Dzséjt

Megérkeztem a Mandalore klónháborús történetének végső állomásához. Satine már nincs, de Maul még mindig a Mandalore ura. Bo-Katan pedig kénytelen annak a Köztársaságnak a segítségét kérni, amit Satine annyira távol akart tartani a hazájától, és amiben Bo-Katan sokáig az ellenséget látta (vagyis a nővérével ellentétben ő képes volt félretenni az elveit a népe érdekében). És ami minden mandalore-i ellensége volt évszázadokon át. És sajnos ezzel végleg megpecsételte népe sorsát, hiszen már csak napok választanak el attól, hogy a segítő Köztársasági Nagy Hadseregből megszálló Birodalmi Hadsereg legyen. Persze ezt senki sem tudja még a jelenlévők közül, egyedül Maul sejt valamit, aki megrendezte az egész konfliktust, hogy kiiktassa Anakin Skywalkert. Ahsoka visszatérését és azt, ahogy beolvas Obi-Wannak, imádom. Rávilágít minden hibára, ami a Jedi Rendben található. A kancellár füttyent és a Jedi Rend minden bajbajutott embert hátrahagy. Persze Obi-Wan próbálja kimagyarázni magát, hogy a Coruscant népének van rájuk szüksége, de egyrészt, se Kenobi, se Anakin nem foglalkozott ott Corsucant népével, egyből a kancellárt ment megmenteni. Másrészt, a Coruscanton állomásozott a Köztársasági Nagy Hadsereg gerince és a Jedi Rend. Egyáltalán nem volt szükség ott két plusz Jedi lovagra, meg egy bónusz csillagrombolóra. Ellentétben Mandalore-ral, ami már másodszor kért közvetlenül a Jedi Rendtől segítséget, és másodszor hagyták cserben. Vagyis hát, hagyták volna cserben, ha első alkalommal Obi-Wan nem tojik a Tanács parancsára, és most Anakin nem áll elő mentőötlettel. Szóval ez menti a helyzetet, de gáz, hogy a Jedi Rend politikai okokból félredobja azokat, akik segítséget kérnek tőlük. Az invázió viszont nagyon szép szekvencia, és látszik, hogy az eddig kicsit elveszett Ahsoka újra elemében van. Rex is nagyon élvezi, hogy egykori parancsnokával harcolhat, Bo-Katan pedig remek vezetőként folyamatosan a népéért aggódik. Amúgy Bo-Katan és más is rendszeresen mondogatja, hogy ő nem olyan, mint Satine, de szerintem ezzel csak nyertek. Persze mindez még csak a kezdete a végjátéknak. Külön érdeme az epizódnak, hogy elég masszívan kikacsint a jövő felé is. Eleve nagyobb szerepet kapott Gar Saxon, de láthattuk Caleb Dume-ot is, és Ursa Wren is szerepelt, Bo-Katan meg ugye elindult afelé, hogy ő legyen az új mand'alore. Borzongató belegondolni, hogy miközben Ahsoka, Rex és Bo-Katan itt csatáznak, Obi-Wan és Anakin pedig a Coruscanton, addig valószínűleg a kis, 3 éves Sabine odahaza a Krownesten várja a Sundariban harcoló anyukáját, s közben a 14 éves Calebet a Kalleren már csak napok választják el attól, hogy elinduljon azon az úton, ami Kanan Jarrusszá teszi. (Ja, és ne felejtsük, hogy néhány nap múlva megszületik Ezra Bridger is. )

Ez is benne volt, de az is, hogy a mandalore-i egy harcos nép, magasan fejlett haditechnikával, ami önmagában is pokoli veszélyes lehet a Birodalomra. Szóval őket le kellett zúzni még a Birodalom megalapulása előtt, vagy legalábbis olyan helyzetbe kerülni, hogy a bolygó már Köztársasági megszállás alatt legyen, amikor Palpatine császárrá koronázza magát. Ez persze megtörtént, csak miért húzta hónapokig az időt?

@Bomarr Szerintem egyáltalán nem hülyeség. A Microsoft streaming szolgáltatása és a Sony exkluzív játékai szerintem tök jól megférnek egymás mellett, és a kettővel együtt lényegében majdnem minden játékkal játszhatsz, ha előfizetsz az Xbox Game Pass-ra (erre amúgy Xbox nélkül is elő lehet fizetni, hiszen egy rahedli PC-s játék is van benne), ami megjelent vagy meg fog jelenni.

Én sem várom el a tökéleteset, Padmét sem tartom annak, és nem csak Anakin miatt, hanem mert naivsága miatt hatalomra juttatta Palpatine-t. De olyan sincs, még általánosságban sem, hogy "jobb ember már nem is lehetne". Mindig van hová fejlődni, és Satine-nak lett is még volna bőven oka fejlődni.

