Dzséjt

Szerintem eddig egyik utólag behozott karakter sorsát illetően sem kényszerültek a készítők magyarázkodásra. Vagy legalábbis nekem nem rémlik ilyen.

Mondjuk azt azzal is elérheti, hogy: 1. Megszakít velük minden kapcsolatot, miután ő lesz a Birodalom első számú ellensége, a Galaxis legkeresettebb embere. Szóval a biztonságuk érdekében, legalábbis a háború idejére el kell válnia tőlük teljes mértékben. 2. Elrejti őket valahol, hogy a Birodalom sose jusson el hozzájuk. Mivel az esetek többségében ő is rejtőzött valahol - sosem tartózkodott a főparancsnokságon tartósan -, ez sem elképzelhetetlen. 3. A Birodalom szimplán bebörtönzi Perrimet és Leidát. Ez utóbbi arra is magyarázat lehet, hogy a háború miatt miért nem hallottunk róla. Ha miatta kerültek évekre egy birodalmi börtönbe, akkor lehet, hogy soha többé nem akarnak hallani róla. Szóval lehetőség itt van bőven, és szokás szerint nem a halál az egyetlen opció.

Mivel Mon a későbbi filmekben is csak cameózik, a Rebels-ben meg mellékszereplő, így a sosem hallottunk róluk dolog teljesen magyarázható. A későbbi könyvek is csak a munkakörével foglalkozott, ráadásul azokban sem nézőpont karakter volt. Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy legalább az egyik családtag meg fog halni. Tippre a lánya meghal, és a férje elárulja - ennek következtében hal meg a lányuk. Én legalábbis így írnám, mert így mindkét szülőre hatással lenne a dolog. Monra az ügyért hozott áldozat miatt, Perrin meg az árulása miatt.

Akkor te még nem hallottad a taktikai visszavonulás kifejezést. Én viszont fogok a jövőben is arról vitázni, hogy ebben a csatában ki győzött és ki futamodott meg, mert továbbra sem látom úgy, ahogy ti, és mivel egy deka olyan érvet nem tudtatok felhozni a "hát de ők futottak" frázis ismételgetésén kívül, ezt a hitemet még csak meg sem tudtátok ingatni. Ha feleslegesnek ítéled, nem kell részt venni benne.

Magamra vettem, de aztán levettem, kényelmetlen ing volt.

Meg is tudom neked mondani, hogy mi az, ami hiányzik nekem: nem mutatják. Maradva a craiti csatánál és az azt megelőző eseményeknél, ott mutatják a pusztítást. Ahogy sorra szétlövik a tehetetlen hajókat, rajtuk az emberek tömegével (amit szintén megmutattak). Ahogy a TIE raj átzúg a lövészárkok felett és lézeresőt zúdit az ellenállókra. Ahogy az AT-AT-k és AT-M6-ok lézerzáporának hála sorra hullanak el a ski speederek. És közben az egész film alatt többször is utalnak arra, hogy mennyire kevesen maradtak, így érzed, hogy minden egyes emberveszteség itt nagyon sokat számít. Az ep5-ben azért nem érzem ezt, mert nem mutatnak egy transzportert sem felrobbanni. Egyet mutatnak, az tök simán kijut, sőt éppen abban a jelenetben a hatalmas és megállíthatatlan, a terror szimbólumának számító csillagrombolót mutatják be legyőzötten, magatehetetlenül elsodródni a fegyvertel transzporter útjából, amit csak két X-szárnyú kísér, amik még arra sem vették a fáradtságot, hogy a szárnyakat szétnyissák, azaz tűzkészültségbe legyenek. Számomra ez, hogy láttam a Tyrantot magatehetlenül sodródni és elhúzni mellette a lázadókat sértetlenül, sokkal többet nyom a latba, minthogy néhány lázadó katona elesik a visszavonulás közben. Ráadásul ezt még fokozzák azzal, hogy később már kettesével mennek a transzportok. És ugyan Leia megemlíti, hogy ez kockázatos, de a Tyrant látványa után én csak azt kérdem: miért is az? Eleve csak öt csillagromboló ment oda, maradt négy és az ion ágyú még működik. Vagyis egyik csillagromboló sem jelent fenyegetést, mindet el lehet takarítani az útból. De, ha mondjuk eme "kockázatos, de meg kell próbálni" kijelentés előtt láttuk volna, hogy egy AT-AT szétlövi az ionágyút, máris másképp éreznék. És sok ilyen van. Egy AT-AT kilövése nálam nagyobb súllyal bír, mint egy snowspeeder leszedése. Pláne, hogy én azt is tudom, hogy az AT-AT-k harci gépek, a snowspeederek nem azok, csak átalakították őket. Amire mondjuk pont a filmben is tesznek említést. Ezért nem mehetnek Luke-ot speederrel keresni, ezért kínlódik annyit Dak, mielőtt kilövik. Sőt én még azt is el tudom képzelni, hogy Dakot nem eltalálták, hanem egy műszaki hiba miatt agyonvágta az áram. Mindezeken túl a kiegészítő művek még "rontottak" is a helyzeten, mert a hatalmas emberveszteség már nem tűnik annyira nagy dolognak. Annak tudatában, hogy a scarifi csatában jóval többen haltak meg, vagy, hogy ekkor már a lázadás több százezres nagyságrendekkel bír és valós, szabályos háborút vív a Birodalommal, kampányokat folytat (nem sokkal a hoth-i csata előtt fújták le a Középső Gyűrűben zajlott kampányt), bolygókat uralnak. És mivel a lázadók veszteségét még semmi sem érzékeltette vagy mutatta be olyan módon, mint a Birodalmét, úgy érzem, a csata jelentőssége a kiegészítő műveknek hála még el is veszett. Nehéz elhinnem, hogy ez a csata megroppantott a Szövetséget, mikor a közvetlen azután játszódó vagy azzal párhuzamosan futó művekben az Alkony század és a Poe Dameron anyja sikeres kampányokat vezet a Birodalom ellen. Vagy, amikor azt látom, hogy a scarifi csatában majdnem kétszer annyian haltak meg, a résztvevők nagyobb hányada pusztult el (és a scarifiban biztos meghaltak, a hoth-iban hadifoglyok is lettek), és annak tényleg láttam a megrendítő következményét az ep4-ben a szinte kiürült hangárral és a kevés emberrel. Az ep5-ben ezzel szemben már a film végén nagyobb lázadó flottát látunk, mint amennyi hajót a film elején mutattak.

Tudod mit? Lesz*rom. Gúnyolódj, ha attól neked jobb lesz a hangulatod. Akkor már megéri, elvégre szeretem, ha másoknak jobb a hangulata, még ha az én káromra is történik. Szóval fátylat rá. És legalább most adtál nekem egy komoly fegyvert arra az esetre, ha megint évek elteltével rángatsz elő egy sérelmet vagy valakit bevédesz, mert bántottam az érzékeny pici lelkét.

