Dzséjt

Igen, kezd az az érzésem, hogy a Birodalomban sok bolygót ért ilyen "bányászszerencsétlenség".

De jó volt végre 4K-ban látni, vízjel nélkül. Bár az meglepett, hogy a Kenarin játszódó flashback szakaszok nincsenek feliratozva. Azt hittem, ez csak a preview változat sajátossága volt, de akkor ezek szerint alkotói döntés. Viszont most kicsit furcsa először írni az epizódról, miközben most láttam kilencedszerre. De igyekszem visszaemlékezni arra, amit első megtekintéskor éreztem. Szóval, a sorozat engem elég hamar berántott. Már a sztriptízbár/kupi megfogott, ez ugyanis eléggé elüt a megszokott Star Wars környezettől. A szexualitás ugyan nem volt idegen a franchise-tól, sőt, ha visszagondolunk a twi'lek rabszolgákra és meglepően lenge viseletükre (Oola-la ), Leia hercegnő méltán híres metálbikinijére, vagy Sebulba twi'lek ikreire, akik a film korhatárbesorolásához képest meglepően áttetszó ruhát viseltek, alatta semmivel, akkor láthatjuk, hogy Lucas hajlamos volt a női nemet nem egyszer szexuális tárgyként ábrázolni. Viszont itt konkrétan prostikkal találkoztunk, és az a holografikus leányzó sem a coruscanti operába öltözött fel. Aztán jött a két tahó, és a fordulat, amikor azt mondtam, hogy ja, hát ezt a Rogue One készítői csinálták. Ahogy Cassian szó nélkül főbe lövi a fegyvertelen csávót, az egy az egyben megidézi a filmbeli hátbalövését. Kicsit talán amatőrnek tűnhet, hogy ugyanúgy ábrázolták Cassian sötét odlalát, de szerintem inkább ez egy jelzés, hogy már ekkor hajlamos bármit megtenni. Csak míg a Rogue One-ban a cél szentesítette az eszközt számára, itt még színtisztán az önfenntartás. Aztán, a rész folyamán szinte megragadott az, hogy a gyilkosságnak végre van következménye. A Star Warsban hajlamosak az életet félvállról venni, főleg, ha a jók dolgoznak. Úgy értem, Luke és Leia 19 évesen vagy éppen a 12-14 éves Jedi padawanok mindenféle lelki sérülés nélkül lőnek vagy vágnak le élőlényeket, és nem holmi szörnyeket, hanem gondokodó, értelmes lényeket, a legtöbb esetben embereket. (Anno ez is tetszett a Rogue One-ban, hogy amikor Cassian kivégezte az informátorát, látszik az arcán, hogy ez azért megütötte.) De az öregebbeknél sincs gond. Amikor Ben felszecskázta Ponda Babát és a dokit, legalább jelentette valaki azt a rohamosztagnak, bár érzésem szerint, ott ebben több szerepet játszott a fénykard, mint a balhé. Han meg lelőtte Greedót, és le lett tudva némi apróval, ami szimbólikusan is jelzi, hogy az élet keveset ér errefelé. Szóval alapvetően nincs foganatja az öldöklésnek, főleg a régebbi filmekben, de az újban sem sok. Bár Rey legalább már megrendült, amikor lelőtte élete első emebrét. De nem is csak a lelki dolgokra gondolok, hanem úgy alapvetően mindenre. Még csak vizsgálat sem indul soha. Itt viszont ez Cassian, és így a sztori mozgatórugója. Hősünk végig azon fáradozik, hogy alibit fabrikáljon magának, amivel talán kitarthat addig, amíg eltűnhet a balfenéken. És ezért már szervezkedik is. Közben a másik oldalon, a remekül festő Morlana One-on Syril Karn megkezdi a nyomozását utána. Ez a csávó engem az első perctől irritál. Láthatóan fogalmam sincs semmiről, és csak a papírforma szerint él, de azért játssza a főnököt. Még akkor is, amikor a ranglétra legalján lévő emberkék is jobban tudják, hogy mi hogyan megy. Mégis érdekes a sztorija, mert nem egy szimpla birodalmi. Sőt a szó hagyományos értelmében nem is birodalmi. Nem egy haditengerészeti tiszt vagy rohamosztagos. Ő tulajdonképpen egy felmagasztalt céges biztonsági őr. És ez az, ami szintén megfogott az első részben. A Birodalmat még csak emlegetik, de ezen kívül semmi jele. Se a Morlana One-on, se a Ferrixen. Sőt, ha nem mászkálnának ismerős idegenek az utcán és látnék ismerős hajókat a "hajóbérlő kiskereskedésben" (ez is milyen már, konkrétan látunk egy "autószalont" vagy "kocsikölcsönzőt"), akkor azt is meg lehetne kérdőjelezni, hogy ez egy Star Wars alkotás. Persze azért látni ismerős elemeket, a retro