Hát emberek... Ez gyorsmenet volt a javából. Rövid, de intenzív élmény.
Nézzük csak... Először is, az itt bemutatott dolgok után elég nehéz elhinni, hogy nem Qimir a Sith Nagyúr. Ha csak Mae-ho mestere nem jár folyamatosan a nyomában, akkor kézenfekvő a magyarázat. Pláne azért, mert baromira látszik, hogy megjátsza magát. Bénázik a ládákkal, de közben úgy szaladgál egy dzsungelben, mintha minden nap megtenné azt az utat. Folyamatosan manipulálja Mae-t, tudja, mely szavakat kell kiejtenie a száján, hogy a megfelelő érzelmet váltsa ki. Mindezek mellett elég konkrét benfentes infói vannak Mae múltjáról és jelenlegi küldetéséről. Aztán tíz perccel azután, hogy Mae elmondja Qimirnek, elárulja a mester, Kelnaccát holtan találja. Tíz perc, vagyis a Sith-nek itt kellett lennie a bolygón, ráadásul olyan közel, hogy meg tudja előzni Mae-t. Ráadásul, amikor Mae közli, hogy a Jedik nem fogják börtönbe zárni, miután elmondja, kit ismer, Qimir egész karaktere ugyanúgy megváltozott, mint amikor a második részben Oshával beszélt. A magas, visítós hangja elmélyült, az addig védekezően magasban tartott kezét leeresztette, a kalimpálás átment békés lengedezésbe. Aztán visszavált, de mintha Mae bejelntésére egy pillanatra kiesett volna a szerepéből. És végül egy nem annyira észrevehetetlen vizuális utalás. Qimir majdnem pont ugyanúgy lép oda Oshához, mint a Sith. Ugyanolyan az arány a nő és a férfi között, ugyanaz a kamerabeállítás:
Durván meglepne, ha nem Qimir lenne a Sith.
Aztán, itt a jó öreg, vagyis most fiatal Ki-Adi-Mundi, hála az égnek, megtudhattuk, hogy a tagadás nála nem az öregkori elhülyülés jele, hanem default beállítás. Ugyanakkor nem ő volt a legérdekesebb ezen a kis tanácsülésen. Először is kiderült, hogy a Nagytanács és a Szenátus között már most van összefonódás. Amikor Vernestra közölte, hogy a Nagytanácsnak tájékoztatnia kéne a Szenátust, egyből az ep2 ugrott be, ahol Windu akarta tájékoztatni a Köztársaság politikai vezetését arról, hogy meggyengültek az Erőben. Akkor Yoda hasonló érvvel hárította el a dolgot, vagyis azzal, hogy a Jedi Rendre nézve veszélyes lehet, ha ilyen infók a Szenátus kezébe kerülnek.
Maga a tájékoztatási kapcsolat engem nem lepett meg. Ez nem azt jelenti, hogy a Szenátus beleszól a Jedik ügyeibe, csak annyi, hogy a Jedi Rend, ami a Köztársaság nevében diplomáciai és békefentartó küldetéseket végez, köteles tájékoztatást adni a Köztársaság vezetőinek. Ez alap. Képzeljük el, ha a Jedi Rend minden szó nélkül bárhol, bármikor, bármit megtehetne anélkül, hogy a Köztársaság vezetői erről tudnának. Nyilván, amint az állam és a rend összeállt, ki kellett alakulni köztük egyféle alá-fölé rendeltségnek, hiszen nem működhet úgy hatékonyan egy állam, ha a fej nem tudja, mit csinál a kéz. A tájékoztatás amúgy már csak azért is szükséges lehet, mert egyrészt, ahogy az kiderült az előző részből, ebben az érában a Jedik még a Köztársaság határán kívül is ténykednek, így már csak a jó diplomáciai viszony és a hatékonyság miatt is fenn kell tartani a kormánykapcsolatot. Képzeljük el, ha egy Jedi küldetés során félremegy valami, és abból diplomáciai sz*rvihar kerekedik. Ilyen esetekben jó, ha a Szenátus nem csak utólag értesül a dolgokról, hanem már előre tud legalább az alapokról. Másrészt, vannak veszélyek, amik a Köztársaságot is érintik.
Ami viszont itt még szerintem nincs jelen az az, hogy a Szenátus, még pontosabban a főkancellár beleszól a Jedik ügyeibe. Úgy vélem, ha például a naboo-i blokád ebben az érában jött volna létre, akkor a Jedik szólnak a Szenátusnak, aztán mennek rendet csinálni és ez ellen senki sem tehet semmit. Sőt valószínűleg nem is akarnának, hiszen Vernestra szavai alapján itt még nagyon nagy a bizalom a Jedi Rend irányába. Az ep1 idején már Valorum küldte a Jediket, ráadásul titokban, ami egyrészt azt jelzi, hogy a Jedik már nem önállóak, a főkancellár óhaját teljesíti, valamint a bizalom is eléggé megcsappanhatott, ha még a Szenátus előtt is titokban kellett őket bevetni.
