Ettől a tegnapi Kubrick témától eszembe jutott, hogy én már régóta szerettem volna írni egy ilyen kis szubjektiv értékelőt a Kubrick filmekről pontozással. Most neki is estem. Itt a végeredmény. Kubrick filmek elkészítésük sorrendjében (sorry a nagy képekért, de szeretem ha egy összefoglaló tagolva van valamivel és most ekkorákat találtam).
1, Félelem és Vágy (Fear and Desire - 1953)
Ami Lucasnak a Holiday Special az Kubricknak a Félelem és Vágy, csakhogy ő rosszabb szituációban van: nemcsak kiötlötte a történetét, de ő csinált rajta mindent: rendezte, vágta, operatőrködött, sminkelt... ő volt kvázi a teljes stáb. A film pedig rettenet rossz. Egy képzelt háború katonái keseregnek, meg járkálnak fel-alá benne. Arcpiritó amatörizmusát később Kubrick szégyelte a legjobban és a kópiák bevonását és bedozerolását sürgette (innen a Holiday Specialos párhuzam). Hozzájutni nagyon nehéz, de nem éri meg. 10/1
2, A gyilkos csókja (Killer's Kiss - 1955)
Filmnoir abból a korból, amikor ez a műfaj már pont kezdett kimenni a divatból. Itt már tetten érhető Kubrick tehetsége: néhány jelenet, igy például a boxolós rész nagyon dinamikusra sikerült. Ám ezt a néhány jól elkapott jelenetet leszámitva végülis átlagos (ami viszont óriási előrelépés a "Félelem és Vágy"-hoz képest, mert az átlagos se tudott lenni). A bajba kerülő kisember x+1-edszerre elmondott történetébe csak az utószinkron ront bele. Mivel a helyszinen nem tudtak hangot rögziteni ezért csak stúdióhangok kerültek a filmre, ám mintha a stúdióban az összes szinészt épp egy mély álomból zavarták volna fel. Enyhén illuzióromboló. 10/5
3, Gyilkosság (The Killing - 1956)
Kubrick első filmje, ahol elkezd játszani a már bevett narrativákkal. Gondolt egyet és ahelyett, hogy a történetét az elejétől kezdte volna és a végén hagyta volna abba, helyette elkezdte átrendezni az idősikokat, Tarantinot úgy jó harminc évvel megelözve ezzel. A sztorimag egyébként egy bankrablás körül csoportosul, ahol aztán semmi sem úgy sül el, ahogy az ellett tervezve. Kifejezetten kellemes, szórakoztató kis film. 10/8
4, A dícsőség ösvényei (Paths of Glory - 1957)
Kubrick első filmje, ahol nyugodtan lehet használni a zseniális szót. Pont az '50-es években amikor még a II. világháború utáni nagy felbuzdulásban mindenki sorra gyártotta a hősies háborús filmeket, Kubrick előállt minden idők egyik legjobb háborúellenes filmjével. A témát az első világháborúból vette, ahol 1916-ban egy francia tábornok, bizonyos Broulard megelégeli az állóháború eseménytelenségét és nagy rohamot hirdet, aminek óriási mészárszék lesz az eredménye. A film három katonáról szól, akik az eszement parancsot megtagadták és ezzel ki is érdemelték a halálbűntetést. Kubrick itt nem bűvészkedik: jól érzi, hogy a dialogok és a jelenetek önmagukban is épp elég erősek. Egyedül a háborús jelenetnél újit be - bontakozó professzionizmusára jellemző, hogy a bevett por és homokbombák helyett igaziakat is használtak, amitől az a bizonyos ütközet a rövidsége ellenére is szédítően jó. És az már tényleg a filmet dicséri, hogy a történet drámája még ennél is megrázóbb. 10/10
5, Spartacus (Spartacus - 1960)
A korábban inkább kisfilmekre specializálodott Kubrick egyszercsak egy több milliós megaprodukció rendezői székében találta magát. Ami elsősorban arról győzte meg, hogy ő ezt soha többé nem fogja csinálni. Állandó civódás a producerekkel meg a stúdió különféle embereivel... Kubrick aki mindig büszke alkotó volt, nagyon nehezen emésztette meg, hogy bárki is beleszól abba amit csinál. Márpedig itt még maga a főszereplő is szót kért. Kirk Douglas ugyanis a film kiötlője volt (miután nem kapta meg a Ben-Hur főszerepét mindenképp akart egy saját szandálos filmet). Szerencsére azonban a Spartacus mindezek ellenére jó. Néhol giccses ugyan (a szerelmi szál mindenképp), de a gladiátor-iskola és a végső csata képei ötven év távlatából is nagyon szépen működnek. 10/8
6, Lolita (Lolita - 1962)
