Bomarr

Ugyan kérlek, hova gondolsz

Viszont Mina, jobb ha készülsz mert az évad második felében elég sok olyan rossz rész lesz mint a Malevolence trilógia. Majd a helyzetet menti egy kicsit a Gungan General, de aztán nincs megállás a lejtőn...

3D-s mozi kapcsán. ITT egy kiváló cikk. 1926-ban irta Hevesy Iván, aki az egyik első nagy filmesztéta volt hazánkban. Látszolag egészen logikusan elmagyarázza miért nem lesz soha siker a szinesfilm és a hangosfilm. És miért marad egyeduralkodó a régi néma fekete-fehér film. Tanulságos, pláne hogy mi már tudjuk mennyire nem jött be a számitása. Van egy olyan sejtésem hogy ez lesz a 3D film sorsa is. Egy darabig ugy tünik hogy csak egy alternativa, aztán mire észbekapunk már ez lesz az evidencia a filmesek számára. Talán.

Hát szerintem a Fűrész filmek tipikus esetei annak amikor valaminek nagyobb a füstje mint a lángja. Durvának egyáltalán nem annyira durva, viszont néha elképesztően bugyuta a ""cselekmény"". A legújabb -egyenlőre utolsó résznek- konkrétan semmi értelme például.

Én anno a Beowulfot néztem 3D-ben a Westendben és gyönyörüen átjött a 3D-s élmény.

Egy érdekes tapasztalat: Korábban is több helyről hallottam már X360 tulajoktól, hogy ők eléggé tartanak attól a hires 3 ledes hibától, ami tönkrevágja a gépet és ami elvileg a korai gépek szériahibája (rossz a hütésük). Több fórumon, sőt ismerősöktől is hallottam, hogy egyesek sokat kellett költsenek a gépükre, sőt volt aki ugy tudta hogy a 3 ledes hiba után érdemes egy teljesen új gépet venni, ami valljuk be: ijesztő. Na úgy másfél hete nekem is beütött a 3 ledes hiba. Először picit bosszankodtam, aztán felhivtam a Microsoftot. Mondták, hogy ingyen kijönnek érte és megjavitják. Mondtam, hogy nincs semmi blokkom vagy bármi iratom arról, hogy vettem. Mondták nem probléma. Nekik elég a gép kódja, amit csak lekell róla olvasni. Megtörtént. Másnap kijött a futár. Pár nap alatt kivitték Frankfurtba a központi szervizközpontba és miután megállapitották, hogy kicsit nehéz lenne javitani és valszeg utolag elcsesződne inkább adtak egy teljesen új gépet, aminek már új fajta hütésrendszere van. Egy héten belül meg is kaptam az új gépet. 1 Ft-ot se kellett fizetnem. Tanulság: néha érdemes felhivni a Microsoftot.

Wow... az oldal szerint még a dobozos Guinness-ben is van golyó! Ez marha jó (sorry az OFF-ért)

Ha már horror. Pár napja nálam a franciák legújabb szörnyszülöttje a Mártirok csapta ki a biztositékot. Szokásos új-hullámos francia film: betegesen brutális kinzások, viszont van valami aprócska plusz, ami miatt nem feltétlenül mondanám elvesztegetett időnek a megnézését. Pedig a sztori még annyira nem is erős: annyi az egész, hogy az emberek 99,9%-a a fizikai és mentális kinzástól megőrül, viszont van egy elenyésző kissebbség -igy a film- a mártirok, akik miután átélik a földi poklot betekeintést nyernek a legnagyobb titkokba. A film ugy van leforgatva hogy még egy pofonnál is fintorog az ember igy elképzelhető mit vált ki az amikor a főhősről a bőrét is lemütik biztos ami biztos alapon... a vége viszonyt annyira erős (jó értelemben), hogy képtelen lennék csak legyinteni rá. Tipikusan az a film ami napok mulva is ott kattog a fejben, mégha ez nem is feltétlenül jó dolog.

