Anakin Skywalker/Darth Vader. Vegyesek az érzéseim ezzel az egy (két) karakterrel. Anakint nem csípem a viselkedése és a tettei miatt. Darth Vader viszont az egyik kedvencem. Végülis a kettő egyazon karakter. A legjobb karkater. Hajdan az sw.hu fórumán írtam egy hosszabb elemzést Vader visszaállásáról, s mivel ez mitsem változott, úgy döntöttem, beollózom ide. Ezen fellül kiegészíteném azzal, ami azóta módosult és amit Anakinról gondolok. Ez nagyon-nagyon hosszú lesz, de le szeretném írni és azt hiszem ez a topic a legalkalmasabb rá, szóval bocsánat a terjedelemért előre is:
"My name is Anakin..."
A 9 éves Anakin Skywalker az ártatlanság netovábbja, minden rosszmájúság nélkül. Annyira kedves és segítőkész, hogy az már túlzásnak is vehetnénk, ha nem lenne mindez fontos a késsőbiekben. És a fleszín alatt mégsem olyan tökéletesen jó Anakin, minden, amit később láthatunk tőle, már itt is benne van.
Ez a gyermek rendkívül céltudatos a korához képest. Tudja mit akar, nem csak vaktában beszél, megtesz mindent, amit az álmai eléréséhez kell. S bár ekkor ez mind a jószándék jegyében történik, a hajlam innét indul, ez teszi később igazán Vaderré, az eltántoríthatatlanság. Már ekkor felfedezhető az elismerésre való vágyakozás is, amit később nem kap meg a Jediktől. Büszkén mutogatja C-3PO-t és a fogatot, miközben kihangsúlyozza, hogy ő építette. Egy gyerektől ez még természetes. Ezen felül, a verseny azt is megmutatja, hogy Anakin első akar lenni, győzni akar, a legjobb lenni, később ez fajul talán el a legjobban.
Anakin ezekkel az apró, alig észrevehető, teljesen természetes jellemhibákkal küszködik. Közben bekövetkezik az, amiről álmodott, esélyt kap arra, hogy Jedi lovag legyen. Előtte ráadásul sikerül megnyernie a fogatversenyt, bebizonyítva, hogy a legjobb fogatversenyző. Minden jó, minden szép, ráadásként felszabadul és más bolygó(k)ra is eljuthat. Tökéletes... csak le kell mondania az anyjáról. Ekkor szembesülünk Anakin szeretetével, ragaszkodásával. Erős a kapocs az anyja és közte, ez mindvégig jól látszik. De akkor itt a Jedi, aki el akarja szakítani tőle, jólehet, ez mind csak tudatalatt fogalmazódott meg benne, vagy egyáltalán fel se merült, ám tény, egy Jedi miatt hagyta el, ez később fontossá válik. Nagy nehezen sikerül lemondania anyjáról, irány a Jedi Templom. Anakinon látszik, mennyire örül, mennyire magabiztos, már a küszöbön érzi a győzelmet, még Padménak is el akarja újságolni... aztán jön a pofon a Jedi Tanácstól. Yoda olyan dolgokról zagyvál, amit nem is ért (Sötét Oldal, midi-chlorian), aztán Mace Windu maga jelenti ki, hogy nem lehet Jedi. Akkor mire fel hagyta el az anyját? Windu egyetlen mondattal tönkre zúzta egy kilenc éves kisfiú álmait. Álmokat, melyben Jediként szabadít fel rabszolgákat, az anyját, neki is megigérte, Windu pedig laza közönnyel utasítja el. Egyetlen reménye Qui-Gon Jinn, aki harcol érte. Qui-Gon, aki lassan apai magasságokba nő a szívében. Ekkor vissza a Naboora, Qui-Gon tovább vigyázz rá, tanítgatja, ahogy egy apa szokta a fiát. És itt van a mostohatestvér, Obi-Wan Kenobi, aki meg fúj rá. Érdekes, hogy Obi és Anakin egy szót sem váltanak a film végéig, a megismerkedésükkor is csak Anakin beszél. Aztán beköszönt a tragédia, meghal Qui-Gon. Megöli egy Sith Nagyúr. És a kisfiúban felmerülhet a kérdés, mit csinált Obi-Wan? Miért hagyta meghalni Qui-Gont? (Ez peresze csak feltételezés, de a gyermeki elme kiszámíthatatlan következtetéseket tud levonni... sokszor még egy felnőtt elme is). Meghalt a remény, meghaltak az álmok. Majdnem, mert itt van Obi-Wan, aki eddig nem szívlelte, és most is csak az ígérete miatt vette magához. Majdnem kényszerből. Ám az álma megvalósulni látszik.
