Dzséjt

Annyira fura Cody-t a sárga színek nélkül látni.

2:41 van, vajon kibírom a trailerig?

Annyit tudunk még, hogy ez előtt Cody és az általa vezetett 212-es légió komoly szerepet vállalt a wookiee-k rabszolgasorsba döntésében. Valószínűleg ez is komoly szög volt a Birodalom felé mutatott lojalitásának koporsójában. Erről eszembe jutott ez a párhuzam: Érdekes, hogy mindkettejük esetében van egy fényforrás. Crosshair, amint felül, felkapcsolódik a lámpa a feje fölött és fényárba borítja őt, Kallusnak meg ott a kavics, ami tudjuk, mit jelent neki. Amúgy érdemes összevetni a rész elejét a végével. Az elején Crosshair majdnem együtt ébred az ébresztővel, és mire fölkel, már felkapcsolt a villany. A végén már az ébresztő előtt fent van, és a fény akkor kapcsol fel, amikor felül. Mintha ez is azt szimbolizálná, hogy lassan szinkronba kerül egy afféle megvilágosodással. Egy ideje rosszúl alszik, de még tud aludni az ébresztőig, most viszont már addig sem. És a felkelése (lázadása?) egybeesik a megvilágosodással.

Abszolút úgy vagyok vele, mint @Frenkie és @Pildi. Nekem is kell a mozgóképes anyag ahhoz, hogy egy korszakba belelovaljam magamat, egyáltalán felkeltse az érdeklődésemet. Film, élőszereplpős vagy animációs sorozat, játék - ha ezek beszippantanak, akkor rávetem magam, de pusztán a könyvek és a képregények nem tudnak behúzni. Nálam sem az a műfaj a Star Wars, aminél az írott anyag ösztönöz. Ezért is gondolom úgy, hogy nálam a vízválasztó a The Acolyte lesz. Addig is élvezzétek ki, hogy van egy korszak, amiben többet tudtuk nálam. Mert, ha elmélyülök benne, utána kikérdező versenyt játszunk.

