Dzséjt

Fury-t senki sem ölheti meg bűntetlenül. Bármi, amit Nick kap, azt kétszeresen adja vissza. Lásd Thanos esetét. Csak egyszer ölte meg Fury-t, erre kétszer is kinyiffantották a vén Titánt. Az Ms. Marvelt nekem is, mert olyan maradandó élményt nyújtott, hogy csak arra emlékszem, hogy láttam...

Oké, ez a The Marvels még érdekel is. Nem ismerem a Secret Invázió (:D) sztoriját, szóval csak tippelek, de lehet, hogy a sorozatban még lesz olyan csavar, ami okán ezt meg merték játszani. Elvégre Fury-ról van szó, aki volt már halott papíron és a valóságban is, volt, hogy ő volt ott, aztán kiderült, hogy mégsem ő volt ott, mert ő valójában az űrben nyaralt Tahitin (ami egy varázslatos hely), a macska, ami kivájta a szemét, nem is macska és amúgy sem az kaparta ki a szemét, hanema kree-k, stb. Fury esetében érdemes kivárni mindennek a végét, hogy megtudjuk, mi az igaz, ami nem igaz, és mi az, ami sosem történt meg, miután megtörtént.

Bármennyire is bírom Calt és tartom kiváló karakternek, aki bizony a Survivorrel alaposan kinőtte magát, Lando az a figura, akit az OT főhősei közül egyedüliként nagyon kedveltem, hamar a kedvencemmé vált és máig az. Sármos, simlis, nagydumás, nagypályás - ő nem éri be egy kis csempészkedéssel, hanem lebegő bányászvárosokat nyer el kártyán. "Fair and square." Bár a Solo vagy éppen az ep9 nem mélyítették el túlságosan a karaterét, mindkét filmben hozta a Lando-minőséget, hiába játszotta az egyiket az egészségi állapotát tekintve már finoman szólva sem fitt Billy Dee Williams, míg a másikat a szerepben zseniális Donald Glover. És akkor még ott A Sithek árnyéka, amely igazán elmélyítette a karaktert és nagyon sok pluszt adott Lando ST érabeli életéhez. Mi több, ennek hála érthető, miért maradt távol mindentől az ep9-ig, és miért dekkolt a Pasaanán (illetve, technikailag ez már a filmhez kiadott enciklopédiából kiderült, de a könyv az, ami megalapozta és kibontotta, ezáltalá érthetővé és elfogadhatóvá tette ezt - a könyv előtt én személy szerint légből kapottnak és elfogadhatatlannak tartottam ezt a sztorit, főleg annak tükrében, hogy a film semmivel sem támasztotta alá; szóval már csak ezért is hálás vagyok A Sithek árnyékának). Apropó, itt jegyezném meg, hogy a Celebrationön remek volt élőben látni Billy Dee-t, még ha a Jedi-panelen úgy is festett, mint akinél vagy túlságosan jól hatottak a gyógyszerek, vagy még nem eléggé hatottak. Mivel a panel után a Live Stage-re jött, ahol sokkal élénkebb volt, talán az utóbbi az igaz. De azért élőben tényleg látszott rajta, hogy az öreg kor már csúnyán hat rá. Bár ha azt veszem, hogy még így is elutazott Londonba Los Angelesből és kétszer is fellépett, azért na, le a kalappal előtte. Szóval Lando.

Egy újabb csata, amit a zseniális taktikus, Grievous tábronok elveszít?