Eltelik tíz év. Anakin felnő. És megváltozik. Még mindig jó ember, de a fent említett apró jellemhibák túlnőttek az apró kifejezésen. Anakin zabolátlan, öntelt személlyé vállt. Tudja magáról, mire képes, és elvárná, hogy ezért elismerjék. Ez érthető, mindenki szereti az elismerést, de nem feledhetjük, hogy ő Jedi lovag. Ők a nagy cél érdekében teszik, amit tesznek, nem az elismerésért, ilyen formán tőlük elvárni a dícséreteket felelőtlenség. Pláne a nagy mesterektől, akik aztán majdnem tényleg érzelemmentesek (Windu leginkább). Aki viszont mindig megdicsére, buzdítja az Palaptine, aki Qui-Gon halála után azonnal pártfogásába vette őt, aki újfent úgy bánt vele, mintha a fia lenne. Obi-Wan sajnos nem ilyen, inkább barát, tetsvér. Testvér, akivel rivalizálhat, testvér, akivel Qui-Gon, az apa kegyeiért kellett versengenie, testvér, aki a mostohaapa, Palpatine ellen van. Tovább tetézi, hogy bár Kenobi képes a dícséretre, de még csak most tanul bele a Jediségbe, neki még gyakorlatot kell szereznie és sajnos nem jó emberen gyakorol. Ő szabályzatfüggő (kezdők ismérve), még nem igazán tudja, mit hogy lehet kijátszani, megkerülni vagy mi az, amit mindenképpen meg kell tartani. Anakin ellenben mit sem törődik ezzel, hiszen ő céltudatos, célja eléréséért bármit szabad. Ő nagy Jedi akar lenni, mindnél előbb, fel kell szabadítania a rabszolgákat, nagy tetteket kell véghezvinnie. S ez a nemes cél szüli mérhetetlen türelmetlenségét, ami sajnos végül elvakítja magát a célt. Ezen felül, Anakin továbbra se érezheti magát szabad embernek, hiszen a Jedik szabályai legaláb olyan rabszolgaságnak tűnhet a számára, mint Watto szolgálata. Nem teheti azt, amit akar, nem élhet ott, ahol akar, sem akivel akar. A Jedik rabszolgájává vállt.
