Dzséjt

Bár szerintem mint mindent a bolygókkal kapcsolatban, ezt sem szabad véresen komolyan venni a Star Wars-ban, azért nincs olyan sok lyuk. Vannak növényevők is, például az ep1-ben bemutatott eopi vagy az ep4 SE-ben megjelent ronto. A bantha és a dewback mindenevő, a mastiff és a krayte a kifejezetten ragadozó. És ez csak egy része a Tatooine élővilágának. Növény is akad arrafelé szép számmal, bár a legtöbb a föld alatt van vagy sziklák között megbújva - ezeket nyilván az állatok meg tudják találni és valahogy hozzáférnek. Ahogy a buckalakók is kiássák a fekete dinnyét. A ragadozóknak meg azért bőven van miből válogatniuk, hiszen sok kisebb-nagyobb állat él a Tatooine-on. Amúgy a növényeket a filmekben is meg lehet figyelni. Pár kép, amin jól látható, hogy ha nagyon gyéren is, de van faunája a Tatooine-nak: Itt nem vagyok biztos, de úgy tűnik, mintha Luke egy kiszáradt "bokorerdő" előtt hajtana. Ezt a forgatási helyszínről készült kép alátámasztja:

Ody-nak a Face-en már felvetettem, hogy itt a legnagyobb "veszedelem", hogy a The Book of Boba Fett szereplői elől simán elviszik a szavazatokat a nem csak Djarin és Grogu, de Ahsoka és Luke is. Most komolyan, Luke-kal szemben kinek lenne esélye? '77 óta a hősünk, láttuk a legjobb és a legrosszabb formájában is, ott voltunk a születésénél és a halálánál is. A főszereplők sem vehetik fel vele a versenyt, mellékszereplő kategóriában meg ő lenne Hiroshima és Nagaszaki egyben, tarolna. Legfeljebb Ahsoka szorongathatná meg. Szóval arra gondoltam, hogy létrehozhatnánk egy "Legjobb vendégszereplő" vagy "Legjobb vendégkarakter" kategóriát, amibe belekerülhetnének a más művekből feltűnt személyek. Mit gondoltok?

Az Andort inkább a Rebels-szel lehetne párosítani, ha valamit be akarnak vonni. Például mivel Andor is Fulcrum ügynök volt és a Lázadók hírszerzője, Ahsoka becsatlakoztatható lenne mint a Fulcrum ügynökök vezetője és a lázadás hírszerzési ágazatának alapítója. Természetesebb is lenne, mint Grogut belerőszakolni.

Eszembe jutott ez a régi kérdés. És ennyit azért elárulhatok: a Horizon: Zero Dawn kiegészítője, a Frozen Wilds több szempontból is kötődik a Horizon: Forbidden Westhez. Szóval, aki még nem játszotta ki, de el akar mélyülni a folytatásban, annak érdemes lesz pótolni, mert a játék nem töri össze magát abban, hogy elmagyarázza az ezzel kapcsolatos miérteket.

Igen, amikor néztem a Keresztapát, akkor esett le, hogy mindketten a drog ellen vannak.

Megkérdeztük Grievous tábronokot, hogy ő mit szeretne. A válasza:

Igaz, ami igaz, én is egészen addig, amíg Grogu ki nem totyog a szörnyeteg elé, arra számítottam, hogy Boba egyszer csak beröppen és megállítja tomboló kis házi kedvencét. Ugyanakkor én nem bánom, hogy nem így alakult, mert, ahogy te is írtad, hidegrázós volt. Plusz nekem sokat hozzáadott az, hogy ebben a jelenetben érződött először Luke tanítása. Mindkét pillanatban, amikor Grogu ebben a részben az Erőhöz nyúlt, attól féltem, hogy támadásra fogja használni. De még amikor az előző részben szétroppantotta a remotot, akkor is felmerült bennem, hogy nem-e a düh vezérelte, és csak Luke szava nyugtatott meg. Mindez azért, mert nagyon megmaradt bennem, hogy folytogatni kezdte Carát egy olyan helyzetben, amikor Din nem volt életveszélyben. Itt meg mindkét helyzetben hajszálon függöt hősünk élete. És az is elég élénk még, amikor az elfogása után szadizza a rohamosztagosokat. És Grogu most egyik esetben sem lépett fel támadólag. Először egy alkatrészt vett ki a droidból, másodszor meg elaltatta a rancort. És én ezt Luke számlájára írom. Az ő tanításának eredménye, hogy Grogu már nem agresszív formában használja az Erőt. Emiatt nem bánom, hogy elorozta Fett elől a rancor megfékezésének lehetőségét, mert az nem hordozott volna ilyen többletet. Azt, hogy a kapcsolat erős Boba és a rancorja között, azt a megülése jelképezte, hiszen részekkel korábban Machete pont azzal adott hangsúlyt a rancorral való kapcsolat fontosságának, hogy a lovaglást emlegette példaként: "But they form strong bonds with their owners. It is said that the Witches of Dathomir even rode them through the forest and fens."

