Dzséjt

@csoli1138 Igen, most, tőled.

Ez mondjuk nagyon jó lenne, mert jelenleg egy gerincetelen, aljas tetű képét festi le, aki gyerekeket használ ki és árul el, most meg mit sem sejtő polgárok ellen vezet elvtelen, öldöklésre kész kalózhadat. Ha mégis azt az utat választják, hogy ez Jod megváltás sztorija is lesz, akkor alaposan ki kell bontani a karaktert, mert innét átugrani oda, hogy újra, és ezúttal valóban a gyerekek oldalára áll, hát finoman szólva is hiteltelen lenne.

Utólag már én is örülök ennek, de az ep9 előtt nem tudtam volna elképzelni, hogy visszatér és szerettem volna, ha végig gonosz marad. Persze akkor lemaradunk az SW egyik legszebb jelenetéről is, szóval nem lett volna jó csere. Szerencsére Kylo Renen kívül is van még épp elég gonoszként megismert és elbúcsúztatott karakterünk.

Ő már megvan SM-33 képében, aki hideg logikával, vas fegyelemmel és rendíthetetlen nyugalommal kezel minden helyzetet, plusz mindig elkallódik valamerre.

Szóval megvan Scotty, Chekov, Sulu és Kirk. Még kell egy McCoy és egy Uhura a csapatba.

A Battlefrontnak is lett második része, pedig az sem aratott osztatlan sikert. Az is csak nyögve-nyelősen teljesítette a kitűzött célt (13 millió eladott példány a 2016-os üzleti év végére), ráadásul rosszabb kritikákat kapott a szaksajtótól, mint az Outlaws, míg a játékosoknál egyértelműen negatív volt a megítélése. Rengeteg kritka érte a játékot amiatt, hogy nem sokkal volt több, mint egy reskinezett Battlefield 4, az sem nyerte el a rajongók tetszését, hogy csak az OT-ből merítkezett (később DLC formájában még hozzácsaptak némi ep7 és RO tartalmat, de ezzel sem lett jobb a helyzet), az egyjátékos kampány hiányát is rengetegen felrótták, és szinte mindenki kritizálta amiatt, hogy a játék tulajdonképpen csak egy váz, a tartalmat DLC-k formájában kellett megvenni hozzá. A Battlefront 2 nem véletlen lett olyan, amilyen. Már volt egyjátékos kampány, a PT-től az ST-ig merítkezett (nem csak a multiplayer, de a single player is), kétszer annyi játékmód volt benne kezdetben, mint amennyi az első részben összesen, és végre tartalmazott egyedi játékmódokat is, nem csak a Battlefieldekből újrahasznosított ötleteket. Persze a BF2 is botrányba torkollott, de az már nem a játék minősége, hanem az EA pofátlan üzleti húzása miatt történt (a híres loot boxok szégyentelen túltolása). Megjegyzem, a BF2 sem tudta teljesíteni a kitűzött célt emiatt, nem sikerült eladni a 10 millió vágyott példányt az üzleti év végéig. Plusz a Disney elvette az EA-től az exkluzív jogokat, onnantól kezdve készíthetett más stúdió is Star Wars játékot, szóval az Outlaws lényegében a Battlefront 2 botrányának köszönhető, meg annak a ténynek, hogy a cég több év alatt csak két rossz szájízt hagyó Battlefrontot, meg egy kukázott projektet tudott felmutatni. Köszi, EA! Megjegyzem, az Outlaws is csak az üzleti félévet lőtte mellé, azt még nem tudni, hogy a 2025-ös üzleti évet hogyan zárja. Június 30-ig még simán elérheti a célt. A jó szájhagyomány sokat segíthet (ugye még csak én is most szálltam be a költségvetésbe ), a DLC-k is boostolhatják. Illetve még érdemes hozzátenni, hogy a Disney anyagilag itt nem kockáztat nagyot, hiszen az a cég csupán a licencet adja, a fejlesztés és a terjesztés költségének oroszlánrészét a Ubioft állja. Pénzügyileg ők vesztenek, ha anyagilag bukik a játék. A Disney-t jobban fenyegeti a presztízsveszteség, egy rossz játék vagy egy elhibázott üzleti stratégia ugyanis meggyengítheti a Star Wars márka értékét. Ezért is volt az, hogy amikor kitört a botrány a Battlefront 2 körül, ráadásul pont pár héttel a The Last Jedi premierje előtt, akkor a Disney csak-csak megcsörgette Andrew Wilsont, az EA akkori főnökét és meglengették az ujjukat szigorú pofával és azt mondták, hogy ejnye-bejnye. (Egyes hírek szerint maga a Magasságos Jóisten, Bob Iger hívta fel egy kései órán - ezt úgy képzelem el, ahogy Zorg beszélgetett Mr. Árnyékkal az Ötödik elembben -, mások szerint "csak" Jimmy Pitaro, a Disney fogyasztói termékek és az interaktív média részlegének főnöke kereste fel.) A Ubisoftot viszont még nem húzták f*szra, ami nem csoda, hiszen az anyagi oldaltól eltekintve az Outlawst a szaksajtó pozitívan értékelte, és a játékosok körében is egyre pozitívabb a fogadtatása. És még egy adalék: nem tudni, hogy a Ubisoft hány évre vásárolta meg a Star Wars licenc használatát. Általában ezek minimum tíz évre szólnak, hiszen egy videójátékot összerakni, pláne manapság, nem két perc. 3-5 év legalább kell. És persze az SW IP baromira nem olcsó mulatság. Szóval, ha csak nem akarnak ülni rajta, és hagyni, hogy a bele invesztált pénz lefolyjon a klotyón, akkor kénytelenek új játékot készíteni. Az persze már jó kérdés, hogy Outlaws 2 vagy totál új program lesz-e, de a Ubisoft mániákusan gyártja a folytatásokat, így inkább az előbbire tippelnék.

