Dzséjt

Lehet nálatok azért működött jól, mert célzottan Star Wars oldal vagytok, célzottan Star Wars érdeklődési körrel. Ami egy bizonyos szemszögből érthető, hiszen így a célcsoportot könnyebb elérni. Ugyanakkor ez azt is magával vonzza, hogy egy szűk körnek árulták célzottan a műveket ellehetetlenítve az új vásárlók bevonzását vagy az olyan kocaolvasók értesítését, akik nem feltétlen követnek Star Wars médiumokat, mint a Rebo. A Gurut, a Gamestart vagy az IGN-t nem bevonni ilyenbe, hülyeség, hiszen sokkal szélesebb és változatosabb az olvaasói körük. És tényleg nem került volna többe egy könyv árába. Csak megkeresik ezeket a magazinokat, felajánlanak egy könyvet, arról máris van egy kritika, ami sok emberhez elér.

Segítek: mert béna a marketingens, ha egyáltalán van náluk ilyen.

Pedig a vén salabakter csak plagizálta. Kronológiailag nézve ez Grievous szövege.

Egy jó marketinggel egy egérre újra és újra rá lehet sózni egy újabb és újabb macskát. A semmilyen vagy minimális marketinggel az ingyen osztott örökélet sem menne. Ha az olvasót senki sem tájékoztatja arról, hogy te figyu, a kövi könyv jobb, mint az első, akkor honnan tudhatná? Akkor inkább olyanokba invesztál, amiben még nem csalódott. Régen voltak könyvkritikák, nem csak a molyon, sok más oldalon is. Még én is írtam párat a PC Guru Online-ra, ahol volt állandó könyvrovat. Nyilván, mivel Magyarországon már évek óta nem divat olvasni, ezen rovat nem volt épp a legolvasottabb (ez most már annyira látványos, hogy a Guru jelenlegi vezetősége megszűntette a könyrovatot), de fenntartottuk, mígnem például a Szukits elkezdett egyre ritkábban könyvet küldeni - és megjegyzem, sosem küldtek Star Wars könyvet, még kérésre sem, pedig a csapatban volt egy rezidens Star Wars guru. Képregényeket kaptunk csupán. Egy idő után meg már csak azt kaptunk minden témában. Pedig a Jedi: Survivor játék megjelenésének apropóján például a videójáték médiának simán ki lehetett volna küldeni ahhoz kapcsolódó könyveket - még akkor is, ha elég súlyos késéssel jelentek meg (a Háborús sebek hónapokkal a Jedi: Survivor után jelent meg). De újságírók voltunk, apropót bármikor tudtunk volna kreálni. És csupán annyiba került volna a Szukits-nak, hogy ad egy könyvet ingyen.

A Disney-nek valamit csinálnia kellene ezekkel a szószátyár színészekkel, akik semmivel sem törődve ilyen nyíltan idő előtt leleplezik a közelgő bejelentéseke.

És a hírre az összes lázadó elsápadt.

Ez önellentmondás és rossz üzletpolitika. A terméket reklámozni mindig van értelme, hiszen ezzel keltheted fel az érdeklődést irányába. Olyan nincs, hogy - pláne ingyen, 0 marketing költséggel - nincs értelme valamit reklámozni. Ha nem reklámozzák, vagyis az általuk beszűkítetett piacon sem képesek eljuttatni a hírt az olvasókhoz, hogy "hahó, itt az új könyv", akkor hogy a p*csába várják el, hogy stagnáljon vagy még inkább, növekedjen valami iránt a kereslet? Lőjjenek le, de én minden új kiadványról itt szereztem először tudomást, annak ellenére, hogy feliratkoztam a Szukits hírlevelére, és követője vagyok a Szukits Facebook-oldalának. Ha nincs az SW Saga Fórum, akkor a mai napig nem tudnék arról, hogy megjelent a Sithek árnyéka, mert egy darab reklámot, annyit nem láttam róla, nemhogy tudjam, hogy miről szól és ez engem érdekel-e vagy sem. Ilyen hozzáállással tényleg csak azt érhették el, hogy az érdeklődés egy adott portéka után megcsappan. A rossz marketing ugyanúgy hat a könyvekre, mint a filmekre vagy bármi másra.

