Remek ötlet ez a nosztalgiázás! Jó olvasni ezeket a történeteket. Akkor itt az enyém:
A készülő új trilógia hirét pont ugy tudtam meg, ahogy Ody: a '95-ös kazetta elején lévő interjúból. De valahogy nem tudtam komolyan venni. Nekem nincs első élményem a régi filmekről: mióta az eszemet tudom, azóta olyan magától értetödő hogy vannak Star Wars filmek, minthogy süt a nap. Hogy ezekből új részek készüljenek az számomra nagyon furcsának tünt, s gondoltam ez a Lucas nevü fazon csak úgy mondja... nem lesz ebből semmi.
Aztán teltek múltak az évek és egyre többet lehetett hallani a készülő filmekről. De mivel nagyon kereknek éreztem a régi három filmet, igy igazi várakozás nem vett erőt rajtam egészen a Fókuszos elözetesig. Már az elözetes beharangozójától elaléltam: még délelött mutattak Jabbát, meg Darth Mault dupla-fénykarddal. Teljesen felpörögtem, s persze már bevolt készitve a videó-felvevő, amikor a Fókusz leadta a teljes elözetest. Köpni nyelni, nem tudtam... a hideg futkosott a hátamon, annyira élveztem. Áldtam az előrelátásomat, hogy felvettem igy újra és újra megnéztem az azt követő napokon. Akkor megfogadtam, hogy nem nézem meg a bemutató elött, s nem akarok róla semmit sem tudni: úgy akarok leülni egy SW-film elé, hogy minden jelenet a meglepetés erejével érjen.
Ám megkísértett az Erő sötét oldala Szüleim megvették nekem a Baljós Árnyak regény-változatát még a nyár elején. Elöszőr csak az első oldalba akartam belelesni, de aztán egyik követte a másikat, s végül másnapra már ki is olvastam az egészet. Imádtam! A nyáron kis-családdal Görögországba utaztunk, s emlékszem az esti vacsiknál külön program volt, hogy a Baljós Árnyakat meséltem a tesóknak/szülőknek. Persze minden este csak pár fejezetet. Sikerült őket is felpörgetnem. Emlékszem apám meg is jegyezte, hogyha hazamegyünk ezt azonnal megkell néznünk. Szólnunk kellett neki, hogy csak ősztől adják nálunk
Aztán, hogy hogynem ősszel mikor a film bemutatója érkezett szerelmes lettem, s hirtelen a Star Wars kevésbé lett fontos, mint addig... igy késtük le hetekkel a bemutatót. Már szinte mindenki látta az osztályban, csak én nem. Végül apám kellett megszervezze a közös családi mozizást... akkorra már rengeteg dolgot hallottam a körülöttem lévőktől a filmről: volt aki nagy baromságnak tartotta, s Jar Jart a pokolra kivánta, s volt aki szerint jó kis 'fantasy film' lett. Pár héttel a moziba jutás elött már netem is volt, igy belekóstolhattam abba a fikaáradatba, ami megindult a csalodott rajongók részéről. Talán ezeknek is köszönhető, hogy nem akkora kedvvel mentem már a bemutatóra... egész a 20th Century Fox logóig kellett várni mire végre ráébredtem: Egy Star Wars film bemutatóján ülök! S ahogy a "Réges régen..." kiirás megjelent (magyarul! valamiért leforditották) akkor már szabályszerüen magába szippantott az SW feeling. Akkor láttam életemben elöszőr SW filmet moziban... ahogy berobbant az SW nyitány már szárnyaltam... s imádtam az egész filmet. Föleg onnantól, hogy megérkeznek a Tatooine-ra. A történet sajnos nem hatott az újdonság erejével, de ez nem zavart meg abban, hogy remekül szórakozzak. Ugyan Jar Jar-t néhol túlzásnak éreztem, de mindig volt, ami kompenzálja... a film végi fénykardpárbaj, s föleg Obi és Maul harca teljesen lenyügözött. Egy sith és egy jedi hihetetlenül erőteljes és dinamikus összecsapása... úgy éreztem magam, mint akinek most valósult meg egy álma.
A film után bátyám is egyetértett velem: ez óriási volt. Még arra is emlékszem, hogy külön kiemelte mennyire bejött neki az űrhajók új desginja. A szüleim már nem voltak ilyen elégedetten... ők mást vártak.