Dzséjt

Csatlakoznék @Bomarr-hoz, ez a The Mandalorian egyik, ha nem A legjobb epizódja. Mozifilm minőség, minden szempontból. Akinek nem kell magyar felirat, ha teheti, azonnal nézze meg, akinek igen, az amint meg van a felirat, ha teheti, azonnal nézze meg. Komolyan. Nem akarom túlhype-olni, de mindaz, amit az első évadban láttunk harmatos lepkefing a második évad nyitásához képest, és mindezt úgy, hogy a sztori tényleg nem haladt egy gyűszűnyit sem. Elképesztő!

Megemlítette az elején, hogy sok időt töltött a Tatooine-on. Elég alapos ember, szóval szerintem önszorgalomból tanulta meg ezt is, meg a jawát is, mert hasznára válhatott.

Hűűűűűűűűűűűazanyjáááááááááááátamindenitvaaaaaaaaaaóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát ez a rész egy hálaisten epizód volt. Mintha egy mozifilmet néztem volna. Az egész, az effektektől mindenen át a végéig. A látképek, a robogózás a Dűne Tengeren, a harc a kryte sárkány ellen - basszus, végre láttunk élőben egy kryte sárkányt. Hát odabatyott! És a hangja majdnem teljesen ugyanolyan volt, mint amit Obi-Wan kiadott. Amit nagyon csíptem a részben, hogy szorosan összefonódott regénybeli dolgokkal, nevezetesen Cobb Vanth és Mos Pelgo az Utóhatás-trilógiában kapott nagyobb szerepet és mutatták be, hogy tör ki a település a megszokott tatoone-i sinylődésből. Akkor még nem lehetett biztosra venni, hogy a marsall Boba Fett páncélját használja, bár erősen sejthető volt. Most már ez is egyértelmű. A páncél kijutott a sarlacc-ból, és ha az kint van, akkor Boba Fett is. Amit az utolsó képkocka bizonyított is. Bomarr ennek lehet, hogy nem fog örülni, de én viszont annyiban örülök, hogy mindig is kicsit hihetetlen volt, hogy Fett egy ilyen állig felfegyverzett páncélban meghalt egy olyan lény gyomrában, ami állítólag ezer évig emészti a kosztját - de ha nem is, esélyes, hogy amikor a Kentanna szétrobbant a fejénél, akkor a Sarlacc is megmurdelt. Plusz in-universe az összes eddigi "feltámadás" közül ez az első, amit különösebb magyarázkodás nélkül el lehet hinni. Annak meg külön örülök, hogy Temuerra Morrison játssza. Persze még fontos, hogy hogyan fogják használni. Innét nézve Fett barátunk átment valamiféle tatooine-i remetébe, szóval már nem aktív fejvadász. Mondjuk a rész legnagyobb feltámadója R5-D4 volt. Úgy tűnik, a jawák vagy valaki időközben megjavította a motivátorát, bár így sem túl üzemképes. Ezen kívül volt még rengeteg kellemes dolog az epizódban. Már a korábbi tatooine-os részben is imádtam, hogy a buckalakókat új színben tűntették fel. A filmekben mindig csak lelketlen szörnyekként ábrázolták őket, de most a Mandi árnyalta a tuskeneket és értelmes bennszülött lényekké tették őket. Tetszett a megegyezés Mos Pelgo lakói és a buckalakók között, és ez az együttműködés is talán hozzájárul majd ahhoz, hogy idővel Tatooine sokkal civilizáltabb világgá váljon. Vanth robogója is odavert, nem holmi kis moci, hanem mindjárt egy sugárhajtóműre szerelt masina. Mondhatni szó szerint s*ggrakéta. Ráadásul nagyon hasonlít Anakin fogatának hajtóművére (a hangja ugyanaz volt). Én nem hiszem, hogy ez valóban Anakin fogatának a része volt, inkább egy ugyanolyan Radon-Ulzer hajtómű (talán ugyanúgy 620c), mint amilyet Anakin is használt a versenysiklójához. És az is nagyszerű volt, hogy a buckalakók mellett massiffok is megjelentek, eme kutyuskákat az ep2-ben láttuk először, majd néhányszor a TCW-ben. A scurrierek meg már csak pontocskák voltak az I-ken. És akkor még újra találkozhattunk Peli Mottóval és kiváló droid csapatával. Itt jegyezném meg, hogy elegáns visszautalás az IG-11 önfeláldozására, hogy Djarin már odaengedte őket a Razor Cresthez. Az más kérdés, hogy mindjárt el is kezdték szétbontani, ami meg szép visszatekintés az ep1 humorára. A rész elejéről meg még nem is beszéltem. A világ, ahol Mando és Baby Yoda megfordulnak, eléggé félelmetes. A sötétben villogó vörös szempároktól kirázott a hideg. Tiszta Pitch Black. Az alvilági bunyó is pazar volt, tetszik, hogy ilyen "hétköznapi" helyeket is megnéznek. Amúgy az első évad pár nappal ezelőtti ledarálása közben ötlött fel bennem, hogy a Mando és a Solo milyen szépen összepasszol ezzel az alvilági/pórnép miliővel. Aztán szegény Koresh-sel jól elbánt, de végül is Djarin előre közölte, hogyha elmondja, hol van a mandi ismerőse, akkor elengedi élve. Hát, nem mondta el. De Mando még így is rendes volt, mert megígérte, hogy nem az ő kezétől fog meghalni. A kis gonosz. És itt jegyezném meg, hogy a gamorreai jelmezek mennyivel jobbak már itt, mint az ep6-ban voltak. Ott le sem tagadhatták, hogy egy nagy gumicucc az egész, itt viszont egész élethűek voltak a röfik. Na de most már befejezem. Röviden, ha a második évadnál ez a minőségi szint, akkor nem fogunk unatkozni. Mert szerintem ez a rész majdnem mindent kenterbe vert, amit az első évad felmutatott, pedig az sem sz*rral gurigázott.