Bár csak lazán, de ez is kapcsolódik a Mandalore-lore-hoz, így a mandalori nagy menet részeként ezt is újraolvastam, amikor eljött az időrendi ideje. Lényegében egy TCW epizód ideje alatt le lehet tudni, és még mindig kellemes olvasmánynak tartom. A képek szépek és a történet is érdekes, s még mindig fájlalom, hogy ez nem készült el rendes animációs epizódban. Annyira jó lett volna látni ezeket a kardpárbajokat, és az sem lett volna rossz, ha Talzin mama sorsa sem ilyen formában pecsételődik meg. De persze örüljünk, hogy legalább így megismerhettük ezt a sztorit. A mandók itt persze csak támogató szerepet kapnak, viszont annyiból jelentős ebben a szálban, hogy itt jelenik meg Mandalore későbbi helytartója, Gar Saxon, illetve Rook Kast, aki ugyan nem vitte sokra, de később még vele, illetve a klánjával is találkozhatunk. Szintén tetszetős Sidious ármánykodása, aki ezúttal is aktívan beavatkozik az eseményekbe, mindeközben képes elhitetni a Jedikkel, hogy Darth Tyranus és Darth Maul párosa a két Sith. Ezzel a húzással valószínűleg még inkább erősítette a Jedik ama feltételezését, hogy nincs is semmiféle Darth Sidious, amiről Dooku hadovált, csak "csalás és zavarkeltés" miatt dobta be a nevet. Lényegében egy végtelenül egyszerű húzással Sidious időt nyert saját magának. Érdekes, hogy Sidious ebben a részben Mault "Talzin nem túl értékes ajándékaként" írja le. Itt most a "nem túl értékes" részre gondolok. Felmerült bennem, hogy Sidious alapból nem akarta hosszú távon megtartani Mault. Ezt a gyanút az is támogatja, hogy Sidious már évekkel azelőtt összedolgozott Dookuval, hogy Maul eltűnt volna, hiszen Dooku még Valorum kancellársága idején ölette meg Sifo-Dyast. Vagyis Dooku már akkor többet tudott Palpatine terveiről, míg Maulnak, az aktuális tanítványának fogalma sem volt minderről. Sanszos, hogy Sidious nem tartotta többre Mault egy Jedi-verő legénynél, akit akkor is kiiktatott volna egy bizonyos ponton, ha történetesen Obi-Wan nem győzi le a Naboo-n.

Azét annak, aki minden alap nélkül börtönnel fenyegeti meg azt, aki egy perccel azelőtt a saját testével védte őt a felé záporozó lézersugarak elől, és aki a barátját és plátói szerelmét nyíltan porig alázza magasrangú vezetők előtt, mert az nem ért vele egyet, meg aki haragból bizonyítékokat semmisít meg, annak azért bőven lenne még hová fejlődnie. A felsorolt jellemhibák egyike sem igaz például Padmé Amidalára, Mon Mothmára vagy Bail Organára, akik jobb emberek, mint Satine. Szóval de, lehetett volna ennél jobb ember. Sokkal jobb. Mert az emberi karakter is hozzájárul ahhoz, hogy milyen uralkodó és politikus.

Így van, de az is igaz, hogy ha valaki jót akar, az még nem feltétlenül fog jót is tenni. Az is számít, sőt az számít igazán, hogy ki és hogyan tesz azért a jóért. És Satine nem volt jó ember erre a feladatra. Nem véletlen nem látta át a külső és belső ármánykodásokat, nem véletlen volt csak két barátja, nem véletlen szőtte át a birodalma legfelső szintjeit a korrupció, ami szó szerint az orra előtt folyt, és nem véletlen, hogy a saját népe pár nap alatt elfordult tőle egy Pre Vizsla kedvéért. Satine rossz uralkodó volt, pocsék politikus, és szerintem emberként sem volt a legjobb a béke-fanatizmusa miatt. Mandalore klón háborús eseményeire nagyon is igaz ez a mondás: a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Hát, Satine kikövezte az utat jó szándékkal, és Mandalore pokolra jutott. Padmé Amidala a legjobb példa arra, hogy milyen egy jó békepárti politikus. Ő is békét akart, a végsőkig elment ezért. A Kereskedelmi Szövetség már megszállta a bolygóját, de ő még ekkor sem ment bele a háborúba, mert reménykedett a Köztársaságban. Amikor ez a remény szertefoszlott, elspájzolta az elveit, halálos lőfegyvert ragadott, hadsereget szervezett és kirugdosta a KSz-t a bolygójáról. De akár Bail Organát is említhetném, aki szintén a béke elkötelezettje volt, de amikor már látta, hogy ezt elérni békés módszerekkel lehetetlen, csak megszervezett egy fegyveres felkelést. Satine-nak példát kellett volna vennie róluk, de leginkább Padméról, aki nem fanatikusan, hanem ésszerűen hitt a békében, aki nem hagyta a népét szenvedni az ő eszméi miatt, és aki beszélte azt a nyelvet, amit az erőszakos emberek megértenek.

