Bomarr

Hála istennek....

Köszi Nem kérdezték, mert ez olyasmi volt náluk, mint nálunk a Nagykunság volt annak idején, ahol ugyan sok kun élt, de a magyar király döntött mindenről. Ha a palesztinok elakartak érni valamit, akkor nekik is az angoloknál kellett kilincselniük. Volt egyébként hogy ez sikeres volt és elérték, hogy a betelepülések számát korlátozzák.

Izrael állam legfőbb életrehivója a cionizmus volt ugye ami viszont, mint ideológia nem külső kényszerre, hanem belső elhatározásképp jött létre. Van is egy ilyen vicc, hogy Izrael az egyetlen olyan állam, amit egy magyar talált ki. Ez annyiban igaz, hogy a cionizmus "feltalálója" Budapesten a Dohány utcában élt: Herzl Tivadar. Az ő ötlete volt, hogy "térjenek vissza" Palesztinába. Ezt akkor sokan birálták: elsősorban azért mert Palesztina egy rettenet nagy sivatag és többen úgy vélték, hogy ennél azért valami normálisabb helyre kéne menni hagyományok ide vagy oda. És mentek is különféle tárgyalások arról, hogy máshol jelöljenek ki erre területet. Viszont Tivadarnak sikerült elérnie a török kormánynál, hogy engedélyezze a betelepülést (Palesztina ekkor még az Oszmán Birodalom részét képezi). Az viszont tény, hogy mindez nem jöhetett volna létre a külső hatalmak jóvhagyása nélkül. Elsősorban az Egyesült Királyság nélkül, merthogy az első világháború után már az övék volt Palesztina. Ugyanakkor nem jöhetett volna létre a belelkesült zsidók nélkül sem: ahogy Márai is irja, rengetegen jól menő állásukat hagyták ott, hogy parasztok legyenek a majdani zsidó államban. Azt tudni kell, hogy a cionizmust a zsidók egy része is birálja, föleg azok a vallásos zsidók, akik szerint csak a messiás eljövetelekor jöhet létre a zsidó állam.

Minden honfoglalás kényes és mindegyiket csak az idő szépiti meg A '20-as években amikor Márai kintjárt nagyon erőszak még egyébként nem volt. Zsidók mindig is éltek Palesztinában. Az volt az új hogy elkezdtek egyre többen kiköltözni, amire az európai antiszemita mozgalmak biztatták is a zsidókat. Akkor sokan úgy vélték, hogy ez lesz a megoldás. Nem csak a zsidók.