Mondjuk az ilyen emberkék arcát megnézném, ha bejelentenék, hogy ezek a hírek nem valósak, és minden cím teljesen exkluzív marad. Meg is érdemelné, aki ennyire hülye. Igazából már régóta így van, hiszen a Microsoft évek óta nem adott ki olyan játékot, ami kizárólagos Xbox-exkluzivitást élvezett, a konzol mellett PC-re is kidobták még a Halo- és Gears-sorozat új részeit is, a Halo Infinite-ot és a Gears 5-öt. És ezen a jövőben sem szándékoznak változtatni, a Starfield szintén megjelent PC-re, ahogy az Indy is jön. Szóval igazából csak azok jártak "rosszúl", akik csak PlayStationön játszottak, azok kimaradtak néhány címből. Mondjuk én személy szerint nem érzem hiányát se a Gears-, se a Halo-sorozatnak. Jobban fájt az olyan címek elérhetetlensége, mint a The Last of Us, az Uncharted-sorozat vagy a Horizon: Zero Dawn, de hát nem is véletlen választottam a PS4-et anno. Ami itt most tényleg meglepő lehet, hogy az Activision-Blizzard és a Zenimax (a Bethesda, a MachineGames, az id Software, az Arkane és más fejlesztők anyavállalata) felvásárlásával a Microsoft egy rahedli igazán nagy nevet tudott elorozni a Sony elől, nem is véletlen mentek perre. Már a Call of Duty távol tartása a Sony konzoljaitól nagy érvágás lehet, mert bizony a CoD-játékosok nagyon nagy hányadát tették ki a PS-tulajdonosok. És akkor még jönnek emellé az olyan IP-k, mint a Quake, a Wolfenstein, a Doom, az Elder Scrolls és a Fallout. A játéktörténelem leghíresebb címei nem jelenhetnek meg PS-re? Ez azért elég gáz. Ugyanakkor a szakik most úgy gondolják, hogy ez csak papíron nézett ki jól, mert a Microsoft-nak túl sokba került az Activision-Blizzard és a Zenimax felvásárlása, miközben az Xbox Series X távolról sem hozta azt, amit reméltek tőle (a PS5 egyértelműen learatott minden babért, de úgy néz ki, az emberek még High End PC-t is szívesebben vásárolnak, mint XSX-et). Szóval a Microsoft akkor sem tudna nyerni a játék üzleten, ha az említett címek mindegyikéből kijönne egy Xbox-exkluzív epizód záros határidőn belül. Ezért merülhetett fel az, hogy nyitnak a Sony felé, ami jelenleg a három nagy konzol közül a második legnagyobb (a Switch-nek még mindig nagyobb a játékos bázisa, ugyanakkor Switch-re nem tudnak akármit elkészíteni, vagyis inkább, a másfajta architektúra miatt macerás rá olyan játékot elkészíteni, amit PS-re/Xboxra/PC-re terveztek, ez meg költségessé teszi a mutatványt, ami nem biztos, hogy megtérül).

Az új hírek szerint könnyen lehet, hogy több Xbox/PC-eklizív cím mégis kijön PS5-re. Egyebek mellett a már megjelent (és jó nagy csalódást okozó) Starfield és a pletykák szerint karácsony táján érkező Indiana Jones and the Great Cirkle lesznek az első címek - utóbbi természetesen csak az xboxos és PC-s megjelenés után kerül át a Sony konzoljára, de azt nem tudni, mennyivel utána. Mi több, állítólag a Gears of War egy gyűjteményes csomagban szintén megjelenik PlayStationre, ami elég nagy húzás lenne a Mircrosofttól. Mindez persze még pletyka, de jövő héten a cég hivatalosan is felfedi, mik a terveik az Xbox-szal a jövőre nézve. Az Indy-nek örülnék, ha jönne PS5-re, a Gears-sorozat meg igazából történelmi mérföldkő lehetne, hiszen a Halo-széria mellett a Gears of War-sorozat a másik zászlóshajója az Xboxnak az Xbox 360 megjelenése óta, ez a cím kábé egyet jelent a konzollal.