Adtak ki a múlt hónapban. Persze nem beszélhetnek a különböző üzletek nevében, de arról adtak ki nyilatkozatot, hogy a koronavírus miatt csak nagyon kevés példányt sikerült legyártani, amiket ők mind egy szálig ki is szállítottak az üzletekbe és legjobb tudomásuk szerint, ott el is keltek. Ugyanezt megtette a Microsoft is. Olyat meg sosem mondott senki, hogy mindenki kapni fog már az elején, sőt már nyáron beszéltek arról több ízben is, hogy mind az új Xbox, mind a PS5 korlátozottan fog csak megjelenni. Ezt nem tegnap találták ki, ez hónapok óta többször harsogott lehetőség, amit a múlt hónapban mindkét cég hivatalos közleményben tett ténnyé. Ez meg nem járható út. Egyrészt, semmi sem garantálja, hogy tavasszal le tudják gyártani, hiszen se a COVID 19, se a kínai és a tajvani kormány nincs a Sony vagy a Microsoft ellenőrzése alatt. Ha a kínai vagy a tajvani kormány azt mondja, hogy újra leállnak a gyárak a koronavírus miatt tavasszal, akkor a Sony és a Microsoft fel is fordulhat, akkor sem lesz új konzol. Ráadásul, amikor újraindul minden, akkor sem biztos, hogy a PS5 vagy az Xbox alkatrészek lesznek elsőként legyártva, hiszen minden gyár készít más alkatrészt is, és például lehetséges, hogy (hasra ütök) a létfenntartó készülékek alaplapját vagy egy nagy, nemzetközi autómárka alkatrészét előbbre veszik, mint a PS5 processzorát. Másrészt, minél tovább húzzák ezeket a kiadásokat, annál gyorsabban fog elévülni a konzol. A PS5 már így is kisebb teljesítményű, mint az Xbox Series X, ami meg kisebb teljesítményű, mint egy gamer PC. Fél év múlva még elavultabbak lesznek. Egy év múlva még annál is. És gamer PC-t akár holnap is vehetsz. És azon játszhatod a Microsoft, azaz a Sony elsőszámú konkurensének a játékait. A harmadik ok pedig az, hogy ha ez a két konzol késik, azzal nem csak a Sony vagy a Microsoft b*szik rá, hanem játékkiadók, -fejlesztők és -terjesztők serege, sőt még én, a gamer újságíró is. Emberek százezrei, cégek százai függnek eme két konzoltól. Ez pláne a Sony-nak lenne nagy érvágás, ami az exkluzív címekkel élteti a konzolját, hiszen náluk nem alternatíva a PC, mint a Microsoftnál. Sőt náluk még a régebbi konzol sem alternatíva. Arról nem is beszélve, hogy az új szériák gyártását és a PS5 továbbfejlesztését valamiből finanszírozni is kell. Mert attól, hogy a PS5 fél évvel később jön ki, attól abban a fél évben a konzol még viszi a pénzt (viszont nem termeli vissza). Mert ugye a céget eközben is működtetni kell, a kutatás és fejlesztés nem áll le, ami kellemetlen, ha közben nincs, ami pénzt hozna, mert PS5 nélkül nincsenek új, exkluzív játékok - aztán meg a nép jól az Xbox felé fordul, vagy a PC felé, ami szintén nem olyasmi, amit a Sony megengedhet magának. És ez is egy fontos szempont: a Sony most nem engedheti meg magának, hogy az Xbox után jöjjön ki hónapokkal. A Microsoft ezzel a (Stadiával ellentétben náluk működő) "play everywhere" üzletpolitikával és azzal, hogy nem kényszerít rá senkit a konzolváltásra, plusz még nevetségesen olcsón kínálja a streaming szolgáltatását mindenféle nyalánksággal és több száz játékkal megspékelve (plusz még az EA is lepaktált velük és a Bethesdát is megszerezték), nagyon komolyan alávághat a Sony-nak, ami ennek a felét sem tudja felmutatni. Csak az exkluzívokra támaszkodhat, amivel anno verte az Xbox One-t, de a Series-szekkel szemben ez lehet, hogy kevés lesz. Pláne, hogy nincs is nagy exkluzív nyitócím. Ezért sem késhet. Az, hogy ez a vevőt nem érdekli, az a vevő baja. A Sony tájékoztatta az embereket a szituációról és ennyi megértés igazán lehetne az emberekben. Nem ez a luxuscikk az egyetlen dolog, aminek forgalmazása szívás idén. Aki amiatt hisztizik, mert nem tud idén új konzolt venni, annak először is kifejezném irigységemet, mert baromi jó dolga lehet, ha ez a legnagyobb baja, aztán meg szájon vágnám, hogy kapjon már az agyához.

Szomorú, hogy a legtöbb alkalommal, amikor ellátogattunk Mandalore-ra, azt éppen polgárháború emésztette. Hol a Bo-Katan vezette rebellisek harcoltak Darth Maul külhoni seregével és mandi csatlósaival, máskor meg a Bo-Katan vezette rebellisek harcoltak Darth Sidious külhoni seregeivel és mandi csatlósaival. Az első nagy adok-kapok ebben a részben kezdődik, egyben ebben a részben uralja el a sötétség végleg Mandalore-t. Satine halálával véget ért egy szép reményű, de nagyon rövid, és már a kezdet kezdetén halálra ítélt korszak. Az Új Mandalore, a pacifista Mandalore eszmélye végleg elbukott. Bár az valószínűleg már mindenkinek lejött, hogy számomra Satine a fanatizmusa miatt egyáltalán nem szimpatikus, azért a halálát nem kívántam. És pláne nem kívántam Obi-Wannak ilyen gyötrelmet. De Kenobi itt is megmutatta, hogy nagyszerű Jedi lovag, hisz elfogadta Satine halálát és egy percig sem adta meg Maulnak a várt elégtételt. Dacolt vele és a Sötét Oldallal, a fényben maradt. Nyilván fájdalmas volt neki a szeretett nő halála, de Anakinnal ellentétben ő nem csak a gondolatát tudta elviselni az elvesztésének, hanem a tényleges veszteséget is. Anakin igazán példát vehetett volna róla. Nagy szívességet tett volna a Galaxisnak. A másik, amit nagyon csípek ebben a részben, az Darth Sidious beavatkozása. Itt is megmutatkozik, mekkora bantha pudu keverő az öreg. Ahogy meditál, jelzi, hogy végig szemmel tartotta Mault, de egészen addig nem lépett közbe, nem akarta kiiktatni a rivális Sith Nagyurat, amíg az nem tesz meg valamit, ami az ő céljait szolgálja. És ez Satine, a több ezer semleges rendszert egybefogó ember megölése volt. Satine nélkül ugyanis valószínűleg nem csak Mandalore bukott el, vált a Köztársaság prédájává, de a semleges rendszerek szövetségének is vége. Palpatine immár ezekre a rendszerekre is ráteheti mocskos kezét "törvényesen". Valószínűleg nem is a véletlen műve, hogy ezután a rész után többet már nem hallunk a Semleges Rendszerek Tanácsáról. Az meg külön szám, ahogy Sidious párbajozik Maulékkal. Nagyon hamar mindenki tudtára adja, hogy nem ellenfele a két zabrak. Ahogy az ablakhoz keni őket, és ott is tartja, lényegében már akkor megölhetné mindkettejüket. De ő még azért kardozik egy kicsit. Tényleg, mintha kiélvezné a helyzetet, hogy végre kiszabadulhatott a corsucanti irodából és ő is akciózhat egy kicsit. Aztán eljön a pont, amikor az egészre ráun, és pár másodperccel azután végez Opress-szel, aztán Mault is lefegyverezi. Ami viszont érdekes, hogy Obi-Wan szerint a Köztársaság inváziót fog indítani a Mandalore ellen, miután ő visszatért Corsucantra és beszámol az itt történtekről. Ez viszont nem történt meg még hosszú-hosszú hónapokig, és akkor is csak Ahsoka erősködésének hála indult meg. Vajon miért gondolta meg magát a Szenátus, vagyis hát, Palpatine? Egészen eddig merényleteket hajtott végre meg hamis bizonyítékokat kreált, hogy a Köztársaság bevegye Mandalore-t, most meg, amikor ott az ok és az alkalom, nem élt vele. Talán Satine kiiktatása és a polgárháború eszkalálódása miatt már nem érezte fenyegetésnek a Birodalomra nézve? Végül is, megeshet. Az viszont szomorú, hogy a Jedi Rend a kisujját sem mozdítja, amikor egy bolygó uralkodója közvetlen tőlük kér segítséget. És miért? Mert a Mandalore semleges. Megint a politika. A Jedik újra bebizonyították, hogy ők már nem a béke őrei, hanem a Szenátus fogdmegjei. De tetszik, hogy Obi-Wan - még ha személyes okok miatt is - nyíltan szembeszegült a Jedi Tanács vezetőinek közvetlen utasításával. Azért ragadt rá néhány dolog Qui-Gontól és Anakintól.