A másik, ami érdekes ebben a kis tanácsülésben, hogy a Jedik ezek alapján egymás közt is ármánykodnak - jóllehet, azt a Rend érdekében teszik, de mégis, már pusztán az, hogy a Renden belül történnek olyan dolgok, amikről a legfelsőbb vezetők mit sem tudnak, jelzi, hogy azért baljós árnyacskák már itt is vannak. A titkolózás, ráadásul ilyen ügyekben, sosem jó. És talán később ezért is próbál a Nagytanács mindent mikromenedzselni a Renden belül, mert itt nagyon félre siklanak a dolgok. Persze az érthető, hogy egy ekkora szervezetbe kellenek almenedzserek, olyan belső szervezetek, amik segítségével a Rend képes működni. Elvégre, a Jedi Rend a végnapjaiban is közel 10 ezer tagot számlált és a több ezer csillagrendszerből álló Köztársaságban ténykedett, ami azért elég nagy szám. Most még valószínűleg több tízezerre, ha nem több százezerre rúg a taglétszám, és a Köztársaság területén túl is ténykednek. Így például szinte biztos, hogy a kihelyezett enklávéknak és templomoknak megvan a maguk önálló rendelkezési hatalma, nem kell mindenben a Nagytanács jóváhagyását kérni. Ugyanakkor itt nem egy peremvidéki enklávé felejtette el jelentést tenni egy kalózbanda fosztogatásáról, hanem Vernestra egy Jedi gyilkost titkol el Yodáék elől. Ez egy elég komoly belső probléma, aminek jelentős következményei lehetnek. Ha kitudódik, és kiderül, hogy Jedik egy csoportja a Nagytanács jóváhagyása nélkül ténykedik, az komoly bizalmi problémákat és a Jedik tekintélyének hanyatlását idézheti elő - ami lényegében szükséges, hogy érthető legyen, Valorum miért csak titokban küldhet Jediket egy olyan krízis helyszínére, mint a naboo-i. Igazából pont annak kell bekövetkeznie, ami miatt Vernestra elhallgatja ezt az egészet Yodáék elől.
Mindezeken túl az, hogy a Jedi Renden belül is csak egy zárt kör foglalkozik ezzel, megalapozza azt, hogy az ep1 idején miért olyan vakok a Jedik a Sith viszsatérésével kapcsolatban. Bár mondjuk fura, hogy pont Ki-Adi-Mundit tették ide be, aki 100 év múlva kategórikusan kijelentette, hogy a lehetetlenség a Sith-ek visszatérése, de ő kezd olyan karakterré válni, aki nyakig elmerülve a vízben is azt bizonygatná, hogy csont száraz.
Ugyanitt elhangzik még egy fontos adalék, ami számomra helyre rakott egy fontos dolgot a Jedikkel kapcsolatban. Finoman szólva sem tetszett az az előző részben prezentált esemény, hogy a Jedik csak úgy megjelenhetnek egy bolygón és beleszólhatnak mindenbe, még akkor is, ha az nem köztársasági világ. Persze, ha a bolygó vezetői vagy épp egy falu vezetői megkötöttek valamilyen egyezményt a Jedi Renddel, hogy eljárhatnak békefentartó ügyekben azon a világon, akkor nuku gond. Én úgy képzelem, hogy azokon a Köztársaságon kívüli világokon, ahol van Jedi létesítmény, ott van a Rendnek jogköre eljárni - akár az egész rendszerben is. Ugyanakkor úgy tűnt, a Brendok csak egy random lakatlan világ, ahol letelepültek a boszik, rajtuk kívül nincs ott civilizált népség, vagyis ők az ottani társadalom vezetői. Akik nyilván nem egyeztek bele abba, hogy a Jedik beavatkozhatnak. Indaráék meg valamiért arra jártak.
Most viszont Vernestra azt mondta, Sol, Indara, Kelnacca és Torbin ott állomásoztak a Brendokon. Vagyis akkor ott, vagy legalábbis abban a rendszerben is lehetett egy Jedi templom, így ez így máris kerek a sztori, hogy a Jediknek miért volt itt jogköre intézkedni. Bár így még hülyébben jön ki Indara hazugsága arról, hogy azt hitték, a bolygó lakatlan.
Mae hirtelen pálfordulása meglepett. Ezek szerint ő annyira azért nem elkötelezett a Sith-ek irányába, vagy legalábbis a család nála is erősebb köteléket jelent, akárcsak Darth Vader esetében. Ugyanakkor ezután úgy érzem, hogy Mae sorsa megpecsételődött. És ezt nagyjából ő is tudja, nem véletlen nem mert kimenni a kunyhóból. Apropó, hát igen, na én valahogy így képzelem el a Jedik és Sith évezredes első találkozását. Az egész jelenet iszonyú hátborzongató volt, megkockáztatom, hogy horror szint. A vizualitás lucasi szintet ért el. Amikor Mae belép Kelnacca kunyhójába, még naplemente van. Ahogy meglátja a fénykarddal ejtett sebet és rádöbben, hogy a Sith ott van, kihuny minden fény, beköszönt a sötétség. "Amíg van fény, van remény" - mondta Poe a Csillagpusztító elleni támadás során. Itt már nincs fény, sötétség van. Beléptünk a szörnyek birodalmába.