Nem tudni biztosan, csak következtetni lehet Rey szüleinek a megöléséből és abból, hogy Luke és Lando együtt keresték, vagyis Luke önkéntes száműzetése előtt kellett Ochinak meghalnia. Szóval a halála legkorábban 14 évvel a hullája előkerülése előtt nyelte el a föld, de 7 évvel azelőtt már biztos halott volt. Szóval a halála YCsU 21 és YCsU 28 közé tehető.

Nekem kellemes meglepetést nyújtott az új rész ezzel a fordulattal.

Boldog születésnapot!

Az nem E-Web. Nincs specifikus neve, csak annyi, hogy "blaster cannon".

Ez talán annak is köszönhető, hogy míg a Jedik egy (galaktikus léptékben mérve) kis létszámú vallási csoport volt, akik ráadásul a Köztársaság területén kívül csak nagyon ritkán fordultak meg (a Star Wars filmek és most a Mandi is jórészt a peremvidéken játszódik), addig a manalore-ok még a Birodalom idején is egy méretes szektort uraló harcos nép volt. Nem csak egy bolygón éltek, hanem volt egy több csillagrendszert átölelő államuk, amit a térképeken Mandalore Űrként jegyeznek.

Eljutottunk a Mandalore-maraton The Mandalorian előtti utolsó szakaszához, amiben végre visszatértünk Mandalore-ra. Ez már nem Concord Dawn vagy a Krownest, hanem az a bolygó, aminek romokba dőlését évadról évadra követhettük a TCW-ben. Még Sundarit is újra megközelítjük, bár be most nem megyünk. Érdekes, hogy bár ilyen sűrűn jártunk ezen a világon, és annyi mindent megtudhattunk a népéről, most először hallunk arról, milyen volt a bolygó régen. Sabine leírása alapján hasonlíthatott a Lothalra, a kietlen sivatagok helyén ugyanis füves puszták álltak. Belegondolni is szörnyű, hogyha a folyamatos háborúskodás nem teszi tönkre ezt a bolygót ugyanúgy, mint a holdját, a régen szintén mezőgazdasági világként működő Concordiát, akkor talán Satine törekvései is sikeresebbek lettek volna, hiszen nem függtek volna annyira a Köztársaságtól. Ilyen szempontból jó, hogy Satine megpróbálta megreformálni a Mandalore-t, csak túl "erőszakosan" fogott hozzá és túl gyorsan akart eredményt egy olyan korszakban, amikor az ő elképzelése szerint nem lehetett járni az utat. Vajon mi lehet Mandalore-ral a Birodalom után? Talán majd megtudjuk... Az epizódban Bo-Katan is visszatér, akiről kiderül, hogy a mandalore-i csata után mand'alor lett, azaz a Mandalore-szektor uralkodója, de nem sokáig lehetett az övé a trón, mert szembeszegült a Birodalommal. Bár nem vesézik ki, ez mikor és hogyan történt, van egy olyan gyanúm, hogy nem sokkal a 66-os parancs után, amikor is a klón légiók (immár a Birodalom zászlaja alatt) nem voltak hajlandók a korábbi ígérettel ellentétben kivonulni, ráadásul ekkor Bo-Katan csak kevés emberre számíthatott, pusztán azokra, akik mellette harcoltak a mandalore-i ostrom idején. A népet a klónok elzárták menedékhelyekre, Maul embereit meg... Nos, van egy olyan gyanúm, hogy a Birodalom amnesztiát és hatalmat adott nekik, tovább csökkentve Bo-Katan katonai és politikai hatalmát. Azzal is szembesülünk, Satine milyen rettenetet teremtett a Birodalomnak. A Hercegnő a nép ellen fordítja azt, ami számukra a legbecsesebb, a beskárt. A neve valahol találó, hiszen ugyanúgy elveszi a Mandalore kultúra identitásának egyik alappillérét, ahogy azt Satine is el akarta venni. Persze a hasonlóság itt véget ért, mert Satine csak egy jószándékú megszállott volt, a Hercegnő meg a terror egyik rettenetes eszköze. Nagyszerű az is, hogy Sabine vezetői képességét Bo-Katan annak ellenére felismeri és elismeri, hogy a Hercegnő miatt eléggé (jogosan) pipa rá. Van egy olyan érzésem, hogy Bo-Katan és Fenn Rau támogatásával Sabine egy idő után, a Birodalom után akár mand'alor is lehet majd. Ilyen szempontból nem lenne rossz, ha a The Mandalorian ezzel is elkezdene foglalkozni, mármint átfogóbban a mandalore-i néppel. Amire a történet vége jó apropót is adna. Bo-Katan, immár a sötétkarddal megerősítve másodszor is magára vállalta népe vezetését és olyan klánokkal egyesülve, mint a Vizsla, a Rook, az Eldar, a Wren és a Protektorok, valamint persze a saját klánja, a Kryze segítségével harcba vezeti a népét a Birodalom ellen. Azonban mindez előtt tett egy megjegyzést Sabine-nak: "This is only the beginning. The Empire will send everything they have to crash Mandalore." Bo-Katan tehát arra számít, hogy a Birodalom komoly erőket fog bevetni, hogy megtörje Mandalore-t, ami a The Mandalorian alapján ezen a bolygón megtörtént. Azt hiszem, az, amire Bo-Katan ebben a részben céloz, az lehet az, amire majdnem tíz évvel ezután Great Purge-ként utalnak. Szerintem a Birodalom visszajött, és ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint a szintén harcos identitással és komoly haditechnikával (ráadásul az embernél nagyobb fizikai erővel) bíró lassatoknál. Majdnem teljesen kiirtotta mandalore népét.