Corleone nem kapta, hanem vette, de a gyűmölcs megjelenése ennek ellenére valóban egy párhuzam. Ez fel sem tűnt, de most visszagondolva (pláne, hogy eme epizód után kedvet kaptam a The Godfather megnézéséhez és pár perce lett vége), de a posztod hatására visszagondolva realizálódott. A The Godfatherben a narancs rengeteg helyen jelen van. Corleone lelövésénél a leglátványosabb, de narancsok halma van a producer, Jack Woltz asztalán, amikor meghívja vacsorára Tom Hagent és Corleone egy narancsot vág fel, amikor az unokájával játszik, pont mielőtt meghalt. Sőt Don Fanuccinál is narancs van, mikor az utcákat járja, mielőtt Vito lelövi. És még lehetne sorolni, sok helyen feltűnik eme gyümölcs a trilógiában. A The Book of Boba Fett-ben meg a meiloorun tűnik fel sokszor. A The Streets of Mos Espában ez a gyümölcs borul bele az udvarmester siklójába, és ebben a részben is ezt adták ajándékba Bobának.

Ezt az információt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.

Cad Bane sosem volt olyan karakter, akinek indokolt lett volna, hogy sokat szerepeljen. Tipikusan ő a sorozatok "legyen kire lőni" alakja. Ugyanolyan, mint Ventress vagy Grievous volt. Király, ezért többet akarsz, akár indokolatlanul is. Szerencsére a készítők nem estek túlzásban és ez nem negatívum. Mert hát mi a bánat indokolná egy ilyen "lövök azt megyek" karakter helyét egy sztoriban azon kívül, hogy lő aztán megy. Illetve, most nem ment, remélhetőleg most meghalt. Szerintem ez volt a reális. Azért itt nem a Köztársasági Nagy Hadsereg csapott össze a Független Rendszerek Konföderációjával, és nem is a Birodalom a Lázadók Szövetségével. Nem hatalmas államok és katonai haderők epikus csatájáról volt szó, hanem egy bolygón acsarkodó utcai bandákról, akiknek azért korlátozottak az erőforrásaik. Lehet, hogy a Pyke Szindikátus hatalmasabb szervezet, mint Fett gotrája, ugyanakkor pont a méretei behatárolják a lehetőségeiket. Elvégre a többi bolygón is meg kell védeniük az érdekeltségeiket. Ráadásul sokkal zártkörübbek, mint a huttok, hiszen a szervezet kizárólag csak pyke-okat alkalmaz. Ráadásul nyilván felmérték a helyzetet, és alapvetően Fett nem indokolt 1000 pyke katonát és egy csillagarmadát. Nyilván Freetownnal és a rancorral nem számoltak. Ha ezek nincsenek, simán nyertek volna. Az utcai gangek meg általában az utcán harcolnak, nem Halálcsillagok körül hatalmas hadihajókkal. Ez pont így volt jó. Mos Espaért (is) ment a harc, hát Mos Espa utcáin rendezték el. Különben is, ha a Birodalmat le lehetett győzni egy erdőben egy bunker mellett kuporogva, akkor a pyke-ok is pofán verhetőek Mos Espa utcáink. És még így is többet láttunk ebből a háborúból, mint mondjuk a Keresztapában, ahol néhány felvillantott újság árulkodott a nagy maffiaháborúról. Ez csak egy félig komoly vicc volt tőle, nem konklúzió. Célzás arra, hogy mindkettő magánakvaló, zárkózott ember volt, most meg egy egész város hajbókol előttük és ez valószínűleg kicsit kényelmetlenül érinti őket. Látszik is Bobán, hogy ehhez nincs hozzászokva. Ezt üti el ezzel a viccel. Nem fogja ő senkinek sem átadni a stafétabotot.

