Dzséjt

Mae-t nagyon is érdekelte az akolitus pozíció, csak Osha megjelenésével döntött úgy, hogy van számára más út is. De, ha Osha nem került volna elő, akkor akolitus lett volna, mivel más út nem volt számára. De, van ilyen, rengeteg film szól arról, hogy a hatóságok nem tudnak mit kezdeni egy bűnözővel, ezért a főhős a saját kezébe veszi az ügyet és maga végez az ellene vétkezőkkel. Még a Star Wars-ban is láttuk erre pár példát. Azt nem is vitattam, hogy nem dolgozott benne a Sötét Oldal, hisz én is példáztam a kyber kivéreztetésével. De attól az még nem tesz egyből Sith-é. Valószínűleg Anakin is simán kivéreztette volna a kyberét, ha a tusken mészárlás során közvetlen megérinti (Osha sem véreztette volna ki, ha akkor nem érintkezik közvetlen a keze a kristállyal a sérült kard miatt). Ennek ellenére akkor is még három éven át Jedi lovag maradt volna, legfeljebb ki kellett volna cserélnie a kristályt). Az eddigiek alapján ahhoz, hogy valaki igazán Sith-té váljon, nagyon mély elköteleződés és több évnyi aknamunka kell. Anakint 13 éven át mérgezte Palpatine, Dookut is több mint tíz éven át - és utóbbi még ezzel együtt sem lett mélyen elköteleződött, hiszen a szeme csak egyetlen egyszer sárgult be egyetlen pillanatra. Mindenki más nem került túl mélyre. Ventress, Quinlan Vos, Barriss ugyan próbálták magukévá tenni a Sötét Oldalt, de nem jutottak mélyre, és nagyon könnyen visszafordultak. Még Ventress is, pedig ő évekig volt egy Sith akolitusa. Osha hozzájuk képest még kezdőnek sem mondhatom. Nem vezetett hadjáratokat a Köztársaság ellen, nem hajtott végre robbantásos merényletet, ami ártatlanok életét követlete. Megölt egy embert, ráadásul még csak nem is egy jó embert. Szerintem ez abból fakad, hogy önző mód első sorban magára gondolt. Addig nem akarta felvenni a kapcsolatot a Jedikkel, amíg nem tudja magát megvédeni a 16 évvel korábbi eseményekkel szemben, és akkor már előállhat a Sith-tel is. Nem akarta elhallgatni, de azt igen, hogy miközben ezt elmeséli, ne vonják felelősségre a másik ügyért. Viszont a Jedi Tanácsnak itt nincs szemszöge, mert nem voltak ott. Az ő véleményüket ezzel az üggyel kapcsolatban csak Sol és Mae formálhatja (még Osha sem, mert ő sem volt szemtanúja az eseményeknek). Mae ekkor egy körözött Jedi gyilkos és potenciális Sith akolitus, Sol pediig egy elismert Jedi mester. Nyilván inkább az utóbbinak adnak hitelt, pláne, ha a szavait alá tudja támasztani (ezért kellett Brendokra menni, és lehetőség szerint megtalálni Oshát is Mae mellé - utóbbit nem tudom, hogyan akarta abszolválni Sol, de végül nem is volt rá szükség, Verosha házhoz ment). S bár valóban, más szelek fújtak, ez nehezíti a megítélést, ugyanakkor ez a sorozat arról szól, hogyan lép rá arra az útra a Jedi Rend, amely elvezet minket a PT-ben látottakhoz. És hát Vernestra rákente a halott, így már védekezni sem képes Solra az egész cirkuszt, pusztán politikai okokból, ami nem jó előjel. Ezután szerintem már csak azért is Solnak adtak volna hitelt, mert politikai szempontból jobb lett volna, ha egy, a Jedi renden kívüli személyt vádolnak, mint egy elismert Jedi mestert. Megjegyzem, én még azt sem hiszem, hogy ha Sol vallomást tudott volna tenni a Jediknek, az ügy eljut a Jedi Nagytanácsig. Szerintem Vernestra (aki ugye Sol barátja) intézte volna azt is. Igen, ez az alapvető különbség. Mondjuk hidegvérűnek nem gondolom, csak szimplán olyan embernek, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, ha a saját céljai eléréséről van szó. Attól, hogy tisztelet övezi, számomra még nem lesz jó ember, mert ez csak annyit jelent, hogy senki sem ismerte valójában. A tiszteletre méltó Jedi mester valójában csak a felszín volt, a látszat, aminek kiadta magát. És amúgy én ezt is a probléma forrásának látom, mert úgy érzem, ő élvezte ezt a státuszt. Ezt akarta megőrizni, ez hajtotta, ehhez ragaszkodott. Ezért maradt ő a coruscanti Jedi Templomban, míg Indara, Torbin és Kelnacca fejletlenebb, határvidéki bolygókon "senyvedtek". Én sem varrom az egész Sith felemelkedést csak az ő nyakába, azért ennyire ne forgassuk ki a szavaimat. De hozzájárult vaskosan ő is. Ahogy Padmé, Anakin, Yoda, Windu, Obi-Wan, és több ezer más lény is ezer év alatt. Sol már azzal masszívan segítette őket, hogy végül nem tájékoztatta a Jedi rendet, hogy egy élő Sith-be futott. Ez máris 100 évet adott a Sith-nek. És igen, szerintem az, hogy egy ilyen alja ember 16 éven át taníthatott, sajnos valamennyire hozzájárult a Rend kollektív degradációjához. A rossz tanárok rossz útra viszik a rájuk bízott nemzedéket. Hát nem tudom, szerintem, egy jó ember, és pláne egy jó Jedi azonnal vállalja a teljes felelősséget azért, amit a Brendokon műveltek, függeltenül a következményektől, és nem hallgatják el, pláne nem hazudnak róla 16 éven át. Az én értékítéletemben nem ez a jó emberek és a jó embereknél is magasabb erkölcsi szintet megtestesítő Jedik jellemzője. Sőt egy jó Jedi esetében eleve nem történik meg a brendoki mészárlás.

Hát lehet, hogy ő Snoke szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Xionója.

Hát én remélem, hogy a főmajom visszatér. Kíváncsi vagyok, meddig képes tagadni Thrawn visszatérését. Szerintem ugyanazt a bátor kiállást folytatta, ami már a polgárháborún is átsegítette. Emlékezzünk, amikor a ghormani mészárlás után a Szenátusban... Ja nem, az Mon Mothma volt. Vagy amikor a scarifi csatában... Várjunk, nem, az Raddus. De a hothi bázis védelme során... Vagy az Rieekan tábronok volt? Na jó, de az endori csata során ott volt az eligazítás... Hupsz, nem, az meg Madine tábornok volt. Na mindegy, Xiono is ott volt valahol a Galaxisban, és bátran kritizálta a Birodalmat suttogva a tükör előtt a magára zárt fürdőszobában. Ez a lényeg! És mint a Hosnian Prime szenátora, a Hosnian-kataklizmával is bátran szembenézett... Egy másik bolygón.

Jó, az mindegy, milyen flancos jelzőt aggatnak magukra. Jedi, hamis Jedi, bokken Jedi, csillagtérképek, csillagbálnák, távoli galaxisok. Mintha csak valami gyermekmesét néznénk.

