Dzséjt

Egyrészt, hogy a Nostromo legénysége fegyvertelen volt, az erős túlzás, mivel bazi nagy lángszórókkal szaladgáltak, és Kane még a tojáskamrában is előránt egy pisztolyt a DC-ben (de még a mozisban is mondja Dallas, hogy vigyen fegyvert a felderítőcsapat, és látszik a pisztoly az oldalukon). De amiről beszélek: Alien-Aliens: mindkettőben a fő gond, hogy a Társaság meg akarja szerezni a lényt. Mindkét esetben az indítja el a dögöket a szaporodás útján, hogy a Társaság a roncsra küld valakit, figyelmeztetés nélkül (és mindkét esetben civileket). Mindkét film az LV-426-on játszódik. Mindkettőben van egy szereplő, aki az idegeneket "támogatja", és ez a valaki a történet egy pontján meg akarja ölni Ripley-t, amiért az rájött, hogy miben mesterkedik. Ez a támadás természetesen kudarccal zárul, mert megjönnek a többiek és megmentik a nőt (Parker és Lambert először, Hicks, Hudson, Vasquez és Gorman másodszor -> és mindkét csapatnak Ripley szólt). Ez a kudarcba fulladt támadás egyben egy fordulópontja a sztorinak, amikor is hőseink feladják eddigi védekező állásaikat és megindulnak a menekülést hozó hajó felé. Ripley mindkét alkalommal visszamegy a veszélyes zónába (Jonesért majd Nyusziért), és mindkét alkalommal a visszaúton megválaszolásra kerül egy kérdés: miért ragadta el Dallast élve/mi rakja a tojásokat. Végül a szereplők egy kis hajón éppen az utolsó pillanatban hagyják el a hajót/telepet, amik mindkét esetben már akkor elkezdenek robbanni, lángokat szórni, hogy a szereplők még ott vannak. És mindkét esetben kiderül, hogy mégsem menekültek még meg, váratlan újra feltűnik a főszörny, amit - és ez a legnagyobb poén az egészben - Ripley kihajít az űrbe. Ja és mindkét filmben van hasznavehetetlen mozgásdetektor, és a lángszórók különösen fontosnak bizonyulnak. A lények legelső támadása mindkét esetben így megy végbe: felülről lecsapnak valakire és azt elragadják. Ezért írtam azt, hogy "a sztori menete mindkettőben ugyanaz" (és nem azt, hogy ugyanolyan ). A sztori menete az Aliensben követi az Alient, kiegészítve azt néhány új elemmel, meg eléggé felpörgetve. De a film gerince bizony az Alienből van. A T2-nél meg még királynőkkel és tengerészgyalogosokkal sem törte magát, egyszerűen van egy T-1000-es, aztán csókolom, minden bővítés kifújt. Ami a The Thingek lényeit illeti, szerintem mindkét filmben egyformán gagyik. CGI vagy báb, ezek a filmek csak elborult lénydizájnnal, de hihető trükkel nem igazán rendelkeznek. "A film egyetlen negatívuma leginkább korából fakad. 1982 régen volt, és ez a trükkökön nagyon meglátszik. Sőt, szerintem már akkor is meglátszódott az, hogy ebben a filmben nem a speciális effektekbe ölték a pénzt. Nem azt mondom, a maga idejében jó lehetett, de összehasonlítva a három évvel fiatalabb Aliennel, nos, abban jobbak a trükkök. A bábokon túlságosan látszik, hogy bábok, a stop motion eljárás pedig igencsak akadozó, mintha nem használtak volna elég pozíciót." Ezt 2009-ben írtam a '82-es filmről, de múlthét pénteken is ugyanezt éreztem, és nem azért, mert '82-es a film. Egyszerűen az akkori korban készült filmekhez képest az ugyanolyan gyengus, mint a mai kor filmjeihez képest ez a The Thing.

