Dzséjt

Magam sem tudom, miért, de úgy érzem, ezt a lécet ez a sorozat meg fogja ugrani. Na jó, ha Star Wars történelmet talán nem is hoz, szerintem ez az lesz az élőszereplős sorozatok között, mint a Rogue One a mozifilmek között. De újra, nem tudom, mi mondatja ezt velem.

Tomika ám a...

Ki gondolta volna mindezt anno, amikor először láttuk ezt a pillanatot:

Boldog születésnapot, @Yoda József!

Engem, mint akig a High Republic még nem érintett meg, és valószínűleg csak egy mozgóképes alkotás fog bevonzani, nem ütött meg, hogy ilyen komolytalan animációs sorozattal debütál mozgóképen az éra. Eleve már régóta úgy éreztem, hogy az Acolyte lesz az én szériám, ami majd beránt ebbe, az is érdekel a legjobban (bár ehhez az is hozzájárul, hogy a PT előzménye lesz). Hogy milyen fegyvert kapnak ezzel a Young Jedi Adventuresszel a kezükbe azok, akik eleve az éra ellen uszítanak (komolyan vannak ilyen agyhalott gnómok?), nem hat meg. Nem is foglalkoztatnak az ilyenek. Nem azért nem érdekelt eddig a High Republic, mert az interneten magát valakinek képzelő Névtelen Senki szidja. Nem nézek ilyet, mert az olyan emberek, akik csak uszítani tudnak, nem méltóak a figyelmemre. De a Disney-re sem haragszom, mert ilyen sorozattal indít - ha visszagondolok, anno az ep2-3 közötti érát is egy olyan animációs sorozattal indították el, amitől "hidegrázást kap a nyuszis mamuszom". Számomra az a lényeg, hogy előbb-utóbb kapjak egy nekem való sorozatot. Az Acolyte érzésem szerint ilyen lesz. Addig meg élvezem az Andort. a MandaLóri következő évadját, meg ami még jön. Ebbe meg majd belekukkantok, mert hát ki tudja. Lehet, olyan cukorbomba lesz, ami tök jó aláfestés lehet durcásabb napokra. A Gumimacik is jól szólnak meló mellett, akkor ez is beleférhet.

Amikor az ember hozzászokik a jóhoz, mi? Pedig hét évvel ezelőttig ez volt a normális. Az ep7-et megelőzően csak egy Star Wars tartalom volt közel negyven éven át karácsonykor: a Holiday Special. Valahogy azután senki sem sírt-rít, hogy nincs karácsonykor semmilyen SW tartalom.

Ennek én is nagyon-nagyon örülnék.

Esetleg Történetek a Jedikről. De szerintem is jó ez a históriák, olyan mesésen cseng, ami illik az SW-hez. Viszont már megegyezhetnének abban, hogy hogyan kapcsolnak szavakat a Jedikhez. A Jedi lovag is volt már Jedilovag, Jedi-lovag, a Jediben a kis és nagy J is örökösen változik, most meg Jedihistóriák, ami régen meg Jedi históriák volt.

Azért na, legalább Ahsoka sikerei jól jelzik, hogy Anakin nem volt rossz mester, sőt. Kár, hogy ahogy afelől sem dönthetett, hogy kit tanít, úgy azt a döntési lehetőséget is kivette a Tanács a kezéből, hogy befejezze Lady Tano tanítását. Ami után aztán megkaphatta volna a mester rangot, és akkor Windunak nem kellett volna felöltenie pár hónappal később azt a "motherfucker" arckifejezést, amikor a helyére küldte az ifjú Skywalkert. Mennyi fejfájástól (és fejleeséstől) kímélték volna meg magukat akkor.

Azért na, ez a film úgy érzem, eléggé átalakult a vágószobában.

Jobb, mint Manda Lóri.