konzolok és Ferrix városkája is sugározza, hogy ez azért a Star Wars, de alapvetően markánsan eltér a hangulat mindentől. Talán Jedha City volt hasonló a Rogue One-ban. Az llüktetett így az élettől, volt ennyire változatos a látkép (más városkákat azért nem vennék ide, mert azoknak nagyon más a hangulata - inkább westernes, itt viszont, hát nem is tudom, milyen hangulatot érzek... néhány, '80-as és '90-es évekbeli sci-fihez tudnám hasonlítani, mint a Spacehunter: Adventures in the Forbidden Zone). Szóval baromira tetszik, hogy a Birodalom itt még távol van. Igazán talán itt értjük meg azt, amit Luke mond az ep4-ben - amit ott azért nem élhettünk át, mert mire ezt Luke kijelentette, már túl voltunk egy űrcsatán és a homokozó rohamosztagosokon is, szóval kicsit nehéz volt elhinni, hogy a Birodalom távol lenne. A küszöbön kotlottak már. És tényleg, ez az alulról építkezés belengi a szériát. Csak gondoljunk bele, sehol sem láttunk még birodalmit, Mon Mothma sem tűnt fel, pedig főszereplő, Coruscantot nem is emlegették, a lázadásra is csak utalnak. Itt még csak "seholsincs" bolygók és "nevenincs" emberek vannak, szürke kis egerek, akik más SW művekben statiszták lennének. És ez persze magával vonzotta a hétköznapiasságot, amit én nagyon-nagyon szeretek a Star Warsban. A mindennapi élet bemutatását, ami részben nagyban hozzájárult, hogy az ep8-ig az ep2 volt a kedvencem, és az ep8 is részben ezért tudta átvenni a stafétabotot. Kisebb-nagyobb módon, de minden filmben és sorozatban jelen van, de itt most, az Andor első része esetében éreztem ugyanazt, amit az ep2-nél, amikor Obi-Wan meglátogat egy utcai büfést, vagy az ep8-ban Luke megfejeli a sziklatehetenet. Hogy két űrcsata és fénykardpárbaj között a szereplők ténylegesen élnek is, az életük nem minden pontját határozza meg a következő tűzharc. És, ha már szóba kerültek a szereplők, nos ebből az első rész még nem sokat mutatott. Cassiannak már nem kell bevágódnia nálam, mert a Rogue One-ban is ő volt a kedvencem. Mivel a sorsát ismerjük, akárcsak a PT esetében, itt is a karakter útja lesz érdekes. Főleg a gyerekkora, már csak azért is, mert a Kenari alapból egynagy kérdőjel. Miért vannak csak gyerekek itt, és miért élnek ilyen törzsi módon? Miközben a ruházatuk egyértelműen modernkori, tehát nem az ewokok szintjén van a világ. Viszont láthatóan egyikük sem beszéli a galaktikus közöst, ami szintén fura. Emellett az is tetszik, hogy ez a Cassian azért már nagyban hasonlít az RO-s énjére, ami nem csoda, csak öt év van vissza odáig. Mégis, azért még nem telejsen az, hiszen, ahogy fentebb jeleztem, itt még az önfenntartás, saját önző érdekei vezérlik. Hazudik, csal, átveri az emebreket és hát na, gyilkol. Rajta kívül így az első részben még Syril fogott meg, bár mint írtam, inkább azért, mert piszok gyorsan megutáltam. Ez persze nem baj, a jól megírt karaktereknek nem csak szeretet szabad kiváltania, az is ugyanolyan jó, ha utálja őket az ember. Péládul imádtam Riff Tamsont vagy Pong Krell-t utálni. A többiek, nos, egy részük még fel sem tűnt, csak Bix, aki egyelőre még nem tett mély benyomást rám, ha csak nem... Szép nő, na, de azért szép, szerelő és harcos attitűddel ellátott, lázadozó nőkből akad pár a Star Warsban. Most így kapásból valami császári kisunoka ugrik be. De ez még nem Bix ellen szól, hiszen ez még az első rész, amiben nagy szerepet még nem kapott. A többiek meg, hát ők még váratnak magukra, köztük az én kis kedvencem. De az első rész nálam elérte a célját így is, berántott és gyorsan megszeretette velem a szériát, ami ha így halad, annak ellenére lehet a kedvencem, hogy én a Star Wars vidámabb oldalát jobban csípem. Szerintem az nem a Bestoon Legacy, csak egy ugyanolyan típusú hajó. A Star Warsban szerencsére még a nevesített hajók sem egyediek. Van ott Y-szárnyú is, de tuti nem az Arany Egyes. Ahogy látni a háttérben egy Lancert is, ami nem a Shadow Caster, és egy VCX-100-as is kiszúrható, ami tótzicher, hogy nem a Ghost.

