Ez nem is kérdés. Ettől még igaz hogy rengeteg embert fel tudnak gyógyitani a COVID-ból. A kórházak pedig bármennyire borzalmasak, néha csodákra képesek: nekem nagypapám a 80-dik szülinapján az étteremben ahol ünnepeltük a kerek számot leborult egy lépcsőn. Hálószerüen széttört a koponyája, néhány darab koponyaszilánk átvitte a fejét úgy hogy az egyik közülük átvágta a látóideget és megvakult az egyik szemére. Az esés után teljesen magatehetetlenül feküdt úgy hogy ömlött a fejéből a vér. Mindannyian akik láttuk 100 százalék biztosak voltunk benne hogy meg fog halni. Kizártnak tünt hogy ebből vissza lehet jönni. Pláne hogy nagypapámnak eleve mindenféle bajai voltak már a baleset előtt is: még egy nagyon komoly szivműtétje is volt korábban. A következő napokban lélekben már temettük. De visszahozták. Még 12 évet élt utána és a 90-dik szülinapján olyan boldog volt mint előtte talán soha.
Sajnos millió és egy ellenkező előjelű történet van, mert a kórházak borzasztóak. De ez a mostani pont egy olyan betegség, ahol végzetes lehet ha valaki direkt távol marad a kórháztól. A kórház most rengeteget tud segíteni. Persze nyilván akiket megszólitanak ezekben az interjúkban azok a fővárosi állapotokat ismerik. Előfordulhat hogy vidéken nem ez a helyzet.