Pedig épp a Rebels mutatott rá arra, hogy van benne (is) potenciál: HERA: Or maybe because she dosen't have the Force, you don't belive she can do this? KANAN: No. The Force resides in all living thing. But you have to be open to it. Sabine is blocked. Her mind is conflicted. Ez persze még nem jelenti azt, hogy Sabine-nak Erőhasználóvá kellene válnia (alapból én sem szeretném, de ez is egy érdekes út lenne - bár felvetne néhány újabb kérdést az ST tükrében), ugyanakkor a Rebelsben látottak jó kiindulópontnak számítanak ahhoz, hogy akár erre az útra is ráléphessen. A fénykardot már abban a sorozatban is jól tudta használni, ezt nem kell Ahsokától újra megtanulnia, legfeljebb gyakorolnia kell még. Talán az sem véletlen, hogy a sötét kard és Ezra fénykardja is nála kötött ki - ahogy az Erőhasználó Maz Kanata valószínűleg nem véletlenül nyomta épp Finn kezébe a fénykardot, úgy ugyanígy lehet, hogy Ezra sem véletlen hagyta Sabine-nál a saját fegyverét. Elvégre, a csajnak alapvetően nincs rá szüksége, mivel egy kétlábon járó fegyverarzenál, a fénykard meg biztonságosabb helyen lett volna a Ghoston, ha csak azért hagyta hátra Ezra, nehogy Thrawn elkobozza. Az is magyarázható, hogy nem tanították korábban. Egyrészt, ahogy Kanan rávilágít, Sabine sokáig nem nyílt meg, így nyilván nem is mutathatott jeleket. Másodsorban Kanan Ezráig arról sem akart tudomást venni, hogy ő valaha Jedi volt, Ezrával is sokáig vacilált, aztán meg ott volt neki a padawanja. De ki tudja, mi lett volna, ha befejezi Ezra képzését. Talán folytatta volna Sabine-ét.

Az nem Sabine, hanem Ezra második kardja a Rebels-ből, amit Sabine-nál hagyott az utolsó részben.

Remélem nem.

Az ott nem macska.

Grievous, mert, ha ő megszólal, az cool. Ha C-3PO szólal meg, az idegesítő. Bár egy dolog közös bennük. Mindkettő hajlamos elhagyni a csatateret fokozott tempóban.

Bármennyire is bírom Landót, tény és való, hogy engem is nagyjából hidegen hagy ennek a szériának a sorsa. Ami mondjuk nem meglepő, mivel amúgy sem tudunk róla semmit.

A The Mandalorian és a The Book of Boba Fett után mit nem lehet ezen érteni? Főleg, hogy a Rebels epilógusa is egyértelműen az ep6 után játszódik, amiben Ahsoka és Sabine találkoznak. És hát már a trailerben és külön képen is ott a jelenet, ami finoman szólva is azt sugallja, hogy megkapjuk élőszereplős formában annak az epilógusnak a Sabine-Ahsoka részét. Plusz alig 8 nappal ezelőtt mondták el, hogy a sorozat párhuzamosan fog menni a The Mandalorian 3. évadával, itt, ebben a topikban is le lett ez írva, még csak nem is kell sokat visszaolvasni. Szóval ezután mit nem értesz? A szánkban van rágva, hogy a Mandoverse részeként (amit szintén elmondtak már párszot) azoknak a sorozatoknak az idejében fog játszódni, vagyis 5, bár most inkább már 6 évvel az ep6 után. Hogy lett volna már ez jobb az ep4 előtt, amikor az egész Mandoverse, de még a Rebels legvége is az ep6 után játszódik? Alig pár hónap telik el a Lothal felszabadítása és a yavini csata között, ami távolról sem rengeteg idő.

Akkor nézzen OT-t, ST-t, Andort, The Mandaloriant, The Book of Boba Fettet, Solót, TBB-t vagy Rogue One-t, azokban alig akad vagy egyáltalán nincs. Aki ennyi széria és film között nem találja meg a fogának valót, az vagy nem keresi, vagy k*rvára nem a Star Wars franchise-ban kéne kutakodnia.

Úgy érzem, ez a jelenet az egész mérkőzést össze fogja foglalni...

Bail, mert finoman megfogalmazva is k*rvára kibeb*szottúl cefetűl rohadtul szimpatikusabb, mint a lázadás Darth Vadere.

Most van a veszprémi bornapok, én meg nem értem, miért van mindenből kettő itthon, akár hányszor hazajövök. Pedig alig iszunk egy borfajtából, és direkt minden pultnál csak egy pohár bort iszunk (hazugság, olyan k*rva drágán adják a decit, hogy inkább felszívtuk a közeli dohánybolt rosekészletét, de erről pszt!).

