LordGravon

Kb. egy hónapja láttam a Birds of Preyt és lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de szerintem meglepően szórakoztató film. Bár talán ez azért van, mert eleve nem voltak nagy elvárásaim vele szemben. A trailerek alapján gyakorlatilag egy nemi harcnak tűnt az egész, ami éppenséggel a képregény világban játszódik, szóval ilyen szempontból mindenképp egy kellemes csalódás volt. A sztorinak a vége lett igazán gyengécske, szerintem. A film legjobb aspektusa kétség kívül Harley Quinn volt, de a többi női szereplővel sem volt különösebb bajom. E mellett nagyon élveztem Ewan McGregor alakítását. Láthatóan lubickolt a szerepében. Szóval ja. Nem egy rossz film, de szerintem nem fogom megnézni se többször.

Pár éve láttam először az Avatárt és azóta örök kedvenc. Mint ex-WoW-os, a játék soundtrackjét is szeretem néha hallgatni.

Ezzel kapcsolatban készített is egy alkotást a fórumon már régebben említett Raikoh. Mindig is úgy tartottam, hogy nagyon tehetséges a fickó.

Karakterfejlődés. Nekem is feltűnt, hogy Tano hölgy az 5. és 7. évad között láthatóan volt párszor a coruscanti konditerembe.

Nem láttam a Vikingeket, de imádom a Wardrunát.

Itt egy másik meganimált jelenet a be nem fejezett epizódokból:

Érdekes. Biztos, nem emlékszem. Elég sok minden történt már az első játékban és csak nagy vonalakban maradt meg nekem a sztori. Minden estere számomra Ashley eléggé váratlan időpontban lépett közbe és nem hittem, hogy képes ilyen hidegvérrel megölni Wrex-et. Tehát, alábecsültem a nő rasszizmusát.

Nem, abszolút váratlanul lőtte hátba Wrex-et, miközben éppen próbáltam lenyugtatni, hasonlóan, mint itt: Utólag már rájöttem, hogy ez miért történt így és hogy, később, ha jól tudom, Wrex segítségével beszervezhettem volna a kroganeket a Reaperek elleni harcba, de most már mindegy. Ha már ezeket a döntéseket hoztam meg az ME1-ben, akkor hajlandó vagyok a folytatásokban viselni a következményeket. Ettől csak realisztikusabb lesz számomra az egész és nem akartam átírni az ME2 elején a történelmet, mert azt csalásnak éreztem volna, én pedig azokat a megváltoztatott eseményeket nem éltem volna meg, személyesen. Azt hiszem, megpróbáltam a kék opciót, de nem jött be. Megígértem Wrexnek, hogy majd előkerítem a páncélt, de aztán jött a Virmire és nem számítottam arra, hogy ott mi fog történni, viszont valahol tetszett is ez a csavar. Tiszta Game of Thrones feelingje volt.