Tegnap este én is megnéztem ezt a dokfilmet, és nagyon tetszett. A végén kicsit meg is könnyeztem. Nagyszerű sorozat lett és ez főleg annak köszönhetően, hogy mennyire lelkesek voltak a mögötte álló emberek, és mennyire elkötelezettek. Mennyire fontosnak érezték, hogy minden régi színész visszatérjen - különösen meglepett Bonnie Piesse és Joel Edgerton párosa, akikről nem hittem volna, hogy ilyen nagy barátságban vannak, hiszen az ep2-3-ban alapvetően nem voltak sokat együtt. Persze nyilván, a film egy dolog, a valóság meg másik, de pusztán a filmeket ismertem ilyen téren. És, ahogy néztem a dokut, még mindig hihetetlen, hogy ez a sorozat ebben a formában megvalósulhatott. Ami ennyire mélyen nyúlik a "gyűlölt" prequelhez, amiben ennyi régi szereplő tiszteletét tette. Ewan McGregor, Hayden Christensen, Ian McDiarmid, Liam Neeson, Jimmy Smits, Joel Edgerton, Bonnie Piesse és egy cameo erejéig Anthony Daniels. Ha Natalie Portman, Frank Oz és Samuel L. Jackson is feltűnt volna valamilyen formában, lényegében az egész PT szereplőlistát megkaptuk volna. Ráadásul új színészekkel, de visszatért Luke, Leia és Breha Organa is. Hihetetlen, pedig hát láttam már nem is egyszer. És akkor még jöttek a PT-t idéző párbajok, Coruscant, a Jedi Templom... az ep7 idején azért még úgy is nehéz lett volna ezt elképzelni, hogy én kétkedés nélkül hittem abban, hogy a Disney nem ignorálja a PT-t. Ugyanakkor nem hittem, hogy ilyen mélyen visszatér hozzá. Az Obi-Wan Kenobi bár OT-érában játszódik, ízig-vérig PT sorozat. Ha a Disney csak ezt az egyet készítette volna el, már azért is hálás lennék neki.

Én meg azt hittem, hogy a csaj középen Skye. Aztán rájöttem, hogy Yelena. Szomorú panda vagyok. Thor: Love and Thunder Amennyire tetszett a Thor: Ragnarok, annyira vegyesek ezzel a filmmel kapcsolatban az érzéseim. Az első felét kifejezetten laposnak és csapongónak találtam, a poénok sem ültek, nagyon erőltetettnek éreztem. Ráadásul sokszor éreztem úgy, hogy elfelejtettek szöveget írni a színészeknek, így azok kénytelenek voltak forgatás közben rögtönözni. A második fele már jobban bejött, de még ezzel együtt is egy gyengébb MCU mozi állt össze a szememben. A legnagyobb baja szerintem, hogy Chris Hemsworth-nak ezúttal nem jutott olyan remek partner, mint az előző Thor-filmben. A Ragnarokban Tom Hiddleston, Jeff Goldblum és Mark Ruffalo is társai voltak a komédiázásban, míg itt az előző rész egyik gyenge láncszeme, Tessa Thompson csapódott mellé. Bár voltak olyanok, akik szerint jó párost alakítottak a Ragnarokban, ezzel nem értettem egyet - és igazából a Men in Black: International, amiben már nem volt mellettük a felsorolt úriemberek valamelyike, ezt be is bizonyította. Ugyanígy sajnos Natalie Portmannek sincs komédiás vénája, ammi itt ki is ütközött. Kirendeltek neki egy poént ismételgetésre, és ő gépiesen ismételgette is. De őszintén szólva, hogy mi legyen egy szuperhős catchphrase-ze, az már nagyon régóta nem vicces. De Jane visszahozásával kapcsolatban több más problémám is volt, pedig pont miatta vártam a filmet. Mindent összevetve, a Thor: Love and Thunder nálam az eddigi leggyengébb Thor-film, pedig eddig nekem mindegyik tetszett, sőt általában a saját fázisukban is azok tetszettek a legjobban, vagy majdnem a legjobban (utalok itt arra, hogy az Infinity Wart és az Endgame-et azért nem verte a Ragnarok). De ebben a fázisban ez a film csak az Eternalst tudja verni, és valahol a Black Widow-val áll egy szinten. És őszintén szólva, talán még az alatt is van. Romanoff-ot szívesebben láttam volna egy "huss" után.

Szerintem ez még a második, ha csak Neitiri nem lesz minden részben jólakott.

Én, amikor úgy érzem, hogy lehet, visszasírom majd a Resistance-t:

Innen a Dookuval foglalkozó sztorikat várom a legjobban. Egyrészt, nála még azért vannak kérdőjelek, másrészt, ott lesz Qui-Gon Jinn.