Az Andorra készülve megnéztem a Rogue One-t, ami ugye elvileg a sztori vége lesz, hiszen a második évad utolsó része ebbe a filmbe fog beletorkollani. Tippre Andor elindul a Kafrene Gyűrűjébe. Méltatni nem akarom, mert egyrészt, nincs rá szükség, másrészt, méltattam már eleget. Inkább két dolgot írnék meg, ami megragadott. Az egyik, hogy hihetetlen, hová jutottunk ettől a filmtől. Ez volt a Disney második filmje az ep7 után, és az első olyan Star Wars mű, ami nem a Skywalkerek, valamint a Sith-ek és a Jedik harca köré épült. Ehelyett jétköznapi embereket állított középpontba és az ő szemszögükből mutatta be a galaktikus polgárháborút, ami ebből a szemszögből sokkal brutálisabb volt, mint a hősök szemszögéből. Ráadásul bár ez is a nosztalgiára épített, sokkal bátrabban közelítette meg a messzi-messzi Galaxist, mint a The Force Awakens. És bár ez akkor még szokatlan volt, ma már teljesen normális, hogy a Star Wars sokkal többről szól, mint a Skywalkerek és a Palpatine-ok családi drámája. Mennyi Jynhez és Cassianhoz hasonló hétköznapibb hőst ismerhettünk meg azóta, és hány korábban ismert szereplő teljesedhetett ki. És most, alig pár óra választ el minket attól, hogy jobban megismerjük azt a férfit, aki egyetlen lövéssel megváltoztatta a képet a fehérpáncélos hős Lázadókról. Mi több, az Andor lehetőséget ad arra, hogy végre Mon Mothmát is alaposan megsimerjük, a nőt, akiről azt sem tudtuk a Return of the Jedi-ban, hogy kicsoda, és itt, a Rogue One-ban sincs sokkal több fogalmunk, hála annak, hogy a Revenge of the Sith-ből kivágták, és sajnos a The Clone Wars-ban és a Rebels-ben is inkább volt támogató háttérszereplő, semmint olyan figura, aki figyelmet kapott volna. És bármennyi ellenérzést is táplálok Mon Mothma iránt, akkora szüksége van erre, mint egy falat kenyérre. Már csak azért is, mert bár ő a Lázadók Szövetségének fővezére, a megjelenése ebben a filmben nem vált ki még túl sok érzelmet, ellenben Bail Organával. És ezzel rákanyarodtam a második dologra. Bár az Obi-Wan Kenobinak semmi köze ehhez a filmhez, még is több jelenet kapott nagyon sok érzelmi pluszt. Kezdve Bail Organával. Amikor kilép az árnyékból, az már korábban is erős pillanat volt. Hála annak, hogy ő már az Attack of the Clones-nak és a Revenge of the Sith-nek hála beleégett az emlékezetünkbe. Ha valaki nem ismeri a The Clone Wars-t és a Rebels-t, akkor is tudja, kicsoda ő (ellenben Mothmáról nem sok fogalma lehet, csak annyi, hogy "talán" ez a csaj a Return of the Jedi-ból). Ám Bailhez még többet adott az Obi-Wan Kenobi. Már nem csak a hangját hallató és a Jediket a vég óráiban kisegítő szenátort látom benne, hanem a férjet és az apát, akinek olyan jelenléte van, hogy kérésére még Ben Kenobi is hajlandó volt előbújni a rejtekhelyéről és visszanyerni régi énjét. És ezt csak tetézi a film végefelé látható jelenet, amiben Mothma megemlíti Bail "Jedi barátját". Ez a jelenet szinte összeforr az Obi-Wan Kenobi utolsó alderaani jelentében, amiben Bail a sötét jövőről elmélkedik - és itt, ebben a filmben látható, hogy milyen sötétté vált a jövő, mi több, ő is az árnyékból lép ki a fénybe -, majd Ben megemlíti