Haláli Shepard reakciója ebben a videóban. Én is inkább Ashley felé hajlottam, de amikor Liara megkérdezte a Shepardomat, hogy vonzónak találja-e, nem hazudhattam. A végén Ashley-t választottam volna, csak akkor már túl késő volt. Igazából annyira nem bánom, mert Ash egy ponton brutálisan meggyilkolta Wrex-et, ami nagyon ledöbbentett, még ha nem is állt a fickó annyira közel a Shepardomhoz. Akkor már nem tudtam szemet hunyni a nő űr rasszizmusa felett. Kissé eltántorítja az embert, ha a csaj, aki tetszik neki, hirtelen hidegvérrel kinyírja az egyik csapattagját. Liara szerintem aranyos volt, egyébként. Igen, így csináltam eddig, illetve így fogom ez után is. Igen, tudom. Lehet, hogy így lesz. Talán megkegyelmezek nekik, de csakis politikai okokból, mint azt az előző játékban tettem. Ez jól hangzik. Nekem inkább csak azzal a szállal volt a "bajom", amikor végig csak Sarent üldözzük a galaxison keresztül, aki szerintem nem volt annyira nagy szám, mint a játék főellensége, de azért rendesen megizzasztott a végén. A háttérben meghúzódó rejtély viszont nagyon tetszett, meg az, amikor a végén a Reaper megtámadja a Citadel-t. Az epikus volt. Sejtetés alatt azt értem, hogy az ME1-ben még nem vagyunk teljesen tisztában azzal, mekkora a fenyegetés. Én legalábbis nem tudom, hogy mennyi mindent fogok még megtudni a Reaperekről a folytatásokban. Nos, én az a fajta játékos vagyok, aki szeret mindent felfedezni és informálódni, szóval ilyen téren nem éreztem hiányt. Még a kódexet is olvasgattam, időnként. Kitett magáért a Bioware, az biztos. Csak azt sajnálom, hogy a Földre nem lehetett leszállni, de legalább a Holdra igen és onnan volt rálátásom. Az is egy élmény volt. Igen, ez már most az elején észrevettem. Az, hogy egy Reaper az első játék végén megtámadta a Citadel-t és kis híján ők is belehaltak, nem volt elég bizonyíték? Nekem úgy tűnt, hogy félelemből tagadásban vannak és megpróbálják eltusolni az ügyet. Egyszerűbb rákenni Shepardra azt, hogy nincs ki a négy kereke, mint szembenézni a rémisztő igazsággal. Épp ellenkezőleg: Flörtöltem vele. De biztos rosszul csináltam valamit. Viszont a fentebb írt okok miatt nem bánom annyira.

Már régóta szemeztem a Mass Effect szériával és asszem tavaly végig is vittem az első játékot, a másodikba pedig csak belekezdtem és azóta se fejeztem be. (Egyenlőre.) Kövezzetek meg, de nekem az ME1-ben inkább maga a világ és a karakterek tetszettek leginkább, magától a fő sztoriszáltól viszont nem dobtam hátast. Mindazon által a Reaperes szál, amit ott még csak sejtetnek, nagyon érdekesnek tűnik és úgy tudom, a folytatásokban már sokkal inkább előtérbe kerül. A világ és annak a lore-ja nagyon jól ki lettek találva. Én egyébként nem tudtam nem észrevenni a ME és a KotOR játékok közti hasonlóságokat: Azt, hogy itt is az az alapfelállás, hogy egy űrhajóval járjuk be a galaxist, amint egy közelgő nagyobb titokzatos fenyegetést próbálunk megérteni és megállítani, mielőtt túl késő, közben pedig útitársakat szedünk, akikkel személyes (esetleg romantikus) kapcsolatot alakítunk ki. Ez persze nyilván azért van, mert mindkét széria szerepjáték és a Bioware készítette őket, de érdekesnek találom, hogy mekkora hatással volt a KotOR a cégnek az az után kiadott játékaira. A játék soundtrack-je is nagyon tetszik. Többször is visszahallgattam az ME1 stáblistája alatt szóló számot, például. Amúgy románc terén eléggé szerencsétlenül jártam, mert a Shepardommal nem tudtam eldönteni, hogy most Ashley-t vagy Liarát válasszam és végül annyit tököltem, hogy az előbbi száműzött a "barátzónába", az utóbbi pedig fel akarta kínálni magát, de ő meg nekem nem kellet, szóval "szűzként" haltam meg. Érdekes, mert úgy tudtam, hogyha mindkettő irányába mutatok érdeklődést, előbb-utóbb közösen kérdőre fogják vonni Shepardot, hogy most akkor kivel akar lenni, de ez az én esetemben nem történt meg. Na mindegy. Talán majd az ME2-ben nagyobb szerencsém lesz. Apropó ME2! Sokan mondják, hogy ez a legjobb játék a szériában. Én jelenleg még csak ott tartok, hogy a "feltámasztott" Sheparddel épphogy csak elkezdtem gyűjteni az új és régi útitársakat a hajómra, de már most látom, hogy sokkal magasabb a színvonal az ME1-hez képest, pedig az is nagyon jó volt. Kíváncsian várom a további fejleményeket. Terveim szerint majd idén továbbviszem a játékot és valamikor a széria befejezése előtt vagy után megnézem a Paragon Lost című animét is. Utólag még annyit, hogy bekaphatja a Citadel Council! Az első játék végén megmentettem az életüket, de amennyire hálátlanok, lehet, hogy a folytatásban már hagyom veszni őket, ha bajba kerülnek. Ez megint csak egy KotOR-os párhuzam, hogy itt is van egy szemét Tanács, ami folyton kétszínűen és arrogánsan viselkedik.

