Dzséjt

Meg szerintem ő annak is örül, azért is él ezzel a retcon lehetőséggel, mert lehetősége nyílt elmesélni a saját karaktereivel a saját történetét, és nem kell azt néznie, hogy más játszik az ő játékaival, míg ő a sarokban ül, mert csak. Mert másba nem rondít bele. Még semmi olyan történetet nem tett semmissé, ami nem az ő karaktereihez kötődik, és még azokat a sztorikat is, amiket retconolt, próbált olyan vonalon mozogni, ami legalább hasonlít a már meglévő sztorikhoz.

Viszont egyelőre az évadban nincs különösebb foganatja annak, hogy Karn ráfixálódott Cassianra. Sőt mintha maga Syrill is elengetde volna ezt Dedra miatt. A Ferrixen később, amint meglátja a csajt, totál megfeledkezik Cassianról, de még szegény Linusról is. Ugyan a második évad ezen még változtathat, de az első évad eseményein, legalábbis Cassian oldaláról nem okozna különösebb változást az, ha Syrill-t agyonlövi. Apropó, Dedra, ezt véletlen kihagytam tegnap, de jópofa kis anekdotának tartom. Pont a rész megtekintése előtt pár órával kezdtem el újra a The Witcher 3: Wild Hunttal játszani. Merő véletlen, egy ideje már tanakodtam már rajta, hogy újra végig kéne játszani. Nem is jutott eszembe a kapcsolódási pont. Szóval játszottam vele pár órát, aztán amint befejeztem, elkezdtem nézni ezt a részt. És, amikor Dedra először megszólalt, hát engem egy durva képzavar fogott el, mert a hangját az akkor pár perccel korábban hallott Yenneferhez társítottam, nem Miróhoz. (Annak, aki nem jártas a témában, a Dedrát alakító Denise Gough adja a hangját a The Witcher 3 egyik fontos karakterének, az említett Vengenbergi Yennefernek, és nagyon hasonló tónusban beszél. Egymás után hallani a két karaktert kábé 20 perces különbséggel nagyon fura volt.)

Igen, először én sem jöttem volna rá erre. Viszont retrospektív már magyarázattal szolgál néhány viselkedési mintára.