Na, most olyat teszek, amit a Rebels 2. évada óta nem csináltam. Évadértékelést írok. Hogy miért? Mert hosszú ideje most először érzem úgy, hogy van más mondanivalóm is a sorozatról azon kívül, amit az egyes részeknél már elmondtam. És ennek oka az, hogy úgy érzem, a The Book of Boba Fett egy nagyon fontos mérföldköve volt a Star Wars-nak. Megmutatta, hogy már a tévében sincsenek korlátok. Se technikai, se mesélési, se médiumok vagy érák szabta. Csak a Star Wars. Korábban itt a fórumon is voltak olyan vélemények, hogy az ep9 után a Lucasfilm visszalépett, már nem mer médiumok közötti átjárást csinálni, nem mer olyan történetet írni, ami több művön és médiumon ível át. És bár rengeteg dolog mutatta, hogy ez nincs így, a The Book of Boba Fett egyértelművé tette. Kezdjük a legalapvetőbbel: aki kihagyta a The Book of Boba Fettet, az a The Mandalorian 3. évadának nyitányában úgy fog pislogni, mint amikor Qi'ra felhívta a főnökét és kiderült, hogy az Darth Maul, akinek ep1-es utáni életét csak a TCW-ből és a Rebels-ből ismerhettük meg. Itt meg ott lesz Din és Grogu újra egymásra találása és az a tény, hogy Mandi már nem mandi, legalábbis papíron, viszont van egy hot-road N1-ese. De itt van egy gyenge könyvsorozat mellékzöngéinek szereplője, Cobb Vanth is, aki - főleg az utolsó epizód utolsó perce alapján - elindult egy sokkal jelentősségteljesebb úton. Nem lennék meglepve, ha egy idő után ez a sokadlagos mellékszereplő szép lassan a legnagyobb hősök közé nőné ki magát. És akkor még Fekete Krrsantan is, vagy az a tény, hogy Cad Bane életére (remélhetőleg) itt tettek pontot. Az érák közti összemosás meg páratlan volt, élőszereplős műben ez akkor sem volt ilyen erőteljes, amikor még Lucas kormányozta a hajót. Igazából neki köszönhető egy éles szakadék a PT és az OT között, amit később a TCW és a Rebels elmosott, de ezt most tovább fokozzák az élőszereplős sorozatok, és úgy érzem, a The Book of Boba Fett tette meg a legnagyobb lépést. Eleve, bár Boba OT-ban született karakter, Temuerra Morrison szereplésével akaratlanul is Jangóra, a PT karakterére emlékszünk. A klón mivoltára. Erre jött Kamino, Geonosis és Daniel Logan megjelenése. Ja, és úgy mellesleg Mos Espát laza mozdulattal fontosabb várossá tették, mint Mos Eisley-t, és még a fogatverseny pályája is visszaköszönt, ahol egy N1-es száguldozott. Mégis, maguk az epizódok az OT-t idézik, stílusukban, felépítésükben, a díszletekkel (Jabba palotája, Mos Eisley utcái, X-szárnúyak), stb. Nagyon nagy hangsúlya van mind a PT-s, mind az OT-s elemeknek, és olyan ügyesen integrálták egyiket a másikba, hogy már szét sem lehet választani őket. És az alkotók nem álltak meg itt. Simán bevonták ide az ST-t azzal, hogy láthatjuk Luke akadémiájának épülését. Igen, azok az események messze vannak, mégis megtalálták a helyét és integrálták, ezzel közelebb hozva a utózmánytrilógiát is. Szerintem most már csak idő kérdése, hogy elkezdjenek feltűnni az első T-70-es X-szárnyúak. Szintén remek, hogy a különféle idegen maszkokat is minden érából átveszik. Sajnos a filmeknek mindig is votl egy olyan "baja", hogy sok faj csak éra vagy epizódspecifikus volt. Jó példa a duros, amit az ep4 után most, a The Book of Boba Fett-ben láthattunk újra élőszereplős produkcióban. De a trandoshan is csak az OT-ra volt jellemző, ahogy dugot is úgy kellett becsempészni az ep6-ba, hogy legyen egy kis átfedés. Togrutát, zabrakot és sok-sok más PT idegen egyáltalán nem jelenik meg az OT filmekben, és ezt a hagyományt az ST is tovább vitte. Sokkal kisebb az átjárás a fajok között, mint hinnénk, de a sorozatok a TCW óta próbálják ezt áthidalni, amiben az élőszereplősek kifejezetten jól teljesítenek (bár ezen a téren