Dzséjt

De előtte van egy meeting Ash-sel, ahol Shep felhatalmazza, hogy lépjen közbe, ha úgy érzi, Wrex nem hallgat a szóra. Márpedig nem hallgatott, hiszen mondja, hogy elég a beszédből, ezt a maga módján intézi el. És jól tudja mindenki, hogy mi Wrex saját módszere.

Azt nem tudom, mennyire volt ez kánon, de valahol, valamikor, valamelyik enciklopédiában volt arról szó, hogy Shmi már Gardulla rabszolgája volt, amikor megszülte Anakint. Gardulla pedig szintén a Tatooine-on ténykedett. De lehet, hogy ez régi anyag. Minden esetre azért jó, hogy ezt így kimondták, így már Shmi összes leszármazottjáról, Anakintól Benig tudjuk, hol született.

Azt hiszem, itt lenne az ideje bepótolni a lemaradásom a sorozattal. Meg úgy alapvetően a könyvekkel is.

Azért az nagy pech, ha valakit már az űrben is képesek elütni.

Legalább megerősítést nyert, amit a filmekből amúgy is feltételezni lehetett: Snoke önálló személyiséggel bírt. A többit meg már valóban tudtuk. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a mintaegyednek, ami úgy nézett ki, mint Snoke, csak talán jobb állapotban volt.

Nem feltétlen, mert Ezra egy olyan karakter, akit a nézők egy része ugyanúgy nem ismer, mint a film főszereplői. Tehát valakinek el kellett volna magyaráznia Rey-nek, Finn-nek és Poe-nak is azt, hogy ki az az Ezra Bridger (Leia és Lando is alkalmas lett volna rá, hiszen mindketten személyesen ismerték), így a néző is megkapta volna a fontos infókat. Persze ettől még sületlenség lett volna, de nem kivitelezhetetlen. Legalábbis nem pusztán amiatt, mert a nézők egy része nem ismeri.

Azt már azt sem értette volna, aki történetesen képben van a TCW-vel, mivel abban nagyon úgy tűnt, hogy a Mortis megsemmisült.

Nekem azért nem tetszett volna, mert Snoke egyértelműen nem ember, ezzel szemben Ezra az. Szóval a fajváltás ritka nagy baromság lett volna. Az, hogy mennyire nézettek az animációs sorozatok, meg nem igazán érdekli az alkotókat. Ez egyértelműen kiderült, amikor Maul megjelent a Solóban. Azt sem értette senki, aki nem látta a megfelelő TCW epizódokat.

Ezek szerint nekem baromi szerencsém volt, mert bár én is tapasztaltam bőséggel bugokat (a Fleet Battles Tutorialt máig nem tudtam egy hiba miatt teljesíteni), de ilyen drasztikusokat nem. Nem volt crash és az EA szervereihez is mindig tudtam kapcsolódni. Hála a jó égnek!

Mondjuk ezt simán meg lehetett volna előzni. De ne Ash-t okold, mivel ez Shepard sara, az ő engedélyével nyírta ki Wrexet. Amúgy Wrex halálával szerintem brutális érvágást hajtottál végre az ME2-3-on. Főleg az ME3-on.

Akárcsak a Mafiához, ehhez is készült videoteszt. A narrátor és a vágó továbbra sem én vagyok, de minden más az én művem.