Én megszerettem Kay Vess-t, Nixet és ND-5-öt, így nem szívesen engedném el őket. A GTA formulát amúgy sem nagyon szeretem, főleg, hogy univerzumot is váltottak, a GTA4-5 már nem abban a világban játszódik, mint a korábbi játékok. Persze itt ettől nem kell tartani, de alapvetően nem szeretem, amikor egy folytatás más karakterekkel operál. Mondjuk, ha nagyobb időt ugrunk, mondjuk a hidegháborúba, vagy vissza a klónok háborújába, esetleg az említett nihil konfliktushoz, akkor el tudnám fogadni. De én mégis inkább Kay kalandjait folytatnám. A fogadtatás... Hát az jó kérdés. A sajtótól alapvetően pozitív kritikákat kapott, és bár volt egy jó nagy utálkozás a hangos "rajongóktól", szép lassan kiderült, hogy a legtöbb puffogó nem is játszott vele, és egyre inkább elterjedtek a pozitív vélemények, meg a figyelmeztetések, hogy nem szabad hallgatni a hőzöngőkre. Ugyanakkor a Ubisoft maga csúnyán zakózott a játékkal anyagilag. 15 százalékkal kevesebbett hozott a konyhára, mint az Assassin's Creed Mirage, pedig 30 százalékkal többe került az Outlaws fejlesztése. A Ubisoft részvényeit 10 éves mélypontra dobta, És nagy mértékben az Outlaws-nak köszönhető, hogy a stúdió 19,6 százalékos bevételcsökkenést produkált a 2025-ös első üzleti félévben. 271,8 millió eurós működési veszteséget eredményezett. Szóval anyagilag ez a játék k*rva nagyot zakózott. Mondjuk részben a Ubisoft is hozzájárult azzal, hogy Steamre csak később engedte ki, PC-n eredetileg csak az Epic Games Store-ban és a Ubisoft Connecten lehetett megvásárolni. Erre amúgy valószínűleg ők is rájöttek, mert az Assassin's Creed Shadows esetében már megváltoztatták hasonló terveiket, és ott a Steamre is a megjelenés napján adják ki, pedig itt is késleltetni akarták. De a Steam még mindig a legnagyobb PC-s digitális szoftverpiac, szóval hiába szopkodják a saját f*szukat és fekszenek le az Epic-nek is, a Steamre nem kijönni akkor is nagy érvágás. A másik meg ugye az, hogy manapság egy lelőhetetlen csoportnak b*szottúl nagy a pofája, ha Star Wars-ról és/vagy Ubisoft játékokról van szó, sokan meg hallgatnak rájuk. Ami valószínűleg szintén nem tett jót a kezdeti eladásoknak. Valószínűleg lassan, de biztosan be fogja hozni az árát, de az a negyed- és féléves jelentésekben nem fog jól kinézni. Talán az üzlet év végére már jól fog állni - mondanám, hogy a Shadows javíthat, de annak sem kisebb a negatív visszhangja, szóval lehet, hogy az még az Outlaws-nál is nagyobbat fog zakózni. Ugyanakkor a Ubisoft nem általlik folytatni a rosszúl teljesítő játékokat is. Lásd a megannyi Assassin's Creedet, a Watch Dogsokat, a Far Cry-okat, a Drivereket, a megannyi Tom Clancy nevével fémjelzett műveket.

