Dzséjt

Norbi, Donát, Karrde, Nabo, Rog, Kolmilan, Oldy, Embo, Ágki, Kósa, Frenkie, köszönöm szépen.

Köszi!

NDK-s Pong. Ilyen narancssárga csúszka volt a piszkosfehér-fekete színű, bazinagy távirányítóra emlékeztető "konzolokon". Meg egy szintén narancssárga kerek gomb, az indította el. Az volt a kőkori start gomb. Volt benne tenisz, páros tenisz, fallabda, meg páros fallabda. És hülye pittyegő hangot adott ki, mikor a labda hozzáért a "játékoshoz" vagy a falhoz.

Ezt baromi jól megcsinálták. Mondjuk azért az eredeti Alien trailer és e között alapból is van némi hasonlóság (gondolom nem a véletlen műve ): http://www.youtube.com/watch?v=LjLamj-b0I8&feature=related

Szerintem egy legjobb film díjat az egész film kap, az viszont nem csak a rendező érdeme, így ő sem veheti át jogosabban egymaga, mint a producer. Hiszen az egy dolog, hogy ő vezényli az alkotói folyamatot, de hozzátesz a forgatókönyvíró, a vágó, a zeneszerző, az egész zenekar, az operatőr, a színészek, stb. Így ha a rendező menne ki a díjért, akkor a nyomában araszolhatna az egész stáb is, mert legalább annyi joguk lenne átvenni. Ráadásul, pont, hogy sokszor a rendező inkább csak egy báb a producer kezében... Gondolom ezért is van külön legjobb rendező kategória, amit a rendező kaphat meg (bár eddig ötvenhét alkalommal mindig az a rendező kapta a díjat, akinek az alkotása a legjobb filmet is elvitte). Az egész filmet, annak elkészítésének minden részletét viszont a producer tartja kézben, ő felügyeli, sok dolog rajta múlik, ő bólint rá mindenre, még a rendező döntéseire is (persze ez is már producerfüggő, hogy ki mennyire szól bele a dologba, mert Spielberg például semmibe sem ártja bele magát, míg ugye Lucas nagyjából mindenbe, csak, hogy két szélsőséges példával éljek, de ott van Walter Hill is, aki már azelőtt eldönt mindent egy filmről, hogy forgatókönyv vagy rendező lenne...).

Nálam a KotOR volt az első olyan játék, amit úgy játszottam végig angolul, hogy kifejezetten odafigyeltem a sztorira. Emlékszem, mit össze nem szótáraztam, hogy megértsek egy-egy mondatot. Ha belegondolok, hogy azóta már simán kipörgetek játékokat szótár nélkül és pöcre megértem, mi több, jelenleg már az sem zavar, hogy a Mass Effect 3-hoz nem lesz (gyárilag) magyar felirat, hát úgy érzem, nagyot fordult a világ. Pedig hát a KotOR sincs még tíz éves játék. Jujj. Nálam az első FPS a Wolfenstein 3D volt, az első RTS meg az eredeti C&C. Életem első videójátéka meg egy az a TV-re kapcsolható kis NDK-s kütyü, amiben egy vonalat kellett tologatni teniszezés címén. Első komolyabb játék meg egy Elite (nem az űrhajós, na az volt az első űrszimulátorom) nevű játék (egy kis csávót kellett terelgetni egy labirintusszerű pályán és lelőni a támadó robikat). Ami meg már "jól" nézett ki, az a Golden Axe, kvázi az első koop játékom volt.

A producer afféle vezérigazgatónak is tekinthető egy film elkészítésében, vagyis ő kooridnál szerzi meg az anyagi javakat, a technikai javakat, vagyis ő vezényli le az egészet. Az, aki pénzzel is beszáll, az az executive producer, na ő mindennek a feje, ő még a sima producert is ellenőrizheti, felette már tényleg csak a stúdió vezérigazgatója áll.

De ez inkább már személyfüggő, mármint a Weinstein fivérekhez hasonló producerek esetén. Az Oscaron meg szerintem azért a producerek veszik át a legjobb film díjat, mert a filmek kvázi az ő tulajdonukban vannak.

