyik legnagyobb élmény és amikor tehetem szakitok rá egy kis időt pár havonta: nézni az állatkertben a gorillákat. Ijesztő mennyi értelem sugárzik belölük, mennyire saját karakter mindegyik, ahogy a legegyszerűbb dolgokat teljesen másképp csinálják és ahogy azonnal látszik kinek milyen szerepe van a csoportban/családban. Haverommal beszéltük anno, hogy ott lelkiismeret furdalásunk van, hogy ilyen lények be vannak zárva. És ezek után nagyon bugyutának tűnik például egy teve/viziló/akármi, amiknek látszik hogy kb. két-három program fut a fejében abból is az "enni, aludni" főleg, de egyébként az értelemnek még a szikrája se látható. És állat a hangya, meg a csótány is ugye, ami meg megint egy más történet.