69 óra 50 perc alatt a fősztori végére jutottam, már csak néhány mellékküldetés, felfedeznivaló, meg pár sabacc játék van hátra. Meg a DLC, de azzal lehet, hogy már megvárom a második kiegészítőt is, hogy újra kicsitt több időre merülhessek el az Outlaws világában. Nagyon tetszett a játék, és hajlok abba az irányba, hogy ez mostantól a kedvenc Star Wars videójátékom. A szabadság, a hangulat, a karakterek, a rengeteg tenni való, fefeldezni való, de még a sztori is ott van a szeren, ami a végén pár meglepetést is tartogatott nekem. Sajnos nem hibátlan, még most is van néhány komolyabb technikai probléma. Egy alkalommal összeomlott nálam a játék, egy másik alkalommal az egész lefagyott, csak azért nem kellett újraindítanom a PS5-öst, mert kivettem a BD a meghajtóból, így a játék összeomlott. Ha megnyitjuk azokat a ruhaárusokat, amiknél már mindent megvettünk és a "vásárlás" menüpontot választjuk, szintén indíthatjuk újra a játékot, mert akciógomb nem jelenik meg így képtelenség kilépni a boltból (és mivel a játék nem ad arról tájékoztatást, hogy minél van még kapható cucc, ez elég lutri tud lenni). Plusz maradt egy olyan "elrejtett szajré" küldetés (amik során a játék nem mutatja meg konkrétan, hol a cél, hanem nekünk kell kinyomoznunk infókból), amit a program nem könyvelt el teljesítettnek, mert véletlen már jóval azelőtt megtaláltam a szajrét, hogy megkaptam volna róla az első infót. Szóval még van mit javítani, DE távolról sincs olyan sz*r állapotban, ahogy azt a neten lefestik. A Jedi: Fallen Oreder és a Jedi: Survivor sem volt ennél jobb állapotban, az olyan játékok, mint a Batman: Arkham Knight, az Assassin's Creed: Unity, a The Witcher 3: Wild Hunt, a Mass Effect Andromeda vagy a Cyberpunk 2077 pedig ennél sokkal rosszabb állapotban lettek kiadva. Egy mai nyílt világú videójáték átlagos szintjén van, és az a kevés hiba, ami még benne van, talán még egy patch-csel mind javítható. És mindezért bőven kárpótol az egész játék minden szeglete. Nagyon tetszett, hogy a játék nem vezet kéz a kézben végig a küldetéseken, nem írja ki még a 30. órában is, hogy mit kell megnyomni ehhez és ahhoz a cselekményhez, amit addigra már vagy 200-szor megcsináltam, így nyílván tudom (ellenpéldának ott van a Marvel's Spider Man). A fejtörők rendkívül változatosak, nagyszerűen kihasználja a játék készletét úgy az olyan eszközöket, mint a különféle feltölthető vagy felrobbantható generátorok, vagy éppen a hatalmas környezet. Kiejezetten szerettem ezen a téren a Trailblazer eredeti tulajdonosa által hátrahagyott kincsvadász küldetéseket. Amúgy, ezt már írtam, de tényleg baromi jópofa érzés a Skeleton Crew-val párhuzamban játszani ezt a játékot, hiszen itt is kalózok és alvilági figurák vannak, és nem egyszer lehet felfedezni párhuzamokat. A Trailblazer is egy egysedi, különleges hajó, mint az Onyx Cinder, az eredeti kapitánya egy hétpróbás csirkefogó volt. Kay ugyanúgy véletlen szerezte meg a Trailblazert, mint a gyerekek a Cindert. Itt is van kalózok kincse kutatás, bűntanyák, stb. Ennek hála a Star Wars alvilága számomra nem csak alaposan kitárult, hanem meglepő egységességet is mutat. Ami már csak azért is jó, mert az Outlaws és a Skeleton Crew cselekménye között 6-7 év különbség van csupán. A másik, ami nagyon tetszett, hogy mennyire más volt Kay Vess-t irányítani, mint Cal Kestist. Bár mindkettejüknek van egy cuki segítője (Kay-nek az állatkája, Nix, Calnak a droidja, BD-1), amik ráadásul több szempontból is hasonló funkciót tölt be (például távoli kapcsolók elérése), sőt még eszköztárukban is vannak hasonlóságok (Cal az Erővel kinyúlva érhet el elérhetetlen helyeket, Kay a csáklyáját használja), mégis, alapvető különbség közöttük, hogy Kay egy tök mezei ember, zéró természetfeletti képességekkel. Ha csak azt nem számítjuk, hogy kiváló lövész. Cal egy megállíthatatlan terminator Kay-hez képest. Sokszor jutott eszembe egy-egy rosszúl sikerült osonós küldetés alatt, hogy Callal lényegében az egész bűnbandát vagy birodalmi helyőrséget ledarálhatnám és sikerülne a küldetés, Kay viszont az esetek többségében vagy meghalt, vagy kénytelen voltam elmenekülni vele, bukva a küldetést vagy legalábbis addig elhalasztva, amíg lenyugodtak a kedélyek. Szóval még akkor is jobb lopakodni, ahogy azt egy rendes tolvajtól elvárjuk, amikor nem vagyunk rákényszerítve, mert ha kitör a csetepaté, Kay nem biztos, hogy győztesen vagy élve jön ki belőle. A legjobb példa talán az, hogy míg Calt irányítva az ember széles mosollyal, aggodalom nélkül ront neki egy AT-ST-nek, addig Kay-nél egy láda mögött gubbasztva levegőt sem mer venni, nehogy