Hupsz, ezt benéztem. Igen, így tényleg hülyeség, hogy tizenkét óra túl hosszú. Mondjuk a "mai fiatalságnak" már lehet, őket már nagyon rászoktatták a négy órás játékokra. Lehet rosszul tudom, de nekem úgy rémlik, hogy a Warcraft az RTS, nem RPG. Vagy a World of Warcraftra gondolsz? Én is viszonylag későn szoktam rá az RPG-kre, ami főleg annak volt betudható, hogy haverom idétlen japán RPG-kkel próbált rávenni, amik baromira nem jöttek be. Aztán egyszer leültem a Star Wars: Knights of the Old Republic elé, azóta csak a kedvenc műfajom. Bár ehhez nem kicsit járultak hozzá az olyan címek, mint Mass Effect, The Witcher, Fallout 3.

Boldog születésnapot!

Hát akkor legközelebb ne engem idézz és ne egy olyan fórumon írjál ezzel a megfogalmazással általánosságokat (mert ebben a fogalmazásban ez konkrétan nekünk volt címezve, még ha a szándék nem is ez volt), ahol rendes vásárlók vannak. Úgy könnyebb lesz nem felpróbálni azt az inget. Hát azért az 1-2 óra tényleg csak a Prince, Márió és hasonló játékokban volt elfogadott, ami azért érthető. De mikor megjelentek a különféle stílusok, mint az FPS vagy az RPG, akkor egyidejűleg a játékidő is drasztikusan nőni kezdett. Nem véletlen, hogy ma keveslik a tizenkét órás játékidőt, bár az szerintem már elfogadható, ha tartalmasan van kitöltve.

A producerek esetében ez baromira nem így van. Ne keverjünk ide művészetet, kreativitást és minőséget, ők nem művészek, kreatív szakemberek, a minőséget pedig pénzben mérik. Mivel kőkemény üzletemberek. Akkor lesz nevük a szakmában, ha a filmek, amiket támogatnak, dollármilliókat termelnek, nem akkor, ha kultuszfilmeket támogatnak, amik egy vasat sem hoznak. Az ilyeneket nem foglalkoztatják a stúdiók. Az producereknél maximum akkor számít a művészet, kreativitás és minőség (bár ez utóbbi még akkor sem biztos, lásd például Spielberget), ha ők a rendezők és/vagy írók is. És pontosan akkor csesződnek el a filmek, amikor ezek az üzletemberek a profitért beleszólnak a filmekbe, viszont sokszor akkor is lesznek pénzügyileg sikeresek, ezáltal a producerek is sikeresek. És ezért is röhejes, mikor a producerrel reklámoznak egy filmet, mert az olyan, mintha a bútorboltot a tulajdonossal, nem az áccsal reklámoznák.

Én ott felszedek egy AK-47-est, bebújok a dodgemek pályája mögé, ott hasra vágom magam és ráérősen leszedem a(z egyesével) közeljövőket (már aki átjut az aknazáramon, mert a claymorokat meg a pálya köré telepítem). A nyílt terepen mesterlövészpuskával csak addig van esély, míg távol vannak. Akkor még gyorsan meg lehet őket ritkítani, de amint elérik a kerítést, bújuk a dodgemek mögé. Onnan csak gránáttal tudnak kiszedni, de azt meg visszahajigálom a feladónak. Próbáld meg így. Amióta ezt a taktikát használom, sosem haltam meg. Vagyis három lépéses védelem: 1) Mesterlövészpuskával megtizedelni a komrádokat még távolról. 2) Aknazár a dodgem pálya köré. 3) Az öreg Kalacsnyikovval leszedni a túlélőket, akik utánad merészkednek a dodgem pálya mögé. Egyszer olyan jól sikerült, hogy Kalacsnyikov papa már csak akkor ugatott fel, mikor a odaszaladtam a béna baráthoz. Másik jó módszer, ha az óriáskerék mögé vackolod be magad, de akkor nagyon jól kell bánni a mesterlövészpuskával, mert azt több irányból is tudják támadni, így ha közel jutnak, onnan gyorsan kikaparnak. De ha távolt tudod tartani a ruszkikat, az is jó fedezék. Másik: MW-ben ne használd a shotit. Teljesen értelmetlen, hisz nagy távolságokra kell nyílt terepen lőni, amire a shoti alapból alkalmatlan. Iinkább legyen helyette egy pisztoly, vagy egy géppisztoly. A fő fegyver meg egy karabély legyen. Ugyanígy a mesterlövészpuska is csak addig használható, amíg fedezék mögött lapítva távolról aprítod a népet, aztán el kell dobni a francba. Tárazni meg fedezék mögött tárazz. Ha a placcon fogy ki a lőszer, válts fegyvert. A legtöbb játékban ez a módszer (amit amúgy a valóságban is alkalmaznak) használhatatlan, mert a karakter egy reumás lajhár sebességével cseréli a fegyverét, de az MW-kben hiper gyorsan lehet váltani, pláne ha az egérgörgőre helyezed a váltás gombját. Elő a pisztolyt vagy géppisztolyt és annak fedező tüze mellett irány a legközelebbi fedezék. Ott ráérsz tárazni (bár még jobb, ha ki sem jössz a fedezékből, akkor csak a tárazás hangján felbuzduló kamikazekat kell agyonlőni a másodlagos fegyverrel). Szerencsére az MW-kben az MI megrekedt a Quake 2 szintjén.

