Dzséjt

Brrr... Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha Bix nincs ott, és arra a lányra vet szemet. Pedig az is épp elég rossz, hogy szegény Bix ott volt. És hány ilyen sétafikálhat a Galaxisban bűntetlenül? Az első ütés után tuti megpecsételődött a sorsa. Csak akkor nem halt volna meg szerintem, ha azonnal egy modern kórházba viszik, de erre a semmi közepén úgy, hogy még a sofőrje is csicsikált, zéró esély volt. A második után, hát, amikor kisétált, szerintem már halott volt, csak a teste még nem fogta fel. Az utolsó impulzusok még működtették.

Pontosan. Szerintem, miután találkozott Bix-szel, szándékosan utána nézett a vízumoknak - ahogy mondta is, számolták azokat. Gondolom így próbált meg újabb fogást találni a nőn, hátha így "meg tudja győzni" arról "szép szóval", hogy töltse vele az éjszakát. Vagy, ha nem, hát ő és a férje... Hú de undorító egy alak volt ez a hadnagy. A Birodalom teli van alja figurákkal, az Andor jelentősen bővítette is ezt a listát, de ez a figura simán top10-es. Mert, ha belegondolunk, sajnos félő, hogy nem Bix az első áldozata, és nem ő az első azok sorában sem, aki nemet mondott. Csak ő az első, aki meg tudta védeni magát. Amúgy a hadnagy kinyírása is igen érzékletes, ahogy írtad. Korábban beszéltünk arról, hogy azért a Star Wars nem éppen a reális sérülésábrázolás ékköve, és bár voltak itt már kettévágások, meg lefejezések, mindig igyekeztek elvenni az élét kauterizált sebekkel, csak árnyékon látható elrepülő fejjel, füsttel, stb. De itt... Szerintem kevés filmben ábrázolták ennyire reálisan, hogyan hat az emberre, ha tényleg fejbe tosszák egy kalapáccsal, de nem hal bele azonnal. Eleve ömlik a vér, ami azért nem jellemző az SW-re. Emellett láthatóan elvesztette a koordinációs készségét. A gondolkodási folyamata is akadozóvá válik, ennek jele az, hogy a pisztolyáért nyúl, majd miután kinyitotta a tokot, elengedi azt. Vagyis menet közben felejtette el, mit akar. Aztán koordinálatlanul kisétál és arccal leveszi a dobozokat. De az is elég durva, ahogy Bixet a falhoz keni, előtte a haját tépi. Szerintem ez a jelenetsor magasan a legerőszakosabb szakasza az egész Star Wars-nak. Nincs infó arról, hány éves Dedra, de szerintem is még a Köztársaságban kellett születnie. 15 éve létezik jelenleg a Birodalom, ő meg jó indulattal is bőven a 30-as éveit tapossa. És akkor tényleg nagyvonalú voltam, mert Denise Gough 45 éves, szóval Dedra is lehet ennyi. És bár jól néz ki, azért nem mondanám, hogy letagadhat 20 évet. 10-et esetleg, de még azzal együtt is, Dedra már 15 körüli lehetett, amikor a Birodalom létrejött.

Off screen lehet, hogy felszedték. Szerintem nem repülnek el azonnal, mert a "lakókocsiban" akad néhány dolog, amit valószínűleg nem lenne jó otthagyni a Birodalom számára. Például a rádió, amivel Kleyának üzennek. Persze egy gyors lézersorozattal megoldható, de talán a lázadás még nem áll olyan szinten, hogy így pocsékolják az eszközöket. Szerintem Kellen nem adta fel őket. Ezzel Brasso csak megvédte a fickót és családját a Birodalom retorziójától. Ami nyilván eljött volna, ha a Birodalom megneszeli, hogy Kellenék kiket bújtattak. Ha feladta volna a csapatot, a hadnagy nem egy emberrel megy Bix-hez a szépet tenni, hanem az egész osztaggal letartóztatni. És Brassót sem csak véletlen kapják volna el. Meg eleve, mi láttuk, hogy a megérkezésükkor a birodalmiak enni jöttek, nem elfogni. Fogalmuk sem volt, hogy Brasso, Bix és Paak mifélék. Nem is foglalkoztak velük különösebben. Ráadásul, amikor megérkeztek, Kellen ott sincs a boltban, a hadnaggyal nem is beszélt egyszer sem. És az őrmester is rákérdez, hogy Brasso az egyik utazó gépész-e. Ha Kellen feladta volna őket, tudná, hogy nem egy utazó gépész, hanem lázadó szimpatizáns a Ferrixről. De még abban sem biztos, hogy az egyik utazó gépészt kapták-e el. Kellen arcán is teljesen őszinte az értetlenség, amikor Brasso neki akar esni azzal, hogy elárulta. És a végén, ahogy Brasso ránéz és bólintanak egymás felé, az jelzi, hogy Kellen megértette, miért tette ezt Brasso.

Egynek elment az első három rész. Mármint egy úthengernek. Mert kábé a végére úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger.

Ez tényleg meglepő, de amúgy nagyon is illik a képbe, több szempontból is. Bár Tarkin nagymoff igen magasan ül a birodalmi hiearchiában, hála közeli barátságának Palpatine-nal, azért az ő hatalma is behatárolt. Kormányzóként csak egy bizonyos területen van illetékessége. Ugyan a annak hála, hogy a teljes Külső Peremvidék (vagy Külső Gyűrű néhány fordításban) alá tartozik, ő a legnagyobb területtel bíró kormányzó az egész Galaxisban és politikai befolyásának hála rengeteg birodalmi projekt fut az ő területein, a fennhatósága mégsem terjed ki az egész Galaxisra. A Ghorman pedig nem a Külső Peremvidéken, de még csak nem is a Középsőn vagy a Belső Peremvidéken van, hanem a kolóniákon. Az Uralkodó persze idővel beavattja Tarkint - ahogy azt Krennic meg is említi -, hiszen a Ghorman ügye kapcsolódik a Tarkin alá tartozó Csillagpor-projekthez, de a nagy moffnak ebbe a dologba nincs nagy beleszólása. És ez azért jó, mert megmutatja azt, amire a Katalizátor című könyv kifutott, hogy Krennic az egyetlen igazi vetélytársa Tarkinnak a birodalmi belpolitikai harcokban. A könyv végén igazából Krennic meg is veri ezen a pályán Tarkint, és kipöcköli a Halálcsillag-projekt éléről. És ennek a pozíciónak hála az igazgatónak bizonyos helyzetekben nagyobb a politikai hatalma, mint a kormányzónak. Mert Krennic a BBI-n belül lévő Birodalmi Katonai Fejlett Fegyverzetkutatási Osztály igazgatójaként a Galaxis bármelyik pontjára ráteheti a mancsát, míg Tarkin csak a Külső Peremvidéken lehet úr. Persze Krennic mozgásterét meg megköti az, hogy ténykedésének köze kell lennie a Csillagpor-projekthez. De mivel az a projekt rendkívül fontos az Uralkodónak, így ez ezzel együtt is hatalmas mozgástér. Tarkin ezért akarta ezt a pozíciót (is) a Katalizátorban, mert akkor közel korlátlan hatalmat kapott volna a Galaxis nagyon nagy része felett, nála már csak az Uralkodó lett volna hatalmasabb. Remélem, hogy a sorozat ebbe kicsit jobban belemegy majd, és ez a rész alaposan táplálja eme reményeimet, mert itt egyértelmű, hogy ez most olyan helyzet, amikor Krennic Tarkin fölött áll. Az RO-ban sajnos már kettejük közel két évtizeden át tartó csatározásának legvégét láttuk, amikor a folyamatos késések, szabotázsok és valószínűleg Tarkin furkálódásai miatt Krennic elvesztette hatalmát, de itt az Andorban talán még látjuk, amikor az igazgató is magabiztosan áll a pályán. Ez a jelenet ezt prezentálja. Emellé még tegyük hozzá azt, hogy ahogy azt a The Bad Batch-ben is láttuk, annak ellenére, milyen magasan van a hatalmi létrán, Tarkint nem avatják be mindenbe. Bár a Wayland is alá tartozott, fogalma sem volt arról, mi folyik a bolygón lévő Tantiss-hegy mélyén. A nemesi Sienar-család vállalata mindig ahhoz a kormányhoz volt hű, ami éppen regnált, bár a Birodalom állt közel a szívükhöz. A Köztársasági Sienar-rendszerek a régi Köztársaság zászalja alatt állt, bár tevékenységük azért már ekkor is megkérdőjelezhető volt. Például ők gyártották Palpatine magán-luxusjachtját, az Imperialist, illetve Darth Maul hajóját, a Scimitart is. Egy aldivíziójuk, a Sienar Dizájnrendszerek gyártotta a láthatatlanná váló köztársasági cirkálót, a IPV-2C-t, amit a TCW elején láthattunk, illetve ugyanilyen tapusú Tarkin magánhajója, a Carrion Spike, amit Raith Sienar ajándékozott neki. Illetve volt egy másik alvállalata, a Köztársasági Sienar EnerCo, ami a semlegesség álarca mögé bújt Techno Únióval volt nagy barátságban, és ezen a vonalon a Konföderációnak is gyártottak. Aztán, a Birodalom megalakulásával a Köztársasági Sienar-rendszerek átalakult Sienar Flottarendszerekké, és teljes mellszélességgel a Birodalom mellé állt. A Sienar-család majdnem teljes egésze Birodalom párti, főleg a családfő, Raith Sienar. Állítólag saját maga tervezte az Imperialist az Uralkodónak, és Tarkin volt a legjobb haverja, aki amúgy a család régi barátjának számított. A család több tagja is szolgált a birodalmi hadseregben, mint vadászpilóta (még különleges sisakot is kaptak). Egyetlen egy tagja van a családnak, akiről tudjuk, hogy lázadó lett, Gracalia Vatara Sienar, aki később az új Köztársaság hadseregében is repült. A Birodalom bukásával aztán újra adaptálódtak, és két részre váltak. A Sienar-Jaemus Hadiüzemre és a Sienar-Jaemus Flottarendszerekre, így ki tudták játszani az Galaktikus Megegyezésben foglaltakat és továbbra is gyárthatták a hadihajókat az Első Rendnek. A Hadüzem tervezte és gyártotta például az AAL-1971/9.1-es katonai csapatszállítókat (ep7-9-ben látottakat) illetve valószínűleg az AAL-2100/9.5-ös csapatszállítót is (ep9 végén, az exegoli csatában látottak), míg a Flottarendszerek meg az Első Rend különféle TIE vadászait és a kompokat készítette. Az új Köztársaságnak viszont csak problémát gyártottak, mást nem. Basszus! Törtem a fejem, hogy ez a csávó miért olyan fontos, és miért cseng ismerősen az Erskin név, de az események úgy elsodortak, hogy legközelebb csak a harmadik rész végén ütött újra szöget a fejembe, amikor Tay megemlíti a nevet. De azzal el is felejtettem újra. Köszi, hát tényleg, ő is ott volt Mothma mellett a Rebels-ben a ghormani mészárlást követően. Hát, ha már Rebels karaktereket emelnek át, akkor azt hiszem, nem fogják ignorálni az animációs sorozat idevonatkozó részét, Itt is van, Erskin ott ül Ezra mögött: Felkavaró kis jószágok. Érdekes apróság, hogy ahogy svenkel végig a kamera az összegyűlteken, látszik, hogy mindenki előtt van egy kis szíverősítő. A poharak mindenki előtt teli vannak, kivétel a két díszhuszárt, ők már benyakalták. Ez nem mintha. Az első évadban Davo egyértelműen ezt kérte ellenszolgáltatásként azért, hogy elsimítsa Mon pénzügyi gondjait, ami ugye a lázadáshoz kötődik. Ezt Mon Mothma hozta a lánya fejére. Ha ő nem finanszírozza meggondolatlanul a lázadást, vagy legalább hallgat Luthenre, akkor ez az egész esküvő nem történik meg.