De, kánon, nem is kérdőjelezem meg ezt, csak érdekelne a hogyan. Kánonilag, mert legendákbelien tudom. Szóval örülnék ilyen kiegészítésnek, mert úgy az igazi a kánon, ha az infók alá is vannak valamilyen módon támasztva. Mint az, hogy a hoth-i csata több annál, mint amit látunk, mert máshol is mentek az ütközetek. Ezek az off-screen összecsapások különböző sztorikban és forráskönyvekben benne vannak. Nem csak annyi, hogy "máshol is volt csihi-puhi", hanem meg is vannak írva, adott esetben rajzolva azok a csihi-puhik. Példának okáért a mai napig rejtély, hol dekkol az a sok hajó, ami a film végén látható Azoknak is ott kellett lennie a Hoth-rendszerben. De nyomuk sincs. Ugyanakkor a Star Warsban, még az újakban is lemaradnak a flották a bolygók körül néha. Az RO-ban nyoma sincs flottának a Yavin körül, pedig tudjuk, hogy ott van. Sejtésem szerint a Hoth körül is lehettek hajók, és az evakuálásnak lehetett egy olyan szakasza is, mint az ep8 elején láttunk, vagyis loaderekkel pakolták fel a cuccokat és az embereket a nagy hajókra. Szóval, ha lenne sztori vagy egy forráskönyv, ami megemlíti, hogy ilyen emberekkel megrakodt loaderek vagy nagyobb hajók is elpusztultak a hoth-i csatában, akkor hitelesebbnek érezném az infót. Ez így, most egy megalapozatlan számadat. Elfogadom, hogy ennyi a lázadók halottja, ahogy korábban több ízben is írtam. Csak nagyon érdekel a hogyan. A Birodalom oldaláról az 500+ emberveszteséget már alátámasztották. Egyrészt, láttunk két AT-AT-t megsemmisülni, az mindhárt 80 rohamosztagos, plusz a személyzet. Több mint valószínű, hogy a Tyranton is voltak halálesetek, miután az ionágyú kilőtte, mert nem túl egészséges, ha egy űrhajó áramellátása megszűnik. És akkor még a kiegészítő művekben is szép számmal vannak nagyobb birodalmi veszteségek. Például a filmben nem látható légicsatában több tucat TIE lepotyogott az égből. Na, ilyesmit szeretnék lázadó oldalról, hogy ez a kanonikus számadat alá is legyen támasztva és, ha bedobom valahová, el is tudjam magyarázni, hogy miért ennyi az annyi. Akkor szerepeljen itt: elismerem, az Andor új része miatt érzett lelkesedés és eufória ködén át fogalmazhattam volna jobban is. De akkor sem írtam diadalittas győzelemről. És fenntartom, hogy én nem érzek olyan nyomást, pláne nem a csata előtt, amikor kurjongatva indulnak meg, mint az Andor akutális része előtt, pedig az még nem is a csata előtti pár percet ábrázolja. Ne mond már, hogy ez nem igaz. Hogy az Andorban most és a hoth-i csatában a felszálláskor ugyanazt a nyomást, ugyanazt a komorságot érzed, mert azt nem veszem be. Én a hoth-i csata nyitásakor a mai napig egy lelkes, heroikus hangulatot érzek, hogy a lázadók olyan hősök, akik az életük árán is el fogják érni, hogy a bázist evakuálják. És ki is tartanak a visszavonulási parancs kiadásáig, nem törődve azzal, hogy az AT-AT-k már a lövészárkaikon taposnak, hogy nincs olyan fegyverük, ami legalább megkarcolná. De ők ott vannak, harcolnak, puskával lőnek AT-AT-kra, miközben robban szét minden körülöttük, de ők akkor sem mozdulnak, amíg nincs visszavonulási parancs. B*ssza meg a paripa, nekem ez a hősiesség alfája és omegája. Amikor kiadja Leia a visszavonulási parancsot, akkor sem érzem a nyomást. Megkönnyebbülést érzek, mert már nem kell ezeknek a hősöknek további áldozatot hozniuk a célért. A hajók leléptek (C-3PO mondja, közvetlen azelőtt, hogy Leia elrendelte a visszavonulást, hogy már csak egy transzport maradt a bázison - és a birodalmi csapatok még csak ezután törtek be, szóval ők tényleg egy üres bázisra cammogtak be), a Birodalom elég ideig fel lett tartva. Megtették, amit megkövetelt a haza, vagyis ez esetben a parancsnokság. Kitartottak a végsőkig, elérték a célt, most jöhet a visszavonulás abban a tudatban, hogy megtették, amit meg kellett tenni. És sajnos, mivel pont a visszavonulási parancs után kocog oda Luke egy lépegetőhöz és robbantja fel egy kézigránáttal, még azt sem érzem, hogy a visszavonulók olyan nagy veszélyben lennének. Hát a film bemutatja, hogy az AT-AT-ket simán le lehet futni. Pár pechest eltalálnak, de a javuk szerintem egy gyors spinttel simán lehagyta a lépegetőket. Amikor felrobban a pajzsgenerátor meg már a Birodalom részéről minden hiába. Mire eljutunk oda, 3PO már bejelentette, hogy egy transzport maradt a bázison, a többi elment, Leia is kiadta a visszavonulási parancsot, Vaderék már csak egy üres bázisba kocoghattak be. Azon a ponton már édes mindegy volt, hogy van-e pajzs vagy nincs. Ráadásul sok értelme sincs, hiszen a pajzs azt volt hivatott megakadályozni, hogy ne lehessen szétbombázni a bázist, mint ahogy például Thrawn próbálkozott az Atollonnál. De csapatokat az AT-AT-kon attól még be tudtak vinni és be is vittek, hiszen már a generátor felrobbantása előtt bejelntik, hogy birodalmi csapatok hatoltak be a bázisra. Ha csak a Birodalomnak nem volt célja egy üres bázis szétbombázása. És ezért írom, hogy a legtöbb csata a Star Warsban inkább heroikus. Kicsi vagy nagy veszteségek árán, de a lázadók elérik a céljukat, míg a Birodalom sosem. A hoth-i csata csak annyiban más, hogy itt az időhúzás volt a cél, nem valami megsemmisítése vagy megszerzése. Ja, és ha már kérdezted, nem, én semmi nyomást nem éreztem akkor sem, amikor Luke leesett az égről. Mivel ő a főhős, adott, hogy nem fog meghalni. A plot armor pedig látványosan védi Luke-ot is. A yavini csatában minden X- és Y-szárnyú azonnal felrobban, Luke több találatot is kibír, a gépe még le sem lassul. A hoth-i csatában minden sikló felrobban, az övé csak lezuhan. Sőt, mellőle még a lövészt is precíziósan lőtték ki. Luke sértetlen, a gép repül tovább, de az egyetlen plusz ember meghalt. És teljesen érthetetlen, hogy hogyan, mert az AT-AT-k csak előre tudnak lőni, hátra nem, és Luke-ék épp szembe repültek velük, így nehéz elképzelni, hogyan találták el a hátul ülő embert. Ha már nyomás, a crati csatában érzem azt, amit ti itt. Csakhogy nekem nem kell a válasz. Azt sem értem, mi a nagy szám Han Solóban, azt sem értem, miért volt nagy szám Boba Fett a The Book of Boba Fett előtt. Sok ilyen van, amit nem értek. De nekem a hoth-i csata sosem jelentette azt, hogy itt a Lázadók el lettek p*csázva, hogy úgy mondjam. Számomra azt jelentette, hogy van egy jó nagy halom hős, akik egy eleve reménytelen csatába belesétálnak örömködve, azzal a tudattal, hogy sokan meg fognak ott halni, csak azért, hogy elég időt adjanak, hogy mindenki más, a lázadás számára nálunk fontosabbak elhúzzanak arról a bázisról. Már akkor így éreztem, amikor még nem tudtam semmilyen számadatot. Számomra egy kétségbeesett, de heroikus csata, ahol a lázadóknak a túlerővel és az idővel kell megküzdeniük, és ja, sokan meghaltak. De elérték a célt, aminek érdekében kimentek a hómezőre, és puskákkal kezdtek lövöldözni olyan gépekre, amikről tudták, hogy meg sem fogják tudni karcolni. Hógolyóval is dobálhatták volna őket. És minél többet tudok meg erről a csatáról, annál inkább ezt érzem. De tudod jól, hogy nekem vannak ilyen másokétól eltérő, fura értelmezéseim. Hiszen gyűlölöm Anakin Skywalkert, úgy gondolom, hogy Mon Mothma egy istencsapása, és szerintem ( @Frenkie, ne olvasd tovább! ) a geonosisak nem érdemlték meg, hogy Anakin válogatás nélkül felszeletelje őket az otthonukban és Padmé végtelenül ostoba volt, hogy "diplomáciai megoldásban" reménykedett, amikor a Geonosisra betörtek.