Kapcsolat a Star Wars 6 és a Knights of the Old Republic 2 között:

Nem rossz.

Ilyen téren szerintem kicsit át is lettünk verve az évad elején, ahol úgy állítják be, mintha megint társulnának és beindulna a biznisz, aztán nem nagyon lett belőle semmi. Igaz, ez valamelyest pont a történet része, mert Otis végig Olával meg az apuci problémáival van elfoglalva. Ez az apás szál az, ami engem egy kicsit már frusztrálni kezdett, meg Ola is a végén elég bunkónak hatott, ahogy lepasszolta Otist és máris arra a furcsa lányra vetette magát, akivel nem is nagyon volt felépítve a kapcsolata. Nekem vegyesek Isaac-kel kapcsolatban az érzéseim, mert egyrészt képes jó fej lenni és jó humora van (nagyon bírtam a megszólalásait például, amikor Otis éppen részeg és hülyén viselkedik a véletlenül megrendezett buliján), másrészt mozgássérült, így szegény alapjáraton nehezebben rúg labdába az ellenkező nemnél. Szerintem pont az élethelyzete miatt hajlamos olyan bunkó lenni, mint amilyen kezdetben Maeve-vel szemben volt, később pedig Otisszal, amikor az évad végén kitörli a hangüzenetét. Ebben hasonlít Maeve-re, aki szintén képes érzéketlennek mutatni magát, mert megkeményítette az élet, de ennél sokkal több zajlik nála a felszín alatt és ez számomra a sorozat egyik legérdekesebb aspektusa. Engem kicsit a Star Warsból Kylo Renre emlékeztet, akinél szintén ugyanez volt. Az ilyen árnyalt színészi alakításokat nagyon tudom díjazni. Az az érzésem, hogy a Maeve és Otis közti "will they-won't they"-t megint egy évadon át fogják húzni, majd a fináléban lesz végre valami igazi fejlemény, de ne legyen igazam. Én azt szeretném, ha már az évad közepén lerendeznék ezt a dolgot és az azután következő fejleményekre leszek majd igazán kíváncsi.

Ebben a videóban hallottam egy felszedős szöveget és rögtön Kylo Ren jutott róla eszembe. "Ha semmi sem tart örökké, leszel a semmim?"