Amikor egy Jurassic Park Facebook csoportban ez jön szembe veled, tudod, hogy még van remény. Rose-val átitatott szabadfordításban: "Amikor elkezded nézni a TLJ-t attól félve, hogy a Star Wars öröksége tönkre lett téve, aztán a moziból kijövet rájösz, hogy a félelmed megalapozatlan volt, és Rian Johnson egy lenyűgöző új filmet alkotott kiemelkedő csavarokkal, fordulatokkal és karakter fejlődéssel."

Ez volna a cél, a vidámság.

Ugyan a kánon Thrawn könyvek közül még csak egyet olvastam (illetve az összes legendabelit), és a Rebels-ben nagyon bírtam a hűvös, logikus, pragmatikus katonát, mégis Dinre szavazok, mert ő áll közelebb hozzám. Nagyon tetszik, milyen szép ívet ír le a karaktere, hogyan válik egy szűkszavú, csak a feladatával foglalkozó, magányos farkasból hű barát, lojális vezető és odaadó apa. Emellett a páncélja nagyon király, remek harcos, és van egyfajta humora is. Bár kicsit konzervatív a vallását tekintve, ezt leszámítva számomra az SW egyik kedvenc karaktere lett, aki még ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy Bo-Katan megváltozzon.

Attól függ, mennyire élénk az a kék. Szerintem itt is inkább csak azért lidérces vagy szokatlan néhány embernek, mert természetellenesen élénkzöld Hera szeme. Ahsokánál ugyanezt senkitől sem hallottam még. És hát a filmtörténelem során sokan viseltek kontaktlencsét a szemszín megváltoztatásához, mégsem tűnt fel. Egy szimpla, természetes színű kontaktlencsét viselő ember nem bizergeti meg az ember hátán a szőrszálakat. Alapvetően Ezránál, mivel ember, nem indokolja semmi a természetellenesen élénk szemszínt. Persze Heránál sem indokolta, de ott valamiért úgy döntöttek, kiemelik. Talán azért, mert néha a twi'lekeknek amúgy is ilyen a szeme, Bib Fortunáé szintén elég hátborzongató volt. Meg annak a mutáns Orn Free Taa-nak sem teljesen természetes a szeme a filmekben (bár azon a krapekon semmi sem az a négy lekuval és azzal, hogy mindkét kezén csak négy ujj van).

Szóval szerinted volt egy inkvizítor a Chimera fedélzetén, aki semmit sem csinált, miközben egy Jedi padawan volt a hajón. És ha már úgyis ott volt, Palpatine inkább royale guardokat küldött azért, hogy megöljék Ezrát, nem a fénykardforgató, Erőhasználó Jedi vadászt, akinek úgyis ez a dolga. És, miközben Ezra végigzúzta a hidat, addig ugyanez az inkvizítor szintén nem csinált semmit. Teeeeljeseeeen logikus! Eddig a legjobb tipp, amit olvastam, hogy ez a Nyolcadik Fivér, aki túlélte a zuhanást a Malachoron, és csak mostanság tudott kijutni, s csupán bosszúból vadászik Ahsokára.

Miért ne lennének jelentősek? Tudtommal ezek is pénzbe és időbe kerülnek, nem is kevésbe, és ezeknek is pénzt kell termelniük, hogy ne legyenek veszteségesek.

Hm... Tuti két Marrokkal fogja a fénykardot.