Sajnos úgy alakultak a dolgok, ahogy tartottam tőle. Minden beigazolódott, amit az előző rész végén már sejteni lehetett. A ferrixi csapat elvesztette egy tagját, ráadásul pont Brassót, aki szerintem a szíve volt ennek a családnak (amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egy ügyes húzással még az őket segítő családot is megvédte a birodalmi megtorlástól). A k*rva rohamosztagosnak egyszer az életben célba kellett találnia. Már rosszat sejtetett, ahogy célzásra emelte a fegyverét. Ilyet nem szoktak. Általában csak nagyjából abba az irányba tartják a csövet, amerre az ellenség van, aztán hátba lövik magukat. De most, millióból egy célzott, lőtt és sajnos talált. Tartottam attól is, hogy az a hadnagyocska visszamegy Bixért. Az ilyen g*ciputtonyok nem fogadják el a nemet egy nőtől, pláne, ha olyan szép, mint Bix. Egy ponton már komolyan féltem attól, hogy sikerrel jár, és megerőszakolja szegény nőt. Ebből a sorozatból simán kinéztem volna ezt. Azért na, hát nem hittem volna, hogy a Star Warsban valaha is téma lesz a nemi erőszak. Szerencsére jól fejbe lett kólintva. Kétszer is. Mondjuk párszor még rá kellett volna suhintani a kobakjára. Csak addig, amíg jó pépessé nem válik. Frenkie, szerintem a jövőben egy dologban biztos nem lesz köztünk sosem vita: hogy ezt a húshalmot szép lassan kellett volna átküldeni egy húsdarálón, a lábbal előre, hogy jó sokáig élvezze. Az esküvő meg... Hát, az valami elszabdult hullámvasút volt. Leida továbbra sem érti az anyját, de van egy olyan érzésem, hogy inkább előbb, mint utóbb meg fogja érteni. Tay Kolma meg nagyon rossz emberekkel húzott ujjat. Így száll hát sírba a szövetség, táncmulatság közepette. Azt hittem, Luthen Velt fogja ráküldeni, de nem. Cinta végig ott volt vagy legalábbis elég közel ahhoz, hogy két nap alatt megjelenjen és átvegye Tay soförjének helyét minden feltűnés nélkül. Ez a csaj bizony a lázadás bérgyilkosa. Kérdés és lelkiismeret furdalás nélkül likvidál bárkit. De attól félek, hogy Vellel most léptünk arra az ösvényre, amitől az első évad óta tartok. Ez a nő dacos sértettségében vagy elárulja a lázadást, vagy önzésében olyan súlyos hibát vét, ami sokba fog kerülni. Tartom a régi tippem: ő fogja Luthen vesztét okozni. Most nagyon kemény balegyenest vitt be neki Cinta, amire mondjuk nem került volna sor, a Vel nem csak betanulja és ismételgeti a tőle hallott szavakat, hanem komolyan veszi és elfogadja. Vagyis, hogy Cinta számára az első a lázadás. Hogy itt rajta kívül mindenkinek első a lázadás. Mothma feláldozta a lányát és most a barátját. Luthen mindent. Cassian is sorra veszít. Vel az, akitől még semmit sem láttunk. Csak azt, hogy durcás, mert nem kapja meg az elismerést, most a szeretője is fityiszt mutatott neki. Egyik pofonból a másikba szalad a lázadásnál. Jó lenne, ha tévednék, de nekem úgy tűnik, rossz útra fog térni. Bár sokat nőne a szememben, ha rámcáfolna végül. Akárhogy is, azt már elmondhatom, hogy a Mothma-család egyik tagjának sem vagyok nagy rajongója. Bár ez így nem igaz, mert Mon Mothmát részről részre egyre jobban bírom. Úgy mint embert, és úgy is mint lázadót (politikai vezetőként viszont továbbra is gyengének, gyávának és veszélyesen naívnak tartom). Tényleg mindent feláldoz ezért az ügyért, iszonyú lelki csapásokkal kell megbirkóznia, miközben nincs egy erős támasza. A férje semmibe veszi, a lánya is ellene van, most már a legrégebbi barátja is elárulta. Luthen inkább a főnöke, semmint a barátja, más már nincs. Még talán ott lehet Bail Organa, de szerintem ezekben az időkben ők szándékosan tartanak távolságot egymástól. Mon is játszik egy szerepet a Szenátusban, és Bail is. Ő éppen azt a szenátort, aki Coruscanttól távol politizál (ezekben az időkben ugyanis nagyon sok szenátor már nem járt be a Szenátusba, nem is élt Coruscanton, inkább a küldöttjeik vagy képviselők melóztak ott helyettük - az Obi-Wan Kenobi alapján Bail egy ilyen szenátor látszatát kelti). Akárhogy is, Baillel talán osztozhatnának, de a lázadás ügye szerintem elválasztotta őket, így bár harcostársak, mégsem lehet Bail Mon támasza. Szóval nem csoda, hogy végül ő, akár az anyja, lerészegedett a lánya esküvőjén és eleresztette magát. Végül, érthető, ezekben a percekben nyírják ki a legjobb barátját, aki csúnyán elárulta. Van oka az ivásra és minden másra. És még csak most jön a java! És végül itt van a családi vacsi. Hát, hogy is mondjam. Birodalmi alakokat ilyen mértékű hétköznapiságban látni, az nekem valami csoda volt. Dedra abban a totál hétköznapi, mégis nőiesen elegáns ruhában pakolja ki az evőeszközöket, aztán ruhát válogat. Még mosolyogni is próbál, kábé egy T-800-as sikerességével. Mégis, ha nem tudnám, hogy a csaj a BBI feltörekvő csillaga, egyszerű üzlet- és háziasszonynak hinném. Persze, tudom, hogy a BBI feltörekvő csillaga, és nem is okozott csalódást. Már az ütött, hogy a fehér ruhát (ami emlékeztetné az embert arra, hogy ő BBI tiszt) feketére cserélte. Hát ez valami zseniális húzás abban a hófehér, patika tisztaságú, barátságtalanul steril lakásban, amit ő nemes egyszerűséggel otthonnak nevez. Két percig nem bírnék abban a lakásban élni. De valahogy illik ehhez a csajhoz. És a feketével durván kiemelkedett ebből a steril közegből. Megjegyzem, Syril is feketét vett, de valamivel világosabb, szürkésebb árnyalatút, így bár ő is kiemelkedik a közegből, érezhetően Dedra a domináns. Párkapcsolatuk pedig... Ahogy állnak egymás mellett a drága mamát várva, némán, az mindent elmond. Syril csak felcserélte az anyját egy olyan nőre, akivel talán néha le is feküdhet. Dedra dominálja Syrilt, minden téren. És anyuka is megpróbálta, de az, hát az fantasztikus volt. Végig kimért, tűri, megfigyeli a vén banyát. Hagyja a játékait játszani. Aztán lecsapott, mint solyóm a kisegérre. Nagyon szépen és egyértelműen hozta Eedy Karn tudtára, hogy az egyetlen adu ászát, amivel villogni tud, Dedra fél perc alatt el tudná ásni az Umate hegy alá. És, ha a nyanya nem fogja vissza magát, ő is ott lesz elhantolva. Sőt ráveszi Syrilt, hogy ő hányja rá a földet - de erre lehet, egyszerűbb lenne rávenni a drága fiút, minthogy havonta kétszer látogassa a mamát. Szóval, az első történeti blokk szerintem remek lett. Nem mondom, hogy olyan jó, mint a Narkina-5 vagy az Aldhani szálak, de van olyan jó, sőt a vége szerintem még jobb is, mint a sorozatot nyitó Morlana/Ferrix-sztori. És még mik jöhetnek. Nyilván az utolsó sztoriblokk a Halálcsillaghoz fog kötődni és beletorkollik a Rogue One-ba (szerintem ebben lesz az is, hogy hogyan sérül le Saw, mivel ő a Rebels 4. évada elején még egyben volt, és az nagyjából a harmadik blokkal játszódik párhuzamosan, Y.e. 1-ben). Az az előtti lesz szerintem a ghormani mészárlást kibontó sztori, mert időben kábé ott kell járnunk. De, hogy a kövi mi lesz?