a Story-filmek is jól nyomultak). És akkor itt a technikai oldal. A The Mandalorian is nagyon sokszor volt lélekzetelállító. Én úgy éreztem, hogy a csúcs a krayt sárkány volt a The Marshall-ban. És úgy képzeltem, hogy ennyi. ennyit kapunk minden évadban, mert ennyi az ár/megvalósíthatóság. Ha minden részre fenn akarják tartani a messzi-messzi galaxis illúzuóját, ennél több mozi szintű monumentalitás nem fér bele. És igazából erre a The Mandalorian második évada nem cáfolt rá. Félre értés ne essék, végig piszok látványos volt, De semmi sem ért fel ahhoz a sárkányhoz. Ahhoz a hatalmas, mégis kidolgozott kreatúrához, ami rombolta a környezetét, ami statisztikák tömkelegét követelte meg a harchoz, és amire azt mondtam, hogy ez egy mozifilmben is odavágna. És tény, voltak még bravúrok, köztük Luke. Letettem az arcom. De mégis, ahhoz a pazar látványvilághoz, amit a The Marshall prezentált, ahhoz az összképhez a többi epizód epikusságban már nem ért fel. Ez nem hátrány, nem negatívum, csak tényleg úgy éreztem, hogy ár/megvalósíthatóság terén ez a maximum. Nem lehet részenként városokat, sárkányokat, kéttucat statisztát, überakciójeleneteket bedobálni. Hát nem, a fenét nem! A The Book of Boba Fett a második epizóddal hozta azt a szintet, amit a The Marshall. A vonatos üldözés simán volt olyan epikus látványú, mint a krayt elleni viadal. Eközben szép csendben egy eleven és hatalmas Mos Espát kaptunk. És nem álltak meg itt. Jöttek a huttok, amiket nagyon régen nem láttunk, és szerintem simán voltak olyan jók, mint Jabba és Gardulla az ep1-ben. És, ahogy haladtunk előre a sorozatban, csak jöttek a monumentális pillanatok. Jabba palotája kívül-belül elképesztő volt. Simán lehetett volna egy egyhelyszínes terület, de kaptunk konyhát, garázst, rancor vermet, magánlakosztályt. És akkor jötte a mandis epizódok, ahol először egy gyűrűvilág, majd egy újabb (régi) erdőbolygó elevenedett meg előttünk, de úgy, hogy nem érezted, hogy a Földön lennél. A hatalmas hegyek, a különféle állatok nagyszerűek voltak. És ez az érdekes. Bár a The Book of Boba Fett papíron egy emberről szólna, mégsem hiányzott belőle az epikusság. A monumentalitás. Sőt kevés pillanattól eltekintve végig úgy éreztem, hogy ez a két dolog az egész sorozatot átjárja. Egyedül a modokat kellett megszoknom, ők tényleg idegenül hatottak Tatooine-on. Ugyanakkor innét visszagondolva már azt mondom, hogy ez is egy jele a változásnak, ami Tatooine-on (és lényegében az egész Galaxisban) beköszöntött. Az utolsó részben már nem is zavartak. Így összességében a leggyengébb láncszemnek azt a béna siklóüldözést tudom felhozni. És az epikusságon túl ott van még az, hogy milyen lehengerlő technikai megoldásokat láthattunk. Luke Skywalker megjelenítése egyszerűen hihetetlen. A leghihetetlenebb, hogy nem telt el nagy idő az előző feltűnése óta, mégis látványos a különbség. Míg a The Rescue-ban még trükközni kellett a feje elfedésével, a rövid szereplésével és a sötét folyosókkal, és azért látszódott, hogy a CGI bár magas szintű, mégis csak CGI, addig itt fényes nappal kapott rengeteg szerepet és egy pillanatra sem rejtegették az arcát, mégsem értem tetten a csalást. Ennyire CGI utoljára az ep2-ben nyűgözött le, amikor nem vettem észre, hogy a klónok nem beöltözött színészek. Megdöbbentett, amikor kiderült, hogy mind CG. Szóval úgy érzem, hogy a The Book of Boba Fett bebizonyította, hogy már semmi sem szabhat gátat a Star Wars-nak. Nincsenek technikai, érabeli, médiumbeli vagy akármilyen akadályok. És ebben a képben ez abszolút benne van: A helyszín egy bolygó az ST-ből. Itt egy karakter az animációs médiumból és a PT érából. Egy színész az OT-ST-ből, aki 70 éves, mégis 28 évesen