észevegye az a nagyra nőtt fémcsirke. Mert Kay Vestnek szó szerint semmi esélye egy AT-ST-vel szemben. Persze Kay is fejlődik, de ezek az új képességek is inkább a lopakodási képességeiit segítik, a készlet kevesebb része segíti a tűzharcokban. Apropó, kevés játékban tapasztaltam meg azt, amit itt, hogy a karakter nem csak a játékos életét megkönnyítő képességeket kapja meg, hanem a jelleme is láthatóan változik. A The Last of Us ilyen téren élenjáró, és bár talán ahhoz nem ér fel az Outlaws, itt is remekül végigkísérhető, hogyan lesz a kissé bizonytalan, tapasztalatlan, kicsit álomvilágban élő piti tolvajból nagydumás, határozott és céltudatos, világi törvényenkívüli. Baromi jó, hogy az elején még dadog, kínos szövegekkel próbálja leplezni azt a tényt, hogy semmit sem tud a Galaxisról, tudása Canto Bight-ra, azon belül is főleg a munkásnegyedre korlátozódik. A végén meg, nos, hát azt nem kell ecsetelni annak, aki már látta a végét a sztorinak. Amit kicsit bánok, hogy Cantonicán nem lehet túl sokat kalandozni, hovatovább még Canto Bight is korlátozottan felfedezhető. Szívesen bejártam volna azt is legalább úgy, mint Kijimi City-t. Emellett meg tényleg az bosszantott a legjobban, hogy nincs a játékban egy valamire való minimap. Ezt nem is értem, miért hagyták ki, kábé minden nyílt világú játék alapja. Vagy, ha már kihagyták, legalább az útkövető rendszer lenne jobb. A Horizon-játékokban sincs minimap, viszont nagyon szépen tud vezetni a játék, ha kijelölsz egy célhelyet, így biztosítva, hogy az ember ne tévedjen el. Akiván számomra baromira irritáló volt ez, a végén inkább már csak gyorsutazással közlekedtem. A Tatooine-on és a Tosharán, ahol nagy nyílt terek voltak, a mozgást nem korlátozták le ösvényekre, sokkal jobban működött a dolog, azokon a helyeken nagyon kevés alkalommal gyorsutaztam. Ezt leszámítva viszont más kifogásolnivalóm nincs a játékkal kapcsolatban. Ha csak nem az, hogy vége lett. Szívesen eltöltöttem volna még vele jó pár órát, és bár tudom, hogy újra is kezdhetném (most nem fogom, nem jó, ha gyorsan újrakezdek játékot), illetve ott vannak a DLC-k is, utóbbiakkal kapcsolatban már olyan "végjáték" érzésem van. Tudom, hogy ha azokat is letudom, vége. Várhatok a folytatásra, ami vagy lesz, vagy nem. Bár nem tudom, hogy ezt a játékot mennyire lehetne folytatni. A korszak, amit választottak, sok szempontból tökéletes a témához: a Birodalom már levetette a "jóság" álarcát, nyílt terrorral kormányoz, ugyanakkor a Halálcsillag pusztulásával már megindult a lejtőn. Az Uralkodó hatalma meggyengült, így a birodalmi tisztek és az alvilági figurák is szemtelenebbek. Ráadásul az alivlágban is káosz, háború dúl. De maximum még egy év, és itt az új Köztársaság, és bár a helyzet nem feltétlen lesz normálisabb, a Birodalom már nem lesz annyira nyíltan jelen, mint itt a játékban, ÚK katonákra pedig nem fogunk lövöldözni. Az alvilág is súlyos átalakulásokon esik át Jabba halála és a Pyke Szindikátus újra megerősödése mellett. Bár nem mondom, hogy lehetetlen lenne újabb alvilági játékokba belekeverni Kay-t, pláne, így, a The Mandalorian, a The Book of Boba Fett és a Skeleton Crew ismeretében (láthatóan az alvilág továbbra is komolyan jelen van, ugyanakkor az ÚK elég kenényen és gyorsan lecsap rájuk), de azért na, mégis egy olyan világban kéne bűnözőt alakítanunk, amikor már a jók vannak hatalmon. Persze Kay Vess bűnötő mivolta ellenére jó ember, de épp ez az, hogy egy ilyan jó ember hogy marad alvilági figura az új Köztársaságban anélkül, hogy harcolnia kellene velük? Az meg nem tetszene, ha beállna közéjük. Pont az volt számomra most nyerő, hogy bár Kay azért besegít a lázadásnak így vagy úgy, de nem állt be a Szövetségbe, nem adta fel a szabad életét ideológiákért (meglepett, hogy a karakterek mennyit gúnyolják a Szövetséget és milyen nyíltan világítanak rá annak problémáira - lényegében DJ szavait visszhangozva, Kay pedig DJ iránymutatását követte). Na meg persze egy folytatásban még ki lehetne aknázni olyan bűnbandákat, mint a Droid Gotra, a Fekete Nap, a Kanjiklub vagy a Guavian Halálbanda. Na, összességében szerintem a Star Wars: Outlaws egy remek játék lett, az egyik, ha nem A legjobb SW játék. Nincs benne világmegváltó őrület, csak egy, a fősodor mellett haladó apró kis konfliktus, egy maroknyi ember nagyravágyó terve a szabadságról és gazdagságról, bűnbandák háborúja és ennyi. És tökéletes bizonyossága annak, hogy nem kell Erőhasználó és fénykard ahhoz, hogy egy Star Wars sztori jól működjön. Sőt kifejezetten izgalmas, hogy Kay Vess kis hal a vízben, és tényleg csak egy egyszerű, hétköznapi ember.