Reakcióm az utolsó képre, hangosan felkiáltok: "ez a Yavin, b*szd meg!" Apám kijön a szobából: "Mi van?" Mire én: "Cassian végig a Yavin IV-en volt, bazeg!" Ő: "Ja, értem, csak Star Warst nézel." Hát a lázadás mesügéi húúúú... Hát mik ezek, gyerekek, hogy kő-papír-ollóval döntik el a vérengzés utáni vitás kérdést? Azért na, Gilroy nem a lázadók legjavát mutatja be, azok tényleg lehet, hogy Dodonna és Jun Sato csapatában játszottak. Ezeket meg már csak azért nem ismerhettük meg a későbbi időkben, mert mire a Szövetség összeállt, ezek kiirtották egymást. Bár az előző részben elhangzottak alapján Luthennek ehhez a csoporthoz is köze volt, ellátta őket, szóval őket is bevették a buliba. De azért nem csodálom, hogy mondjuk Aldhanira nem innen válogatott embereket. Legalábbis kétlem, hogy az ottani brancs bármelyike innen jött. Oké, talán Arvel Skeen, ő beleférne ebbe a csapatba. Bár nem, mert ezeknek az idiótáknak már rég elmetszette volna a torkukat. De kérem, ezekhez képest Vel csúcsszuper választás vezetőnek. Érdekes volt Partagaz és Dedra beszélgetése. Hogy Tengely igazából túlságosan fel lett fújva, aztán a lufi leeresztett, és ez azért nem jött ki jól. De itt a második esély. És az a helyzet, hogy szerintem Dedrát nem a Tengely üldözése érdekli, sokkal inkább az zavarja, hogy mit kell tennie egy egész néppel. Mert eddig ő a Birodalom biztonsága érdekében cselekedett. Lehet, hogy félelmetesen hatékonyan és érzelemmentesen csinálta, de amit tet, az alapvetően nem több, mint amennyit mondjuk egy CIA ügynök megtenne az USA védelmében. Vagy éppen amiket Cassian megtesz a lázadásért. Persze nem felmenteni akarom, mégis csak a Birodalom hű szolgája, ugyanakkor azon belül, amit végez, alapvetően a régi Köztársaságban is előfordulhatott volna, ha lett volna számottevő ellenfele, vagy nagy valószínűséggel előfordul a Szövetségben, és talán még az új Köztársaságban is, legalábbis létezése elején. Viszont most egy olyan feladatot bíztak rá, ami nem a Birodalom biztonságáról szól, hanem arról, hogy egy népet el kell nyomni, vagy kényszeráttelepíteni, vagy kiirtani azért, hogy a saját világuk kincseit kitermelhesse a Birodalom olyan módszerekkel, ami az egész bolygó pusztulásához vezethet. Meg merem kockáztatni, hogy Dedra a Maltheen Divide-on szembesült először a Birodalom valódi arcával. Lehet ez volt számára az ébresztő, hogy mit is szolgál valójában. A kérdés az, hogy ez hogyan hat rá, ha így van. Szembefordul a Birodalommal, vagy folytatja az utat, amit elkezdett. És hát jeeee... Összejött Syrillal, akinek szintén felvitte a Birodalom a dolgát. Jó csaja van, vezető beosztása a munkahelyén, Coruscant jó negyedében él, távol a mamától... Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy az emlegetett "nem mondhatjuk le megint" című esemény épp az lesz, hogy bemutatja a barátnőjét a mamának. Ha igen, hát azt epekedve várom. Aztán itt van Tay... Azt hiszem, a burkolt kis zsarolása szép, takaros, jól látható célkeresztet rajzolt a homloka közepére, meg a hátára is. És szerintem ezt Mon is tudja, azért beszélt olyan erélyesen Luthennel. Tudja, hogy egy olyan veszély ütötte fel a fejét, amit Luthen gyorsan és könyörtelenül fog eliminálni. Azért csalódtam Tayben, az első évadban ennél lojálisabbnak és okosabb figurának tűnt. De azért az durva, hogy Cassiant és Mothmát is lázadók szorították sarokba, mégha más-más mértékben és módon is. A saját szövetségeseikkel kell harcolniuk, nem a Birodalommal. Ez azért még baromira nem a Szövetség. Ellenben Bix mindazok után, amin átment, hihetetlen önfegyelemről tett tanúbizonyságot. Bár a birodalmi tiszt kezdett túlságosan lelkes lenni, csak nem lett pofán legyintve egy kalapáccsal és a szívét sem csavarozták fel semmire. De az, hogy a Birodalom ennyire közel sertepertél, hát az nem túl jó jel. Félek, hogy a kövi részben itt nagy baj lesz, és talán oda is veszik valaki a ferrixi családból. Apropó, de jó volt az a kis kép Maarváról a falon. A lény a végén nem volt semmi, igazi horrorfilmbe illő mumus. Hogy meghamizta már mindkét hülye vezetőt egyszerre. Benyelte őket, mint akcsa a nokedlit. És hát, na, kiderült, hogy "hőseink" végig a Yavin IV-en voltak. Ami csúcs, mert így máris közelebb került hozzánk ez a más oly sokszor látott világ, amit viszont a Massassi templomokon túl még nem láthattunk, legalábbis mozgóképen. Na, jöjjön a folytatás. Mint a sztori zárása, itt már azért nagy dolgokra számítok. Főleg a Mina-Rau vonalon, de van egy olyan érzésem, hogy az esküvő sem lesz épp boldogsággal teli. Bár, ha a Fuszeklik fejedelméből idézünk: "Lesz egy akasztás, vagy egy esküvő. Mindegy, a lényeg, hogy buli legyen, nem?" Apropó, esküvő, Perrin kellemesen meglepett ebben a részben, és úgy látom, még Mothmát is. Ha nem ismerném jobban, még azt hinném, hogy szerető férj és odaadó apa.

Igazad van, bár most második megnézésre csak egyet szúrtam ki, a csaj szemén, ami ugyanúgy kifordult, mint Andy-nek és ugyanúgy ott virít a WYC logója. Az egy Weyland-Yutani szintetikus mesterséges személy. Ezek szerint a Disney elkezdte építeni az AVP univerzumot, és most egy univerzum lesznek, értelmesen egybegyúrva, nem úgy, mint a 20th Century Fox idején.

Nem lövette szét, eleve nem is lövetett rájuk. Aknamezőre futottak, de az csak megriasztotta őket, elpusztulni egyik sem pusztult el, mind a hipertérbe menekült. És szerintem biztos, hogy nem annyi purgill létezik két galaxisban (vagy még annál is több galaxisban, hiszen intergalaktikus faj), amennyit mi láttunk eddig.