No, ezt a részt és a folytatást is megnéztem tegnap este, csak már nem maradt időm írni róla, hát most pótlom. Mivel az előző rész topikjában élénk eszmecserét folytatunk Vel karakterével és Cassian/Clem beszervezésével kapcsolatban, szeretném először is kiemelni azt a részt, ahol címszereplőnk rájön, hogy ez az ambíciózus terveket szövögető csoport híján van egy, az akció sikerének szempontjából kulcsfontosságú képességnek: fingjuk sincs arról, hogyan kéne felszállni a Ronóval. Hogy a hír mennyire megdöbbentő, azt Andor kifakadása jelzi a legjobban. És az, ahogy ezt kezelik, még aggasztóbb. Kábé "menet közben kitaláltuk volna" megoldást vázolt fel Vel arra a kérdésre, hogy mit csináltak volna Clem nélkül. Hát ja, amikor nincs tíz perced az akcióra, felügyelni kell a birodalmi foglyokkal végeztetett berakodást, pont lesz időd arra, hogy kitaláld, hogy kell felszállni egy űrhajóval. És ezt tetézi Taramyn megjegyzése, hogy hiányos a Rono leírása. Ez nekem azt sugallja, hogy szó szerint Cassian az egyetlen, aki tényleges, gyakorlati tudással rendelkezik a Rono vezetését illetően, Vel és Taramyn "könyvből" tanulta meg vezetni, ami tudjuk, mennyire lehet eredményes. És ez az a pont, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Luthen aggodalma a csapattal kapcsolatban nem volt alaptalan, hovatovább itt válik fájdalmasan egyértelművé, hogy Vel egy olyan ember ellen ágált kezdetben, aki nélkül nagyon minimális az esélyük arra, hogy sikerre vigyék az akciót. A tény, hogy a csapatban egyedüli Cassian képes azonnal felvinni a Ronót az űrbe, olyan fontossá teszi a jelenlétét az akcióban, hogy akár három órával a terv végrehajtása előtt sem lehetne felszólalni a beszervezése ellen. Nem, hogy három nappal, ami Cassiannak nem csak bőségesen elég idő volt ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amit Velék hetek óta gyakorolnak, de még hasznos tanácsot is ad nekik, például azzal kapcsolatban, hogy Taramynnek és Skeennek helyet kéne cserélni, mivel nem ugyanabban a kézben tartják a fegyvert. A poén az, hogy - mint később kiderül - Taramyn rohamosztagos volt, vagyis ezt elviekben magától is tudnia kellett volna. Persze mind tudjuk, hogy a rohamosztagos kiképzés mennyire jó... És amúgy ebben a részben mutatkozik meg az is, hogy Vel nem kezeli jól az érzelmeit ebben a helyzetben. Apróság, de amikor Cinta segít Andornak rendesen begombolkozni, és megmosolygotatja a nőt, Vel máris közéjük áll és utasítja a férfit, hogy öltözzön maga. Ráadásul elég gorombán teszi. Mindezt csak azért, mert Cinta elmosolyodott Cassian szavai hatására, meg önzetlenül és ártatlanul segített neki. Vel alaposan túlreagálja a dolgot. És ez folytatódik hasonló kis dolgokban, például, amikor a tűznél Vel odaáll Cinta és Cassian közé, és kérdés nélkül kiveszi Cinta kezéből a flaskát, amit Andor adott oda neki mintegy bajtársi gesztusként. Vel ezt sem bírja elviselni, még oda is veti Clemnek, hogy koncentráljon. Mire? A tűzre? És ezek az itt még apró momentumok azok, amik számomra vészjóslóak a karakterrel kapcsolatban. Mert aki ilyen apróságokra és sokszor ártatlan dolgokra ilyen hevesen reagál, az nagyobb dolgokra sokkal erőteljesebben vág vissza. És ez, ahogy haladunk előre, elkezd megmutatkozni. Mindezt tetézi, hogy szép lassan az is kiviláglik, hogy a csapaton belül nagyon erős a bizalmatlanság. Vel titkolózik előttük, fegyvert fognak egymásra, folyton vitáznak. Ebben persze Skeen az élenjáró, és tudva, hogy mi is ő valójában, ez azért már nem meglepő. De a legszebb az egészben, hogy amikor az ellentétek eljut az elpattanási pontra, nem Vel, a vezető az, aki le tudja nyugtatni a kedélyeket, hanem Andor. Aki a rész folyamán ekkor már nem először nyúlt át Vel feje fölött és ragadta magához a vezetői szerepet, az említett Ronós problémakor is simán felülbírálta Velt. És az utolsó incidensnél is úgy oldotta meg a szitut, hogy felfedett valamit, amit Vel titokban akart tartani, ezzel Vel tekintélyét rombolva. Lázadás oldalról szintén nagyon fontos karakter Nemik. Bevallom, nem sokra taksáltam a srácot az első nézés során. Túl sokat beszél, és túl gyorsan, emellett alacsony, vézna, láthatóan nagyon fiatal, kissé talán naív is. Valahogy nem ide való - annak ellenére, hogy tanúbizonyságát teszi, harcban is megállja a helyét. Mégis, Nemik az, akinek a szavait érdemes figyelni és alaposan átgondolni, ugyanis ő nem csak a Birodalomra, de sajnos a mai világra is refeltkál. Félelmetes, hogy szavainak mennyi súlya van akár a Star Wars univerzumára, akár a mi világunkra vetítjük ki azt. És szavait mintegy rendre igazolják a soron következő birodalmi jelenetek. Amikor a Ferrixen kisajátítják a hotelt, és Tigo százados prefektusi címet akar magának, hát azon nevetnie kell az embernek. Pláne, hogy ő is tudja, semmivel sem jár, de maga a cím tetszik neki. Most komolyan, másnak nem jutott eszébe erről a párbeszédről a főispán szó? De az is Nemik szavait idézi, ahogy a kis bajszos birodalmi a dhanikról beszél Gornnal. Mindeközben tovább zakatol a Mothma-családi idil is. Perrin, ha lehet, ebben a részben még unszimpatikusabb, mint egy epizóddal ezelőtt, ami azért nagy teljesítmény, mert már ott is tenyérbe mászó egy figura. De szegény Mothmának nem elég, hogy ilyen férjura van, a lánya sajnos úgy tűnik, apucira ütött. Gondolom főleg azért, mert Mothma elfoglaltsága miatt Perrin többet van jelen az életében, és nyilván mindent megenged apuci szeme fényének. Ennek hála Leida tiszteletlen és ellenséges az anyjával, aki így még a lányában sem lelhet megnyugvást a mindennapi élettel szemben. Leida megjelenése ráadásul fontosabbá teszi Mothma családi életét, mint eddig bármi, hiszen Perrin vesztét valószínűleg mindnyájan szívesen néznénk, talán még a neje is. Ám egy anya-lánya kapcsolat, lehet az akármilyen ellenséges vagy bizonytalan, akkor is más lapra tartozik. Mothma jövőbeli megítélését minden eddiginél jobban fogja befolyásolni, hogy milyen sorsra jut Leida. Tudjuk, hogy Mothma útja hová vezet, és elég jól is ismerjük. Tony Gilroy-ék viszont azzal, hogy anyává tették, megágyaztak annak, hogy megtudjuk, miért jár Mothma azon az úton. És én amúgy ezt nagyon szeretem az újabb és újabb SW produkciókban, hogy fognak egy korábban jelentéktelen karaktert, és teljesen új szintre emelik. Mothma semmit nem jelentett, amikor csak az ep6-ban volt jelen, hiszen egy névtelen, sehonnan sem jött és sehová sem ment nő. Az RO-ban épp csak egy picivel jelent többet, ott végre tényleg tudatosítják, hogy ő a Szövetség legfőbb vezetője. Persze, akik ismerték az EU-t (kánon vagy legenda változatot, tök mindegy), az többet is tudhatott, de pusztán a filmek semmit sem adtak hozzá a karakterhez. Egy szöveggel is bíró biodíszlet. De az Andor után... Ha mondjuk Leida meghal, és a Birodalom miatt, az olyan karaktertöbletet fog adni Mothmának, ami után ha akarnánk sem tudnánk újra ugyanúgy nézni rá. De akkor is így lesz, ha Leida életben marad, hiszen a tény, hogy Monnak van egy lánya, sok mindent megváltoztat. Gyökeret ad neki, okokat, és Leida révén akár még a Mothma név is tovább mehet. És végül akkor essen még szó a Karn családról. Valahol sajnálom szegény Syrillt, hiszen ilyen anya mellett nehéz lehetett felnőni. Tényleg egy mini zsarnok, aki valószínűleg legalább akkora kisebbségi komplexussal küzd, mint hála neki a fia. Persze továbbra is, az, hogy Karn mivé lett, végső soron az ő döntésén múlott. Arra azért kíváncsi vagyok, ki ez a Harlo bácsi, mert kábé úgy beszé Eedy kábé úgy beszél róla, ahogy Don Corleonéról beszéltek a The Godfatherben.