És bekövetkeznek a film eseményei. Végre újra találkozik azzal, akit gyerek kora óta szeret, erre Obi-Wan letorkolja előtte. Megmenti az életét, ezért senkitől sem kap vállonveregetést. Megkapja új feladatát, Obi-Wan meg úgy oktatja, hogy abból számára csak egy valami jöhet le, a mestere már megint nem bízik benne, ellenben Palpatine-nal. Aztán Amidala sem hagyja a feladatát végezni és ő is letorkolja egy királynő és más tisztségviselők előtt. Ez a szerelmétől jött, s bár apróság, fontos momentum. Hiába küzd, hogy mindnél jobb fényben tűnjön fel, akkor is mindenki kioktatható ficsúrnak nézi. Közben persze rémálmok gyötrik az anyjáról, amik egyre erősödnek, ez rendesen odatehet a lelki békéjének, végül rá kell döbbennie, ezek nem álmok, hanem látomások. De előtte még visszautasítja élete szerelme. Aztán elutaznak a Tatooine-ra. Watto újra felszabadítja benne a rabszolgaság emlékeit, aztán ahogy a toydari kimondja, hogy csak úgy eladta az anyját, mint egy ruhát, hát éppen csak nem kezdi őt is folytogatni. Ezt a dühöt még az sem csillapítja, hogy Watto elmondja, az anyja szabad ember. Mert hát ő akarta felszabadítani, ő akart kitünni az édesanyja előtt, ne valami ismeretlen tegye ezt. Eztán megismerkedik új családjával, akik jól láthatóan semmit sem jelentenek számára, ráadásul az anyját se tudták megvédeni, ennek ellenére nem tagadja, hogy jó emberek (néhány év múlva ezért már folytás járt volna), rájuk meri bízni Padmét. Elindul felkutatni az anyját, és mikor megtalálja, a kezei között hal meg. Anakin Skywalker szembesül néhány dologgal: nem tudta megtartani az ígéretét, az élet véges, elvesztette a második embert is, aki szülői magasságokban állt a szívében (és ő ténylegesen is az volt, szóval Qui-Gon halálánál sokkal fájdalmasabb). Egyszerre haragudhatot tmagára, mert nem ért oda időben és nem elég hatalmas, hogy legyűrje a halált; a Jedikre, akik nem akarták képezni; Obi-Wanra, aki folyton leszidja, kötekedik vele és - saját meglátása szerint - visszatartja; na és persze a buckalakókra, akik megölték az anyját. A düh pedig rájuk vetül, nem léteznek okok, okozatok, csak saját fájdalma, gyűlölete, amik félelmeiből származtak, a félelmekből, melyek már kiskorában jelen voltak. És nem kegyelmez a buckalakóknak, egyiknek sem. Erre maga is rádöbben, ez még jobban megrémíti, s csak két embernek mondja el, akikből egy se Jedi. Padmé nem igazán tud ezzel mit kezdeni, Palpatine viszont valószínűleg teljesen jogosnak vélte. Anakin - bár tudta, hogy nem helyes - megizlelte a Sötét Oldal hatalmát, a korlátok nélküli hatalmat. Ettől megrettent, annyira, hogy váratlanul hajlandó volt alávetni magát Windu parancsának. Kérdés nélkül, akadékoskodás nélkül, pedig Obi-Wan bajban volt, aki akármennyire is a bögyében volt, akkor is szeretet, testvérének tartotta, barátja volt. Aztán Amidala alternatívát nyújtott, ami visszazökkentette Anakint régi önmagába. Irány Geonosis, ahol végre megkapja a nőt, akit szeret, megmentheti a barátját és mindezért talán még el is ismerik (a Szenátusban mindenképpen). Ám mindezeken túl a legfontosabb, életében először a vereség fogalmát is meg kellett ismernie, amiért súlyos árat fizetet. Kezével együt élőlény mivolta egy darabját is elvesztette és ott maradt a helyén a bosszú, amit egyszer már megizlelt, ami tetszett neki, hiszen a Sötét Oldalból fakad, ahol hatalmas erő lakozik.