Te szentséges szalamandra, Cassian belefutott a lázadás krémjébe. Hát nem voltam jó véleménnyel Saw partizánjairól, de azok az együttműködés és lojalitás mintapéldányai ezekhez az egymást lemészárló, szakadt vadakhoz képest. A nyitás amúgy nagyon baba volt. Kedves volt a beszélgetés Cassian és a technikus között, bár féltem, hogy egy ponton a csajt kinyírják. De ez már a heveny üldözési mániám, amit a Rogue One és az Andor első évada ragasztott rám. Hiába, már a Lázadókra sem bízhatja rá az ember az életét teljes magabiztossággal. Pláne, ha ilyen Cassianok sertepertélnek a környéken. De szerencsére nem következett be a félelmem, hősünk hagyta elmenni, remélhetőleg ki is jut. És Cassian Poe Dameront megszégyenítő látványos zajjal és lézershow-műsorral lopott el egy TIE prototípust, az Avengert, ami ezzel bekerült a kánonba. De még annál is jobban tetszett, hogy a készítők nem voltak restek a Rebels-ben sűrűn szereplő TIE Advenced v1-eket használni, amiket így már élőszereplős műben is láthattunk, plusz ezzel egy újabb szép példát láttunk az univerzum egységességére. Először mondjuk megilyedtem, hogy Interceptorok eregetnek rakétákat, de aztán jobban meg lehetett nézni őket, és akkor már helyreállt a világ rendje, mert a v1-eseken van rakéta. Chandrillát öröm volt végre mozgóképen látni, és pont olyan idilli, ahogy a könyvek alapján elképzeltem. Bár kicsit csalódtam, hogy a főváros, Hanna nem szerepelt, de talán a későbbi részekben az is feltűnik. Akárhogy is, örülök Chandrillának. Már csak azért is, mert így legalább láthattuk, hol születik majd meg évekkel később Ben Solo. Amúgy az esküvő előtti buli, hát hogy is mondjam, a birodalmi konferencia szerintem nem volt annyira feszült, mint ez a buli, pedig ott egy népirtást vetítettek előre. Luthen és Mothma, Tay Kolma és Mothma, Mothma és Perrin, Davo és Perrin, Vel és Kleya... Mindenki között annyi feszültség van, hogy Darth Sidious lecsüccsenne ámulatában, mert ennyi feszkót ő sem tudna kicsiholni a ráncos kacsóiból. Azért Velt és Kleyát, az előző évadban történt utolsó találkozásuk láthatóan mély nyomot hagyott bennük. Az is érdekes kérdés, hogy mi a helyzet Tay-jel. Mivel elég fontos titkok tudója, ha lelkileg labilis, az komoly probléma lehet a jövőre nézve. És akkor itt a csúcstalálkozó. Imádom, hogy Krennic itt is a független energiával jön elő. Öröm ezt hallani, mert ez is olyasmi, amit a tágabb művekből vettek át. Ez megnyugttatta retconoktól tartó lelkemet. És hát ugye eme álca alatt fut a Csillagpor-projekt. Vagyis szegény ghormani népet a Halálcsillag miatt akarják deportálni, elnyomni vagy, ha a helyzet úgy hozza, kiirtani. Durva azért, hogy ilyen alapokra helyezik ezt a híres, bár még kánonban sosem látott mészárlást. És milyen mélyre süllyeszti a Birodalmat. Ami hihetetlen, mert már így is nagyon mélyen vannak. Dedrának meg jól felvihette az isten a dolgát, ha ilyen fontos találkákra hívja meg személyesen Krennic igazgató. A kiszólás, hogy Ferrix visszaütött, tetszik, reméltem, hogy hallunk valami ilyet, bár még jobban tetszene, ha látnánk is idővel. Dedrát nem féltettem, igazából ő ott nem igazán hibázott, Tigo százados és kompániája volt az igazi felelős, nekik nem sikerült kordában tartania a népet. De azért nagyon érdekel, mi lett Ferrix sorsa. És akkor itt van Brasso, Bix, Paak és Bee. Úgy tűnik, Cassian hamar rájuk talált és lényegében velük él, amikor épp nem a lázadókat segíti. Szegény Bixet még mindig gyötrik az egy évvel ezelőtt történtek, ami nem csoda, sőt fura lett volna, ha PTSD nélkül elmúlik. De jó látni, hogy legalább éber állapotban összeszedettebb, mint mikor legutoljára láttuk. Viszont van egy olyan érzésem, hogy a rémálmok miatt nem sokáig lesz ő szerelő, pláne, ha a Birodalom ezen a békés világon is bekavar. Mina-Rau idilli világ - bár kicsit aggódom, hogy mivel ennyire hajaz Dantooine-ra, azt nem fogjuk látni, vagy valami teljesen más dizájnnal. Egy biztos, a Gozanti megjelenése semmi jót sem ígér. Végül itt van szegény Cassian, aki, ahogy azt a beveztőmben már írtam, belefutott a lázadás elittjébe, a krémek krémjébe. Jézus, de hülyék! Oké, két napja nem ettek már, de az azért kevés, hogy az embereknek ennyire elguruljon a gyógyszere. Ha egy sejten belül ekkora a káosz, mi a helyzet a globális lázadással? Azért ez kicsit más bandának tűnik, mint például a Főnix-sejt, ahol a legkétségbeesett helyzetekben sem estek egymásnak. Oké, amilyen a vezető, olyan a csapat. Azért a Főnix élén mégis csak egy Hera Syndulla és egy Jun Sato állt. De tényleg, ehhez a bandához képest még Saw partizánja is jól szervezettek és összetartóak, pedig őket is a lázadás szemetesvödréből kotorták elő. Szegény Cassian, durva, hogy az élete jelenleg nagyobb veszélyben van a saját csapattársai miatt, mint az ellenség miatt. És arra a TIE Avengerre valószínűleg valahol várnak. A késlekedés ki tudja, mit okozhat. Mindent összevetve ütős kezdés volt. Nem túl kapkodós, de azért megfelelően adagoltak benne akciót és beszélgetést is. Kiemelkedő esemény még nem volt, de ez nem is baj, hisz ez az alapozás. Azért az, ahogy Mon kifejezi sajnálatát Leida felé, az szíven ütött.

Nem kell ide világok közti világ, se intergalaktikus hiperhajtómű, elég, ha hívják a bálnákat és aztán az Erővel megkérik őket, hogy vigyék már haza a bandát. Sabine előtt rég nem rejtély ennek a mikéntje, hiszen a saját szemével látta használatban: a zéró frekvencia. Anno a lothali csatában Wolffe, Mart és Vizago eme frekvencia használatával hívták oda a purgilleket a Lothalra (Rebels 4x15 Family Reunion – and Farewell).

Azt hiszem, ez picit másabb lesz, mint az eddigi Predator-filmek. A Disney most tönkreteszi néhány Predator fan gyerekkorát is? Amúgy nekem tetszik, kifejezetten érdekel a jövőbeli, idegen világ koncepciója, és az, hogy egy predi lesz a főszereplő. Kezd érdekelni a Predator-univerzum.

Rise of Raven angol címmel ma felkerült a Hunyadi a Netflixre (legalábbis nálam angol címen jelenik meg, mert angolra van állítva az egész Netflix). Meglepett, tényleg azt hittem, a Maxon fog landolni. És azt sem hittem, hogy ilyen gyorsan kimegy streamingre. Már csak az a kérdés, hogy ez az ajánlott rendezői verzió-e? Jó lenne, ha nem kéne letöltenem.

Újabb feltámadást? Miért, '77 és '90 között meghalt párszor, mert '90 óta követem folyamatosan, de még egy elhalálozásnak sem voltam tanúja.

Igyekszem nem elflejteni, és ahogy írok egyesével az epizódokról, megírom a sztoriösszefoglalót is.