Valaki vezette a Ghostot az exegoli csatában, és mivel az egy családi tulajdonban lévő hajó, így eléggé leszűkíthető a kör azzal kapcsolatban, vajon ki vezette. Bár valamiért mindenki ágál ez ellen, de számomra az a tény, hogy az Erő honából szólt Rey-hez, ezt a kérdés már megválaszolta: Ahsoka halott. Az egyetlen, amit el kell mesélni, hogy hogyan halt meg az ep9 előtt. Nincs összefüggés itt. Jacen simán vezetheti Jediként a Ghostot anélkül, hogy bármikor is találkozott volna Luke Skywalkerrel vagy járt vona az Ossuson. Ha valamit félreéthetetlenül tisztázott a mandoverzum, hogy simán akciózhatnak Jedik anélkül, hogy Luke bandájába beálltak volna.

Lehet, de még sajnos a Kinberg-trilógiára is áll a kérdés: mikor fogjuk azt látni?

Egyrészt, Osha még nem állt be Sith-nek. Nem Sith tanítvány lett, csak a Sith tanítvány akolitusa. Amíg Qimir nem kezdi el Sith-nek nevelni azzal a céllal, hogy kinyírják Darth Plagueist, és így Qimir legyen a Sith mester és Osha a Sith tanítvány, addig Osha semmivel sincs mélyebben a Sötét Oldalon, mint Ventress volt. Márpedig onnan elég könnyű visszajönni, ahogy azt láthattuk. Emellett Osha nem azért csatlakozott a Sith-ek teamjéhez, mert megölte Solt, és ezzel elnyelte a Sötét Oldal. Ebben a sztoriban Sol nem olyan, mint Mace Windu Anakin számára, vagy Yaddle Dooku számára. Nem a végső lépés, ami után nincs visszaút. A nő azért csatlakozott Qimirhez, mert csak így menthette meg a testvére és a saját életét. Verosha eredendően fel akarta adni magát a Jediknek Sol megölése után. Csak hát nem bízott a Jedikben már eléggé, ami valjuk be, nem meglepő azután, hogy mit tudott meg róluk akokr. És az sem mellékes, hogy ha nem megy Qimirrel, akkor a Sith ott helyben felszecskázza mindkettejüket. És még így is be kellett vállalniuk Mae emlékeinek törlését ahhoz, hogy az Idegen elengedje. Az, hogy megölte Solt, ugyanúgy nem vezette egyenesen és azonnal a Sötét Oldalra, mint ahogy Anakint sem az, hogy tömegmészárlást végzett a buckalakók között ugyanazon indokból: végzett az anyja gyilkosaival. Csak míg Osha egyedül a tettest ölte meg, Anakin mindenkit lemészárolt a környéken, kortól, nemtől és az anyja megölésében vállalt szerepének mértékétől függetlenül. Mégis, Anakin még eme sokkal szörnyűbb és jóval kevésbé indokolt tettel is éveken át a Világos Oldalon maradt Jedi lovagként. Osha nem annyira elkötelezett a Sötét Oldal felé, nem érzem annak (még). Szerintem legfeljebb Ventress vagy Baylan szinten lehet a Sötét Oldalon. És ismételten, ő még távolról sem Sith, csak egy akolitus. Mae ugyanabból az okból megölte a brendoki Jedik egyik tagját, majd hozzásegített egy másikat az öngyilkossághoz, amiért Osha megölte ugyanannak a csoportnak egy másik tagját. És Mae volt az, aki eleve mind a néggyel végezni akart pusztán azért, hogy beteljesítse a bosszúját és a Sith tanítvány akolitusa lehessen. Ráadásul nem hirtelen felindulásból, hanem előre eltervezetten. Ja, és Mae volt az egyik, aki lebeszélte Oshát arról, hogy feladja magát a Jediknek. Ja, és ne feledkezzünk meg arról az apróságról, hogy az ő rossz döntése miatt égett le az otthonuk. Mae-ho csak akkor tud jó döntést hozni, ha az számára kényelmes. Oshára nem tudok haragudni. Ő nem olyan, mint Anakin vagy Tyranus. Nem mutatja jelét hatalomvágynak, még igazán birtoklási vágynak sem. Ő az ikerpár jobbik fele. Jedi akart lenni, végül elbukott, de nem durcult be, nem keresett felelősöket. Elkönyvelte, hogy nem volt elég jó és tovább lépett. Ezért is lenne jó, ha tovább mesélnék a sztoriját, mert jelenleg Osha a tökéletelen akolitus. Pont nem bír azokkal a jellemvonásokkal, amikben a Sötét Oldal képes lenne megfoganni. Mivel elsőre hajlandó lenne feladni magát a Jedi Rendnek, így alapvetően a rendben sem rendült meg végérvényesen a bizalma. Sol megölése az én szememben nem több, mint egy hirtelen felindulásból elkövetett, szerintem jogos emberölés. Mert ne becsüljük le azt, amit Sol elkövetett Osha ellen. Az az ember brutálisan elárulta azt a nőt. Elárulta a Jedi Rend eszméit is. Szerintem Osha gyilkos haragja abszolút jogos. Sol azt hazudta Oshának, hogy a halottnak vélt húga miatt halt meg mindenki a konklávéban - már az mekkora gyávaság, hogy ráfogják olyanra, aki az ő hitük szeirnt képtelen védekezni, mert halott (khm... kedves Vernestra, aki szintén ezt tette...). Ráadásul egy gyerekre. Elhallgattak mindent, és a ballépések, téves döntések és megindokolhatatlan tettek hosszú sorában a legjelentősebb, hogy Sol saját kezűleg végzett Mae és Osha anyjával, amikor az menekíteni próbálta a lányát. És miért? Mert Sol azt hitte, hogy Oshát próbálja meg elvinni, akit magának akart. Ha Sol tudta volna, hog Mae, nem Osha van ott, akkor szerintem a kisujját sem mozdítja. Így viszont megölt egy nőt, mert meg akarta menteni a lányát, mert el akarta azt vinni tőle, a nagy Jedi mestertől, aki kinézte mahának tanítványnak. Milyen érzés lehet már szembesülni azzal, hogy az, akit 16 éven át szinte apádként szerettél, valójában az anyád gyilkosa és bűnrészes a korábbi közösséged elpusztításában? Hogy ez az ember 16 éven át etetett ordas nagy hazugsáokkal? Hogy ez az ember minden rémtetett a halottnak hitt testvéredre fogott, ezzel elérve, hogy utáld őt? Hogy, amikor kipattan az igazság, még akkor is azzal próbál mentegetőzni, hogy én helyesen cselekdtem? Ezek után várjuk el, hogy gondolkodjon hideg fejjel, racionálisan, egy Sith mellett ücsörögve várja meg a Jediket, és bízzon abban, hogy tévedhetetlenek, és Sol, aki 16 éven át a Jedi Rendet is képes volt megvezetni, nem fogja kidumálni valahogy magát? Persze! Nyilván mindnyájan ilyen hideg fejűek és racionálisak lennénk Osha akkori helyzetében. Mondjuk én pont nem. Én ugyanúgy kinyírtam volna Solt a pillanat hevében. Csak nekem felmentés sem kellett volna a részéről, mert úgy sem lett volna egy cseppnyi bűntudatom sem. Szóval Osha számomra még semmi olyat nem követett el, ami miatt azt mondanám, hogy ő aztán most lesüllyedt