Bomarr

Itt egy nagy adatbázis, amiben tudsz keresni: https://katonahoseink.militaria.hu/

Innen: https://1lib.eu/

Én sokszor párhuzamosan hallgattam és olvastam a regényt. A nihiles részeknél ez sokat segített. Mert ugyan a hangkeverés szerintem lenyügöző egy kis mankó tényleg elkél ahhoz, hogy az ember értse hogy mit mondanak Egyébként örülök hogy neked is ennyire tetszik. Szerintem nem semmi kaland elé nézünk ezzel a High Republic projekttel. Legalábbis a kezdés baromi ígéretes.

A Birodalom-pártiságból azért remélem jópárakat kigyógyitott a Hosnian pusztulása. A Vérvonal idején már a Birodalom kegyetlenségei kicsit elvesznek a múlt ködében. Az hogy micsoda rémtetteket követtek el a Birodalom rajongói az viszont nagyon friss az ep.9 után. Emiatt nem hinném, hogy túl sok maradása lenne azoknak a galaktikus politikában akik bármilyen szinten szimpatizálnak a Birodalommal.

A Darth Jar Jaros poénokra reagálva valaki csinált egy CGI képet a "gonosz Jar Jar"-ról

No neki is veselkedtem. Picit másképp csinálom, mint az Xbox 360-nál. Annak idején majdnem minden játékomat sorra vettem. Most ez kicsit nehezebb lenne, mert a PS4-re több mint kétszáz játékot szereztem be. Kicsit fárasztó lenne az összesen végigmenni. Ezért csak a 40 legjobbat sorolom fel. Azokat a játékokat, amelyekben csak a soron következő generációnál fogok elmélyedni (pl. AC: Valhalla, Cyberpunk 2077), most kihagytam. Íme a lista vége: 40. Read Dead Redemption 2 Az a fajta maximalizmus amit ebbe a játékba beletettek az valami egészen elképesztő. Ha esik a hó látszik ahogy a pelyhek lassan befedik a kabátunkat, egy tó mellett állva ha várunk láthatjuk, ahogy a ragadozó madarak megpróbálnak lecsapni a halakra. Ahogy ismeretes: még arra is figyeltek, hogy a lovak heréje összemenjen a hidegben A játékban még a neve nincs karakterek is felismernek minket, ha már találkoztunk velük és ha a szemük láttára mostunk be valakinek, akkor utólag is felemlegetik az esetet. Magyarán a vadnyugat nagyon él ebben a játékban. A nyilt világú játékok közül sok szempontból ez a csúcs. Nade akkor adja magát a kérdés: miért van a listán ennyire hátul? Nos az a baj, hogy a játékmenet néha irtó nehézkes. Rengeteget kell benne lovagolni, ha pedig a saját táborunknál vagyunk akkor még a gyors haladás is tiltva van. Maguk a küldetések irtó jól megvannak írva, csak bírja az ember kivárni mire végre elkezdődnek. Ám így is: az első 10-20 órát nagyon élveztem. 39. Kingdom Come: Deliverance Egy másik remek nyílt világú játék: ezúttal a terep a cseh középkor. Az egyik legnagyobb előnye, hogy hitelesen mutatja be a korszakot. A városok, a templomok, a falvak vagy a várak kialakítása mellőzi a fantasy-s túlzásokat. A sztori is igyekszik a realitás talaján maradni: egyszerű kovács legényként kezdünk és irtó nehezen jutunk csak előre. Már az nagy dolognak számít, mire végre kapunk egy kis lyukat az egyik épület oldalában ahol végre van egy saját ütött-kopott ágyunk. Ez az a fajta szerepjáték ahol a döntéseinknek nagyon komoly súlya van. Annyira, hogy ha például valakivel megbeszélünk egy találkozót mondjuk másnap délre a városi főtéren és nem megyünk el, akkor simán lehet, hogy az ürge soha többé felénk se néz és lelép, igy sose tudjuk meg hogy hova vezetett volna a hozzá kötődő sztoriszál. A másik "poén": a gonoszok nem mások mint maguk a magyarok. A sztori ugyanis Luxemburgi Zsigmond királyunk 1403-as hadjáratáról szól, amikor lerohanta a Cseh királyságot. A készítők pedig figyeltek az autentikusságra, úgyhogy a gonosz falugyújtogató, nőket erőszakoló katonák mind ékes magyarsággal "k*rva anyáznak". Igazából itt is annyi a baj csak mint a Red Dead-nél: a nagyfokú realisztikusság sok helyen túl nehézkessé és lassúvá tette a játékot. 38. No Man’s Sky A játék botrányos indulásáról szerencsére lemaradtam. Eleve a debütálása előtt nem tünt ez egy érdekes játéknak hisz hiába van milliónyi bolygó benne ha egyikben sincs mit csinálni és nincs sztori. Aki esetleg még nem hallott róla: a No Man’S Sky-ban felfedezhetjük a galaxist. Az űrhajónkkal oda megyünk ahova akarunk. Egy véletlen generátor állítja össze a bolygók élővilágát és domborzatát. A megjelenés után rengeteget toldozták-foldozták a készítők a gémet és mire én odajutottam hogy kipróbáljam már baromi jó volt. A magam részéről kedvelem az ilyen relaxálós játékokat, ahol lassan teszünk-veszünk, aminek idővel meglesz az eredménye, de nincs semmi nagy akció az egészben. Itt amit a legjobban birtam, hogy az összegyűjtött erőforrásokból nekiállhatunk építkezni. Akár milyen kis rozoga volt jópofa volt vissza-visszatérni az első házba amit valami tó mellé építettem egy domb oldalában. 