Igen, esélyes, hogy így van. Ezért is érzem a végét kicsit összecsapottnak, átgondolatlannak, egyszerűnek. Lehet itt is kellett volna Tony Gilroy, hogy kicsit rendbe szedje a film végét.

Ha valaki csak néhány dologban csinál valamit jobban, mint az elődje, és semmit sem csinál rosszabbúl, abban alapból benne van, hogy egészében véve jobban végzi a dolgát, mint az elődje.

@Frenkie Ez bennem is felmerült.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a Szukits a zászkóshajójaként kezelte a Star Wars-t, hiszen ez az egyetlen sorozat, ami az oldalukon külön menüpontot kapott. Nem tudom, mennyit nyer vagy veszít a kiadó ezen könyvek kiadásával, de nem lepődnék meg, ha hosszú távon tényleg megéreznék azt, hogy az egészről lemondanak.

Ugyan a kezdet-kezdetén én is úgy gondoltam, hogy Qui-Gon sem tudta, de később, ahogy egyre jobban megismerkedtem a filmmel, úgy változott bennem a kép, hogy a homokvihar után már biztosan tudja. És nálam ebben Liam Neeson játéka is hozzátett, legalábbis akkor, amikor azt mondja Qui-Gon, hogy "a királynőnek nem kell tudnia róla", majd még megvárja Padmé válaszát, nekem olyan érzésem van az arckifejezését látva, mintha ezt gondolná: "na, mit felelsz, királynő?" Vagy, amikor azt mondja, hogy "a királynő megbízik bennem, tegyen maga is így, ifjú udvarhölgy" - mintha csak arra emlékeztetné, hogy "te most nem királynő vagy, leányom". Sőt szerintem Padmé is rájött arra, hogy a Jedit nem tudja megvezetni. A dacos megjegyzése, hogy "én is ellenzem" számomra olyan, mintha azt mondaná, "b*ssza meg, ezt a kört ő nyerte". Vagy, amikor visszaszól Qui-Gonnak, hogy "túl sokat hisz magáról", ott már azzal sem próbálkozik, hogy elfedje szavait. Persze az, hogy ki mit lát bele a mondatokba és arckifejezésekbe, az egyéni kérdés. Ugyanakkor a kánon szerint Qui-Gon már azelőtt tudta, hogy Padmé az álruhába bújt Amidala, hogy az leleplezte volna magát. "A kollégái többségétől eltérően ő számos Jedivel találkozott már, és nagyon felkavarónak találta őket. Bár tudta, ha Qui-Gon mester élne, talán máshor érezne irántuk. Bizonyosan örömmel töltené el, hogy a barátjának nevezheti a Jedit, és talán továbbra is szövetségesek lennének. Kettejük kapcsolata meglehetősen különösen alakult: egy pillanarta sem sikerült megtévesztenie Qui-Gont, aki azonban hagyta, hogy fenntartsa az álcáját, amit Padmé nagyra értékelt, mivel ezáltal sikerült megóvnia az életét." "- Nagyon kevesen tudják, milyen messzire hajlandóak elmenni a leghűségesebb testőreim, és eddig csak egyvalaki volt képes magától rájönni a cserére. - Azt hiszem, nagyrészt csak a véletlenen múlt - felelte Organa. - Ha nem láttam volna meg önt abban a pillanatban, abban a fényben, és azzal a kifejezéssel az arcán, akkor sosem ötlött volna fel bennem az ilyesmi. - Általában jobban tudok uralkodni az arckifejezésemen - vallotta be szomorúan Padmé. - A tömeg sokkal nagyobb volt a szokásosnál. Szerencsére az egyetlen, ami most kockán forog, az a szakmai büszkeségem. - Ki az a bizonyos másik illető? - tudakolta Organa. - Egy Qui-Gon Jinn nevű Jedi volt." Mindez A királynő árnyéka című könyvben olvasható.