neki, hogy ha segítségre lenne szüksége, akkor keresse fel bátran. És tessék, itt vagyunk, eljött a szükség órája, és Bail kész hívni Ben Kenobit. Aztán eszébe jut, hogy Leiát küldje, és hopp, már villant is az eszembe, hogy miért bízhat annyira a lányban. A közös múltjuk összeköti őket, és végül is Leia kilenc éve őrzi a vén salabakter titkát. És ezekben a pillanatokban eszembe jut Leia és Ben utolsó beszélgetése is, a kérdés, hogy látják-e még valaha egymást. S tudjuk, hogy eljött a pillanat, vagyis közeleg, hogy újra találkozznak. Aki időrendben látja ezeket a műveket először, valószínűleg itt már elkezd reménykedni, hogy az a cserfes kislány és a Jedi mester újra találkozik, és gondolkodni azon, hogy vajon milyen lesz a találkozó. Ironikus, hogy valójában Leis és Ben sosem találkoztak újra. A hercegnő csak egy utolsó pillantást vethet a távolban lévő Jedire, mielőtt azt levágja Darth Vader. De ugyanígy ütős Mustafar és Vader feltűnése is. Készítési sorrendben látni a filmet és a sorozatot, Vader visszatérése igazi kis agyhúzás. Az RO-ban épp csak megpillantjuk a sérült Anakin, és egészen az Obi-Wan Kenobi harmadik részéig kell várnunk, mire jobban szemügyre vehetjük. De a dolog kronológiai sorrendben is működik. Az Obi-Wan Kenobi után már nem kell nagy belépő Vadernek, és a Rogue One-ban lévő belépője bár nem lett rosszabb, érezhetően nem olyan ütős, mint a sorozatban. Ez persze nem baj, épp ez a lényeg. Kronológiailag itt már nem kell hatalmas belépő, sőt kifejezetten jó, hogy nem látni Anakin sérült arcát, mert ez is jelzi, hogy Vader már leszámolt azzal az énjével (ideiglenesen). Még, mintegy átkötőként láthatjuk egy pillanatra az arca egy kis részét, de innentől aztán végig a Vader maszkot látjuk a RotJ végéig. És az is, hogy Vader lényegében egy folyosón találkozik Krennic-kel, nem a tróntermében, jelzi, mennyire lenézi ezt a palit. Arra sem méltatja, hogy beengedje a tróntermében, bármi mondanivalója van, azt előadhatja egy szimpla folyosón is. Sőt kicsit hozzáad Vader azon karakterjegyéhez is, miszerint Palpatine-nal vagy Dookuval ellentétben nem foglalkozik a külsőségekkel. Általában az élvonalban gyalogol a harcba, a lakhelye puritán, és hiába van egy trónterme, nem ott fogadja a vendégeit, hanem egy közönséges folyosón. S az, amikor előrántja a kardját a film végén, még mindig ütős, de most már nem csak azért, mert megállíthatatlan erőként tör át a lázadók védelmén, hanem azért is, mert tudjuk, min ment át, hogy ez a szenvtelen gyilkológép, tényleg inkább droid mint ember legyen belőle. Bár az Obi-Wan Kenobiban is brutális erőt képvisel, érzelmi oldalról érezhetően van különbség akkori és mostani önmaga között. A sorozatban még vannak dühkitörései és ott a megszállotsága, míg az RO-ban (és az ep4-5-ben) érezhetően szenvtelenebb. És ez egy remek átmenet az ep2-3-as szenvedélyes Anakinja és az RO-ep4-5 szenvtelen Vadere között, amit az Obi-Wan Kenobi mutatott be nekünk. És mindezt a pluszt egy olyan sorozat adta, ami csak nagyon-nagyon laza szálakkal kapcsolódik a Rogue One-hoz. Képzeljük el, mit fogunk kapni az Andortól, ami a Rogue One előzménye lesz.