Igaz, köszi a javítást. Tényleg nem ő repült be a Halálcsillag II-be, de ott volt ő is az endori csatában a Zöld Osztagban. Ugyan Norának is van férje és fia a Lázadás mellett, csak náluk a családi idill nincs meg, így ő nem jó példa.

Nem ugyanaz. Pontosan azért nem ugyanaz, mert a baráti közösség egy érzelmi alapú, zárt, tevékenységében tét nélküli közösség. Itt viszont szó sincs ilyenről. Itt egy hiearchikus csoportról (egy katonai egységről) van szó, amit egy fontos küldetés sikeres véghezvitele okán jött létre. Ha egy baráti csoport diszfunkcionális, az csak a csoportra gyakorol hatást. Ha ugyanez igaz egy akciócsoportra (márpedig a hiearchia csúcsán ülő Luthen meglátása és a későbbi epizód tanúlsága szerint ez színigaz), annak nem csak a csapatra, de másokra is komoly hatással lehet. Lehet, hogy nem szép Luthentől, hogy nem egyeztetett Vellel és csak úgy betolta Andort, de minden azt bizonyítja, hogy ez a döntés teljesen megalapozott és jó volt. Hát, nagy nyereségért nagyot kell kockáztatni, csak szerintem Luthen azzal nem számolt, hogy Cassian úgy lép le a csapattól, ahogy lelépett. Elvesztette a kontrolt fölötte, így kockázati tényezővé vált. Én is remélem, mert amúgy nagyon érdekes karakter, már csak a családja miatt is. Vagy bármilyen profizmustól. Vel szerintem még a lázadás ellen is lázad. Az érzelmek megélése meg szép dolog, sokaknak ment ez a lázadásban anélkül, hogy a döntéseik útjába állt. Hera például még egy gyereket is képes volt nevelne úgy, hogy közben a Szövetség egyik tábornoka volt. De említhetjük Poe szüleit is, akik szintén képesek voltak családot alapítani aközben, hogy aktívan harcoltak a Szövetség színeiben a Birodalom ellen. Shara Bey ott száguldott az Y-szárnyújával a Millennium Falcon előtt a Halálcsillag II aknájában, Kes Dameron pedig odadobta a bombát Hannak az endori bunkerban. Velben viszont tagadhatatlanul ott a féltékenység, és bizony ad ki utasítást ettől befolyásolva. Kis dolgot tesz, de pont ebben a sorozatban a kis hibák okozzák végül a hatalmas katasztrófákat. Persze majd kiderül, hogy Vellel mik a tervek, de nekem eddig olyan karakter képét festette le, aki ugyan a lázadás oldalán áll, viszont nem veszi azt eléggé komolyan, és a saját egója folyton útban van neki. Látszik, hogy nemesi származású és nem tetszik neki, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ő szeretné. Ezek miatt apró hibákat vét, ám ezek végül nagyon nagy bajt okozhatnak. És jelenleg Vel még veszélyesebb a lázadás ügyére nézve, mint Andor. Nem amiatt, amit tehet, hanem amiatt, aki.

A fórumtali egy baráti közösség, ez egy rablóbanda, ami okkal és céllal létezik. A cél a páncélterem kirablása, az ok pedig a Birodalom elleni lázadás további finanszírozása. Szóval az akció szervezőjének eme ok és cél érdekében bárkit joga van odavinni bármikor, vagy lefújni az egészet. Nem sörözni és egy holofilmsorozatról dumálni mentek, hanem pénzt rabolni életveszélyes körülmények között, aminek végén ha buknak, nagyon sok mindenki bukhat még, köztük maga Luthen, de Mon Mothma is. Lényegében ezekben a pillanatokban ezen az akción áll vagy bukik a Lázadók Szövetségsének későbbi megszületése. Ráadásul Luthen elég alaposan kifejti, hogy egyrészt, finoman szólva is kétségei vannak Vel csapatával kapcsolatban, másrészt, eleve egy emberrel kevesebben vannak, mint kéne. Az, hogy Luthen odavitt egy embert ilyen körülmények között, máris jelzi, hogy Vel eddigi vezetői munkásságával kapcsolatban komoly kétségek merültek fel, és az akció szervezője erőteljesen kételkedik abban, hogy Clem nélkül végrehajtható lenne. Mint egy epizóddal később kiderül, az aggodalma abszolút jogos volt. A lázadó hajlam még nem jelenti azt, hogy elköteleződik egy lázadó szervezet mellett (lásd Skeen). Később mutat olyan dolgokat, amik alapján nyugodtan feltételezhetjük, hogy ő magasan sz*rik erre az egész szervezetre, és talán csak Cinta miatt van ott, ahol. Meg mert itt fontoskodhat, bár senki sem adja meg neki ezért a vágyott elismerést.