A Guinness sörben a golyó a legjobb, amit minden palackba beletesznek. Még sosem sikerült rájönnöm hogy hogyan és minek rakják bele, de nincs jobb mint a golyót csörgetni az üvegben egy alapos ivászat után (najó talán van jobb dolog is de benne van a top10 kocsmai tevékenységben) (hogy jövök-e azt még nemtom)

Ez tisztára olyan mint valami XIX századi eszmefuttatás és ez most nem dicséret. Horvát István irt akkoriban ilyeneket, melyekben bebizonyitotta, hogy még Hercules is magyar volt, nem beszélve az egyiptomiakról vagy Jézusról. Mondjuk nála ez nem valami személyes hóbort volt, hanem kortünet: a XIX. század elején a nemzetek születésekor (merthogy elötte senkit nem érdekelt ki honnan származik és egészen eddig például a horvát/román és szerb lakosoknak se jutott az eszébe hogy például zavarja őket, hogy ők nem nemzetállamban élnek) hirtelenjében minden nemzet beakarta bizonyitani hogy ő hordozza a végső frankót. A románok tudni vélték, hogy ők alapitották a Római Birodalmat, a franciák úgy üszkve az egész világot, s ami minket illet mi se értük be kevesebbel. Mivel a sumérok az első civilizáció, igy ekkoriban mindenki a sumérok leszármazottjának tekintette magát. Egész Európa ebben égett aztán kinőttük, mert utána az vált divattá, hogy utána nézzünk a dolgoknak. Sokszor egyszerübb valamiről kevesebbet tudni és amögött nagy dolgokat és összefüggéseket sejteni, mint alaposan utánanézni. Ugyanakkor ezért könnyü az embereket megvezetni a furfangos elméletekkel: mindegyik arra játszik hogy az embereknek fárasztó sokat olvasni, ráadásul mennyivel izgalmasabb vaskos tudományos szövegek átrágása helyett valami UFO-t sejteni az egész mögött, aki buherál az országokkal a génekkel és mindennel ami a keze ügyébe esik, ahelyett hogy megnéznénk mit is mond igazából a tudomány. Tudom, hogy ez most picit bántoan hathat, de nem kell az legyen: mindenkinek meg van a maga hobbija és az amiben ő személyesen jó. Olvasni és a történelmet tudni nem valami olyasmi amitől az ember szintet lép és ami nélkül nem lehet élni, maximum jól tud jönni. Semmi baj, ha nem jártas benne az ember csak készüljön rá, hogy akkor ebben a témában könnyebben megvezethetőek leszünk, mert nem tudhatjuk hogy az érvek, melyek mondjuk a galaktikus birodalmat igazolják valóban jól ülő érvek-e. Most csak a példa kedvéért kiragadok egy mondatot: "hogy az emberiség a tekintetét az égről leemelvén ne álmodozzon, hanem a földet túrja lásd. inkvizíció, eretnek-, boszorkány-perek" Tehát az inkvizició és a boszorkányperek azért voltak, hogy az ember ne fürkéssze az eget. Oké. Nézzük mit mond a történelem. Az első meglepő amit tapasztalni fogunk, hogy az invkizició az emberiség egy adott történelmi periodusában csak igen kis szeletre hatott. Nem elég, hogy az ázsiai vagy épp az afrikai kultúrát elkerüli (ez nyilván evidencia, de azért nem árt konkretizálni, hogy az európain kivül is vannak még kultúrák), de még az európaira sincs teljes hatással. Kérdés: mikor volt inkvizició Magyarországon? A meglepő válasz: soha. Lehet, hogy kiválasztott nép vagyunk? Nem, legalábbis ez alapján nem, mert egy csomó más országban sem volt. Nade akkor ez elég csálé harc azért hogy az emberiséget elnyomják. Pláne, hogy a hatékonysága is megkérdőjelezhető volt: Galileit például hiába itélték el és vonatták vele vissza a tanait, eztán nyugodtan irkálgatott még és egyik legfontosabb irását pont a per után irta. Ráadásul még az akkori pápával is jóban voltak, de ez egy hosszú történet. Az inkviziciót a leghatékonyabban Spanyolországban használták, ám nagyon ugy tünik hogy nem az égre tekintgetőket, sokkal inkább az ottmaradt muszlimokat (Spanyolországnak óriási muszlim lakossága volt, az okok miatt érdemes a spanyol történelmet is böngészni) és zsidókat akarták cseszegetni vele. stb. stb.