Anakin, vagy Dooku szintjére. Sol megölése távolról sem olyan, mint a fegyver nélkül sem fegyvertelen Sith nagyúrat megölni készülő Windu megtámadása, vagy Yaddle legyilkolása pusztán azért, mert máskülönben Dooku maga is meghal vagy megy a dutyiba. Osha nem egy jó embert ölt meg, nem olyasvalakit, aki tette a kötelességét és ha ebben nem akadályozzák meg, akkor a Galaxis nem kerül egy zsarnok szörnyeteg keze alá. Egy rossz embert ölt meg, aki sajnos a tudtán kívül hozzájárult ahhoz, hogy az a zsarnok szörnyeteg felemelkedhessen. És itt a poén, ami szerintem Sol önzőségének legfőbb bűne: ha már a Khofaron hajlandó lett volna vállalni a felelősséget, és nem megy el bevédeni a hátsóját, akkor a Jedik 100 évvel korábban értesülhettek volna a Sith visszatéréséről. Amikor még nincs Palpatine, berendelt klón sereg biochippel, Dooku, aki a Sith-ek megbízásából már építgeti a szeparatista mozgalmat, stb. Amikor a Nagy Terv még csak épül és szépül, nem pedig mozgásban van és a célegyenes felé tart. Miért ne? Ha bebizonyítja, hogy egy Sötét Oldali konklávé olyan hatalomra tett szert a Brendokon a konvergencia által, amivel életeket kreálhat a semmiből, az azért elég komoly és riasztó tény lehet a Sötét Oldal ellen fellépő Jedik számára, és igazolhatja Sol tettét. Nyilván nem az igazsággal állna elő, hanem annak a számára kedvezően eltorzított változatával. Vagyis nem azt mondaná, hogy megölt egy fegyvertelen anyát, mert az menekíteni akarta a lányát, hanem megölt egy Sötét Oldali boszorkányt. A Jedi Tanács pedig nem a tévedhetetlenség bástyája, az objektivitását pedig minden Jedi hajlamos elveszteni, ha meghallja azt, hogy Sötét Oldal. Márpedig az, hogy a Brendokon sötét oldali praktikák folytak egy, a Sötét Oldalt követő szekta által, az szerintem nem vita témája. Mae és Osha együtt pedig bizonyíték arra, hogy ez a szekta életet kreált, ami azért elég veszélyessé tehette volna őket. Aniseya anya ugyan alapvetően jó embernek tűnt, aki szereti a lányait, így talán az ő kezében ez a hatalom nem jelentett volna fenyegetést. Na de Koril kezében? Szóval azért bőven vannak igazolható részek is abban, amit az a négy Jedi a Brendokon művelt. Éppen ezért összetett az a helyzet. És, ha Sol megfelelően tálalja a dolgokat (felnagyítja az igazolható és elhallgatja a nem igazolható részeket), akkor tényleg elérheti, hogy minimális bűntetéssel vagy rosszabb esetben, bűntetés nélkül megússza. Pláne annak árnyékában, hogy egy sokkal nagyobb fenyegetés, a Sith is megjelent. Ez már önmagában Sol malmára hajthatja a vizet, hiszen aktuális jelentőssége kissebbítheti azt, hogy mi történt pár Sötét Oldali boszorkával 16 évvel korábban. Nyilván, ezért kezdtem kihúzva azzal, hogy "ha". Nincs bizonyíték egyikre sem, de szerintem a sorozatban elhangzó és látható dolgok inkább az én verziómat támasztják alá. Sol egy gyilkos. Ez tény. A bűnözők általában védik a hátsójukat, ez is tény. Sol csak addig zárta ki a Jediket, amíg nem gyűjtött elég bizonyítékot arra, ami szerinte már megvédheti őt a felelősségre vonsától, utána maga hívta magára a zsarukat, ez is tény. Ezek ott vannak ebben az epizódban. Nyilván a te szemszögedből a te verziódat támasztják alá jobban, de hát ez egy ilyen játék. Ezért is jó sorozat a The Acolyte, mert nem rág mindent a szánkba, gondolkodásra és egyéni értelmezésekre sarkall (pont, amit Indara magyarázott Solnak, hogy mitől lesz valaki jó tanár). Persze sokaknak azt hiszem, pont ez a része jelentette a nehezét: gondolkodni is kell rajta, nem csak nézni. Én Solt egy rohadt gyilkosnak látom, aki ennek tükrében, a büntetés elkerülése érdekében hoz racionális döntéseket. Az, hogy a bíróságon ez mennyire állná meg a helyét, az nyilván lutri, de ez minden bűnözőnél így van. Annyi gerinc maradt benne legalább, hogy nem öli meg az egyetlen tanút - pedig, ha annyira ki akarta volna nyírni, elég lett volna a mellkasába állítani a fénykardot, amikor eszméletlen volt, vagy még inkább, hátba szúrni, nem kábító lövést leadni rá -, majd menekült el. Inkább próbálta kimosni magát, tovább kerülve a felelősséget. A Khofaron történtek megrendítették, ebben nem fogok vitázni. De csak ennyi. Nem látom, hogy ettől elborult volna az elméje. Azzal még tudok menni, hogy az ott történtek sarkallták végre arra, hogy ha a saját hátsóját bevédve is, de végre színt valljon. Elvégre egy Sith került elő, amellett azért nem mehet el, de azért addig elhúzhatja az időt, amíg bevédi magát. Ez egy normális Jedi szemszögéből valóban kiszámíthatatlan és irracionális tettek sora, de egy magát minden áron menteni próbáló gyilkos szemszögéből már nem annyira. Ha elmebajos lenne, az számomra azt jelentené, hogy felmentésre kerül a tettei alól. Hiszen akkor beteg, nem rossz ember. De én úgy látom, hogy Sol egy nagyon rossz ember, Ahogy Sidious, Vader, Tyranus, Maul, Tarkin, Krennic, és a többi antagonista, úgy Sol sem volt elmebajos, csak rossz. Egy teljesen józan gondolkodású ember, aki a mútlban elkövetett rémtetteit aloli felelősségrevonást akarja megúszni az utolsó pillanatig. Mindenkinek csak magyarázkodik, mindenkinek bizonyítani akarja, hogy ő aztán azt tette, ami univerzálisan helyes, ennek érdekében igyekszik torzítani is a valóságot féligazságokkal vagy nyílt hazugásokkal. Magyarán: egy semmirekellő bűnöző. A Jedik legallja. A legrosszabb, hogy Sol láthatóan még csak bűntudatot sem érez a Brendokon elkövetett tettek miatt. Indara, Kelnacca és Torbin legalább gyakorol valami bűnbánatot. De Sol nem. ő továbbra is élvezi a státuszát. Ami a legrosszabb. Egy becstelen, hazug ember okítja a jövő Jedi generációit. Ráadásul a sorozat folyamán az is kiderül, hogy tanárnak sem túl jó. Szóval valószínűleg nem csak a brendoki tette, de az azt követő 16 évnyi ténykedése is hozzájárult ahhoz, hogy a Jedi Rend szép lassan mélybe zuhant. Igen, láthattuk azt, hogy a mestere egy rossz Jedi, rossz tanár, és rossz ember volt. Hát csoda, hogy ő sem lett generációjának legjobb Jedi mestere?