Plusz kórkép is. Azért nem minden nap esik meg, hogy egy könyvkiadó egy ilyen nagy, szerteágazó és népszerű csomagtól kénytelen megválni anyagi okokból. Jól jellemzi, hogy ma milyen a könyvpiaci helyzet Magyarországon, ha egy ilyen "aranytojást tojó tyúkról" kell lemondani. Mert lehet, hogy költségesebb a Star Wars licenc, mint mondjuk az Alien, de elég biztos vagyok benne, hogy több is fogy belőle. És egy normális piacon (ahol az átlagember pénztárcájához van méretezve egy könyv/kiszállítás ára) minden költségével együtt megérné fenntartani.

Qui-Gon elég sok időt töltötte el Padméval, szerintem azalatt lett biztos benne. Neki is feltűnhetett, hogy a testőrök Padmét védik, meg az, hogy a királynő kikéri a véleményét ("akárhogy döntök, veszélybe kerülünk" - és csak azután bólint rá a Naboo elhagyására, hogy Padmé azt feleli neki: "mi vállaljuk a veszélyt" - a testőröket mióta kell megkérdeznie a védett személynek, hogy válalják-e a munkájukkal járó veszélyt?). Később meg mintha már kóstolgatná is Padmét. Mikor közli, hogy a királynőnek nem kell tudnia a fogadásról, úgy néz vissza Padméra Watto boltjába befelé menet, mintha arra lenne kíváncsi, hogy most miképpen reagál majd a póri gúnyába öltözött királynő. Meg eleve, ha Padmé annyira a királynő hű szolgája lenne és annyira biztos abban, hogy a királynő nem engedné Qui-Gonnak mindazt, amit csinál, akkor miért nem szól oda a hajóra a királynőnek? Mibe kerülne elkérni Qui-Gontól a komlinkjét (bár lehet, hogy van sajátja is) vagy visszamenni a hajóra jelentést tenni? Mégsem tesz ilyen irányú lépéseket, hiszen a hajón éppen nincs semmiféle királynő, ő meg nem egy hű udvarhölgy.

Szóljon valaki Caranónak, hogy így kell bevágódni a munkaadónál, nem pereskedéssel.

Nekem sem hiányzik. Nem volt nagy szám a csaj, se érdekes, nem is fejlődött sehová, nem hagyott maga után űrt sem. A karakter lezárására az az egy mondat, ami Karga szájából elhangzik, pontosan elég.

Ez nekem is eszembe jutott. Bár a magyar könyvpiac állapota alapján nem valószínű, hogy ilyet lépnének.

Hát ez szomorú. Pedig reméltem, hogy egyszer leszek olyan anyagi állapotban, hogy be tudjam gyűjteni a magyarul megjelent képregényeket. Hát előbb ment csődbe az SW magyar kiadása. Sajnos nem lepődtem meg. Ebben az országban, ezekben az időkben, ilyen körülmények között ez már k*rva messze van a meglepőtől.

Persze, ezért is írtam, hogy "kívülről nézve". Lehet valóban lesznek összefonódások, de én jelenleg ebben nem hiszek. Aztán majd kiderül, hogy a valóság mi, de arra még évekig kell várni. Pillanatnyilag több ezer fényév és 40-41 év van Ahsoka és Rey Skywalker mester között, amit nem egyszerű áthidalni.