Igy van. Ziro jól nyomja, de Jabba azért mégiscsak Jabba, aki egy szájszélmegnyalással vagy egy elvetemült kamerába röhögéssel lejátszik mindenkit

Érdekes visszaolvasni. Valóban elég nagy marhaságnak tünt ez a Jabba fia dolog... s igazából még most is annak tünik. Sajnos a filmet sehogy se sikerült megszeretnem a mozis megnézés óta.

Remek és meglepő ötlet volt S pont jól volt csomagolva. Nem hinném, hogy egy gyereket különösebben megrázna, ugyanakkor a felnőttebbeknek érdekes asszociációik lehetnek vele kapcsolatban.

Végre sikerült HD-ban is megnéznem. Ez is kiválóra sikeredett Ugyan a trilógia ivét én is úgy képzeltem el, mint SimonZ (a közepén feszültséggel vagy akár vereséggel végzödő epizóddal), de a maga módján igy is megvan a hangulata: láttuk mennyire megszenvednek a csapataik egy kisebb településen, s eztán ott a kérdőjel, hogy hogy birnak el a fővárossal. Hogy elbirnak az nem kérdés, de azért elég jól felvezeti a nagy csatát, ami remélhetöleg valóban méretes lesz. Az évad második felének egyébként az a legkellemesebb meglepetése, ahogy a Klón-háborút elkezdték kitágitani: az elején még csak a főmuftik cibálták egymás bajszát, de aztán egyre többet láttunk a szenvedő átlagpolgárokból és ebben a legnagyobb lépcsőt ez az epizód tette azzal a bizonyos twilek kislánnyal. Az Aliens nekem is eszembe jutott (de még a Grave of the Fireflies is), de nagyon szépen rakták bele. Ja és még egy: a magam részéről kifejezetten csipem a Star Warsban a szörnyeket (akárcsak az avataromban lévő "úriember"), s külön örültem, hogy a Ryloth nem csak megtört civilekből és megszálló robotokból, hanem nagydarab rémekből is áll, akik kifejezetten ötletesre sikerültek. Szóval le a kalappal ezelött az epizód elött. Reméljük a trilógia zárása is hozza ezt a szintet.

Ha ez a szint akkor tiltsuk be a demokráciát és a szabadságot is, hisz emiatt is százezrek haltak már meg és éljünk a Cosmopolitan életmód rovata szerint, mert azért meg még senki

Azért szerintem ne mossuk egybe a világirodalom egyik legszebb alkotását egy olyan B-kategóriás irónak a munkájával, mint Daniken, aki képes olyan süvegelnivalóan nagy butaságokat leirni, hogy például egy vizszintesen fekvő múmia bizonyiték arra hogy űrhajoztak az egyiptomiak. Az ő ügyetlen és meglehetősen szinvonaltalan fejtegetései ellenében a Biblia ha mást nem is tud, de legalább irodalmi értékeket feltud mutatni, s ezt a XIX századi első bibiliakritikusok, akik maguk se hittek egy deka Istenben se, például szintén eltudták fogadni, sőt hangsúlyosnak vélték. A Biblia kb. olyasmi, mintha fognánk a magyar irodalom első ötszáz évét és megjelentetnék egy könyvben... csak ez nem a magyaroké, hanem a zsidóké: számtalan szerző tollából, számtalan stilus és világkép: hinni nem kell benne, de hogy tartalmasabb egy Danikennél az aligha szorul bizonyitásra. S nemcsak az ember és az Isten kapcsolatáról beszélnek: a proféták néhol saját korukról keseregnek vagy jegyeznek meg érdekes dolgokat, s általuk megismerhetővé válik egy több évszázadokkal ezelött eltünt világ. A látomások leirásai pedig néhol egészen gyönyörüek. A világirodalom egyik legszebb sorai.

Ja és szerintem Daniken elég nagy kókler. Én még egy könyvét se tudtam nyerítő röhögés nélkül abszolválni.