Bár a Mandalore-szálhoz talán csak lazán kapcsolódik ez az epizód, mégis fontos megálló, hiszen ez az első alkalom, hogy a mandalore-iak nyíltan a Lázadók oldalára álltak. Itt már nem egy belügyi polgárháborúról van szó, hanem egy "külhoni" akcióról, amiben Mandalore gyalogosok nem csak besegítenek egy, a Birodalommal nyíltan ellenséges viszonyt ápoló katonai szervezetnek, hanem megsemmisítenek egy birodalmi cirkálót. Vagyis eljött az, amitől szerintem Palpatine mindig is tartott, ami miatt már a klón háborúk korai szakaszában megpróbálta katonai megszállás, így ellenőrzés alá venni Mandalore-t: ez a kulturális szinten is harcias nép több ezer éves harci tudását és magasan fejlett haditechnikáját a lázadók szolgálatába állította. És be is bizonyítják, mennyire veszélyesek, amikor harcba bocsátkoznak. Néhány gyalogos katona szétcincált egy Interdictort és megfordított egy olyan csatát, amiben addig a Birodalom állt nyerésre - persze a végleges győzelemhez Bendu és Konstantine admirális is kellett, de a végső menekülési utat a mandik nyitották meg, hiszen, ha ők nem jönnek, Bendu ide, Konstantine oda, a lázadók nem tudnak a hipertérbe ugrani. Pedig Thrawn terve, hogy végső csapást mér a Lázadók Szövetségére, remekül működött - már azt leszámítva, hogy hitével ellentétben ez nem az egész Lázadók Szövetsége volt, csak két sejt. Ebből amúgy arra tudok következtetni, hogy a Birodalom egészen a scarifi csatáig nem tudta pontosan, milyen méretű és milyen szervezett a felkelés. De visszatérve, ha nincs megint egy elbizakodott, a parancsokat nem felfogó tiszt a flottában, hőseink csúnya véget értek volna. De hála az égnek Konstantine a rendszeres megaláztatásnak és a rossz birodalmi neveltetésnek hála nem maradt a valagán, amikor arra utasították, és el sem tudta képzelni, hogy a Lázadók sorában vannak olyan emberek, akik nem csak a hajójukat, hanem az életüket is hajlandóak feláldozni az ügyért. Valószínűleg ez utóbbi okozta igazán a vesztét, mert erre egyáltalán nem számított. Persze a győzelemhez Bendu is kellett, aki egy olyan erőt képviselt, amire még Thrawn sem számíthatott. Hogyan is tehette volna? Ilyen hatalmas lénnyel még senki sem találkozott és nincs olyan lángelme a világon, aki számolt volna az abszolút váratlannal. Senki sem gondol arra, hogy a csata közben, a győzelem küszöbén egy isten is beszáll a játékba. És végül az utolsó szög az amúgy remek tervben a Mandalore-ok érkezése volt, akik Mon Mothmával ellentétben merték vállalni a kockázatot. Apropó, ha van még egy olyan számomra unszimpatikus jóoldali politikus, mint Satine, akkor az Mon Mothma. Imádom, amikor Kallus beszól Pryce-nak, hogy Thrawn nem fog örülni a rumlinak, meg azt is, amikor a kormányzó már annyira tehetetlen, hogy inkább nem is akarja, milyen új probléma ütötte fel a fejét.

Sabine visszatér a Madnalore-ra... Jobban mondva, a Krownestre, a Wren-klán ősi otthonába. Ez szintén egy olyan rész, ami a TCW 7. évadával kicsit többet kapott, mint amennyi volt benne anno, hiszen míg korábban itt láttuk először Ursa Wrent, most már láthattuk harcolni Mandalore-ért is a klón háborúk alatt. Azért időrendben nézve a dolgokat tetszetős, hogy milyen szépen terebélyesedik ki ez az egész, ahogy egy névtelen mandalore-i harcosból végül a bolygó egyik vezetője lesz (Bo-Katan), ahogy Maul egyik jelentéktelennek tűnő csatlósa Sidious fő bábja lesz a bolygón (Gar Saxon), vagy ahogy egy Bo-Katan melletti, túl sok vizet nem zavaró mellékszereplőből nem csak fontos karakter válik, de mint kiderül, ő az anyja az egyik sorozat egyik főszereplőjének (Ursa Wren). Ilyenkor látszódik igazán, milyen szépen épül fel a Star Wars világa, hogyan hatnak egymásra a szereplők, hogyan bontakoznak ki. Ebben a részben végre pont kerül Gar Saxon Mandalore-t tönkrevágó karrierjének. Ez a figura, aki egy névtelen senki volt a Death Watch-ban majd Maul hadnagya és végül Sidious helytartója lett, túl sokáig szipolyozta ki eme jobb sorsa érdemes népet. Itt végül utoléri a végzett Ursa által, aki bár igyekezett Sabine miatt a Birodalomhoz, így Saxonhoz bújni, hogy védje klánját, a lánya védelme érdekében vállalta a polgárháború kirobbantását. És ezzel Mandalore újra polgárháborúba süllyedt, pedig alig 16 éve, hogy az előző véget ért. Ahogy Sabine mondta az előző részek egyikében (és ahogy említi később is), a mandalore-ik a legjobban a mandalore-ikkal szeretnek harcolni. A sötétkard pedig visszatért a mandikhoz, de jogos tulajdonosát még nem találta meg. Amúgy szerintem kár, hogy Sabine le akarja passzolni a kardot, mert a Rebels tükrében úgy gondolom, hogy ő az a vezető, akire szükségük lenne. Az, aki tiszteli a hagyományokat, de nem feltétlen keresi a harcot. Aki talán képes lenne úgy új korszakba vezetni Mandalore népét, hogy nem próbálja meg eltörölni a teljes kultúrájukat és egy, ahhoz képest teljesen új identitást ráerőszakolni a népre, s nem száműzi azokat, akik ezt nem fogadják el, inkább megpróbál alternatívát kínálni neki. Mert hát végül is Sabine egy Jedi lovagtól és lázadó tábornoktól tanulta a diplomácia csínját-bínját.