Pedig még csak nem is gondoltam arra, amit te kivettél abból a szövegből. Olyat meg pláne nem írtam, hogy a lázadók a Hoth-on szétrúgták a Birodalom s*ggét, ez már a valóság durva elferdítése. És sikerült megbántanod, mert ez célzottan egy olyan poszt, ami az én kigúnyolásomra készült. Az én személyemet vetted célba. Akár a nevemet is odaírhattad volna Han feje fölé. A reakcióidat jobban is érzékeltethetnéd, minthogy egy vicc topikba direkt egy másik ember véleményét kezded el kifigurázni. Képzeld el, te mit éreznél, ha én dobok be képes illusztrációval megtámogatott gúnyolódást a te egyik véleményedről. Már hatszor letépted volna a fejemet.

Dögös szöszi egyenruhában. Meg tudom érteni. Csak kár, hogy egy fasiszta rendszer élharcosa. Ez valahogy ront a szépségén, nem is kicsit.

Köszönöm, @Frenkie! Értem én a viccet, szeretem is. Azzal sincs bajom, ha néha rajtam, nem velem nevetnek. A szarkazmust is csípem, akkor is, ha kapom. De, azt azért én is zokon veszem, ha csak azért születik egy poszt, hogy rajtam gúnyolódjon valaki. Ez éretlen és sértő.

Ja, meg akkor már erre is reagálok, mert csak nem bírom ki (még jó, hogy feladatam, most képzeljétek el, ha még mindig kitartanék ). Az ugye megvan, hogy ezek a képek akkor készültek, miután Organa tábornok elrendelte a visszavonulást: "Give the evacuation code signal" - mondja Leia, majd következő snittben egy lázadó katona szava: "Begin retreít." Egészen addig a katonák állták a sarat a lövészárkokban és rohamoztak a siklók, pedig az AT-AT-k már a pajzson belül voltak, a gyalogság megkezdte a kiszállást. Ez nem menekülés, hanem visszavonulás egy felettes tiszt parancsára, aki rájött, hogy elérték az a bizonyos utolsó pillanatot, amire szükségük volt az evakuálás sikeréhez, vagyis a céljukat elérték. Ugyanígy "menekültek" a lázadók a Scarifról, amikor elérve a céljukat Raddus elrendelte a visszavonulást. Nyilván az is menekülés volt akkor (ahol, nem győzőm hangsúlyozni, sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek el, mint a hoth-i csatában).

Hagyd már abba a diadalittas győzelem ismételgetését, mert ilyet nem írtam és kezd idegesíteni. Annyit írtam, hogy örömködve mentek a csatában. Tán nem öklüket a magasba lendítve, örömujjongások közepette szállnak fel a T-47-esek? Dack talán nem olyan lelkes, hogy "egyedül is szembeszállna az egész Birodalommal"? Mi ez, ha nem örömködés? És talán ez a magabiztos, örömteli, önkéntesen a vágóhídra indulás nem homlokegyenest az ellenkezője annak, mint amit most az Andorban láttunk, ahol kibúvókat keresgélnek és láthatóan egymásban sem bíznak meg teljesen? És igen, úgy gondolom, hogy végső soron, a célokat tekintve a lázadók jöttek ki győztesen. Nevezd ezt akkor sikernek vagy presztízsgyőzelemnek, vagy túlélésnek, de ők elérték a céljukat, evakuálták az Echo bázist, a Birodalom meg feljegyezhet pár ezer megölt embert, ami nem sokáig hátráltatta a Szövetséget. De ezt már nem fogom megint elmagyarázni. Nekem a győzelem azt is jelenti, ha elérik a célokat, míg a másik fél nem. Nektek nyilván ennyire nem tág az értelmezésetek. Erre még kitérek, mert ez egy rejtély. Hogy a pékbe halt meg 3000+ ember ebben a csatában? Mert erre amúgy nincs magyarázat. Van egy levegőben lógó számadatunk, amire semmi bizonyítékot nem adott semmi. Talán az egész OT-ben nincs 3000 szereplő a statisztákat is beleértve. Szóval a filmből ez egyáltalán nem jön le. Az is biztos, hogy a filmben látott 5 AT-AT képtelen lenne ennyi embert ilyen rövid idő alatt lelőni. A 17 lelőtt GR-75-ösön akkor sem férne el ennyi ember, ha történetesen képesek lennnének emberi utasok szállítására. De erre képtelenek. De olyan hajók sem voltak az Echo bázison, amik befogadhatnának pár száz embernél többet, viszont ilyen hajók lelövéséről egyáltalán nincs sehol infó. A kiegészítő művek, mint például a Battlefront: Alkonyszázad sem mutat be olyan eseményt, ami bizonyítaná, hogy akárcsak 300 ember életét vesztette. Szóval azért jó lenne tudni, mire lett alapozva ez a 3000+ veszteség. Hol és hogyan halt vagy esett fogságba ennyi ember?

Én fel is adtam, mert láthatóan nem megy át a dolog. Majd legközelebb. Pár éve már letárgyaltuk, akkor elfogadták, most nem, majd pár év múlva újra.

Akkor te már túl vagy érzékenyítve. Én is úgy éreztem, hogy Luthen számára nem közömbös az asszisztens csajszi. Ahogy beszélgetnek egymással, az alapján nem csak munkatársak.