Khm... Bika... Khm... Dobos... Khm... Ashford... Khm... Sam... Névrokonok, maximum.

Igen, már kérdezted. Nem voltak. A felületen, ahonnét elérhettem a szériát, számokkal jelölték az epizódokat, a részek közben meg csak a főcímet írták ki, apizódcímet nem.

Akkor turning ON: Kritikám a Star Wars: Andor első négy része alapján. Spoilermentes!

Szerintem amúgy a Marvel és a Star Wars ez esetben kölcsönösen hatnak egymásra, mert a Disney az MCU-sorozatok bemutatójával is csikicsukizik, sőt azzal még jobban is, mint az SW-vel. A most futó She-Hulk egy napot csúszott, az azt megelőző Ms. Marvelt 2021 végére tervezték, aztán áttolták 2022 elejére, majd 2022 nayrára, amikor ténylegesen meg is jelent júniusban. A korai sorozatok persze inkább a COVID okozta leállások miatt csúsztak, de a mostaniak esetében ez már nem játszik, mégis, a Disney ide-oda pakolgatja azokat is. A VandaVision eredeti premierje például 2020. decemberében lett volna, így vagy belecsúszott volna a Mandi végébe, vagy nagyon közel lett volna ahhoz. Szóval talán nem véletlen, hogy áttolták a következő év januárjára. És bár streamingen mindenki azt és akkor néz, amikor akar, az érthető, hogy a Disney a lehető legoptimálisabban akarja belőni a két zászlóshajója útját. Ahogy a Star Warst eltolhatják a Marvel miatt, ugyanúgy eltolhatják a Marvel premiereket is a Star Wars miatt. Legalábbis szerintem nem véletlen baleset az, hogy az átfedések ritkák, és csak idén kezdtek megjelenni (mintha a Disney tesztelné, hogy a két legfőbb franchise bírja-e egymás mellett): The Mandalorian s1: 2019. november 12. - 2019. december 27. The Mandalorian s2: 2020. október 30. - 2020. december 18. VandaVision: 2021. január 15. - 2021. március 5. The Falcon and The Winter Soldier: 2021. március 19. - 2021. április 23. Loki: 2021. június 9. - 2021. július 14. Hawkeye: 2021. november 24. - 2021. december 22. Book of Boba Fett: 2021. december 29. - 2022. február 9. Moon Knight: 2022. március 30. - 2022. május 4. Obi-Wan Kenobi: 2022. május 27. - 2022. június 22. Ms. Marvel: 2022. június 8. - 2022. július 13. She-Hulk: Attorney at Law: 2022. augusztus 18. - 2022. október 13. Andor: 2022. szeptember 21. - 2022. november 23. Azt is érdemes észben tartani, hogy a Star Wars sorozatok közül csak kettő, az Obi-Wan Kenobi és az Andor szenvedett csúszást (az előbbi mindössze két napot), az MCU-ban meg csak kettő, a Hawkeye és a Moon Knight került akkor bemutatára, amikorra tervezték. Mondjuk én, aki mindkét franchise-t figyelemmel követi, személy szerint még örülök is, hogy nincsenek egymás hegyére-hátára hányva. Így, amikor SW fut, akkor csak arra koncentrálhatok, amikor MCU, akkor meg csak arra. És mindig volt idő egy MCU évaddarára a következő SW előtt. Most lesz ez kicsit rossz, mert a She-Hulk és az Andor egymásba csúszik, és az előbbi végén már pont azoka részek fognak futni, amiket még én sem láttam. Szóval lehet, hogy a zöldszemű szörny majd csak november végén lesz bedarálva, így legalább biztos lehetek abban, hogy nem kerülök be a Disney+ statisztikájába, mint néző.

Amúgy hasonló történt az Expanse-ban is. Az első könyv kábé egy évet ölel fel az elejétől a végéig. Mindezt a sorozat első évadának felében letudták, és a cselekmény szerint mindössze egy hét telik el. Pedig annak a könyvsorozatnak az egyik legelemibb alapja, hogy a Naprendszeren belül sem lehet órák alatt eljutni a Földről a Plútóra. Több hetet, olykor több hónapot utaznak a szereplők, és ez bele is van fűzve a történetbe. De ugye Csernobilban sem csak három vezető volt, akik mindenre tudták a választ, hanem több tucat emberke dolgozott azért, hogy a katasztrófa ne eszkalálódjon. A sorozatban mégis úgy lett beállítva, mintha három emberen múlt volna a világ sorsa. Ezen három ember közül egy, Uljana Homjuk a valóságban nem is létezett, a másik, Borisz Scserbina meg nagyjából egy hétig tartózkodott Pripjatyban, míg a sorozatban hónapokig élt ott.

Egy eddig nem azonosított inkvizítor - bár lehet, hogy ő az Ahsokában szerepelt Hatodik Fivér. Az Ahsoka írója, E. K. Johnston szerint nem az, és nem a raadai összecsapásból láttunk egy pillanatot a trailerben. Mindezt arra alapozza, hogy a háttérben szerinte nem Kaeden Lartét látni, szóval azért nem túl erős az érve, pláne annak tükrében, hogy Filoni már így is alaposan ignorálta az Ahsoka könyvet. Az biztos, hogy ez egy inkvizítor. A kardja egyértelműen jelzi, de a szakadt köpeny alatt a ruha is olyan stílusú, ami rájuk jellemző.