A Mako érdekes fizikája az, ami sokaknak, így nekem is rettenetesen betett. Én a mai napig viszolygok, ha a makózásra kerül a sor. Amúgy az ME1-ben szerintem is elég lenen annyi, hogy a harcrendszert lecseréljék az ME2-3-ra (ha már egységesíteni akarnak, akkor lényegében mindkét korai rész megkaphatná az ME3 harcrendszerét), a Mako fizikáját helyretehetnék (tessék szépen példát venni a Nomad irányításáról), illetve egy komolyabb grafikai tuning sem árt. A Normandy szerintem nem lesz élettel telibb, mert ahhoz már hozzá kéne tenni a programhoz, azt meg remasternél nem szoktak. Meg azért na, a Normandy SR1-en nincs is sok hely, ahová elmehetnének a karakterek. Ash-t szerintem is elcseszték a végére. Egy tökös, a parancsnoknak is a véleményét megmondó, a testvéreiért a pokolba is alászálló katonacsajból egy vinnyogó, szilikonozott p*csát csináltak. Az ME2-ben meg még hülye is. Amúgy az is beszédes, hogy Mirandának mennyivel jobb romantikázós részt írtak. Vele tényleg fel lehet építeni egy párkapcsolatot (ha megvan a Citadel DLC), míg Ash-sel... Nos, őt meg lehet dugni. Szerintem Ash-nél már csak Kaidannal bántak el jobban. A szürke kisegér még szürkébb lett az ME3-ra, az ME2-ben meg Ash szövegét kellett felmondania. Apropó, Kaidan és Ash - ez az, amit a mai napig utálok az ME1-ben. A választás kettejük között. Egy iszonyú erőltetett, a fejlesztők által ügyetlenül kikényszerített választás. Mert nem csak idő volt ott bőven megmenteni mindkettőt, de forrás is volt rá elég. Az ME-ben amúgy is kicsit gáz, hogy az írók folyton megfeledkeznek, hogy a Normandy-n egy komplett katonai alakulat van. Az ME2-ben ez elment, ott lényegében civil hajó volt (vagyis hát paramilitáris jármű), de az ME1-ben és az ME3-ban tengerészgyalogosokkal van tele. Sőt az ME3-ban már két FANTOM is utazik a fedélzetén. De nem, az ME1-ben arra alapozva nem lehet megmenteni mindkét karaktert, mert nincs rá idő. Míg Shepard Sarennel szórakozik, addig a Normandy legénysége, rajta a csapatunk többi tagjával simán kimenthette volna a másik csapattagot, és még ideje is lett volna visszatérni, mert a két emberke között a távolság durván 100 méter volt. Az ME2 végében és az ME3 Citadelben pont az tetszett, hogy ott azt az érzetet keltették, hogy a buliban mindenki benne van. Ez mondjuk nekem is hiányzott az ME3 végéről. A mellékküldetések viszont nem. Igazából sztori szempontjából jobb, ha fókuszált a játék. Talán pont ezért is tetszik az ME3 jobban. Nem sikkad el a sztori a mellékküldetések között, ráadásul szerintem hitelesebb is, hogy a Kaszás invázió kellős közepén, hogy Shepard nem jár el hajóroncsokat felkutatni, meg csempészeket cseszegetni, meg ilyenek. A minijátékok kicsit nekem is hiányoztak. A Makónál tényleg szutyokabb a Hammerhead, az az ugráló hímestojás. A bolygószkennelés megalkotójának meg azt kívánom, hogy egy éven át semmilyen más szórakozási formát ne találjon, mint az ME2 bolygószkennelése. A menekülős cucc viszont nekem bejött, jobban, mint a felfedezősdi. A felfedezés szerintem egyedül az MEA-ban működött jól, de ott nagyon. Lényegében az vitte a hátán a játékot. A Nomadot élvezet volt vezetni, a bolygók pedig érdekesek és változatosak voltak.