Talán ez az első olyan, ami tényleg feladta a leckét. Bo-Katan előélete miatt kevésbé szimpatikus, mint Sabine, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nagy léptekkel indult el a megváltás útján, és olyan emberré vált, aki szerintem gondolkodás nélkül harcolna azzal a terrorista némberrel, akit a TCW elején láttunk. Az ugyanis a mandalore nép széthúzásáért és leigázásáért harcolt, míg későbbi énje már az egységes Mandalore-ért küzd, és vezetni akarja a népét. Az is vitathatatlan, hogy Bo-Katan az egyik legszínesebb életúttal bír, amit háborúk, veszteségek és hatalmas tragédiák tarkítanak. Mindezt Sabine-ról még nem mondhatjuk el - az ő életében még vannak olyan homályos foltok, amik amúgy pont Bo-Katanhoz köthetőek. Miképpen élte meg azt, hogy az a nő tehet a Mandalore nép majdnem teljes kiirtásáról, akit ő juttatott hatalomra? Mi a helyzet a családjával? Élnek még a szülei és a testvére? Van még otthona? És egyáltalán, hogyan élte meg Mandalore pusztulását? Ezek fontos kérdések, amikre remélem az Ahsokából választ kaphatunk. De éppen ezért, most az én esetemben is veszít Bo-Katannal szemben. Talán az Ahoska után másképpen fogok vélekedni róla, de jelenleg Lady Kryzre-re voksolok, alapos megfontolás után.

Vegyes érzéseim vannak ezzel a résszel kapcsolatban. Az indítás kicsit fura, főleg C-3PO és R2-D2 megjelenése. Máig nem világos, hogyan került az Alderaani Krályi Ház két droidja a lothali Maketh Tua miniszter szolgálatába. Miért pont erre a két droidra kellett ezt a megbízást rátestálni? A lázadásban nincsenek más droidok? Ráadásul a rész egy pontján C-3PO újabb karakter mélypontot ér el azzal, hogy ráhívja a Birodalmat hőseinkre. Ez egyrészt ostobaság a részéről, másrészt, karakteridegen. Akármennyire nem szeretem C-t, még a legrosszabb pillanataiban sem fordult volna a Birodalomhoz segítségért. Szóval úgy éreztem, hogy R2 és 3PO szerepe ebben az epizódban roppant erőltetett. Ez már csak azért is bosszantó, mert a nagy egészt tekintve R2 sztorija fontos. Általa kapunk bepillantást abba, hogyan épül az a lázadó hálózat, amiről Mothma és Luthen beszélnek az Andorban, aminek első szezonja ugye nagyjából ugyanakkor játszódik, mint ez az évad. És ki tudja, talán pont ez az oka Bail távolmaradásának is. Amíg Mothma és Luthen viszik a boltot a Coruscanton, addig Bail a Galaxist járja, hogy beszervezze a hálózatba és összehangolja a még hátralévő sejteket, mint a Szellemek. Szóval már csak emiatt is fontos ez a szál, ez a rész, Bail Organa megjelenése. És ebből tudhatjuk, hogy a Ghost legénysége ezután lett a nagyobb lázadás része, Fulcrum is valószínűleg ezután vette fel a kapcsolatot Herával és Kanannel. Az epizód második fele Zeb karakterének is nagyon fontos, hiszen itt derül ki, milyen sorsra jutott a faja. Ez kicsit érthetőbbé teszi, miért olyan bosszús. Ami viszont számomra erélyesebb volt, az Kallus karaktere. Nem titok, hogy idejekorán elkezdtem támogatni az ötletet, hogy álljon át a Lázadók oldalára, aminek később már van alapja. Itt viszont még baromira nincsen. Itt ez egy kegyetlen kis sz*rházi. Lerúgott egy rohamosztagost az előző rész végén. Komolyan, nagy ügy. Az a szegény, szerencsétlen rohamosztagos pár perccel azelőtt két gyerekre fogott sugárvetőt, akik közül az egyiket rabszolgának küldték a kesseli fűszerbányába (ami Hera szavai szerint a halálos ítéletet jelenti egy wookiee számára). Simán megérdemelte, hogy megdögöljön, akármilyen okkal is küldték a halálba. Itt viszont Kallus egész ténykedése egy szörnyeteget fest le. Szándékosan kihívja Zebet, mintegy azt a képet lefestve, hogy ki nem állhatja ezt a fajt és imádja irtani őket. Henceg azzal, hogy vette el egy kinyírt gárdistától a bo-fegyvert, hogyan adott parancsot a disztruptorok használatára, és képes lenne kéjes élvezettel kinyírni Zebet, ha Ezra (továbbra is minden képzés nélkül!!!!!!!!!!!) az Erővel el nem hajítja. Szóval Kallusról mindez nem fest túl szimpatikus képet, és a később megismertek tükrében is finoman szólva problémásak az itteni kijelentései. Ad egyfajta jellemrajzot róla. És azért na, ha egy ilyen karakter eljutott innen oda, ahová, akkor tényleg nem lehetetlen, ha mondjuk egy Dedra is pálfordulna valahol, valamikor, valamiért - még ha azt én sem díjaznám. Ugyanakkor Kallus is azon karakterek közé tartozik, akik tényleg képesek teljesen más személyiséggé fejlődni. Ilyen Bo-Katan, Darth Vader vagy most már Dooku gróf is. Emellett tetszik, hogy itt jelentek meg olyan dolgok, mint a később néhány rész erejéig központi világgá váló Garel, és az RX-szériás pilóta droidok vagy éppen a Star Commuter 2000 utasszállítók, amik később is szerepet kapnak olyan alkotásokban, mint a The Mandalorian vagy a The Rise of Skywalker. Mindent összevetve, az epizód elejét nem nagyon szívleltem, de a végét nagyon erősnek érzem Zeb és Kallus szála, illetve azért, mert bepillantást nyertünk a lázadó hálózat építésébe, ami a nagy egész egy fontos kapcsa.