Ha van, aki választ akar a kérdésre:

Amióta abbahagytam az újságírást, vagyis inkább alaposan leszűkítettem havi néhány cikkre a "mindennap dolgozom, mint a rabszolga" elfoglaltság helyett, egyre inkább jó irányba koncentrálódnak a sok-sok hír és cikk (több mint 8000 hírt és közel 400 cikket jegyzek a PC Gurunál) által elterelt kreatív energiák. 2017 óta először írtam egy új novellát. Hogy ezzel mi lesz, azt még nem tudom, nem céllal, pusztán saját szórakoztatásomra írtam. Ugyanakkor ma egy üveg Bordeaux folyékony ihletforrás társaságában és a Mass Effect játékok zenéjének kíséretében olyasmihez nyúltam, amihez több mint egy éve hozzá sem szagoltam, és az elmúlt években is csak hébe-hóba poroltam le. Többnyire azért, hogy töröljem, amit addig megírtam. Most ez nem történt meg, sőt, terebélyesedett az oldalszám. Ugyan még szerény, 7 fejezetből (prológussal együtt) és 24 oldalből áll (hol van ez még az előző rész Prológussal és Epilógussal együtt 65 fejezetéhez és 488 oldalához képest?), de végre úgy érzem, haladok és haladni is akarok. Ami meglepet, hogy milyen könnyen visszatértem egy bizonyos ezredeshez és a cselszövésekben járatos újságíróhoz. És csak itt, csak most, csak nektek egy kis részlet (fő az önreklám - ezt is de régen mondtam már ): "A szaglása tért vissza elsőként, így azelőtt tudta, hogy kórházban van, hogy kinyitotta volna a szemét. Bár tapasztalatai ilyen téren nem voltak, úgy gondolta, hogy akármilyen korban vagy bolygón van, a kórházak szaga mindig ugyanolyan. Émelyítő a fertőtlenítőszerektől, a gyógyszerektől és a beteg emberek kipárolgásától, és mindezt csak fűszerezi a félelem, a kétségbeesés és a szomorúság kesernyés íze. Rozsenko hosszú katonai pályafutása alatt sokszor megfordult a Byzantium kórházában, de ott pont ugyanolyan szagokat érzett, mint itt. Akárhol legyen is az az itt. – Hé! Az az én kajám. – Volt – tette félre Monique a tálcát, hogy aztán egyetlen lépéssel átszelje a fotel és az ágy közti nagyjából három méternyi teret. Rozsenko egy pillanatra azt hitte, egyenesen a nyakába ugrik, de szerencsére ex-felesége tartózkodott az érzelmek ilyen módon történő kifejezésétől. Helyette pofon vágta. – Aú? – Aú, bizony. Mit mondtam neked? Nem megmondtam neked? Mondtam neked, de te szokás szerint oda sem figyeltél. – Mielőtt újabb pofont keversz le, tisztáznád, hogy mit mondtál nekem? Tudod, nem figyeltem. – Mi a franc? Pofán lőnek egy rakétával és kiújul a humortumorod? Megmondtam, hogyha beleavatkozunk a Byzantium ügyeibe, akkor sz*rba merülünk. És tessék. Egy luxuslakosztály összeomlott, öt ember meghalt, te pedig kórházban kerültél. És még nincs fél tizenkettő!"

Bár így működne a világ, de sajnos ez csak álomország tengerpartján lehetséges, ahol kolbászból van a kerítés és pénzt szüretelnek a fán. A valóságban meg ők is pénzből élnek, amit rajtunk kell megkeresniük. Bár hozzáteszem, az árszabás sem a kiadók sara teljesen, mert a terjesztők is ráteszik a maguk gombócát. Nem is kis gombócát.

Sajnos ez nem feltétlen csak a kiadók sara, hanem egyrészt a jelenlegi gazdasági helyzeté, másrészt a mostanra teljesen szétb*szott magyar könyvkiadásé, amiért viszont a legfőbb felelősök a terjesztők. Mint sok más iparág ebben az országban, ez is olyan, ahol bele kéne lőni a Dunába azt a pár embert, akik sakkban tarják az egészet, aztán tisztára gyalulni mindent (beleértve a kiadókat is, mert azért na, őket sem kell ám félteni) és újrakezdeni új, piacképes szabályokkal és lehetőségekkel. És mint annyi mindenre ebben az országban, erre is várhatunk, míg meggebedünk.