Kellemes, bár Kalacsnyikov elvtárstól és Tesco gazdaságos idegen állattól nem mentes nyitánya a következő sztoriszálnak. A két említett, Zs kategóriás sci-fikben is kínos elemtől eltekintve rengeteg nagyszerű dolog van itt. Coruscant az egyik, ami annak ellenére, hogy ugyanúgy néz ki, mint korábban, valahogy mégis érezni rajta a Birodalom nyomoruságát. Mintha kiszívták volna a városbolygóból a színeket és az életet. Amikor az ep1-ben megérkezünk ide, már az űrben hatalmas az űrhajóforgalom más világokhoz képest (mondjuk úgy, hogy itt van űrhajóforgalom, máshol meg egyáltalán nincs), és bár nem ez a legszínpompásabb világ, mégis, élénk. Ezzel szemben az Andorban egyhangúan szürke, és a régi jövés-menésnek nyomát sem látni. De a felszínen is mintha sokkal gyérebb lenne a siklóforgalom, és ott is a piszkosfehér és a szürke színek dominálnak, a beton és az acél, meg a szögletes formák - persze nem mindenhol, például az űrkikötő, ahová Karn megérkezik, a régi időket idézi látványos íveive, ám az ilyen helyeket gyorsan felváltja a "panelrengeteg" vagy a BBI üveg és acél "vulkánja" (ami engem amúgy az Aliens atmoszféra processzorára emlékeztet ). Mindezt tetézik az üres vagy csak gyéren használt folyosók, függőhidak. Szóval Coruscantból, az egykor nyüzsgő világból a Birodalom idejére kiveszett az élet. Ami persze nem csoda, gondolom a Birodalom fővárosába nem repülhet be akárki, valószínűleg minden sokkal szigorúbban van ellenőrizve, mint a Köztársaság idejében. Amúgy ez az ábrázolás azért is jó, mert a polgárháború után játszódó sorozatok Coruscantja pedig újra a PT-ben látott világot idézi, visszatértek a színek, az ívek, a nyüzsi. És így vizuálisan is ábrázolva van, hogy bár az új Köztársaság ezer sebből vérzett és abban a formában, ahogy létezett, halálra volt ítélve, még ezzel együtt is jobb volt akkor az élet, mint a Birodalom fénypontján. Ami a birodalmi oldalt illeti, végre képbe került Dedra Meero és Partagaz őrnagy. Mindkettő fantasztikus karakterré érik nagyon gyorsan. Az őrnagy monológja arról, hogy mi is a BBI feladata, az első a sorozatot átjáró nagyszerű monológoknak. A poén az, hogy bár Partagaz meglepően hatékony katonai vezetőnek tűnik, az epizód végén mintha mégis csak a kötelező jelentésekkel törődne, és félresöpri Dedra aggodalmait. Ugyanakkor itt is érdemes a szavaira figyelni, amit Dedra meg is tett. Hisz csak arra utasíttotta, hogy intézze el a kötelező dolgokat is, ám emellett nem tiltotta el a nyomozástól, csupán kézzelfogható bizonyítékot akar megérzések helyett. Ami alapvetően nem helytelen dolog, elvégre ez egy állam külső és belső fenyegetések elhárítására szakosodott hivatala, nem a Jedi Rend, ahol elég annyi, ha valaki mélyen az érzéseibe néz és máris tudja, hogy igaz, akármiről is van szó. A lázadók oldalán képbe lép az aldhani-i csapat és Mon Mothma. Mint embert, tényleg nagyon sajnálom ezt a nőt. Már az első jelenetei nagyon kemények, ahogy ő és Luthen szerepet játszanak, miközben galaktikus dolgok miatt kell aggódniuk. És láthatóan ez Mothmát viseli meg a legjobban. Luthen simán vált a joviális kufár és a lázadó ügynök szerep között, de Mothmának ez nehezebb. Talán azért, mert neki nincs támasza. Luthen hagyatkozhat Kleyára, de hamar kiderül, hogy Mothmának senkije sincs. A férje egy kolosszális s*ggfej, aki abszolút nincs tekintettel a feleségére. A f*szi közönyösen fogadja, hogy Mothma politikai ellenségeit invitálta meg vacsorára, és szórakoztatónak nevezett egy olyan bagázst, ami sorra nyom el világokat. Arra lennék kíváncsi, hogy Mothma miért nem rúgta még ki ezt a kapitális vadmarhát? Biztos erre is van valami chandrilai hagyomány, ami miatt nem lehet (megjegyzem, Mothma akárhányszor megnyilvánul a népe hagyományaival kapcsolatban, érzek némi lenézést, amin mondjuk nem is csodálkozok). Aztán itt az aldhani-i csapat, egy meglehetősen színes banda. Vel továbbra is idegesít, és most, hogy tudom, honnan is jött, végképp az az érzésem, hogy ő egy unatkozó elkényeztetett királylány, aki most épp háborúsat játszik, de valójában annyira nem szívügye a lázadás. És mintha ezt Luthen is látná és idegesíti is. A fickó alapvetően türelmes lélek, de Vellel szemben elég gyorsan kijön a béketűréséből és lekiabálja a fejét. Ráadásul Vel vezetőnek sem jó, bár ez a későbbi részekben kezd nyilvánvalóvá válni. De a többiek sem kevésbé érdekesek, bár őket is csak később ismerjük meg jobban. Mégis, már itt érezhető, hogy ez egy szedett-vedett banda, és ahogy különböző véleményekkel nekiesnek Velnek, az is nagyon átjön, hogy csapatnak is kicsit suták. Pedig elvileg már elég régóta együtt vannak, mégsincs meg az összetartó csapatokra jellemző kémia köztük (a "jó" vezetés eredménye). Egyedül annyit tudok elmondani, hogy Skeen és Nemik haverok. És akkor még csak ezután derül ki, hogy az egyik lázadó valójában birodalmi tiszt. Nem beépült, vagy ilyesmi, hanem jelenleg is birodalmi állományban van, és például Cinta nem reagált jól, amikor ez kiderült. Végül itt van Karn öcsénk, aki a megalázó vereség után újabb alázástengert kap a fejére. Mondanám, hogy sajnálom, hogy pont Blevinnel került szembe, de hát na, nem sajnálom ezt a kisebbségi komplexusos marhát. Amúgy valahol bámulatra méltó, hogy az ő bizonyítási vágya és hozzánem értésének hála egy egész szektor kénytelen volt térdre ereszkedni a Birodalom előtt. Gondolom már régóta vártak egy ilyen kolosszális melléfogásra, felteszem ezzel a Pre-Mornál is tisztában voltak, ezért is akarta Hyne a szőnyeg alá söpörni az ügyet. De mosranra ő is kifogyott a lehetsőégekből, és csak azzal tudott előhozakodni, amivel Gyatlov elvtárs is: én ott sem voltam. Csak Gyatlovval ellentétben Hyne igazat mond. Mosk meg de édi, ahogy jelentkezik. Azért kíváncsi lettem volna, mit akart mondani. És akkor megjelent Karn anyuka, hát ő az, akire nem lehet mondani, hogy a jó dolgok kis csomagolásban érkeznek. Már az durva, ahogy üdvözli egyetlen fiát: pofán vágja, aztán megöleli. Hát ő... Itt ugyan még sokat nem látni belőle, de ezután gyaníthatjuk, hogy nem egy Shmi Skywalkerrel, Maarva Andorral, Breha Organával vagy Beru nénivel lesz dolgunk.