Nem tudom, mi volt ez, de mára már nyoma sincs. Hála az égnek, mert ez még mindig egy nagyszerű rész. Talán csak azt tudnám felróni neki, hogy Mandalore terrorizálása kicsit fura vágás ügyileg (látjuk Savage-t megtámadni a bankot, aztán több snitt is következik, ami azt sugallja, hogy napok teltek el, és csak azután látjuk kijönni a bankból). De mindaz, amit itt Maul leművel, az zseniális. De sajnos, ahhoz, hogy ő most sikerrel járjon, nagyon kellett Satine félre siklott politikája, ami ugye arról szólt, hogy egy kulturális szinten is harcos népet tesz légynek sem ártó néppé. Most komolyan, ezt hogyan képzelte, amikor a mandik magukat a több száz éves, agyonfegyverzett páncéljaikban határozzák meg? Békepolitikája több ponton is visszacsapott, kezdve a kereskedelmi utak elzárásától, ami éhezést okozott, a csempészhálózat felszámolásán át, ami eszkalálta a nyomort, egészen odáig, hogy békefenntartó őrei, akik javánál csak bosszantásra jó botok voltak képtelenek voltak hatékonyan szembeszállni a halálos fegyverekkel érkező és bizony a gyilkolástól egy pillanatig sem elrettenő bűnözőkkel. Brutális, ahogy a pyke-ok és a Fekete Nap emberkéi sorban lövik agyon a menekülő civileket, az Új Mandalore katonái pedig tehetetlenül hadonásznak botjaikkal és pajzsaik mögé bújva is védtelenek a brutális előrenyomulással szemben. Igazából a népnek valahol mázlija van, hogy ez csak megrendezett akció volt, máskülönben Új Mandalore népét simán rabigába hajtják ezek a bűnbandák és eladják őket rabszolgának a zygeriai piacon. Nem is csoda, hogy Satine népe már nem hallgatott rá, de itták a megváltóként érkező Pre Vizsla szavait, aki ideológiák és szájkarate helyett talpig beskárban és lézerstukkerekkel lépett akcióba, ahogy azt több mint ezer éven át minden mandi tette. Mert azért na, Death Watch ide vagy oda, a Satine előtti, még nem pacifizált mandókat nem tudta volna terrorizálni néhány bűnbanda. A színjátékot ugyan Maul rendezte meg, de a színpadon Satine állította fel. És ez egy szomorú tragédiája Mandalore-nak, a népnek. Persze végül Pre Vizsla is elbukott, hiszen Maul simán kijátszotta - amihez sajnos Satine-nak szintén van némi köze, hiszen ő juttatta anno hatalomra Almecet, majd tette abba a börtönbe, ahol Maul rátalálhatott. Nyilván a hercegnő nem tudta, hogy ez lesz, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a régi mandi törvények szerint Almecet kivégezték volna a bűnei miatt (gyerekek haltak meg miatt és az egész bolygón halálos járvány tört ki). Így viszont csak életfogytiglant kapott, aminek hála Maul remek szövetségest talált benne. Amúgy Satine szerintem már-már beteges naívságát remekül jellemzi az a jelenet, amiben Darth Maulnak úgy adja elő Almec bűneit, mintha attól a szörnyeteg meggondolná magát. Hát lényegében beajánlotta Almecet Maulnak. Az epizód végi párbaj meg egészen az évad végéig a legszebben megkoreografált kardcsata az egész TCW-ben. Gyönyörű az egész, a mozgások ezúttal folyékonyak, nem olyan szögletesek, mint más epizódokban. S a végén még Vizsla is mutat némi becsületet: elfogadja a vereséget és méltósággal hal meg, ráadásul utolsó szavaival jóvá hagyja Maul trónra jutását. Ahogy egy valódi mandihoz illik. Kár, hogy csak az utolsó percben tudott ilyen gerinces lenni, és pont Maulnak kellett átadnia a stafétakardot... Bo-Katan lázadása meg egy teljesen más mese, amit a további részek mesélnek el, és még közel húsz évvel ezután is folytatódik. Amúgy a jövő ismeretében érdekes Maulnak eme mondata: "Unfortunately for you, history will not see it that way." ("Szerencsétlenségedre a történelem nem így fogja megítélni.") Ezt ugye Bo-Katannak mondja, aki szembeszegült vele és árulónak bélyegezte mindazokat, akik Maul mellé álltak. Hát, tudjuk, hogy ebben Maul tévedett.