A kérdés az, hogy mikor fogjuk látni? Mert azért Rey egymagában nem fog tudni több tízezer Jedit kiképezni. Ahhoz, hogy a Rend újra elérje régi fénykorát, évszázadoknak kell eltelnie. Szerintem, ha Rey-jel végül az öregség végezne, az ő regnálása idején akkor is csak néhány 100 Jedi lenne. Ami egy Galaxisban, ahol korábban a 10 000 Jedi olyan kevésnek számított, hogy egyes világokon mesének hitték őket, hát nos, pár száz közel nullának számíthat. Persze exponenciálisan nőne a számuk. Ha mondjuk Rey először kiképzi Finn-t, utána már Finn is taníthat, miközben Rey újabb tanítványt fogad. Akkor a végén már négy Jedi lesz, aztán 8, aztán 16 és így tovább. Meg felgyorsulhat a folyamat, ha Rey Luke-hoz hasonlóan csoportosan kezd tanítani. De ugye ez a tanítás minőségének rovására mehet. Luke-nál nem vált be, és valószínűleg a régi Rendnél sem véletlen volt, hogy csak egy ideig tanították őket csoportosan, aztán leosztásra kerültek egy mesterhez.

Vajon Ezra mit fog szólni Jacenhöz? Nekem úgy tűnik, még nem tud róla. Sabine kihagyta a beszámolóból. Az első évad során Ezra soem említette meg. Pedig, ha megtudná, hogy a halott mesterének és annak a nőnek, aki számára afféle anyafigura volt, született egy gyereke a távollétében, azért csak szóvá tenné amellett, hogy Hera flottát irányít. Az, hogy Syndulla tábornok anya lett, picit talán fontosabb és váratlanabb, mint az, hogy a hadvezér hadvezér maradt.

Hát nem tudom, nekem az, hogy pislogás nélkül mered rá, mint ragadozó a prédájában, és a kezéhez érő, éppen bevörösödő kyber kristály nem a bizonytalanságról árulkodik. És igen, lehet úgy nézni, hogy Osha meggyilkolta Solt. Meg lehet úgy is nézni, hogy Osha megölte az anyja gyilkosát, aki 16 évig nem vállalta a bűneiért a felelősséget, és Osha minden szerettének halálát egy mindenki által halottnak hitt kislányra kente. Van aki szerint ez inkább igazságszolgáltatás. Gyilkosság és gyilkosság között is van különbség. A Star Wars erre is szeret rámutatni. A tett körülményei és az elkövető személye mind befolyásolják a megítélést. Osha nem egy jó embert ölt meg, és nem azért, hogy ebből valami haszna származzon. És még csak Jedi sem volt, hogy meg kelljen felelnije valami magsabb erkölcsi mércének. Sőt az egész sorozat azt prezentálja, hogy a testvérével ellentétben Varosha jó ember (bár Mae sem teljesen rossz - Sol szerintem rosszabb, mint Mae-ho). A jó emberek pedig általában éreznek bűntudatot. Még néha a rossz emberek is, épp az a bűntudat taszítja őket még nagyobb mélységekbe (lásd Vader). Számomra abban az "it's okay"-ben az van, hogy Sol kivételesen Jedi mesterként viselkedik. Elfogadja a sorsát, ezen módon végre vállalja a felelősséget, és jelzi az általa brutálisan elárult volt tanítványának, hogy ez így rendben van, tegye, amit szerinte tennie kell, ne legyen emiatt egy csepp lelkifurdalása sem. Hogy egy gyilkos kizárja a hatóságot a cselekedeteiből, az nem az őrület, hanem a bűn elkerülésére irányuló törekvés jele. Ahogy ő maga mondta ebben a részben Oshának, ahhoz, hogy igazolhassa a 16 évvel korábbi brendoki tetteit, szüksége van Varoshára és Mae-hóra is. De a Kofar fölött a kettő közül a rosszabbik testvér van meg neki, az, aki tudja, hogy Sol meggyilkolta az anyjukat. Hiszen látta. Ha Mae akkor ott, a Kofarnál a Jedik kezére kerül, nyilván nem fogja ezt az apróságot elhallgatni előlük, hiszen ez az egyetlen oka annak, hogy kevés sikerrel megpróbálta lemészárolni a brendoki Jedi csapat tagjait. Szóval Solnak valamivel igazolnia kell magát, és ehhez kell neki Osha is, plusz a brendoki konvergencia prezentálása. Addig nem vonhatja be a Jediket, amíg nincs kezében a védelem, máskülönben megy a sittre. Ezét zárja ki a Jediket ideiglenesen, semmi másért. Be akarja magát biztosítani. Hiszen ezt mondja is a rész elején, már a Brendok fölött: "Üzenni fogok Vernestra mesternek. A Jedik itt találkoznak velünk. [...] Van egy konvergencia ezen a bolygón. Most, hogy te és Osha is életben vagytok, bizonyíthatom." És amint ezzel megvolt, hívta is a Jediket. Hiszen ő maga kapcsolta vissza a Polan jeladóját, ami odavezette Vernestrát és különítményét. Amit Sol tesz, az nem őrület, csak egy bűnös ember, amint megpróbálja megmenteni a tyúksz*ros írháját. HA meg akarta ölni. A jelenetben ugyanúgy benne lehet az is, hogy csak a hajtóművet vagy a reaktort akarta kilőni, ezzel megbénítva Mae hajóját. Számtalanszor láttunk már ilyet, hogy csak ennyit lőtték ki, és így fogták el a szökevényeket. Legelőször mindjárt a világ legelső Star Wars filmjének első három percében. A Devastator ugye elég nagy hévvel lövöldözött a Tantive IV-re (és nem ion ágyút használt), de végül csak megbénította a korvettet. Sőt még csak javíthatatlan állapotba sem került a hajó, hiszen 35 évvel később még részt vett az exegoli csatában. Pechére... A másik nézet meg lehet az, hogy Sol valóban meg akarta ölni Mae-t, azaz az általa elkövetett gyilkosság egyetlen, még élő szemtanúját. Bár mivel minden áron bizonyítani akarta az igazát, és ezzel együtt az ártatlanságát, én az első lehetőségre tippelek. Csak meg akarta bénítani a siklót, az az IQ light Bazil meg majdnem kinyírta a semmiért mindhármukat. Miért, eredményesebb lett volna, ha suttogva keresi Mae-t a kihalt katakombákban? De ez most komoly, hogy azt az őrület jelének veszed, hogy Sol a keresett személy nevét kiabálja egy bazi nagy épületben? Hát hány ilyet láttunk már a Star Warsban (Finn állandó "REEEEYYYY!!!!!" üvöltözése például), más filmekben, sőt szerintem nem egy ember a valóságban is csinálta már eezt, és egyik sem volt őrült. Zseniális a színész, ez nem vitás. Csak szerintem a penge éle nem az őrület, hanem egy rémes bűntett. Nem egy őrült Jedi, hanem egy gyilkosságot kétségbeesetten megúszni akaró, ezért a célért eléggé kiszámítottan dolgozó Jedit hoz.