És a finálé... Impressive! Most impressive! Az akció felépítése a One Way Outhoz hasonlóan fokozatos, a feszültség egyre csak gyűlik és gyűlik, ahogy Maarva temetésére gyűlik a tömeg. Ha jól emlékszem, az első vagy a második részben mondták, hogy a ferrixiek makacs népség, és szeretik a maguk módján intézni a dolgaikat. Na, ez itt, az összetartásukhoz hasonlóan, alaposan megmutatkozik. A Birodalom X időre engedélyezett X számú emberből álló tömeget, hát a ferrixiek elkezdték a szertartást előbb és sokszorosan többen, mint amennyit a Birodalom engedélyezett. És itt, akárcsak a One Way Out esetében megint megmutatkozott az arany igazság: "There are more of us." Ez az, amitől a Birodalom és minden zsarnok retteg, amikor az egyszerű emberek rájönnek, hogy ők többen vannak. Ezért kuporogtak a börtönlázadás alatt az őrök egy szobában, ezért próbálta meg a prefektus úr visszafogni a ferrixieket a szertartás előtt, ezért vonult ki mindenki állig fegyverben, pajzsokkal, és végül ezért kezdtek el a tömegbe lőni. A félelem pedig itt nagyon megmutatkozott. Ahogy Tigo kivert kutyaként kúszik át saját emberei sorfalán, miután Brasso úgy mellbe rúgta, hogy a jövő hetet is felköhöghette. Amúgy nagyon szimbólikus, ahogy próbálja a köpenyével eltakarni, elnémítani Maarva üzenetét. De hiába, ahogy az egész Birodalom túl béna ahhoz, hogy elhallgattassa a lázadókat, ugyanolyan béna kis léptékben Tigo. Amúgy kíváncsi lennék, mi lesz a sorsa, mert szerintem az Uralkodó nem fogja elnézni, hogy Ferrix ilyen nyíltan fellázadt a Birodalom ellen. Most még nagyjából öt évre vagyunk a yavini csatától, még nem forrong úgy a Galaxis, mint mondjuk Lothal esetében, így én számítok megtorlásra mind a nép ellen, mind az ott állomásozó birodalmiak ellen. És azért ne feledjük, ugyanezen eseményekkel nagyjából egyidőben Tarkin a Lothalon még megbűntette azokat a tiszteket, akik nem boldogultak a Ghost legénységével. Kábé négy évvel azután Lothal felszabadítására már nem volt kapacitásuk reagálni. Ami Maarva beszédét illeti, ahogy @Donát is remekül megírta az évadkritika során, nagyon sok igazság van a szavaiban nem csak a Star Warson belül, de a való világra nézve is. Nem csak ennek a beszédnek, hanem a másiknak is, Namik manifesztumának, aminek egy új részletét hallhatjuk nem sokkal Maarva üzenete előtt. "Az önkényuralmat állandóan felügyelni kell. Megtörik. Szivárog. A hatalmuk törékeny. Az elnyomás a félelem álarca." Nagyon fontos szavak manapság. Igazából az egész Star Wars mítosz fontosabb manapság, mint bármikor a múltban. Régen fantázia volt, egy űrmese. Ma már a valóságra reflektál. Érdekes még a részben Mothma és férje szócsatája, illetve az erről készült BBI jelentés. Egyelőre ez nem lett tovább víve, gondolom ez már a második évadhoz egy alapozás. De egyelőre én még abban a hitben élek, hogy ez már a BBI-nek szóló színjáték, és Mothma Davo és Tay javaslatára Perrinre akarja rákenni a tartozást, vagy legalábbis annak egy részét. Kíváncsi vagyok, Mothma lesz-e olyan kegyetlen, hogy tényleg ráken mindent Perrinre, és emiatt a f*szit baj éri. Egy anya, aki képes volt valamilyen szinten feláldozni a lányát az ügy érdekében, akit láthatóan szeret, a férjét, akivel baromira nincs jóban, szerintem simán mágjára küldene. Majd kiderül. Az biztos, hogy az Andor első évada nagyon más megvilágításba helyezte Mon Mothmát, és szerintem ezen a második évad még fog egyet csavarni. Syril is képbe lépett, és újfent erőteljesen éreztem, hogy amint megpillantotta Dedrát, azonnal megszűnt számára Cassian létezni. Meg szegény Linus is, aki nagyon sokat vesztett a lojalitása miatt. Szerintem abban reménykedett, hogy Syril által újra felemelkedhet, de rosszúl helyezkedett, a "haverja" hátrahagyta. Már csak a flaska maradt neki a poros úton. Ja, amúgy neki és Luthennek baromi nagy mázlija volt, mert Paak bombája alig pár méterre robbant fel tőlük, akárcsak a gránátok. Ahogy Nurchit is kinyíra a robbanás, őket is elérhette volna, ha kicsit rosszabb helyen állnak, vagy az egyik detonáció picivel előrébb van. Syril meg rátalált a "kedvesére"(?), kíváncsi vagyok, boldogan élnek-e, amíg meg nem halnak. Bár lefordulnék a székről, ha kiderülne, hogy az ő kapcsolatuk az egyik legegészségesebb kapcsolat a Star Wars univerzumában. És ki tudja, eléggé egymásnak valóak. Cassian által amúgy a klasszikus mesei vonal is teljesül. Ő, az árva ifjú kimenti a bajba jutott lányt, Bixet a gonosz boszorkány, Dedra karmai közül. És végül itt van Luthen, akinek igazából ez a sok halál, fájdalom és szenvedés a jutalma. Ez az, amit el akart érni. Erről szólt Aldhani, erről szólt minden áldozata. Hogy eljuttassa a népet egy gyújtópontra. Az ő tettei a szikra, ami lángra gyújtja a Galaxist. Persze nem övé az egyedüli érdem a galaktikus lázadásban, hiszen ezen eseményekkel nagyjából egyidőben a Lothal szektorban Ezra Bridger beszéde forralja a helyzetet, de én megkockáztatom, hogy például ahhoz, hogy végül egy másik sejt megy megmenteni Ezráékat a Mustafar rendszerben, már köze van Luthennek. Az összefogás első jelei azok, amin szintén gőzerővel dolgozik. Ahogy mondta is korábban: a hálózat már üzemel. És a hab a tortán Cassian Andor. Hihetetlen, de így ismertük meg Luthent: Cassian Androrért jött a Ferrixre. És most megkapta, megnyerte az ügynek. Már nem alkalmi zsoldos, hanem lázadó. Luthen elérte, amit eredetileg akart. Nem is csoda, hogy kiül a mosoly az arcára. De mire megszerezte Andort, nagyot fordult a Galaxis. Most már csak az a kérdés, mi történik ezekkel a szürke hősökkel és gonoszokkal a hátralévő öt évben. Nos, pár óra múlva nekiülök, és számomra is kiderül.

No, akkor essünk neki a maradék két résznek, mielőtt belevágok az új évadba. Eme epizód egy újabb átvezető, felkészülés a nagy fináléra. Maarva sajnos elhunyt, a gyógyszerek mellőzése, a hideg, és valószínűleg az elkeseredettség és a magány nem segített, noha mint később kiderül, eme halál mögött cél is volt. Maarva életében már túl öreg volt ahhoz, hogy harcoljon, de holtában még többet is tehet. De ez majd később. Közben Kassian és Melshi próbálnak kijutni a Narkina-5-ről. Belefutna két igazán fura figurába, akik némi humort csempésznek az amúgy meglehetősen komor sorozatba. De azért ők sem pusztán a poénkodásért annak itt, a kissé vicces szitu mögé tekintve újabb ékes példáját látjuk annak, hogyan teszi a Birodalom az ellenségévé azokat, akik pusztán csak élni szeretnék békés életüket. Dewi és Freedi valószínűleg a halakon kívül senkinek sem ártanának, és más körülmények között nem is segítenének börtönszökevényeknek. De a Birodalom tönkretette a megélhetésüket, így lényegében az életüket, úgyhogy vidáman elfuvarozzák quadjumperükkel Cassiant és Melshit. Apropó, tök jó a quadjumpert látni. Bár vicces, hogy Rey közel 40 évvel ezután fogja a Falcont "romhalmaznak" titulálni az ugyanilyen quadjumperhez képest, amit Cassian már itt öreg típusként említ. Pedig kronológiailag itt láthatunk először quadjumpert, bár az is igaz, hogy YT-1300-ast meg már a klón háborúk kitörésének évében is láthattunk (a Falcont meg konkrétan pár nappal a háború lezárása előtt). Szóval azért ja, a Falcon egyelőre évtizedekkel öregebb típusnak tűnik. De ezek szerint Rey nagyon jól ismerte a hajókat. De elkanyarodtam, mintegy negyven évet... A Coruscanton elérkezünk ahhoz a jelenethez, ami végül elérte nálam, hogy Vel abszolút unszimpatikus legyen, minden korábbi epizódokban róla összehordott ekézésem igazából innen ered. Besétál Luthen boltjába és kábé úgy csinál, mintha ő lenne a főnök. Na itt tűnik a gazdag, elkényeztetett hercegnőnek, aki csak unalomból lázadozik. Kezdjük azzal, hogy Kelya gyorsan tisztázza, Vel minden létező szabályukat megszegte. Sz*rik ez a liba a biztonságra, arra, hogy meggondolatlan tettével bajba sodorhatja Kleyát, Luthent, az unokatestvérét és lényegében Mothma egész családját. Ja, neki erre nincs ideje. A nála lényegesen fontosabb Mothmának is van ideje betartani a szabályokat. És végül ott van az, ahogy Vel Kleyával bánik. Ahogy az úrikisasszony bánik a cseléddel. "Én összehoztam Aldhanit. Te mit tettél mostanság?" Kleyának nagy önereje lehet, hogy nem vágta pofánt ezt a beképzelt tyúkot. Bár sokkal jobban csinálta. "Nekem nincs mostanság. Nekem mindig van. Számomra összemosódnak a pörgő tányérok, a földön heverő kések és az ablakon bebámuló követelző, pánikoló arcok. És te csak egy vagy ezek közül." Nagyszerű riposzt, remekül emlékezteti arra Velt, hogy Kleya az egyik játékos ebben a játékban, Vel pedig csak egy bábú a sok közül. Ráadásul ebben a pillanatban egy baromira bosszantó bábú, aki tojuk a biztonságot szavatoló szabályokra, nem törődik magán kívül semmivel ebben a pillanatban. De Vel olyan osotba, vagy csak annyira beképzelt, hogy még ezután se dobja le azt a fenkölt pofát, amit vág. Sőt, az úrikisasszony már az infót sem hajlandó addig elmondani, amíg Kleya nem biztosítja, hogy elmondja Luthennek, ki adta át az infót. Ennyire arrogáns ez a nő, ennyire nem érdekli őt a lázadás. Csak az ő valaga legyen kinyalva, ő megkapja az elismerést, ami szerinte jár neki. Nem tudom, hová fog kifutni Vel karaktere, de ebben az évadban nagyon szépen építettek egy elkényeztetett, gazdag libát, aki ugyan beállt a lázadók közé, de a legfőbb motivációja az elismerés szerzés, a saját igényeinek kielégítése, nem a Galaxis felszabadítása. Az már csak önmaga után jön. Amivel nem lenne baj, ha ez az attitűd nem vezetne oda, hogy fontos szabályokat hág át. Most nem volt baj, de mi van, ha legközelebb mondjuk egy komplett BBI csoport figyeli, mert ez a sok kis óvatlan lépés végül felkelti valaki érdeklődését? Syril és Linus között a beszélgetés haláli. Főleg Linus oldaláról, aki folyton reagál valamit, de közben láthatóan fogalma sincs, Syril mit mondott neki. És közben ott az anyuka is. Vajon a bácsi mennyire lesz csalódott, amikor megtudja, hogy Syril pénzt lopott a mamától? Amúgy imádnék egy találkozót Dedra és Eedy között. És aztán itt van újra a jó Saw. Hát, ezúttal már a paranoiája is kiütközik, elég durván. Szinte látni, hogy elveszti a kapcsolatát a realitással és belesüpped az üldözési mániája szülte fantáziavilágba. Luthen pedig pont ezt kihasználva igazából dróton tudja rángatni. Ügyes volt, ahogy visszarántott a földre. De mindennel együtt, Saw mond valamit, ami nagy igazság: ez háború. Sajnos ebben vannak gyalogáldozatok, járulékos veszteségek. Ez az, amit Mothma sosem látott be. A röpke űrcsata is nagyon pazar, főleg, hogy betették a Solóban végül nem használt Cantwell-cirkálót. Nagyon baba ez a retro cirkáló. Végül Cassian is megtudja, hogy az anyja meghal, ami egyenesen belevezet minket a végjátékba.