Mivel nemrég szóba jött a Sex Education, az utóbbi időben csak úgy kedvtelésből újranéztem a sorozat eddigi két évadát, ezúttal szinkronosan, mert eredetileg angolul láttam és szerintem úgy jobb, de magyarul is elég jó lett. Összességében azt hiszem; az első évad jobban tetszett, mint a második, habár abban is volt egy pár jobb epizód, de a közepe felé kezdett számomra ellaposodni, aztán a végére megint összeszedte magát. Tetszett az első évadban az a titkos szexterápia, ami ment a Moordale-ben. Eléggé humoros volt, ahogy Otis abszolút tapasztalatlan és közben játssza a nagy szakértőt. E mellett nagyon szimpi volt nekem a közte és a Maeve között kialakuló kapcsolat is. Sajnos ezek az elemek viszont a 2. évadra eléggé a háttérbe szorultak, de meg tudom érteni, hogy ott már a készítők inkább a karakterek egyéni életútjára akartak fókuszálni, meg kissé előtérbe hozni pár korábban nem túl kibontott szereplőt. Nagyon tetszik még, hogy közben végig 80-as évekbeli számokat nyomatnak és a karakterek is úgy öltözködnek benne, mintha abból a korszakból léptek volna elő, mégis a 21. században játszódik. Érdekes koncepció. Tényleg olyan az egész kicsit, mint egy John Hughes film. A 2. évadban, amikor a lányok büntetésben vannak és ki kell találniuk; mi a közös bennük, nekem abszolút a Breakfast Club-ot (magyarul Nulladik óra) idézte. Remélem, a 3. évadra ismét jobban fókuszba kerül Otis és Maeve kapcsolata, mert szerintem az igazán a sorozat alappillére, habár nagyrészt a többi szereplő közti kapcsolatokat is kedvelem, meg érdekel, milyen irányba haladnak majd. Egyébként a sorozat címe megtévesztő, mert szerintem nagyrészt inkább a mindenféle emberi kapcsolatokról szól, meg önmagunk elfogadásáról és az önbizalom építésről, ami egy elég pozitív dolog. Különösen a mai világban.

Szuper. Én is.

Igen, az ő véleményére utaltam, amire nagyon rákaptak az anti-TLJ-s rajongók. Nos, ő egyike azoknak a fanoknak, akik szerint Luke viselkedése karakteridegen volt és úgy tűnik; főként e miatt nincs oda a filmért:

Nem tudom, feltűnt-e valakinek, de amikor a TLJ-ben Rey az Ach-To-n belenyúl az Erőbe és ráhangolódik az ottani élővilágra, nagyon hasonlóakat mond, mint az Atya a Mortis trilógiában: "Itt egyensúlyban vannak; a világos és a sötét, nappal és éj, teremtés a pusztítás helyett." (Az eredeti verzióban azt mondja, hogy "a teremtés felváltván a pusztítást", csak magyarul kicsit félrefordították.) Luke: Mond, mit látsz? Rey: A szigetet. Életet, halált és pusztulást, ami új életet teremt. Melegséget, hideget, békét, erőszakot. Luke: És mindezek között? Rey: Egyensúlyt és energiát... egy Erőt. Nem lepne meg, ha ez szándékos párhuzam lenne, mert úgy tudom; Rian Johnson meg Dave Filoni jó barátok (eléggé hasonló stílusú emberek is, szerintem) és Rian megnézte a Mortis trilógiát, a TLJ-re való felkészülése részeként. E mellett anno olvastam a TLJ Visual Dictionary-ben, hogy az Ach-To a Mortishoz hasonló misztikus bolygó, ahol az idő nem úgy telik, mint máshol a galaxisban és a világos meg a sötét oldal is erőteljesen jelen van, mint azt láthatjuk a filmben. Mindkét bolygó önmagában testesíti meg az Erő kettősségét és az élet körforgását, ami azzal kapcsolatban áll. Van még egy párhuzam, amit felfedeztem a TLJ és a Mortis trilógia között: Amikor a Mortison Anakinnak megjelenik Shmi, azt mondja neki: "A világon semmi sem hal meg teljesen, fiam." Erről rögtön az jutott eszembe, amikor a TLJ-ben Luke mondja Leiának, hogy "Senki sem tűnik el végleg." Nagyon tetszik még, hogy a TLJ kicsit a háborúnak a galaxis polgáraira való hatását is felhozta, ami megint csak párhuzam a TCW-vel és előtte a filmek még nem foglalkoztak ezzel a témával. Ennyit arról, hogy Rian "nem készült fel Star Wars-ból", mielőtt filmet csinált volna.

Persze, több ilyen előzetes is volt régen: Igen, az jó volt. Szerintem a TCW 3. évadának második fele már végig komolyabb hangvételű volt, legalábbis úgy emlékszem. Gondolok itt a Savage Opress-es/Éjnővéres szálra vagy az Ahsokás fináléra, aminek az az alapkoncepciója, hogy egy rakás padawant étlen-szomjan szélnek eresztenek egy dzsungel bolygón, aztán sportszerűen vadásznak rájuk. Nem éppen családbarát tartalom. De még az első két évadban is volt egy-két komolyabb epizód, ezért szerintem a TCW nem feltétlenül illett annyira a gyereksorozat kategóriába.