Személy szerint ez az egyik kedvenc epizódom az egész Rebelsben. Eleve Sabine a kedvenc karakterem, aki itt úgyszólván kiteljesedik. Hosszú utat járt be, hogy eljusson ide, ráadásul lassan is haladtunk, de ennek az epizódnak a vége nálam egy nagyon erős Star Wars momentum. A sötétkard ekkor már a Star Wars egyik jellegzetes szimbolikus tárgya, hiszen ilyenből tényleg nem láthattunk egynél többet, szóval, ha feltűnik, arra komolyan felfigyel minden rajongó (amit ugye egy bizonyos élőszereplős sorozatban sokan megtapasztaltunk). Így a tény, hogy most Sabine kezébe került, nagy szó, pláne annak tükrében, hogy a fénykard jellemzően a Jedik fegyvere, akikkel a mandalore-ok anno hadban álltak. Most mégis egy Jedi lovag fegyverét forgatja egy mandalore-i és egy Jedi lovag képzi ki arra, hogy hatékonyan használja. Apropó, történelem, nagyon jól sikerült a Fenn Rau narrálásával lezavart történelmi lecke, ami megmutatja, hogy a Vizsla Ház igen komoly hatalommal bírt a történelemben, így azért nem véletlen az, hogy amikor alkalom kínálkozott, a sötétkardot forgató Pre Vizsla oldalára állt a senyvedő nép Satine-nal szemben. Hiszen ezer évvel ezelőtt ugyanezt a fegyvert forgatta Tarre Vizsla, aki egyesítette a folyton civakodó mandalore-i házakat a Vizsla Ház égisze alatt és lett az egyik legdicsőbb mand'alore. Sabine vonakodása, hogy népe élére álljon mélyen gyökerezik, és főleg a személyéből fakad. Végre felfedi, miért menekült el Mandalore-ról, és mit tett a Birodalmi Akadémián, bár pontos részleteket még nem tudunk. Mégis, egy hithű mandalore-inak nagy fájdalmat okozhat a tudat, hogy ő teremtette meg azokat az eszközöket, amikkel a Birodalom lényegében kordában tudja tartani ezt a harcias népet. Ahogy maga is mondja, Sabine segített leigázni Mandalore-t. A releváció nagyon erős, a zene és a párbaj minden annyira harmonikus, hogy ez az epizód a Rebels egyik legjobbja lett, és amúgy meglepően fontos mérföldkő a Mandalore-szálban.

Imáim meghallgatásra kerültek. Új karakter lett a Rebels-ben és ott volt a TCW eseményeiben, bár addigra már nevesített karakter lett. Na, ez a rész is odabatyott most. Sok mindent elárul a Birodalomról, hogy Gar Saxont utoljára bilincsben láttuk és árulásért vezették el, most meg ő Mandalore helytartója. És Maul egykori csatlósa nem is hazudtolja meg magát. Simán kiirtotta a Protektorokat. És nem azért, mert a Birodalom így kívánta, hanem csak mert aznap éppen ez esett jól neki. Mondjuk ez a csávó amúgy sem semmi. Immár a harmadik Sith Nagyúr ülepét nyalogatja. Mondjuk ilyen hátszéllel nem is csoda, hogy fölvitte az isten a dolgát. Szegény Raut azért sajnálom, elég sokat vesztett itt. Az átállása szerintem szépen le van vezetve, nekem teljesen átjött, miért fordult meg a végén és tért vissza Sabine-ért és Ezráért. És tetszetős, hogy már itt elkezdett egyfajta tisztelet kialakulni benne Sabine felé, aki annak ellenére, hogy Mandalore árulójának lett kikiáltva, még mindig ezerrel teper a népe szabadságáért. És akkor hol vannak még a jövőbeli események?

Ma hajnali kettőkor fejeztem be, és mivel egyben, szünet nélkül daráltam le, így nem volt már hozzá erőm. Plusz a Mandalore-maratonom rebelses pillanatairól még nem írtam. Azt épp most pótlom.

Bár a Rebels majdnem mindegyik részében szerepel egy bizonyos mandalore-i, ez az első eset, ami magával a néppel foglalkozik. Mandalore-maratonom első rebelses állomása tehát ez lett, és meg kell hagyni, a TCW záróepizódjai után átcsöppenni ide igen érdekes élmény. És most nem csak a visszafogottabb és más stílusú vizuális megvalósításra gondolok, hanem arra is, hogy míg a TCW a prequelhez hasonlóan nagy távlatú sztorikat mesél el, addig a Rebels drasztikusan leszűkítette a nézőpontot és kisebb léptékű sztorikkal operál. És azért ez így elég hirtelen váltás, ha a Mandalore-ral kapcsolatos szálat követjük nyomon. Ami a részt magát illeti, anno olyan "egynek elment" kategória volt nálam, de most különösen felértékelődött bennem. Egyrészt, az itteni Protektorok azok, akik anno Satine-t is védték. A lenti képen látható mandi testőrök szintén a Mandalore-i Protektorok közé tartoznak. Ez az összekapcsolódás a TCW-vel már jó alap, hát még az, amikor Sabine bejelenti, hogy a Wren klán és a Vizsla ház tagja. Anno, amikor először láttam ezt a részt, ezek még tartalom nélküli szavak voltak, hiszen semmit sem tudtunk a Wren klánról (ezen a ponton még magáról Sabine-ról sem sokat), s bár a Vizsla ház nem volt ismeretlen előttünk, nem tudtuk, milyen kapcsolat volt Sabine anyja és Pre Vizsla között. Azóta persze jóval okosabbak lettünk minden téren. Most már láthattuk Ursa Wrent, azaz Sabine anyját a mandalore-i csatában Bo-Katan mellett, és így már nem nehéz elképzelni, hogy ott volt, teszem azt, a Carlacon is, amikor Ahsoka és Lux ott jártak. Így Sabine szavai plusz tartalommal töltődtek fel, képeket és eseményeket csatolhatunk hozzá, és azt is tudjuk, hogy a Protektorok miért reagálnak ilyen ellenségesen a Vizsla ház említésére. Ráadásul ez a rész az első olyan, ami bemutatja, hogy a Birodalom tart a mandalore-i harcosoktól. A Protektorok bár kis számú csapat, Concord Dawn-t nem cseszegeti a császárság, éppen ellenkezőleg, még ők fizetnek a Protektoroknak. Rex még meg is jegyzi, hogy a Birodalom kétszer is meggondolja, hogy ujjat húzzon a Concord Dawn mandijaival. Pedig az csak egy kolónia, szóval nem csoda, hogy Palaptine annyira égett a vágytól, hogy még a háború lezárása előtt klónok biztosítsák a mandik anyavilágát. Ami még nagyon tetszett a részben, hogy a mandi-Jedi barátság folytatódik. Ahsoka barátsággal vált el Bo-Katantól, és bár Rau nem fogadta Kanant lelkesen, kellemesen elbeszélgetett vele és végül élt azzal a kiskapuval, amit Kanan kínált neki.