Kitör a háború, életek ezrei vesznek oda, és Anakin szerettei állandó veszélyben vannak. De ez a veszély sokáig elkerült két embert, akik nagyon közel álltak hozzá. Ekkor Coruscanton kitőr a csata, Amidala veszélybe kerül, Palpatine-t pedig elrabolják. Anakin és Obi-Wan, kiknek kapcsolata a fiú Jedivé vállásával megváltozhatott, hiszen sok dolog, amiért mesterét hibáztatta, megszűnt. Jó barátok lettek. És együtt harcolnak azokért, akiket Anakin szeret. Elérik Dookut, s az az álnok gróf kis híján megöli a barátját, testvérét. S ott a bosszú is, amit beteljesíthet. Türtőzteti magát, de rájön, hogy fölösleges, Palpatine úgyse tudja mi az, Obi-Wan nem látja. Legyőzi Dookut, visszafizeti neki keze elvesztését kamatostul. És megáll. Dolgoznak benne a Jedi tanítások, saját lelkiismerete. Az emlék, mit tett a Tatooine-on, mi az, amihez a bosszú által hozzájuthat, és ettől mennyire megrémült. Nem biztos, hogy akarja ezt. És akkor Palpatine buzdítani kezdi, a férfi, akinek mindig igaza volt. Akkor miért ne tehetné meg? Dooku halott, de a bosszú íze már nem olyan, mint a tasken táborban. Vagy csak már nem rémíti meg, amit talált? Tudja, hogy hibázott, de ezek üresen konganak, voltaképpen teljesen jogosnak találja tettét. Ezután kimenti mindkét barátját, újabb elismerést kap szenátoroktól, Obi-Wan is elismeri a hőssiességét és még Amidalától is jó hírt kap, azon túl, hogy végre láthatja szerelmét. S jön a rémálom formájában az elméjébe vágó látomás. Céltudatosságának köszönhetően bármit megtenne a célja érdekében, mint annyiszor ezelőtt, de a cél most Amidala megmentése. A nőé, akit olyan nagyon szeret, akit olyan nehezen szerzett meg. Aki csak az övé. Bármit a cél érdekében. A mézesmadzagot pedig Palpatine rántja el az orra előtt. A cél elérésének eszköze ott van a Sötét Oldalon. Ez biztos, hiszen Yoda, a Jedik megtestesítője a halál elfogadását tanácsolta. Azt nem lehet, azt meg kell akadályoznia, hiába ez az élet rendje, jobbnak kell lennie az életnél. A Jedik ráadásul úton útfélen keresztbe tesznek neki. Palaptine kinevezi a Tanács tagjává, mester lehet, a tizenkét legjobb Jedi tagja (már láttam magam előtt, amint Yoda székére vágyakozik). A legjobbak között a legjobb, a Tanács elismerné, ha mesterré teszik. De nem, elutasítják, ezután pedig a "mostohaapja" ellen akarják felhasználni, szerette ellen, amire Anakin természeténél fogva képtelen lenne. Nem tartják többre egy eszköznél, mintha csak szükséges rossz lenne. És ekkor jön a mézesmadzag. A Sithség. A Jedik ráadásul tovább izzítják a vasat, nem engedik Grievous után, holott ő bosszút akar állni Palpatine és Amidala életének veszélyeztetése miatt, és szüksége van a további elismerésekre, és ez megint csak az ő lebecsülése, semmibe vétele. Ráadásul az a Windu tesz folyton alá, aki tíz évvel azelőtt visszautasította. Ráadásul Padmé is kezd szeparatista, azaz ellenséges gondolatokkal bombázni, Palaptine szerint a Jedik is árulásra készülnek... talán összeszűrik a levet? Padmé mindig is jóban volt Obi-Wannal... és már a látomásban is benne van, ott járt Padménál. Megérkezik a féltékenység, ami a ragaszkodásból fakad. S még mindig ott a célja, és az ígéretek, amiket anyja halálakkor és Padménak tett, nem vallhat kudarcot, legyőzi a halált. A Jedik ellene vannak, Obi-Wan is, Palpatine mellette, a Sötét Oldal megadná az eszközt, amivel megmentheti