De a sztori menete mindkettőben ugyanaz (ami mondjuk nem csoda, Cameron olyan frenetikus író, hogy brilliánsan másolja az elődöket, akár ő írta, akár nem), a szereplők ugyanazokon mennek át, és nagyon sok esetben a beállítás is ugyanaz. Csak nagyobb, látványosabb, érzelmesebb formában. És a sok akció és nem túl nagyszabású csavar alá nézve ugyanazt láthatjuk, mint egy filmmel azelőtt. A 2011-es The Thing legalább nem akarja magát többnek vagy jobbnak eladni, nem álcázzák azt, hogy eredetibbet nem tudtak. Mellesleg, mivel egy kezdőfilmes ült a rendezői székben, el sem vártam, hogy felérjen az eredetihez (sőt, kifejezetten sokkal rosszabbra számítottam, egy újabb AVP-re... lehet ezért tetszik nagyon?). Ráadásul itt azért, mint előzmény, sok lehetőségük nem volt a készítőknek. A '82-es film eléggé megszabta az utat, hiszen időben sincs a két esemény egymástól távol, és konkrétan meg lett ott határozva: a "svédek" is kutatók voltak ugyanazon a sarkkörön. Itt is le kellett égnie a telepnek, mivel a következő filmben leégve találják meg. A tesztelés meg azért kézenfekvő, hogy előjön, ez olyan sajátossága a The Thingnek, minthogy az alienek savas vére gondot okozzon (a játékban is benne van egy másik féle tesztelés). De legalább nem ugyanaz a teszt volt, és ez nem is volt használható, mint MacReady tesztje. Szóval sok újítási lehetőség nem volt, legfeljebb az, ha egy teljesen más sztorit mesélnek el, ami semmiféle formában nem kapcsolódik a '82-es filmhez. De úgy tűnik, ezt meg nem akarták. Az, hogy kinek hogyan tetszik a lény maga, meg erősen ízlés kérdése. De a kétfejű mumus speciel a '82-es filmből van.

De attól, hogy próbálják hozni ugyanazt a hangulatot (ami egy folytatás/előzmény esetén elvárt, ennél a filmnél pedig személy szerint kifejezetten örültem volna, ha nem csak próbálják, de sikerül is), próbálják ugyanazt a drámát, még nem lesz valami újrafeldolgozás. A szereplők teljesen mások, a helyszín más, a sztori más és kapcsolódási pontjai vannak az eredeti sztorijához, nem az eredeti maga (bár, hogy eredeti, az erős túlzás, mert a '82-es az valóban remake). Annyi másolás, ami erről a filmről elmondható, elmondható a Terminator 2-ről, az Aliens-ről, a Predators-ról (sőt, erről még több is, hiszen itt új zenét sem írtak, csak az eredetit átírták), stb.

Az a legjobb, az fix. Nekem is meghozta, én is megnéztem utána a folytatást. Amúgy baromi jól összekapcsolták a két filmet. Mondjuk az újrafedolgozás szót semmilyen mértékben nem tudom erre a filmre rámondani. Azért, mert a sztori hasonló (nagyon sok felé nem lehetett volna elvinni), és van néhány hasonló jelenet? Kérem, akkor majdnem minden folytatás és előzmény egyben remake is.

Szerintem nyugodtan leírhatod, mert ha valakit nem érdekel, az max. nem olvassa el, azt csók. Nincs rabolva az ideje. De szerintem ha meg akarod írni, azt ne azért tedd, hogy érdekel-e mást, hanem magad miatt. Tudom, hülyén hangozhat, de szerintem elsősorban az író a maga szórakoztatására írjon, élvezze, amit ír, és csak másodsorban írjon az olvasónak.

Szóvá teszed, mert egy napot késett egy olyan rész felirata, ami az ünnepek alatt lett leadva, tehát alapból biztos volt, hogy nem a "szokásos" időben készül el (arról nem beszélve, hogy a párosból az egyik nem ugyanaz, mint tavaj, így még adottabb, hogy más ütemtervben dolgoznak). Tegnap délután már volt felirat! Nem érzed, hogy miért gúnyolódom? Ez nem késés, ez bőven benne van a szokásosban (volt olyan, hogy egy hétbe tellett, mire elkészült a felirat, na, akkor már volt "értelme" panaszkodni). A 3x09 tényleg jó rész, de innentől kezdődik az a szakasz, ami szerintem az egész sorozat legjobbja. 3x09-től a 3x13-ig.

