Na, ma belekóstolhatok a forgalomirányítók életébe. Vitorlás és szörf verseny van, annyi itt az ember, mint bolyban a hangya, és persze a java kocsival jön. Mivel a parkolóhely jelentős részét a szép zöld gyep teszi ki, így én terelgetem a kocsikat nyolc óra óta, hogy ne álljanak egymás nyakára. Mert úgy néz ki, a búcsúban lőtt jogsi megszerzésekor a búcsús nem mondta, hogyan kell parkolni (hatalmas tisztelet a kivételnek). Persze mindenki a belső parkolóba akar állni, ami teli van, meg mindenki a hajókhoz akar állni, ami meg tilos. Van aki leáll a kapuban a kocsival trécselni, hogy a mögötte jövő három autó még véletlen se tudjon tovább hajtani. Néztek ma már patikusnak is, lerakatnak is. És még a szörfös csajokat is csak addig nézegethetem (akik mellesleg egymagukban olyanok, hogy a Spartacus összes csaja együtt véve sem állhatna meg mellettük; hiába, a magyar hölgyeknél még mindig nem termett szebb nőt a világra ez a föld), amíg elsétálnak a bódém mellett, mert amúgy böszöm nagy autókkal vagyok körülvéve. Böszöm nagy, drága autókkal.
Na, azt hiszem, járőr címszó alatt kivételesen nappal is lemegyek kicsit a partra.