És íme, az első trailer a Picard harmadik, egyben utolsó évadjából. Bár nem a szívem csücske a TNG, látni ezt a castingot egyben, hát megbizserget. Bár ugye Data már nem jöhet vissza, Bent Spinnernek attól még nem kell kimaradnia. De igazából Data nem is hiányzott, hiszen az ő sztorija lezrát. Egy kérdés azonban még mindig nyitott: hol a pékben van a vénlány? Szép ez az új USS Titán, tök jó, hogy húsz éven át nem volt kánon megjelenése, most meg már két Titánunk van, de kit érdekel? Kaparják elő a vénlányt a roncstelepról! Ezekkel az új csilli-villi vackokkal, mint a USS Stargazer vagy a USS Titan úgyis sok van baj, mert minnél jobban bonyolítják, annál könnyebb túljárni az eszükön.* *Aki nem értené az utalást:

Bezzeg, ha megint tönkretenné a Star Wars rajongók gyerekkorát, az jó lenne...

Semmi bajom azzal, hogy nem jött be. De azzal, hogy lesz*rozod és szerinted erre csak elcseszi (gondolom Johnson, mert nevet nem írtál) a tehetségét, azzal nem értek egyet és erről kifejtettem az álláspontomat, mely szerint ez egy olyan film, amilyennek leírtam. Bajod van ezzel?

Micsoda döbbenet! Egy klsszaikus, Poirot-t és társait idéző krimiben van egy csomó szereplő, amiből a főhős detektívnek ki kell rostálnia a gyilkost. Hogy mik vannak? De hát kinek a pap, kinek a paplan. Remélem, még sok ilyen sz*rra elcseszik ezek az emberek a tehetségüket, Rian Johnsonnal az élen, mert az elsőt már több tucatszor láttam és még mindig imádom. Zsniális film, zseniális szinészekkel. Ma este meg is nézem újra. Bár szerintem ez a rész a közelébe sem fog érni az elsőnek, mivel a folytatás csak ritka esetben lehet olyan jó, és még ritkább esetben jobb, mint a folytatás, de remélem, tévedek.

Csak magyar felirat van hozzá. Szinkron szerintem később sem lesz, mert ez "csak" egy dokumentumfilm. Lehet, hogy nem mozgat meg annyi embert, hogy megérje szinkronizálni.

Lényegében igen, mert a Fury úgy működött, sőt akkor már a USS Sulaco is.