A maratoni Star Wars akcióm második mérföldkövéhez értem, befejeztem a klónok háborúja időszakát. Ezt az Attack of the Clonestól a The Clone Wars 7x12 Victory and Death-ig terjedő időszakban határoztam meg, a következő időrendi sorrendben: – Episode II: Attack of the Clones – The Clone Wars 2x16 Cat and Mouse – The Clone Wars 1x16 Hidden Enemy – The Clone Wars – The Clone Wars 3x01 Clone Cadets – The Clone Wars 3x03 Supply Lines – The Clone Wars 1x01 Ambush-tól az 1x21 Liberty on Ryloth-ig – The Clone Wars 2x01 The Holocron Heist-től a 2x03 Children of the Force-ig – The Clone Wars 2x17 Bounty Hunters-től a 2x19 The Zillo Beast Strikes Back-ig – The Clone Wars 2x04 Senate Spy-tól a 2x14 Duchess of Mandalore-ig – The Clone Wars 2x20 Death Trap-től a 2x22 Lethal Trackdown-ig – The Clone Wars 3x05 Corruption-től a 3x07 Assassinig – The Clone Wars 3x02 ARC Troopers – The Clone Wars 3x04 Sphere of Influence – The Clone Wars 3x08 Evil Plan – The Clone Wars 1x22 Hostage Crisis – The Clone Wars 3x09 Hunt for Zero – Force of Destiny 1x11 Teach You, I Will – Force of Destiny 2x02 Unexpected Company – Force of Destiny 1x06 The Imposter Inside – Force of Destiny 1x12 The Starfighter Stunt – Force of Destiny 1x04 The Padawan Path – The Clone Wars 3x10 Heroes of Both Sides-tól a 3x11 Pursuit of Peace-ig – The Clone Wars 2x15 Senate Murders – The Clone Wars 3x12-től a 4x19 Massacre-ig – Tales of the Empire: The Path of Fear – The Clone Wars 4x20 Bounty-tól a 4x22 Revenge-ig – The Clone Wars 5x02 A War on Two Fronts-tól az 5x13 Point of No Return-ig – The Clone Wars 5x01 Revival – The Clone Wars 5x14 Eminence-től a 7x08 Together Againig – Tales of the Jedi: Practice Makes Perfect – Episode III: Revenge of the Sith – A 7x09 Old Friends Not Forgotten-től a 7x12 Victory and Death-ig A klón háborúk Meg kell vallanom, ez valamennyire kimerítőbb vállalkozás volt, mint az első szakasz. Nem csak azért, mert jóval több matéria állt a rendelkezésemre. De itt, főleg az éra vége felé már egyre több az átfedés, és még némi időugrás is akad. Így például sokáig úgy voltam, hogy a The Bad Batch első epizódjával fogom lezárni a szakaszt, ami szintén felöleli a 66-os parancsot és az azt követő pár napot, vagyis párhuzamban fut a Revenge of the Sith-tel és a TCW utolsó négy epizódjával. És persze ide akartam csapni a Tales of the Empire: Devotedet is, ami szintén összefonódik a RotS-tel. Végül azért ne tettem meg, mert ezek egyikét sem éreztem „lezárásnak”, plusz nem akartam egymásra dobálni annyi 66-os sztorit. Illetve a Devotednél az is közre játszott, hogy az érzésem szerint néhány hetet ölel fel – egy biztos, abban is van időugrás. Na de, ennyit arról, miért csúsztattam át néhány olyan részt a következő szakaszba, aminek részben vagy egészében talán még itt lenne a helye. Itt csak az a lényeg, hogy a kisebb-nagyobb időugrások, és az egymással párhuzamos sztorik a vége felé már elkezdték nehezíteni az idővonalat. Viszont ez egyfajta változatosságot is adott. És ez a másik, ami kicsit kimerítővé tette ezt az érát. Míg az ez előtti szakaszban több sorozat és film is volt, itt nagyon nagy szeletet egyetlen széria tesz ki, a The Clone Wars. S bár történt félúton egy markáns váltás, azért a TCW végig TCW maradt. Végig egy sorozat. Nem nyújt olyan változatosságot, mint amikor a The Acolyte-ból átugrottam a Tales of…-ba, majd onnan a The Phantom Menace-be, aztán vissza a Tales of…-ba. A TCW egy sorozat és nagyon hosszú sorozat. Ez nem baj, de egy idő után azért elkezdtem érezni, hogy azért nem véletlen nem néztem végig az egészet már jó régóta. Ezzel nem leszólni akarom a sorozatot vagy az érát, csak annyit mondok, hogy ez is nehezítette kicsit a maraton ezen szakaszát. Néhányszor tartottam is néhány napos vagy hetes szünetet annak érdekében, hogy nehogy belefásuljak és feladjam a mérkőzést. Az egyik ilyen nagyobb szünetet például a Maul – Shadow Lord alatt tartottam. A sors ugyanis úgy hozta, hogy pont akkor értem a TCW-ben Maul visszatéréséhez, amikor kezdődött a Shadow Lord. Nem terveztem előre, így hozta a véletlen. De, hogy ne keveredjen bennem a két széria, az új sorozat idejére nem néztem TCW-t. Viszont utána folytatva érdekes kontraszt volt látni a Shadow Lord után Maul újramegjelenését. Ami magát a szakaszt illeti. Nos, ahogy haladtam előre, úgy osztottam meg gondolatokat az egyes epizódokkal kapcsolatban, szóval túl sokat erről most nem fogok írni. Amit megemlítenék, hogy nagyon kevésszer éreztem azt, hogy a korábbi történetek hatnának erre a szakaszra. Ritkán jutott eszembe a The Acolyte, a Tales of the Jedi – ezek is jellemzően az elején. Amit a korábbi szakasz beszámolójánál említettem, itt érvényesült először igazán: sok karakter van előre bevezetve. Dooku ep2-es megjelenése kicsit máshogy csapódott le a Tales of the Jedi után. A karakter sokkal készebb állapotban van, például sokkal inkább érthető, hogy Windu és Ki-Adi-Mundi miért kételkedik abban, hogy Dooku orvgyilkost küldene valakire. Persze nyilván, pont a Tales of the Jedi mutatott rá arra, miért tévednek ordas nagyot, hiszen az szenvtelenül bemutatta, hogy Dooku Sith-té vált, de ez ad egy pluszt. A The Acolyte pedig főleg olyankor ugrott be, amikor a Szenátus és a Jedi Tanács kapcsolata került előtérbe. A klón háborúk időszakában jut el az a folyamat a csúcsra, amit a brendoki Jedi különítménynek hála Vernestra biztosított: a Szenátus befolyást nyert a Jedi Rend fölött. A klón háborúk idején ez a szoros, alá-fölé rendelt kapcsolat kulcsfontosságú, rengeteg sztorit meghatároz. Hogy mást ne mondjak, ez a politikai befolyásoltság az, ami miatt Ahsokát oly undorító módon vágják ki a Jedi Rendből. Illetve ez The Acolyte-ban elindult folyamat az, aminek a csúcs az, hogy Palpatine képviselőt helyezhetett el Anakin Skywalker személyében a Jedi Tanácsban, ami tudjuk, hová vezetett. Ami viszont meglepett, hogy mennyiszer ugrottak be jövendőbeli események. Ez valószínűleg főleg annak köszönhető, hogy maga a The Clone Wars az alapja mindannak, amit ma legnagyobb mértékben a Star Wars. A későbbi sorozatok, de még a filmek néhány szegmense is innen indul ki. TCW nélkül nem lenne Mandoverzum, se Rebels, se The Bad Batch, se Maul – Shadow Lord, de a Rogue One és az Andor is másképpen nézne ki. A The Clone Wars mozifilmtől a 7x12 Victory and Death-ig a sorozat