The Last of Us - 1x01: When You're Lost in the Darkness Nem rejtettem véka alá előzetes aggályaimat és kétségeimet az HBO legújabb sorozatáról, ami nem kisebb feladatot vállalt, minthogy a tévé képernyőjére adoptálja egyik kedvenc játéksorozatomat. A Tha Last of Us volt az a program, ami miatt elárultam a PC Master Race-t, vagyis félredobtam meggyőződésemet, hogy az egyetlen valamire való játékplatform a PC lehet, és ez nem akármi, hiszen 1997-től 2018-ig kitartottam eme érvem mellett - sőt igazából jóval tovább, hiszen már azelőtt is PC párti voltam, hogy nekem személy szerint lett PC-m. Így természetesen a The Last of Us-szal szemben extrém kritikus vagyok, pláne így, hogy alig két napja fejeztem be a játék két részének újboli végigjátszását. Szóval, az emlékek nagyon frissek, bár olyan sokszor játszottam velük, hogy nagyjából minden pixelnek tudom, hol a helye. Csak a Horizon: Zero Dawn előzi be - na majd azt várjátok ki, amikor annak jön a sorozat változata. És eljött ez a nap, leültem a tévé elé, hogy minden félelmem és szkepticizmusomat félre téve megpróbáljam élvezni az HBO szériáját. Sajnos kétszer is megzavartak. Egyszer apám véletlen hangosabban kezdte el játszani a Youtube-videókat, mint kellett volna, ami azért a legrosszabb pillanatban, az első fertőzöttek feltűnésekor zökkentett ki. Pedig kalapált a szívem. Aztán meg a két kajla macska egymással harcolva felborították a boroma, ami engem és a távirányítómat is elárasztotta. Kellemetlen nyitás, bár az időzítés nem volt ez esetben rossz, pont az időugrást találták el. Ügyes cicák, de ma már ne kerüljenek a szemem elé. Mindeme két kis intermezzót leszámítva egész élvezetes lett a nyitány, és a végén már úgy éreztem, hogy kár, hogy várnom kell a kövi részre egy hetet. Annak ellenére, hogy jórészt tudom, mi következik. Ugyanis a széria írói tényleg nem változtattak sokat és nagyot, bár amin mégis, ott azért elkezdett rángatózni a szemem sarkában az izom. Igazából három nagy változás nem tetszett. 1. Ez nem nagy spoiler, csak a készítők kavartak az évszámokkal a játékhoz képest. 2-3. Ez már komoly spoiler, aki a sorozatból akar értesülni a változásokról vagy nem játszott a játékkal, az ne nyissa ki. Na, ez a három elem, amivel nem tudtam megbékélni. A 2-3-at szerintem konkrétan elb*szták. Az első az "ez minek kellett, jobb ötletetek nem volt?" kategória. Emellett még sajnos nem tudtam Sarah-t látni Sarah-ban. A színésznő nagyon jó volt, és abban a bizonyos kulcspillanatban megint ugyanazt éreztem, amit a játékban. Szóval, aki nem játszott a játékokkal vagy nem kötődik úgy érzelmileg a karakterhez, mint én... (ne nyisd le, ha nem játszottál a játékkal és nem nézted meg a werkfilmeket sem, amikben ezt tetű módon lelőtték). Szóval, azokra nagy hatással lehet Sarah sorozatbeli változata. Megvannak azok a jellemvonásai, amik szerethetővé teszik, egyszerűen csak számomra Sarah ő és mindig is ő lesz: De, nem tudom hangsúlyozni, a sorozatbeli Sarah is remek, és tényleg, még a ragaszkodásom ellenére is abban a bizonyos jelenetben elérte a hatást. És itt akkor rá is kanyarodhatunk arra, ami tetszett. (Innentől a spoiler mögé rejtett dolgokat már tényleg csak az nyissa le, aki a sorozatból akar értesülni a változásokról vagy nem játszott a játékkal.) + Joel Miller. Írtam, hogy komoly fenntartásom van Pedro Pascallal kapcsolatban. Kiváló színész, aki remekül játszik hőst, antihőst és antagonistát is. A The Mandaloriant el sem tudnám képzelni nélküle, de imádtam sok más filmjében is, például a Kingman: Golden Circle-ben ő volt a kedvencem, és a Wonder Women 1984-et is csak miatta tudtam végignézni. A The Mentalist című sorozatban meg egyszerre tudtam sajnálni és utálni. Viszont van egyfajta szimpatikus arcberendezése, és a hangja csak rásegít erre, ami miatt nem tudtam összeegyeztetni Joellel, akinek baltával faragták az arcát, és a hangja olyan kemény, hogy azt a baltát össze lehetne törni vele. De, hát itt jön képbe az, hogy Pedro Pascal remek színész, és igen, ő lett Joel, mármint élőben. A részé végére már kétségem sem volt, hogy remek választás volt. Főleg mert az, amit hiányoltam Robertnél, végül megjelent. + Ellie Williams. Bella Ramsey-vel kapcsolatban sokkal kisebb volt a szkepticizmusom, mint Pascallal kapcsollal kapcsolatban. Tudom, sokan még mindig Ellen Elliot Page-et akarják, mert a játékbeli Ellie rá