Biztos. Keresnek járműveket vagy a hátán húzza ki a partra - bár az szerintem merész húzás lett volna. Amúgy tuti vannak valamiféle járművek egy ekkora telepen. Az őröknek is kell valamivel közlekednie, kétlem, hogy ott laknának. Hát, van még egy dolog, de szerintem nagyobb áldozat az, hogy mindazzal, amit tett, hosszú éveken át kell együtt élnie. Luthen számára a halál már a megérdemelt pihenés lehet, amikor végre felszabadul a lelkét és elméjét mardosó bűntudat alól.

@Ody Mandrell Abban nem írnak arról, hogy mennyi időt töltött a Narkina-5-ön, csak annyit, hogy a börtönlázadás vezetője lett. Egyedül a sipói javítóintézetben eltöltött idejét írták meg konkrétan, de az meg három év volt, szóval nem hiszem, hogy azzal kevered.

A kedvenc részem az első évadból, szerintem magasan ez a legjobb. Az akció és a dialógusok tankönyvbeillő szimbiózisa látható itt. A Narkina-5-ről történő szökés felépítése brilliáns. Nem csak nemes egyszerűséggel oldják meg a biztonsági rendszer kiiktatásának kérdését, hanem olyan szépen és fokozatosan építik fel a feszültséget, hogy az ember többszöri megnézésre is teljesen a fotelhez van szögezve tőle. És az érzelmi csúcspont mégsem Kino zsigerien optimista beszéde, ami bárkit belelkesítene, hanem a pillanat, amikor szembesülünk egy hátköznapokban bagatell, itt viszont életet eldöntő problémával: Kino nem tud úszni. Kevés dolog ütött meg annyira a Star Warsban, mint az a pár szó, amit Kino mond utoljára Andornak. Három részen át építenek egy karaktert, aki végül nem csak szimpatikussá válik, de igazi vezetővé és buzdító erőv, aztán elcsúszik egy ilyen inci-finci, hétköznapi banánhélyon. Nem a hiperhajtómű rohadt le, nem egy színlelő zseni rejtett el egy gyengepontot, nem egy kezdettől kétszínű alak árulása okozta a bajt, nem filmeken át épített drámai átálás a Sötét Oldalra hozza el a vesztét, hanem egy totálisan földhöz ragadt probléma: nem tud úszni. Aztán ott van Mon Mothma, Tay Kolma és Davo Sculdun találkozója. Erről már korábban is ódákat zengtem, most is tudnék, de inkább keressétek vissza azt. Brilliáns, ahogy Mothma próbálja uralni a helyzetet, de Davo játszi könnyedséggel ragadja magához a szót és sajtolja ki a nőből a számára idális megállapodást. Szomorú látni, hogy most az egyszer Mon tényleg az a tehetetlen ember, akinek próbálta beállítani magát, És a legszomorúbb, hogy a lánya és az ügy között kell döntenie. Itt visszautalnék Vel korábbi epizódban elhangzott szavaira, miszerint a lázadás az első. Bár az ő szájából ezek a szavak üresen csengtek, mégis, talán pont ezek a szavak is hozzájárultak ahhoz, hogy Mon végül ráállt az üzletre. Oké, az is benne lehetett, hogy valószínűleg a lánya nagyobb biztonságban lehet Davóékkal, mint vele - bár ezt még nem tudni, majd a második évadból remélhetőleg kiderül, mi lesz Mothma családjának sorsa az előtt vagy az után, hogy Mon nyíltan szembefordul az Uralkodóval. Végül itt van Luthen beszéde arról, hogy ő mit áldozott fel. Hát ez... Szerintem Darth Sidious egész karrierje során nem mondott olyan hátborzongatót, mint itt egy rövid idő alatt Luthen. Félelmetes a lázadás egyik vezetőjétől azt hallani, hogy teljesen tudatosan alkalmazza Darth Sidious módszereit. És, ahogy azt Stellan Skarsgård előadja... Mindig is remek színésznek tartottam, sok kiváló szerepben tündökölt már, de szerintem itt mindet verte. Oké, talán elfogult vagyok a Star Wars irányába, de akkor is. És úgy lett magasan a legjobb mind az epizódban, mint az egész Andorban, sőt megkockáztatom, az egész Star Warsban, hogy közben ugyanebben a részben Genevieve O'Reilly és Andy Serkis is tündökölt - utóbbi szerintem élete egyik, ha nem a legjobb alakítását nyújtotta ebben az epizódban (O'Reilly-ről csak azért nem áradazok ilyen szuperrelatívuszokban, mert a Star Warson kívül szerintem semmiben sem láttam, szóval nincs összehasonlítási alapom).