Nekem a rész nézése közben ez jutott eszembe:

@Odumin Azt nem tudom, megéred-e vagy sem, vagy én megérem-e, de azt első kézből tudom, hogy a cutscene-ek fejlesztése szépen halad, és például a nyitójelent baromi ütősen néz ki.

Boldog születésnapot!

És a Rogue One-ban is! Merthogy felvettek vele egyetlen sornyi szöveget az RO-hoz, mivel az archív felvételek között nem volt olyan hanganyag, ami passzolt volna ahhoz a filmhez: "Vörös Egyes, itt Arany Egyes. Megkezdjük a pajzskapu támadását. Maradjatok együtt és vigyázzatok a tornyokkal." Nyugodjék békében.

Erre lett volna a Resistance elméletben, de jó nagy kapufát lőttek vele. De ugyanannak a koncepciónak az alapjaival neki lehetne újra veselkedni. Vagyis egy, a filmekben szereplő karakterektől független csapat kalandjait mutathatnák be az ep7 előtti napokban/hetekben indítva, és végül zárulhatna az exegoli csatával. Közben láthatnánk, mi történik a Galaxisban a Hosnian-kataklizma után, bemutathatnák a reakciókat Leia üzenetére, végre egy Star Wars műben is hallhatnánk az ep9 nyitószövegében emlegetett Palpatine-üzenetet (ha már rögzítették Ian McDiarmiddal, igazán felhasználhatnák a Star Wars-ban is... ), és végül Lando a Galaxis népének címzett üzenetével megindulhatnának az Exegol felé. Közben meg vendégszerepelhetnek olyan karakterek, mint Kylo Ren, Rey, Snoke, Poe vagy akár még Leia is.

Kicsit googliztam, de se magyar, se angol, se német nyelvterületen nem találtam egy kanyi cikket sem a témában. Pedig szerintem azért, ha fenn állna annak az esélye, hogy egy Németország jelentősségű piacról eltűnnének a Star Wars könyvek, arról teszem azt a német IGN cikkezne.

Azért egy plazmalövés vagy lángolás sem éppen mindennapos kategória. Ráadásul a modok vagy Fennec Shand sem kiváltságos emberek, hovatovább, az utóbbi egy zugműtőben lett átalakítva. Mégsem volt baja a Tatooine extrém hőmérsékletével vagy a homokkal, ami azért elég sokat tud ártani egy elektrotechnológiai eszköznek. De Mault is néhány mandalore-i alakította át egy tábori kórházban, pedig nála a legtöbb belső szervét is cserélni kellett, mert ugye félbe lett vágva. Vagy vegyük az ebben a részben is feltűnő Guntert, aki kalóz révén valószínűleg szintén nem abban a kórházban kapta az augmentációit, mint ahol Vadert karbantartják, és mégis, nem tűnt úgy, hogy különösen zavarná a Lanupa környezete. Ugyanaz a környezet, ami KB-t kis híján megölte. Pedig Gunternek is a fején és a fejében van az implantátuma, hiszen majdnem ugyanolyan, mint KB-jé. Annak meg nem sok értelmét látom, hogy pont egy gyerekbe tennének olyan implantátumokat, amik egy kis gőztől bemondják az unalmast és megölik a gyereket. Mivel ők már csak koruk miatt sem feltétlen tudnak olyan felelősséggel viselkedni, mint egy felnőtt, náluk sokkal több ok van a strapabíróbb eszközök használatára, Amit ez a rész alá is támaszt, hiszen hiába okosabb KB, mint a gyerekcsapat bármelyik másik tagja, mégsem volt annyira érett, hogy elmondja Frennek, az élete múlhat azon, hogy hová megy és mit csinál. Inkább hallgatott és emiatt életveszélybe került. Ha nincs ott Wim, aki előállt egy "biztonságosabb" alternatívával, KB-t eltemethették volna a szülei, mert újra követi Frent, megbénul a hegymászás közben és vagy ott hal meg, vagy leesik és szanaszét törve magát hal meg.

Ha már KB, érdekes, hogy az ő augmentációi ennyire érzékenyek. Ez jelzi, hogy az At Attin technológiailag fejletlenebb lehet, mint a Galaxis többi része, mert rengeteg ilyen augmentációt láttunk, főleg az utóbbi időkben, és azok meglehetősen szélsőséges körülmények között is tökéletesen funkcionáltak. Olyasmire gondolok, mint hogy Vader egész teste lángolt a Mustafaron, de a gépi keze, ami szintén kigyulladt, működőképes maradt. Hovatovább, a későbbi, létfentartó augmentációi is akár komoly károsodás után is képesek voltak még funkcionálni, épp elégszer láttuk már azokat viszontagságos helyzetekkel dacolni könyvekben, képregényekben, de még sorozatokban is. Vagy ott van Luke 20+ évvel modernebb kézimplantja, amit szó szerinte telibe talált egy plazmanyaláb és semmi baja nem lett azon kívül, hogy megpörkölődött. Plusz felhozhatjuk Grievoust, Mault, Fennek Sandet vagy éppen Boba gotrájának motoros ágát, a Modokat. Egyikük sem kerültek szembe ilyen életveszélyes szituációkkal pusztán a környezet miatt, de még ennél kisebb gondjaik sem voltak. Pedig például a Tatooine elég szélsőséges világ. És szerintem azért KB sem egy low-budget implantátumot kapott, ami indok lehetne. Szóval esélyes, hogy az At Attin néhány technológiai dologban elmaradottabb, mint a Galaxis többi fejlett, önálló világa.

