Bomarr

A 16:9-es képarány az szélesvásznú és ezesetben csonkolt képarány, mert a Clone Wars-t 2.35:1-ben készítették (vagyis még szélesebben). Az első rész óta ilyen. Edit: A legelső epizód ilyen volt a gyári DVD-n: És ilyen a netről lekapott eredeti változatban:

A keskenyebb kép több képi információt jelent. Nekem egyelőre csak az első évad bolti DVD-je van meg: ott csonkolt volt a kép (de úgyis lehet mondani: kevésbé volt keskeny, mivel levágtak a két oldalából). Jó hír ha ezúttal nem vetemedtek ilyenre, mert ez anno elvette a kedvem a további vásárlástól.

Nocsak, találtak valakit aki tud posztereket készíteni? Ezek tök jók!

Nabopolasszar: ez biztató. Akkor félreolvastam anno. Norbilordi: Ki beszélt a szinészekről?

Én egyébként azt se tartanám lehetetlennek, hogy a producereket azért nem érdekelte a sztori, mert egy olyan csapatról szól az egész akiknél egyetlen pilótát se lőttek ki. Én legalábbis anno már ott elvesztettem az érdeklődésem mikor ezt bejelentették.

Nekem az első TW-kben se a darkossággal van a bajom, hanem hogy a szereplők borzasztóak (állitolag ez valami szuper ügynökség ehhez képest mindenki áruló, meg hisztizik olyanon például hogy mi az hogy az élettársát nem vonják be a bizniszbe (!!!) meg hasonlók), a történetek meg tisztelet a kivételnek eléggé össze vannak dobálva.

Bár a Sarah Jane is pihen nálam, nekem jobban tetszett a Torchwoodnál. Mondjuk utóbbiból pont az utolsó két évad nincs még meg ugye ami ahogy nézem azért kritikai siker volt, meg te is mondtad hogy az a csúcs. De az első Sarah Jane évadokat annak ellenére, hogy gyereksorozatról van szó kevésbé éreztem bugyutának mint az első Torchwood-okat.

Nem rasszizmusról van szó, hanem arról hogy a full-fekete szereplőgárdájú filmeket kevesebben nézik és nehezebb őket szponzorálni. Ez nem felfújás hanem tény. És semmin nem változtat Will Smith mert továbbra is a full-fekete szereplőgárdájú filmekről van szó. A Star Wars egyébként épp hogy szakitott a kötelező fekete sztereotip figurájával: anno pont azért raktak fekete szereplőket a filmekbe, hogy ezzel azt mutassák kifelé: nem is rasszisták és hogy legyen oka a fekete lakosságnak is beülni. Mivel az egész a politikai korrektségről szólt, ezért maguk a figurák is politikailag korrektek voltak - jószivü, de a történet szempontjából teljesen fölösleges karakterek. Billy Dee Williams pont azért vállalta el Lando szerepét anno mert ez volt az első nagyszabású film forgatókönyv amiben a szerepéből egyáltalán nem következett a feketeség. Simán ott volt, hogyha ő nem vállalja lehet elvállalja egy fehér szinész. (Ő az áruló az ep.5-ben!)

Nincs vele semmi baj, csak valszeg kevesebbet hoz a konyhára és semelyik producer nem szeret kockáztatni. A többségében fekete-szereplős filmekből egyébként egy rahedlit mutatnak be Amerikában minden évben de ezek rendszerint olcsóbb vigjátékok vagy drámák és a tapasztalatok szerint ezeket főleg a fekete lakosság nézi. Nyilván attól tartanak, hogy itt is ez lesz. Ez nem rasszizmus, csak kalkuláció.

A Carnage of Krell nálam is az első számú TCW rész. Matt Michnovetz-et remélem nem engedték messzire és már a következő évad egyik trilógiáját (nyugodtan lehet akár több is) kalapálja.

Viszont Russell volt az, aki ezeket a "próbababákat" ilyen rosszul használta. A régi Doctor Who-ban tök jól megoldották, itt meg kb. egy rossz vicc. Dzséjt: Ami szerintem jópofa az a második évad második része. Ha bedobod a törülközőt (ami velem több izben megfordult... én Torchwood második évadjának a közepénél akadtam most el és gyűjtöm az erőt, hogy folytatni tudjam ) akkor azt szerintem érdemes lecsekkolni.