Padmét, betarthatja az ígéreteit. Obi-Wan még egyszer feltámasztja benne a jót a búcsúkor, és talán meg is tarthatná, ha nem hagyná el mestere a bolygót. Amint ez bekövetkezik, Anakin nyakig merül saját érzelmeinek, saját jellemének bugyrában. Palaptine felfedi magát, a barátja, mentora, apja helyet apja adná a kezébe, amire vágyik. A célja elérését, amihez nagy hatalomra van szüksége. És akkor Windu megint ellene tesz. Végül bekövetkezik, ami ekkor már elkerülhetetlen. Egy szerette halálán van, aki megadhatja neki a hatalmat, amivel megmentheti másik szerettét, és mindezt az akarja elvenni tőle, aki a kezdetektől fogva ellene volt. A választása egyértelmű. Windu halálával még beléhatol az érzés, rádöbben mit tett, de aztán megbabonázza Palpatine, a Sith ereje. A cél elérése a küszöbön, már csak el kell pusztítania a Jediket, mindet, azokat, akik "ranszolgaságban" tartották, akik miatt nem teljesíthette anyja első ígéretét, akik mindig visszatartották... ekkor már nem néz egéynt, általánosan néz az összes Jedire. Aztán meg kell ölnie a Szeparatista vezéreket, akik egyszerűen nem érdemelnek kegyelmet, gyűlöli őket, hiszen nem egyszer próbálták megölni Padmét és őt, el akarták pusztítani a Köztársaságot, amit védett. Az irántuk táplált gyűlölete mérhetetlen, s miközben lekaszabolja őket az a kevés jó is kezd kihunyni, amit az utolsó Coruscanton a feleségével váltott szavak alatt még jelen voltak. Végül már sír, de nem a Jediket, nem aszeparatistákat siratja. Ez a végső búcsúja Anakin Skywalkertől, eltemette a jóembert. Ő mostantól Darth Vader. Akkor is, mikor Amidalával beszél, akkor már csak játsza Anakint, mint Darth Sidious Palaptine-t, bár fele olyan jól se. S mikor nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy ő azt eltervezte, ledobja a maszkot és Vader Amidlára támad. Ezután pedig már Vader beszél, aki megkapta a hatalmát, ami minden mást, ígéreteket, szerelmeket, mindent elhomályosít. A Sötét Oldal elemésztette. Még egyszer dobban egyet Anakin szíve, miután megmenekül a haláltól (legyőzi azt), és örökre rákerül a maszk. Még megkérdezi, él-e Padmé, de a nemleges válasz hallatán végleg eltemeti Anakint. Ez maradt Vadernek: rabszolga lett, saját teste rabszolgája, nem tartotta meg az anyja sírjánál tett ígéretet, hisz kudarcot vallott, Padmét meghalt. A Jediket maga írtotta ki, minden barátja halott, már csak Palpatine létezik számára. És a vágy, hogy a legjobb legyen, a Sith legfőbb Nagyura, de az még messze van, ahhoz ekkor még nincs elég ereje. Céltudatossága elenylszett, érzelmei semmivé foszlottak, most már gép, nem ember.
"Darth Vader. Only you could be so bold."
Az ep4-ben Vader a kegyetlen gép, aki hűségesen követi Tarkint, alázatosan végrehajtja mestere parancsát. Érzelmei kivesztek, amikor megkapta a páncélt, külsőleg és belsőleg is inkább azokra a droidokra hasonlít, amik ellen a klón háborúk ellen küzdött "Most már inkább gép, mint ember". A múltja elveszett, a jelene sötét, a jövője ködbe burkolózik, az egyetlen dolog, ami élteti, az a mestere. Ám ekkor, húsz év után először felbukkan valaki a múltjából. Ellenlábasa, az az ember, aki ilyenné tette, Obi-Wan Kenobi. Először valószínűleg a bosszú fortyant fel benne, és ezt be is teljesítette. A lelke megnyugodhatott volna, de nem tette. Nem tette, mert a múltból Kenobival együtt valószínűleg nem csak a láva emléke, de