hasonlít (érdekesség: Ellie legelső változatán pont emiatt változtatniuk kellett, mert akkor a hasonlóság tagadhatatlan volt, ami már csak azért is jött ki rosszúl, mert akkoriban debütált a BEYOND: Two Souls című játék, amiben Page játszott a főszerepet, és nem csak a hangját, de az arcát is adta a karakternek). De basszus, ha valaki ebben a sorozatban le fogja játszani a képernyőről Pascalt, akkor az Ramsey lesz. Állítólag nem játszott a játékkal. Ha ez igaz, akkor le a kalappal előtte. Ha nem igaz, akkor le a kalappal előtte. Hihetetlen, hogy milyen f*szán hozza játékbeli Ellie gesztusait és hanghordozását. Hát komolyan, néha azt hittem, hogy Ashley Johnsont hallom (ő alakította Ellie-t a játékban) és az ő játékát figyelem. Bámulatos! Joellel ellentétben őt már az első megjelenése után elfogadtam Ellie-nek. + Mindkétszer előbb kezd, mint a játék, ennek hála sokkal többet megtudhatunk szereplőink játék előtti életéről. + A hangulat. Pont. Ezen nincs mit ragozni, ez a The Last of Us hangulat. Főleg a vége, ahol majdnem egy az egyben ott a játékból az egyik kedvenc jelenetem. És ezzel el kell ismernem, hogy ez tényleg az eddigi legjobb játékadaptáció. Szigorúan az első rész alapján, mert azért van még pár epizód hátra. De úgy érzem, biztos kezekben van kedvenc világom. A három legfontosabb dolog működik: Joel, Ellie és a hangulat. Még van néhány kulcs pillanat, ami fontos lehet, de most már azoktól sem tartok annyira. Eddig azt mondtam, hogy a legjobb játékadaptáció az Uncharted volt, amit személy szerint egy egyszer nézős, közepes darabnak értékelek. Szóval a léc nem volt hűde magasan. Ugyanakkor most azt mondom (újfent, szigorúan az első rész alapján), a The Last of Us tévésorozat lehet az a videójáték-adaptációk számára, ami a Batman Begins volt a képregényfilmeknek: egy új, magas szint. + Kicsi és nagy utalások a játékokra. Nem kezdek sorolásba, sok olyan dolog van, ami mosolyra fakasztja az embert, ha meglátja és ismeri a játékokat. Joel órája, a játékokból szó szerint átvett párbeszédek, a FEDRA táblák Boston utcáin, Joel kedvenc filmsorozata, stb. És bár a fertőzöttekből még csak a runnert láttuk akcióban, a trailerből már tudjuk, hogy a clickerek és a bloaterek is f*szán fognak kinézni + Marlene. Bár szegény Firefly-t lebutították és szegény Marlene is veszített dicsfényéből, de le kell írnom, hogy annyira imádom, hogy Marlene-t ugyanúgy Merle Dandridge alakítja, mint a játékban. És már alig várom, hogy Troy Baker (a játékbeli Joel) és a már említett Ashley Johnson is feltűnjön. + Zene. De ez nem meglepő. Sőt ebben már előre, anélkül, hogy egy hangot is hallottam volna, abszolút biztos voltam. Merthogy ugyanaz a Gustavo Santaolalla komponálta a sorozat zenéjét, aki a játékok zenéjét is szerezte. Ha nem tudnád, hogy egy The Last of Us alkotást nézel, de ismered a játékokat, az intrónál azonnal rájössz és be is fog szippantani. + Díszletek, ruhák, csodásak. Látszik, hogy John Hammondhoz hasonlóan nem spóroltak semmin. A ruhák a játékokat idézik (Ellie hátizsákja jelvényekre azonos!!! és van piros a ruhájában!!!!), a díszletek, főleg a poszt-apokaliptikusak pedig mintha a játékból lettek volna áthozva. Persze mind a zene, mint a látvány hozzájárul a már fent említett hangulathoz, de mindenképpen meg kellett említenem külön. + Infók, amik a játék világában léteznek, de nem hangzottak el. Na, azt hiszem, ennyi. Jól nyitott a sorozat. Tudom ajánlani azoknak, akik ismerik a játékokat és azoknak is, akik nem. Ha sikerül a szériába átülteni Joel és Ellie kapcsolatát és a világ morálisan baromi szürke mivoltát, akkor elérheti azt a hatást a tévében, mint a játékokban. Mert ez nem egy "sokadik zombiapokalipszis" sztori. Nem egy újabb The Walking Dead vagy World War Z, nem szimpla ilyesztgetős horror "zombikkal" (szigorúan véve ezek nem zombik, mert nem haltak meg). Csak nézzétek meg, mennyit tudunk fecserészni róla a videójáték topikban. Persze én minden részt a játékkal összevetve fogok nézni, és minden változtatás alulmarad a játékkal szemben, de ha ezen az elfogultsági szűrőn át is azt merem mondani, hogy ez egy tök jó sorozat (így, a kezdetén, majd meglátjuk, mi lesz a végén), az azért szerintem jó ajánlólevél. Pedig eddig azt hittem, hogy ha kapunk egy közepesen rossz sorozatot, már jól jártunk De most azt mondom, alsó hangon is egy jó sorozatnak nézünk elébe.