David a David android modell prototípusa, és Peter Weyland tervezte minden ízében, a testétől a programjáig. Magából a modellből elég sok van, amikor a USCSS Prometheus kifutott, akkor a típus már a David 8-nál járt. A David 4 volt az első, ami kereksedelmi forgalomba került 2042-ben, miután a Nemzeti Tudományos Alapítvány 2035-ben feloldotta az androidok kereskedelmi forgalomba kerülésére vonatkozó tiltásokat. Addig csak a Weyland Társaságnál és kormányzati területeken használátk őket. A David 3-asoknál jártak ekkor, de azok esetében még csak azt tesztelték, hogy a polgári életben mennyire lennének elfogadottak. A David 5-ösök 2052-ben, a David 6-osok '62-ben, a 7-esek '68-ban kerültek forgalomba, a David 8-asok 2072-ben jelentek meg. Magát Davidet 2025-ben aktiválták (nem sokkal ezután játszódik a Covenantban látható, szerintem is zseniális jelenet). 2028-ban pedig jelentősen átalakították, hogy még emberszerűbb legyen. A David modellek is folyamatosan fejlődtek, a David 6-osok esetében már csak a teszteken résztvevő emberek 7 százaléka tudta megállapítani, hogy egy androiddal állt szemben. A David 7-esekből több ezer kelt el, a David 8-asokkal pedig az volt a célja a Társaságnak, hogy minden háztartásba eljuttat egyet. Ez volt a legsikeresebb modell, otthonokban, cégeknél, hivataloknál és kolóniákon is volt már belőlük, és már frusztrálóan emberiek lettek. Ez vezetet végül ahhoz, hogy 2094 és 2103 között elkészült a Walter modell, egy sok szempontból fejlettebb, de érzelmekben szegényebb gép. És ez a legfőbb különbség: bár mindkét android típus engedelmességre lett programozva, a Davidek esetében túltolták az érzelmeket. A Davidek nem csak szimulálták azokat, mint Walter és minden más későbbi android, mint a Hypedyne System 120-A/2-es (Ash) vagy a Hyperdyne System 341-B (Bishop), hanem reagáltak az emberi érzelmekre, mi több, szükségük volt az érzelmi táplálásra. Lényegében mesterséges élőlények voltak, amiket meg kellett tanítani jóra és rosszra. Na most, az első Davidet érzelmileg egy nárcisztikus, istenkomplexusban szenvedő s*ggfej tanította, és láttuk is, hogyan. A Covenant elején, amint David feltett egy kényes kérdést, Weyland azonnal alantas lényként kezdte kezelni és a helyére utasította. És David ott szolgált Weyland mellett 2025-től 2093-ig. Hát nem csoda, hogy ő is egy nárcisztikus, istenkomplexusban szenvedő s*ggfej lett. Persze végrehajtotta a neki kiadott parancsot, de azon túl... Nos, hát eléggé önálló volt. Ha kikerült Weyland parancsanainak keretei közül, akkor maga döntött, és hát Weyland nem adhatott az élet minden másodpercére konkrét utasítást. A Walterek ezzel szemben nem igényeltek érzelmi táplálást, nem is reagáltak úgy az emberi érzelmekre, mint a Davidek (például egy Daviddel lehetett veszekedni, mert képes volt dühbe gurulni). Ők már tényleg csak szimulálták az érzelmeket, és a parancsok keretein kívül ennek hála kevésbé voltak önállóak. Ez jól lekövethető azon, hogy hogyan viselkedik Walter, amikor egyedül van a USCSS Covenanton, és hogyan viselkedik David a Prometheuson ugyanebben a helyzetben. Walter funkcionálisan teljesíti a feladatait, David szórakozik. Viszont mindkettő képes embert ölni, Walter akkor, ha utasítást kap, David akkor, ha nem kap az ellenkezőjére utasítást, vagyis ő, ha nem parancsolnak rá, szabad akaratából is gyilkolhat. Ez egy olyan emberi hülyeség, amit szerintem a valóságban is elkövetnénk. Hiszen alapvetően védettnek érezhetjük magunkat (persze tévesen), mert csak ki kell adni a parancsot: ne bánts engem. És akármilyen fejlett érzelmileg egy David 8-as, nem tehet semmit. Ugyanakkor, ha rossz kedve van, simán kitörheti a szomszéd síró csecsemőjének a nyakát, ha érzelmileg nem fejlődött megfelelően. Walter ilyet már nem csinálna, ha csak nincs arra utasítva. És ez mutatkozott meg például Ash-nél. Nála az utasítás úgy szólt, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy az idegen eljusson a Földre. És ennek érdekében, a parancs értelmében, megpróbálta megölni az idegen elpusztítására törekvő Ripley-t, és bizony hagyta meghalni Kane-t és Dallast. Walter is képes lenne erre, ha ugyanilyen parancsot kapna. David meg aztán pláne. De valamikor az emberiség is rájöhetett, hogy ez így nem túl jó, mert 2122 és 2179 között