Szívesen! Nálam is valahol ott kezdődik a játékélmény, ahol a Mass Effect, legalábbis a Mass Effect óta. Azelőtt a Half Life 2-nél kezdődött. Amúgy vannak még jó FPS-ek (bár feltűnően akadnak bennük RPG elemek), mint a Bioshock széria, az említett Half Life széria, a Crysis és a Crysis Warhead, a Metro 2033. Ezekben ugyan nincs meg az a fokú szabadság, mint a Mass Effectben, a The Witcherben vagy a Fallout 3-ban (megjegyzem, ez utóbbi is részben FPS), de lényegesen több játéklehetőség van bennük, mint egyéb FPS-ekben. Ha még a Warhead is hozzá van csapva, akkor ez így bőven megéri. Anno kábé 4000-ért vettem meg a két első Crysist, és most ment olyan árba a második rész, hogy már azt is megérje megvennem. Így a három játék összesen kerül a fenti összegbe (ja, és a Warheadhez ugye a Wars-t is hozzácsapják, tehát technikailag ez így négy játék). Amúgy, jelenleg digitálisan és dobozosan összesen olyan 50 és 100 között van a játékaim száma (oké, a Mass Effect 2 három verzióban is megvan, de csak egyért fizettem - a Collector's Editionért - a többi a Bioware ajándéka volt!!!), és eddig csak a két Witcher gyűjtői kiadása került tízezernél többe. Na de azokban aztán egy kisebb atlasz méretével vetekedő Art Booktól kártyajátékon és térképeken keresztül mellszoborig és pólóig minden van (hát még a melléjük járó ingyenes letölthető tartalmak).

Ahogy a pofakönyvön is írtam: Fantastic!

Bocs, de én megvenném, ha ár/érték arányban megérné (elnézést, hogy értéket kérek a pénzemért... ). A multival hagyjál békén, az nem tartalom, csak extra. Ha veszed a fáradtságot és ici-picit, de tényleg csak egy hangyányit lejjebb tekersz, olvashatod, hogy csak ebben a hónapban kilenc játékot, két kiegészítőt és egy DLC-t vettem meg (ha a Fallout 3 GOTY-t különvesszük, akkor hat DLC-t). Azt hiszem, elég nagy tanújelét adtam annak, hogy hajlandó vagyok pénzt adni játékért, és nem az a rinyagép vagyok, aki letöltés mellett pofázik. FRÁSZT! A The Witcher 2-ért még harmincezret is hajlandó voltam kiadni, igaz, abban a csomagban éppen csak Geralt nem volt benne. Húszszoros tartalom háromszor annyiért, mint amennyiért a "legjobb játékot" adják. Ezért rinyálok, meg azért, mert az e hónapban bezsákolt tetemes mennyiségű játék nem sokkal került többe, mint amennyiért az MW3-at önmagában adják (akciósan? - most nincs Steam kliensem, hogy utána nézzek, majd esetleg holnap otthon), pedig azt is szívesen megvenném az első két részével együtt, de még akkor sem érne 12 ezret, ha egy csomagban adnák mindhármat. Talán ha mellécsomagolnak egy tengerészgyalogost. Szóval mielőtt oltani kezdesz, először kérdezd meg: te paraszt, nem vettél véletlen mostanában játékot? Nincs véletlen egy polcnyi játékod? Egy szép listád a Steam és Origin fiókodban? Aztán megdumálhatjuk ezt a nyavalygás kérdést.