Ez tegnap, amikor újranéztem az évadot, nekem is feltűnt. Igen, ez is beszédes. Bár eszembe jutott egy másik, nagyon-nagyon vad teória is. Mi van, ha Gideon moff akar Erőhasználót faragni magából? Azt állítja az utolsó részben, hogy a gyermek, akiből valamit ki akarnak vonni (ezek nyilván a midi-chlorianok lesznek, hiszen mi mást lehetne még kivonni egy extrém Erőérzéeny lényből) személyes célokra kell neki. Mi van, ha Gideon látott Jediket akcióban - ISB ügynök volt a Mandalore-on a Birodalom idején. Ha ott tartózkodott, amikor Kanan és Ezra arrafelé sündörögtek, láthatta őket, ha nem is élőben, de felvételről mindenképpen (és beosztásánál fogva hozzáférhetett Kanan és Ezra, de akár még Maul, Ahsoka és Obi-Wan aktájához is, akik ugye kötődtek Mandalore-hoz, ahol szolgált). És maga is megkívánta az Erő hatalmát. ISB ügynökként az inkvizítorok sem lehettek előtte ismeretlenek, Vader hatalma meg ugye eléggé közismert volt a Birodalomban. Sőt, mostanra már az is köztudomású lehet, hogy Palpatine Sith Nagyúr volt. Szóval, Gideon látta/hallotta/olvasta hogy mikre képesek ezek az Erőhasználó mókusok, és ő is megkívánta ezt a hatalmat. Úgyhogy szerzett magának egy fénykardot, úgy öltözik, mint egy Sith/inkvizítor (a ruhája az utóbbiakra emlékeztet, nem egy hagyományos birodalmi moff cucc) és genetikai kísérletekkel megpróbálja Erőhasználóvá tenni magát. Palpatine klón teste és Snoke az élő bizonyítéka annak, hogy géntechnológiával (sötét tudományokkal) létrehozott mesterséges lényeket is fel lehet ruházni az Erő hatalmával. A kérdés az, hogy ezek a sötét géntechnológiai tudományok mi másra jók? Vajon ezekkel a természetellenes dolgokkal fel lehet tornászni valaki midi-chlorian számát annyira, hogy Erőhasználóvá váljon? Extrém teória, tudom, és én is inkább a Sidious-irányba hajlok (az jobban is tetszene, mert további alapokat adna az ST-nek), ugyanakkor az eddigiek alapján Gideon eléggé elszállt birodalmi, akitől kitelhetnek ilyen extrém vágyak. Persze az, hogy vágyik rá, még nem jelenti azt, hogy sikerülhet is, de lehet annyira elszállt, hogy ilyen irányú projektbe fogjon.

Nem lepődtem meg rajta, hanem felháborodtam, újra. Azért ha több ezer harcképzett embert nevezel inkompetensnek és állítod azt, hogy az egész Galaxisban csak Obi-Wan és Anakin hajthat végre egy ilyen mentőakciót azzal a több ezer harcedzett emberrel szemben, arra egy kis kifejtés nem ártana, mert így nem tudom sokra becsülni ezt a választ. Ez érthető, csak az nem, hogy miért. Mármint, a kancellárt elrabolták, Anakin és Obi-Wan pedig egy órányira volt a csatától. Ez elhangzik a részben. Ellenben a Jedi Rend mennyire, öt percre? Ekkor Coruscanton volt Mace Windu, Yoda, Shaak Ti (mondjuk vele megszakadt a kapcsolat), Kit Fisto, Agen Kolar, Stass Allie, Saesee Tiin és Coleman Kcaj, vagyis a Jedi Tanács túlnyomó többsége. Már ha ez a nyolc Jedi megrohamozza az Invisible Handet, akkor sincs sok esélye Dookunak és Grievousnek, de mivel a Templomban még ekkor is akadt több ezer Jedi, így akár annyi lovagot is magukkal vihettek volna Grievous hajójára, amennyit elvittek a Geonosisra. Ez itt a kérdés: Mit csinált a Jedi Tanács és a Rend Coruscanton lévő lovagjai abban az egy órában, amíg vártak a hős duó befutására, és amiben percenként végezhették volna ki a kancellárt vagy bármelyik pillanatban megpattanhattak volna a szeparatisták? Hol volt Yoda és Mace Windu? Elrabolták a Köztársaság kancellárját, és a Jedi Rend két vezetője nem indít érte mentőakciót, amikor öt percre vannak, ehelyett feláldozzák Mandalore népét és megvárják, míg egy óra múlva befut Obi-Wan és Anakin? Remélem így már érthetőbb a dilemmám. Obi-Wan és Anakin messze voltak. Egy órára. Ez tény, mert elhangzik. Egy óra alatt egy ilyen csatában bármi megtörténhet. Az Invisible Hand leléphetett volna, a kancellárt megölhették volna, a hajót szétlőhették volna alatta. Tudom, sok a "volna", de a Jedi Tanácsnak felelős katonai vezetőként ezekkel számolnia kellett előre. Akkor ezek még nem "volnák" voltak, hanem lehetőségek. Veszélyes lehetőségek. Olyan veszélyes lehetőségek, amibe nem fér bele, hogy egy órán át várakoznak két olyan emberre, akiknél ugyanúgy nincs semmi garancia arra, hogy meg tudják menteni a kancellárt. Dooku rendszeresen náspángolta el Obi-Want és Anakint, és Obi-Wan egyszer sem bírt el még Grievousszel. Semmi sem garantálta, hogy pont most fognak győzedelmeskedni. Szóval miért is kellett ilyen kockázati tényező mellett feláldozni Mandalore-t, ahol egy, a Jedik számára is rendkívül értékes célszemély volt, és egy órát tétlenül várni két olyan személyre, akik sikere egyáltalán nem volt garantálva? Amit eddig láttunk, abból inkább az jön le, hogy a Jediknek szándékában sem volt a kisujjukat megmozdítani Palpatine-ért, és ha Obi-Wan és Anakin nem fut be, akkor Palpatine még mindig ott ücsörögne az Invisible Handen. Ha ide vesszük még azt is, hogy az egyik Venator megkísérelte szétlőni azt a hajót, amin a kancellár volt... Hm... A Jedi Tanács látványosan távol marad a csatától, és az egyik Venator, amiknek ők parancsolnak, lőni kezdi a hajót, amin ott a kancellár, akit már sunyisággal gyanúsítanak... A Geonosisra senki sem hívta Obi-Want. A Mandalore közvetlen segítséget kért a Jediktől, az egyik esetben név szerint Obi-Wantól. Van némi különbség. Mondjuk azon a jogon, hogy a bolygó megválasztott uralkodója erre kérte őket? Satine közvetlen a Jedi Templomba üzent és név szerint kért segítséget a Jedi Tanács egyik tagjától, azaz Obi-Wan Kenobitól. Ezen a ponton Satine feladta a politikáját, innentől már nem számított, hogy semleges. Aztán a Semleges Világok Tanácsa valószínűleg megszűnt létezni Satine halálával, szóval eme rész eseményeire ez már nem is biztos, hogy téma. Ráadásul, mivel Ahsokát és egy légiónyi klónt így is odaküldtek, eleve ez nem is kérdés: beavatkozhatnak zokszó nélkül. Az a baj, hogyha Anakin nem áll elő az ötlettel, akkor szimplán feladják Mandalore-t és Maul elfogását (akinek elfogása ugye már csak azért is létszükségletűnek kéne lennie a Jedi Tanács számára, mert egyrészt legjobb tudomásuk szerint ő Dooku tanítványa, másrészt tudthat egyet s más a Sith terveiről).