rengeteg jövőbeli sztorinak megágyaz, és vezet be olyan karaktereket, akik később válnak igazán fontossá. Éppen ezért várom izgatottan ezeket az időben később játszódó sztorikat, mert már most, a klón háborúk időszaka alatt jó érzés volt néhány, a Tales of…-okban behozott karaktert látni. Dooku már nem volt „nyuszi a kalapból” karakter az Attack of the Clonesban. Amikor Ahsoka megjelent a rámpán, önkéntelenül megjelent egy félmosoly az arcomon, hogy na, de szépen megnőtt az a kiskölyök, aki a farkassal „játszott”. S még Cad Bane is kapott némi pluszt, bár ő nem az első megjelenésekor, hanem akkor, amikor a gyerekeket lopkodta. Ott azért felmerült bennem, hogy ezt most már nem csak egy szimpla sz*rházi teszi, hanem egy olyan sz*rházi, akinek van gyereke. Ez a tény azért teszi még aljasabb tetvedékké a fejvadász urat, mert ugye Bane egyetlen dolgot adott át a fiának: egy életre szóló traumát. Legyilkolta Isaac szeme láttára azt a durót, akit apjának tekintett, majd otthagyta az utcán Niro hullájával. Oké, Darth Vadert nehéz überelni, de azért Cad Bane is az esélyesek között szállhatna ringbe a „Star Wars legrosszabb apja” díjért. Na, szóval ezek a karakterek kicsit másképpen csapódtak le, és a TCW teli van ilyen szereplőkkel, akik a jövőben emelkednek fel. Bo-Katan, a Wren és Sydulla család, Mon Mothma, Riyo Chuchi, de ugye cameóban már Caleb Dume is tiszteletét tette a TCW-ben és a Tales of the Jediban. Sőt most már Rottát is ide lehet venni. És akkor az olyan eseményszálakról, mint Mandalore kálváriájáról, még szót sem ejtettem. Ami itt még csak épp, hogy elkezdődött. És az a helyzet, hogy mindennek hála, amikor eljutottunk a csúcsra, a véghez, a Revenge of the Sith-hez, kicsit más érzés volt végignézni a filmet. Volt bennem valami plusz… Hát nem is tudom, hogyan írnám le. Nyomásnak mondanám, de nem negatív értelemben. Egyfajta érzelmi többlet adta nyomás. Izgalom. Nem pont olyan, mint amikor először láttam a filmet, de kicsit azért hasonlított. Ahogy a The Acolyte-tól elindultam időrendben, és viszonylag rövid idő alatt – januárban kezdtem neki a maratonnak – elértem az ep3-ig, felépült bennem egy olyan érzelmi többlet, ami annak ellenére felfokozott izgalmat váltott ki bennem a film nézése közben, hogy amúgy tudtam, miről szól, hisz vagy százszor láttam már. Ráadásul a jövőt is ismerem, elég behatóan. Mégis, a mustafari párbaj kezdetekor előre dőlve figyeltem az eseményeket, és közben az agyam egy kis része azon lamentált, hogy na baz’ meg, ide vezetett egy tragikus ballépés a Brendokon. Mindent összevetve, a Revenge of the Sith újra egy korszak lezárásának érződött. Baromi jó érzés volt így nézni. Persze, nem ezzel zártam, hiszen ott volt még a The Clone Wars utolsó négy része, ami ebből semmit sem vett el. Inkább olyan volt, mint egy epilógus, ami még elvarr néhány függőben maradt szálat, de közben már a jövőre is elkezd felkészíteni. Ráadásul van egy dolog, ami miatt egy kicsit jobbnak, vagyis talán, helyénvalóbbnak érzem a Victory and Death-et az éra zárásának: nincs benne remény. Bár tény, fontos motívum a remény, és továbbra is helye van ennek a filmben, ez nem csorbult a szememben. Amire ki akarok lyukadni, hogy az a remény még messze van, és a jövőbeli sztorik azért még nem olyan nagyon reménytelik. Mondjuk úgy, hogy a film befejezése megadja a reményt arra, hogy majd, idővel, amikor az ikrek felnőnek, a dolgok jobbra fordulhatnak. De a TCW zárása az, ami ráállít minket a közvetlen folytatásra. Ezt az érzést amúgy talán az is erősíti bennem, hogy a közvetlen folytatás az a TCW stílusát és szereplőit viszi tovább, s éppen emiatt azért jelentős idő telik el, mire újra láthatjuk Obi-Want, Luke-ot, Lieát és Vadert, hiszen ők majd csak a The Bad Batch, a Shadow Lord, néhány Tales of… és a Solo után kerülnek sorra az Obi-Wan Kenobiban. Szóval a Revenge of the Sith vége a távoli jövő reményét adja meg nekünk, a The Clone Wars zárása a közeli sanyarú sors ígéretét. Persze azért a TBB még nem annyira sötét, de mégis komorabb, mint a PT éra művei, és aztán egyre sötétedik. Igazából a Revenge of the Sith és az A New Hope közötti sztorik közül a Solo a legvidámabb úgy összességében. De még kicsit kanyarodjunk vissza a Revenge of the Sith végére, mert azt a reményt bizony alaposan boostolja a The Clone Wars, egész pontosan az a három epizód, amiben Yoda a halhatatlanság titkát kutatja. Ez a sztoriszál ugyanis elég konkrétan előre vetíti Yoda sorsát és azt, hogy mi lesz a jövőbeli feladata. Mondhatnánk úgy is, hogy a papnők elég pofátlanul elspoilerezik az OT-t, de még az ep3-at is. Megtudjuk, hogy jön egy másik Skywalker, akit majd Yodának kell kitanítania, és ő segít majd az Egyensúly helyreállításában. Ráadásul Yoda elnyeri a halhatatlanság képességét, így ő érte már izgulnunk sem kell. Az ep3 vége pedig ugyanezt megteszi Obi-Wannal is. Nyilván, ezek nem új infók nekem, csak a lecsapódást próbálom ecsetelni. Így, hogy leporolva, frissen ott voltak a fejemben az infók, nem porosan az alsó polcon, erőteljesebben és helyben összekapcsolódtak a puzzle elemei, s ennek hála az ep3 végén erősebben élhettem át a remény érzését. És azt hiszem, ezzel zárom is a soraimat, és a klón háborúk éráját. Izgalmas volt, annyi szent, de töménysége és az előző, illetve az elkövetkezendő szakaszokhoz képest kevésbé változatos mivolta és hosszúsága miatt kicsit megterhelőbb is, ám mindenképpen megérte belefeccölni az időt és az energiát. A TCW önmagában hatalmas élmény manapság is, főleg azért, mert tényleg rengeteg később is fontos vagy fontossá váló szereplő és sztori itt indul útját. Az első hat film a vasrács az alapban, a TCW pedig a beton, és minden más, a Rebels-től az ST-n át a Maul – Shadow Lordig és a The Mandalorian and Groguig erre épült rá. A TCW nélkül a Star Wars ma teljesen máshogy nézne ki. A klón háború pedig egy igazán markáns éra, rengeteg izgalmas, fontos, érdekes ponttal. Fel lehet róni, hogy túl sok időt töltünk a Birodalom idejében, de így, egyben nézve, most úgy érzem, sokkal több időt töltöttünk el a klón háborúk három évében, mint amennyit a Birodalom fennállásának több mint 20 évében. Aztán persze lehet, hogy ezt máshogy fogom gondolni a Return of the Jedi után, de most alig várom, hogy belépjek a Birodalom érájába a The Bad Batch-csel. Megyek is megnézni az első részt.