Ja, értem.

Én mondjuk nem hagyom félbe őket, hanem egyazon napon mindig beleolvasok mindbe. Nagyjából. Egyet olvasok lefekvés előtt, egyet a budin, egyet a melóban a portán, egyet a melóban a kajáló helyiségben, egyet (ami a Kindle-n van) meg mikor a placra megyek. Mindegyikkel haladok, mindegyiket követem, csak lassan. Mondjuk az is hozzátartozik, hogy ilyen fél, egy fejezetes tempóban araszolok alapjáraton is.

Engem is ez a három dolog zavar. Komolyan, néha az az érzésem, hogy a játékfejlesztők szellemi toprongynak nézik a játékosokat. Ezt főleg a Crysis 2 (mikor már azt is kiírta, hogy hová bújj fedezékbe) alatt éreztem, de azért a Call of Duty-k sem semmik. Köszi, de hadd gondolkozzak már kicsit, nem olyan megerőltető rájönni, mikor kell ugrani, guggolni vagy hová dugjam a fejem, hogy ne lőjék szét. Az életrendszer detto. Nehogy meghalj és kitalálj valami új stratégiát. Vagy meggondold a következő lépésed (emlékszem, a legeslő Aliens vs Predator FPS-ben mennyit szenvedtünk két életcsomag között). Nem, rohanj csak, aztán ha már vörös az egész képernyő, bújj fedezékbe. És nem elég a vöröslő képernyő, még ki is írja nagy betűkkel: BÚJJ FEDEZÉKBE! És a fentiekben taglaltak szerint mutatja a nyíl, hová menekülj. Ami meg a rövidségüket illeti... Khm... Ki ízelítő a steam oldalamról: Half Life 2 72 óra alatt kijátszva. Singularity 4 óra alatt kijátszva. Eszem megáll, még a Portal 2-t is 12 órába telt kipörgetnem, és őszintén szólva, még azt is keveslem. Az meg már közröhej, hogy a három Modern Warfare együtt alig van annyi, mint a Portal 2 egymagában, de az MW1 még mindig kétszer annyiba kerül, mint a Portal 2. A Half Life 2-t meg ebben a hónapban adták újságmellékletként a Gamestarhoz, vagyis "fillérekért" kapsz egy olyan játékot, ami háromszor hosszabb és tartalmasabb, mint a három MW együtt.

Na most akkor I. E. 10000-be vagy Holnaputánra? Esetleg 2012-be?

Erre én is gondoltam, de úgy olyan snassz az egész. Csak mindig kapok egy új könyvet, és a lelkesedéssel belevetem magam, mit sem törődve azzal, hogy előtte már elkezdtem egyet. És mindegyik jó könyv (még azok is, amiket már olvastam: amit elfelejtettem belőlük, azok most újként hatnak), így nincs szívem letenni egyiket sem. Lehetetlen alak vagyok...

Vissza a jövőbe?

Eh... ma végeztem egy számolást. Hat könyvet olvasok egyszerre. Metro 2034, Mass Effect: Felemelkedés, Harry Potter és a Titkok Kamrája, A Katedrális őrzői, Aliens. És közben meg azon agyalok, miért haladok olyan lassan a könyvekkel. Rejtély megoldva.

Csak nem leesett a szabadságszobor feje?

Anno a Quake és Doom, meg a többi FPS szériában sem rágták az ember szájába, hogy mit kell csinálni, ezen a téren a Half Life nem volt újító. Csak az MI-ben, meg abban, hogy itt már nem csak kulcsok és gombok keresgéléséből állt a feladvány (bár nem sokkal többől). Meg abban, hogy nem egysoros történetet írtak neki, na de abban nagyot újított.