a szintetikusok úgynevezett viselkedés gátlókat kaptak, amik megakadályozták, hogy bármilyen módon ártsanak emberi lényeknek. Az Aliensben Bishop szavai alapján ehhez valószínűleg az Ash-hez hasonló 120-A/2-eseknek is köze lehetett, amiket ő maga úgy jellemzett, hogy "azok mindig zűrösek voltak" - mindezt ő úgy mondta, hogy nem tudta, hogy az a bizonyos A/2-es emberek utasítására "hibásodott meg, okozott bonyodalmakat és sajnos haláleseteket is". Ezek a viselkedés gátlók újra kikerültek a szintetikusokból, amikor az emberiség nagy ésszel androidokra bízta az androidok gyártását. Így születtek meg a Call-hoz hasonló autonok, amik már olyan fejlett érzelmekre voltak képesek, hogy álmodtak is (szóval ezek az androidok álmodtak elektronikus bárányokkal), és bár a parancsokat ők sem tudták megtagadni, elég eszesek voltak ahhoz, hogy megkerüljék az utasításokat, és fel is lázadtak az emberek ellen. Például kiégették a wierless modemjeiket, hogy az Egyesült Rendszerek számítógépekkel ne tudjon rájuk kapcsolódni és újabb parancsot adni nekik vagy újraprogramozni őket. Az autonok, akárcsak a David modellek, szabadon dönthettek arról, hogy ártanak-e az embereknek és az emberiségnek a parancsaik keretei között és azon túl, vagy sem. Call például bár a programja szerint védelmezte az emberiséget, simán megölte volna Ripley 8-at, majd hagyta Dr. Wrent meghalni, míg Purvist próbálta megmenteni. Mi több, bár tudott egy rövidebb utat, hogy szintetikus kilétét titokban tartsa, erről sem szólt, pedig ellenkező esetben gyorsabban eljuthattak volna a Betty-re és talán Hillard, Christie és Purvis is túlélte volna. Az autonok lázadását végül az Egyesült Rendszerek még 2379 előtt leverte a "visszahívásként" emlegetett véres esemény során, ami alatt néhány túlélőtől (mint Call) eltekintve minden szintetikust bezúztak, és innentől kezdve a szintetikus gyártásnak is befellegzett, az androidok törvényen kívülivé váltak. Szóval az Alien Resurrection idején már nem sok szaladgál az Egyesült Rendszerek területén, azok is bújkálnak, mint Call. Peter Weyland álma így nagyjából 300 év alatt szertefoszlott. És akkor most kanyarodjunk kicsit vissza a Prometheusra felpakolt Davidre, ennek az egész 300 éves sztorinak az elejére, Call sokaidk-ük nagyapjára. Azt a fentiek már mutatják, hogy amikor Davidnek nem kellett közvetlen Peter Weyland parancsainak engedelmeskednie, akkor (túlságosan is) szabadon ténykedhetett. Márpedig a Prometheus nagy részében Weyland nem bírt befolyással, és csak két, elég tágan értelmezhető utasítást kellett követnie: 1. Szavatolja, hogy Peter Weyland élve eljusson az LV-223-ra. 2. Szavatolja a Prometheus-expedíció sikerét. Persze azt láttuk, hogy olykor-olykor kapcsolatba lépett a hibernált Biff-fel Weylanddal, de még így is túl hosszú maradhatott a póráz. Ami aztán el is szakadt, amikor a Mérnök David fejével verte agyon a trottyost. És itt jön képbe az, hogy szerintem David meghibásodott. Letépték a fejét, a javítását pedig egy archeológus végezte egy idegen űrhajó fedélzetén, ahol aligha voltak erre megfelelő szerszámok. Shaw-nak meg ugyan volt három diplomája is, de egyik sem tette a robotika mérnökévé. Kizárt, hogy tökéletesen lett újra összerakva, amihez még hozzájött a tíz év teljes elszigeteltség mindenféle emberi kapcsoladtól, ami még inkább betehetett az érzelmi fejlődésének. És a Covenantban van egy gyönyörű párbeszéd, ami rávilágít arra, hogy David meghibásodott: idézi az Ozymandias utolsó sorát, de tévesen abban a hitben él, hogy Byron alkotta. Egy nagyon magasan fejlett, ekkor már 79 éve folyamatosan tanuló számítógép, amit ennyire érdekel a művészet, ekkorát nem tévedhet, ha csak nem eleve tévesen asszimilálta az információt és aztán soha többé nem találkozott újra ezzel az infóval, hogy felülírja a korábbi adatait - de ez megint fura lenne, hiszen láthatóan olvasta az Ozymandiast, és nyilván nem George Byron, hanem Percy Bysshe Shelley lett feljegyezve szerzőként (ezt már a mai Wikipedia sem téveszti el, a Google-ben is ezer találat van rá, képtelenség, hogy David valaha is rosszúl asszimilálta volna az információt). Walter kijavítja, és rávilágít, hogy egyetlen hibás gondolat is felboríthatja az egész elképzelést. És egyben ez mutatja, hogy David hibásan működik.