Bár az elmúlt években sokszor és sokféleképpen láttam már a Rebels című sorozatot, szerintem - legalábbis, ha jól emlékszem - amióta befejezték, sosem néztem meg egyben az egészet úgy, hogy rendesen oda is figyelek rá - tehát nem munka közben fut, és csak az érdekesebb részekre figyelek oda, ahogy legutóbb "megnéztem". A közeledő Ahsoka viszont jó apropó arra, hogy így is megtekintsem. Tegnap éjjel neki is fogtam, az első két (Disney+ számlálás szerint három) részt tudtam le. És szándékomban áll írni is az epizódokról, így legalább magam előtt is számot vetek, hogy mit gondoltam a részekről korábban, és mit most. Nos, a nyitás, a Spark of the Rebellion továbbra is tetszik. Érdekes, hogy az új nyitány a Főinkvizítorral és Darth Vaderrel először tetszett. Aztán pár éve, az utolsó rész után úgy éreztem, elszúrták ezzel a sorozat keretét, és így már nem rajongtam annyira érte. Most újabb pálfordulás történt az ügyben, mert most megint jobban tetszett ez a kezdés. Talán azért, mert leülepedett az utolsó rész, és ráeszméltem egy tágabb keretre. De ezt majd később, az utolsó epizódnál részletezem. Most legyen elég annyi, hogy bejön a sötétebb nyitás, már csak azért is, mert maga a rész könnyed kaland, néha gyerekes, butuska párbeszédekkel (gondolok itt arra, hogy öt perc alatt féltucatszor hangzik el a "ki vagy?" kérdés). Ami nem teljesen egyeztethető össze a Birodalom komor, elnyomással teli érájával. És hát na, egy Andor és egy The Bad Batch után ez elég komolyan szembetűnő. Azért egy Dedra Meero vagy egy Rampart után a sunyi Aresko és az extrém ostoba Grint nem túl meggyőző. Kábé mint két középiskolás elkényeztetett zsarnokoskodó gyerek. Szóval ilyen téren már nyitásból megismerni a Főinkvizítort, jó húzás volt. Persze azt azért hozzá kell tennem, hogy ennek a két majomnak is megvan a maga helye és szerepe ebben a sztoriban. Jól rávilágítanak, hogy a Birodalom milyen fajta emberekből állította össze a "zugtiszti" állományt, vagyis milyen emberekre bízták az olyan világvég bolygók utcáinak ellenőrzését, mint a Lothal. Ne legyen túl sok eszük, így nem fogják megkérdőjelezni a parancsot, de legyen erejük vagy hajlamuk a zsarnokoskodásra (legjobb, ha mindkettő, de mint látható, párban állítva is tökéletesen működnek, egymást kiegészítve tesznek ki egy rohadékot). Ilyen tisztek mellett pedig nem csoda, hogy a kezdeti lázadás képes volt a szintjükhöz mérten komolyabb sikereket elérni. Apropó, meglepett, hogy Yogar Lyste már ebben az epizódban szerepel (mondjuk egy baki miatt a haja szőke, amikor legelőször megjelenik, de aztán már a rendes fekete hajával szerepel a többi jelenetben). És persze gyorsan képbe kerül Kallus ügynök, aki kompetensebb figura. Hamar össze is hoz egy csapdát, amibe hőseink belesétálnak, bár gyorsan ki is szabadulnak belőle. Sőt Ezra szökése nevetségesen egyszerű. Eleve simán bedokkol a Ghost egy birodalmi csillagrombolóba anélkül, hogy észrevennék, de addigra Ezra már amúgy szabadlábon jár, hála annak a két