Allah persze, hogy nem hisz bármelyik vallásfilozofus megmondhatja, hogy a keresztény Istenképből származik, de a buddhizmus már ennél sokkal komplexebb, hisz vannak irányzatai melyek hemzsegnek az istenektől, köztük néhány egész kegyetlennel és van ahol Isten sincs, csupán a szellemi életnek van valamiféle felsőbb logikája/rendszere. Egyébként ha már a keresztény teológia került pellengérre, akkor vegyük elő ezt a jól bejáratott Istenképet: ezügyben ott van Jób története, akit folyamatosan szivat az Isten, pedig az egyik legjobb fej a Földön... imádkozik, sose nyom félre, termeli amit termelni kell stb. Isten meg mindenét elveszi és azt mondja: "Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik". Ez alapján megkockáztatható, hogy Isten egy nagy badass... a kora középkor igy is gondolt rá. Akkori filozofusok határozottan kiemelték, hogy Isten mennyire irgalmatlanul kegyetlen. Ekkoriban van divatja a nagy mártirtörténeteknek, melyekben Isten legfőbb szolgái elképesztő fájdalmakat élnek át. Ezekben a sztorikban néha Isten csak azért támaszt fel valakit, hogy aztán még tovább kinozzák és még jobban átélhesse a kereszténység akkori legfőbb élményét: a szenvedést (nem gyanus, hogy pont a kereszt a vallás jelképes, amin megfeszitették a Megváltót és nem valami barátságosabb?). Aztán az évszázadok folyamán sokat szépült ez a kép (a szépülés a későbbi középkor tájékán indul be, valahol a Keresztes háborúk megindulása körül). Az emberek egyre nehezebben tudtak megbarátkozni ezzel a képpel, ugyhogy előjött a "jóságos nagyapó", aki örül, ha valami jó történik és táncot jár egy-egy gyermek születésekor, vagy egy béke megköttetésekor.

De látod ezek a kérdések csak a keresztény istenképnek tehetők fel és általuk máris olyasmiket feltételezel róla, amit a kereszténység tanit (megteremtette a világot, nyomon követi a földi élet minden rezdülését stb.).

Mondjuk ez a paródia még erőltetettebb, mint maga a reklám.

Ezek a piszok Lázadók igazán küzdhettek volna szebb módon: például küldhettek volna egy szép levelet a halálcsillag összes főmukijának cimezve, hogy ne terrorizálják a galaxist. De lehetőleg szép piha-puha papirra irva nehogy szegény Birodalmi elit rózsaszin lelke megsérüljön. Aztán ha nem müködik a dolog, akkor érdemes feladni az egész Lázadást.....

Nekem egyre inkább ugy tünik hogy adywan unatkozik. Belenyul egy jelenetbe ami ugy jo ahogy van és a belenyulás se nem ad hozzá se nem vesz el belőle. De legalább belenyult. Ez a fanmunka kezd egyre érdektelenebbé válni... a New Hope-os legalább tisztességesen feltudott idegesiteni

Szerintem attól, hogy valakit elsősorban a jelen és az anyagi világ érdekel, még koránt se kell kizárja, hogy ebből a nézőpontból azért néha kitud kukucskálni.

Donát: Érdekes, amit irsz és természetesen nem mondhatom biztosan hogy nem igy van, viszont ez alapján a gondolatmenet alapján csak olyasmi történhet meg ami valószinü, illetve amit én valószinünek gondolok és hogyha bekövetkezik valami, amiről én ugy gondolom hogy egészen pici volt az esélye akkor annak minden bizonnyal azért kellett megtörténnie, mert a sorsomban volt. De mi van ha nem jól mérem fel és valójában mindaz amit én lehetetlen közelinek vélek, az valójában nagyon is benne van a pakliban? Erről a sorskérdésről anno olvastam egy egészen érdekes könyvet, de sajnos oly rég hogy se cim se szerző nem rémlik, mindenesetre nagyon hasonlatos álláspontot képviselt, amit te is irsz. Arról volt benne szó, hogy a sors nem kitaposott út, hanem lehetőségek összessége. Igaz ott nem az volt, hogy az embernek meg kell élnie dolgokat, hanem hogy megadatik, hogy megélje őket. Példa: valaki irónak születik... meg van benne a tehetség s életútjában meg van a lehetőség hogy azzá váljon, ám ő lehet, hogy végül ugy dönt, hogy ezt nem éli meg s a szembejövő "potenciális mérföldköveket" elkerüli, csak minden bizonnyal igy üres élete lesz. Mindenkinek meg kell találnia a saját sorsának az útvonalát, s a szembe jövő lehetőségeket ki kell használnia... nagyjából erről volt szó benne. Szimpatikusan hangzik, bár nem vagyok biztos benne, hogy elfogadásához szükség van-e egyáltalán bármi természetfölöttire, mert ez szerintem olyan igazság, ami a tudományos világ keretei között is lehet teljesen igaz (ami nem negativum, csak épp maga a könyv mintha megprobált volna valamiféle sprituális tartalmat is adni ennek az igazságnak, amit én nem annyira éreztem fontosnak és igazoltnak).