De azokban nincs fénykardpárbaj, szóval itt most irrelevánsak.

Szeintem ez egyáltalán nem meglepő. Egyrészt, sokkal több mozgóképes mű van az ep4 előtti érákban, mint utána. Az utána szakaszban van az ep4-5-6-7-8-9, azt csók, előtte meg ott az ep1-2-TCW 7. évada-ep3-(Jedi: Fallen Order)-Obi-Wan Kenobi-Rebels 4 évada. Több tartalomban többet is lehet meríteni. Másrészt az OT-ST idejére drasztikusan lecsökkent azok száma, akik fénykardot forgatnak, így nem csoda, hogy a hagyományos fénykardpárbajok száma is csökkent.

A Mythbustersből (Állítólag...) ismerős és megannyi film (köztük a The Phantom Menace és az Attack of the Clones) trükkjéért felelős Adam Savage ellátogatott az FBFX-hez, a céghez, ami az Obi-Wan Kenobihoz és az Andorhoz gyártott jelmezeket (főleg páncélokat), köztük a legelső klón trooper páncélt, ami fizikai formában, nem CGI-ként jelent meg egy élőszereplős Star Wars produkcióban. Erről a páncélról beszélget annak megalkotójával, Alea Hollanddal, akitől a munkán kívül sem esik messze a páncélkészítés, ugyanis stormtrooper cosplayer. Ebben pedig ugyanannál a cégnél Darth Vader ikonikus ruházatával és sérült sisakjával ismerkedik meg, amit az Obi-Wan Kenobihoz készítettek el. Így megtudhatjuk, hogy a sisak teljesen egyedi, amit úgyszólván az előző filmek sisakváltozataiból építettek fel, és ez a legmobilisabb változat, ami valaha készült, mivel a sorozatban Vadernek sokat és sokféleképpen kellett mozognia.

Csak jó dologgal vonj párhuzamot, ne egy olyan filmmel, amiben egy olyan hadsereg szerepel, aminek köze sincs a birodalmi hadsereghez. A birodalmi hadsereghez a legközelebb a Wermacht és az SS áll, nem a US Marine Corps vagy a US Navy, amik az A Few Good Menben szerepeltek. A USM és a USN inkább a Köztársasági Nagy Hadsereggel állítható párhuzamba. Igen, Pong Krell-nél, amíg csak azt hitték, hogy egy vadbarom, de a Köztársasághoz hűséges tábornok, addig a klónok java végrehajtotta a parancsot, az azt megtagadókat pedig annak rendje és módja szerint kezelték: halálra ítélték őket. Viszont a helyzet nagyot fordult, amikor bizonyítottan kiderült, hogy valójában egy áruló féreg. Úgy már a forgatókönyv is más lett.

Épp ez a baj, hogy a rohamosztagosok nem mérlegelnek, teszik, amit mondanak nekik. Amúgy egy katonának valóban nem feladata a moralizálás, végre kell hajtania a parancsot és kész. Ilyen téren minden katonának vakon kell hinnie a feletteseiben, és legyen az a parancs morálisan bármilyen kétes, lehet olyan célokat szolgál, ami sokaknak fog jót okozni. Persze egy idő után már érdemes elgondolkodni, ha például állandóan civilek lelövésére kap parancsot, ugyanakkor alapvetően követnie kell az ukázt. Jól is néznénk ki, ha minden katona morális alapon döntené el, milyen parancsnak engedelmeskedik és milyennek nem. "A jó katona követi a parancsokat." Ezt kár volt idecitálni, mert az egy teljesen más szituáció. Ott eleve a parancs törvénytelen volt, hiszen már a főparancsnokság kiadott egy ukázt, amennyiben a megrendszabályozás tilos. A főg*ci mégis élt ezzel. Ott a parancsot ki se szabadott volna adni, mert az nyílt megtagadása volt a feljebbvalók utasításainak. Imigyen a beosztottaknak jogában állt volna panasszal élni, hiszen törvénytelen parancs végrehajtására nem kötelezhetőek. Ugyanakkor a Birodalomban nincsenek olyan szabályok és törvények, mint az Egyesült Államokban, szóval ez nem jó alap az összehasonlításra. A Birodalomban egy nép kiirtása teljesen törvényes lehet. Sőt egy bolygó felrobbantása is, ha már itt járunk. Itt nincsenek igazi szabályok, se törvények, csak egy látszat Szenátus és egy halom hataloméhes, gátlástalan ember, akik azt tesznek, amit csak akarnak. Csak arra kell figyelniük, hogy magának a Birodalomnak ne ártsanak. Szóval a jelzőlámpás példádnál maradva: immár nincs jelzőlámpa, se zebra. De azért nem esztelenül és minden emberséget sutba dobva. A "szerelemben és háborúban mindent lehet" az egyik legundorítóbb mondás, ami létezik. Ha mekkatant a parancsnok, akkor vannak eljárások, amiken keresztül lehet értesíteni a megfelelő embereket, hogy azt a parancsnokot eltávolítsák a posztjáról. De, amíg a helyén van, addig teljesítened kell a parancsait. Minden egyébnek, a parancsmegtagadástól a dezertálásig súlyos következményei vannak (például falhoz állítanak és agyonlőnek), amiket el kell viselned. Egy ilyen rezsimben, mint a Birodalom, valószínűleg a családodnak is (őket is falhoz állítják és agyonlövik). A klónok annyiból azért egyszerűbb helyzetben vannak, hogy nincs családjuk, nincs mit veszteniük, ha lelépnek. A halál nekik valószínűleg nem súlyos büntetés, mivel eleve háborúra tenyésztették őket, szóval tudatosították bennük, hogy bizony bármelyik perc az utolsó lehet számukra. Ugyanakkor egy rohamosztagosnak már nem feltétlen vannak meg eme luxus lehetőségei. Sőt pont a TBB-ből tudjuk, hogy az önkéntesek családjai jobb ellátásban részesülnek, ami főleg most, egy galaktikus háború után igencsak vonzó lehet. Később meg marasztalhatta őket a tudat, hogy ha lelépnek, a családjukon torollják meg a dolgot.