csodálatos rohamosztagosnak, akik csak nézték, amint Ezra rájuk zárja az ajtót. Komolyan, én Kallus helyében örökre otthagytam volna őket, kaja és víz nélkül. Ez a szakasz számorma egy kicsit mélypont volt most. Viszont abba is most gondoltam csak bele, hogy Sabine simán kinyírhatta volna Ezrát. Amint a Ghost felszállt, Sabine felrobbantja a Gozantit - még mielőtt Zeb egyetlen szóval is utalt volna arra, hogy Ezra ott maradt. K*rva nagy szerencse, hogy Kallus elvitte a Gozantiról, vagy Sabine vélelten megölte volna Ezrát, hála Zebnek. A lasat ezzel most finoman szólva is leértékelődött bennem. Már eleve döcögősen nyit azzal, hogy otthagyta Ezrát és később nem csak nem akaródzik szólni erről, de lényegében a sorsára akarja hagyni azzal, hogy ő csak egy gyerek, a Birodalom biztos nem fog vele rosszúl bánni. WTF? És ezt olyan mondja, akinek a faját kis híján kiirtotta a Birodalom, vagyis a gyerekeket is lemészárolta... NORMÁLIS VAGY, ZEB? Kész szerencse, hogy tudom, Zeb mennyit fejlődik a sorozat folyamán, főleg az Ezrához fűződő kapcsolata, így azért nem fogok rá végig ferde szemmel nézni, de azért ez, amit itt leművel, elég meredek a sorozat egyik pozitív hősétől. Persze remek alap a karakterfejlesztésre. De, ha már a főhősökről írok, Ezra, Kanan és Hera remek alapozást kapott. Tetszik, hogy Ezráról nagyon gyorsan levehető, hogy Erőérzékeny, sőt bár azt sem tudja, mi az az Erő, egész aktívan használja. Ezt korábban is nagyon szerettem, sokszor elő is hoztam például akkor, amikor valaki azzal próbálja igazolni, hogy Rey sz*r karakter, mert képes magához vonzani a fénykardot. De Ezrával minden rendben, annak ellenére, hogy egy fegyverekkel teli ládával képes helyből felugrani egy több méter magasan lebegő űrhajóra, holokronokat nyit ki anélkül, hogy odafigyelne rá, megérzi egy Jedi jelenlétét, másodpercekre előre a veszélyt is, képes rálelni egy elrejtett fénykardra (amikor Rey csinálta ugyanezt, a reakció: FUCKING MARY SUE!!!) mindezt úgy, hogy az Erőről ekkor még nem is hallott. Ezrával kapcsolatban az is nagyon érdekes, hogy tényleg eléggé önző karakter még itt. Ha már szóba került Rey, kettejük között másképpen is párhuzamot lehet vonni. Mindkettő szülők nélkül nőttek fel az utcán boldogulva (még ha Rey esetében az utca dűnéket és romos folyosókat jelent), ám Rey még így is önzetlenül kisegíti a bajba jutott BB-8-et, míg Ezra kirabolja azt, akin látszólag segített. Aztán Rey segít Finn-nek, miközben Rey elég sokáig ódzkodik attól, hogy segítsen a Ghost csapatának. Herának elég sokáig kell győzködnie, hogy menjen és figyelmeztesse a csapdába sétáló csapatot, és Ezra még ez előtt feldobja azt az ötletet, hogy meneküljenek ketten el. Szóval itt is sikerült a maga módján egy eléggé unszimpatikus srácot megalkotni, de akárcsak Zeb esetében, ez szintén remek alap a karakterfejlesztésre - ami már ebben a részben elkezdődik, hiszen Hera és a Tarkin Town-ban történtek már most elkezdik formálni Ezra jellemét. Kanan és Hera kapcsolatát