Hopszitopszi, közben ráakadtam néhány érdekes számra. Echo bázis: legénység 7500 katona és 350 orvosi személyzet. És ez csak az állandó személyzet, nincsenek benne az oda érkező, csak ideiglenesen ott állomásozó emberek, mint például az Alkonyszázad emberei, és számos más hajó legénysége. A pontos számot nem ismerjük a hoth-i csata idején, de azt tudjuk, hogy többen voltak, hiszen az Alkonyszázadból is voltak ott emberek. Ebből halt meg vagy esett hadifogságba 3250 ember. Hajók száma: 30 GR-75 transzporter és nagyjából 60 vadászgép. Az evakuálás során 17 GR-75 veszett oda, és egy vadászgép sem. Szóval a személyzet fele se, és a felszereléseket szállító transzportok kicsivel több mint fele veszett oda (mivel a GR-75-ösök nem alkalmasak emberek szállítására). Embereket szállító transzportról egyről tudunk, ami elpusztult, de azt sajnos nem tudni, milyen volt, így az áldozatok vagy felszerelés veszteség is megbecsülhetetlen. A kiegészítő művek a kánon. Azt a 40 százalékot egy kiegészítő műnek köszönheted. Pont a kiegészítő művek azok, amik sokkal nagyobb veszteségeket mutatnak be, mint amit pusztán a filmben láttál. Ezeknek semmi köze a hoth-i csatához. Nem a film hangulatáról van szó, hanem a csatában történtekről. Aztán ezt követően orra bukik egy félelmetes lépegető, mert madzaggal körbetekerték, és megint csak nem sokkal később Luke könnyeden odakocog egy másik félelmetes lépegetőhöz, felorsózza magát rá, bedob egy kézigránátot, és az is megmekken. Én meg sosem éreztem azt, hogy a Hoth akkora nagy zakó lett volna a lázadóknak. Se először, se most nem értem, hol tűnik itt a Birodalom megállíthatatlannak vagy fenyegetőnek. A járókeretes nagymama cirkáló sebességével haladó AT-AT-k, amiket olyan gépekkel le lehet győzni, amiket nem is harcra építettek, ezek fenyegetőek? Vagy a csillagromoblók, amik nem képesek elkapni egy lázadó hajót sem, de legalább az egész OT-ben itt látjuk a legtöbbet megmekkenni? Ráadásul az egyiknek a végzete az, hogy véletlen eltalálta egy repülő kavics. Jujj, de félek. Mondjuk diadalmenetől sosem beszéltem, és időközben a győzelmet is sikerre javítottam. És az is tótzicher, hogy a Birodalom sem aratott itt fényes győzelmet, mint amiről megpróbáltok meggyőzni. Semmit sem értek el azon kívül, hogy jó sok emberük meghalt és nem kevés felszerelésük odalett. Ja bocs, több százezer katonával bíró Szövetség rövidebb lett 3000+ fővel. Nem kis szám, valóban, de nem is olyan nagy, még csak nem is ebben a filmben vesztették a legtöbb embert a lázadók. És mielőtt valaki megkérdőjelezné a Szövetség méretét: csak a scarifi csatában kábé 7000 lázadó vett részt a hajók legénységét figyelembe véve (a Profundity-n csak 25 emberrel szolgált kevesebb ember, mint ahányan a hoth-i csatában odavesztek, és ennek a hajónak a teljes legénysége meghalt). Az endori csatában több mint 135 ezer főt számlált a hajók összlegénysége. És ebbe nincsenek benne a vadászpilóták és a felszíni katonák. Ja, és egy fun fact. Amikor a scarifi csatában megérkezik a Devastator, és szétmázolódik rajta egy GR-75-ös, szétlő egy Nebulon-B-t és kilövi a Profundity-t, csak ezzel az egy belépővel a Lázadók Szövetsége több mint 5000 embert vesztett el az ott lévő 7000-ből. És ez csak az a nagyjából egy perc, amíg a Devastator rendet vágott. Az áldozatok között ott van minden leküldött katona, több X-szárnyú (köztük majdnem a teljes Kék osztag) és Y-szárnyú, és persze a Lightmaker keretszemélyzete. Szóval több mint 5000 ember halt meg a scarifi csatában, ezek nagy része az utolsó egy percben. Jóval több áldozat volt itt, mint a hoth-i csatában. Akkor ez is szörnyű sorscsapás, hatalmas kudarc? Mert az emberáldozatok számát tekintve annak kéne lennie, nagyobb érvágásnak, mint a hoth-i csata volt (a harcolók több mint kétharmada odaveszett; ráadásul a Lázadók Szövetsége ekkor még kisebb volt, mint a hoth-i csata idején). Vagy mégis győzelem pusztán csak azért, mert ez a több ezer ember az életét áldozva elérte a kitűzött célt, vagyis kijutatták a Halálcsillag terveit a bolygóról? A kérdésre a válasz ott van az ep4 nyitószövegében. Pusztán az emberáldozatok nagysága nem jelent győzelmet vagy vereséget. A győzelem, vagy akkor nevezzük sikernek, a cél elérése, ha kell, bármi áron. És az a cél lehet az is, hogy 3000+ ember árán evakuálunk egy bázisról mindent, ami fontos. Ahogy vereség, vagy akkor legyen kudarc az, ha több mint 500 ember élete árán bár sikerül 3000 ellenséget megölni vagy elfogni, az mégsincs komoly hatással az ellenfélre, képes folytatni a harcot. Márpedig a Szövetség két sikeres kampányt is levezetett a hoth-i csatát követő hónapokban. Ebből az egész "vereségből" piszok gyorsan felálltak és olyan elánnal folytatták a harcot, hogy az ezt követő egy évben nem csak győzelmet győzelemre arattak, hanem végül legyőzték a Birodalmat. Ehhez képest az atolloni csatából nehezebben álltak fel, de a scarifi csatát is jobban megszenvedték.

Ezt a könyvet még nem votl szerencsém olvasni, de nem az volt a terv, hogy mindenki élve kijusson. A legfontosabb dolgoknak kellett kijutni, amik nélkül nincs tovább lázadás. Amúgy nem több mint a fele halt meg. 7850 ember szolgált az Echo bázison, a csata során kb. 3250 ember veszett el (azt nem tudni, hány lett halott és hány hadifogoly). Nem vagyok nagy matekos, de ez nem 7850 fele. Azt meg én is elismertem, hogy a Lázadóknak is nagy volt a vesztesége. Az más kérdés, hogy 3000 embert összesen nem látni a filmben, nemhogy abban a csatában, én pedig az egészet abból indítottam ki, hogy a film mit mutat és mit nem mutat meg a feszültségből és a következményekből az Andorhoz képest. És ezt a bődületes emberveszteséget sehol sem mutatja, de még annyit sem látunk, hogy legalább egy nyamvadt transzporter fennakadjon a bázison. Az egész csata úgy van felépítve, hogy a lázadóknak szinte minden sikerül, és ennek hála sikeres az Echo bázis evakuációja. Most komolyan, nézzétek már végig: az első transzport gond nélkül kijut (ellenben leszednek egy komplett csillagrombolót), a Falcon sikerrel kijut, Luke egy szem X-szárnyúval sikerrel kijut. Wedge, akit a filmben utoljára a Hoth-on látunk, sikerrel kijutott, hiszen az ep6-ban és az ep9-ben is ott van. A annyira azt akarták érzékeltetni, hogy a Lázadók itt csak szenvedtek és épp csak pár dolgot sikerült kimenekíteni, akkor miért nem látunk legalább egy olyan jelenetet, amikor csillagromboló helyett transzport pusztul meg? Vagy miért nem látunk egy sokkal kisebb flottát a film végén? Vagy Leia miért nem tesz egy elkeseredett említést, hogy "istenem, csak a hajók fele jutott ki". De, in-universe, túl a filmen, behozva a kiegészítő forrásokat is (amikre nem lett volna szükség, ha a filmben benne van, hogy micsoda veszteség érte őket) ez akkor is "csak" 3250 ember. Tragikus, szörnyű, nagy emberveszteség, de ez volt az ára, hogy a terv, amit tényleg végre akartak hajtani, azt végre is tudják hajtani. Ez volt a terv: bármi áron evakuálni az Echo bázist. Nem minden ember sértetlenül kijuttatni, hanem a fontos dolgokat. És ez nekik sikerült. Emberéletben nagy árat fizettek a sikerért, de sikerrel jártak. A vezetőség biztonságban, a hajók biztonságban, a fontos felszerelések biztonságban. A Birodalom még nyomoronc infókat sem tudott szerezni, hogy esetleg megtalálják a titkos gyárakat vagy valami. És szerintem a Birodalom nem azért ment oda, hogy csak 3250 noname katonát öljenek meg. Mert Zev Senesca vagy Dak Ralther annyira volt fontos ember a lázadásban, mint Porkins vagy Biggs. Halálukkal hozzájárultak a szebb jövőért, de ők akkor is csak statiszták ebben az egészben. Dak annyira, hogy még számodra is csak "Luke másodpilótája". Annyira fontos, hogy a pofon egyszerű nevét sem jegyzi meg az ember. Szerintem még a rajongók is elfelejtették, mire kijöttek a moziból. A Birodalom nem Dakokért és Zevekért ment, hanem azért, hogy elpusztítsa a Lázadást, elfogják Luke Skywalkert. Ez sikerült? Nem. Hát akkor meg hogy lenne már ez győzelem? Maximum szerencsés kudarc. Az Atolloni csata nagyobb érvágás volt az akkor még kisebb lázadásnak, mint ez. Amúgy, ha már veszteség, a legmagasabb rangú tiszt, aki elhullott a Lázadók oldalán Philap Bygar tábornok volt a vezérkarból. És talán ő a legnagyobb veszteség is. Egy ember, akinek a halála tényleg számíthatott. Megérte az 500 rohamosztagost, a több tucat TIE vadászt és bombázót? És az egészben a legröhejesebb, hogy egy Imperial II-es csillagrombolón több rohamosztagos van, mint ahány ember összesen szolgált az Echo bázison. 9700 rohamosztagos! Öt Imperial II-es vett részt az akcióban és egy Executor osztályú, amin a legendák szerint 38 000 katona utazott. Vagyis a Birodalom 86 500 rohamosztagost vitt a Hoth-rendszerbe. 86 500 birodalmi rohamosztagos szemben a 7850 lázadó katonával. Ha csak a negyedét dobja le a Birodalom ennek az embermennyiségnek a Hoth-ra, még akkor kétszeres túlerőben lettek volna. Ekkora haderő mellett a Lázadóknak annyi esélyük sem szabadott volna lennie, hogy köpjenek egyett. Erre ők 86 500 katona, öt Imperial II és egy Executor mellett sikeresen evakuálták az Echo bázist. Fényes győzelem a Birodalom számára. Igen, ottmaradt élve vagy holtan 3250 baka, de ilyen hatalmas sereggel szemben mindnek ott kellett volna maradnia. Ja, pár hétig, mert a film végére már egyértelműen összegyűltek. Addigra megtörtént a regroup. Egy évvel később meg egy sokkal-sokkal nagyobb flotta úgy szájon vágta azt a legyőzhetetlenül visszavágó Birodalmat, 30 évig fel sem tudott állni. Azért, ha annyira nagy maflást kapott volna a lázadás, nem láttunk volna néhány hónappal később egy akkora flottát, mint ami bevonult az Endorra. Ja, simán végigsétált az üres folyosókon, mert addigra már mindenki kijutott a bázisról, csak a wampák maradtak hátra. Sőt, emberfeletti bátorsággal sikerült meghódítani a hangárt, ahol ott volt a Szövetség minden hajója... Ja nem, már csak a Falcon dekkolt ott és még az is képes volt megtépázni a legyőzhetetlenül nyomuló sereget. De nem is az a címe, hogy a Hoth-i csata. Ahogy Nute is írta, sok olyan dolog történt még abban a filmben, amire utal ez a cím. A lázadás igazából másodlagos, az első egyharmad után senki sem foglalkozik már velük. Sőt még az első egyharmad részében is inkább csak Luke-kal foglalkoznak a fontosabb szereplők. Ez nem veszteség, hanem olyasmi, amit simán hátrahagynak nyugis körülmények között is. Leírható eszközök, könnyen pótolhatóak. Sőt még annál is többet hajlandóak hátrahagyni, mint néhány műszer. Nem hiszed? Akkos kukkants rá a Craitre. Ott van egy ugyanolyan, több mint harminc évvel a hoth-i csata után is teljes mértékben üzemelő vezérlőközpont. De ott maradtak a kisebb-nagyobb lövegek, egy az Echo bázison is használt, mindenféle bombázást elháraítani képes pajzsot létrehozó generátor, a ski speederek, És a Craitről nem elüldözték őket. Onnan teljes békében, a Birodalom tudta nélkül jöttek el, szóval bőven lett volna idejük szétszedni mindezt és hajóra tenni. De nem tették, mert ezek nem voltak fontosak.