jelenik meg. És akkor ott van még egy The Mandalorian szereplő is. S mindezt a The Book of Boba Fett-ben láthatjuk. Ez itt a Star Wars határok nélkül. Éppen ezért énn azt sem rovom fel, hogy két, pontosabban másfél rész erejéig hátrahagytuk Bobát. Egyrészt azért, mert annyira jól megírták az évadot, hogy nem éreztem a hiányát. Másrészt mert nagyszerű, mind a sorozat, mind az egész Star Wars aktuális érájának fontos eseményeket bemutató epizódokat kaptunk. Másrészt mert pont ezek az epizódok mutatták be, hogy jobb ha elfelejtjük a keretek közé szorított elképzeléseket. Ahogy az elején írtam, itt már nincsenek határok. Akit megismersz egy könyv mellékzöngéjében, azt később kibonthatják egy élőszereplős sorozatban. Lehet, hogy a modok egyelőre nem kaptak túl sok szerepet és teret, de most már nem mondhatjuk, hogy ha nem lesz The Book of Boba Fett második szezon, akkor soha többé nem láthatjuk őket. Sőt Fett és Djarin beszélgetése a mandalorian hitvilágról nekem erőtelejsen azt vetítette előre, hogy Boba még fontos része lesz ennek az érának. Másrészt, pont ezek a részek azok, amik megmutatják, hogy ezek a sorozatok végtelenül összefüggnek. Ahogy a The Mandalorian folytatódhatott a The Book of Boba Fettben, úgy a The Book of Boba Fett is folytatódhat a The Mandalorianben. És szerintem az Ahsokában és a többi releváns sorozatban is lesz ilyen komoly átjárás. Szóval szerintem nem most láttuk utoljára Bobát, Shandet, Luke-ot vagy Ahsokát, de még a modokat sem. Ezt az évad utolsó perce is hangsúlyozza, ami azt mutatja, hogy Cobb-bal is vannak még tervek. Márpedig jelenleg ő ugyanahhoz a Tatooine-hoz kötődik, amihez Boba Fett. Hogy egy kicsit általánosságban is írjak az évadról. Nagyon jól szórakoztam rajta végig. Alapvetően nem vártam tőle túl sokat, bár reménykedtem abban, hogy Bobával megismétlik azt a bravúrt, amit Maullal sikerült, vagyis, hogy egy cool biodíszletből egy értékes és érdekes karaktert csinálnak. Szerintem ez sikerült. Múltját és jelenét nagyon szépen összemosták, és úgy alakították, hogy fejlődése természetes legyen. És ebben az új Boba Fett-ben még sok lehetőség lehet a jövőben, hagyatékát pedig annál is tovább érezhetjük. Innentől kezdve, ha meglátnánk egy jövőbeli produkcióban egy prosperáló Tatooine-t, ahol esetleg a városokban már zöld ligetek is vannak, ahol nincs az az érzésed, hogy bármikor hátba lőhetnek, mert épp valakinek nem tetszik a képed, akkor tudni fogjuk, hogy ez Boba Fett hagyatéka. És ki tudja még, hová vezet az útja. Lehet, hogy Tatooine daimyója még a Mandalore-on is otthagyja a keze nyomát. A többi szereplővel sem volt különösebben gondom. A tuskenek nagyon bejöttek, imádtam, hogy ennyire árnyalták őket. Anakin tettét ez mindenképpen alapjaiban befolyásolja, és sokat árnyalt azon a jeleneten az ep2-ben. A mellékszereplők közül én még kiemelném a sajnos gyorsan eltávozott Garsa Fwipet, aki kezdetben tényleg csak egy szexi MILF-nek tűnt a szériában, ám az a monológ, amit lenyomott, amikor Krrsantan örjöngeni kezdett, meggyőzött arról, hogy több is van a karakterben. Kár, hogy a társaságát már nem érezhetjük, ugyanakkor érdekelne, hogyan jutott el addig, hogy egy eléggé elitnek tűnő bárt vezetett Mos Espában. Mert azért na, a Menedék és Chalmun Űrkikötő Kantinája között van egy kis minőségbeli különbség. A látvánnyal és az akicókkal sem volt gondom, leszámítva azt a siklóüldözést. Minden más pazar volt. Akárcsak a zene, ami ezúttal is remekül sikerült. Főleg az évad végén, amikor Boba nevét beleszőtték a "dalba". Szóval soha rosszabb sorozatot. Hogy lesz-e 2. évad, az még jó kérdés. Örülnék, ha lenne, de nem fogok zokogni, ha nem lesz, és a sztori a The Mandalorianben folytatódik.