Sőt azt is láttuk, hogy még a meglepetés sem volt mindig elég. Ott van az Obi-Wan Kenobi elején Minas Velti, akit bár végül legyűrt a túlerő, derekasan helytállt, védte és menekítette a gyerekeket. Ugyanígy Ahsoka is elég jól bírta, annak ellenére, hogy őt is meglepetésként érte a támadás - persze valószínűleg ő sem bírt volna el az össztűzzel, ha nincs annyi lélekjelenléte, hogy menekülőutat találjon magának. Szóval a túlerő és a meglepetés ereje az, ami a 66-os idején a klónok malmára hajtotta a vizet, de utána ez már kevés. Obi-Wan és Yoda simán betört a Jedi Tempomba, és egy egész osztagot lemészárolt közben. Azért elég kellemetlen lehet nekik, hogy most a Birodalomtól látnak olyan dolgokat, amiket anno a szeparatistáktól szoktak meg. Gyávaság, azok lelövetése, akik megadták magukat, civilek terrorizálása, civil települések szétbombázása, fosztogatás, a törvényes vezető leváltása saját vezetőre. Lényegében minden rossz, amit megtapasztaltak korábban a Konföderációtól és ami ellen harcoltak, az ott van a Birodalomban. Nem csoda, hogy ahogy ráébrednek erre, úgy lépnek le. Főleg a veterán klónokban élhet ez, akik a háború eleje óta harcoltak a Köztársaságért. Teszem azt, egy olyan klón, aki a háború legvégén kezdett aktív szolgálatba, vagy már csak a Birodalmat szolgálta (azok a kölykök és csecsemők, akiket elszállítottak a Kaminóról - szerintem őket azért még felnevelik, és ezek a generációk vannak még jelen az ep4 idején is), az már nem érzi ezt a különbséget a Köztársaság és a Birodalom között.

Ez így is van, teljes áron csak azoknak érheti meg, akik sosem játszottak az eredeti PS3-as vagy a remasterelt PS4-es változattal, és most ismerkednek meg a The Last of Us világával. Szóval főleg a PC-seknek, illetve azoknak, akik PS5-ön lépnek be a játékok világába. Mindenki másnak pénztárcájától és habitusától függően 5000 és 10 000 közti árfekvésnél ajánlom a megvételét. Utóbbit is inkább csak akkor, ha értékeljük a fejlesztők nem kevés és nem is félvállról vett munkáját, amit ebbe a remake-be beleöltek. Mert ez tényleg nem csak egy grafikai játék, hanem techikai értelemben egy vadonatúj játék, ugyanolyan teljes értékű remake, mint a Resident Evil 2-3 vagy a most megjelenő Dead Space - csak azokkal ellentétben itt a készítők szigorúan követték az eredeti programot, ami nem is baj, mert az említettekkel ellentétben itt minden szónak és rezdülésnek súlya van a történetben. Amúgy én bírnám, ha hasonló remake készülne az első három Unchartedből is. Bár ott valószínűleg, főleg az első rész esetében, már a játékmenetbe és a pályadizájnba is komolyabban bele kell nyúlni, de jó lenne látni egy egységes Ucharted tetralógiát.