Na akkor zsidó témában egy kis színes. Márai Sándor a '20-as években kint járt Palesztinában. Mégha bután is hangzik, de nála magyarabb magyar író aligha létezett, ugyhogy nehéz lenne elfogultsággal vádolni. Ottani élményeiről, konkluziókról írt a Frankfurter nevü német lapnak. Íme: "Zsidók otthon Valaki, aki nem volt zsidó, ezt mondta: -A zsidók sok mindent tudnak, sok mindenhez értenek. Csak egyet nem tudnak: meghalni valamiért. És vannak dolgok, amikor nem lehet okoskodni, mikor meg kell halni? Láttam a zsidókat ott, ahol nem okoskodnak; láttam azt amiért meghalnak. Ma már tudom, hogy Palesztinában nem épül vagy még sokáig nem épül fel a zsidó állam. Tudom, hogy a kivándorlottak közül sokan visszatérnek vagy vissza fognak térni Európa városaiba, kifáradva a küzdelemtől, elcsüggedve a kilátástalanságtól vagy a nagyon távoli kilátások apró reménységeitől. De azok, akik ott maradnak ?s ilyenek is vannak sokan-, hajlandóak meghalni az új földért; sokan már meg is haltak közülük. S a zsidó számára ez a nagy kísérlet nagy eredménye: van valamilyük a Földön, amiért érdemes meghalni, s amiért hajlandóak is meghalni. [?] számomra kissé különös volt Palesztinában, a városokban és a kolóniákban, mindenhol ezt a kérdést hallani: -Ön zsidó? S amikor megmondtam, hogy nem, a barátságos arcok nagyon sokszor udvarias arcokká merevedtek. Akkor mondtam magamban: hát ezt nem. Ha ti itt azt csináljátok, amit mi csinálunk veletek, ha ti külön feltaláljátok a fajvédelmet és a kínai falat, akkor kiderül majd, hogy azoknak volt igazuk, akiktől mindezt tanultátok. Aztán egyedül éjszaka e furcsa palesztin ?hotel?-ekben, egy narancserdő vagy sivatag és hegyek között, éjjeleken, mikor Ázsiában vagy, s a szálloda körül eltévedt sakálok vonitanak, s minden európai előitélet ezer kilométeres távolságokban rémlik át csak, mentegettem magamban e furcsa, támadó kérdést. Még nagyon fiatal itt minden, gondoltam, még nagyon kikezdettek a lelkek, nagyon érzékenyek és tele keserű emlékekkel. Nevetséges, hogy ?nem tudnak meghalni?: szétszórva a világon miért haljanak meg, Ford eszméiért vagy a francia trikolorért? Évezredeken át nem adtak földet nekik, elszoktak a földtől, csak sírhantjaik voltak a világ temetőiben, élelmüket vásárolták, nem termelték a két kezükkel. Most van földjük, ahol élnek, ahol gyermekeik születnek és élhetnek, ahol a föld nekik és az ő munkájuk által terem, amit nem vehet el isteni és emberi jog szerint tőlük többé senki. [?] Mert ez a nemzedék, ezek a zsidók, akik ma Palesztinában erdőket ültetnek, mocsarakat csapolnak, városokat építenek, földeket művelnek, utakat törnek, nem élni, nem gazdagodni, nem dúslakodni jöttek haza Palesztinába. Ez a nemzedék, a felépítés kezdetének nemzedéke, nem számíthat életében kényelmes eredményekre: itt minden a jövőnek készül, nem is a gyermekeknek, hanem az unokáknak. Két-három nemzedék emberfölötti munkája, odaadása, sínylődése szükséges ahhoz, hogy Palesztinában valamikor elégedett emberek élhessenek és megélhessenek. Ami addig történni fog, az szakadatlan munka és lemondás; akik hazajöttek, hogy ott maradjanak, meghalni jöttek haza. Persze kissé sokat beszélnek odalenn erről a dologról. Egy telivér cionista képtelen másképp beszélni a kezdetnek sokszor kezdetleges eredményeiről, mint valamilyen fehér izzásban, a legszélsőbb elragadtatottság hangján. A zsidó sofőr, aki engem is végigkocsikázott az országon, nem tudom hanyadízben kapott rohamokat a lelkesedéstől minden major, minden ötszáz darab eukaliptuszfa előtt, amit odalenn szegénységükben és lelkesedésükben már ?erdő?-nek neveznek. Mindenütt ?erdőt? látnak, s az erdőtől nem látják, milyen kevés benne a fa; én gyakran a kevés fától nem láttam az erdőt. [...] Virulnak a telepek? A telepek nem virulnak, mert a természet Palesztinában is csak akkor hajlandó virulni, ha kedve és módja van hozzá, s nem akkor és úgy, ahogy lelkes cionisták európai városokban óhajtják. A telepek nem mintagazdaságok, mert a zsiók, s különösen azok a zsidók, akik elmentek földet művelni Palesztinába, csak igen kis hányadukban mintagazdák egyébként: fáradhatatlan, jó szándékú emberek, akiknek elöbb a saját börükön kellett megtanulni a gazdálkodás és a földművelés fortélyait, s csak azután lettek, ha lettek mintagazdák. Ezek az emberek azelött irodalommal, fogászattal, kereskedelemmel, joggal, művészettörténettel, s az Isten tudja mivel foglalkoztak ? ezer között akad egy, akinek ?azelőtt? a földművelés adott kenyeret. Ma önszántukból parasztok; s ami fontosabb, hogy azok is akarnak maradni. Ezek az emberek Európában zsidók voltak; sorsból és meggyőződésből voltak azok. Ma, otthon, Palesztinában, másképpen zsidók: kissé úgy zsidók, mintha előléptették volna őket. Ezt talán csak az látja, aki nem zsidó. Úgy zsidók, ahogy Mózes idejében lehettek azok, közvetlen az egyiptomi menekülés után: kiválasztott népnek érzik magukat. Valahogy még mindig mámorosak e szabadságtól, ettől a szegény, kis, gyámoltalan, angol felügyelet, arab gyűlölet melett ápolgatott szabadságtól, ami az övék odalenn. Az utcasarkon héber utcatábla. Az utcákon héberül beszélnek. Mindenütt feléd csap a zsidó sors, ez a legkülönösebb sors minden fajták sorsa között: szerencsés népek évezredek alatt kiművelték, finomították, mélyítették a nyelvüket, a zsidók kétezer esztendő után most jutnak csak hozzá, hogy egy halottnak hitt nyelvet új életre keltsenek. Palesztinában ma héberül beszél az a zsidóság, amely öt év előtt talán még egy szót sem tudott héberül. A Szentírás nyelvét új szavakkal kellett megtűzdelni: villamosság, autó, telefon, repülőgép, expresszionizmus, kaucsuk, fajvédelem, ismeretlen szavak a héber nyelvben. Amellett Jeruzsálem ortodox zsidói azok, akik Palesztinában jiddisül, s az új fiatal, ?vallástalan? zsidók azok, akik héberül beszélnek. Nem értik meg egymást, nem is akarják egymást megérteni. Palesztinában láttam (s nem a jeruzsálemi gettóban) először zsidókat, akik valahogy másképp voltak zsidók, több természetességgel, mint bárhol másutt a zsidók a világon. Először láttam azt a nyugodt zsidó tekintetet, amelyben nincs idegesség, nincs dac, nincs szomorúság, nincsen bizonygatás: így csak az tud nézni, aki otthon van, akinek nem kell tartania tőle, hogy minden pillanatban rákiálthatnak ?otthon van a maga portáján, háza előtt, melyet maga épített, kertjében, amit maga ültetett, borral és kenyérrel kínál, ami a maga földjén s keze munkájával termett, aki oly nyelven köszönt, mely az ő vére s vér szerinti ősei nyelve, s aki mindenben: a házban, a kertben, a beszédben, munkában, jogban és kötelességben odahaza van egy földön, melynek minden négyzetmétere át és át van itatva az emberiség egyik legkülönösebb történetével, a zsidó történelemmel. Zsidókat nagy emberi méltósággal volt már alkalmam látni máshol is: de zsidókat nagy emberi nyugalommal Palesztinában láttam először. Az otthon, ez az új irtózatosan régi otthon, szűk, kényelmetlen, veszélyes, sok a gond és a baj, de otthon. Az a néhány ezer zsidó a tizennégy millióból, aki tudja ezt, nem tartozik a szerencsétlen zsidók közé. Életük nehéz; de van miért és van hol élniük és meghalniuk."