Annyi azért jó Filoniban, hogy precíziós csapásokat mér a kánonra, és csak azt írja felül, ami az ő karaktereihez kötődik, minden máshoz igyekszik idomulni. Lucas ellenben olyan volt, mint... Nos:

Az arányosság szabályát nem tartotta be, az tuti. Annyiból védhető a tette, hogy Timm tényleg extrém hülye volt. Aki rászegezett, "csőre húzott" fegyverekkel szembe szalad, annál azért gyorsan mérlegelni kell azt, hogy egy komplett idiótával van az embernek dolga, aki annyira ostoba, hogy semmiféle túlélési ösztöne sincs. Vagy van olyan rejtett fegyvere, amivel veszélyt jelenthet a csapatra. Emiatt sokkal tapasztaltabb katonák esetén is lehet, hogy Timm plazmát kaptot volna a mellkasába. Ami miatt viszont nem menthető a csávó, hogy volt három másik ember az egységében, szóval egyáltalán nem volt döntési kényszerveb. A felettese ráadásul láthatóan sokkal tapasztaltabb és nyugodtabb volt, és ő nem is lőtte, mert valószínűleg képes volt reálisan felmérni a helyzetet és arra jutott, hogy Timm csak egy életösztön nélküli idióta. Ha a parancsnokod nem lő, akkor neked sincs felhatalmazásod ellenkezőleg tenni, amíg nem kapsz erre szóbeli utasítást. Vicces, de erre pont a rohamosztagos csapat a legjobb példa. Az ep4 elején, amikor a Tantive IV-en felfedezték Leiát. Amikor meglátták, bár a nő egyértelműen fel volt fegyverezve, egyik sem lőtt rá kapásból. Szépen megvárták, míg a parancsnok utasítást ad, aztán még akkor is annak mentén jártak el, amikor az említett parancsnokot Leia agyonlőtte. De amúgy az egész akció bűzlik az amatőrségtől. Egy embert akarnak letartóztatni, mégis mindegyik halálosra állította a sugárvetőjét. Képzelt felsőbbrendűségükben láthatóan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, mi fogadhatja őket a Ferrixen, így hibás döntéseket hoznak (például őrizetlenül hagyják a járműveiket) és téves következtetésekre jutnak, mint amikor Mosk kijelenti a hangzavarra: "Erőfitogtatás, uram. Blöff és hetvenkedés." Ez eleve pofátlanság tőle, miután pusztán erőfitogtatás és hetvenkedés okán jöttek indokolatlanul sokan és forgatták fel egy védtelen öregasszony házát szükségtelenül. És hát tudjuk, hogy ez minden, csak nem blöff és hetvenkedés, hanem komoly pszichológiai hadviselés egy összetartó közösség részéről, egyúttal figyelmeztetés, hogy minden illegális üzem azonnal zárjon be, mert itt van a hatóság. Az meg már csak külön érdekesség ebben az egészben, hogy a trigger happy újoncok kezébe adják a nagyteljesítményű sugárvetőket, vagy az, amikor Mosk meghúzza a flaskát, amiben gyanúm szerint nem citrlomlé van. Szolgálatban, akció közben, éles lőfegyverrel a kezébe nekiáll piálni. Vérprofi. Vajon miért őrmester még mindig Linus Mosk? A rejtély folytatódik. Vagy amikor úgy nekicsapja a csávó Bixet a falnak, hogy nem csak megsebesül szegény nő, de utána lábra sem tud igazán állni. Minimum agyrázkódás, mert az a vaságyal együtt 40 kilós csaj biztos ekkora fenyegetés volt négy megtermett, felfegyverzett pasinak. Pedig kiváló rohamosztagos lett volna belőle. Ez tényleg remek meglátás, és biztos vagyok abban, hogy így történt. Például, amikor ráparancsol az emberére, hogy fogja be Maarva száját. Vajon hányszor akarta ezt megtenni az anyjával?