a barátság, és ami fontosabb, az apa-fia kapcsolat is újra felszínre törhetett. És akkor, megérkezik Luke Skywalker, aki a tulajdon fia, Jedi lovagnak tanul. Első gondolata a lehetőség, hogy elpusztítsa mesterét és a fiát tanítványul fogadva uralkodjon a Galaxison, ahogy az egy Sithez méltó. Ennek a célnak rendel alá mindent, és ennek késleltetése miatt öli meg Ozzelt, majd Needa kapitányt. Ám e sötét terv mellett megint előbukkan az a bizonyos apa-fia kapcsolat, és ezzel együtt megjelenik egy régen elfeledett nő képe is, és elősször bukkan fel hosszú-hosszú idő után Vaderben a szeretet képe, amiben hajdan olyan erősen hitt (ep2). És akkor szembetalálkozik Luke-kal. Itt az Uralkodó parancsa, hogy vigyék elé, és itt van Vader is, akinek határozott célja, hogy Luke-ot mag mellé állítsa. Na de, mit kezdjen a felbukkant érzésekkel. Természetesen próbálja elfolytani, próbál a saját céljára összpontosítani. Először felméri fiát, egyáltalán megéri-e a kockázatot, és Luke jelesre vizsgázik, hiszen a fagyasztás nem sikerült. Egyre tovább húzódik a vívás, és valjuk be, Vadernek nem kellett volna gyorsan legyőznie? Akár a saját célját követi, akár mestere parancsát, azt el lehetett volna intézni kevesebb harccal is. És elérkeztünk a kéz levágásáig, egy újabb fontos momentum. Húsz évvel azelőtt Anakin is hasonló helyzetben, a gyűlölettől vezérelve vesztette el a kezét, akárcsak Luke. Újabb emlékek, talán először tudatosult Vaderben, hogy a fia is ugyanazt az ösvényt kezdte el járni, mint hajdan ő. Ebben a pillanatban három dolgot tehetett volna. 1. megöli, ezzel véglegesíti a helyét a Sötét Oldalon, kiírtva az utolsó jót is magából. 2. elkapja, ami nem lett volna nagy feladat, és elviszi az Uralkodóhoz. Amilyen állapotban volt Luke, ez a halálos ítélete is lehetett volna. 3. Beszél a fejével, megpróbálja az ő oldalára állítani. S itt van néhány fontos momentum a szavaiban. "Te elpusztíthatod az Uralkodót." Eddig a pillanatig senki sem mondta ezt Luke-nak. Ezt vehetjük mézesmadzagnak a Sötét Oldalra, de akár annak is, hogy Vader közölte a tényállást, vagyis Jediként is végezhet vele, ezzel célt adott a fiának (hisz eddig csak Jedi akart lenni, mint az apja). Azután bevallja, hogy ő az apja. Megint csak mézesmadzag, de valahogy el tudnánk ennél képzelni sokkal jobb madzagot is. Itt az ember, akit eddig veleéig gyűlölt, most meg azzal akarja átcsábítani a Sötét Oldalra, hoyg ő az apja? Ebben a pillanatban Luke előbb számíthatott a megőrülésre, mint az átállásra, hiszen egy személy testesítette meg azt, akit szeret és akit gyűlöl. Ebben az esetben Vader inkább vallomást tett önmagának és fiának, valamint beismerte magának, hogy bezony, újra vannak érzései. De még mindig próbálja őket elnyomni. Aztán Luke ugrik. Vaderben ekkor előjöhet valami, eszébe juthat, hogy egyszer ő is döntehetett élet és halál között, és ő az életet választotta. Rájön, hogy addig erősnek hitte magát, de voltaképpen nem az, míg a fia, a saját vére nagyon is erős és bátor, hisz inkább meghal, minthogy a Sötét Oldalt válassza. Vader gondolkodóba esett. Az érzelmeit már nem tudja elfolytani, mint ahogy az előtörő emlékeket sem. Próbálja, de nem tudja. Visszatér az Executorra, és szinte könyörög luke-nak, hogy jöjjön vele. Talán már ő is tudja, hogy a fia megmenthetné. Túl sok mindenen ment ez alatt a párbaj alatt át ahhoz, hogy egyszerűen