-Egy maréknyi dollárért - Anno ezzel a filmmel kezdődött a spagetti-westernnek felemelkedése, amik nem csak arról ismertek, hogy nagyrészt olasz stábbal és a spanyol sivatagban forgatták le őket: megreformálták az egész western műfajt. A fő jellegzetességek pedig már itt gyülekeznek a nyitófilmben. Korábban ugyanis az amerikai western abból állt, hogy a makulátlan hősök lepuffantottak pár marhatolvajt vagy banditát, majd diadalittasan belelovagoltak a naplementébe. A szívűk mindig a helyén volt -és többnyire fehér kalapot viseltek, hogy véletlenül se tévessze el a néző hogy ki van a jó oldalon-, tehát pokoli unalmasak voltak. Sergio Leone ezen csavart egyet: az olasz western nem a jó és a rossz, hanem a rossz és a nála is rosszabb harca. Frissem sminkelt fejek helyett cserzett arcú antihősök néznek a kamerába. Ha valakinek nem elég izgalmas az arcberendezése, rá kell tenni egy sebhelyet - kábé ez volt a mottó. A trilógia első darabja annak ellenére, hogy csak egy kisvárosban játszodik és láthatóan igen messze áll mindenféle epikusságtól, bizonyos pontokon máris lenyügözően teljesít. Az itt még kezdő színésznek számító Clint Eastwood (ekkor még főleg csak TV-s szerepek álltak mögötte) már kemény mint a koporsószög, Morricone zenéje hátborzongatóan jó, a leszámolások pedig pazarak. Pedig ez még csak a kezdet. -Pár dollárral többért - Nem betervezett folytatás. A siker hozta, de jó példa rá, hogy ez nem kell feltétlenül rossz filmet jelentsen. Az elöző pozitiv fogadtatása miatt erre már könnyebb volt összekalapolni a pénzt, ugyhogy a sztori is nagyobb szabású lehetett. Itt már Eastwood Névtelen Férfija mellett felbukkan egy hasonlóan karakteres főszereplő (Lee Van Cleef kiváló prezentálásában), akivel együtt erednek egy törvényen kívűli banda után. Gyakorlatilag ilyen a tökéletes folytatás: bármilyen elemét vesszük elő, egy picivel mindenben jobban teljesít, mint az első rész. Csak érdekességképp jegyzem meg: az amerikaiak ki nem állhatták ezeket a filmeket. A forgalmazók eleve csúnyán elbántak velük: Sergio későbbi mesterművét a Volt egyszer egy Vadnyugatot például össze-vissza vágták, többek közt eltávolitva belőle az egyik szereplő halálát, a kritikusok és a helyi western-rendezők meg duzzogtak, hogy mit művelnek az ő múltjukkal az európaiak (magát a spagetti-western kifejezést is gúnynévnek szánták eredetileg). Igaz többségük, például a sokat idézett Roger Ebert azóta már kanosszát járt a korábbi soraiért. De ami mindennél beszédesebb, hogy azóta az amerikai western is a régi olasz műfajtársaktól veszi az eszköztárát. -A jó, a rossz és a csúf - Mestermű! Az elöző két rész meg eközé nyugodtan képzelj egy szakadékot. Ez a minimum ami elválasztja ezt az alkotást a trilógia első darabjaitól. Van egy urban legend ami szerint, mikor kitudodott, hogy Leone az amerikai polgárháborút akarja a sztori hátteréül megtenni John Ford -akkori, igen elismert amerikai western rendező- levelet írt neki, hogy tegye meg azt a szivességet, hogy lemond erről az ötletéről. Már előre féltek mit fog vele művelni. Pedig kezet csókolhatnak neki: az amerikai polgárháború se előtte se azóta nem volt még a nagyvásznon ennyire letaglozó és ennyire "cool". Persze pátosz, meg hegedűszóra lobogó amerikai zászló az nincs, helyette tobzodnak a remek karakterek, a bűntető egysorosok és néhány olyan háborús rész amik ma is elkerekedett tekinteteket hagynak maguk után. Van ahol szokás vitázni, hogy ez vagy a "Volt egyszer egy Vadnyugat" Sergio legjobbja... nem is rossz vitatéma, de mindkettőt látni kell. Nincs mentség! Sergio ezzel a filmmel megmutatta, hogy mint kell egy valós történelmi eseményt mint szinesitő elemet használni. A polgárháború a hősöknek ugyan nem különösebben fontos, de ugyanakkor kérlelhetetlenül belebotlanak lépten nyomon. A végső leszámolás pedig... hirtelen ide illő szuperlativusz nem is ugrik az eszembe, így tényleg csak ennyi: meg kell nézni. És ha megvannak és tetszettek érdemes még körbe nézni az olasz westernek között. Sergio egyéb filmjei mellett most ami hirtelen eszembe jut: "A bullet for the general".