Ez Kubrick utolsó filmje az Egyesült Államokban. Miután lefutott pár kört a Cenzori Hivatallal, úgy döntött a székhelyét végleg átteszi Európába. Mindenesetre a Nabokov regény alapján készült film a cenzorok vágóollójának köszönhetően éppen arról nem szól, amiről szólni akarna. A pedofiliát és az irreális, beteg szerelmet boncolgató film igy csak a témáját nem tudja boncolgatni. Persze Kubrick sem akart semmi megrázót beletenni csak szeretett volna utalni erre arra. De utalni se lehetett. Így a filmben nagyon lógnak az olyan jelenetek, mint amikor az "öreg" Humbert szerelmi bánatában törni zúzni kezd vagy amikor az ifjú Lolita közli, hogy megcsaltalak. Végülis akkor már ezeket is kivághatták volna. A fura, hogy a film még igy is egész jó. Ami nem kis részben a jó szinészeknek is köszönhető. 10/7
7, Dr. Strangelove (Dr. Strangelove - 1967)
Ki gondolná: a legjobb szatírát a Hideg-háborúról, a Hideg-háború kellős közepén készitették. Még alig lélegzett fel a világ a kubai rakétaválság után, amikor a mozikba érkezett Kubrick maróan gúnyos filmje. Igaz elöszőr egy atomháború körül játszodó thrillert akart rendezni -s az alapul szolgáló regény a ?Red Alert? is kellően komolyan veszi magát- ám végül a forgatókönyvirás során Kubrick rájött, hogy sokkal jobb lenne a két szuperhatalmon egyszerüen egy jót röhögni. A kész mű pedig nagy betűs Kubrick ÉLMÉNY, mégha nem is úgy, ahogy ezt tőle meg lehetett szokni. Minden egyes perce és szereplője betalál. Must see! 10/10
8, 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey - 1968)
Akár kísérletifilmnek is lehetne nevezni, ha nem korának egyik legdrágább sci-fijéről lenne szó. Kubrick itt mindenesetre megkapta azt, amiről korábban csak álmodni mert: egy valag pénzt és szabad kezet. Filmje igazi nézőt probáló élmény: a lassú, komotos sztorifonást tette a hangulatépítés egyik legfőbb eszközévé. Olyan csak ritkán van, hogy valaki kicsit kedveli az Űrodüsszeiát vagy kicsit nem tetszik neki - ha elkap magával akkor imádni fogod, ha nem akkor utálni. Én elöbbibe kerültem. Kubrick mindenesetre itt igazán kiélhette aprólékosságát - űrjelenetei egész egyszerüen gyönyörüek. 10/9
9, Mechanikus narancs - (A Clockwork orange - 1971)
Abban nagyon hasonlit az Űrodüsszeiára, hogy itt is csak végletes álláspontokat hallani, ha a film megítéléséről van szó. Ami más, hogy én ezt például ki nem állhatom. A közeli jövőben járunk, ahol a fiatalok csöveseket vernek, nyomnak mint a nyulak, házakba törnek be, hogy ott porcelán-pénisszel inzultálják a ház űrnöjét és igy tovább. Aztán a főhőst beviszik egy átnevelő intézetbe, ahol kinzásokkal beleverik, hogy a szexualitás például rossz. Az egésznek állitolag mély mondanivalója van, társadalomkritika, meg miegyéb, de én piszkosul szenvedtem ez alatt a film alatt. Kubrick azt mondja igyekezett olyan környezetet teremteni, ami nagyban hasonlithat a közeljövőre, de ez inkább valakinek a beszivott rémálmára hasonlit. És nem tudok szabadulni a gondolattol, hogy Kubrick egyszerüen csak egy botrányfilmet akart forgatni cicikkel, erőszakkal, meg műmondanivalóval. Nálam nem nyert 10/3
10, Barry Lyndon (Barry Lyndon - 1975)
A XVIII. századi Európa a szélhámosok paradicsoma lehetett... kevés kor van, ahol nemcsak a csodaváró egyszerű nép, de a rajtuk ülő arisztokrácia is nagyrészt könnyen megvezethető, naiv lelkekből állt. Nemcsak a szélhámosok, de a kalandorok kora is ez. Barry Lyndon a főhős, pedig az egyik a sok aranyifjúból, aki kiélvezi kora lehetőségeit. Igazi Casanovai figura: a szerencse hullámvasútjára felülve bejárja fél Európát, hol olyan kevéssé szerencsés posztokba sodrodva, mint a hét éves háború katonasága, hol viszont mint a nemesi cím várományosa csábithatja az útjába kerülőket. Nagyon preciz, nagyon jó... hmm... kalandfilm, dráma, szatíra, háborús film? Nem is tudom. Talán ezek egyszerre. 10/9
11, Ragyogás (The Shining - 1980)
A King novellából készült film sztorija nincs túlkomplikálva: egy család a külvilágtól elzárt havas hegycsúcson lévő szállodára felügyel és menetközben az apa alaposan bekattan. Jack Nicholsonnak sok jó szerep kijutott, Kubricktól viszont megkapta élete legnagyobb szerepét. Nicholson pedig lubickol benne, miközben a kamera alig tudja levenni róla a "szemét". Az a hosszú jelenet, ahol Nicholson eszelőssége először lesz kristálytiszta a felesége elött, egész egyszerüen lehengerlő, felülmulhatatlan, wow... kifogytam a jelzőkből.