Jó kis topic! Érdekes olvasni az irásokat. Itt az én véleményem. Magáról a sorsról: ebben speciel nem igazán hiszek, legalábbis abban a formájában nem, ahogy fel lett dobva. Sorsszerű egy találkozás/megismerkedés egy szép lánnyal? Csak akkor ha feltételezzük, hogy az a normális, ha járunk kelünk a világban és nem találkozunk/ismerkedünk meg szép és kedves lánnyal, s még a nagy számok törvénye se kísért minket, s hiába járunk kelünk sokat akkor se történik semmi "különös". Ha mégis akkor az "nem normális", ergo a "sors keze" vagy valami "kis csoda". Egy sűrű nap végén bármi tűnhet ilyen csodának. Tételezzük fel, hogy például egy galamb letoj minket az utcán sétálva (ez egy meglehetősen undorító feltételezés tudom, de például jelen sorok írójával megtörtént már). Ebben a pechben is óriási dolgokat meg lehet látni, hisz mekkora volt az esélye? Ha előtte öt perccel kicsit elbotlok, ha valahol piros lámpát kapok, vagy azt megelőző délelőtt lekések egy buszt... mennyi apróság kellett történjen hogy pont abban a pillanatban pont ott legyek? Az élet azonban már csak ilyen: folyamatosan történnek a dolgok az azt megelőzö pillanatok sorozatának valamiféle folytatásaként, s mivel nem vagyunk egyedül a világban számos dolog keresztezheti az utunk... akár egy galamb-szar, akár egy szép lány is... kinek mi jut Ugyanakkor mivel a topic maga, ha jól értem általában véve a tőlünk kívül eső "hatalmakat" és azok esetleges ránk (kvázi sorsunkra) gyakorolt hatását is felhozta, így tovább finomítanám a véleményem. De előtte megjegyezve, hogy én amolyan ateista neveltetést kaptam. Ám ez nem volt valamiféle kényszer: a tudományok (főleg az "Ég és Föld", a "Rejtelmes világ", a "Minden napra egy kérdés" című gyerekeknek készült tudományos könyvek, vagy a "Természet csodái" füzetek) teljesen lefoglalták az érdeklődésemet. S ami másoknak a sárkányok voltak, azok nekem a dinoszauruszok, amik már csak azért is sokkal izgalmasabbak voltak, mert tényleg éltek. S mind e mellé szinte magától adódott egy olyan világnézet, amibe semmi nem fér bele, amit nem lehet mikroszkóp alá tenni. (S akkor most engedtessék meg egy intermezzo, ami azért szervesen hozzátartozik a témához. Szerintem egy nagy kérdés van, ami megkülönbözteti a tántoríthatatlan "realistát" és azt aki úgy hiszi van valami más is az anyagi világon túl. Vegyük a gondolatok születését. Hogyan születik egy gondolat? Létrejön egy biokémiai reakció az agyamban és ezért gondolok valamit vagy forditva: gondolok valamit és ez elindit egy biokémiai reakciót az agyamban. A válaszok szimplák, de a két választ (hogy kissé dramatizáljam a helyzetet) majdnem egy világ választja el egymástól. Ha azt állitjuk, hogy nem az agyunkban létrejövő reakciók és sejtmozgások miatt gondoljuk azt amit, hanem azok azért mozognak, mert gondolkodunk, akkor az azt jelenti, hogy máris valami olyasmiben hiszünk, ami nem kézzel fogható/mérhető. Ami túl van a fizikai, tudományosan is érzékelhető valóságon. Annak a létezését feltételezzük, amit a köznyelv léleknek hív. Intermezzo vége.) S visszatérve gyermekkori világképemhez: idővel valami lassan megváltozott. A változás okait nem teregetném ki, mert az túlságosan is személyes ahhoz, hogy egy nyilt fórumon leirjam, de ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor leginkább egy ráeszméléshez tudnám hasonlítani. Hasonló lehetett az, amikor Eratoszthenész rájött, hogy a Föld gömbölyű. Egyszercsak egyértelmüvé vált, hogy "valami" van a kézzel fogható valóságon túl is. Azért ehhez hasonlítom, mert ez nálam például nem hit kérdése. Ha Eratoszhenészt megkérdezték volna, hogy hisz-e a Föld gömbölyüségében minden bizonnyal ő is ezt mondta volna: ez nem hit. Ez szerinte így van és kész. Viszont ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mi ez a valami és pontosan milyen hatással van ránk, nem tudnék olyan választ kanyarítani, amiben valóban biztos lennék, s megérzésekről/sejtésekről beszélnék, de úgy hogy közben folyamatosan jelezném, hogy tessék nagy kérdőjelekkel hallgatni engem. Csak az a biztos számomra hogy van. Semmi több. Fura terület ez, mert ott a tudomány, ami azt mondja hogy nem tudja lombikba tenni és hümmögve nézegetni, tehát nincs és ezzel akarva-akaratlan ki lesz téve a téma az emberi képzelőerőnek, ami feldisziti, kitalál neki mindenfélét, s teheti mindezt nyugodtan hisz semmit nem kell leellenőrizni és bizonyitani. Mivel nem látható/tapintható, bármit szabad rá mondani. A vallások noha kétségkivül érdekesek, sőt kúltúrtörténeti jelentőségük megkerülhetetlen és én még azt is megkockáztatom, hogy fontosak, magában a nagy kérdésben, hogy mi is van a fizikai valóságon túl, nem sok értékelhetőt tudnak mondani. Legtöbbjük az emberi képzelőerő gyönyörü letéteményese: az egyik azt mondja egy nagy elefánt ül kint, magán egyensúlyozva a Földet, a másik sakálfejü félembert látott, a harmadik egy nagyapó kinézetü fószert, aki a felhők között ül és ha meglátja hogy valaki egy régi kőépületbe megy, aminek kereszt van a tetején és összekulcsolt kézzel kér valamit, akkor máris ott terem és igyekszik segiteni... kivéve ha nem mert akkor az útjai kifürkészhetetlenek. Ilyen szempontból nagyon tetszik az, amit Márai mond. Ő a kutyát és az embert hozza példának. Mint mondja: egy kutya soha se fogja megérteni az embert és az emberi dolgokat teljesen. Nem azért, mert hülyék, hanem mert kutyák. És mert a kutyák és az emberek között van egy intellektuális szakadék. Ha feltételezzük, hogy van valami rajtuk túl, akkor nyugodtan feltételezhetjük azt is, hogy közte és köztünk szintén van egy intellektuális szakadék... akár akkora mint az ember és a kutya közötti, akár nagyobb is. S épp ezért örökre érthetetlen marad. Nem azért mert hülyék vagyunk, hanem mert emberek vagyunk ebben a fizikai világban. Felaggathatjuk rá a saját világképünket: kitalálhatjuk, hogy ő is a mi erkölcsi rendünk szerint gondolkodik és zsebkendőért nyúl, ha két szerelmes mondjuk szakit, de ez minden bizonnyal egy tévút. S igazából itt jön a szomorú konkluzió: kifejezetten jó dolog ezeken agyalni, ahogy érdekes azon is gondolkodni mi lesz a halál után. DE mivel itt és most élünk nagyrészt a fizikai valóság keretei között, ezért egyrészt ezekre igazi válasz sose születhet, másrészt pont azért mert itt és most élünk az élet kérdései kell a legfontosabbak legyenek. Nekem nem szimpatikusok azok a tibeti szerzetesek, akik felvonulnak egy hegy tetejére és a nagy tutin gondolkodnak amig meg nem halnak. Szerintem ezek elcseszik az életüket. Ami mégiscsak arra való, hogy a legtöbbet kihozzuk belőle.