Akárki is lesz az ellenfél, annak akkora galibát kell okoznia, hogy mind a Galaxis népének (vagy legalábbis vezetőinek), mind a nézőnek bebizonyítsa, hogy a Jedikre a velük járó nagy mértékű kockázattal együtt is égető szükség van. Én nem hiszem, hogy annak bármi köze is lesz Perideához, mert ennek a sztorija már kitalálták akkor, amikor az Ahsokát még be sem mutatták, csak a forgatókönyv megírásával szenvednek. Szóval kívülről nézve egy egymástól teljesen független sztorinak tűnik. Persze ez változhat, de én azért ebbe nem élném bele magam. Szerintem az Ahsoka sztoriszála is Filoni Mandouniverzum zárófilmjében fog lezárulni. Ugyanakkor a Galaxis elég gáz helyzetben maradt hátra. Azt már az ep7 idején behozták, hogy a Jedik és a Sith-ek eltűnésével más, gyengébb Erőhasználó frakciók is elő mertek bújni, ezek egyike ugye a Ren lovagok. De ide vehetjük szerintem Baylant és Shint is, akik érzésem szerint a Birodalom idején nem operáltak olyan látványosan, mint az új Köztársaság idején. Nem villogtatták a fénykardjaikat, tizedelték meg cirkálók személyzetét, stb. Ahogy úgy tűnik, a dathomiriek is visszatérnek, és ki tudja még, milyen Erőhasználó csoport bújt el a Jedik és a Sith-ek elől. Akár még lehet néhány ex-inkvizítor is életben. Szóval előmászhat Erőhasználó ellenlábas, csak ne legyen olyan komoly, galaktikus fenyegetés, mint Palpatine. Szóval galaktikus háborúig ne fajuljanak a dolgok, ez legyen az, amit végső soron a Jediknek sikerül megakadályozni. Ám ugyanígy bűnözők vagy Tarkinhoz hasonló hatalommániás, nem Erőhasználó emberek is lehetnek ellenfelek, akiknek elég pénzük és hatalmuk van ahhoz, hogy az átfogó állam nélkül maradt Galaxisban megpróbáljanak teret nyerni. Mert ugye nem kell Erőhasználónak lenni, hogy ellefele légy egy Jedinek, pláne, ha a Rend még kis számmal üzemel. Mindezek mellett lehet sokkal személyesebb is a dolog, pont azért, mert 15 év alatt azért olyan sok Jedit még nem nevelhetett ki Rey. Így akár lehet afféle vándor is, aki bolygóról bolygóra járva próbál segíteni a tanítványaival, ezzel egyrészt visszahozhatja a Jediket a köztudatba, másrészt helyreállíthatja a renoméjukat. Szóval az sem kizárt, hogy mivel ez egy stand alone film, nem lesz semmilyen galaktikus esemény, az egész Galaxist fenyegető veszedelem, hanem inkább olyan lesz, mint a Solo vagy az ep1 - előbbi karakterközpontú, utóbbinál a fő cselekmény egyetlen bolygó körül zajlik (még ha az ott lezajlott események következményei galaktikus szintűek is). Nekem most ez utóbbi tetszene a legjobban, ha egy afféle konfliktus alakulna ki, mint a Naboo és a Kereskedelmi Szövetség között, és a Jediknek ezt kéne megoldania. Már csak azért is tetszene ez, mert a filmek és a sorozatok is jelenleg azt a képet festik le, hogy a béke őrei állandóan galaktikus háborúkban harcolnak. Szóval jó lenne bemutatni egy olyat is, amikor nem ez a dolguk. Hiszen ezer évig tuti nem ez volt a feladatuk, és jó lenne, ha az elkövetkezendő ezer évben sem ez lenne.