És aztán, először Sol érzi meg a szörnyet, ami mint egy fenyegető fantom, egy baljós árny leereszkedik Verosha mögött. Aztán odalép, a lány szinte megbénul a félelemtől. Jecki kérdése szinte aláfesti a rém megjelenést: "Mi ez?" Nem "ki ez?" És az a sisak... Hát hogy is mondjam, van egy olyan érzésem, hogy a sisak kitalálóját egy bizonyos savasvérű idegen lény kobakja inspirálta, vagy hasonló. Az acélosan csillogó fogazat, a szem, azaz a lélek tükrének hiánya... Nagyon hátborzongató. Maul ördög volt, Vader robot, Sidious gonosz varázsló, ez pedig itt egy szörny.
És akkor még ehhez hozzájönnek az olyan apró nüánszok, minthogy úgy néz ki, mint akit a Jedi lovagok osztaga nem is igazán foglalkoztat, jobban érdekli Osha. Aztán meg simán földhöz vág 8 Jedit. Hát, ha ez itt a Sith tanítvány, mire lehet képes a mestere? Oké, talán itt közrejátszott az is, hogy a Jedik valószínűleg a elgrosszabb forgatókönyv esetén sem számoltak ilyen hatalmas erőkkel bíró egyénnel. Bár két résszel ezelőtt Sol, és most Vernestra is megállapította, hogy Mae-ho Jedi képzést kapott, elemzéseik alapján nem számoltak azzal, hogy ekkora támadó erővel fognak szembekerülni.
Apropó, nekem úgy tűnt, hogy Vernestrában és Holdenben már felmerült a Sith lehetősége. Utóbbi mondja, hogy Mae része lehet egy szakadár rendnek, vagy valami még rosszabbnak, Vernestra pedig úgy véli, Mae csak egy része a mestere nagyobb, változást hozó tervének.
Ki szeretném még emelni a látványvilágot. A Sith megjelenését már ecseteltem, ami brilliáns. A legfélelmetesebb Star Wars jelenet részemről. De nagyon baba volt Khofar világa is, amit remek húzásokkal idegenítettek. A veszedelmes bogarak, a ködpamacsok, a hegyek, a sűrű dzsungel és a normális erdő jól látható határa. Mégis, még itt is van valamiféle civilizáció. Ebből is látszi,, hogy nem kell teljesen vad dolgokat kitalálni ahhoz, hogy remek idegen világokat alkossunk. Néha persze az sem árt, mert úgy lesz igazán színes az SW. Bár bolygók terén amúgy sincs baj a The Acolyte-ban. Khofar viszont az egyik kedvenc bolygóm lett így.
Mindezeken túl tetszik még, hogy formálódik a barátság Osha és Jecki között, illetve, hogy Yord (jesszusom, még csak most említettem meg először? ) bár nem feltétlen örül Osha jelenlétének és azért akadékoskodik, nem ellenséges vele, sőt még igyekszik így vagy úgy segíteni neki.
Két dolog van, ami nem annyira jött be. Az első, hogy Indara és Torbin után Kelnacca méretes csalódás volt. Most komolyan, eddig egy wookiee Jedit ismertünk, a plüsmaci üzemmódú Gunjit. Végre itt egy kifejlett wookiee Jedi mester, aki ráadásul két résszel ezelőtt elég komoly belépőt kapott. Erre láthattuk kétszer bemenni a kunyhójába és vacsit főzni. Aztán off-screen meghalt a székében ücsörögve. Azért ez nem kicsit volt meh - bár erre csak utólag jöttem rá, mert a Sith mesés belépője alaposan elterelte a figyelmemet. De így utólag erre a jelentéktelen szerepre egy kevésbé érdekes fajú Jedit is elhasználhattak volna. Egy twi'leket mondjuk.
A másik pedig az epizód vége. Azt nagyon elcseszték azzal, hogy nem folytatódik közvetlen utána az 5. rész eleje. Nem tudom, nem tiltja az emberkinzást véletlen valami Genfben kötött egyezmény? Mert a következő hét azért na, embert próbáló lesz.
A folytatásra a tippem: a Sith felszecskázza a vörösingeseket, aztán Sol, Yord, Jecki és Osha, na meg Mae fogócskázhat vele kicsit az erdőben, és próbálnak eljutni a hajóig. Remélem, jó kis horrorsztori kerekedik belőle. Viszont van egy olyan rossz érzésem, hogy Yord már nem sokáig lesz velünk.
Jár a pacsi neked az utalásért.
Amúgy a Sith sityakján túl van még egy érdekes alienes párhuzam: a Sith ugyanúgy a magasból száll alá Verosha háta mögött, mint ahogy - a filmtörténelemben először - megjelent a felnőtt xenomorph Brett mögött. Ráadásul Brett esetében az előtte álló Jonesy vette észre először a veszélyt, míg itt Sol mester, és Brett/Osha csak ezután fordult a szörny felé, ami szép lassan fölé magasodott és egy ideig mintha csak nézte volna.