Ez az a rész, amiben a Sith-ek és a mandalore-i nép sorsa újra keresztezi egymást, méghozzá a legrosszabb módon: hatékonyan. Darth Maul vezetésével a Death Watch eredményesebbé válik, mint amikor Pre Vizsla és csatlósai még Darth Tyranustól vártak megváltást. Maul tovább folytatja azt, amit elkezdett: a saját birodalmát az alvilágban próbálja megalkotni, egy olyan területen, ahová Sidious keze nem ér el. Fura belegondolni, hogy miközben Maul és Sidious egymás halálát akarják, szervezetük a háború után remekül együttműködik. Lásd a Solót, ahol Maul emberei Sidious embereit látják vendégül egy partin, s amiben a Kesselt Maul pyke-jai zsákmányolják ki, de a lázadás első jelére Sidious egyik csillagrombolója jön megvédeni. De persze itt még erről szó sincs, hiszen mind Maul, mind Sidious birodalma formálódóban van, előbbi, mint később is, az utóbbi árnyékában. Ilyen formán az Árnyékkollektíva név nagyon is találó. Ráadásul a hatalom igen változatosan vonzza be a kollektívába a csoportokat. A Fekete Napot egy erőszakos csellel szervezik be, a Pyke Szindikátus önként és dalolva érkezett, a Hutt Klánokat pedig nyílt támadással kellett beráncigálni - utóbbinál amúgy jól megmutatkozott, hogy egy Mandalore harcos mennyivel jobb a csőcseléknél. Persze azért az olyan harcedzett fejvadászok, mint Sugi és csapata, azért megizzasztották őket, de csak pár pillanatig, aztán a mandik visszaverték őket is. A rész igazi pikantériája viszont az, hogy Maul és Vizsla kölcsönösen készül elárulni egymást, ami jól jellemzi, hogy mennyire romlott ez a két banda, és azt is, hogy semmivel sem jobbak Jabbánál, pedig ő szó szerint egy féreg. Sőt, talán ő még egy fokkal jobb, mert ő legalább betartotta a Köztársasággal kötött alkut, és még Hannak is hajlandó volt időt adni, csak azután vadásztatta le, hogy a korelliai még a haladék ellenére is cseszett fizetni (amire ráadásul még figyelmeztette is a hatalmasságosság). Szóval jól egymásra találtak a Sith-ek és a Death Watch.

Szerintem ezen ne agyalj, mert hót fölösleges. A hologramok működési elve mindig is teljesen irreális volt. Gondolj az ep3-ban arra a jelenetre, amikor Yoda a Kashyyykon van és meetingel a Tanáccsal. Yoda oldalán azt látjuk, hogy a Jedi Tanács tagjai elé vannak vetítve piciben az asztalra. A Tanács oldaláról meg úgy látjuk, hogy Yoda holoalakja a székében ül rendes méretben, és az a holoalak úgy is forgatja a fejét, mintha Yoda ténylegesen ott lenne. Teljes képtelenség, hogy az igazi Yoda úgy beszéljen a tanácshoz, mint a holo-Yoda, hiszen a kettő teljesen más pozícióban és méretben van a Tanács valódi és holografikus változatához képest. És ez csak egy példa, de a mozifilmektől a Rebels-ig és még azon is túl rengeteg olyna példa van, amikor a holografikus figura olyasmit tesz, amit az, akiről elvileg a kivetítés készült, nem tehetne meg. Szóval ne agyalj ezen, vagy képzeld azt, hogy Maul köré ki volt vetítve az egész csarnok, és azért látta meg Ahsokát. Láttunk már hasonlót, például, amikor Anakin és Ahsoka rekonstruálta a Jedi Templomban történt robbantást. Az egész hangárra kivetítették azoknak a perceknek a visszajátszását és olyan aprólékosan, hogy még a szétrepülő roncsokat is elemezni lehetett. Ezután szerintem nem nagy dolog, ha Maul teszem azt maga köré vetített egy gyárat, hogy jobban átlássa a környezetét azoknak, akiket éppen helyre tesz.

Nem lesz. Pontosabban szólva nagyon nagy az esély rá, hogy nem lesz. Előrendelésben jórészt elfogyott nem csak az, amit erre szántak, hanem a boltok készletei is (a készletre szántakat is benyomták az előrendelések teljesítésébe). November 12-én még talán, erőteljesen talán lehet szerencséd, de november 24-én nagyjából isteni csoda lesz, ha találsz egyet egy boltban.

Holnap kap egy apró DLC-t a Star Wars: Squadrons. Vadászgépeink pilótafülkéjét Baby Yoda figurával is feldíszíthetjük eztán. Azért remélem, hogy a gombokat nem fogja nyomkodni.

Ismét késik a Cyberpunk 2077. Az új dátum 2077 2020. december 10.