Skeleton Crew új epizódja

A savmedence amúgy nem is csapda volt, hanem olyan funkciót töltött be, mint egy elektromos kerítés. Védelmi vonal, akadály, ami lassítja vagy ellehetetleníti a bejutást a védett objektumba. És, ha a terem lassan töltődik fel, akkor végső soron ki lehet menekülni kisebb sérülésekkel a lábakon. Vagy, ha a sav nem túl erős, akár még anélkül is. A cső meg lehet, hogy régen valóban csapda volt. Akár egy szemétzúzóba, olvasztóba vagy darálóba is beleeshettek anno a szerencsétlenek, csak az, mivel az építményen kívül volt, végül az átépítések áldozatává vált, így most már csak egy üres placra vezetnek. Persze az is lehetséges, amit @Ody Mandrell írt, elvégre egy kalóz nem valószínű, hogy építene magának olyan bunkert, aminek csak egy kijárata van, így könnyen csapdába eshet ott. Sőt Silvo is máshol jött ki, mint ahol bementek, szóval tuti van még egy-két rejtett ki- és bevezető út. Ráadásul Jod egy olyan úton jött ki, ami egyből a leszállópályára vitte.

Boldog születésnapot!

Lehet tudják, vagy legalábbis bizonyos magas pozícióban lévő emberkék tisztában lehetnek vele. Fara ugye egyértelműen elég magasan van a hiearchiában, de szerintem Wendle is magasabb pozíciót tölt be. Sőt talán még Neel anyja is.

Persze, de mivel egyetlen sejtben több ezer is utazhat, egy több millió sejtből felépülő magban több milliárd is eljuthat bárhová. Igazából ugyanazt gondoljuk, csak annyi a különbség, hogy én a midi-chlorian koncentrációját úgy képzelem el, hogy már eleve egy élőlényben vannak, és abban utaznak. Felfoghatatlanul sok ilyen mag kijuthatott már a Galaxisba és még annál is felfoghatatlanabbul több midi-chlorian került ki így rajtuk keresztül. Aztán, ahol már megfogant az élet, ott az örökítés útján millió és millió újabb midi-chlorian jöhet létre. Te meg úgy véled, hogy önmagukaban repülnek ki nagy koncentrációban és a "mai napig" minden egyes megfogant életformába külső úton kerül bele, ha jól értem. Szerintem valami hasonló dolog, mint a zöld füst/köd/fényjelenség, ami az éjnővérek mágiáját kíséri. Az is az Erő valamiféle manifesztálása. Vagy ott van az a kék lángszerű jelenség, amit Sidious bocsátott ki a Világok Közötti Világban és megragadta Ezra lábát. Szóval az Erőnek volt már korábban is látható "állapota". De akkor meg miért hagynak el egy bolygót, ahol már eleve búrjánzik az élet, amivel szimbiózisban élhetnek?

Hát ez nem esett le. Szerintem ahhoz, hogy egy sejtnél több ezerszer kisebb lények láthatóvá váljanak, több milliárdszor milliárdszor milliárdnak kéne egy helyre mennie és még akkor is csak milliméteres kis pöttyök lennének. Ez szerintem sokkal kevésbé hihető, mint az, hogy virágmagokban léteznek, ami szabad szemmel is látható. De te sem tényekről beszélsz, hiszen olyanról sincs egy szó sem a részben vagy bárhol máshol, hogy amit az Élet Bölcsőjében látsz, azok midi-chlorianok. Így az, hogy "addig bizony az éterben úszkálnak" sem tény, csak egy teória. Sőt még olyanról sincs sehol szó, hogy a midi-chlorianok képesek életben maradni élő szervezet nélkül. Pláne olyan hosszú időn át, amit egy csillagközi utazás jelent hipermeghajtás, hovatovább, fényalatti hajtómű nélkül, hisz láthatóan csak úgy sodródnak, nagyon lassan, mint mag a szélben. Szóval lassabban, mint egy ember átlagos sétasebessége. Ez azt jelentené, hogy a midi-chlorianok akár évmilliárdokig is képesek túlélni a nyílt űrben. Akkor minek nekik élő szervezet? Mire fel a szimbiózis? Hiszen ezek alapján semmi szükségük egy másik testre az extrém hosszú távú életbenmaradáshoz. Nekem amúgy azért sem tetszik, hogy midi-chlorianokat látunk szabad szemmel, mert, ha a midik nagy koncentrációban fénybogarakkká válnának, akkor Anakinnak is ragyognia kéne, hiszen akinek minden sejtjében több mint 20 000 midi-chlorian lakozik, annak az egész testében több mint 20 000-szer több midi van, mint ahány sejtből áll az egész fickó. Vagyis extrém nagy koncentrációról van szó, tehát szerintem ugyanúgy világítania kéne, mint annak a fényjelenségnek, amit az Élet Bölcsőjén látható. Szóval tény, nem esik szó arról, hogy amit látunk, azok növényszerű lények magja lenne, csak engem a mozgásuk és az a sok-sok lény a bolygón erre enged következtetni (plusz nehezen tudom elképzelni, hogy több százezer midi csak úgy random ugyanabba az irányba lebegne), és ezért is, szerintem sokkal logikusabb és érthetőbb, sőt még szebb is, hogy az Élet Bölcsőjében létrejött az élet, ami két fél szimbiózisa: a midi-chlorianoké és azoké a növényszerű lényeké. Amik aztán elvirágzanak, és az élet magjaiban a midi-chlorianok szétterültek a Galaxisban, így kiburjánzott az élet az evolúció évmilliárdjai során. Hogy a midi-chlorianok vagy azok a növnyészerű lények voltak-e előbb, az már a tyúk és a tojás esete. Persze nem lehet elvitatni, hogy csak teória. Tény, de ők természetellenes vagy rendkívüli események szülöttei, amikben nagy szerepet játszott a mindenható Erő, ami önmaga vagy emberek által eszközként befolyásolta a midi-chlorianokat. De ugyanígy ide sorolható Dathan és Rey is, akik szintén részben vagy egészében természetellenes teremtmények, csak náluk meg a tudomány volt a meghatározó tényező. Ám a természetes folyamatot azért le lehet követni az általam is felsorolt, Erőhasználó szülőktől származó Erőhasználó gyerekek nyomán. És már nem lehet azzal ellenrévelni, mint régen, hogy csak a Kiválasztott gyerekeiről van szó, mert ez nem igaz, Jacen és Eeth Koth lánya mezei Jediktől származnak. És szerintem, főleg ezek alapján sokkal hihetőbb és valószínűbb, hogy a szülőktől öröklik meg ezt is, mint minden mást, természetes úton. Nem kívülről érkeznek a midi-chlorianok.