Nekik a nyúl kivégzése és a barlangba jutás volt a céljuk, szóval ez a példa voltaképpen engem támaszt alá. Ha hallgattak volna Robin a Bátor tanácsára, akkor valóban bebukták volna a küldetést. De Artúr király volt a megmondóember, és az antiókiai szent kézigránát áldásával ellenségük megdöglendett, és bejutottak a barlangba, melyben megtalálták a Szent Gráll lelőhelyének nevét, a várat, melynek neve Ááááaaaa. Hogy jön ez a hoth-i csatához? Az az előtt történt, nem a közben. Rutinjuk meg persze, hogy volt, eleve így működött a szervezet: folyton költöztek. A Yavin IV is már a sokaid bázis volt. Azt megelőzte a Dantooine, a Crait, stb. Minden bázison csak ideiglenesen állomásoztak, aztán mentek tovább. Ha a Yavin IV-et nem találják meg, onnan is kiköltöztek volna idővel. Ahogy az Echo bázis sem volt örökre szóló. Nyilván nem, de nem is arról volt szó, hogy jól esett-e nekik. Mivel számukra minden élet érték, minden lelőtt katona rosszúl esik nekik. De sem fontos vezető, sem fontos eszköz nem maradt hátra. Semmi pótolhatatlan, semmi olyan, ami megrendítette volna a Szövetséget. Minden, ami fontos volt a Szövetség létezésének és későbbi győzelmének a Birodalom fölött, épségben kijutott a Hoth-rendszerből. Ami hátramaradt, az pótolható, sőt mivel ekkor a Lázadók Szövetsége már nagyon-nagyon komoly háttértámogatással bírt, nem is volt nehéz pótolni. És? Ez miért lenne nagy veszteség egy olyan szervezet számára, ami amúgy is minden esetben úgy rendezkedik be, hogy adott esetben a lehető legrövidebb idő alatt ki tudjanak költözni. És a slusszpoén, hogy pont ennek a csatának köszönhetően a Szövetség úgy döntött, hogy nem létesít több fix főparancsnokságot, mobil parancsnokságot használnak, innentől kezdve a Birodalomnak esélye sem maradt megtalálni őket. Nem abból hoztuk ki, hogy többet vesztettek. Ez eleve nem igaz, mert a Lázadók embervesztesége nagyobb volt, ami a szervezet kisebb mérete miatt valóban jelentősebb lehet, bár ezen a ponton már a több ezres veszteség sem olyan súlyos, mint pár évvel korábban. Azért hoztuk ki őket "győztesnek", bár a sikeresnek jobb szó, mert ők érték el az összes célt, amit el akartak érni, míg a Birodalom egy célt sem ért el, amit el akart érni. Amúgy a hoth-i csata idején már a Szövetség sem olyan icipici, több ezer katonájuk harcol szerte a Galaxisban, bolygókról tudják kiszorítani a Birodalmat és aztán meg is tudják tartani. És lehet, hogy a Birodalom galaktikus, de nekik le is kell fedni a Galaxist. Ha elvesztenek egy csillagrombolót, az igenis komoly érvágás (és brutális presztízsveszteség) a Birodalomnak, mert nincs végtelenszámú belőlük, és pláne nincs annyi, ahány bolygót, vagy akár csak ahány rendszert ellenőrizniük kell. Ha valahol elveszik egy, oda át kell csoportosítani egy másikat, vagyis valahonnan el kell vonni egyet. Ha több is odavész, az még rosszabb. És sajnos sok esetben több vész oda (Scarifnál kettő, Lothalnál három, vagyis csak a yavini csata évében öt csillagromboló veszett el - és az egyik legjobb főadmirálisuk -; plusz a lothali fegyver és katonai járműgyár és kiképzőbázist - vagyis innen már nem tudják pótolni a veszteségeket -, és a scarifi kutatás és fejlesztés bázisa, ahol a halálosztagosokat is képezték - vagyis új dolgokat itt már nem fognak kitalálni, gyártani és tesztelni, és új halálosztagosokat sem fognak képezni; el is fogytak ezek az elit katonák a hoth-i csata idejére - és aztán erre rájön a Halálcsillag, ami több milliós ember és eszköz veszteség, beleértve majdnem a teljes vezérkart, több csillagrombolót, stb). Mindezt egy polgárháború közepén. A hoth-i csata idejére a Birodalom veszteségei már szignifikánsak, nem tudnak csak úgy flottákat ide-oda küldözgetni, légiókat mozgatni, de már a pótlás is nehézkes, hiszen nem csak fontos gyárakat és kiképzőbázisokat veszítenek el, de a két Halálcsillag felépítése komoly pénzeket és forrásokat vont el (és ugye Palpatine-nak ott van még az exegoli titkos kis projektje is, az sem két creditbe és három szögbe kerül). A hoth-i csata idején a Birodalom már távolról sincs a csúcsán. Hatalmas, de így is véges erőforrásai megcsappantak Palpatine Halálcsillag és Xyston projektjei miatt, és a veszteségeik gyorsabbak, mint azok pótlása. A Szövetség ezzel szemben az elszenvedett veszteségekkel együtt is nő, folyamatosan tudják pótolni a soraikat, és a Birodalommal ellentétben nekik nem kell még arra is figyelmet fordítani, hogy az egyre lázadozóbb Galaxist is kordában tartsák. És ez már a yavini csata előestélyén sem ment, hiszen végül arra sem volt kapacitásuk, hogy visszafoglalják a Lothalt. Sőt a Szövetségnek még kapóra is jön ez, hiszen minél kevesebb világot tud ellenőrizni a Birodalom, ők annál több bolygóról toborozhatnak. És, amikor ennyire kellemelten és kényes helyzetben vannak egy háború közepén, akkor bizony az a tény, hogy szándékaikkal ellentétben nem sikerült komoly csapást mérniük a Lázadók Szövetségének legfőbb sejtjére a hoth-i csatában, nem tudták elfogni az utolsó Jedit sem, de legalább ők is nagy veszteségeket szenvedtek, az nem győzelem, akárhonnan is nézzük. Pláne, ha hozzávesszük még az inkompetenciát (Ozzel túl közel lépett ki a hipertérből), meg azt, hogy a legtöbb veszteséget milyen röhejes módon szenvedték el. (És az már csak külön vicc, hogy ha a flotta nem megy el a Falcont üldözni, hanem fenttartják a blokádot, lehet, Luke sem jutott volna ki könnyedén a rendszerből.) A Lázadás több ilyen győzelmet aratott fenállása során (Yavin IV-ről is így húztak el), és a végén nem ők szűntek meg, hanem a Galaktikus Birodalom.