Csak röviden a részről és a sorozatról: Bővebben a megfelelő topikokban.

Ráadásul Grogu nagyban hozzájárult Boba győzelméhez és ahhoz, hogy az elszabadult rancor nem verte szét a várost. Amúgy Dinnek most azért baromira mázlija volt, Ha a rancor csak egy kicsit jobban betolja a fejét a szájába, akkor nem a sisakra harap rá, hanem a nyakára, és Jango óta tudjuk, hogy a mandalore-i harcosok a nyakukon legalább olyan sebezhetőek, mint az AT-AT lépegetők.

Hát ezt a részt tényleg Rodrigueznek kellett megrendeznie. Nagyon tetszett, hogy a nagy maffialeszámolást átlényegítették a klasszikus western városi harcra, amikor mindenki lő mindenkit a sikátorokból, háztetőkről, kocsmából, de senki nem talál el senkit. Végig egyfajta A hét mesterlövész és Desperado feelingem volt. Aztán meg jött egy kis Pacific Rim és King Kong érzése. @Bomarr-hoz hasonlóan én is azt hittem, hogy nem fogunk annál több akciót kapni a rancorról, mint amennyit az ep6-ban láttunk. Néhány közeli snitt, esetleg egy nagyobb látkép, de jórészt ennyi. Hát nem. Ilyen szörnytombolást még a mozifilmekben sem láttunk! Ahogy a droidekák droidpokolból előmászott pusztító nagybátyjaival bírkózott ez a szörnyeteg, az brutális volt. Aztán meg elszabadult, és kicsit átszabta Mos Espa látképét. Én is imádtam, ahogy a siklóval a kezében megjelent. Mint egy gyerek, aki játszik a fűben a homokozóban épített várával és a matchboxszával, aztán a mocskos hangyák elkezdik csipkedni. Az, hogy mindegyik család elárulta Bobát, az azért meglepett. Egyre számítottam, de hogy mind a három olyan gyáva és számító, hogy veszni hagynak egy nagyon jó ajánlatot. Úgy értem, miben reménykedtek? Boba a teljes szabadságot kínálta nekik. A Pkye Szindikátus esetében a legjobb esetben is csak olyanok lehettek volna, mint Jabba alatt. Vazallusok, akiknek a nyereség egy részét be kell szolgáltatni a Szindikátusba, akik nem rendelkezhetnek teljes hatalommal a területük fölött. Ráadásul a különbséget már csak azért is érzékelniük kellett volna, mert pont, hogy Jabba halála után, a rájuk sem néző Bib Fortuna alatt szedték meg igazán magukat. De hát ez van, végül kisült, hogy ezek nem nagystílű gengszertek, hanem csak piti bűnözők, akik képtelenek távlatokban gondolkodni. Valahol ez nem is meglepő, elvégre Jabba sleppjéhez tartoztak, neki meg nyilván nem volt szüksége ennél többre. Már csak azért sem, mert az ilyeneket könnyű csicskáztatni, hiszen a pénz és a félelem motiválja őket, míg egy intelligensebb, bátrabb ember alapvetően Jabbára is veszélyt jelentett volna. Jobb is, hogy Fett végül kigyomláltatta őket. Így az egész Tatooine az övé és azokkal az emberekkel vezetheti a bolygót, akik hozzá lojálisak, nem rá maradtak. Ez tetszett amúgy, hogy bár Boba igyekezett végig mindenkivel tisztességes lenni, amint elárulták, elrendelte a kiirtásukat. Méghozzá annak biztos tudatában, hogy nagy valószínűséggel a háborút ő sem ússza meg. De az akarata még a halála után is érvényesülni fog. Hiszen onnantól kezdve, hogy Shand elindult, Boba él vagy hal, tök mindegy, a három családfő, a polgármester és a pyke vezér nem élvezhette volna a győzelmét. És ugyanígy volt Bane lemészárlásával is. Apropó, remélem, halott marad. Sajnos Filoni nem vagy csak nehezen tudja elengendi a karaktereit, és gyanús volt Bane-en az a villogó és kattogó valami, ami abbana pillanatban indult be, hogy Boba kersztül döfte Bane-t. Maradjon szépen halott a vénember. A végén Cobb Vanth a baktában és a modsebész csávóval... Hát ez érdekes. Elsőre fura volt, hogy Cobb így lerongyolódott egy vállövéstől, de aztán visszagondolva az eseményekre, rá kellett jönnöm, hogy Bane fegyvere valószínűleg a szokásosnál erősebb sugárvető lehetett, hiszen a mandalore páncélt viseló Fettet gyorsan ledöntötte a lábáról. Viszont felmerült bennem, hogy esetleg a Ranger of the New Republic koncepcióját átszerkesztik, és Cobb lesz a főszereplője. Persze ez csak egy hirtelen jött ötlet. Djarin és Grogu egyesülésére sem nagyon számítottam itt, de összességében azt mondom, jó, hogy megtörtént. Így a fő sorozat, a The Mandalorian harmadik évadának már nem kell ezzel foglalkoznia, egyből ráállhatnak a fő szálra, aminek első lépése gyanúm szerint az lesz, hogy Din visszaszerzi mandalore státuszát. A rész vége pedig hajaj... Érezni, hogy valami új dolog indult el Tatooine-on. Még sosem hagytuk el ezt a bolygót ilyen békés képpel. Az ep1-ben egy párbajjal zárul a kiruccanás. Az ep2-ben egy temetés után hagyjuk ott. Az ep3-ban épp beköszöntöttek a Sötét Idők. Az ep4-ben tűzharccal távozunk. Az ep6-ban pedig robbanások közepette hagyjuk ott a bolygót. Az ep9 az egyetlen, amiben úgy hagyjuk magunk mögött a Tatooine-t, hogy na, feel good. És most ehhez betársult az, ahogy Boba, Shand és a bandájuk boldog lakók gyűrűjében egy gyümölcsön viccelődik. Annyira barátságos és családias a légkör, és először tényleg úgy érzem, hogy a Tatooine megfelelő helye lehet 26 évvel ezután Rey Jedi akadémiájának - már ha tényleg itt kezdi el, mert ugye ez sem garantált. De a Skywalkerek hagyatéka miatt, pláne ezután a rész után nem lenne rossz hely. Akárhogy is, alapvetően nagyon tetszetős, hogy a végkimenetel ez lett: itt egy öreg, lényegében gyökerek nélküli klón, aki azért készült el, hogy az apja 2.0-ás változata legyen. Nagyon sokáig élt ennek tudatában, élt ezért. De öreg korára megváltozott, részben azért, mert sokat látott és tapasztalt, részben mert szörnyű traumák érték. És a végén egy halom lázadó fiatalban, egy cinikus bérgyilkosban és egy benszülött törzsben megtalta a családját, a Tatooine-on pedig a hazáját. Gyökeret eresztett, megmutatta hogyan kell ezt csinálni, és a fiatalok, akik köré gyűltek, ezt el is kezdték megtanulni. És így lehet ebből a szemétdombból, amit úgy ismertünk meg, hogy "ez a gyülekezőhelye a világegyetem leghitványabb söpredékének", egyszer egy békés, felvilágosult világ legyen.