Van némi ráhatása, bár azt őszintén szólva nem tudom, hogy mennyiben. Néhány mellékküldetésben megjelenik olyan karakter, aki aztán a fináléban csatlakozhat Aloy-hoz a végső csatában. A jelenlétük talán könnyebbé teszi a végső összecsapást, de ezt tényleg nem tudom, mert eddig mindkét végigjátszásnál ott volt mellettem majdnem mindenki (a Frozen Wilds-ban van egy fószer, akit eleddig nem sikerült befűznöm). Ezt jól tudod, van ilyen. De ezek szerint Ash-sel már azelőtt összerúgtad a port, hogy ez bekövetkezett volna. Ezt nagyon jól csinálták. A világépítésben engem egyedül az zavar, hogy az ME1-ben még arról beszélnek, hogy a Fellegvárban több ezer különböző faj él, de az egész trilógiában még akkor is jó, ha egy tucatot látunk, ha a másik galaxisban játszódó Andromedát is belevesszük. Azért szerintem a készítők ezt a nagyotmondást simán kihagyhatták volna, hiszen józan paraszti ésszel fel lehet mérni, hogy nincs olyan kiadói és fejlesztő kapacitás a világon, ami több ezer fajt tud felvonultatni. Még szerintem a Star Warsban sincs több ezer faj, pedig annál gazdagabb franchise-t aligha találunk széles-e világon. Én csak azt nem értem, hogy miért nem jutott soha eszébe senkinek felvenni ezeket az eseményeket? Már manapság is hordanak videokamerát a katonák, hogy az akció rögzítve legyen későbbi kielemzésre. Az omnitoolokkal is lehet hangot rögzíteni, ezt az ME1-ben Tali remekül prezentálta. Sőt talán még videofelvétel készítését is láthattuk. A Normandy-n is vannak kamerák. Amikor Sovereign-gel, Sarennel vagy Vigillel beszélgetnek, miért nem jut senkinek eszébe legalább az omnitool hangrögzítőjét bekapcsolni? A 22. században híján vannak a 21. század technológiájának, hogy csak egy (amúgy példál előmenetelű, többszörösen kitűntetett) katonatiszt szavára kell hagyatkozniuk? Ráadásul oké, a Tanács nem hisz Shepardnak elsőre, másodikra, sokadjára, mert nincs bizonyítéka (otthon hagyta szegény a kameráját), de, miután Sovereign szétcseszte a Fellegvárat, és az ME1 végén már mindhárom zsebmatyi, Udinával az élen arról pofázik, hogy "jujj, most már hiszünk a közeledő kaszásokban, harcra fel", akkor hogyan sikerült az ME2-re totális tagadásba süllyedniük? Innentől kezdve ezek kretének. De, azért az ME3-ban szépítenek, már, ha túlélték az ME1-et. Nekem amúgy az ME3 a kedvencem, szerintem ott jól sikerült összehozni az ME1 és ME2 erősségeit. Az ME1 nekem is csak a világa miatt tetszett, mert szerintem a sztorija nem valami nagy szám, ráadásul több karakter is még irritál (élen Liarával). A felfedezés öröme meg nálam a felfedezés rettentő unalma az egyenkolóniákkal, a sehová sem vezető, semmit sem érő gyűjtögethető sz*rokkal és a Makóval, ami ma már a rossz autóvezetés programozásának a szinonimája, és az MEA idején külön marketingvonal volt annak bizonygatása, hogy a Nomadot nem lesz olyan rémálom vezetni, mint a Makót. Emellett sajnos a harcrendszer is eléggé elavult mára. Kíváncsi is vagyok, hogyan fogják felturbózni a játékot, mert a pletykák szerint alaposan átalakítják azért, hogy jobban passzoljon az ME2-3-hoz. Az ME2-t én is sokkal jobban szeretem, de főleg azért, mert remekül kibontotta a világot (végre nem az elit, hanem a kisemberek szemszögéből nézhetjük meg a világot), élettel telibbé vált. A karaktereket is sokkal jobban szeretem, erre a részre Liarát is egész megkedveltem, Garrus is itt kezdte kiforrni magát, és még Wrex is túljutott a "bazi nagy, vicces beszólásokkal operáló gyík" mivoltán annak ellenére, amilyen szerepe van a játékban. Ami viszont nálam rontja az összképet, hogy lényegében az egész játék egy bazi nagy mellékküldetés, magával a kaszásokkal effektíve nem foglalkoznak. Az Arrival DLC, ami valamit hozzátesz a fősztorihoz. Az ME2-t akár olyan spin-offként is kezelhetnénk, mint a Rogue One-t. Kapcsolódik a fő sztorihoz, de a kihagyásával is minden érthető benne. Az ME3 számomra viszont nagyon nagy élmény volt. Eleve van egy háborús/világvége hangulata, de olyan nagyszerű karaktermomentumok vannak benne, hogy ihaj. És a végét is sikerült gatyába rázni, ami nekem elsőre nem tetszett, de a Director's Cut DLC-vel, na meg a Leviathannal remekül kikupálták. Az Andromeda meg szerintem bár technikai oldalról rémes, de amúgy egy kellemes mellékága ennek az egésznek. Ráadásul remekül megidézi az ME1 felfedezős vonalát, annak idegesítő attitűdje nélkül. Én csíptem a karaktereket is, és szerintem túlságosan mostohán bántak azzal a játékkal. Bár én reménykedem, hogy lesz folytatása, de egyben tartok attól, hogy már nem kap esélyt a kiteljesedésre.

Mustafar, a Tatooine mellett a másik igen fontos világ a Skywalker Sagaban. Darth Vader végzete Darth Vader otthona Darth Vader hagyatéka Amúgy érdekes, hogy a Sith-ek (majdnem teljes) pusztulásával még ez a pokoli világ is elkezdett élhetőbbé válni. És az se semmi, hogy a készítők még Mustafarnál is alkottak pokolibb helyet az Exegol képében. Amúgy remek kép, hogy mind a két bolygó remekül tükrözi a rajta lakó Sith lelkét. A Mustafar az ep3-ban kaotikus, izzó, robbanékony, mint Vader akkori lelkiállapota. A Rogue One-ban nyugodt, de kietlen és a legjellegzetesebb pont egy techno-kastély. Egy természetesnek vehető építmény gépszerű, torz másolata. Mint maga Vader akkor. Az ep9-ben pedig, amikor már eggyé vált az Erővel, Mustafaron megjelent az élet, még ha kicsit faramuci formában is. Az ep9-ben pedig Exegol olyan, mint Sidious. Sötét, energiáktól telt, nyomasztó, hátborzongató, alattomosan veszélyes. És az életnek pontosan annyi nyoma van rajta, mint amennyi jóság lapul Sidiousban. A Mustafaron láthattunk helyieket, még állatokat is. Az Exegolon a Sith-en kívül nincs élet.