Na jó, de ezt a Jedik nem tudták. Ők nem azért dobták félre Mandalore segítségért kiáltó népért, mert Palpatine-nak szüksége volt az új tanítványára.

Miért ne háborodhatnék fel azon, ha újra látom? Most komolyan, ne beszéljünk semmiről, amit már korábban láttunk? Akkor majdnem az összes ST topikot bezárhatnánk, az ep7-et meg le is lakatolhatnánk. Ha ebben a részben, vagy egy jövőbeniben látok valamit, amit már láttam korábban, miért ne írhatnék róla? Ennek a résznek is a témája, nem? Ennek a résznek is van kapcsolata a többivel, ugye? Akkor miért is nem háborodhatok fel itt is, ahogy felháborodtam az ep2-nél, a TCW korábbi részeinél, stb.? Itt újra előjött a téma, hát újra írtam róla. És írni is fogok róla még, ha előjön újra. Ha nem tetszik, hogy kritizálom a balfék Jedik galaktikus ostobaságát, amiért rossz döntést rossz döntésre halmoztak, azok szerint cselekszenek és ezzel a Sith kezére játszották a Galaxist, ne olvasd a posztjaimat, mert nem fogom a Jediket vagy bárkit, aki hozzájárult minden rosszhoz, dicsérni, az tótzicher. Ennek meg abszolúte semmi köze ahhoz, amit firtattam, teljesen fölösleges ide out-universe dolgokat becitálni. Nem is értem, hogyan jutottál el ide... Semmi bajom itt a logikával, mivel nem tartom logikátlanságnak. Éppen ellenkezőleg, úgy vélem, hogy Obi-Wan és a Jedi Rend úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett, csak az nem méltó egy Jedi lovaghoz, ellenben egy politikus fogdmegjéhez, bábjához vagy katonájához. Ez a bajom. Hogy a Jedi Rend nem Jedi Rendként üzemel, hanem uruk és parancsolójuk bőrének megmentése érdekében inkább veszni hagyják a tőlük segítséget kérőket, és visszahívják a legkiválóbbakat is. Ez egy érthető, logikus, de teljesen megvethető és elítélhető, valamint joggal vitatható döntés in-universe, kár volt becitálnod a valóságot. Ahsoka vagy Obi-Wan igazának semmi köze ahhoz, hogy ez egy film. És a vitánk ebből indult ki, jó lenne ennél is maradni. Ez a súlyos, penge logikával levezetett érvelés még Sabine-nak is sok(k) volt.

Tehát akkor a Coruscanton állomásozó Jedik ezrei és klón katonák százezrei inkompetensek, és az egész Galaxisban csak Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi lehet a nagy megmentő? Ez meg arrogancia, szintén nem ékes Jedi erény. Egy Jedi lovagnak nem oda kéne rohannia, ahol ezer más ember (köztük Jedik, mi több, a Rend vezetői) is segíthet, hanem oda, ahol nincs segítség. A katonák rohannak oda, ahová a politika kéri. Arról nem is beszélve, hogy minek kéne a fontosabbnak lennie egy Jedi számára? Egy kancellár életének, akire már a Jedik is gyanakszanak, mert jóval régebb óta van hatalmon, mint ahogy azt a törvények meghatározták, vagy egy bolygó felszabadítása egy Sith Nagyúr hatalma alól? Eleve egy Jedinek nem szabadna olyan fogalmakkal élnie, hogy "semleges bolygó". A semlegesség ez esetben egy szemét politikai meghatározás egy katonai konfliktusban. A semlegesség jelentése ebben a kontextusban az, hogy nincsenek velük, tehát ellenük vannak. A Jedinek - normál esetben - ezt úgy kéne látnia, hogy az egy bajba jutott bolygó, ártatlan életekkel, aminek a megvédésére a Jedi felesküdött. Mert ők a béke őrzésére és az igazság védelmére, a gyengék megsegítésére esküdtek fel, nem a politika kiszolgálására. Nem a kancellár testőrei. Persze, mivel a Jedik itt már csak a Sith bábjai, naná, hogy csokiznak egy politikailag ellenségnek nyilvánított bolygóra és inkább mennek megmenteni urukat és parancsolójukat. Érthető, csak szerintem ebben semmi jó sincs. Még akkor sem látnék ebben a döntésben jót, ha nem tudnám, hogy kicsoda valójában Palpatine és mi felé robogott el a két Jedi. Én abszolúte Ahsokának adok igazat. Ez a Jedi Rend elrohadt, itt már bűzlik az üszkös test. De hamarosan jön az eutanázia. Pont az a baj, hogy nem egyedi eset. És mégsem tanulnak belőle, mégsem látják, hogy újra és újra és újra elkövetik ugyanazt a hibát.