Azért a Chucknál általában vasárnapra megvan a felirat, ás azért az egy napnyi plusz várakozási időért meg ne ríjunk már. Most valószínűleg a feliratkészítőknek valamiért - talán a karácsony és a szilveszter miatt, ki tudja? - fontosabb volt a magánélete, ezért van hétfőre felirat. Ami ugye csak három napos "késés". Marha nagy tragédia! A Castle-nél ellenben négy nap híján egy hónapos a késés, de tavaj olyan is volt, amikor már négy rész állt a gépen felirat nélkül (na akkor kezdtem el angolul nézni, de ezt a részt ugyanúgy elfelejtettem, mint Karrde, és ugyanúgy a felirat láttán jutott eszembe ).

Pedig szerintem pont Patrick Doyle írta a leghangulatosabb zenéket. Williams bácsinak arra az időre nagyon összejöttek a zenék, hiszen a HP mellett futott a Star Wars is, és ez bizony látszik. A témái jók, de a köztes zenék nagyon egykaptafára készültek. Nicholas Hooper zenéi átlagosak, egy-két emlékezetes mótívum van bennük, Alexandre Desplat zenéi meg szerintem annyira semmilyenek, hogy az már gáz. Talán csak a sugárpajzs () felhúzásakor csendült fel valami megragadóbb muzsika, máshol nagyon nem. De még azt sem tudom felidézni.

Bár nem engem kérdeztél, de szerintem nem gond, mert - ha jól rémlik - magával a Halo-val csak a Combat Evolvedben találkoznak. Ha csak a Covenant küldetések nem visznek el egy Halora. De a Wars és a Reach a háború elejéről szól. Bár igazság szerint csak találgatok, mert a CE-n kívül csak a 2-be kezdtem bele, de azt sem fejeztem be.

Látom, a felirat ezúttal sem lett elkapkodva...

Na ezért ne legyen sose nő a Doktor.

Kösz! Én is lelépek. Jövőre ugyanitt, ugyanvelünk.

Tényleg jó volt. Pláne, hogy a résznek is volt egyfajta búcsú hangulata.

Te is megfogadtad, hogy nem fogadsz meg semmi?

Remek írás, Bomarr! Erre utalnak is, mikor a 4x13-ban a Doktor és Rose meglátják a csajt. A Doktor kérdi, hogy van-e valami köze a cardiffi családhoz, és Gwen igent mond. A részek értékelésénél eléggé hasonló az ízlésünk. Engem az első rész például majdnem meggyőzött arról, hogy ne akarjam tovább nézni. Már évek óta noszogattak a kezdéssel, de főleg azért halogattam, mert hallottam a támadó próbabábukról, a sertés-UFO-ról, meg a korábbi részek egyik-másik meredek dolgáról. Aztán, mikor elkezdtem és lendületből a próbababák jöttek, akkor magamban két választást állítottam: itt véglegesen abbahagyom, bánja a fene, hogy a világ leghosszabb és egyik legnépszerűbb sci-fi sorozatáról van szó. A másik: nyelek egy k*rva nagyot, akkorát, amekkorát még semmilyen sorozatnál vagy filmnél nem nyeltem, és leküzdöm azt, hogy az epizód heveny undort alakított ki bennem a sorozattal szemben. Aztán jött a második rész, ami szerencsére segített a legyűrésben, és nekem a harmadik is tetszett. De az igazi fordulópont, amikor bevallottam magamnak, hogy tévedtem a sorozat megítélésével kapcsolatban, az a Dalek volt nálam is. A WC-pumpás borsszóróktól én egy gagyi hatású, poénos részt vártam, és hát ugye, még a gagyi is csak nyomokban fedezhető fel, de amivé a végére válik, az egy teljesen más sorozat képét festette le előttem. Az én húgom meg ki van már akadva azon, hogy én, a volt pasija (akivel máig jó barátságban vagyunk) és az egyik legjobb haverunk is Doctor Who mániában szenved, és akármelyikünkhöz megy, legalább egy szónikus csavarhúzóba belefut (mondjuk az exénél kicsit többe, neki tizenegy különböző Tardis-sza van, egy halom űrhajója - most vette meg a Judoon hajót és a világvégeén lévő menedék hajót -, meg egy vagonnyi figurája).

Köszi! Boldog új évet mindenkinek!