37. Tomb Raider és Rise of Tomb Raider A régi Tomb Raiderek nem igazán érdekeltek, ezek az újgenerációs epizódok -melyekből a harmadik résznek még nem kezdtem neki- mesések lettek. A sztorit meg a karaktereket kicsit karcsúnak érzem, viszont rém szórakoztató feltérképezni a különféle pályákat, az akció üt rendesen, ahogy kell, a "titkos kincsekre" meg öröm rátalálni. Ilyen egy igazán jó kalandjáték. Az a fajta varázs ami a legtöbb Unchartednél megvolt, azt itt nem éreztem, de piszok jól szórakoztam mindkét Tomb Raider játéknál. 36. Mortal Kombat 11 Kevés franchise iránt érzek akkora nosztalgiát, mint a Mortal Kombat iránt. Annak idején volt, hogy hónapok teltek el azzal, hogy a haverjaim minden nap tanítás után feljöttek hozzánk és órákon át toltuk a Mortal Kombatot. Örülök neki hogy ez a széria még mindig hasít, és a kedvenc karaktereim, így Baraka is bekerült a legújabb részbe. A szellemisége pedig még a régi: ahogy azt kell az egész értelmetlenül brutális, pláne a kivégzések. A sima bunyók mellett még sztori kampány is van benne, ami ugyan elég ostoba történettel bír, de cserébe nagyon épít a nosztalgiára, ami nekem ide elég is volt. 35. A Plague Tale: Innocence Általában gyengém a középkor. Minden olyan játék, ami ebben a környezetben játszódik, már előnnyel indul nálam. A Plague Tale sztorija egész pontosan a nagy pestisjárvány idején játszódik. Egy kislányt kell irányítani, aki az öccsével próbál a gyilkos patkányok és az inkvizició elől menekülni. Merthogy itt a játékban a pestis kicsit eltúlozva, óriási patkányhordák képében jelenik meg. Amolyan logikai-ügyességi játék ez, amelynek a megjelenítése valami egészen szenzációs. Mintha egy mesekönyv lapjairól jött volna le ez a világ. Egy elég ijesztő mesekönyvéről. 34. Rage 2 Ennek a generációnak ez volt az egyik legkellemesebb meglepetése. Az első Rage játékkal talán ha öt percet játszottam és a második se érdekelt különösebben. Kíváncsiságból kipróbáltam és pillanatok alatt beszippantott. A koncepció egyszerü mint egy faék. Van egy poszt-apokaliptikus világ tele különféle szörnyekkel, meg gonosz bandákkal, mi meg kikell irtsuk ezeket. Ennyi. Az akció viszont annyira élvezetes hogy csuda. Minden percét imádtam. 33. Banner Saga Újabb „középkori játék”, viszont ez inkább a relaxálós fajta. A játék nagy része ugyanis azzal megy el, hogy a seregeinket el kell juttatni A pontból B-be. Hosszan menetelünk, közben ügyesen kell rendeznünk a készleteinket, hogy mindenkinek jusson étel és fontos döntéseket kell hoznunk: segítünk az utunkba akadt rászorulóknak, esetleg akkoris ha emiatt hosszútávon rosszul járunk? Bízunk azokban akik újonnan akarnak hozzánk csatlakozni? A Banner Saga nagyon jól kitudott kapcsolni. 32. Wolfenstein – The New Order A sztoriközpontú FPS-ekből az egyik kedvenc (itt azért megjegyezném, hogy a Dzséjt által részletesen kielemzett Metro sorozatba még nem vetettem bele magam). Ezúttal egy olyan világban járunk, ahol a nácik megnyerték a világháborút, mi pedig az ellenállás tagjaiként irtjuk a németeket. Vannak robotkutyák, mecha gépekkel járkáló gonoszok, meg náci Hold bázis is, ahol be kell irtani ennek ellenére az egész nincs teljesen komolytalanra véve. A szereplők jól eltaláltak. Ahogy az igazán jó FPS-eseknél az lenni szokott önmagában a sztori is erős. Ezt jobban élveztem mint a folytatását a New Colossust, ahol már nem volt ennyire kerek az összkép. Még a lenyűgöző grafika ellenére se. 31. Blood and Truth Még tavaly szereztem be egy virtuális szemüveget a PS-emhez és nem bántam meg. Van egy két remek konzolos VR játék. Jó példa erre a Blood and Truth. Először is a VR-t semmilyen Youtube videó nem tudja átadni. Az élmény egyrészt sokkal lehengerlőbb mint elsőre gondoltam, másrészt viszont a gyomromat nekem pár óra után már felkavarja, tehát túl hosszú játékra nem jó. És a tapasztalataim alapján nem vagyok egyedül. Eddig bárkinek mutattam meg a VR-t általában az emberek először elámulnak aztán pár óra után érzik hogy ennyi elég volt. A Blood and Truth olyan mintha egy nagyszabású akciófilmnek a főszereplői lennénk. Ami igazán poénná teszi, hogy mennyire részt kell venni az akcióban fizikailag. Például, ha épp egy fedezék mögött vagyunk és lehúzzuk a fejünket –mármint ténylegesen összegörnyedünk egy kicsit, nem csak lenyomunk egy gombot a kontrolleren- akkor már nem találnak el. Ha belenézünk a célkeresztbe akkor jobban látjuk a célpontot ha az egyik szemünket becsukjuk. Pont mint a valóságban. A VR kicsit ilyen bazári érdekesség. Mély és hosszú játékokra nem jó, de arra igen hogy rácsodálkozzon az ember, hogy hol tart már a technológia. Folyt. köv.