Itt volt az, amikor számomra szintet lépett a sorozat. Emlékszem, jócskán behúztak a csőbe ezzel az előzetessel, Ahsoka sorsát illetően.

Ezt jó tudni. Értem. Most már ezzel kapcsolatban dereng valami. Azt hiszem, én is részt vettem a szavazásban, anno. Már nem emlékszem akkoriban, hogy reagáltam le a droid humort, de az biztos, hogy ma engem is eléggé zavar. Most éppen újranézem a sorozatot és egy részem azt kívánja; bárcsak olyan badass-ek és fenyegetőek lennének a droidok, mint a Republic Commando játékban, de úgy veszem észre; a későbbi évadokban (jelenleg a 4. elején tartok) elkezdtek visszavenni az ökörködésből, szerencsére. Ahsoka korai viselkedése már nekem is piszkálja a csőrömet, hiába értem, hogy ő ezzel csak kompenzálni akar. Nagyon arrogáns, önfejű és mint azt a beceneve is tükrözi; nagyszájú tudott lenni. Akkor kedveltem, amikor időnként megmutatta az érzékenyebb, törődőbb oldalát, de most már persze ő is elkezdett lenyugodni. Engem csak az Artooie becenév zavar kissé. Igen, ezt az egységességet nagyon értékelem a kánonban, még ha időnként itt is beszokott csúszni egy-két baki. Én úgy tudom; a rajongóknak nem feltétlenül számított annyira, hogy Lucas szerint mi a kánon, főleg azért, mert sokak szemében elvesztette a hitelességét a PT miatt, onnantól kezdve pedig ő volt a Sátán. Igaz. Nekem úgy tűnik sokszor inkább Ahsoka idősebb verzióinak öltöznek be, nem véletlenül. Értem.