This is not the way - állhatna ez az epizód elején, ha ma készülne. Anno nem tetszett, hogy ebben az epizódban az epikus, Mandalore meghódításáért küzdő csoport, ami azt vallotta, hogy a régi utat járják, lényegében kegyetlen, némileg agyatlan mészárosokká váltak, akik élvezettel öldökölnek fegyvertelen embereket. Valljuk meg, undorító, amit itt a Death Watch művel. De a Rebels és a The Mandalorian után sokkal befogadhatóbb ez a csótánysereg. Mert mutatja, hogy ezek a mandik nagyon kifordították a vallás tanait, csakhogy igazolják saját gaztetteiket és hataloméhségüket. Valahogy úgy, mint a mi világunk terroristavezérei. Mando szerintem már csak elvből is agyonlőné Pre Vizslát, a Fegyverkovács meg ugyanúgy szájon vágná őket kalapáccsal, mint a rohamosztagosokat. Mégis, az a tény, hogy bemutattak egy ilyen frakciót is, megmutatja, mennyire széttöredezett Satine uralma alatt a mandi nép. Persze valószínűleg régen sem alkottak egészet, de ezen a ponton szerintem ártalmasan széttagolódtak. Satine tagadta a régi utat, a Death Watch kifordította... Úgy tűnik csak a nevarroi törzs maradt hithű. Amúgy apró öröm, hogy a falubeli mészárláson Bo-Katan bár jelen van, nem mutatják, hogy bárkit is megölt volna. Már az kicsit gáz, hogy ő egy ilyen banda tagja (ahogy Sabine anyja is), de nehezebben tudnám később elfogadni őt, ha itt néhány embert szórakozásból felgyújtott volna. De valószínűleg pont azért kerülték ezt el a készítők, mert Filoni már ekkor tudta, merre tart a sztori (nyilván most csak a TCW keretein belülre gondolok).

És előkerült a harmadik áruló is Satine közelében, ráadásul a legnagyobb, Satine kormányának egyik alapköve és Mandalore második embere. A szomorú az, hogy maga Satine biztosította annak lehetőségét, hogy Almec kimutassa korrupt mivoltát, hiszen, ha nem ragaszkodik olyan görcsösen a semlegességhez, akkor Mandalore-t nem vágják el a kereskedelmi utaktól, és akkor a nép nem szorul rá a csempészekre. Nehezebb eladni a csempészárut, ha nincs rá minden sarkon vevő. Persze, Almec a saját zsebét tömködte, de sajnos emellett az is igazság, hogy a szolgálataira már szükség volt, mert nélküle a nép lehet, hogy már Satine-t csócsálná. És itt jön képbe az, hogy ideológiákkal nem lehet jóllakatni egy népet. Satine ezt nem ismerte fel - mondjuk az is igaz, hogyha Almec nem ténykedik, akkor talán a nép dühe ráébresztette volna a hercegnőt arra, hogy valamit rosszul csinál. És a rész végén eljutunk egy újabb szöghöz, ami Satine uralmának koporsójába kerül a Death Watch és a korrupció után: Almec letartóztatása. Ezzel a csempészhálózata valószínűleg összeomlott, aminek eredménye, hogy a nép éhezni fog. Hiszen a kereskedelmi utak továbbra is zárva vannak Mandalore előtt. És talán nem jó ötlet egy harcos népet éheztetni olyan ideológiák miatt, amikkel ők még nem is feltétlenül értenek egyet - bár nyilván nem ismerjük mindenki véleményét, de a tény, hogy a Death Watch hamar erőre kapott, azért beszédes. És azért na, egy évszázadokon, ha nem évezredeken át a harcosok útját járó nép életszemléletét nem lehet néhány évtized alatt radikálisan megváltoztatni. Ahogy az végül is be is bizonyosodott. Viszont sajnos még a fentiekkel együtt sem tetszik ez a rész, a tíz évvel ezelőtt taglaltak miatt. Túl egyszerű a megközelítés, a négy főszereplő gyerek meg rendkívül irritál. Ugyanakkor a háttértartalmat a későbbiek tükrében sokkal jobban értékelem.

Tíz évvel ezelőtt jobban tetszett ez a rész, mint most, de legalább ugyanazon két okból nem tetszett most sem túlságosan. Satine megfenyegeti azt, aki a testével védte őt, aztán meg bizonyítékokat semmisített meg. (WTF?! Anno ezen a ponton vált nekem nagyon unszimpatikussá ez a nő.) A másik meg, hogy a bolygóközi járvány kellős közepén a szakorvosnak nem jut eszébe bevizsgálni az iskolába pont a járvány kitörése előtt behozott import teát. Nem, arra Satine-nak kell felhívnia a figyelmet. Ha a hercegnő nem megy el az iskola menzájára, meghal az összes gyerek a Mandalore-on. Ami viszont tetszik a részben még most is, hogy bemutatja, milyen következményei vannak Satine semleges hozzáállásának. Nagyon szomorú, hogy a Köztársaság már oda jutott, hogyha valaki nem áll be a háborús törekvéseik mögé, akkor azt tönkreteszik, annak ellenére, hogy az ellenséget sem pártolják. Ez lényegében az, ami oly jellemző a Sith-ekre: aki nincs velük, az ellenük van. Persze valószínűleg ehhez az is hozzájárul, hogy Palpatine meg akarja törni Mandalore-t, hogy az később, a Birodalomnak már ne okozzon gondot. El tudom képzelni, hogy teszem azt, ha Lothal dönt a semlegesség mellett, azt a bolygót le sem csokizzák. Illetve kicsit a mandik számára is visszanyalt a fagyi. Még a The Mandalore Plotban említette Satine, hogy anno a bolygó holdján, a Concordián nagy kiterjedésű agglomeráció volt, csak a polgárháborúban bányászüzemeket nyitottak, ami tönkretette a termőföldeket. Ejj... De jól jönne most Mandalore-nak egy komplett mezőgazdasági hold. Akkor talán nem lennének annyira rászorulva azokra a bizonyos kereskedelmi utakra. És mindez jól mutatja, mennyire komplex a bolygó helyzete. Mindezek mellett tetszetős Amidala és Satine párosa, látszik, hogy nagyon egy húron pendülnek. Bár azért jó lenne, ha Satine kicsit több dolgot is elsajátított volna Padmétól, például eltanulhatta volna hogyan lehet egészségesen egyensúlyozni a pacifizmus és a mások szájba vágása között.