Ha jól emlékszem a TCW extráira, ezt a bohóckodós Jar Jart főleg Lucas erőltette bele a szériába. Aztán, ahogy egyre kevesebbet szólt bele, úgy engedték el a készítők, az 5. évadban Jar Jar nem is kapott nagyobb szerepet, a hatodik évadban meg szignifikánsabban komolyabb volt, mint a Bombad Jediban vagy a The Gangan Generalban. Amúgy szerintem Jar Jar legjobb epizódjai a TCW-ben a Supply Lines és a The Disappeared Part I-II.

Én sem örülnék neki, mert eleve nem díjazom az ilyen komolytalanabb alkotásokat - nem azért, mert nem férnek el, csak nem tetszik, hogy sokszor ezeket is kánonnak veszik. Azt pedig, amit a TCW-ben műveltek Jar Jarral, utálom, mert, hogy írtad, az ep2-ben teljesen normálisan viselkedett, mutatott az ep1 után egy fejlődési irányt, erre a TCW-ben 180 fokos fordulatot vettek és még kreténebbé tették, mint amilyen az ep1-ben volt. Egyedül a hatodik évados szereplésénél érzem azt, hogy próbáltak visszatérni az ep2 által kijelölt útra, ott nem akkora idióta, mint a korábbi TCW epizódoknál. De amilyen szériák manapság készülnek egy franchise-ban, ebben is, nem lepődnék már meg egy bohóckodós Jar Jar animációs szérián. Lehet, hogy az időseket emlékeztetné, miért utálják, de szerintem ez lényegtelen (és a TCW-nél sem foglalkoztak vele, még túl is tolták). Aki eddig utálta, az egy komolyabb szériában sem kedvelné meg, és ezzel sem utálnák jobban (lehet rá sem néznének). Ellenben a gyerekek imádják Jar Jart, és úgy veszem észre, hogy azoknak a mára felnőtt rajongóknak sincs különösebb baja vele, akik gyerekként látták az ep1-et. Lehet, hogy nem a kedvencük, de nem fújnak rá annyira, mint azok, akik az OT-t várták vissza a PT-től. Ennek a közönségnek el lehetne adni, de nyilván főleg a gyerekeknek.

Szerintem jól is állt volna nekem a szerep: Palpatine-nál legalább jobb képűbb vagyok. Azért az nem semmi, hogy Palpatine szerepe az új trilógiában mennyire hasonlít az előzményfilmekben betöltött szerepére. Persze annyi különbséggel, hogy A) itt Palpatine-ként nem vesz részt nyíltan a machinációban és B) csak az utolsó filmben tűnik fel. De mint Sith, nagyon hasonló. Az árnyékban, csak kevesek beavatásával manipulálja az eseményeket, és kreál egy galaktikus konfliktust, amit kihasználva szeretné átvenni az uralmat (újra). És ezúttal is, miközben az utolsó részben (ep3 és 9) minden jófiú őt kajtatja, végül felfedi magát. Csak az ep3-ban nem sült el rosszúl az arcvillámozás. A másik, Sidious dolgozott azon, hogy lecserélje a klón testét egy strapabíróbba. Rey apjáról pedig tudjuk, hogy strand-castként nem egy az egyes klón, vagyis Palpatine nem úgy nézett ki fiatalon, mint a gyereke. Na most, képzeljük el, mi lett volna, ha Palpatine bele tudott volna költözni Rey apjának testébe. Egy teljesen új, fiatal test, ami nem úgy néz ki, mint ahogy ő nézett ki anno. Simán visszatérhetett volna új személyazonosságával a politika nagy színpadára, és senki sem tudta volna, hogy a Szenátusban újra ott csücsül Darth Sidious.

Igazából ezt egy egész sorozatra is ki lehetne teljesíteni. Na nem egy Mando-szerű élőszereplősre, de animációs, viccesebb hangvételű szériára vígan, mint amilyen most a "konkurenciánál" (Star Trek) a Lower Decks. Az is egy fapados stílusú animációs széria, amiben a humor áll a középpontban. Ilyen jellegű sorozatban egy Jar Jar néhány másik, humorosabb karakterrel simán lehetne főszereplő. Nyilván nem ez lenne a Star Wars alfája és omegája, de, ha tényleg Lower Decks szerűen csinálnák meg, simán elférne olyan "opuszok" mellett, mint a Forces of Destiny. És egy ilyen szériának még jobban is illene a dolog, mint a Resistance-nak, amit teljesen elbohóckodtak ahelyett, hogy azzal foglalkoztak volna, amivel kellett.