Nálam a kedvencek: Mester és Tanítványa - Remekül megalapoz az ep.1-nek és egy csomó érdekes részletkérdésre rávilágít. Például hogy honnan indult a profécia, amely megjövendölte a kiválasztottat. Ahogy az is kiderül, hogy ez a jóslat miért érdekli annyira Qui-Gont. Jó ötlet benne hogy Qui-Gon fiatalkorát is megismerjük amikor még Dooku tanitványa. A Lázadás Hajnala - Nálam ez a könyv betonozta be a Zsivány Egyest mint az egyik ha nem a legjobb SW filmet. Jyn Erso korai viszontagságai kiváló tálalásban. Kicsit rálátunk a Star Wars galaxisra alulnézetből, úgy hogy közben a börtönben játszódó részeknél meg remekül lejön az hogy a Birodalom mennyire kegyetlen is tudott lenni. A filmekben ehhez képest a Birodalom még egész lightos Sötét Tanítvány - Kánon szempontból már csak azért is roppant fontos mű, mert ez zárja le Asajj Ventress sztoriját. És nem is akárhogy! Katalizátor - Kicsit szárazabb, mint a Lázadás hajnala, de ez is egy kiváló kiegészítő az RO-hoz. Ezúttal Jyn apja Galen a főhős.