Szerintem részben az, hogy ő volt az első nevesített, csekélyke személyiséggel bíró klón, részben pedig az, hogy ő az első, aki többet is szerepelt, a filmben elhangzik a neve és végrehajtja a 66-os parancsot, igaz, sikertelenül. Emellett Obi-Wan Kenobi mellett szolgált. Főleg az, hogy végrehajtotta a parancsot (és talán nem is tudja, hogy sikertelenül), felkelthette az emberek számára az érdeklődést, és remélhették, hogy valaha megismerik az ezzel kapcsolatos gondolatait a post-66-os időben. Én például ezért vártam a visszatérését, mert valóban, a TCW-ben sem lett kibontva.

Igen, sajnos ezek egyike sem PS5-re készült játék, csak kaptak PS5 grafikai upgrade-et. De, ha elkezded a Horizon: Forbidden Westet, abban kiélvezheted. Az már nem csak feltuningolva lett PS5-re, hanem tényleg PS5-re készült el.

The Last of Us Part 1 és Part 2 Bár nem így terveztem, egész jól jött ki, hogy nem sokkal a sorozat kezdése előtt sikerült végigjátszanom mindkét játékot. Persze korábban is csináltam már olyat, hogy a két epizódot egymás után játszottam ki, de most először játszottam végig úgy, hogy nem az eredeti változatot (vagyis technikailag az eredeti változat remasterelt verzióját), hanem a remake-et pörgettem ki, ami ugye látványvilágában és a GUI-ban már azonos a Part 2-vel. És bár még mindig azt mondom, hogy azok, akiknek megvan az eredeti valamelyik verziója, csak leárazva vegyék meg a Part 1-et, azt most azért hozzátenném, hogy akkor mindenképpen vegyék meg. Korábban, ha az eredeti The Last of Us után vágtam bele a folytatásba, az érezhető látványbeli különbség azért kicsit megtörte a hangulatot. A Part 1 után viszont olyan érzésed van, mintha csak szimplán folytatnád a játékot, és a Part 2 tényleg ugyanannak a programnak a másik fele. Nagyszerű, hogy ugyanazok a szereplők jelennek meg, ugyanazzal a látványvilággal, sőt játékmenetét tekintve is teljesen ugyanaz - max annyi, hogy Joel és Ellie az első részben nem tud hasalni, de ez érthető, annak játékmenetében ennek még nincs jelentőssége. De sorban haladva nem is hiányzod a hiányát. Az egyetlen, amit hiányoltam, az a habtikus kontroller használata. A Part 1 után fura volt úgy lőni, hogy nem éreztem az elsütőbillentyű ellenállását a kontrolleren. Ráadásul most észrevettem néhány apróságot is, például a Part 2-ben debütált, homofób Seth bekerült a Part 1-be is, ott áll a toronyban Tommy mellett a vízerőműnél, amikor Joel és Ellie megjelenik a kapujukban. Az ilyen apró cameo is remekül összeköti a két részt. Így most már jöhet a The Last of Us sorozat. Kíváncsian várom.

Én meg még bele sem kóstoltam.

Már azt hiszik, hogy meghalt, épp ez a baj, hogy a TBB-ben így gondolják, ellenben a később játszódó Rebels-ben úgy tudják, hogy él és ő is arra utal, hogy szolgálta a Birodalmat (lásd a fenti képet). Ha visszaépül és újra megrendezi a halálát, azzal ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.

Valóban, szerintem anno meg is említettem, hogy a könyv írója ezzel jól szembement az ebben a részben elhangzottakkal. Szóval technikailag E. K. Johnston már azelőtt tojt Filoni művére, hogy Filoni elkezdett tojni az Ahsokára.