Walking Dead 1. rész Jó lesz ez. Magáról a sorozatról egyébként azon kivül, hogy a zombi apokalipszis hálás témáját dolgozza fel, nem tudtam semmit. Igy picit meglepett, hogy a felütésben sok eredetiség nincs. Az első fél óra kb. két-három hiresebb zombifilmből van összerakva. Valahogy el is maradt a "wow" élmény, amire vártam, igaz aztán ezt megkaptam az utolsó 6-7 percben. Ami igazán szimpatikus, hogy mélységesen komolyan álltak neki. Hülyülös zombifilmekből tele a padlás, ugyhogy jó látni, hogy a nehezebb uton indultak (mert hát lássuk be: önmagában abból hogy egy rakás hulla össze vissza csoszog és embert akar enni könnyebb fekete-humort fabrikálni, mint valami épületes drámát). A sorozat ott gyüjtötte be a legnagyobb pluszpontokat, hogy végre hanyagolta a horrorok egyik legelcsépeltebb elemét: ha egy rém belenéz a kamerába, nincs hirtelen hangeffekt. Sőt zene sincs. Csak ott van a rém és kész. Brilliáns. És egy nüansznyi apróság: a zombik itt tudnak -viszonylag- gyorsan menni. Ez is apró jó pont. A csak csoszogni képes zombi egyrészt nagyon retro és már nagyon nehéz megcsinálni hogy félelmetes legyen (a szereplő állandoan el kell akadjon valamiben, zsákutcába kell kerüljön stb.). Szóval jó lesz ez. Be kell még induljon, de kiváncsian várom a folytatást.

Túlzás lenne állitani Én csak azt nem értettem kikre vonatkozott a"Mit tettek ők a hazáért?" kérdés a bevándorlás kapcsán. De már kezdek kicsit megfáradni -nem emiatt a vita miatt, ugy általában- ugyhogy lehet hogy ennek már nem járunk a végére

Jó számomra továbbra se világos: szerinted akik Magyarországra betelepültek (csilliónyi nemzet az elmúlt ezer évben) és nem zsidók voltak azok általában hasznosak voltak ellentétben a zsidókkal? Ez a lényeg? Csak azért kérdezem mert ez olyan szakajtó hülyeség, hogy a fal adja a másikat, viszont ha nem ezt jelenti akkor nem tudom mit...