Ez a beszélgetés eszembe juttatta, hogy jövőre valszeg látni fogjuk a 10 éves Luke-ot. Szinte kizártnak tartom hogy az Obi-Wan sorozatba legalább egy cameo erejéig ne hozzák be. Ez nyilván más kategória, mert egy gyerek Luke-ot látunk majd ahol fel se merül Mark Hamill bármilyen behozása de az látszik hogy minél jobban sokasodnak a TV-sorozatok annál többször előfordulhat hogy karaktereket akiket eddig mindig egy szinész játszott azt egyre több fogja. Ezen a téren egyedül azt sajnálom hogy a Lando sorozat bejelentésénél nem jelentették be rögtön hogy jön Donald Glover is vissza. Ha lesz egy Lando sorozat ahol épp a Solo környékén játszódik a sztori akkor az minimum elég fura lesz ha a fiatal Landot valaki tök más fogja játszani és nem Glover.... Dzséjt: szerintem félreérted a "felmérés" célját. Ez nem annyira egy leendő Luke Skywalker sorozatról mint a Tarkin CGI véleményezéséről szólt és arról hogy azzal mennyire vagyunk megelégedve, tehát elég-e az a szint mondjuk egy leendő SW produkcióhoz.

Az illuzió rendben van amikor csak néz, amikor viszont beszél akkor nekem nem csak az egyértelmű hogy ez nem Hamill hanem az is hogy ez nem ember hanem egy program. Méghozzá egy program aminek a puszta emberi beszéd reprodukálása is problémát jelent. És ezért nem adnék egy ilyen valaminek főszerepet. Mert egy főszereplőnek nem csak beszélnie kell, de játszania, érzelmeket kell átadnia. Akkor ezt inkább olyasvalami vagy valaki csinálja aki nem esik hasra az alapoknál és meggyőzően emberi módon tud beszélni. Persze ez láthatóan szubjektiv. Én csak irigylem azt akinek tökéletes az illuzió a CGI embereknél. Sajnos nálam nagyon nem.

Dzséjt: persze hogy mind néznénk, de ez nem mérce, hisz ahogy irod is mind rajongók vagyunk, amiben benne van az is, hogy a túlnyomó többség minden nagyobb új produkciónak minimum ad egy esélyt és elkezdi nézni. Szerintem Donát nem is arra akart kilyukadni hogy néznénk-e vagy sem egy ilyen szériát, hanem azt akarta látni hogy milyen a megitélése a CGI Tarkinnak és hogy az a szinvonal már tetszik-e az itt lévőknek. Szeretnének-e egy olyan sorozatot ahol a főszereplő is ezzel a technikával van életrehivva vagy inkább más irányt szeretnének. De szerintem csak azért elképzelhetetlen, mert még nem formálta meg más. Végülis szerintem a Rubikont a Mandalorival már átléptük. A szinész aki alakitja, nem Hamill. Ő már csak a hangját adta. Az arc is csak emlékeztet Hamillra, de egyértelmű hogy nem ő az.

Ha lenne egy sorozat CGI Luke-al akkor nézném is meg nem is. A Mandalorinál meg a Zsiványnál is az van hogy amikor a legbénábban néz ki a fejük akkor inkább nem nézem a TV-t hogy nehogy kiessek a hangulatból vagy a képernyő olyan szegletét szugerálom ahol nem ők vannak. Namost ha lenne egy sorozat amelyben a főszereplő egy CGI Luke lenne akkor valszeg az epizód nagy részét azzal tölteném -legalábbis újranézéskor - hogy nem nézem magát az epizódot Az egyértelmű hogy Mark Hamill a legjobb Luke, de egy "müanyag" CGI fej nem Mark Hamill. Annál egy másik szinész is jobb. Legalább az embernek nézne ki.