Ez egy mintaszerűen elszúrt akció volt. Bár a Pre-Mor biztonsági erői első látszatra olyannak tűnnek, mint akik értenek a dolgukhoz, valójában nagyon gyorsan kicsúszik az irányítás a kezük közül. És ehhez nem is kellett több, mint az, hogy néhány városi egy ideig zajongjon. Egyszerű, de nagyszerű pszichológiai hadviselés, ami tökéletesen elérte a célját. Ezt már csak tetézte, hogy Karnék rosszúl felkészülve érkeztek, hiszen elgondolásuk sem volt arról, mire lehet képes Cassian. Valószínűleg azt hitték, hogy csak egy utcai csirkefogóval van dolguk, nem katonai múlttal is megáldott, háborút is megjárt, börtönviselt, hidegvérű gyilkossal. De talán sok lúd disznót győz alapon a túlerő legyűrhette volna Cassiant, ha nincs ott Luthen Real, akiről mondjuk gőzünk sincs, miféle múlttal bír, de az tuti, hogy nem Andor volt az első, aki pisztolyt nyomott a homlokához (a csávó még csak nem is pislantott), és nem ez volt élete első tűzharca. Szóval e két emberben a Pre-Mor biztonsági szolgálata emberére talált. Legyünk őszinték, a rohamosztag bicskája is beletört volna. Szegény Timm idióta halált halt. Komolyan nem tudom, mit képzelt, amikor szaladni kezdett a rászegezett sugárvetők felé. Ez még akkor is halálesettel végződhetett volna, ha nincs ideges pacák a csapatban. Az az őr is valószínűleg először ölt embert, és hát, utoljára is, ugyanis eme akció végén majd slaggal kell leveretni a darabkáit a roncsokról. Amúgy a Pre-Mor emberenl rengetegszer látszik, hogy nagyon bénácskák. Nem csak ott, hogy lelövik Timmet, az még úgy ahogy indokolható. De az, ahogy láthatóan a ferrixieket, miközben egyik biztonsági primitívebb, mint a másik, hát az nagyon bicskanyitogató. Feltúrják Marva otthonát, miért is? Azt hitték, Cassian a cipősszekrényben rejtőzködik vagy a lábak nélkül ágy alatt? Karn meg addig volt kemény, amíg az öregasszony volt az ellenlábasa (aki amúgy tök jól beparáztatta a két fickót, akiknek őriznie kellett volna, hát hogy elspuriztak ). De, amikor Cassian Andor szorított pisztolyt a tarkójának, már nem volt olyan nagy legény. Remegett, mint a nyárfalevél, lehet a gatyája is kicsit átnedvesedett. Nem csoda, hogy ezután mániája lett Andor, csúnyán meg lett alázva az emberei előtt. Persze az, ha valaki fél egy töltött fegyvertől, nem indokol kárhoztatást, valószínűleg sokan félnénk. Én tuti félnék. Csak hát nem mindegy, milyen ember vagy. Karn pedig nem festett eddig jó képet magáról. Amúgy az akció nagyon ott volt a szeren. Mindig lenyűgöz, hogy a maga módján ez is földhözragadt. Igaz, plazmanyalábok cikáznak, de más sci-fis vagy földöntúli dolog nem igazán van. Jó, talán még a repülő masina leszedése az égből, ám ezt sem csillagközi bazulával oldották meg, hanem nagyon egyszerű leleményességgel: kikötötték. És ott az a gyárjelenet, amiben azok a több száz kilós vasdarabok potyognak lefelé. A lézernyalábok nem voltak olyan fenyegetőek, mint ezek. Kiszámíthatatlanság, erő. Ha arra gondolok, hogy egy ilyen valaki kobakjára esik... Brrrr... Mindent összevetve ez a rész remek, feszültségben gazdag és szórakoztató akcióval teli zárása volt az első történeti blokknak. Luthen ráállította Andort a megfelelő pályára, lehet növelni a tétet.

Mert a letargia és a dark az cool! (Nem, nem az.)