@Frenkie erről a minap teljesen megfeledkeztem, de pár hete a Sony bejelentette, hogy a hónap végén teljesen átalakítja a PlayStation Store webes és mobilos felületét. Szerintem ez az oka annak, hogy most nem jön be, és talán a hírlevél is emiatt marad el - mondjuk én tegnap kaptam is egy levelet a Sony-tól, amiben felhívta a figyelmemet az átalakulásra. Erről is jutott eszembe.

A mandalore-i összeesküvést lezáró sztorit azért szeretem nagyon, mert egészen idáig Palpatine vagy csak a kámzsa rejtekében avatkozott bele az eseményekbe, vagy a jóságos kancellár imázsa alá rejtőzve kivonta magát az események alól. Itt viszont tevékenyen manipulál, és olyan leheletfinoman, hogy ihaj. Az egyik kedvenc momentumom az, amikor a sikló "baleset" után Palpatine, Satine és Amedda tanácskozna, és a kancellár épp csak rápillant az alelnökre, aki erre rákezd a "betanult" szövegére. Briliáns. Palpatine ebben a részben az a politikai machinátor, aki bánatosan tesz olyan kiejelentést, ami után a jó szándékú, de ostoba Jar Jar indítványozza a korlátlan jogok kiadását. Mindez pedig első ízben fedi fel azt, hogy Sidiousnak nem csak az a célja ezzel a háborúval, hogy egyre több jogot szerezzen, illetve rombolja a Jedik presztízsét és csökkentse a létszámukat, hanem az is, hogy megtörje és ellenőrzése alá vonjon olyan bolygókat, aminek népe kollektíven fellázadhat a jövendőbeli Birodalom ellen. Mert békés Új Mandalore ide vagy oda, ahogy arra Pre Vizsla és több másik személy is rávilágított, ha a Köztársaság megszállja a bolygót, ez a békés nép fegyvert fog ragadni. És mivel itt kulturális szinten van jelen a harc, a mandaloriak nagyon nagy fenyegetést jelenthettek volna a Birodalomra nézve, amennyiben nem törik meg őket már a klón háborúk alatt. Sidious nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy békén hagyja ezt a népet. Már most, a háború leple alatt el kellett őket intézni, letörni a szarvukat, hogy aztán a Birodalom már kordában tarthassa őket. Szerencsére ezúttal Satine-nak sikerült megakadályozni a tragédiát, de ezzel csak csatát nyert, háborút nem. Viszont tetszetős, hogy itt a Szenátus még nincs annyira Palpatine befolyása alatt, hogy bármit átvihessen. Elég volt csak megvillantani az igazi felvételt, és a szenátorok máris a Sith szándékai ellen szavaztak.

A TCW második mandós része kevesebb többletjelentést kapott, mint elődje, főleg mert ebben a részben elhagytuk Mandalore-t. Az epizód legjobb pillanata a vakhitű pacifista és a béke háborúzó őre közötti, tömény cinizmussal leöntött szócsatája. Mindkettejük szavában ugyanúgy van igazság, ahogy tévedés is. Ugyanakkor a rész azt is finoman előre vetíti, hogy Satine milyen szerencsétlen helyzetben van és lesz is még. Csak gondoljunk bele, az előző részben a Concordia kormányzója, Vizsla árulta el, most meg az egyik szenátora, a kalevalai Tal Merrik. És sajnos később még más áruló is feltűnik Satine közelében. Ez is jelzi azért, hogy az uralkodó a pacifizmusa mellett talán túl naiv is volt, vagy tényleg annyira vakon hitt saját népe minden egyes tagjában, hogy észre sem vette (vagy nem akarta észrevenni?), mennyire rohad a saját birodalma. Mert azért na, ahol egy kormányzó és egy, a bolygóját a Szenátusban képviselő herceg elárulja az uralkodót és terroristákkal dolgozik össze, ott komoly bajok vannak. Összességében úgy érzem, hogy Satine nem volt jó uralkodó és nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Mandalore oda süllyedt, ahová.