Szóval akkor Lucas tehet arról, hogy ide-oda ugrándoztak az időben a sorozat első pár évada alatt? Kíváncsi vagyok, hogy milyen lett volna, ha Filoni eredeti elképzelése megvalósul. Lehet, hogy egy konzisztensebb sorozatot kaptunk volna, ami már az elején jobb fogadtatást kap? Egyes rajongók a Rebelst jobban preferálták, mint a TCW-t, olyan szempontból, hogy a középpontjában egy állandó szereplőgárda állt, akik teljesen új karakterek voltak és lehetett értük izgulni (legalábbis eleinte), továbbá már az elejétől fogva láthatóan volt egy konkrétabb elképzelés arról, hogy milyen irányba halad majd a sztorijuk. Ez a koncepció, hogy a kapitány barátnője egy gungan, haláli, egyébként. Ehhez az egészhez még annyit hozzátennék, hogy Ahsoka külsejét amúgy A vadon hercegnője című Studio Ghibli-s anime film címszereplője inspirálta. Egy ponton még tervbe is volt, hogy a lány majd a 66-os parancs után farkasokon lovagolva fog menekülni a klónok elől és erről fent van egy pár concept art a neten. Mondanom se kell, hogy a farkasok ötlete is később bekerült a Rebels-be, mert Filoni imádja ezeket az állatokat és valamilyen módon mindig bele akarja vonni őket a történeteibe. Persze, ezt tudom. Ma már nem lep meg az ilyesfajta viselkedés. Akkoriban még eléggé naiv elképzeléseim voltak a Star Wars rajongótáboráról, meg úgy az emberekről általában, szóval nagyobb hatással volt rám az egész. Mondjuk a mai napig nem tudom elképzelni, milyen elme állapot kell ahhoz, hogy valaki azért nézzen egy animációs sorozatot, hogy lásson egy kitalált tini lányt szenvedni. Nem lehet túl boldog ember, az biztos. Mármint a magyar rajongókról beszélsz vagy a külföldiekről? Mert ott tudom, hogy népszerű már egy ideje. Sőt, a fiatalok között a TCW első pár évada alatt is valamelyest az volt, főleg ha a lányokról van szó, ami logikus. Amúgy mi az a TiM? Szerintem a film "oké" volt. Kissé csalódtam benne, mert nem volt az a fajta érzelmi hullámvasút, mint a filmek szoktak lenni. Nem éreztem, hogy a történetnek annyira lett volna súlya. Maga az alap konfliktus eléggé érdektelen, de Anakin és Ahsoka kapcsolata már ott is eléggé szimpatikus volt. Nekem kifejezetten tetszett az a jelenet, amikor a christophsisi csata után Skywalker megszánja a lányt és a szárnyai alá veszi. Számomra Ahsoka egy érdekes újdonság volt és kíváncsi voltam, mi lesz a sorsa. Láttam benne a potenciált, hogy egy nap remek jedivé nője ki magát. Szerencsére igazam lett. A sorozatnak az első két évad alatt és a harmadik évad első felében, bevallom, én sem voltam annyira nagy rajongója. Kedveltem, de nem hozott annyira lázba, mint a filmek vagy az eredeti Genndy Tartakovsky-féle Clone Wars és a 2. évad fináléja idején már, ha jól emlékszem, azt is hittem nem fog változni nagyon ez az egész, nem lesz epikusabb... és mekkorát tévedtem. De akkor is volt kánonrendszer, csak elég bonyolult volt a hierarchiája. Jobb is, hogy megszűnt az eredeti felállás. Az előzmény trilógiát azért sokan sokáig előszeretettel kizárták a saját kánonjukból és ez bizonyos mértékben ma is így van. Még JJ Abrams is bevallottan csak vonakodva tett rá egy-két utalást a filmjeiben, pusztán kötelességből. E mellett a Disney korszakban a legtöbb mű továbbra is az OT-körüli nosztalgiából táplálkozik, amióta az új rendszer van, hiába a kánon hivatalosan elfogadott része a PT. Mondanom se kell, hogy az "új" ST éra is mennyire hasonlít az OT érára, csak modernebb technológiával. Én úgy tapasztaltam, hogy az EU-nak is azért elég nagy rajongótábora van, akiknél nagyon kiverte a biztosítékot, amikor a kedvenc történeteiket Legendákra keresztelték, pedig szerintem ez egy eléggé tiszteletteljes megnevezés, ami arra utal, hogy nem teljesen érvénytelenek, a kánon szempontjából. "There's always a bit of truth in legends." ahogy Ahsoka mondta. Sokan anno indítottak is mozgalmakat a neten, mint amilyen a TCW rajongók részéről a #SaveTheCloneWars volt és a mai napig hisznek benne, hogy még elérhetik, hogy folytassák az EU-t, alternatív univerzumként, a Disney érás