Miért lesz máris elvakult az, aki nem ért veled egyet? Elég szűklátókörű felfogás ez. Ráadásul pont olyanoknak címezve, akik azért rendre megírják azt is, ha valami nem tetszik nekik. Donátnak ilyet címezni már-már komédia, akivel nem is olyan régen elég hosszú sörtét vívtunk az Obi-Wan Kenobi zenéjéről. Nyilván azért, mert mindkettőnknek nagyon tetszett. Többre nem futja? Mondjuk értelmes érvekre? Senkit sem kárhoztatunk a véleményéért, bármennyire gyerekes is az. De azért a véka alá sem fogjuk rejteni a véleményünket erről a viselkedésről.

Tuti nincs, mert mind a négy rész időtartalma percre pontosan megegyezik azzal, amit én is lekanyarítottam magamnak. Vagyis aki ezt megadta, az ugyanazt a promóciós változatot látta, amit én, és abban semmiféle lokalizáció nem volt. Még az idegen Star Wars szövegek sem voltak feliratozva (angolul sem). A stáblistán sem szerepelt semmilyen lokalizációs cucc, csak az epizódok készítői. Azt nem tudom megmondani, mennyi volt így a stáblista, mert nem mértem le (én sosem foglalkoztam a stáblista hosszúságával), de nem volt hosszú. Kb. 2 perc, tippre. Mondom én, sok kis Dudley Dursley. A Lucasfilm elkényeztette a gyerekeket, akik mostanra hisztis kis cuncimókusok lettek, és a bolt közepén bömbölnek, mert nem kapják meg a kirakatban meglátott játékot. Az elmúlt hét évben több mozgóképes Star Wars tartalmat kaptunk, mint az azt megelőző 38 évben összesen. Csak idén közel 10(!!!) órányi Star Warsot kaptunk a The Book of Boba Fett és az Obi-Wan Kenobi képében. Ebbe még nincs beleszámolva az Andor vagy a Tales of the Jedi, amik teljes évadai még szinté 2022-ben hozzácsapódnak ehhez a számhoz. Ez eddig 4-5 mozifilmet jelent 1, azaz EGY(!!!) év alatt! A szám aztán felkúszhat 5-6-ra is, vagyis időtartalmra egy év leforgása alatt megkapjuk kábé a Skywalker Saga kétharmadát. Tudjátok mennyi idő volt kivárni az első 6 Star Wars mozifilmet? 28 év! És nem Stargate SG-1 vagy Terminator: The Sarah Connor Chronicles szinten élvezhetjük ezeket, amikben teljesen mások játszották a filmbeli karaktereket és úgy alapvetően minden aspektusát megváltoztatták az alapokként szolgáló műveknek, ráadásul még az effektek is tévésen gagyik voltak. Nem kérem, itt 99 százalékban ugyanazok a színészek játsszák a filmbeli karaktereket, akik a filmben is. Nem számít, hogy A-listás sztárról vagy rég elfeledett színészről van szó, beveszik. Még az sem akadály az alkotók előtt, ha a karakter és az azt formáló színész között már 40 év a különbség, mert a karakterrel ellentétben a színész öregedett. Beveszik a projektbe és megdoldják. B*ssza meg, már azon sem lepődnék meg, ha az Andorban feltűnne újra Tarkin kormányzó a 28 éve halott Peter Cushing arcával. Ja, és amúgy az sem gond már, ha a karakter animációs sorozatban szerepelt. Beveszik! És nem gagyi effektekkel operálnak, hanem mozifilm szintű látvánnyal. Néha ugyan tényleg kilóg a lóláb, de hát kérem, új technikákról van szó, amiket tévében alkalmaznak és fejlesztenek, és láthatóan évadról évadra, sorozatról sorozatra egyre jobb lesz. A szemünk előtt zajlik egy tévés forradalom, amit a Lucasfilm vezet. És eközben vannak, akik azért hisztiznek, mert a negyedik élőszereplős tévésorozat első három része csak 1,5 órát ölel fel, és pár hónappal többet kell várni az ötödik animácisó sorozat következő évadjára. (Végül is a TCW első évadjára csak 31 évet kellett várni, addig meg beérhettük olyan mesterművekkel, mint a Droids és az Ewoks, meg a Tartakovsky féle Clone Wars, ami egy fokkal jobb volt az előző kettőnél, de a mai érában akkor is maximum Visions szint.) Nem érzitek, mennyire gyerekes, mennyire Dudley Dursley szint ez a hiszti? Ami meg az epizódok hosszúságát vagy rövidségét illeti, személyes véleményem az, hogy minden mű legyen olyan hosszú, amilyen hosszúnak az alkotónak szerint lennie kell. Pont ez a szép a streamingben, hogy már nincsenek olyan keretek, mint amiket a kábeltévé (vagy épp a mozi) megszabott. Nincs időlimit. És ehhez nekünk, nézőknek is hozzá kell szoknunk. Elfelejteni a tévék által belénk nevelt "egy sorozatnak muszáj 45-50 percesnek lennie, hogy a reklámokkal meglegyen az 1 óra" felfogást. Ez egy elavult felfogás, amit hála a magasságosnak egyre több alkotó kukáz, mert már nincs rá szükség. Ha egy történetet el lehet mesélni tíz percben, akkor meséljék el tíz percben. Ha 2 órában, akkor tegyék meg úgy. Baromi sok sorozatot láttam már életemben, 30 éve fogyasztom őket, és sokkal több olyan epizódot láttam, ami vagy túl rövid volt, vagy túl hosszú, mint amennyi tényleg pont belefért a tévé adta 45-50 perces keretbe. És még azokban is voltak olyan jelenetek, amiket, ha jobban megnézünk, rájövünk, hogy csak időhúzásra van. Tudjátok mi lesz abból a műből, amit tovább akarnak mesélni, mint amennyi van benne? Hobbit-trilógia, Legendás állatok és megfigyelésük sorozat, meg The Walking Dead, amik teli vannak olyan elemekkel, amiknek ott sem kéne lennie vagy már a kutya sem kiváncsi rá, mert annyira ellaposodtak, hiszen kifulladt a téma. Szerintem sokkal jobb, amíg azért rövid egy epizód, mert az alkotók úgy gondolják, ennyi elég a sztorinak, mint az, amikor már azért hosszú egy rész, mert a stúdió úgy gondolja, hogy akkor többet kereshet rajta.