Tsiztában vagy ezeknek a magyar banki szektoron belüli poziciójukról és hogy mekkorát hasitanak nálunk? Mert ha igen, akkor nem értem.

Egyre nehezebben követem az eseményeket. Kik tettek vagy nem tettek a hazájukért? Ezt most a lehető legkomolyabban kérdezem. Ebből most egy szót se értek. Zsidózás: Már volt itt olyan, shalomoztál egy csupasz gazdasági hir láttán, ahol azt se lehetett tudni milyen nemzetiségü a hir tárgya, ugyhogy nekem határozottan azaz érzésem, hogy csiped ha zsidózhatsz, de elnézést ha rosszul vontam le a megfelelő következtetéseket. Perez pedig viselte a következményeit a beszédének: a hallgatósága örült neki. Ez volt a cél gondolom. Pont annyira nem érdekli a külvilág hozzállása, ahogy a mi miniszterelnökünket se érdekli ha beszól a külföldnek és az nyavalyog. Van ez igy.

Pedig pont hogy a banki szektorban nálunk abszolut magyar fölény van.

Fan fuct: Magyarország sosem volt csak a magyaroké. Szent István pl. elárasztotta egy rakás némettel meg olasszal. Még Szent Gellértünk is egy olasz pedig a nagy magyar fővárosban hegyet is neveztek el róla. Szerintem ha érteni akarod, akkor azt keresd mit akart mondani a miniszterelnök, ne azt hogy mit lehet belemagyarázni. Ez egy melldöngető dicsekvő szonoklat volt arról hogy Izrael milyen nagy és a gazdasági eredményeket igy érzékeltette. Persze jó dolog lenne egy nagyot zsidózni rajta, mert hát végre micsoda magas labda, de ez akkorse szólt másról, mint hogy a magyar gazdaságban (ingatlanban, lakóparkokban, plázákban stb.) milyen szépen bevásárolták magukat. Nem kell szimpatizálni a beszéddel és a beszéd tartójával se, de ez még nem indok arra, hogy direkt félreértsük. És még egyszer: az ennél nagyságrendekkel nagyobb német jelenlét nem zavar?

Már itt csücsül a gépen. Lassan én is bepotolom

Nem valami nagy titok, hogy komoly érdekeltsége van Izraelnek Magyarországban, ahogy sok más országnak is. Ezt kissé szerencsétlenül megfogalmazza az izraeli miniszterelnök és már itt a vég. Egyébként attól rosszabb a pesti IMAX mozi, hogy az Aréna Plaza egyébként izraeli tulajdonban van? És ha igen miért? A német dominanciával is vannak bajok vajon? Mert az itt lévő izraeli pénz kismiska ahhoz képest amennyire és ahogy a német gazdaságtól függünk.

Ha nem is ez a legszakszerűbb megfogalmazás, de úgy úgy

Tudod a demokrácia nem pártolja hogy egyes emberek ilyen-olyan dühükben kárt tegyenek vagyoni tárgyakban vagy személyekben. Amig csak obégatnak addig minden oké: a Kossuth téren simán lehetett olyanokat mikrofonba mondani, hogy mindenkit felkell koncolni, szitává kell lőni őket. Káoszba kell taszitani a várost: le kell zárni minden útját. Ez pl. megengedett a demokráciában. Mikor megtörténnek az első megvalositás irányába tett lépések akkor viszont nem szokás tovább malmozni. Ez kérlek súlyos félreértése szegény demokráciának.

Hosszú idő után újra belefogtam a 24-be. Lassan befejezem a harmadik évadot (két rész van még). Minden irrealitása és "fordulat-hajhászsága" ellenére nagyon tetszik. Egy kérdés: a negyedik évad tényleg annyira gyenge, mint azt sok helyen hiresztelik?