Ez szerintem több szempontból is problematikás. Egyrészt, az Erő és nem a midi-chlorianok hatnak át minden életet. Millió és egyszer megállapítottuk már, hogy a kettő nem ugyanaz. Midi-chlorianok nincsenek élettelen tárgyakban. Ez honnan jött? Pont az a lényeg, hogy a midi-chlorianok az élő sejtekben léteznek, az Erő pedig az életből árad. Az élettelen tárgyakhoz semmi közük, azokat csak körülfogja az Erő. Másrészt, a bolygó, amit a Destiny-ben láttunk, (miért nem hinnénk el ennek a résznek címét most, 11 évvel a premierje után ), nem egy, hanem A midi-chlorianok bölcsője, ugyanakkor az az élet bölcsője is. A bolygó neve ugyanis az Élet Forrása (Wellspring of Life). De te a bolygóból semmiféle midi-chlorian áradatot nem láthattál, hiszen a midi-chlorianok mikroszkópikus lények, szemmel nem láthatóak. Amit áramlani látunk, az szerintem virágmag szerű élőlények, amik sejtjeiben ugyanúgy ott vannak a midi-chlorianik, és így terjedtek szét a Galaxisban, az élet magjaiban utazva. Ezek jutottak el a Galaxis minden szegletében és valószínűleg a Galaxison túlra is, terjednek még mindig, ezekkel az élőlényekkel utaznak a csillagok között, és évmilliók evolúciója során ezekből fejlődtek és fejlődnek ki a jövőben is az újabb és újabb fajok. Ezt számomra az is alátámasztja, hogy az Élet Bölcsőjén csak növényszerű élet létezik, és láthatóan apró, fényes pontok úszkálnak a levegőben, mint virágzás után a magok a szélben, vagy éppen a spórák - csak az élet magja szebb szimbólum, mint az élet spórája. Azok az apró pontocskák viszont kizárt, hogy midi-chlorianok legyenek, mert ismétlem, azok mikroszkópikus teremtmények, amik a sejteknél is sok ezerszer kisebbek, hiszen akár több tízezer is elfér egyetlen sejtben (Anakin esetében több mint 20 ezer volt egyetlen sejtben). Még a Star Wars univerzumában is abszolút kizárt dolog, hogy te ennyire apró teremtményeket láss szabad szemmel. Szóval legfeljebb az "élet magjai" keringhetnének mindenhol, de mire szétterjednek egy egész galaxisban, már azok sem lehetnek annyira koncentráltan jelen, hiszen egy galaxis baromi nagy. Lejut belőlük néhány olyan helyre, ahol az életnek megfelelő táptalajt találnak, aztán onnantól már a midi-chlorianok is öröklődéssel jutnak tovább generációról generációra, miközben az evolúció teszi a dolgát. Ami logikus, hiszen midi-chlorianok nélkül nem volna élet, szóval kábé a fogantatástól kezdve kell lennie minden élőlényben midi-chloriannak is, úgyhogy nem belélegzik a lények a midiket, nem is az anyatejjel veszik magukhoz, hanem öröklődés során már eleve bennük van, amint megteremtődik az első sejtjük. Hogy mennyit örökölnek, az valószínűleg ugyanúgy kicsit lutri, mint bármi az öröklődés során, de az biztosnak látszik, hogy a magas, Erőhasználó szintű midi-chlorian értékkel (kb. 4000-5000 m/sejt egy átlagos Jedinél) bírók szintén magas M-szinttel bíró leszármazottakat nemzenek (lásd: Luke, Leia, Ben Solo, Jacen Syndulla, Eeth Koth lánya).