Nem foglalták el a fővárost, csak rettegésben tartották, mert az uralkodó nem adott engedélyt a visszavágásra és száműzött minden harcost és fegyvert a bolygóról. De még Satine is tudta, amit sok mindenki más is (lásd: The Mandalore Plot és folytatásai, amikben ez konkrétan elhangzik), hogyha tényleges megszállás alá kerül Mandalore, akkor a nép felveszi a kesztyűt. Akkor Satine-t és a békepolitikáját ugyanúgy félredobják bárki kedvéért, aki azt mondja, hogy harcoljanak. És a Rebels a megmondója, hogy ez a félelem nem volt alaptalan. Még a Concord Dawnon lévő maroknyi mandalore-ival sem mert kekeckedni a Birodalom, inkább fizettek nekik. Ahogy minden más haditechnikailag fejlett bolygó, ez is veszélyt jelentett a Birodalomra. Nem önmagában, hanem azzal, hogy azt a tudást és technikát egy lázadó csoport szolgálatába állítja. A klón háborúk ezeknek a világoknak a ledózerolását is szolgálta. És Mandalore csak alvó farkasok világa, nem bárányoké. Ha a Birodalom nem a Köztársaság színeiben, alattomosan vonul be, hanem nyíltan, az komoly fejfájást jelenthetett volna Palpatine-nak. Ha csak az lett volna Sidious célja, hogy beborítsa a semleges rendszerek tanácsát, ahhoz elég lett volna megöletni Satine-t, de Palpatine az egész The Mandalore Plot-trilógiában azon volt, hogy Mandalore-ra bevonuljon a Köztársasági Nagy Hadsereg.

Elérkeztem a The Clone Wars utolsó részéhez, ami ugyan már egyáltalán nem kapcsolódik a Mandalore-maratonomhoz, de hülye lettem volna megállni az előző résznél. Már csak azért is, mert a bemutatókor tőlem szokatlanul karcsún nyilatkoztam az epizódról. Ez nem a véletlen műve, nagyon maga alá temetett akkor és azóta is. Az utolsó négy részt ugyanis sokszor megnéztem már. Elég sűrűn pörög a gépen. Ezt megelőzően szombaton láttam utoljára. Az utolsó rész számomra egy korszak lezárását is jelenti. És itt nem csak arra gondolok, hogy véget ért a TCW, amit a kezdetek kezdete óta követtem, de azt hiszem, ezzel lezárult a PT és az egész Skywalker Saga is. Nyilván még vissza fogunk térni ezekbe az érákba, hiszen az Obi-Wan és a Cassian sorozat, és a The Mandalorian, na meg a Bad Batch is a Saga korszakában játszódik, mégis, az ep9 után ez volt az epilógusa a Sagának, amiben 1999 óta masszívan benne vagyok, de már 1990-ben belepottyantam. Maga a rész nagyon durva, főleg látványra. A zuhanó csillagromboló mozivászonra való, de már a nyitány is, ahogy a Venator magányosan siklik a hiperűrben, miközben a belsejébe szabályos háború dúl a túlélésért. Az űrhajó puszta mérete azt mutatja, mennyire lehetetlen helyzetben van Ahsoka és Rex. Ráadásul a tény, hogy ez egy zárt űrhajó, ami ráadásul a hiperűrben Coruscant, az ellenség fészke fellé robog, még kilátástalanabbá teszi a helyzetet. Rex szerencsére a chip eltávolításával egy-kettőre visszakapta régi önmagát, ami már csak azért is jó, mert számtalan poénja mellett ő adta a rész egyik érzelmi lándzsáját. Amikor megmondja Ahsokának, hogy a testvérei gond nélkül feláldoznák az életüket azért, hogy őket megöljék, és a sisak alatt kicsordul a könnye, az szívbemarkoló. Ezen a ponton Rex és Ahsoka ugyanannyit vesztett: az addigi életüket, a barátaikat, a testvéreiket. Az utolsó pillanat, amikor a roncs Venator és az eltemetett klónok előtt állnak - még ha Rex távolabbról is szemléli a helyzetet -, ennek a kiteljesülése. Darth Maul meg egy állat. Azért kitépni egy hiperhajtómű-generátort, miközben a hajó a hiperűrben van, nagyfokú vakmerőségre, vagy inkább totális őrületre vall. De valószínűleg pont ez mentette meg Ahsokáékat, hiszen így ki tudtak jutni a hajóból. Ha a Venator nem lép ki a hipertérből, sajnszos, hogy csak a Coruscant fölött tudtak volna felszállni, már ha valaha is fel tudtak volna szállni, mert azért az a káosz, amit Maul teremtett, sokat segített hőseinknek. Az is ütős, hogy kiderült, Ahsoka sem salambalam az Erőben. Azért nem sűrűn láttunk olyat, hogy a Jedik felszálló hajókat fognak vissza ilyen hatékonyan. Jó, nem egy Rey vagy Kylo Ren, de hát Ahsoka nem is a Kiválasztott vagy a legnagyobb Sith leszármazottja, mégis hatalmas erő lakozik benne. A zárókép meg még szimbolikusabb. A birodalmiak jelenléte, Darth Vader életnagyságban és az eltemetett klón sisak mind-mind azt jelzik, hogy egy korszaknak vége. Amúgy remélem, hogy ezek a rohamosztagosok nem csak a TCW, hanem a Bad Batch miatt is készültek el - vagyis remélem, hogy az a sorozat a TCW szintjét fogja képviselni látványban. Szerintem nagyobb szükség van ilyen jellegű animációs sorozatokra, mint olyanra, amit a Resistance képviselt.