Az egyik legjobb címmel megáldott epizód ez, szerény véleményem szerint. A nyitány máris erős. Fizikai bántalmazás nélküli emberkínzásnak lehetünk tanúi, egy olyan emberrel, aki szrintem Mengelét is büszkévé tenné. Gorst egy ritka undorító és hátborzongató f*szi. Amilyen örömmel beszél egy népirtásról és arról, hogya tömegek halálsikolyai hatékony pszichológiai kínzóeszközzé vált, hát az durva. Leiának mázlija volt, hogy Vader vagy Tarkin nem hívta el Gorstot a Halálcsillagra, hogy ő tudja meg, hogy a Lázadók támaszpontja. Bár remélem, hogy ennek inkább az az oka, hogy addigra a jó doktor megkóstolta a saját gyógyszerét. A másik, ami eszembe jutott most erről a kütyüről, az Saw és Bor Gullet. Igazából Gorst és kedves kis kütyüje mutatja meg nekünk, hogy Saw milyen mélységbe tud merülni. Bodhi nem nézett ki sokkal összeszedettebnek, mint Bix, azután, hogy Saw kis házi kedvence magához ölelte. A Coruscanton pedig újra beugorhatunk egy szenátusi ülésre, ami hát... Borzalmas. Bekiabálások, lekapcsolódó podok, üres elnöki pódium. Hát igen, ez a Szenátus a Birodalom idején, ahol azok, akik még próbálnak valamit tenni, lényegében a semmibe beszélnek, és csak hurrogást kapnak válaszul. De ez a jelenet azért is jó, mert itt mutatkozik meg az a Mon Mothma, aminek láttatja magát. A tehetetlen, idealista, sokak szerint valószínűleg kissé ostoba Mon, aki szélmalomharcot vív képzelt vagy valós problémák ellen. A durva az, hogy az előző rész elején pont a férje viccelődött azzal, hogy Mothma meg akarja védeni a Birodalomat az Uralkodótól. De persze mi azért tudjuk, hogy Mon nem olyan tehetetlen, mint aminek mutatja magát, noha azért a naivitásával kapcsolatban lehet, hogy nem lőnek annyira mellé. És jött a meglepetés: Vel Mon unokatestvére. Hát ezt elsőre pláne nem néztem ki a karakterből. És akkor itt térnék ki arra, hogy miért tartom Velt az egyik legveszedelmesebb lénynek a Lázadók Szövetségére nézve. Mert Mon Mothma unokatestvére és ahelyett, hogy távolságot tartana a lázadástól, mint Mothma és Luthen, kétes okokkal vág bele az akcióba. Csak képzeljük el, mi történt volna, ha a Velt megölik vagy elfogják Aldhanin. Már abból botrány lenne, és minimum derékbe törne Mothma politikai karrierje, ha kiderülne, hogy az unokatestvére részt vett egy birodalmi bázis megtámadásában és nyíltan lázadó terrorista. És ez a minimum, ami be sem következne, hiszen a BBI már eleve gyanakszik Mothmára és megfigyelés alatt tartja. Ha az uncsitesó az aldhani-i páncélterem kipucolása során halt volna meg, a BBI még Mothma rég elhunyt őseit és meg sem született leszármazottait is átvilágíatotta volna. És abból mi lett volna, ha elfogják az Aldhanin a rablás alatt azt a személyt, aki első kézből tudja tanúsítani, hogy Mothma és Luthen Real lázadó vezetők. És hűde erősen kétlem, hogy Vel képes lett volna ellenállni dr. Gorst kihallgatási technikájának. Dedra dolga nagyon nagy mértékben leegyszerűsödött volna. És ez sugallja nekem a leginkább azt, hogy Luthennek egyszerűen nem volt jobb jelöltje az aldhani-i akcióra Velnél. Mert ezt az orbitális kockázatot is képes volt vállalni. Ha Vel bármilyen módon lebukott volna az Aldhanin, ha sikerült volna azonosítani, a Lázadók Szövetségének fuccs. Akkor nincs Mon Mothma, aki egyesíti és vezeti a Köztársaság visszaállításáért harcolókat, és akkor még ki tudja, Luthen miképpen járul hozzá a yavini sikerhez. Megjegyzem, Velnek itt megint van egy unszimpatikus húzása: szó szerint visszamondja azt, amit korábban Cintától hallott, miszerint a Birodalom nem pihen, a Lázadás az első, nekik marad a maradék. Csak kétlem hogy őszintén mondaná, mivel korábban és később is megmutatja, hogy számára nem a Lázadás az első. Hiszen Cinta pont azért mondta ezt neki, mert Vel a saját párkapcsolatát az ügy fölé sorolta. Szóval ez a megjegyzése inkább úgy tűnik, mint aki be akarja bizonyítani a családnak, hogy ő milyen hídenagyonbaromira elkötelezett ám az ügy mellett. Csak közben Vel Sartha rengetegszer bizonyítja, hogy számára Vel Sartha picikét előbbre valóbb, mint a lázadás. Mindezek ellenére azt Vel javára kell írnom, hogy a jelenlétében Mon kicsit felszabadultabb lehet. A családi étkezés során, ahogy több ízben is burkoltan beszól Perrinnek, Mothma az egész sorozat alatt először mosolyog őszintén. Persze lopva, nehogy a semmirekellő férje észrevegye. Syril meg vajon hogy nem csapta még agyon az anyját? Undorító, ahogy ez a mélynövésű érzelmi kullancs minden szóval ekézi Syrilt, majd miután az bejelenti, hogy előléptették, kábé úgy tesz, mintha az az ő érdeme lett volna. Meg a k*rva Harlo bácsinak, akit még nem is láttunk, de én már utálom. Viszont a zaklatásközeli találkozója Dedrával már megér egy misét. Mert kezd olyan érzésem lenni, hogy Syril pont a hatalmaskodó anyuka miatt kezdett el betegesen vonzódni a hatalommal bíró Dedrához, akinek az előléptetését is köszönhette (közvetetten vagy közvetlenül, ez vitatható, de alapvetően nem lényeges, a fontos az, hogy Syril Dedrának tulajdonítja a dolgot, így párhuzamot vonva az anyjával, akinek a melóját köszönheti). És akkor még ott van a feltételezett közös szenvedélyük, Cassian üldözése, amiben Syril igazolást találhatott a saját tetteire, és emiatt végig neki volt igaza, ő helyesen járt el. Dedra pedig, egy fontos BBI tiszt ebben igazat adott neki. A Narkina-5-ön is tellik az idő, de nem tétlenül. Sajnos szegény Ulaf leépülése itt már nem csak az éles szeműeknek tetten érhető, ahogy haladunk előre, úgy közelít a biztos vég felé. Kino és Cassian is közelebb került egymáshoz az eltelt hónapok során, ha már a szökésről hajlandóak beszélgetni. Ráadásul Cassian már intézi is ezt néhány társsal. Ebből is látszik, hogy élelmes és találékony fickó, aki nem szokott tétlenkedni. És, ahogy haladunk előre, nem csak szegény Ulaf épül le, de a Birodalom helyi ereje is. A hiba, amit vétettek, száznyi ember életébe került, és pechükre az információ áramlását nem tudják megakadályozni, bármilyen csúcsszuper megoldásokat is vezetnek be. Legközelebb majd nem csinálnak üveges folyosókat. Amúgy itt nagyon tetszik, hogy Kino félelmei hogy manifesztálódnak dühkitörésben és fizikai bántalmazásban. Igen, bevisz egy gyomrost Melshinek, mert valószínűleg már sok-sok hónapja hallgatja a pesszimista agymenéseit, de ez már nem neki szól. Egyszerűen kitört Kinóból a benne felgyülemlett feszültség. A fokozódő félelem és dühöt, valamint a szertefoszló reményt szimbolizálja a kiabálása és az ütése. Aztán végül a doki igazolja azt, amit már biztos tudott ekkor, csak nem akarta magának sem elismerni: nincs kiút. Ezután már nem tagadhatta. Maga előtt sem. Nem maradt remény, úgyhogy megadta a választ Andor kérdésére: tizenkettőnél nincs több őr egy szinten. Ebben a mondatban egy ember minden elszántsága benne van.