Szerintem nem engedélyt adott, hanem feloldozta Oshát az elkerülhetetlen bűntudat alól. Ezzel épp, hogy eggyel kevesebb fegyvert adott a Sith számára. Ha Oshát a bűntudat marcangolja, azt a Sith kihasználhatja, és még mélyebbre lökheti őt a Sötét Oldalon. Lásd azt, ahogy Palpatine azt mondta Vadernek, hogy megölte Padmét. Ez csak részigazság. Hozzájárult a halálához, de nem ő végzett vele közvetlen, mint ahogy azt Sidious állította. De ezzel bűntudatot kelthetett Vaderben, ami azonnal még mélyebbre lökte a Sötét Oldalon és mintegy bebetonozta a helyét Sidious oldalán. Na, ezt a fegyvert Sol elvette a Sith-ektől. Belenyugodott a halálába, elfogadta Osha döntését, és ezt a lány tudtára adta. "Ölj meg nyugodtan, nekem már úgyis mindegy" alapon. Én azt sem látom, hogy Sol őrült lenne. Meggondolatlan, elhamarkodott, lelkileg zaklatott, de az elmebajnak nyomát sem látom. Te miből gondolod, hogy gyors iramban kezd megbolondulni?

Azt az "őrült" jelzőbe gondoltam bele. A GotG 2-ben elég őrült akciók voltak (Pacman vs. Giga Star-Lord ).

Nem hiszem. Ahogy írtad, az Andor minden kategóriában győzne. Pláne úgy, hogy a Visionst és a Yount Jedi Adventurest a közösség töredéke nézi. Egy összevont 2025-2026 viszont lehet már korrektebb lenne. Igaz, azzal is csak a Maul - Shadow Lord csapódik hozzá, de az legalább egy erős animációs sorozat. Jövőre viszont lehetne egy újabb Aranyfénykard, ha már 50 éves lesz a Star Wars, és 5 éve lesz annak, hogy utoljára olyan volt.

Az ég mentse meg őket attól, hogy magukba nézzenek és rádöbbenjenek, róluk szól a videó.

Jó kérdés, én is ezt kédeztem magamtól, amikor megláttam. Olyan látványos lesz, mint a Guardians of the Galaxy Vol 2? Olyan őrült és vicces lesz? És, ha ez utóbbi áll fenn, akkor a látvány lesz olyan vagy a téma? Vagy csak arra célzott, hogy Chris Pratt játszik benne?

Lehet nem ide illik, de a jövőre is vonatkozik. Annyira igaza van a kommentátornak. Vannak tárgyi tévedései és néhány aprósággal nem értek egyet, de 99 százalékban k*rvára igaza van. Ja, töményen fűszerezve van a matéria szarkazmussal, mintha csak én készítettem volna.

Tegnap este a Revenge of the Sith nézése közben merült fel benem, hogy azért nem csoda, hogy ezt a nőt a gyermekei születése ellenére elhagyta az életereje. Számomra legalábbis brutális belegondolni, hogy egyik nap még azt tervezte, hogy a férjével hazatér a szülővilágára, ott szüli meg a gyermekeit és végre nyugiban élhetnek. Eltellik mindössze 3 nap, és a világ, amiben élt, megsemmisült. A Köztársaságnak vége, átvette a helyét a Birodalom egy zsarnokkal. Aztán Obi-Wantól megtudta, hogy ez az ember nem csak egy szimpla zsarnok, hanem egy Sith Nagyúr, aki a maga oldalára állította a férjét. Ez azért fontos, mert Padmé így nem csak azzal szemberült, hogy egy zsarnokot segített hatalomra és támogatott 10 évig, ami már rendkívül megterhelő lehet számára, hanem azzal kell szembesülni, hogy a történelem leghatalmasabb szörnyetegét segítette hozzá ahhoz, hogy megszerezze a hatalmat az egész Galaxis fölött. Mert kétlem, hogy Padméban nem fordult meg vagy ezerszer, hogy neki köszönhetően lett Palpatine főkancellár. És akkor jött a következő csapás, a férje, a szerelme, hamarosan megszülető gyermekének (hisz ő nem tudott arról, hogy ikrek jönnek) apja nem csak átállt a Sötét Oldalra és beállt a zsarnok szörnyeteg mellé, hovatovább, tanítványként ő lett a helyettes szörnyeteg, részt vett a Jedi Rend kiirtásában és eközben gyerekeket gyilkolt. Nem is csoda, hogy instant tagadásba kapcsolt, hiszen ez lelkileg már nagyon sok lehetett. De sajnos a Mustafaron pofán vágta az igazság. Anakin valóban szörnyé vált. Ott a szeme láttára bújt elő a gyilkos rémség, és végül rá támadt. Nem egészen 3 nap alatt Padmé egy boldog, reményteli jövő ábrándképétől eljutott egy olyan pokoli valóságba, amihez képest egy feldühödött rathtarokkal teli fészek feszültségmentes, biztonságos hely. És akkor jött a támadás, majd a korai szülés megterhelése - nem a férje jelenlétében a Naboo-n, ahol talán a nővére, a szülei és a két unokahúga várják őt és gyermekét, hanem egy rideg, idegenekkel és droidokkal teli, halott aszteroidán, és csupán két barátja volt jelen -, ami fizikailag is végleg legyengíthette, miközben még több lelki terhelést jelenthetett. Három nap, és Padmé számára mindennek vége lett. Olyan mértékben, hogy gyermekei világra jövetele sem adhatta már vissza az életkedvét. És ki tudja, milyen módon készült az anyaságra. Van egy olyan érzésem, hogy lelkileg az sem ment egészséges módon. Titkolnia kellett a terhességét, ami már alapból feszültséggel jár. De közben nem volt ott neki senki, aki támogathatta, hiszen 8-9 hónapig Anakint nem avatta be. Az egész terhesség legnagyobb részét egyedül, a lebukástól rettegve vészelte át. Ez a félelem olyannyira kiélesedett, hogy már akkor is remegett, amikor Anakinnak végre elmondta. Szóval van egy olyan érzésem, hogy Padmé azon az estén gondolt először felszabadultan az anyaságra, amit a filmben láthattunk. De, ha nem is első, valószínűleg nagyon kevésszer juthatott úgy eszébe az anyaság, hogy nem villant be egyből az, hogy mit fog eredményezni a gyerek születése. Anakint kizárják a Jedi Rendből, ő elveszti az állását, és valószínűleg egy botrány is ki fog alakulni körülöttük. Nem hiszem, hogy ez egészséges lelki felkészülés lenne az anyaságra. És talán ez okozta azt, hogy Padmé és a gyerekei között sajnos nem alakult ki olyan lelki kötelék vagy ilyesmi, hogy az elég erőt adjon neki az élni akaráshoz. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Amidala rossz anya lett volna, vagy felelősségre akarnám vonni azért, mert volt mersze meghalni, ahelyett, hogy felnevelte volna a gyermekeit. Csak azon lamentálok, hogy milyen lelki állapotban lehetett már a film kezdetén, és hová jutott a végéig. Nem kis csapás érte. A szülés önmagában sem egyszerű dolog, de ha előtte a férjed gyerekgyilkos szörnyeteggé válik, és az, akit te juttattál hatalomra, egy szörnyeteg zsarnoknak bizonyul, picit még tetézi ezt. És tudom, sokszor jönnek azzal a nagy OT tudorok, hogy "de hát Leia sem halt bele Alderaan felrobbanásába", nos, ezek nyilván nem látják, mi a különbség egy narancs és egy tégla között. Leia nem volt terhes és nem szült. Nem elhanyagolható különbség. Emellett bár ő is titokban élt, és eléggé stresszes volt az élete attól kezdve, hogy szenátor és lázadó vezető lett, ő eleve ilyen környezetben nőtt fel. Ő nem a békés Köztársaság Naboo bolygóján cseperedett fel, egy békés, idilli világban, hanem a Birodalomban. Ez eleve megedzi az embert a rémtettekkel szemben. Másrészt, Leia világa akkor már a Birodalom elleni lázadás volt, szóval tudta, hogy veszteségek fogják érni, erre már jó előre felkészülhetett. Életveszélyes játékot űzött az egész Organa család, amin bármikor rajta veszthettek, és Leia jól tudhatta, mi történne az Alderaannal, ha a Birodalom lázadáson kapja az uralkodó házat. Lehet ahhoz képest a Halálcsillag kegyes halált hozott. Ami a lényeg, hogy Leia világát az Alderaan pusztulása bár megrendítette, de ezzel egyidőben tüzelte is, hiszen még egy jó okot kapott arra, hogy harcoljon a Birodalom ellen. Szóval Leia vesztesége bár hatalmas, valamelyest mégis kisebb, mint Padmé számára volt. Leia olyan közegben nőtt fel, ahol a veszély lesett rá. A zsarnokság a világa része volt. Nem volt felelőssége abban, hogy egy szörnyeteg került a Galaxis élére. Nem derült ki (akkor még), hogy bármelyik szerette ennek a szörnyetegnek a tanítványa. És nem volt terhes. Szóval Leiával összemérni Padmé sorsát ilyen formában kábé olyan, mintha azzal érvelnének, hogy ha a tégla kibírja egy kalapács ütését, akkor a narancsnak is ki kell bírnia. És igen, ezzel azt is sugallom, hogy Leia keményebb volt, mint az anyja, de ez nem Padmé hibája. Ő egyszerűen más világ szülötte, már környezetben nőtt fel, nem csordogált benne az a makacs Skywalker vér. Abban a világban, amiben Padmé felnőtt és élt, kemény csajnak számított. De az a világ 3 nap alatt megsemmisült, és a helyére egy sokkal keményebb, durvább világ került.