Én nem szeretnék pálcikarajzokkal készült SW-t nézni. Szeretném ha a lehető legjobb technológiával készülne mindegyik. Ez része a Star Wars hagyományoknak. Az hogy jól néz ki az része annak amiért szeretem az SW-t. Ez nem egy dráma-sorozat ahol az alakitások meg a szinészek önmagában eladják az egészet. Én rögtön kiesek a hangulatból mikor meglátok egy CGI arcú emberi karaktert. Kis szerepben eltudom fogadni őket, de alapvetően nem akarok kiesni a hangulatból ha SW-t nézek.

Úgy három éve irtam, hogy szinte tökéletesnek érzem a Zsivány Egyest és csak két elem nem tetszik benne. Akkor ezt irtam a készülő Solo apropóján: Akkor se győzött meg a Tarkin CGI, és ez azóta se változott. Ha Tarkin élethűbb lenne és kihúznák Ponda Babáék fölösleges cameo-ját akkor gyakorlatilag tökéletes lenne a szememben a film. Ennek megfelelően ment a szavazat. Nagyon remélem, hogy ilyen minőségű arc CGI már nem lesz az SW-ben. Ha ennél jobbat nem tudnak akkor inkább hagyják.

Csinálhatunk. A véleményemen nem fog változtatni. De ettől még érdekelne ki mit gondol erről a fórumon.

Keveset járok be a városba, de az utóbbi hetekben az a tapasztalatom, hogy az emberek hozzáállásával alapvetően semmi probléma. Gyakorlatilag mindenkin ott a maszk. Az előirásokat -legalábbis a pesti belvárosban és Budán- mindenki betartja. 20 után pedig tényleg senki nem megy sehova.

Nem. A Skorpiókirály egy példa az extrém gagyi CGI-re és arra utaltam, hogy van akinek nyilván az is oké, de ez nem érv a rosszul működő CGI-re. Épp igy az hogy a barátaid a nyilvánvaló CGI-t nem tudják kiszúrni az nekem nem érv amellett, hogy ezt a technológiát kéne használni.

Azt, hogy az átlag megértse a helyzet súlyosságát egy csomó tényező nehezíti. Itt Magyarországon például szeptemberig nem robbant be a vírus. Az első hullámot kvázi megúsztuk. A járvány kellős közepén tehát nyáron mindenki szabadon mehetett a Balcsira, beülhettünk az éttermekbe és a járvány ettől nem lett semmivel veszélyesebb, nem kezdett el jobban pusztítani. Közben olyan cikkeket lehetett olvasni például a HVG-n is, hogy augusztusban vagyis a járvány hatodik hónapjában elmondható, hogy "Többen haltak meg a korábbi influenzajárványokban, mint most a koronavírusban". Ami tényszerüen igaz is volt. Ebből a helyzetből kellett ősszel átállni oda, hogy óriási gáz van. Ez egy olyan járványnál, ahol a halálozási ráta úgy 2 százalék körül mozog azért nem olyan egyszerü. Mi akik itt fórumozunk nekünk egyértelmű, hogy ez piszok magas szám és hogy mindez mit hoz magával, de egy átlagembernek ez nem ennyire egyértelmű, mert a 2 százalék nem hangzik annyira soknak. Én a saját tapasztalataim alapján azt látom, hogy az emberek hozzáállása nagyban függ attól hogy mit látnak maguk körül. Amig a járványról csak a hirekben hallanak, nehezen tudják komolyan venni. Amint elkezdenek lebetegedni az ismerőseik és szembetalálkoznak néhány rémtörténettel a saját közvetlen környezetükben, máris elkezdik komolyabban venni. Nem feltétlenül mindenki, de a többség. És ez szerintem érthető reakció, mégha nem is szerencsés.

"Rakétahajtásos nünüke" Egyébként én is leszavaztam.