Reacher Egy barátom ajánlására vágtam bele a Prime Video sorozatába, ami Lee Child könyvsorozatán alapszik. A cím ismerősen csenghet, hiszen két könyvet, a Csak egy lövést és a Nincs visszaútat már megfilmesítettek 2012-ban (Jack Reacher) és 2018-ban (Jack Reacher: Never Go Back) Tom Cruise-zal a főszerepben. Itt jegyezném meg, hogy az első rész nekem, a könyvek ismerete nélkül még tetszett is, noha mindenkitől azt hallottam, hogy Cruise-t Reachernek leszerződtetni olyan, mintha Peter Dinklage-t szerződtetnék Darth Vader szerepére. A második film már nekem sem nyerte el a tetszésemet, nem is emlékszem arra, miről szólt. Nos, éppen ezért kicsit ódzkodtam a Reacher megtekintésétől, mígnem egy jó barátom a lelkemre beszélt azzal, hogy ha tetszett a Jack Reacher, ezt imádni fogod. Meg akkor is imádnád, ha azt sem tudnád, ki Jack Reacher. Nekem való sorozat. Mivel a fickó 31 éve ismer, együtt nőttünk fel, így adok a szavára, elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, mi tetszik nekem. Szóval két nappal ezelőtt belevágtam, most értem a második évad végére. És én is csak azt tudom mondani, hogy akinek tetszett a két film egyike vagy mindegyike, annak érdemes ezt is megnéznie. Akinek nem tetszett az egyik film vagy egyik sem, annak meg pláne érdemes megnéznie. Mert a két film az harmatos lepkefing ehhez a sorozathoz képest, és már pontosan értem, mi baja volt ismerőseimnek Tom Cruise-zal. Meg úgy alapvetően az egész filmmel. És így visszanézve alaposan leértékelődött bennem a Jack Reacher. A folytatását meg talán el is felejteném, ha valaha is sikerült volna megjegyeznem, hogy mi a bánatról szólt. A premissza a következő: van ez a Jack Reacher (Alan Ritchson) nevű ex-katonai rendőr, aki leszerelése után azzal tölti a mindennapjait, hogy fel-alá utazgat az USA-ban busszal. Nincs háza, jelzálogja, kocsija, bankkártyája, igazából az össz tulajdona a ruha, ami épp rajta van, és egy fogkefe. A fickó emellett nagyon okos és rendkívül jó megfigyelő, ezért is volt sikeres nyomozó. Na meg azért, mert az erkölcsi iránytűje betonba van ágyazva, és bizony bármikor hajlandó fegyverrel vagy ököllel érvényesíteni az igazságot. És általában az ember jó jár, ha fegyverrel teszi, mert Reacher egy 195 centiméter magasra nőtt gorilla, két ütvefúróval a keze helyén. (Csak érdeksségképpen: Tom Cruise 170 centi... no comment.) Szóval, ha megcsap, akkor általában nem állsz fel újra. Soha. Szóval, ez az amúgy barátságos és udvarias, végtelenül türelmes, jámbornak tűnő figura betéved a georgiai Margrave nevű kisváros vendéglőjébe, ahol aztán két rendőr zavarja meg a piteevésben. Letartóztatják gyilkosság vádjával. Ami ezután jön, nos... A csendes kis Margrave a következő napokban nagyon zajos lesz, és valószínűleg több hullát földeltek el végül, mint amennyi az összlakosság, ugyanis Jack Reacher nem az a fajta ember, aki tárgyalásra vinné a vádlottat.. Úgy ám, a Reacher olyan régivágású akciófilmeket idéz meg, mint a Rambo, a Die Hard, a Lethal Weapon vagy a Commando, de nyugodtan ide lehet venni akár a Dirty Harry-t vagy bármilyen más olyan filmet, amiben van egy férfi, akinek helyén van az igazságérzete, és összefog néhány emberrel, hogy rendet tegyenek ott, ahol baromi nagy a kupi. És ezután legfeljebb a rosszfiúk temetési költségeit kell fedeznie az államnak, nem a pereket vagy a életfogytig tartó étkeztetésüket. Mindezt egy egész csavaros sztori keretezi. Ja, ha valaki attól