Azt hiszem, én kimerítem az 5. kategóriát, és a 11. kategóriába is belecsúszom.

Tömény szomorúság ez a rész. Nyitásból látjuk, amint a Darth Maul egyik legfőbb csatlósaként szolgált Gar Saxont bilincsbe verve elvezetik a klónok. Mondhatnánk, hogy igazság, de egy hét múlva ugyanez az alak lehet, hogy már Mandalore helytartója lesz Darth Sidious csatlósaként. Aztán látjuk, hogy klónok segítik a sebesült mandalore-iaikat. Az előző részben meg azt láttuk, amint Sundary lakosságát beterelik az óvóhelyekre. És annak is tanúi lehetünk most, hogy Ahsoka távozásával még maradtak hátra klón csapatok. Csak gondoljuk ezt végig: Maul seregei legyőzve. Jó? Nem. Ugyanis egy helyre lett gyűjtve mindenki, aki hajlandó lepaktálni a hatalomért a gonosszal. Ahogy Pre Vizsla akaratlanul egy helyre gyűjtötte a politikai ellenlábasait, amit aztán Maul kihasznált a Shades of Reasonben, most ugyanúgy Bo-Katan gyűjtötte egy helyre azokat, akik hajlandók Sidious mellé beállni. Az Uralkodónak nem kell keresnie a Mandalore-on a támogatóit, egy börtönben megtalálja mindet. Aztán, a főváros lakói el vannak zárva. Nem tudnak polgári felkelést kitörni a Birodalom ellen, hiszen el lettek spájzolva, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy amíg a Birodalom nem veti meg a lábát a Mandalore-on, a polgárok a "biztonságuk érdekében" ott is maradnak az óvóhelyeken. És végül, kik maradtak szabadon? Bo-Katan emberei, akik már ahhoz sem voltak elegen, hogy Maul csapatait megállítsák. Ezért kellett a Köztársaság segítsége. Szóval esélytelenek a hátramaradt klón légiókkal szemben. A káosz kitöréséig pedig már csak percek vannak. Sőt talán miközben Ahsoka és Bo-Katan elbúcsúznak, talán Windu pont akkor repül ki az ablakon. Ezekben a percekben fedheti fel magát Sidious és keni el a száját Winduéknak. Vagy talán már azt tárgyalja Vaderrel, mi legyen a Jedik sorsa. És tudjuk az ep3-ból, hogy a 66-os parancs kiadása után a klónok azonnal megkezdték a világok leigázását. Láttuk Utapaun, hogy nem sokkal Obi-Wan kilövése után a klónok már bilincsbe verve kísérték az utapauiakat. Bo-Katan lehet vissza sem ért még a palotába, amikor a klónok ellene fordultak - ha nem is úgy, hogy fegyvert tartottak rá, hanem úgy, hogy nem voltak hajlandó kivonulni, kiengedni a népet, stb. Amit az úrnő nyilván nem nézett tétlenül. Mindeközben Ahsoka is szembekerül a 66-os paranccsal. Nagyon tetszik a készítők megoldása, hogy Rex néhány pillanatig ellent tudott állni a chipnek. Ezzel nem sérült az, amit tudtunk. Azzal, hogy leállította a másik két klónt és közölte Fives nevét, megmentette Ahsoka életét, ugyanakkor megpróbálta végrehajtani a parancsot. És hát nem sokon múlott az, hogy nem sikerült neki. Amúgy mázli, hogy Ahsoka itt megölte azt a két klónt, akik még ott voltak Rex mellett. Ők ugyanis látták, hogy Rex ellenáll. Lehet, hogy ha élnek és ezt közlik Jesse-vel, akkor az ARC katona megöli Rexet is már ott helyben. Maul meg egy állat. Fénykard nélkül is megállíthatatlan erő. Szintén szomorú, hogy Maul egyik utolsó áldozata a Ridge nevű klón. Őt először (és egészen eddig utoljára) a TCW mozifilmben, a teth-i csatában láthattuk. Neki szólnak a LAAT/i-ben, hogy valami baj van a rádiójával.

Most nem megyek végig azon, hogy ez a rész egy égkő a TCW-ben, de az egész franchise-ban is. Azzal sem akarok foglalkozni, hogy a Shades of Reason gyönyörű párbaját csak Ahsoka és Maul összecsapása tudta überelni, de az nagyon. Ki merem jelenteni, hogy az ST sem tudott ennél jobb párbajt felmutatni (érdekesebbet igen, de jobban koreografáltabbat és látványosabbat nem). Ez itt egy ízig-vérig PT-s párbaj. Amit ráadásul egy baromi jó beszélgetés előzött meg Maul és Ahsoka között. Maul amúgy olyan laza, mint a rigalánc. Mint akinek már tényleg nincs vesztenivalója - mondjuk ezen a ponton tényleg nincs. Mandalore oldaláról nézve, ez a sordöntő pillanat. Mault ugyan sikerül kirúgni, de a Köztársaság már itt van. Bár Bo-Katan még azt mondja Ahsokának, hogy mihamarább el kell mennie a Köztársaságnak, amiről Ahsoka biztosítja is, tudjuk, hogy ez nem így lesz. Tudjuk, hogy a következő alkonyatkor már a birodalmi megszálló erő fogja Sundary utcáit járni. És ez a legfélelmetesebb: este elfogják Mault, felszabadul a Sith uralma alól Mandalore, és talán fél nappal ezután a Sith Birodalom zsarnoksága alá kerülnek. Szóval mindaz, amit ebben a sztoriszálban eddig történt, hirtelen teljesen feleslegessé válik. Bo-Katan hiába szabadítja fel a népét, egy napig sem lehetnek szabadok. Csak sajnos nem tudják. "Áldott tudatlanság", ahogy Maul mondja.