Akkor semmi baj, Rampart IQ-ja úgy tűnik, max 4. Egy háború után sok különös sztori lát napvilágot, és kinek van kapacitása azt mindet ellenőrizni? Ebben az érában meg különösebb ok sincs még kételkedni, hiszen nincs szervezett lázadás, a kevés ellenálló mind ex-szeparatista, a klónok nagyon nagy hányada pedig hűséges a Birodalomhoz. Ha egy kósza klón, aki sosem mutatta jelét renegátságnak, sőt híresen lojális volt a Köztársasághoz, visszatér azzal, hogy szolgálni akarja a Birodalmat, nem sok ok van kételkedni benne. Az idő? Hány olyan sérülést lehet összeszedni egy háborúban, ami hónapokra ágyhoz köti az embert egy primitívebb világon? Vagy csak szimplán egy olyan bolygón volt, ahol nem volt nagy az űrforgalom. Talán tőle tudják meg, hová pottyant le a Tribunal, és akkor még értékes infókat is vitt. Nem kell ezt túlkomplikálni és nem kell nagyon jó sztorit sem várni egy ilyen zavaros és átmeneti időszakban, pláne nem a hihetlenül öntelt Birodalomtól, ami arra nem volt képes, hogy az évek során valami komolyabb ellenőrzést iktasson be a bázisain, miután szinte havi rendszerességgel törtek be a létesítményekbe a lázadók mindössze annyi trükkel, hogy birodalmi ruhát öltöttek. Ha ezt évtizedeken át rendszeresen megeszik (ráadásul sokszor ugyanazok az emberek csinálják, ugyanazon a bolygón, néha még ugyanazon a bázison is), akkor az sem lenne meglepő, ha Rex feltűnésekor még azt sem kérdeznék meg, hol csatangolt, hanem egyből páncélt és fegyver nyomnának a kezébe, aztán kirendelnék Palpatine császár védelmére.

Tudod mi a fura? A google keresőből ctrl+c-ctrl+v-vel másoltam ide, mert nem voltam benne biztos, hogy van-e benne the és rise vagy rises. És én Dark Knight Risest írtam be. Azt mondjuk már nem olvastam, amit a kereső feldobott, csak bemásoltam az első találatot. De így baromira érdekel, hogy jött ki ez a The Night Knight Rises, mert még akkor sem dob be ilyen találatot, ha ezt írom be.

@Sinistra, @initialD, köszi szépen a támogatást!

Crosshair is simán visszatért a Birodalomba a Kaminón eltöltött egy hónapos üdülése után és az ő fejében sincs ott a chip, mégsem lőtték lendületből agyon, mi több, visszafogadták. Rex is előadhat bármilyen mesét, hogy miért volt távol ennyi ideig és miért nincs meg a chipje (fejsérülést szerzett, mikor a 66-os értelmében likvidálni akarta Ahsoka Tanót, aztán több hónapnyi kóma után egy peremvidéki kórházban ébredt, chip nélkül - sztori letudva). Azt meg senki sem tudja róla a Birodalomban, hogy immár renegát, hiszen azt hiszik, hogy halott. Simán megjelenhet, mesél valamit, aztán visszavehetik, mert azért klónokra még szükség van a Birodalomban, pláne jól képzett, harcedzett példányokra, Rex pedig az egyik legjobb. És még az ep4 idején is szolgál pár a rohamosztagosok között. Példának okáért abban az osztagban, amelyik megállította Bent és Luke-ot Mos Eisley-ben, és elkérték a papírjaikat, az egyik fekete vállpántos katona egy Crag nevű klón volt. És ugyanígy - ahogy azt a TBB első évadában is láttuk - a klónok részt vesznek a rohamosztagosok kiképzésében is, még jóval később, a Rebels idején is. Szóval szabadulnak tőlük, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyiket leszerelik - maradtak klónok a birodalmi haderőben, és az olyan hasznos klónokat, mint Crosshair, simán visszaveszik. Pedig őt sem volt muszáj megtartani. Rex, ha kémkedni akar kicsit, még felhasználhatja ezt az adu ászát. Részben ez is igaz, hiszen Rex a Rebels-ben azt mondta Kananéknek, hogy nem találkozott Ahsokával a mandalore-i ostrom óta, közben nemrég derült ki a Tales of the Jediból, hogy még a Naboo-ra is elment vele. De fogjuk rá, hogy Rex emlékezőtehetsége sem a régi már hajlott kora miatt. Mivel akkoriban ezt írták a forráskönyvek. Ez most vagy teljesen retcon lett, vagy egy ebben a rövid időben ilyen feladatot is ellátott, ami nem elképzelhetetlen. Két küldetés között simán részt vehetett az első rohamosztagosok kiképzésében. Azt meg sosem írta egyik könyv sem, hogy meddig és milyen minősítésben foglalkozott kiképzéssel, azt, hogy a Rebels idején is ezt csinálta, csak a rajongók gondolták hozzá. Amúgy érdekes, hogy Cody-t már két ízben is vissza akarták hozni a sztoriba. Először Filoniék a Rebels-ben, itt Thrawn vonta volna be a Szellemek keresésébe, miután rájött, hogy klónokkal dolgoznak össze. Aztán meg az Obi-Wan Kenobiban (akkor még filmtrilógiában) a korábban említett módon. Most végre megtalálta a helyét a történetben.