Nem mondom, hogy rossz rész volt, csak kicsit olyan érzést keltett bennem, mintha egy film középi szakasz kapott volna epizódot. Mondjuk, mintha a pod race-t az ep1-ből egy sorozatepizódban mesélték volna el, vagy ilyesmi. Mondjuk az egész sorozatra, sőt valahol az összes eddigi SW élőszereplős sorozatra igaz, hogy nem különálló epizódokból épül fel, hanem inkább olyan, mintha egy jó hosszú filmet vágtak volna szét 8-10 darabra. Ez mondjuk nem baj, én kifejezem szeretem, főleg újranézésnél, hogy ennyire egységes, mégis, így heti leosztásban néha érzem a formátum hátrányát. Néhány epizód így könnyen leülhet. Viszont, még ezzel együtt is örültem, hogy végre KB szerepet kapott és foglalkoztak vele, mert egészen eddig totál töltelék szereplő szaga volt. Fern Chewbaccája lehetett volna, csak Chewie-val ellentétben KB néha önálósodott. Viszont most végre terítékre került, és hú de jó kis sztorit kapott. Fiatal lány, de egyben lényegében nyomorék is, aki ugyanúgy nem tud gépek nélkül élni, mint Darth Vader, Grievous vagy éppen Darth Maul. A jelenetek alapján nekem úgy tűnt, az agya egy része vagy egésze kibernetikus implantátum lehet. Ez egyrészt megmagyarázza, miért olyan okos, hisz valószínűleg memóriába ment mindent, amit lát, hal, érez, tapasztal, ugyanakkor súlyos hátrányokat is biztosít neki. Egy ködös idő is megölheti. És egy jellembeli negatívum is kiderült: fél, hogy barátok nélkül marad, ezért inkább titkolja állapota súlyosságát még akkor is, ha az életébe kerülhet. Nagyon szépen fejlődik Wim is, aki álmodozóból lassan, de biztosan realista kalandozóvá válik. Érezhetően még mindig ő a legnaívabb, ugyanakkor egyre magabiztosabban és a valóságot jobban átlátva képes navigálni ebben a veszélyes galaxisban. Ugyan a rákot benézte, de pont az előző rész is rávilágított arra, hogy a Galaxisban néha baromira megtévesztőek a dolgok. Az a cthulhu szerű lény fenyegető volt, mégis barátságosnak bizonyult, itt a roborákok cukik voltak, mégis a halálba terelték kis hőseinket. És ez csak egy az ezernyi megtévesztő dologból a Galaxisban. Hogy mást ne mondjak, nem tudhatod, hogy egy politikus joviális öregúr vagy maga a Sith Sötét Nagyura. De láttunk mi már vérengző és hátasként is funkcionáló rancort. És, ha még a felnőttek is eltévesztik, mi veszélyes és mi nem, miért tudna ezt jobban egy kb. 9-10 éves gyerek, aki alig pár nappal ezelőtt még azt sem tudta, hogyan néznek ki a csillagok? Szintén tetszett, hogy kiütközött Fernnél az, ami igazából már az első részben is benne volt: nagyon énközpontú. Gondolkodás nélkül ugrik bele a dolgokba, fel sem merül benne, hogy nem mindenki tud azonos tempóval haladni. Erre Neel nagyon jól rávilágított. De már az első részben is megtapasztalhattuk, amikor KB-vel száguldoztak az utcán és majdnem kipasszírozta őket két busz. Amit ott láttunk, az itt szavakban is manifesztálódott. KB ott is mondta Fernnek, hogy legyen óvatos, de az fittyet hányva rá csak még nagyobb veszélybe sodorta őket, mit sem törődve sérült barátja egészségével. KB itt ezt elégelte meg, és végül Fern is rájött, hogy a barátok nem arra valók, hogy kihasználja őket, a csapatmunka meg nem arról szól, hogy ő megmondja mindenkinek, mit csináljon - amire persze látványosan mindenki tojt, mert mindenki vagy azt csinálta, amit akart vagy azt, amit Jod mondott nekik. És most, hogy végre minden karakter szembesült a gyengeségeivel és erősségeivel, először a sorozat során csapatként tudtak együtműködni. Nem veszekedtek, nem léptek egymás lábára, hogy úgy mondjam, hanem mindenki tette, amihez ért. Fern irányított, de nem utasítgatott. Neel, aki eddig is a segítő fél szerepét töltötte be, elfoglalta a másodpilóta helyét. KB bevállalta a mérnöki feladatokat, hiszen abban a legjobb, Wim, az akcióra vágyó kalandor meg rohant az ágyúhoz. És mint egy, a csapatdinamika megszületését szimpólizálva az Onyx Cinder kibújt a bábjából és egy új űrhajóként indult meg új legénységével az űr felé. Szóval, bár a rész nagyon "filmközepi szakasz" érzéásét keltette, összességében nagyon fontos karakterépítő epizód volt. Neel ugyan nem kapott most nagy szerepet, de neki már nem is volt erre szüksége, hiszen ő mindenkit alaposan megelőzve túlesett a karakterfejlődésen a Can't Say I Remember No At Attinban. Viszont most már Fern, Wim és ami a legfontosabb, KB is felzárkózott hozzá. Ami jó, mert úgy néz ki, az a drága Jod immár egy komplett, minden hájjal megkent, gyilkolásra kész kalózbandát akar odavezetni a mit sem sejtő polgárokkal teli At Attinra.