Te? Hát azt hittem, én! Tennant vs Smith. Ami a Moffat/Davis érákat illeti. És akkor, The Doctor the Widow and the Wardrobe... Hát őőőőő... Ki hitte volna, nem tetszett. De nem azért, mint az A Christmas Carol, vagyis mert egy már létező sztori szerintem gyenge átirata volt Doctor Whora, hiszen ennek az epizódnak vajmi kevés köze volt az alapanyagul szolgáló könyvhöz. Azért nem tetszett, mert... Voltaképpen mi is akart ez lenni? Doctor Who Epsiode CCXXIV: Attack of the Chritmas Trees? Remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a hetedik évad újra jó lesz, és mint az A Christmas Carol, ez is csak egy kis kitérő, egy "amíg nincs meg az évad, addig ez egy kis morzsa" epizód. Bár kicsit elszontyolít, hogy egy-egy webisode-ba több Doctor Who hangulatot éreztem, mint ebben...

BUgyborÉK Lok!

Köszi, Ody koma!

Köszi! A poén az, hogy én sem ismerek másik Tamást, aki ugyanígy dec. 29-én ünnepelné a névnapját.

Discoban: - Hű, az anyját, mekkora bicepsz! Mit szedsz? - Belépőt, köcsög! Gyónás: Egy férfi, akit nagyon bántott a lelkiismeret, elment a templomba, hogy meggyónja bűneit. Bemegy a gyóntató székbe, és elkezdi mondani: - Atyám, én súlyosan vétkeztem. - Mondd csak el, fiam, hogy mit tettél, Isten majd megbocsát. - feleli a pap. - Van egy hűséges barátnőm már három éve, de még semmi komoly dolog nem történt köztünk. Tegnap elmentem hozzájuk, de senki nem volt otthon, csak a nővére. Kettesben voltunk, beszélgetni kezdtünk, aztán...hát... lefeküdtünk egymással. - Ez bizony hiba volt, fiam, de szerencséd, hogy meggyóntad. - Történt még más is...A múlt héten elmentem a barátnőm munkahelyére, és senki nem volt bent az irodában, csak egy kolléganője. Vele is lefeküdtem. - Hát ez már tényleg súlyos vétek. Ezért vezekelned kell. - Ez még nem minden. A múlt hónapban meglátogattam a lány rokonait. Senki nem volt otthon, csak a nagynénje. Vele is lefeküdtem. Atyám..., atyám! A férfi hirtelen észrevette, hogy a pap nincs a gyóntató székben. - Atyám! Hová ment? Elkezdte körbejárni a templomot, minden pad alá benézett, végül az orgona alatt találta meg a papot, meglapulva a sarokban. - Atyám, miért bújt be oda? - Ne haragudj, fiam, de miközben hallgattalak, rájöttem, hogy senki más nincs a templomban rajtam kívül.

danityu, Revan, Sky, Riddick, köszi nektek is.

The Thing (2011) Ritkán látni ennyire jól összerakott, az előzményt így tisztelő modern horrorfilmet. Persze az eredeti (mármint az eredeti remake ) hangulatát nem tudja hozni, az a nyitott bezártságérzet, a bizalmatlanság érzete nem jön át, ami egyrészt, a túl sok nappali és/vagy tiszta jeleneteknek köszönhető, másrészt, hogy karakterekben nem olyan erős, mint a "folytatás". Ennek ellenére a lények kinézete, a zene, a stílus (lassú, kimért - bár ez utóbbi a vége felé "sajnos" elveszik), és a tény, hogy sikerült viszonylag zökkenőmentesen összekapcsolni a két filmet, feledteti a hibáit. Összességében kellemes csalódás volt, egy kiváló film remek előzménye (külön pacsi, hogy a norvégok legtöbbször norvégul beszéltek egymás között).

Ez azért van, kérlek, mert csak nekem van az fenntartva. Mikor megszülettem, bevezették december 29-re is, csak a kedvemért, hogy ne kelljen márciusig várnom.

Én is így voltam vele. Az Aladdinnal talán egyszer eljutottam a második pályára, az Oroszlánkirállyal viszont semmit nem tudtam előre haladni. Majdnem, tizenkilenc NFS létezik.