Kubrickra nagyon jellemző, hogy hallani sem akart művér használatáról. A filmben, ha valami folyik vagy ömlik az bizony egyenesen a vágóhídról érkezett. 10/10
12, Acéllövedék (Full Metal Jacket - 1987)
Kissé talányos, hogy erre a filmre Kubricknak miért volt szüksége. A vietnámi háborúról már páran megnyilatkoztak mire ő sorra jutott: Apokalipszis most!, Szakasz... hogy csak két remekmű legyen megemlítve. Ráadásul Kubrick a háború értelmetlenségéről mindent elmondott, amit érdemes a Paths of Glory-ban.
A film egyébként teljesen rendben van. Bár semmi több. Az első fele a megalázó kiképzést mutatja be, ahol a kiképzőtisztek darabokra szedik a bőrfejüek egoját és önbecsülését, majd aztán jöhet a vietnámi pokol. Jó ez, jó ez, csak semmi kiemelkedő és ez olyasvalakitől, aki nem restell akár 4-5 évet is egy film elkészítésére forditani, kissé fura. 10/7
13, Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut - 1999)
Nálam a nagy betűs Kubrick élmény. Nem is merem újranézni, mert kizárt, hogy akkorát üssön, mint elsőre, akkor meg minek. A film valahogy igy indit: adva van egy házaspár, melynek női tagja egy hosszúra nyuló borozós este elárulja, hogy volt egy alkalom, amikor bizony megkivánt egy másik férfit a házasságuk alatt. De annyira, hogy ott és akkor azt se bánta volna, ha tönkremegy a házassága, elveszti a gyerekét, csak hogy az idegennel együtt lehessen. Na mit lehet ezzel kezdeni? A férj mondhatná, hogy hát oké, végülis nem csalt meg, szeret is engem, és csak akkor gondolta így... de a férj ehelyett kikészül, nekivág az éjszakának és kissé szinpadiasan szolva, megjárja a saját poklát. Évekkel ezelött láttam, de a legtöbb jelenete olyan élénkel él a fejemben, mintha tegnap néztem volna meg. 10/10
+1 ráadás, A.I. - Mesterséges értelem (A.I. - Artificial Intelligence - 2001)
Több olyan nagyproject is volt, amit Kubrick évtizedeken át alakitgatott, csinositgatott magában, de végül nem lett belölük semmi. De a halála után egyből végül mégis lett. Ez az a A.I., amin még a '70-es években kezdett el dolgozni. Ez is nagyon jellemző: addig nem akarta leforgatni, amig a robot-technológia el nem jut oda, hogy igazi robotokkal lehessen leforgatni. Végül bele is halt a várakozásba. Viszont arról még életében rendelkezett, hogy a film Spielberghez kerülhessen. A film recenziói során sokszor fel is merül: mennyi a Spielberg benne és mennyi a Kubrick (általában ez olyan kontextusban, hogy ami nem tünik olyan jónak, arra ráfogják, hogy na ez a Spielberg). De igazából teljesen mindegy, mert egy rohadt jó film. És van-e annál szebb tisztelgés, minthogy maga Kubrick is feltünik a filmben... mégha egy bölcs játékmackó képében is. 10/10