Teljesen korrektek az epizódok hosszúságai, egyszer sem éreztem, hogy túl rövidek vagy hosszúak lennének. Nekem egyre többször jut eszembe Dudley Dursley a Harry Potterből, aki azért hisztizett, mert csak 36 ajándékot kapott a születésnapjára, eggyel kevesebbet, mint előző évben. Néhányan kábé ezen a szinten állnak. Ha 20 órányi Star Warsot kapnának minden nap, az sem lenne elég, mert miért nem 21 óra, vagy 24 óra, hovatovább, 25 óra!?

Na, akkor már én is teaserelhetek kicsit. Ez a kritikámból van: "A kiszámíthatatlanság és a karakterek hétköznapiassága belengi az egész Andort, vagy legalábbis az első négy részt. Ugyanez visszaköszön a Galaxis mindennapjaiban is, amit a Zsivány Egyeshez hasonlóan sötétebben és valamivel realisztikusabban ábrázoltak. Példának okáért [...] a szexre minden eddiginél félreérthetetlenebbül utalnak. Persze semmi explicit nincs, [...] de George Lucas matiné jellegű felfogása itt elég egyértelműen parkoló pályára került. Az összecsapások sokkal nyersebbek, erőszakosabbak, a szereplők durvábbak. Hétköznapi emberek, akik megteszik, amit meg kell ahhoz, hogy elérjék céljukat, legyen az a mindennapi túlélés, a Birodalom elleni harc vagy éppen a Birodalom érdekeinek érvényesítése."

Nem csak elvileg, ennyi a játékideje az első négy résznek. A pontosság kedvéért, csak a szociális médiára vonatkozó embargó jár le, egész pontosan hazai idő szerint holnap reggel 6-kor. Kritikák 20-án, este 6-tól lesznek.

Igen, ez azért nagyon durva. A színészeknek is érdekes támpontot adhat. Elég messze jutottunk az "itt a kék háttér, aztán képzelj mindent oda" felfogástól. Hatalmas felépített díszletek, focipálya méretű képernyőkön megteremtett idegen világok és városok... Már épp csak a CGI lényeket nem tudják odakreálni, de azt meg pótolják a régi módszerekkel: színészek és animatronikus bábok. És most már élőzenekar a felvétel közben! Mindez talán nem is lenne meglepő, ha egy mozifilmről, nem egy "szimpla" tévésorozatról lenne szó.

Azt olvastam, hogy "igazán remek és hangulatos Dooku lett" - mondom, mi? Lehet kicsit túlságosan is rágörcsöltem a Tales of the Jedi-ra?

Magam sem tudom, miért, de úgy érzem, ezt a lécet ez a sorozat meg fogja ugrani. Na jó, ha Star Wars történelmet talán nem is hoz, szerintem ez az lesz az élőszereplős sorozatok között, mint a Rogue One a mozifilmek között. De újra, nem tudom, mi mondatja ezt velem.

Tomika ám a...

Ki gondolta volna mindezt anno, amikor először láttuk ezt a pillanatot:

Boldog születésnapot, @Yoda József!