Ez a trilógia is megerősített benne, hogy biza ez az évad az eddigi legjobb. A prequelek mellett nálam az egyik legfőbb érv mindig is a szájtátásra késztető látványvilág volt. A színes galaxis, ahol minden világban van valami kreativ érdekesség, ami nem merül ki az eltérő éghajlatban. Nem csodálom, hogy pause-t nyomtak az élő-szereplős sorozatra az effektek fejlődéséig: ezek után elég nagy csalódás lenne mondjuk egy olyan élő-szereplős széria elé beülni amiben kékre mázolt fejjel vagy minimális masszkkal már valaki idegen lenne. Kedvenc snitteim mikor Zygerria épületei körül pásztázik a kamera. Bámulatos! Én mondjuk odáig nem mennék, hogy kedvencnek minősitsem. A sztoriban akadt pár apróbb buktató (rabszolgasorba taszítják Obi-Want és nem számolnak vele, hogy a Köztársaság emiatt szénné lövi őket, ahogy az végül meg is történik... sőt arra számitanak hogy majd lesz egy Jedi rabszolga csapatuk... hmm). Bár hozzá kell tegyem: pont mikor magyarázzák, hogy Obi-Wan miképp fog megtörni az rendezés szempontjából nagyon egyben van. Nálam nem egy Krell kvadrológia, de azért nagyonis szórakoztató volt. Még sok ilyet!

Luceno-tól pont most olvasom a Gonosz útvesztőjébent. Nem vagyok különösebben lenyügözve, így a Maulos novellája se vált ki belőlem túlzott érdeklődést, pláne hogy ezen a szálon én inkább csak túl akarok lenni, de egyébként cseppet sem vagyok rá kiváncsi. Ellentétben az új TCW résszel, amit az elöző részeivel együtt remélhetőleg még ma este tudok abszolválni

Igen, jó válaszokat is kell adni. Leslie L. Lawrence-t nekem is egyből kitalálta.

Az a baj ezzel a sorozattal, hogy az első évad jó darabig ilyen nyelésekkel fog telni... Az első jó rész nálam az ötödik volt.

Érdekes, én kipróbáltam most Spartacus-al és működőtt. Egyből rájött.

Érdekes egyébként az algoritmusa. Második körben Luke Skywalkerre gondoltam. Miután megválaszoltam azt a kérdést is, hogy az illető a Star Warsban szerepel, még rákérdezett, hogy és az illető állattá tud-e változni... lol... de aztán persze kitalálta.

Ez hátborzongató. Viszonylag kevés kérdésből kitalálta, hogy a Doktorra gondoltam a Doktor Who-ból

Kiváncsian várom, hogy fognak tetszeni Azt, hogy benne vannak a haverjai csak azért írtam mert emiatt persze egyértelműen amatőrebb a feelingje, de az olcsóságnak is megvan a maga bája