elfolytsa. A vívódás megkezdődött. Ez látszik, ahogy elhagyja a hidat. Már nincs semmi sötét magabiztosság a járásában, hátrateszi a kezét, tétován visszanéz, majd elballag. No persze, azért az utolsó pillanatban újra megkeményedik, de ez már nem az igazi. És eljött az ep6. Egy év telt el, Vader ezt az időt saját érzelmeivel és emlékeivel töltötte el, amikről már lemondot, amikről azt hitte elfelejtette, megszűntek. Ezek hatására meggyengül, esendőbb lesz, saját határozatlansága miatt sokkal inkább engedelmeskedik gazdájának, de ezek végrehajtásában is tétovázik. Ez megfigyelhető: "Ahogy óhajtja, mesterem." Ezt valahogy olyan közömbösen, olyan nekem mindegy formán mondja, mert vívdik, megróbál újra gép lenni, de nem meg. És ez csak a jéghegy csúcsa, a vívódása erősödik. Jó példa a Tydirium megérkezése. Érzi a fiát, tisztában van a jelenlétével, de nem tudja eldőnteni, mitévő legyen. Szóljon a mesterének? Esetleg ne, és foglalkozzon a saját céljával? Hagyja leszálni az Endoron és menjen le érte ő maga? Nem tudja, mitévő legyen. Közben kezd kételkedni mesterében, ezáltal a Sötét Oldalban is. Visszatér mesteréhez, erre az közli vele, hogy ő nem érezte a fiát. A nagy Sith, a Sötét Oldal megtestesítője. Palpatine ezután persze a bolygóra küldi, de Vader már szkeptikus "Ő fog eljönni hozzám?" És akkor az Endoron megtörténik a találkozás. Vader már annyira kételkedik magában és az Uralkodóban, hogy saját céljai eltörpülnek e mellett, nem is beszélve a fiáról, aki iránt mély szeretet érez, amit viszont nem tud hová tenni. Ez egyre inkább megmutatkozik rajta, tanácsokkal látja el a fiát, próbálja meggyőzni, hogy Anakin Skywalker halott, nem túl hatásosan. "Nekem már késő, fiam." De ha így lenne, nem lenne ennyire bánatos emiatt. Nem lennének emiatt érzelmei. És itt az ominózus párbaj, Papatine uszítja Luke-ot, aki le is csap. Felmerült a kérdés, nem is egyszer, Vader miért nem hagyta lecsapni Palpatine-t. Szerintem azért, mert védte a fiát. Ebben a pillanatban először mutatkozik meg Vader jósága, hiszen ezzel a tettével Luke a Sötét Oldalra kerül, és végérvényesen arra az ösvényre lép, amin Anakin jár. Az pedig Vader nem akarja, hisz tudja, mennyi szenvedés várna ott rá. Ebben a párbajban a vívódás a tetőfokára hág. Megpróbál saját céljaira koncentrálni, próbálja legyűrni a benne lévő jót, azzal hogy csábítgatja Luke-ot a Sötét Oldal felé, és ez eléggé hatásosan sikerül. El is veszti a karját, abba a helyzetbe kerül, hogy Luke átálhat a Sötét Oldalra, a kar levágásával azonban be is teljesül a kör. Anakin a keze elvesztésével idult el Darth Vader felé, most újra elvesztette ugyan azt a karját. Ezután bosszúból hasonlóan tett, mint Luke, megcsonkította azt, aki megcsonkította őt. Viszont Luke nem öli meg, és ezzel megmutatja Anakinnak, hogy ő is választhatott volna, szembefordulhatott volna az Uralkodóval. Jönnek a villámok, Vaderben emlékek garmadája tódul elő, egy nőről, egy fekete bőrű Jedi mesterről, egy magas, szakálas Jedi mesterről, és az Uralkodóról, akit annyira ajnározott. Talán életében először szembesült igazán azzal, ki is volt, miközben az, aki lehetett volna a lábba előtt vonaglik. Abban a pillanatban Vader újra döntés elé kényszerül, és Luke tettéből erőt merítve megteszi azt, amit már húsz évvel azelőtt meg kellett volna tennie. Végez az Uralkodóval. Hát ezt én így képzelem el.