tartana, hogy a filmhez hasonlóan egy lassú tempójú nyomozós történetről van szó, annak máris leírom, hogy erről szó sincs. Azt azért nem állítanám, hogy egy akcióorgia, de az egyes epizódok nagyon jól egyensúlyoznak a nyomozós és akciójelenetek között (legalább egy verekedés vagy lövöldözés minden epizódban van), miközben olyan karakterépítő momentumokra is marad idő, mint Reacher flashbackjei. Sőt még a másik két főszereplő, Oscar Finlay (Malcolm Goodwin) és Roscoe Conklin (Willa Fitzgerald) is nagyon szépen ki lett bontva. Szóval mindenre marad idő, minden epizód kellemesen kiegyensúlyozva halad. És mókásan. Annak ellenére, hogy a széria amúgy meglehetősen brutális és explicit (azért nem egy át gorefestbe, de a fejlövés nem kis vérpatakocskát hagy maga után egy piros kis pacával a homlokon), és igazából a téma, amit körbejár, sem feltétlen könnyed, a főszereplők, Reacherrel az élen mégis képesek enyhíteni a sötét hangulatot és egyfajta badass humort villantani. Azokra a fajta vicces beszólásokra, egysorosokra és verbális adok-kapokokra gondolok, amiken olyan jót mulattunk gyerekkorunkban. Mint, amikor Matrix a következőt mondja oda nagy komolyan az egyik tetvedéknek: "Vicces gyerek vagy te Sully, ezt díjazom. Téged nyírlak ki utoljára." Majd nem sokkal később, amikor Sully egy szakadék fölött vergődik, miközben Matrix egy karral fogja, és visszautal erre a beszélgetésre: - Emlékszel, azt mondtam, téged nyírlak ki utoljára. - Emlékszem, igen. - Hazudtam - azzal beleejti a szakadékba. Na, hát valami ilyesmit kell elképzelni a Reacherben. Tesztoszterongőzős, macho beszólások és egysorosok a rosszfiúk kinyiffantása előtt, közben vagy után, verbális vegzálások a főhősök között, olyan poénok, amiket a hozzám hasonlók arcára biztos széles mosolyt csalnak. A második évad amúgy már epikusabb, a fő helyszín nem egy csendes kisváros, hanem New York, és egyáltalán nem kapcsolódik az első évadból - bár Reacheren kívül két szereplő azért visszatér. Az ellenfelek is nagyobb halak, és a jófiúk csapata Reacheren kívül nem csak két kisvárosi zsaruból és címszereplőnk egyik ex-kollégájából áll, hanem beviharzik a korábbi katonai csapatának egy része. Szóval apuka hozza a csemetéit is. Szóval a rosszfiúk egy életre megbánják, hogy b*szakodtak a különleges nyomozókkal. De itt is remek a sztori, az akciók és a karakterépítés is. Nem tudnám eldönteni, melyik évad tetszett jobban, mert mindkettő nagyon tetszett. Talán a második szezon csak azért tetszett egy ici-picit kevésbé, mert pont a Reacher melletti másik kedvencem nem tért vissza, a helyére állított új karaktert meg kevésbé kedveltem. De ezt leszámítva a második szezont is imádtam, és már alig várom a harmadikat. Mindent összevetve, ez egy baromi szórakoztató széria. Úgyhogy, ha valaki olyan sorozatra vágyik, ahol a gonoszokat szívből lehet utálni, míg a hősöket nem csak megszereti az ember, de lelkesen drukkol nekik, hogy érvényre jutassák az igazságot ököllel, homlokkal, késsel, lánccal, pisztollyal, shotgunnal (khm... @Frenkie khm... ), autóval, gravitációval, bombával, szegekkel, és még egyéb különböző igazságosztásra is felhasználható célszerszámmal, és közben jókat vigyoroghat, akkor tudom ajánlani a Reachert. Nekem annyira megtetszett, hogy a következő könyv, amit elolvasok, az az Elvarázsolt dollárok lesz, ami alapján az első évad készült. Ja, és tényleg semmi köze a filmekhez, az egy langyos limonádé a sorozathoz képest.