Az, hogy mennyit láttunk, az egy dolog. Sok mindent nem látni a Star Warsban, pláne a régi részekben, amikben a technológia erősen behatárolta a dolgokat. Ha csak azt nézzük, amit látni, akkor a Lázadók egyenesen megalázták a Birodalmat, akiknek a legnagyobb sikerük pár hósikló lelövése és egy álló célpont felrobbantása volt. De a lépegetőiket madzagokkal buktatták orra vagy lefutották őket és egy gránáttal elpusztították, a csillagrombolóik meg annyi fenyegetést jelentettek, hogy egy gomb lenyomsával félrelökték az útből őket. Amúgy a film végén minden hajó a hoth-i bázisról van. Nekem két transzporternél többnek tűnik. A győztes mindig az, aki egy csatában eléri a kitűzött célt. Ha a cél a menekülés, hogy egy másik nap vereséget mérj az ellenfélre (ahogy a Lázadók Szövetsége azt meg is tette), akkor győzelem a sikeres menekülés is. És itt ez van. A Birodalom semmit sem ért el, megölt pár katonát, azt is a saját erejükhöz képest döbbenetes áldozatok árán (a kiegészítő művek szerint több mint 500 katonát vesztettek a semmiért), aztán ennyi. Bevettek egy kiürített bázist. Hű, ez aztán a győzelem. A Lázadók akkor könyvelhetnék ezt el vereségnek, ha az lett volna a céljuk, hogy megvédjék és megtartsák az Echo bázist. Ez viszont egyáltalán nem állt szándékukban. Ráadásul, ha így nézzük, akkor a Birodalom meg feladta, hiszen a Falcon távozásával otthagyták a Hoth bolygót a még ott lévő lázadókkal együtt. Szóval ez sem éppen a birodalmi győzelmet támasztja alá. A tény ez, szárazon és ridegen: a Lázadók Szövetségének az volt a célja, hogy elég ideig feltartsák a Birodalmat ahhoz, hogy a lehető legtöbb embert és felszerelést kijutassák az Echo bázisról. Ezt a célt súlyos emberveszteség árán, de nem csak teljesítették, hanem túl is szárnyalták, hála annak, hogy Vader segített nekik, mert inkább a saját személyes hadjáratát folytatta, semmint, hogy a Lázadók Szövetségével törődött volna. A Birodalom (nem Vader!) célja az volt, hogy ott és akkor megsemmisítő csapást mérjenek a Lázadók Szövetségére. Ennek a közelébe sem voltak, mert a hozzájuk képest jóval gyengébb Szövetség elég ideig feltartotta a nagy és megállíthatatlan(nak hitt) Birodalmat ahhoz, hogy mire szétlőtték a pajzsgenerátort, az Echo bázist már majdnem teljesen kiürítették. A Birodalom legjobb esetben is sikeres kudarcként könyvelheti ezt csak el. Persze a propagandában nyilván azt hirdetik, hogy megsemmisítő csapást mértek a Lázadók Szövetségére, de a film végén látható hatalmas flotta nem árulkodik megsemmisülésről, az ep6-ban meg kiderül, hogy az még csak nem is a teljes Szövetség.

Ezt már egyszer túltárgyaltuk. A Lázadók pusztán a film alapján elérték a céljukat minimális veszteséggel, a hajóik, embereik és felszereléseik nagyon nagy részét sértetlenül kijutatták a bolygóról, míg a Birodalom komoly veszteségek árán képtelen volt elérni a célját, vagyis megállítani a lázadókat, pláne miután a Falcon felszállásával az egész flotta otthagyta a Hoth bolygót, az ott lévő lázadók maradéka pedig nyugodtan, békésen, siettség nélkül távozhatott. Lényegében a hoth-i csatát a Birodalom félúton feladta egyetlen hajó üldözése kedvéért, és addig sem remekelt. Ez minden volt, csak nem szétverés. Az Atollonon szétverés volt, a Hoth egy birodalmi kudarc és lázadó siker. Se a csata előtt, se azután nem érezni, hogy itt a lázadók meg lettek ruházva. Hát, amikor Luke indul el, tök békésen pakolásznak, mint akit nem hajt a tatár, a háttérben is minden siettség nélkül száll fel a transzporter, Luke sem kapkod. Az elején meg mindenki éljenzik, boldog, ami nem csoda, még el sem kezdődött a csata, de a Lázadók már leszedtek egy komplett birodalmi csillagrombolót. A meccs még el sem kezdődött, de máris 100:0-ra vezet a Szövetség. A Hoth azután lett mészárlás és komoly áldozat árán elért siker, hogy megannyi forráskönyv és regény hozzáírt olyan dolgokat, amiket nem is látni a filmben (ez is mutatja, hogy a filmnek komoly kiegészítésre volt ahhoz szüksége, hogy a csata tényleg azzá váljon, amit a nézők elképzeltek, és ne az legyen, amit a film mutat). De pusztán a filmet nézve, és levéve a pátoszt, csak a tényekre koncentrálva, a Lázadók sikerrel vették az akadályt, a Birodalom az, aki ott képtelenek voltak célt érni. Ha persze nem győzelem az, hogy sikerült bevenniük egy üres bázist és elengedni lényegében az összes menekülő lázadó transzportert miközben aránytalanul nagy emberveszteségeket szenvedtek el egy náluk gyengébb ellenféltől.

Bizony! El tudom képzelni, hogy Gorn ezután a kijelentés után fejben tizenkétféleképpen lökte le Gyurit a gát tetejéről.