Mariachi trilógia: -A Zenész - Jellemző elsőfilmes produkció: kevés pénz amit sok jó ötlettel igyekeznek elfedni. Szórakoztató, de csak akkor ha a néző túl tudja tenni magát azon, hogy profi alkotók helyett a stáb felét a rendező (Rodriguez) haverjai teszik ki. Humor és néhány vérengzés kombinációja... nem csoda, hogy Tarantino felfigyelt az ipsére. -Desperado - Hivatalosan az előző folytatása (még vissza is utalnak annak a végére, igaz azt a jelenetet új szinészekkel forgatták újra), de a hangulat már messze jár. Emögött már óriási pénz van, főszerepben Banderas-al, aki se előtte se utána nem volt még ilyen cool. Klasszikus bosszútörténet, mexikói háttérrel, a fizikai törvényeinek teljesen ellentmondó, de piszok látványos akciókkal és remek dumákkal (Tarantino itt egy cameo erejéig fel is bukkan). -Volt egyszer egy Mexikó - Nem rossz. Van egy két óriási ötlet benne (Johnny Depp karaktere szenzációs... csak azért nem írom le miért mert veretes nagy spoiler lenne). Viszont nekem határozottan az volt az érzésem, hogy túl nagyot akartak markolni. Az előző film egy egyszerű hőstörténet volt. A jófiú legyőzi a gonoszokat és megszerzi a nőt. Ezeket az alapokat aggatták fel egy rakás szórakoztató elemmel. Most viszont Rodriguez valami sokkal nagyobb ívűt akart és El Mariachit (a Zenészt) bedobta egy kisebb polgárháborúba. A szálak sokfelé vezetnek, de mintha nem sikerült volna kordában tartani őket. Ha már megnézted az elözőeket ezt se hagyd ki, de szerintem egyértelműen a második rész a trilógia legjobbja.

Szegény Duna jól összement Sherlock Holmes: anno kifejezetten Moffat miatt kezdtem el nézni. Kiváncsi voltam milyen amikor nem a Doktor Who-ban alkot. És tényleg nagyon jó. Én kedvelem a film-feldolgozást is, de az inkább csak eljátszik az alapanyaggal, mig ez úgy hű hozzá maximálisan hogy egy évszázaddal arrébbb rakta a sztorit.

Még sajnos nem volt időm elolvasni -de ezt a hiányosságomat igyekszem majd pótolni- viszont annak kapcsán amit Dzséjt írt: ez annyira igaz, hogy ezt több neves író például a Trónok harca szerzője George R. R. Martin is elmondta. Vagyis azt hogy bármennyire is csábitó a sok kötetes epikus regényfolyam, mindenképp novellákkal érdemes kezdeni, ha valaki komolyan szeretne írással foglalkozni. Amit Martin mond ezügyben az annyira hasznos (bárkinek akit ez a téma érint) hogy egy az egyben bemásolom, amit írt: "The most important thing for any aspiring writer, I think, is to read! And not just the sort of thing you're trying to write, be that fantasy, SF, comic books, whatever. You need to read everything. Read fiction, non-fiction, magazines, newspapers. Read history, historical fiction, biography. Read mystery novels, fantasy, SF, horror, mainstream, literary classics, erotica, adventure, satire. Every writer has something to teach you, for good or ill. (And yes, you can learn from bad books as well as good ones -- what not to do) And write. Write every day, even if it is only a page or two. The more you write, the better you'll get. But don't write in my universe, or Tolkien's, or the Marvel universe, or the Star Trek universe, or any other borrowed background. Every writer needs to learn to create his own characters, worlds, and settings. Using someone else's world is the lazy way out. If you don't exercise those "literary muscles," you'll never develop them. Given the realities of today's market in science fiction and fantasy, I would also suggest that any aspiring writer begin with short stories. These days, I meet far too many young writers who try to start off with a novel right off, or a trilogy, or even a nine-book series. That's like starting in at rock climbing by tackling Mt. Everest. Short stories help you learn your craft. They are a good place for you to make the mistakes that every beginning writer is going to make. And they are still the best way for a young writer to break in, since the magazines are always hungry for short SF and fantasy stories. Once you've been selling short stories for five years or so, you'll have built up a name for yourself, and editors will start asking you about that first novel."

Hát én is azt ajánlanám, mint Oldie: amiket leírsz azokhoz ugyan nincs köze a filmnek, de ennyi prekoncepcióval szerintem nem érdemes belevágni.

Dzséjt: Szerintem érdemes adni egy esélyt az új Majmok bolygója filmnek. Hozzád hasonlóan a régiektől nekem is felállt a nem létező szőr a hátamon, de ez egy meglepően korrekt film lett. Nem valószinű, hogy újra fogom nézni vagy meg fogom venni, de decens darab és az átlag nagyköltségvetésű hollywood-i filmekkel ellentétben itt mintha a forgatókönyvet nem egy másnapos szombat délelöttön dobták volna össze. Ha nem vársz tőle többet egy kellemes délutáni kikapcsolódásnál akkor szerintem nem fogsz benne csalódni. A Nem vénnek való vidék pedig mestermű.