Jó nyilván van akinek a Skorpiókirály CGI-je is szuper de remélem nem ehhez a szinvonalhoz akar a Lucasfilm igazodni. Az emberi szereplők tünjenek embernek. Ne csak a nézők egy részének, hanem mindenkinek. Van is rá a megoldás: embereket kell használni, CGI maszk nélkül. Önmagában a tény hogy a CGI arcok a nézők egy részének műnek tünnek elég érv a használatuk ellen.

Ez most úgy fog hangzani mintha bókolni akarnék, de hidd el: nem vagy átlagember. Messze többet láttál a világból és többet értettél meg belőle már a járvány előtt is. Ebben az esetben nem indulhatsz ki magadból.

Az emberek nem gyógyszerészek. Mivel a többség alig ért bármit is abból hogy mi történik minden okuk megvan rá hogy hülyeségekben higyjenek. Már csak azért is mert a tudós világ mióta kitört a pandémia nem áll a helyzet magaslatán. Csak egy példa: a járvány kitörése után hónapokig azt szajkózta a WHO hogy a maszkviselés fölösleges mert az csak a beteg embereket védi. Aztán pár hónap után rájöttek hogy ez mégsem igy van, hanem amugy. Amikor Amerikában beindultak a BLM tüntetések, tömegével jöttek olyan nyilatkozatok magas rangú orvosoktól, hogy ez a történelmi pillanat fontosabb a járványnál ezért a tüntetések megtarthatóak. Csakhogy közben egy csomó ember, aki a számláit se tudta kifizetni a korlátozások miatt nem egészen értette hogy hogy van az hogy az ő pénzkeresete nem fontos annyira hogy az bárkit érdekeljen, de ha tüntetés van akkor az fontosabb a rettegett világjárványnál is. Nálunk ősszel arról volt szó, hogy a korlátozások kialakitásánál nagyon fontos, hogy a gazdaság jó bőrben maradjon és ezért hagyják hogy egy csomó mindenki kinyisson, aztán 180 fokos fordulatot vettek novemberben és most már a járvány megfékezése fontosabb mint mondjuk a vendéglátósok vagy a turisztikai szektor megélhetése. Én ebben az egészben utoljára venném elő az átlagembereket. Persze lehetnének okosabbak, de nem azok és ezzel számolnia kéne azoknak akik náluk nagyobb rálátással birnak. Helyette össze-vissza mennek a nyilatkozatok. A WHO-tól kezdve a kormányokig mindenki hónapokig rögtönözve reagálta le az egészet. Az elején azt mondták, hogy pár hét bezártságot kell kibirni és minden oké lesz, aztán ebből lassan egy év lett. Azért van sok helyen zavar a fejekben mert ha az ember nem követi nyomon az egészet alaposan, biztos forrásokból, akkor az egész rém zavaros. Én nagyon remélem hogy nem az lesz a konkluzió ebből hogy az emberek hülyék, hanem hogy az illetékeseknek megkéne tanulnuk hogy miként kell egy ilyen világhelyzetre reagálnia. A kulcsszó lehetne a következetesség. Frenkie: neked boldog szülinapot!

Azért igy arányok nélkül ez nem sokat mond. Ami azt illeti engem a Tarkin CGI megerősit benne hogy erre nem érett meg az idő. Luke-nál az is probléma hogy Mark Hamill külseje annyira megváltozott, hogy nála pusztán a visszafiatalítás nem segít (szemben pár Marveles példával). Egy teljesen új színészt kell beállítani és annak az arcát kell Luke-osra gyúrni. Ami nem igazán megy.

Szerintem kellően egyértelművé vált, hogy élethű emberi arcot nem lehet CGI-vel alkotni. El kéne ezt engedni és helyette hagyni hogy szinészek játsszák a szerepeket. Ha akarnak egy fiatal Luke-ot akkor válasszanak valakit aki nagyjából hasonlit Luke-ra mi meg majd elhisszük hogy ő az. Persze erre a kis cameo-ra jó volt a CGI, de ennél komolyabb szerepet ilyen számitógépes arcnak nem kéne adni.

Remek írás lett Dzséjt!

Mármint micsodát kell kezdeni az emberekkel?