Az az elvetemült ötletem támadt, hogy a The Mandalorian 2. évada előtt bedarálom az összes releváns TCW-s és rebelses epizódot, na meg persze végszóként a Mandi első évadát. Tegnap este neki is álltam, és nyilván ezzel kezdtem. Meg kell hagyni, jó rég láttam, jó sok évvel ezelőtt. És nagyon érdekes élmény volt újranézni az azóta megismert dolgok tudatában. Attól most eltekintek, hogy még az animáció és a dizájnok itt kicsit "fapadosak", mármint a későbbi TCW epizódokhoz képest. Ugyanakkor már itt vannak érdekes dolgok. Az első és legfontosabb, hogy mennyire szomorú látni a békés Mandalore-t. A későbbiek tükrében mintha ez egy teljesen más bolygó lenne egy teljesen más néppel. Talán igaz is, hiszen ez itt a végtelenül pacifista Satine Kryze népe. Egy olyan világ, ami egy békés, virágzó Köztársaságban talán sokra vihette volna. A klón háborúk idején viszont szinte életképtelen mindaz, amit Satine képvisel és próbál megvalósítani, s ennek első jele a Death Watch illetve Pre Vizsla, aki Darth Tyranusszal szövetkezve próbálja letaszítani a trónról Satine-t. És hát tudjuk, hogy mi lesz ebből a most még csak lokálisnak tűnő konfliktusból. Érdekesség még, hogy már itt említenek mandalore-i kommandósokat és azt, hogy a harcosokat száműzték a Mandalore-ról a holdra, azaz a Concoridára, ráadásul már kihaltnak vélik őket. Persze tudjuk, hogy ez az állítás téves, hiszen a Death Watch nem csak huligánok bandája, hanem mandaloriai harcosok csoportja, de talán más törzsek is létrejöttek, amik elhagyták a Concoridára, és más világokra mentek. Szintén jófajta, hogy már itt megismerhetjük a Protectorokat, akiknek vezetőjére ugye tizenegynéhány évvel később szintén nagyobb szerep hárul.

Nem, Booker benamite-ot említett.

Nem a transwarp meghajtást használják, hanem a quantum slipstream hajtóművet. Az is a Voyagerben volt, Arturis adta át a USS Voyager legénységének a technológiát azzal, hogy odavitte nekik a USS Dauntless-t (bár, mint kiderült, ez az egész Arturis csapdája volt, a Voyager legénységét a borg kezére akarta adni bosszúból). Egy évvel később Janeway-ék megépítették a saját quantum slipstream hajtóművüket, de az végzetesnek bizonyult a USS Voyager számára - ezt a fatális hibát aztán a két túlélő, Kim és Chakotay egy kis időutazással korrigálták, és a Voyager elvesztette a slipstream meghajtást, de még így is lefaragtak tíz évet a hazaútból. A quantum slipstream amúgy hasonlít a transwarp meghajtásra, de végső soron ez is "csak" egy warp hajtómű.

Szerintem a válasz a spórahajtóműben keresendő. Ahhoz nem kell dilítium és elég gyorsan lehet vele közlekedni. Az Insurrectionben már jelentkezett problémák és a PIC-ben látott komoly gondok után a Föderáció még több mint 800 évig megvolt. Ennyi ideig nem maradt volna fenn, ha időközben nem újul meg. Szerintem, ha nem tört ki több komolyabb háború, a béke ideje alatt minden visszaállt a maga kerékvágásába. Talán még Picard admirális is hozzájárul majd ehhez. Azért a Föderációnak most megvan bőséggel az oka a bezárkózásra, az önvédelemre és némi paranoiára. 2366-tól kezdve egészen 2375-ig, a domínium elleni háború lezártáig komoly veszteségeik voltak, ráadásul a xindi támadás óta először, vagyis több mint 200 év után alig tíz év alatt három támadás is érte a Földet. Kétszer a borg jelent meg a küszöbön, egyszer pedig a Breen Konföderáció csapott le rá. Több száz hajót és több százezer életet vesztettek el. Kolóniák vesztek oda, a klingonokkal is összerúgták ideiglenesen a port, ráadásul átformálódóban van a Cardassiai Unió, a Romulan Csillagbirodalom megszűnt létezni - ezeknek is komoly politikai és gazdasági hozadékai lehetnek, hiszen nincs már romulan semleges zóna, illetve azok a kolóniák is új helyzetbe kerülhetnek, amik miatt anno kitört a maqueis lázadás. A TNG éra azért olyan békés és prosperáló, mert a Föderációnak a klingonok ellen vívott háború 2257-es lezárásától kezdve semmi komolyabb fenyegetéssel nem kellett szembenéznie. Lokális vagy elszigetelt események fenyegették, ezek is többnyire nagyon messze estek a Földtől, vagy ha mégis odáig vezettek, ott is el tudták szigetelni. Több mint 100 évig tartós béke honolt, így könnyű a felfedezésre, a diplomáciára és a többi ilyen, békés dologra összpontosítani. Csak aztán jött az a 9 éves periódus, ami emberéletek százezreinek életét követelte, és addig nagyszerűnek tartott flottahajók pusztultak el, stb. Ez komoly félelmet okozhatott, sok dolgot újra kellhetett gondolni. Ennek hozadéka lehet az is, hogy az Inquiry-osztályból egy egész támadóflottát hoztak létre (lásd: PIC vége). Ahelyett, hogy a Föderáció számtalan különböző típusú kutatóhajóból állítana össze haderőt, a domínium háború és a borg támadások egyik konklúziójaként létrehozott egy osztályt, amiből komplett, gyors reagálású haderőt állított fel. Engem most a 2390-es évek helyzete a klingonok elleni hidegháború utolsó időszakára, a 2290-es évekre emlékeztet. Amikor a Csillagflotta tisztjei képesek voltak szövetkezni klingon vezetőkkel, hogy meggyilkolják a Birodalom kancellárját és a Föderáció elnökét. Amikor a Csillagflotta főparancsnokságának tisztjei mondják azt, hogy hagyják veszni a Kronoszt (hasonlóan hagyták veszni a Romulust). Szóval a khitomeri konferencia megkezdése előtt is eléggé érdekes volt a Csillagflotta álláspontja. Clancy flottaadmirális lehet, hogy szabadszájú, arrogáns és egy tetű, de emlékezzünk csak Cartwright flottaadmirálisra, a Föderáció elnökére rálövő West ezredesre vagy Valeris hadnagyra. Mégis, abból a krízisből is felépült végül a Föderáció.