Nem demagog, csak a szavak helytelen használata. Hogy le kellett volna mondania a beszéd után? Igen tök jó lett volna. De az hogy nem mondott le az ettől még nem diktatúra. Ennek a szónak van egy jól körbehatárolható értelme és annak ehhez semmi köze. Az meg hogy a rendvédelmi szervek diktatiorikus államokra jellemzően léptek fel csak egy jól hangzó lufi... csak meg kell nézni hogy a demokratikus államok hogy lépnek fel a hasonló tüntetéseknél.. hopp, durran a lufi. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat, meg kb. olyan mint a Magyar Demokratikus Charta. Vannak politikusok akik azt gondolják, hogy ha nem egy pártból hanem egy álcivil szervezetből szolalnak meg ők vagy a spanjaik akkor az máris hitelesebb.

Tehát néhány rendőri túlkapás jelenti esetünkben a diktatúrát. Kemény. Ami azt illeti szerintem ha az összképet nézzük nagyon elnézőek voltak - én is ismerek olyat aki ugy kapott, hogy nem kellett volna de túl sok olyat is akiről tudom hogy kövekkel dobálta a rendőröket -például Erdő Péter biboros unokaöccse- és az égatta világon semmit nem kapott. Én mit kapok ha odamegyek a Moszkva téren lévő rendőrhöz és fejbecseszem egy kővel? Nyilván azonnal hátracsavart kezet és egy gyors elvitelt az örsre. Megérdemelten. Akkor viszont simán lehetett ezzel bolondozni retorzió nélkül. Ebben a legkinosabb hogy egy csomó emberről tudom, hogy a hecc kedvéért ment csak ki. Másnap az egyikük büszkén mesélte az iwiw-en micsoda buli volt... valaki aki életében egy percet nem dolgozott, a szülei fizetik a külföldi útjait, de arra volt esze, hogy rendőröket dobáljon. Én cseppet se csodálkozok, hogy a rendőrökben túlfeszült az adrenalin, és látva milyen arcok mászkáltak ezeken a felvonulásokon afelöl is kevés kétségem van, hogy a legtöbben akik kaptak, azok meg is érdemelték. Nem, nem mindenki. A legtöbben. Az utobb emlitett srác két nappal azután, hogy nagyfiú volt az iwiw-en, kapott az egyik lovasrendőrtől egy szép nagy gumibotütést a fültövére... ment a nyiff-nyaff, de többet nem ment a randalirozók közelébe. Annak az ütésnek több nevelő hatása volt, mint talán az addigi életében bárminek.

SONY DSC-W30 Amatör fotozásra a legjobb, mert olyan vékony hogy egy zsebben is kényelmesen elfér.

Na akkor egy bizonytalan próbálkozás a témaváltásra. Pár fotósorozatom az elmúlt másfél évből VÁC ESZTERGOM CEGLÉD ZSÁMBÉKI-MEDENCE

Az én értékitéletem szerint ha hangosbemondón bemondja a rendőrség hogy tessék erről és erről területről elmenni, akkor elmegyek. Plusz ha látok egy olyan csoportot, akik kövekkel és molotov koktélokkal dobálják rendőröket, akkor nem megyek oda bámészkodni, és ha arra van utam akkor nyelek egyet és kerülővel megyek, de nem kompromitálom magam azzal, hogy -nevezzük nevén a dolgokat- a társadalom legaljával, a csőcseléknek csak eufemisztikusan nevezhető emberekkel mutatkozok, már csak azért sem mert a rendőrök nem terminátorok és ha én egy ilyen társaságban állok akkor a stresszhelyzetben lévő rendőr, akinek nulla tapasztalata van az ilyen helyzetek kezelésében simán hiheti, hogy én is leakarom támadni. Furcsa mód hiába voltam kint akkoriban számtalanszor soha sem esett semmi bajom.

Ja ezeken ott voltam az utcán. Mégse maradtam le. De hol jön a diktatorikus rész?

Lemaradtam valamiről?

Mert hát milyen faramuci is már, hogy az ember saját öregkorára tesz el. Helyette tegyen el a jelenlegi nyugdijasoknak meg az államkasszának, ami ugy hirlik a jelenlegi befizetésekből máris százmilliókat kiván elkölteni jövőre. És bizzon mindenki abban hogy majd az ő öregkorára az egyre csökkenő arányu munkaképes lakosság majd kitermeli az ő nyugdiját. Egyébként nem, nem fogja. Jelenleg minden reális számitás szerint az állami nyugdijrendszer belátható időn belül összeomlik. Megyünk a betonfal felé és a kormány rálépett a gázra. Pusztán hogy plusz milliárdos forrásokhoz jusson.