1999 óta ismerem az ep1-et, hála a hírhedt kalóz verziónak, már az előtt tucatszor láttam, hogy bemutatták volna idehaza. De még mindig tud újat mutatni. Eddig ugyanis fel sem tűnt, hogy már a film legeleje elárulja, hogy Padmé valójában Amidala, és a királynőben lévő nő egy imposztor. Hogy mi leplezi le a megtévesztést? Mindenki Padmét védi, beleértve a királynőt is. Tudni kell, hogy az udvarhölgyek nem csak csinos biodíszletek a királynő körül, akik olykor dublőrként is funkcionálnak, hanem aktív testőrök is. Vegyük ezt a képet: Mint látható, a királynő megy elől. Négy harci droiddal körülvéve. Alapból fura, hogy Panaka kapitány, a királynől legfőbb testőre legalább két lépéssel lemardva tőle cammog, és a nő közvetlen közelében csak a vén Bibble van. Ki az, aki mellett Panaka halad? Padmé! Akit szemből a királynőnek álcázott Sabé, jobbról és hátulról pedig tovább udvarhölgyek vesznek körbe, szorosan zárt alakzatban, ahogy azt a testőri kíséret megkívánja. A "királynő" körül táncot lehetne járni, Padmé mellett egy légy is csak nehezen repülne át. Jól látható, hogy minden testőr alaposan le van maradva a királynőtől, aki legfeljebb Sio Bibble védelmére számíthatna ebben a felállásban. Padmét viszont öt testőr tudná azonnal védeni, plusz Sabé, aki hatalmas ruhájával takarást biztosít, testével pedig pajzsként funkcionál. Azt is érdemes megfigyelni, hogy Padmé és a droidok között minden irányban áll egy testőr. Sabé körül... Nos, a több irányból is a közvetlen szomszédja egy harci droid. A helyzet akkor sem változik, amikor a két Jedi beugrik ramazurit csinálni. Annak ellenére, hogy tűzharc tör ki, a testőrség egyik tagja sem lép oda a "királynőhöz", hogy védje, mind lecövekelve állnak Padmé körül. Az egyetlen változás, hogy Panaka beállt Padmé és a harcoló felek közé. Mit keres a főtestőr az állítólagosan védendő személy mögött, miközben eme személy előtt lövöldöznek? A háta mögött hogyan tudná megvédeni Panaka? Viszont mindketten tökéletesen tudják a testükkel védeni Padmét. A helyzet a következő tűzharc során sem változik. Itt ugyan Panaka a "királynő" oldalán áll, de, ha alaposan megfigyeljük, hogy valójában Padmét fedezi. Ahelyett, hogy a királynő és a droidok között helyezkedne el, Padmé és a droidok között áll. További érdekesség, hogy a "királynő" legjobb esetben is csak balról és hátulról van védve testőrökkel (Jar Jar a jobboldalon inkább veszélyforrás ), míg Padmé újfent minden irányból le van fedve. És, amikor kitör a balhé, a "királynő" teljesen védtelenül szalad fel a rámpán, míg Padmé körül hatalmas a csoportosulás. Ez a kép meg már-már komikusan árulkodó. A királynő kis túlzással egyedül áll a nyílt terepen. Minden testőre mögött sorakozik. De Padmé részint megint körül van zárva. A háta mögött a naboo-i testőrség két tagja, jobb oldalt két udvarhölgy, előtte meg úgy áll a "királynő", hogy Padménak nem is kicsit oldalra kell dőlnie, hogy lássa az eseményeket. Mind akinek szabályosan meg van tiltva, hogy kilépjen a királynő árnyékából. Ki véd a testével kit? És az utolsó pillanatok a titok felfedése előtt. A "királynő" már megint lépésekkel a testőrsége előtt jár, csak Bibble helyett most Jar Jar az, akire vész esetén számíthat. Mostanra pedig már a testőrségnek is tudnia kéne, hogy Jar Jar egy sorscsapás, szóval elég nehéz elhinni, hogy bárki engedne egy ilyen felállást. És mit ad isten, Padmé az, aki teljesen körbe van zárva. Sőt ez a bizonytéka annak, hogy itt már a Jedik is tisztában voltak azzal, ki az igazi királynő. Ha visszanézitek a hangáros képet (vagy jeleneteket), Qui-Gon még úgy mozog, hogy a királynőt takarja, vagyis őt védi. Most, amikor kifejezetten a királynő védelmével vannak megbízva, Qui-Gon a látszólagos királynőtől lépésekre lemaradva, Padmé és Sabé között halad, egyértelműen az előbbit védve. Ha Qui-Gon nem tudná, hogy Padmé az igazi királynő, legalábbis Sabé mellett lenne ő és Obi-Wan is, mégis inkább Padmé közelében vannak. Csak gondoljunk bele, egy szemből érkező támadás során Qui-Gon kit tudna igazán megvédeni a fénykardjával? A "királynőt" vagy Padmét?