is gyorsan fixálták az írók, amin szintén meglepődtem. Emlékeztem arra, hogy Hera többször is "love"-nak szólítja Kanant, de arra nem, hogy lényegében már az első mondatában így hivatkozik rá. A jövő ismeretében most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ők már ekkor is együtt voltak. Anyai pozíciója is komolyan ki lett itt emelve, lényegében ő az, akinek hála Ezra a fedélzeten marad. Kanan hozzá képest kicsit lagymatagon indul, de a végére nála is érezhetően megjelennek a szilárd alapok. Nagyon erős jelenet, amikor aktiválja a fénykardját a birodalmiak előtt, ezzel mintegy félretéve az epizód első szakaszában mutatott laza, kaján, cowboy imázst. Aki viszont egyáltalán nem kap teret, az Sabine, róla lényegében semmit sem tudunk meg az epizódból, azt leszámítva, hogy aggasztóan nagy hajlama van a dolgok felrobbantására. Na meg ő is simán lemond Ezráról, plusz elég fura, hogy "kölyöknek" hívja Ezrát, miközben csak három év a korkülönbség köztük. Tehát azért némi önteltség itt is megvillan, ami jó, mert fontos alapja a karakterének, hiszen általa is elismert, hogy ez vezetett ahhoz a rémes hibához, amit elkövetett a múltban. Ugyanakkor érezhetően Sabine kapta a legkisebb figyelmet a sorozat nyitóepizódjában. Ami a látványt illeti, bár már érezhetően megkopott, főleg a későbbi évadok tükkrében, és láthatóan nem kapott annyi pénzt, mint amennyit a TCW vagy a The Bad Batch - az utcán rohangáló klónok, vagy a birodalmi tisztek, akiknek az orráig le van húzva a sapka, hát ilyen azért nincs az említett sorozatokban -, szerintem még ma is korrekt. Lothalnak megvan a hangulata, a Ghost szép és részletes, és szerintem a karakteranimációk is rendben vannak. Amivel viszont most nem voltam elégedett, az a zene. A sorozatnak megvan a maga zenei világa, ennek viszont itt nyoma sincsen, Kinner minden jelentős eseménynél az OT zenéit használta fel, néha egy az egyben. Ez régen nem zavart, de most roppantul. Valószínűleg főleg azért, mert tudom, hogy remek saját zenéi vannak a szériának, és kicsit méltatlannak találtam ezt az OT majmolást. De hát ez sajnos annak az időszaknak a hozadéka, amikor be kellett vonzani valamivel a PT heatereket. Mindent összevetve, a Spark of the Rebellion szerintem még mindig jó nyitány. A későbbi epizódok persze már itt-ott árnyékot vetnek rá, plusz én is változtam az évek során, így néhány apróság máshogy csapódott le, mint annak idején. De ez nem baj. Egyrészt azért, mert ez is mutatja, hogy a sorozat pozitív irányba fejlődött, ahogy haladt előre, és önmagában ez a rész is elég erős ahhoz, hogy még így is beszippantson. Mert annak ellenére, hogy hajnali 1 volt, még azért előhozta azt a jól ismert érzést: "meg kell néznem még egy részt". Szerk.: elfelejtettem megemlíteni, hogy a kesseli szakasznál eszembe jutott a Solo, hogy ott még részben a Pyke-ok uralták a bolygót, itt meg látszólag már teljes a birodalmi ellenőrzés. Korábban is úgy gondoltam, hogy ez pont a filmben történtek miatt alakul így.