Ja, ha egy kretén, velejéig gonosz, szociopata/pszichopata állat vagy, aki csak a gyilkolás öröméért öldös, akkor valóban nem számít. Egy emberi lénynek, pláne egy Jedinek, aki a béke őre, nem katona, nagyon is számítania KELL! De a poén az, hogy még a Sith is számol azzal, hogy ki ellenség és ki szövetséges - ha barátságnak azt nem is lehetne nevezni. Barriss minden volt, csak jótét és megérthető lélek nem. Egy állattá vált, akinek a nézetei hiába voltak helyesek, a tettei szörnyeteggé tették. Az arca meg kit érdekel? Darth Vader is könnyezet, mielőtt lemészárolt védtelen kisgyerekeket. Az arca csak céltáblának jó ekkortájt. És mindennél beszédesebb, amikor a Sith tanítvány kardjára azt mondja, hogy "szerintem illik hozzám". Nagyon is tisztában volt azzal, hogy milyen rohadékká vált és nagyon is tetszett neki. Bariss Offee semmivel sem jobb, mint Vader vagy Krell vagy bármelyik másik gonosztevő, akik ártatlan életek árán próbálták érvényesíteni az akaratukat. Az okai is érdektelenek. Ha ennyi elég lenne a megbocsátáshoz, akkor Palpaitne-t jótét lélekké nyilváníthatnánk, hiszen azt mondta, az ő oka az, hogy rend és béke legyen a Galaxisban. Az jó ok, nem? Ki ne akarna rendet és békét? És Vader is jó okkal ölt meg gyerekeke: csak a feleségét akarta megmenteni. Hát ki ne akarná a szerettét megmenteni? Érthető és jó okok. Kár, hogy szörnyetegek okai. Szóval innentől lényegtelen. Mindezen túl, ha Barriss a változás szellemében csinálta mindezt, akkor még ostobáb, mint elsőnek tűnik, pedig az eszéért amúgy sem lopná el senki. Mert egy háború közepén egy katonai támaszponton bekövetkezett robbantásból hogy a fenébe kéne azt tudnia bárkinek is, hogy a robbantó változtatást, ráébresztést akart? Ha nem keni rá Ahsokára, simán eljuthattak volna a Jedik arra a végső következtetésre, hogy a szeparatisták műve volt, és csak egy az ezernyi katonai hadmozdulat közül. Barriss semmilyen kinyilatkoztatást sem tett, se más nevében, se álnéven, se sehogy. Robbantott, megölt pár embert, aztán csöndben maradt, amíg szorulni nem kezdett a hurok a nyaka körül, akkor meg gyáván rákente a barátjára az egészet. Igazán remek ember! Ha nem fogják el, sosem derül ki, mik voltak az okai. Így lehet ám elérni a változást... Gyilkolással, mások bemártásával és kussolással. Ebben a nőben semmi becsülendő sincsen.

Én meg most nagy bajban vagyok. Még egy darabig nem tarthatok élménybeszámolót a Horizon Forbidden Westről, pediig nagyon akarok, és még rosszabb, hogy még nagyon sokat kell várnom, mire a sztorit kibeszélhetjük, pedig azt még annál is jobban akarom.

Leia esetében szerintem még közrejátszott a lelkesedés. Épp csak legyőzték a Sith-eket és a Birodalmat, az új Köztársaság formálódóban volt, Luke meg éghetett a vágytól, hogy minél hamarabb visszaállítsa a Jedi Rendet, és Yoda kívánságának megfelelően továbbadja, amit megtanult. Leia pedig a legkézenfekvőbb és legelérhetőbb tanítvány volt. De végül pont a kötődés miatt adta fel Leia a Jedi karriert, mert féltette a fiát, illetve az Erőn át egy másik életet is látatott, amiből arra jött rá, hogy szenátorként többet tehet az új Köztársaságért. Szóval a fiatalabbik Skywalker nem volt teljes szívvel elkötelezett a Jediség iránt és végül le is passzolta ezt a lehetőséget. És talán Leia eme visszalépése az, ami miatt Luke öt évvel később már körültekintőbb Groguval. Sőt eddigre már az apja átállásának körülményeiről is tisztábban láthatott, akinél szintén elég fontos tényező volt, hogy másra is vágyott. Szóval Leia és Anakin esetéből tanulva Grogunak már megadta a választás lehetőségét.

Meg hát őt lecsukták. A 66-os parancs idején legjobb esetben is vagy klónok vették körül és kinyírták vagy inkvizítor lett belőle. Mit csinált volna a Jedi Templomban padawanokat mentve? Plusz kicsit azért erőltetett lenne, hogy Barriss-nak, az áruló, gyilkos és terrorista Jedinek a jele fel lenne festve egy random falra a Jedi Templomban (mintha Osama Bin Laden jelképe ott lenne a World Trade Center romjainak lábánál), és ez a random falon lévő festmény jelzi azt, hogy ő mentette meg Grogut. A jel azt is jelezheti, hogy ez a mirial negyed a Jedi Templomban.