történeteket pedig teljes mértékben boycottolták, sértődöttségükben. Elég nevetséges. Egyesek szerint bizonyos EU sztorik még jobbak is a filmeknél és bevallom, hogy egy időben én is így voltam ezzel, a Knights of the Old Republic játékokkal kapcsolatban, mert nagyon ki volt bennük bontva az univerzum, meg olyan témákat feszegettek, mint amiket a Saga előtte még soha. Revan pedig egy elég f*sza karakter volt. A mai napig sajnálom, hogy a Régi Köztársaság korszaka nem kánon és kétlem, hogy a High Republic fel tud majd érni hozzá, de ez most már nagyon kezd OFF lenni. Erre ellenpéldának ismét felhoznám az általam előbb említett KotOR játékokat, de számtalan más egészen bizarr EU-s történet is volt. Az Éjnővéreket is onnan emelték be a TCW-be. Én azt látom, hogy ma is eléggé dogmatikusak a rajongók azzal kapcsolatban, hogy mi lehet Star Wars és mi nem. Elég csak a TLJ körüli botrányra gondolni, de a Rebelsben Sabine-nak, Dave Filoni loth-farkasainak, a Világok Közti Világnak és eleve annak ahogyan Ahsoka túlélte a Vaderrel való párbaját, sem volt kötetlen fogadtatása. Oh. Ventresszen is fel voltak háborodva? Pedig ő már előtte szerepelt a Tartakovksy-féle Clone Warsban, de gondolom akkor az sem volt annyira ismert. Én mindenütt csak Ahsokát láttam emlegetve, főként, viszont annyira nem is ástam bele magamat a negatív véleményekbe. Persze, ez az egész már akkoriban sem lepett meg nagyon. Én személy szerint nem is ítélem el annyira, legalábbis helyzettől függően, de azt megértem, ha az emberek fel vannak háborodva azon, amikor a Google ilyen képeket tol az arcukba, még ha nem is kíváncsiak rájuk. Viszont, mint azt még jóval fentebb írtam is: E miatt már nem kell senkinek sem aggódnia. Azért "pornósnak" nem nevezném Ahsoka kinézetét, de tényleg mondhatjuk, hogy eléggé szexualizált volt, még ha nem is volt mit mutatnia, tekintve a lány vékony, még éretlen testalkatát. Akkoriban azt hittem; ezzel Ahsokát vagánynak akarták beállítani, meg modernnek, mert tudtam, hogy manapság egy-két tini lány így öltözik és így akartak a készítők jobban imponálni a fiataloknak, de praktikai szempontból nincs semmi értelme és ha már itt tartunk; ez Aayla ruhájára is igaz. Max annyi, hogy így talán nehezebben izzadnak le harc közben, de akkor ennyi erővel minden jedi öltözhetne lazábban, mégsem teszik. Főleg mivel a jediknek tilos bármiféle romantikus kapcsolatba keverednie, ezért még inkább logikus az, ha minél kevesebbet mutatnak magukból, nehogy kísértésbe ejtsék egymást. (Nem mintha egyetértenék ezzel.) Az animációs (vagy éppen rajzolt) karakterekről annyit, hogy tapasztalatom szerint közülük is képesek eléggé vonzó egyedeket létrehozni a különböző franchise-ok alkotói, ha nagyon akarnak. Georgenak volt konkrét elképzelése: Ő azt akarta, hogy meghaljon, de Filoni az ezt ellenzők táborát erősítette és végül ugye az ő akarata érvényesült. Egyébként, mint az nemrég kiderült; Rey származása is kb. annyira lett kigondolva az ST-ben, mint Ahsoka sorsa a TCW-ben és szerintem az utóbbit sokkal jobban megoldották a végén. Szerintem az Erő az OT-ben volt jobban kibontva, a PT-ben viszont csak a midikloriánokról esett egy pár szó és hogy az Erő-szellemmé válás tanulható dolog. Most nem a PT fikázók sorába akarok csatlakozni, de az Erő nagyrészt mondhatni egy szuper képességgé lett leredukálva és akkortájt sok videojátékban is ez történt, mint pl. a The Force Unleashed-ben. A hangsúly inkább a látványos fénykard párbajokon volt és nem az Erő miszticizmusán, amit aztán a TCW hozott vissza a PT érába az olyan történetekkel, mint pl. a Mortis trilógia vagy a Yodás szál a 6. évad végén. Nekem főként Obi-Wan és Anakin kapcsolatát illetően volt némi hiányérzetem a PT-ben, mert mindig szétválasztotta őket a sztori és nem láthattunk túl sokat abból a nagy barátságból, amiről az öreg Ben Kenobi beszélt, viszont ez már megint OFF.

Amúgy nagyon tetszik. This is the way!

Megjött.

Nagyon bírom ennek a fickónak a videóit. Sok ismertebb film, sorozat vagy játék szériához csinált már feldolgozást.