Ha eléd kerül egy halottnak hitt ember, az első, amivel kezded, hogy a "feljegyzéseink szerint maga több mint tíz éve halott". Nem csak, hogy ez a logikus, hanem ilyen az emberi természet, hiszen a meglepetés dominál, és a rejtély megoldásával fogsz foglalkozni (ami már csak azért is ildomos, mert ez a birodalmi adatbázis egy elég kellemetlen hibájára mutat rá). A rang eltévesztése még magyarázható azzal, hogy Anakin a nagy kalamajkában végül nem továbbította Rex előléptetési papírjait (vagy vezette be az adatbázisba, vagy amit ott ilyenkor szokás), szóval bár névlegesen parancsnok lett, hivatalosan százados maradt. De azt, hogy Titus még a szemöldökét sem vonja össze amiatt, hogy egy hivatalosan halott emberrel dumcsizik, az csak úgy magyarázható, ha közben az izzadtság marja a szemünket. Vagy ha történik még valami itt a TBB-ben, ami helyreteszi ezt. Hiszen semmibe sem kerül felhívni rá a Birodalom figyelmét, főleg most, hogy még aktívan ténykedik.

Egy ilyen mesterséges háborúban minden veszteség kontrollált. Ő dönti el, hol mekkora veszteség érheti a klónokat vagy a droidokat. Szóval akár megvan még a Kamino, akár nincs, kizárt, hogy az előtt elfogytak volna a klónok, hogy Sidious véget vetett volna a háborúnak. Ha egy bolygón túl nagy veszteség éri a klónokat, akkor kiadja az ukázt Dookunak, hogy egy vagy több másik bolygón érje nagy veszteség a droidokat. Itt hagyják őket visszavonulni, ott teljes győzelmet aradhatnak, amott mindenkit lemészárolnak... igazából csak sakkozni kell az egységekkel. Azt meg tudjuk már a TBB-ből, hogy a klóngyárak megtartása nem képezték részét a Birodalom terveinek. Minél több még képzés alatt álló klón pusztul el, annál kevesebbel kell később foglalkozni (ki tudja, talán Rampart már ekkor dolgozott a War Mantle projekten). Ha meg az egész Kamino bebukik, legalább nem kell a Szenátus azon óhajával foglalkozni, hogy gyártsanak még több klónt. Vagy akkor előbb átcsoportosíthatták volna a klónozókat és technológiájukat a Waylandra. Ráadásul azzal, hogy a szeparatisták megtámadták a Kaminót, a Sith-ek fenntarthatták a valódi háború látszatát. Hiszen melyik haderőnek ne lenne szándéka elpusztítani az egyetlen olyan helyet, ahol az ellenségei katonái készülnek? A Köztársaság elpusztította a Geonosis droidgyárait, a Konföderáció megpróbálta elpusztítani a Kamino klónozó üzemeit. Talán a Szeparatista Tanács vagy a Konföderációs Parlament szorgalmazta is Dookunál, hogy támadják meg a Kaminót. Tyranus eztán mégsem mondhatta azt, hogy "bocs, de nem lehet, mert a mesteremnek még szüksége van rá". Ugye nem elég az, hogy a Köztársaság azt hiszi, ez egy valódi háború, a Konföderációnak is ebben a hitben kell élnie. És gondolom Sidious nem "lesz, ami lesz" alapon engedélyezte mindezt, hanem átgondolta, hogyan kezeljék azt a szituációt, ha a klónüzem odavész. Példának okáért, sarkallatos pont volt megszerezni Jango Fett mintáit. Ha Asajj sikerrel járt volna, és Kamino elveszik, akkor indulhatott volna egy kampány a minták visszaszerzéséért, ami természetesen sikerrel zárult volna. Aztán puff, előkerül Wayland, ahol folytatódhat a klónozás, csak akkor már nem a kaminóiak, hanem a Birodalom Köztársaság tudósainak szigorú felügyelete alatt -> ami végül csak a TBB-ben történt meg, de ez a forgatókönyv akár három évvel korábbra is datálhatta volna ezt az eredményt.