Befejeztem képregény trilógiám első részének novellába való feldolgozását, aminek az első pár sorát beteszem ide, hisz maga a novella 21 oldalas Viszont a részlet alatt megtalálható a pdf-es letöltési linkje, aki kedvet érez hozzá, az elolvashatja
Ha meg van olyan mazochista, hogy írni is akarna róla, az nyugodtan írhat ide a topicba vagy az oldalam ezen részéhez is.
Vincent, a démoni nyomozó
Este van a fővárosban. Az emberek a napi munkától megfáradtan már készülnének lepihenni, de az utcán még itt–ott mozog az emberek tömege. Némelyikük fiatal, kik mennének bulizni, vagy onnan haza, némelyikük már jócskán benne van a korban, jönnek haza a kórházból, unokáknál való látogatásból. Laikus, külső szemlélőként egy boldog és kiegyensúlyozott városlátképet nyújt a település. Alig–alig akar hangoskodó vagy pénzt kéregető hajléktalan. Csendesnek is lehetne mondani, ha az állatok serege, úgymint a macskák, kutyák és egyéb háztájiak nem hangoskodnának és így megzavarnák a szomszéd telken élő emberek nyugodalmát.
Viszont a főutcán lévő helyi bankban nem ilyen békés a hangulat. Néhány fiatal hölgy megzavarta az éppen zárásra készülődő alkalmazottak rutinmunkáját, mikor berontottak fegyverekkel és elkiáltották magukat:
– Kezeket fel! Bankrablás! – szólt a bűncselekmény hangos bejelentése, miközben egy két fegyver is eldördült a nagyobb hatás kedvéért. Az alkalmazottak és az az egy–két ügyfél is egyből a földre vetette magát, kezüket a fejükre tapasztva, azzal is enyhítve az esetlegesen megsérült plafonról lehulló darabok lehullásából származó sérülésüket. Az egyik bátor pénztáros, miközben fedezékbe menekült megnyomta a riasztó gombját, ami egyből a rendőrségre jelzett be. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha az egyik bankrabló kisasszony ki nem szúrja eme számukra nagyon kedvezőtlen cselekedetet, így hát felkapta és szinte a fejéhez szorította a pisztolyt.
– Add elő a pénzt, seggfej! – mondta neki, mire a férfi felnyújtotta a kezét és szinte sírásba kitörve felelte neki:
– Kérem ne bántsanak hölgyeim! Együttműködök – mondta, letérdelt és elkezdett könyörögni nekik. Eközben a női bankrabló csapat vezére egy felettébb csinos, vörös, két copfba kötött hajú hölgy odament hozzá.
– Együttműködsz? És hogy ne bántsunk? – kezdte el mondani, miközben elmosolyodott. – Akkor talán nem kellett volna megnyomnod a riasztót! – majd a bandához fordulva folytatta: – Csajok! Ez a srác már nem hasznos elem, gondoskodjatok róla!
Szerencsétlen ember nem is tudta felfogni mi történik körülötte, mert egy pisztolylövés véget vetett szánalmas kis életének, így nem is hallhatta, hogy a pisztolylövéssel egy időben már meg is érkeztek a bankhoz a rendőrök, kik amilyen gyorsan csak tudtak, kiszálltak a kocsijukból, fedezékül használva fel azt ezentúl és bekiabáltak a rablóbandának...
A teljes novella letöltése