Hát akkor idén már nem megyek moziba.

Hát igen, így jár az, aki az egész produktum értékelése helyett csak kontextusból kiragadott elemeket nézeget.

Ezen nem fogok vitázni, mert alapvetően már nagyon kevésre emlékszem. Egyszerre láttam a két részt itthon, és azt tudom, hogy az első résztől nagyjából agyf*szt kaptam, annyira irritált és annyira untam, míg a második részben ezután nagyon kellemesen csalódtam és remekül szórakoztam. Persze nem egy klasszis film, de szerintem van olyan jó, mint a Far from Home. De, mint írtam, ezt már inkább csak képekre és érzésekre alapozom, mert alsó hangon is 16 éve láttam utoljára, és bár az első részhez képest mélyebb benyomást tett rám, annyira azért nem mélyet, hogy ennyi időn át megőrizzem emlékét. Lehet, ha ma nézném meg, ettől is már agyf*szt kapnék.

Hehe, nekem meg abból a hármasból egyedül az tetszik.

De, indokolta az írói koncepció. Ne vegyük már félvállról ezt. Az egyik legfontosabb eleme a történetírásnak. Lehet, hogy téged ez nem érdekel, de ez a kiindulópontja. És ez a koncepció jóóóóóóóóóóóval túlmutat a színészen, mert az esetek legnagyobb hányadában a karakterhez választanak színészt, és nem a színészre írják a sztorit (ilyen is van, de nem sűrűn). És a koncepcióban itt az is benne van, hogy Tony Peter mentorává, apafigurájává válik, Peter pedig Tony örököséve, afféle "gyermeke" lesz. Egy húszas-harmincas éveiben járó felnőttel ezt már nem lehet eljátszani hitelesen (Lucas anno ezért döntött úgy, hogy nem 14, hanem 9 éves lesz Anakin, mivel egy 14 évesnek már nem olyan nagy dolog hátrahagyni az anyját és új helyre költözni - sőt, anno Luke is idősebbnek lett megírva). Sok, nagyon sok dolog van a Spider-Man: Homecomingban és a Far from Home-ban, amit egy húszas, harmincas éveiben járó Pókemberrel képtelenség megcsinálni. Az első randi terhe, a felelősség terhe ilyen fiatalon, a célkeresés az életben stb. Teljesen más lett volna a karakterdinamika, a sztori. Egy teljesen más sztori lett volna, és őszintén szólva, jellegtelen sztori, mert a két Spider-Manben pont azok a jó elemek, ami Tony és Parker valamint Parker és Keselyű köré épül. Ráadásul ezek egyikével sem foglalkozott ilyen módon az előző öt film, amiből őszintén szólva négy alaul múlja a nem túl erős MCU Pók-filmeket is. Az SP3 és az Amazing 2 lényegében az MCU leggyengébb műveit is alulmúlja. Na ez meg a másik. Peter a képregényekben is 15 évesen lett Pókember, gimnazistaként.

Helyzetjelentés: jelenleg 22 szavazatnál állunk. Ha még nyolcan leadják a voksukat, akkor beérjük a Rebels 4. évadát. Hajár!

Amiért Tony Stark meg nem lehetett gyerek, vagy Thor egy vénember. Volt egy vagy több író, aki így akarta megírni. Mert érdekesebbnek találta ezt, hogy Peter jóval fiatalabb, mint korábban, és nem mesélik el ugyanazt harmadszor is (ezt például a Superman alkotói is megfogadhatnák már). Ennyi erővel akkor amúgy azt sem érted, hogy Luke Skywalker miért fiatal felnőtt, és Anakin miért gyerek? Hiszen simán lehetnének idősebbek is. Vagy Frodo miért hobbit, Harry meg miért nem lehetett felnőtt varázsló? Ez egy nonszensz kérdéskör. Így írták meg, azért ilyen. Ezt a koncepciót akarták követni az új Spider-Manek történetében. Alkotói döntés volt (alkotói szabadság, ugye, amit oly szerfelett védelmeznek a népek, amikor nem rajongásuk tárgyáról van szó), nem a rajongók kielégítésére mentek rá. És szerintem nagyon jó döntés volt, mert Tom Holland messze a legjobb Peter Parker eddig, még úgy is, hogy a saját filmjei elég gyengék - de sidekick-nek remek. Tobey Maguire a SP3-ban pocsék volt, mint minden abban a foshalomban. Nem a legjobb példa.