A résszel a legnagyobb bajom, hogy közelről is mutatták a négyszarvú hatszarvú kecskét. Ha már nem futotta eredetibbre, ne reklámozzák. És most, hogy túl vagyunk eme kardinális momentumon, jöjjön minden más. A rész közben végig azon járt az agyam, hogy hogyan lehet ennyire hétköznapi a Star Wars. Persze a hétköznapiasság több-kevesebb mennyiségben minden SW produkcióban benne van. Ám végül mindig megvillant a fénykard, elsült egy lézerstukker vagy valaki használta az Erőt, és mi visszacseppentünk egy csillagközi fantáziavilágba, ahol a csodák az általánosak, nem a mindennapi dolgok. De itt... Hát ez A HÉTKÖZNAPI STAR WARS. Kyril műzlt eszeget az anyukájával reggel, miközben az ablakon túl "panelrengeteg" látható. A kis birodalmi tisztek legfőbb gondja a festetlen álványzat. Mon Mothmának, a Lázadók Szövetségének vezetőjének meg momentán az a legnagyobb baja, hogy a férje sz*rik a fejére, a lánya meg úgy érzi, az anyja csak megjátssza magát. Imádom. Nem is... IMÁDOM! A fentieken mellett olykor-olykor elővillant az a gondolat, hogy ez az epizód olyan, mint Quentin Tarantino Reservoir Dogs című filmjének nyitánya. Aki nem ismerné, annak röviden annyi, hogy a film fő és főbb szereplői körbeülnek egy asztalt valamilyen étteremben, és mindenféléről beszélgetnek. Bár már régen láttam, szóval most tippelek, de úgy kb. 10 percig semmi sem történik, csak ezek dumálnak, ráadásul olyan témákról, aminek abszolút semmi köze a film cselekményéhez vagy történetéhez. Mégis, mire a jelenetnek vége, mindenkiről tudod a leglényegesebb dolgokat. Ki a főnök, ki az alamuszi, ki az agresszív, ki a rutinos öreg, stb. Tarantino egy hétköznapi beszélgetés során lefestette a karaktereit. Itt ugyanezt érzem. Noha a szereplők aktívabbak, alapvetően ugyanaz a helyzet. Főleg beszélgetésekkel festik meg a karaktereket. Ugyanakkor itt némi "akciót" is bevetnek, amit szintén nagyon elegánsan csinálnak. Gondolok itt Vel és Cinta kapcsolatára. Amikor megemlíti Arvel, hogy "mással osztja meg a takaróját", a kamera finoman Velre fordul, de nem kerül teljesen fókuszba és csak egy pillanat az egész. Aztán csak annyit mutatnak, hogy Vel mindig közbelép, ha Cassian tesz valami gesztust Cinta felé, legyen az akármilyen komoly vagy ártatlan. És végül, amikor Cassian előáll az indítékaival, mindenki Cintára néz, hogy ő, a bizalmas tudta-e. Ez egyrészt nagyon-nagyon elegáns, nem olyan tolakodó, mint az ep9 végén a csók. Ráadásul itt ennek szerepe is van, mert ezzel is a karaktert festik le. Bemutatják Vel jellemét, szépen finoman ábrázolják, hogy féltékeny az egyik emberére, és ennek okán képes olyan dolgokat is megtenni, ami akár káros is lehet az ügyükre. Oké, itt még konkrétan nem tett ilyet, de pont ebben a sorozatban láttuk már, hová vezethet ez. Emlékezzünk Timm-re. És na, Vel féltékenységből ráparancsolt Cassianra, hogy maga kösse át a sebét, ahelyett, hogy a láthatóan medikai feladatokat ellátó Cinta tette volna ezt meg. Ez máris egy hátrány, máris olyasmi, ami hátrányba hozhatja a csapatot, ha esetleg Cassian nem lenne képes ellátni a saját sebét. Kész mázli, hogy képes rá. A másik, amit imádtam, hogy szintén elegánsan és finoman ábrázolták, ahogy Cassian veszi át a vezető szerepet. Hogy Vel parancsnoki képesítéseivel gondok vannak, azt már az előző rész bemutatta. Ahogy Luthen beszélt vele, épp csak azt nem mondta ki, hogy "most már jó lenne, ha vezetőként viselkednél". Ahogy a többiek hezitálnak, amikor mond valamit, ahogy állandóan ismételnie kell magát. Ezek már előre jelzik, hogy nem igazán ő a főnök itt, inkább csak ő került parancsnoki pozícióba. De őszintén szólva, szerintem még Taramynnak is több hatalma van a csapat fölött. De Cassian őt is túlszárnyalja. Bámulatos, ahogy mindkettőnek eldöntött kérdésként tálalja, hogy ő fog vezetni. Aztán jött a jelenet a fegyverrel (ez milyen apró, hétköznapi észrevétel), ahol megint az lett, amit ő mondott. Végül teljesen önhatalmúlag felfedte a részvételének okát mindenki előtt, ezzel végleg aláásta Vel tekintélyét. Mindez szép lassan bemutatta, hogy Cassian igazi vezető egyéniség. Ráadásul a részből azt is megtudhattuk, hogy rendkívül okos és piszok jó megfigyelő. Nem csoda, hogy a Szövetségben ő lett az egyik legsikeresebb kém. Az egyes lázadók bemutatása is nagyon jó, mert így legalább lesz súlya annak, ha elhullanak. Amúgy ez is új megközelítés. A Star Warsban általában a nagy összecsapások heroikusak, mesések, és a hősök szinte vidáman menetelnek az ellenfél ellen. Gondoljunk csak a hoth-i csatára, ahol a lázadók éljenezve, magabiztosan indulnak neki. Nem érezni semmi nyomást, nem érzed, hogy a Birodalom most aztán visszavághat. Ezért sem értettem sosem, mi a nagy durranás abban a csatában. A Lázadók örömködve mennek harcba, és győztesen jönnek ki belőle. De ugyanez igaz Yavinra, Endorra, szinte minden nagyobb ütközetre. Ezért szeretem én például a geonosisi csatát, ahol a klónok rideg katonák, a Jediken meg már érezni, hogy azért az arénában megtörték a lelkesedésüket. Itt viszont egy egész részt szánnak arra, hogy megmutassák, milyen lelki súlya van egy ilyen eseménynek. Pedig azért ez valószínűleg nem egy scarifi vagy exegoli csata lesz, hanem valami olyasmi, ami a történelemkönyvekbe lábjegyzetként sem kerül be, olyan emberekkel, akikre senki sem fog emlékezni a háború után. Sőt itt még a vezetők aggodalmára is volt idő. Luthen csak ennyit szerepelt, de érezni, hogy aggódik. Nem csak a saját biztonsága miatt, de az emberei és az akció siekre miatt is. És emelem a kalapom a birodalmi oldal bemutatása előtt is. Dedra és a beosztottja kapcsolata máris olyasmi, amire ritkán látni példát ezen az oldalon: összetartás. Egymás buzdítása. Aztán ott van Gorn hadnagy jelenetei. A hangárban lévő is tetszik, ahogy mindenkit le akar parancsolni a föld alá az ünnepség alatt, aztán a beosztottjai szinte kikönyörgik, hogy ne, hadd ne legyenek már ők a hangárban az égi parádé (és a lopás) idején. Elegáns (ezt a szót most sűrűn használom) húzás volt tőle, egy laza mozdulattal eloszlatta a gyanú lehetőségét is, miközben magát a saját beosztottjai előtt jófej főnöknek állította be. De mégis a legjobban a hát tetején lévő beszélgetés tetszett. Az ember könnyen utálhatja az arctalan birodalmi rohamosztagosokat, a névtelen tiszteket, a Tarkinokat, Krenniceket, de itt láthatunk olyan embereket, akik valószínűleg semmivel sem rosszabbak, mint Luke Skywalker vagy Poe Dameron. A kis bajszos fickó annyira hétköznapi és olyan bizalomgerjesztő figura, hogy ha a lázadás oldalon állna, kétségem sincs arról, hogy a szívünkbe fogadnánk. Egy olyan figura, akivel talán szívesen elmennénk sörözni is. Persze aztán tesz egy olyan megjegyzést, amitől az embernek öngyilkos lesz a szimpátiája, de hát na, azért mégis csak birodalmi a lelkem. Mégis, emberibb karakter, nem született gonosztevő. De aztán a tipikus birodalmi viselkedés is megmutatkozik a Ferixen. Az a kis figura, akinek mindjárt odaadnak egy hotelt, meg prefektus akar lenni. Na igen, ez az a Birodalom, amihez hozzá vagyunk szokva. Pofára osztogatják a címeket és a hatalmat. Így kerülnek olyan inkompetens barmok vezetői pozícióba, mint Motti, Ozzel vagy Konstantine. És akkor még kitérnék Mon Mothmára. Hát nem hittem volna, hogy többet fogjuk látni a családi életét, mint a politikai pályáját vagy a lázadó karrierjét. De így van, és ez nagyon jó. Az, hogy lánya van, még megdöbbentőbb, mint hogy férje van. Ám örülök, hogy Leidát áthozták az EU-ból (semmiben sem szerepelt, csak forráskönyvekben emlegették a létezését, egy név volt a papíron, semmi több), mert így annak is súlya van, hogy kockáztat. Ha kockáztat, mert a f*szi kedvéért még egy sanda pillantást sem kockáztatnék meg Palpatine árnyékának irányába. De mint anya, akármilyen is a kapcsolata a lányával, valószínűleg érzi a terhet. Azért kíváncsi vagyok, hogy a családja mennyit tudhat Mon lázadó oldaláról. Azt gondolom sejtik, hogy nem a Birodalom drukkere, de vajon tudják, hogy a mostanra galaktikus méretet öltött lázadás feje? Vagy Mothma ezt még a saját családja előtt is képes titokban tartani? Amúgy tök jó, hogy az Obi-Wan Kenobiban láthattuk a lázadás másik fejének családi életét, és most az Andorban megkaptuk Monét is, ami tényleg mintha inverze lenne az Organáknak. Bail, Breha és Leia összetartanak, látszik a szeretettel teli kötelék köztük. A Mothma-család meg úgy tűnik, ha öt percig egy bolygon tartózkodik, az kisebb katasztrófát eredményez, mint a Halálcsillag lövése. A szeretetnek és az összetartásnak nyoma sincs. Perrin meg kifejezetten unszimpatikus. Amikor szó nélkül hagyta, hogy a lánya szájajjon az anyjával, hát képen töröltem volna. Mindent összevetve egy remek epizód volt. Bár a cselekmény tényleg nem haladt előre sokat, de ennek a résznek nem is ez volt a célja, hanem annak, hogy megadja a súlyát a következő résznek. Tétet adjon a rablásnak mind a közvetlen résztvevők, mint a háttérben maradóknak, és megértsük majd, hogy a krízishelyzetben ki miért teszi azt, amit. És, ha meghalnak, több érzés szabaduljon fel bennünk, mint mondjuk TK-9091 halálakor. Hogy ki ő? Na ugye!