De a dublőrt nem csak a nagyon veszélyes akciójelenetek indokolják, hanem az olyan kisebb kockázatúak is, amikben benne van, hogy a színész akárcsak kisebb mértékben is megsérülhet. Elvégre egy bokaficam is képes több napos késleltetést okozni. A párbaj jelenet, vagy a verekedés a vágóhídon is ilyen. És nem is csak veszélyes jelenetek indokolhatják, hanem az is, ha a színész valamiért nem ér rá. Ezért van Achmed Best az ep1 végén Samuel L. Jackson helyett (ráadásul ott jól látni, hogy az nem Sam Jackson). Ebben az esetben is ez lehetett a helyzet, Pascal nem ért rá (hogy az mennyit helyettesítették, azt nem tudhatjuk, ha csak valaki el nem meséli). A készítők most szerencsés helyzetben voltak a sisak miatt. Így megcsinálhatták ezt a két remek epizódot egy általános filmes trükkel, míg az alternatíva az lett volna, hogy a színész elfoglaltsága miatt egyáltalán nem készülnek el. Vagy lecserélik a színészt. Mindkettőre volt már példa a sorozatok történelmében. Az egyik "kedvencem" ez. Elizabeth Weir a Stargate SG-1-ban: Elizabeth Weir a sorozat spin-offjában, a Stargate Atlantisban és az SG-1 további részeiben: És nem egy kis szerepről van szó, hanem ő volt az egyik főszereplő az SGA-ban. Két rész között úgy lecserélték, hogy még a rajongók között is van, aki nem realizálta, hogy a két karakter ugyanaz. És sok ilyen példa van, amikor egy színészt lecserélnek vagy nem szerepel egy részben, mert épp nem ér rá, vagy bármilyen más probléma adódik. Itt most kifejezetten szerencsések vagyunk, ha Pascal tényleg nem ért rá, mert pár száz kilométerrel arrébb tartózkodott, de két nagyszerű dublőr segítségével mégis le tudták forgatni eme két remek epizódot. Egy másik remek példa amúgy a Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides, amiben bár Penélope Cruz az egyik főszereplő, az esetek nagyon nagy többségében nem őt látjuk, hanem a húgát, Mónica Cruzt, mert Penélope a forgatás ideje alatt terhes volt. De ugyanígy volt az Avengers: Age of Ultronban Scarlett Johanssonnal, aki szintén terhes volt a forgatás ideje alatt, így jórészt egy dublőrt látunk helyette, és nem csak az akciójelenetekben, hanem mindig, amikor mellkastól lefelé is láthatjuk. Elhiszem, hogy ez illúzióromboló lehet, de szerintem azt is célszerű mérlegelni, hogy mi a végeredmény, és miért választanak ilyen "kényszermegoldást" az alkotók. Ha a végeredményen nem lehet megállapítani, hogy mikor van dublőr és mikor Pascal, és az alternatíva az, hogy egyáltalán nem kaphattuk volna meg eme két remek epizódot, akkor szerintem egy kis illúziórombolás belefér. Elvégre ez sem másabb, mint mikor kiderül, hogy a TIE vadász dróton lógott, a wookiee egy ember beöltözve, a lázadó hajó hangárja csak egy festmény, a fogatverseny meg CGI. Ráadásul ez nem is az első eset lenne, hiszen a Sanctuary című Mandi epizódban Pascal szintén csak a hangját adta hősünknek, akkor sem ért rá. Az egészet nélküle vették fel, Bryce Dallas Howard, a rész rendezője maga mesélte ezt.

Engem már az sem lepne meg, ha egyszer csak előcammogna egy hosszúnyakú kis tudós, és közölné: "Alfa, de jó újra látni. Van egy kis klónozó projektünk az Exegolon. Na elkapni."

Azt a büdös! A vesét nem kérik el még? Azért a pofátlanságnak is van határa. Az meglepett, hogy Forbidden Westet és Legacy-t már csomagolnak PS5-höz. Azt hittem, erre még pár hónapot várni kell.

Luke ott feszít négy mozifilm poszterén. Szerepelt ő már eleget.

Ami azt illeti, ott van a stáblistán mindkét dublőrének a neve, ahogy a többi dublőr neve is: Azt nem tudhatjuk, hogy Pascal mennyit volt itt benne. Ugyanakkor szerintem ez nem kisebbíti az érdemét. Egyrészt, a hangját ő adja végig, és jól tudjuk, hogy ez milyen sokat számít. Elég csak annyit mondani, hogy James Earl Jones. Másrészt, a dublőr Pascal játékát utánozza. Azért nem tűnik fel, hogy nem Pascal van a páncél alatt, mert remek dublőrei vannak, akik nagyszerűen vissza tudják adni a testbeszédét, a mozgását. Vader itt is szóba jöhet, csak mint ellenpélda. A Rogue One-ban azért észre lehet venni, hogy már nem David Prowes játssza. Viszont ott van Joonas Suotamo, mint Chewbacca, aki nagyszerűen hozza Peter Mayhew játékát, olyan jól, hogy az ep7-ben fogalmad sem lehet, mikor melyikük van éppen a szőrme alatt (bár Mayhew akkori állapota alapján valószínű, hogy ő csak akkor alakította a wookiee-t, amikor ült vagy feküdt). Arról nem beszélve, hogy a Star Wars egészében rengetegszer nem azt látjuk, akire gondolnánk. Még az David Prowes sem volt ott minden jelenetben a páncél alatt, a párbajjelenetekben Bob Anderson alakítását látjuk. De ott van Dooku, amikor párbajozik, az sem Christopher Lee, hanem Kyle Rowling, mivel Lee a kora miatt már nem tudott ilyen fizikai kihívást vállalni. És sok ilyen van, ráadásul ezekről is vannak képek a neten: Ilyen a dublőrök élete. Náluk az a jó, ha alapvetően nem tűnik fel, hogy ők vannak a szerepben. De azért az elismerést ők is megkapják, csak náluk nem olyan, mint a színészeknél, akiket helyettesítenek. Ez jó gondolat. Így valóban nem lett belőle mártír. Később meg még lelőhetik, ha nem ért a szép szóból.