Elindult az új sztoriszál, a Narkina-5-é, aminek központi helyszíne egy különleges birodalmi börtönt. Meglehetősen utópisztikus vagy épp disztópikus, attól függ, milyen irányból nézzük. Bizonyos szemszögből egész humánus, hiszen a rabok szép tiszta környezetben élnek, jól tápláltak, Az őrök sem abuzálják az elítélteket non-stop, stb. Ha csak ezt a részét reklámoznák (és van egy olyan gyanúm, hogy a propaganda ezt is teszi), akkor egy egész humánus börtönt vízionálhatunk. Humánisabbat, mint például a TCW-ben látott köztársasági börtön. De hát ez csak a felszín, mert az alatt hét hatalmas épület hét szintén át hét teremben hét asztalnál dolgozik hét ember a hét hét napján vagy hét éjszakáján, amíg ki nem leheli a lelkét. A hétszentségit! A halálnak számos formája van ezen a csodaszép üdülőtelepen. Meghalhat valaki azért, mert ott éri a végelgyengülés, vagy mert történik valami, aminek végén megsütik élve, esetleg utolsó lesz az asztala aznap a munkateljesítményben, és a bünti közben a szíve megadja magát. De az is lehet, hogy csak ráun az ottlétre és egy békés éjszakán kilép a priccséről. Mert itt bizony a padlóban magas feszültség kering, és a szorgos kis birodalmi smasszerek lelkesen nyomkodják ám a gombot, hogy a rabok szexuális élete kicsit fellendüljön, és az áram jól megb*ssza őket. Ha nem a padló, akkor a kezükben tartott villámló bot. Ha ezt az oldalát reklámoznák, nos, emberi jogvédők egész serege tobzódna a kapuban. Szóval a helyszín jobb már nem is lehetne. Emellett persze még elugrunk Coruscantra meg Ferrixre is, de ebben a sztoriszálban mindenképpen a Narkina-5 a legérdekesebb helyszín. Amikor először láttam az epizódot, az első dolog, ami felmerült bennem, hogy innen, ilyen biztonsági intézkedéssel hogy a búbánatba lehet megszökni. Mert abba már az elején biztos lehet az ember, hogy Cassian nem fogja békésen leülni a rá kiszabott öt évet, hiszen akkor a történelem egy hangyányit tök máshogy alakult volna. Érdekes amúgy, hogy Cassian azért került ide, mert azt mondta a birodalmi katonának, hogy a Delis-platáról származik, és mindenki másnál is a szülővilágot kérdezték a név mellett. Mintha ez alapján döntenék el, ki hová kerül. A rész amúgy teli van remek apró momentumokkal, amik szépen előkészítik a következő részek eseményeit, de ez csak sokadik megnézés után kezd el az emberben realizálódni. Például az, hogy bemutatják, Cassian mennyi infót képes felfogni pusztán megfigyeléssel. Már a megérkezése után folyamatosan fülel, forgolódik, számol, magában szerintem jegyzetel. Később az összeszerelő üzemben sem kellett neki elmagyarázni, mit hová csavarozzon, simán ment neki pusztán megfigyelés után. De a legjobb az, ha mi is úgy teszünk, mint ő, nagyon sok értékes infót levehetünk. Példának okáért megemlítik, hogy kevés az őr, emiatt bajok vannak a beosztásokkal. Két őrnek kell bekísérnie az új rabokat, de Cassian esetében az egyik késett, mert: "valakit ki kellett hozni a negyesről". Csak az a rövid szakasz, amíg Cassian vár arra, hogy beengedjék az üzembe, lefesti a jövendőbeli szökés több elemét és az oda vezető okot is. És ehhez még jönnek olyan apróságok, mint például az, hogy szegény Ulafnak már akaratlan rángásai vannak, ami a leépülésének első jelei. Itt jegyezném meg, hogy Kino Loy elsőre nekem nem volt szimpatikus, bár az, hogy ennyire buzgómócsing és ily mértékben törődik a kvótával, érthető. A szabadulás reménye és a fájdalmas bűntetés ígérete bárkint célorientáltá tenne, és hát összességében, ha Kino hatékonyan hajtja az embereit, az nekik is jó, hiszen kevesebb lesz a bűntetés, és kiérdemelhetnek olyan jutalmakat, mint az ízesített étel. Mon Mothma oldalán is vannak fejlemények. Először láthatunk olyat, hogy politikusok a Birodalom ellen illetve mellett cseverésznek. Látható, hogy a Szenátus hasznavehetősége ellenére a szenátorok között azért ott a megosztottság. S bár figyelni kell, mit mondanak, Mon Mothma jelenlétében láthatóan bátrabban mernek beszélni. Közben informálódhatunk a chandrilai hagyományokról is, amik engem őszintén szólva, eléggé taszítanak. Merevek és a gondolat, hogy a szülők simán hozzáadhatják a 15 éves csemetéjüket bárkihez, hát finoman szólva is idegrángást váltanak ki nálam. Persze ez megszokott módi a középkori feudális rendszerekben, de egészen eddig a sorozatig nekem az volt a benyomásom a Chandrilláról, hogy az egy felvilágosult, modern világ, mondjuk mint Alderaan vagy Naboo (azon, hogy 16 évesen valaki szenátor lehet, az SW világában már nem ütközöm meg 14 éves királynők után). Ferrixen is alakulnak a dolgok. Szegény Maarva egészségi állapota rohamosan romlik, ami mögött mint később kiderül, szándékosság is van. Plusz megtudjuk, hogy az öregasszony ügyködött kicsit a hotel alatti alagutak körül, ami később még fontos lesz. Amúgy jó érzés látni, hogy Brasso és Bix gondoskodik Maarváról, meg, ahogy hallhatjuk tőlük, mások is. Ez nem csak Cassian közeli barátait teszi emberszerűbbé, de Ferrix közösségének összetartó erejét is jól reprezentálja. És egy ilyen közegből úgy lógnak ki a birodalmi és lázadó kémek, hogy ihaj. Máris itt van nekün újra Cinta, mellett Vel. Na itt éreztem azt, hogy van egy lyuk Cinta sztoriszálában, mert egy résszel ezelőtt még Vel nem tudhatta, mi van vele, most meg együtt kávéznak Maarva lakása előtt, mintha mi sem történt volna. Itt megint az az érzésem Vellel kapcsolatban, hogy a saját dolgai fontosabbak számára, mint a lázadás ügye. Már-már elvárja Cintától, hogy tegyék kicsit félre a lázadást és legyenek együtt, miközben a nő a szavai alapján már rég egyértelművé tette, hogy neki az ügy mindenek előtt van. Érthető, akinek lemészárolták a családját a rohamosztagosok, az kicsit fontosabbnak tartja a rendszer megbuktatását, mint az enyelgést. Vel ez irányba nem igazán mutat megértést, és még ő sértődik meg, amikor Cinta a fejére olvassa azt, hogy ő csak egy gazdag csaj, aki a családja elől menekül. És végül sajnos Bix elkövet egy komoly hibát, ami sajnos az ő lelki egészségének és Salman Paak életének is keresztbe tesz. Végül debütál a sorozatban Saw Garrera, a lázadók Darth Vadere, bár itt az egészsége még határozottan jobb. Legalábbis fizikai oldalról, mert a feje már itt sincs rendben. Nagyon durva, hogy szinte Luthen arcába vágja, hogy neki, csak neki és bizony ő neki van egyedül igaza az összes lázadó frakció közül. Itt jön képbe, hogy mi már láthattunk több csoportot is, úgyhogy elég visszataszítóan hat ilyen nagypofájúnak lenni olyasvalakinek, aki egy barlangban kucorog két X-szárnyúval meg néhány szakadt csövessel, akiknek jutott puska. És hát már azt is tudjuk, hogy Saw miféle módszerekkel operál, így ez a kinyilatkoztatása egy végtelenül unszimpatikus ember képét festi le. Tényletg, ez egy büdös, fafejű, ostoba, fanatikus, ideák és elvek nélküli, önző terrorista (és a paranoiája itt még meg sem mutatkozott). Se több, se kevesebb. És nem, semmi olyasmi nem történt Saw-val, ami magyarázattal szolgálhatna arra, hogy ez az ember miért vált szörnyeteggé. Sanszos, hogy eleve ott lapult benne ez a vadállat, csak a testvére féken tudta tartani. Ami a birodalmi "hősöket" illeti, először hozza össze a sors Syrilt és Dedrát. A szikra ugyan még nem pattant ki, de Syril máris egy újabb súlyos hiányosságra hívja fel a figyelmet: a Birodalom kikényszerítette egy pontatlan és ellenőrizetlen jelentés aláírására. Bravó, Blevin! És csak ezután jön a java, ami megint rávilágít arra, hogy a felszínen hatékonynak tűnő Birodalom a felszín alatt rendkívül problémás, a Lázadók legnagyobb örömére. Hiába Partagaz és Dedra erőfeszítése, hosszútávon tehetetlenek a rendszerben, és minden jó lépésükre jut legalább két más által megtett rossz. Kezdjük a jó Yularen ezredessel, aki unott öregapó módjára hallgatja Dedra előadását. Simán el tudom képzelni, hogy közben keresztrejtvényt fejtegetett. Andor hologramjára sem nézett fel, és az első érdemi hozzáfűznivalója a témához az volt, hogy Meero hadnagy kérése költséges - mire Dedra, kicsit talán túlságosan is élesen rávágja, hogy az eddig ellopott cuccok értékének töredéke. De ez is jól rámutat, hogy itt bizony nagy a baj. Szerencsére itt van Partagaz, aki úgy látszik, még képes hatni a megfáradt Yularenre, és átviszi Dedra ügyét.

Egy nagy hajrával bedaráltam az utolsó öt részt, ami még hátravolt. Hajnali 1, az új évad még sehol, így még a veszély sem fenyegetett, hogy rányomok a kövi részre. Az egészben az a legjobb, hogy alapvetően csak a Narkina-szálat akartam letudni, aztán holnap a maradék két részt, és végül jöhetett volna a második évad a kövi napon. De ez a sorozat úgy be tudja rántani az embert, hogy minden szívbaj nélkül lép tovább a következő részre. És ezek csak olyan részek, amiket már ismerek, mi lesz itt, ha jönnek a vadonat újak? Bár felmerült bennem, hogy majd napi egy epizódot nézek meg, de sajnos én ehhez gyenge vagyok. Be fogok hódolni a Sötét Oldalnak, és berántok minden elérhető részt egyszerre. Ezért is jó, hogy még nem elérhetőek az új részek, így legalább nyugodt szívvel kapcsoltam le a tévét és még aludni is aludhatok ma. #Hűdek*rváravárommárafolytatás!!!

Márpedig egyvalami biztos, méghozzá az, hogy előbb vagy utóbb, de egyszer igaz lesz ez a hír, függetlenül a hír forrásától.

Addiig te megcsiálod a 3D beállításokat és végigviszed a renderelést?