A Mass Effect négy része mellett a Dead Space trilógia a másik nagy úrhajós sci-fi játéksorozat, amiért rajongok. Ám míg az előbbi inkább űropera, mint a Star Wars, addig ez a széria sci-fi-horror, mint az Alien, és ez utóbbival értelemszerűen sok hasonlóságot is mutat. Főleg az első rész, aminek a remake-je a tervek szerint januárban fog megjelenni. És ezt a remake-et én nagyon-nagyon várom, és azt mondom, erre szükség is volt. Nem igazán a játék kora miatt, bár tény, hogy ezen az epizódon látszik meg a legjobban a kor. Sokan magukat is becsapva még mindig azt állítják, hogy gyönyörű mai szemmel is, de ez nem igaz. Hangulatos, igen, de már a Dead Space 2 is sokkal szebb volt nála. Ám mégsem ezért érzem szükségesnek, hanem azért, mert ez a játék kilóg a trilógiából, szinte minden téren. A legfájóbb, amiért sosem tudtam maximálisan szeretni az első részt, hogy Isaac Clarke néma. Eleve herótom van ettől (Half-Life, KotOR és társai, nálam komolyan rontja az élményt, ha a főhős néma és közben erről a többi szereplő nem vesz tudomást, hanem úgy csinál, mintha beszélne). Pláne furán jött ki ez azután, hogy a trilógia másik két részében már nem volt néma a főhősünk. A remake-ben viszont Isaac végre jártatni fogja a száját, ráadásul ugyanaz lesz a hangja, mint a Dead Space 2-3-ban. A másik, hogy Mr. Clarke nem csak néma az eredetiben, de teljesen máshogy néz ki. Túl sok figyelmet az arcára ne fordítottak az első részben a készítők, mert egyrészt a játék végéig nincsenek átvezető videók, másrészt csak az elején és a végén nincs Isaac sisakban. Ám ezen a két ponton nagyon is látszik, hogy nem ugyanaz az ember. Ez a kettő most helyre lesz rakva, plusz - ami szintén jót fog tenni a kontinuitásnak -, hogy a zéró G-s repülő funkció is bekerül, amit már csak azért is díjazok, mert egyrész, reálisabb, hogy egy űrutazó nemzet olyan űrruhát készít, ami szabad mozgást tesz lehetővé súlytalanságban, pláne, ha a viselője feladata, hogy űrhajót javítson, akár a burkolaton kívül is. Másrészt, hülyét kaptam attól az ugrálós megoldástól. Emellett valószínűleg az irányítást is megcsinálják rendesen, ami legalábbis PC-n iszonyú nehézkes és kényelmetlen volt. Főleg nekem, aki a nyilakhoz van szokva, de a Dead Space-ben nem lehetett átkonfigurálni így a billentyűzetet, a WASD-re kényszerítettek rá, amit utálok. Szóval ezzel a Dead Space szerintem végre rendesen hozzákapcsolódik a trilógiához, nem fog úgy kilógni. Főleg, hogy a készítők most már olyan dolgokat is beletesznek, amik előre utalnak a következő három részre, ami még szorosabbra fűzi majd a kapcsolatot. Ezután már csak az kéne, hogy a 2-3-at remastereljék (azoknak az elég lenne), és elérhetővé tegyék mindegyik részt nem csak PC-n, de Xboxon és Playstationon is.

Az egésszel egyetértek, de ez az, amire amúgy gondolok is. Hogy ilyen átalakulás lesz, a pazarló civilizáció vége, és talán beáll egy gondolkodó civilizációs trend. Az ilyen családon belüli több autó vagy az évenkénti mobilcsere és társai engem is a sírba tudnak tenni, és remélem, hogy az ilyenek megszűnnek. Az emberek többsége beállhatna arra, hogy csak azt veszi meg, amit ki is használ és azt hosszú időre meg is tartja - a gyártók meg lehetővé tehetnék, hogy hosszú ideig működjenek. És szerintem ezt is meg kéne tanítani az embereknek, hogy mérlegeljék, mi az, amit tényleg kihasználnak. Mert van olyan, hogy a családon belüli két autó tényleg hasznos.

Tehát a pali lényegében megjósolta, hogy 30 év múlva nem úgy fog kinézni a civilizációnk, mint ma. Ehhez aztán nagy tudomány kell. Harminc évvel ezelőtt sem úgy nézett ki, mint ma. A kormányok folyton változnak, átalakulnak, átnevezik őket, ideológiát váltanak, ez így megy már több ezer éve. Ha az emberiség túlélte a korábbi birodalmak átalakulását/összeomlását, túl fogja élni a mostani birodalmak átalakulását/összeomlását is. A földi természetre meg ez hatványozottan igaz.