Mondjuk, ha ezt kihagynák, akkor nem Supermannak kéne hívni a filmet, hanem Ultramannek (ő volt Superman gonosz változata). Azért a megújulást nem azzal kell kezdeni, hogy a karaktert megfosszuk mindattól, ami azzá teszi, ami. Így a Krypton pusztulása, a földi szülőknél nevelkedés, az, hogy megmenti a bajbajutottakat kőbe van vésve, máskülönben már nem lenne Superman. Ahogy Batman szüleinek is meg kell halnia még gyerekkorában és Alfrednak kell felnevelnie, ahogy Spider-Man esküvőjén sem lehet jelen Ben bácsi, és így tovább. Az meg költői túlzásnak is meredek, hogy leforgatták ugyanazt jelenetről jelenetre. Egyik korábbi film jeleneteiből sem emlékszem erre a Kryptós baromkodásra, se automatonokra Supi jégkastélyában, Metamorpho is először jelenik meg élőszereplős műben (tehát még a sorozatok jeleneteit sem forgathatták újra), Hawkgirl, Mister Terrific, Guy Gardner és Engineer sem rémlik a korábbi filmekből, és hát Kara Zor-Elt se láttam a korábbi szóló Superman mozikban. Ja, és a már említett Ultraman is benne lesz, akki szintén nem sűrűn jelent meg mozifilmekben. Az a dög nagy kájdzsu meg aztán végképp nem rémlik, a korábbi filmek melyik jelenete tartalmazta ezt? Jó sok korábbi filmben nem is látott figura szaladgál itt ahhoz képest, hogy szerinted jelenetről jelenetre lett újraforgatva. Ebben a trailerben egyelőre több újdonságot látok, mint amennyit a Man of Steel összesen tartalmazott. Ami tényleg újra elmesélte nekünk az első két Christopher Reeve-féle Superman sztoriját (benne volt a Kryptonit felrobbanása, a Földre érkezés, a gyerekkor, Jonathan Kent halála, a Planethez bekerülés, Zodék elítélése, Zodék Földre érkezése, Zodék randalírozása a Földön - Luthort leszámítva minden átkerült az első két filmből). Luthor persze benne van, nekem sem feltétlen a szívem csücske, de itt legalább nem ő lesz az egyetlen ellenfél, ráadásul, ő valahol megkerülhetetlen figura a Superman-franchise-ban. Olyan Kentnek, mint Batmannek Joker, Spider-Mannek Zöld Manó, Vasembernek a Mandarin, és így tovább, előbb-utóbb fel kell tűnnie, vagy nem lenne a karakter az, aki. Félreértés ne essék, a trailer engem sem győzött meg, ez az egész Kryptós bohóckodás már elvette a kedvem, újdonság ide vagy oda, Nem jó nyitás, ha egy agyonvert Supermannal kezdenek, amit épp csak nem hugyoz oldalba a kutyája, annyira nem hallgat a gazdira. Ez ultragáz. És én is Henry Cavill mellett teszem le a voksomat, bár még nem tudom, mit tud ez a fickó. Anno Ben Affleck is el lett mondva mindenfélének, aztán marha jó Bruce Wayne lett. De még ezzel együtt is pozitívabban állok hozzá, mint a copy paste Man of Steelhez. Ha más nem, az új ellenségekkel látunk néhány látványos pofozkodást. A korábbi filmek sem szóltak sokkal többről, ezért sem rajongok Supermanért, a világ legunalmasabb szuperhőséért. Mondjuk azzal, hogy sehol sincs Snyder életidegen képi világa, még egy jó pontot szerzett.

Már alig várom, hogy ellenem használd. Tuti lesz rá alkalmad.

Nálam is olyan alacsonyan van a léc, hogy csak a hangyák nem tudják leverni, így taps a Discovery-nek, hogy ezt sem sikerült megugrania.

Mivel az érzelmek nem vaslogikán alapszanak, ráadásul egyszerre több különböző érzelemt is meg lehet élni ugyanazon dologgal kapcsolatban, így az ellentmondásosság szerintem érthető. Igen, nem tetszik, hogy már megint itt van nekünk Cad Bane, szerintem rengeteg sokkal érdekesebb karaktert be lehetett volna vonni, például azt a járkáló széket, amin Nute Gunray ül az ep1-ben ( ), ugyanakkor lelkes vagyok azzal kapcsolatban, hogy végre valami többet is megpróbálnak kihozni a karakteréből.

De akkor ezek szerint egyszer az is nézhető volt, mint a szimplán sz*r holodeckes részek.

Hadd idézzem az alig öt órája írt posztom egy mondatát:

Ízlések és pofonok. Az tény, hogy sok az üresjárat, sőt a TOS és a TNG lényegében egy nagy üresjárat, hisz egyiknek sincs átívelő sztorija, részről részre megy a reboot, zéró karakterfejlődés, zéró haladás. Meg ilyen volt kicsit a Voyager is, de ott legalább már volt karakterépítés (leszámítva Harry Kimet ) - bár sok más téren meg iszonyúan izzadós és sz*r az a széria. Meg hát tényleg ki kellett tölteni valamivel az évadokat, amik nem voltak rövidek. A TNG hét évadából hat 26 epizódból állt, egy 22 részből. A TOS első évada 29 részből állt (30-ból, ha számoljuk a The Cage-t), a maradék kettő 26-ból és 24-ből. De még az Enterprise is két 26 és egy 24 és egy 22 részes évaddal operált. Ez iszonyú sok, főleg, hogy részenként még a 40 percet is ki kellett tölteni. (De nem csak a Trekre, szerintem minden régi sorozatra jellemző ez, hogy az évadok java fillerből áll, mert olyan sok epizódot kell legyártani, ami mindenféle sztori elmesélésre túl hosszú - persze az ilyen "heti egy ügy", "heti egy bolygó", "heti egy szörny" féle epizódikus szériák esetében nem gond, de egy olyannál, ami sztorit akar mesélni, eléggé az.) Szerintem ilyen téren a sorozatoknak nagyon jót tesz, hogy a streamingnek hála már nincsenek annyira se játékidőhöz, se epizódszámhoz kötve. Ez a sztorimesélős szériáknak nagyon nagy áldás lehet, mert koncentrálhatnak arra, ami a sztori szempontjából fontos, és nem kell fillerekkel szórakozniuk. De még a Strange New Worlds-höz hasonló epizódikus sorozatoknak is jót tesz, mert azért nem mindegy, hogy 10 vagy 20+ új világot és fajt kell kitalálnod évadonként, 10 vagy 20 önálló sztorit kell írnod, vagy az, hogy a nyúlfarknyi átívelő történet, ami van, azt 10 vagy csak 2 epizód szakítja meg. Azért, ha a The Mandaloriant kéne minden évben 26x40 percnyi epizóddal feltölteni, ott is lenne bőven üresjárat. De valahol tényleg poén, hogy a három Mandi évad tesz ki egy régi, rövidebb Trek-széria évadot. És ez bőven a Mandi javára vált. Engem ezért sem zavar, ha egy rész éppen csak húsz vagy harminc perces, nem negyven vagy hatvan. Legyen annyi, amennyi a készítők szerint lennie kell. Plusz a streaming rengeteg teret ad a kísérletezésnek, ami szintén nagyon jó. A musiceles részt nem nézted végig?

Ez így van, de ettől még nem kell szeretnem azt, hogy immár a negyedik sorozatba szuszakolnak bele egy ilyen jellegű karaktert, ami bőségesen elég idő lett volna arra, hogy a faék egyszerűségnél kicsit többet mutasson (Ventress is ugyanígy kedzte, mint Bane, mégis, egy sorozat alatt többet fejlődött, mint Bane három alatt, pedig a TCW-ben voltak kifejezetten Bane-nel foglalkozó részek, amiket kihasználhattak volna egy kis karakterépítésre - és nem, nem kell ultrakomplexitás, de azért egy szögnél lehetne érdekesebb). Vannak olyan szereplők, akik sokszorosan érdekesebbnek tartok, mint Cad Bane, aztán fele annyi képernyőidőt sem kaptak, mint ő.

Igen, nagyon sokszor töltelékepizód volt, hála annak, hogy a régi Trekekben mindig ki kellett tölteni a 20+ epizódos évadokat. A TNG Robin Hood epizódtól még mindig rémálmaim vannak, de ha soha nem láttam volna a Voyager a "A farm, ahol élünk" epizódjait, akkor is túl sokszor láttam volna. Persze lehet jó holodeckes epizódot is készíteni, három Trek sorozatonként egyszer (a DS9 basebollos epizódja nekem bejött, végre megértettem általa a baseballt, meg a Lower Decks első terápiás része - Vindicator visszatérése viszont szerintem már sokkal gyengébb lett). De a trailer alapján itt pont azokat a toposzokat fogják használni, amiért a holodeckes epizódok általában sz*rok. Plusz kicsit kánonmeghágás is érződik a levegőben, hiszen a TNG első részében úgy mutatták be a holofedélzetet, mint ami újdonság. Oké, az ENT már megzavarta ezt a vizet, a DIS meg bele is hajított egy méretes sziklát, de azok még úgy-ahogy magyarázhatóak (az egyikben idegen technológia volt, a másik fejletlenebb holotechet használt), de ez már elég egyértelműen TNG-s holodecknek tűnt. Zenés részből én sem kérek többet, de egyszer elment érdekességként. És még azzal együtt is, hogy a musicel nagyon távol áll tőlem, jobban élveztem, mint a holodeckes epizódok 90 százalékát.

Írtak bizony: BREAKING: Íme a legújabb animációs antológia

Örülök, hogy neked tetszik a Cad Bane, de engem az ilyen "csak cool, semmi több" karakterek nem tudnak sokáig lekötni. Ha a TCW vége, a TBB vagy a TBoBF mutatott volna belőle többet, lelkesebb lennék, de mindig csak egy vagányan szövegelő boxzsák volt, aki a legtöbb sikert védtelen kisgyerekek elrablásával érte el. Nagyon menő! Amúgy pont amiatt, mert a Tales of the Underworld végre talán karaktert gyúr ebből az interaktív biodíszletből, lelkesebb vagyok a karakter megjelenésével kapcsolatban, mint kábé a TCW 2. évada óta bármikor, amikor kilátásba helyezték a megjelenését.

Ennek örömére a Skyshotime-ról levették az összes TOS és TNG mozifilmet. Elborult egy évad lesz, úgy érzem. De jól csalt a szemem, az egy rohadt holofedélzet? Csak holofedélzetes sztorit neeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!