Olyan, mint a magyar csomagküldő szolgáltatások. Amikor rendelsz egy tenyérnyi dolgot, amit kihoznak egy láda méretű, gipszkartonnal téglákkal vagy habszivacs labdákkal telepakolt csomagban. Egy rakás szeméten kell átedned magad, mire megtalálod a lényeget.

Közeledik a július 1-je, azaz a fórum éves díjának (199 dollár) befizetésének határideje. Ha valaki még hozzá szeretne járulni ehhez, még megteheti. Mi minden támogatást, kicsit és nagyot egyaránt, szívesen vesszünk és nagyon hálásak vagyunk érte, hiszen így továbbra is fennmaradhat ez a nagyszerű közösség.

A fő cél elvileg az emberiség és talán a Föld megmentése. De valószínűleg inkább csak az emberiségé. Nagyon-naaaaaaaaaaaagyoooooooooon lassan, de ebbe az irányba építkeznek. Az Avatar ugye az alapozó volt. Ebből a szempontból ott a kibővített változat (ami máig nem értek, miért nem az van fent a Disney+-on, mert Cameron is azt tartja az "ő változatának") a legjelentősebb, amin láthatjuk a Földet a nyitó szekvenciában. Szóval meg is mutatják, hogy hogyan néz ki, így jobban az ember fejében marad, hogy a Föld és az emberiség bajban van. A második rész behozta, hogy Pandora immár nem csak egy "bánya", hanem a földi hatalmak az emberiség új reménységének tartják. Ezért kezdték el építeni a várost, amit a The Way of Waterben és a Fire and Ash-ben is láttunk, azaz Bridgeheadet. Ez már nem csak egy műveleti bázis, hanem valódi kolónia. Több hajó is érkezett a The Way of Water elején, és sokkal-sokkal több ember van már a Pandorán, mint amennyi az első filmben volt. Ráadásul most már nem csak bányászok, tudósok és zsoldosok, hanem mindenféle más ember is. Csak a masszív betelepülést ellehetetleníti az az apróság, hogy Pandora levegője belélegezhetetlen az ember számára. És itt jön képbe a Fire and Ash, amiben ez a probléma megoldani látszódik Spider által, akit Eywa hibridizált. Ezért lett a kiscsávó baromi értékes az RDA számára. Ha tudnák reprodukálni azt, ami vele történt, megkezdődhetne az emberiség kivándorlása a Pandorára. Na most, itt járunk. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy Kiri, mint Eywa fizikai megtestesítője, az egész holdat fellázította az emberek ellen. Az jó kérdés, ez mit jelent. Bridgehead elég jól védett, ráadásul minden létező természeti dolgot kiirtottak körülötte egy jó nagy sávon, létrehozva ezzel egy gyilkos zónát (kill zone). Ami jó, mert egyrészt, Eywa nem férhet hozzá a vátroshoz közvetlen, másrészt jó előre meglátják a rohamozó állatokat, és bizony elég nagy puskák vannak ott ahhoz, hogy meg tudják védeni a várost. Szóval elvileg a Bridgeheadben biztonságban vannak az emberek, nem kell cuccolniuk. Viszont ki nem valószínű, hogy mehetnek. És nyilván újabb lakók sem költözhetnek be, ha nem folytatódhat a kolonizációs projekt. Egyes pletykák szerint már az Avatar 4-ben lesznek földi jelenetek, amik az Avatarhoz képest is jobban körüljárják, milyen állapotban van az emberiség bölcsője. Az ötödik rész pedig már nagyrészt a Földön is játszódna, legalábbis jó pár évvel ezelőtt Jon Landau producer elég konkrétan célzott arra, hogy több na'vi, köztük Neytiri eljut a Földre, és James Cameron is mondott olyat, hogy az ötödik részben nagy akció lesz a kék bolygón. Szóval van fő szál, kezd körvonalazódni, mi is az, csak a három filmből eddig a Fire and Ash-ben foglalkoztak ezzel a legtöbbet Spider vonalán. Ha a 10 órából ez kitesz tíz percet, lehet sokat mondtam. Az első rész mozis változatában csak megemlítik, a bővítettben épp, hogy láthatjuk. A második rész elkezdett foglalkozni ezzel,,csak aztán nagyon hamar átváltottunk az "Egy rém rendes Sully család" vonalra, meg az "Így neveld az ikranodat" vonalra Quaritch oldaláról (amit már megkaptunk az első Avatarban pontosan ugyanígy), és az egész mentsük meg az emberiséget oldal elment egy természeti f*szverésbe. Ez az egyik fő oka annak, hogy én nagyon nem vagyok kibékülve a The Way of Waterrel, mert ahelyett, hogy az érdekes dologgal foglalkoztak volna, megint ment ez a naturális recskázát, ráadásul majdnem jelenetről jelenetre másolva az első részt. És ezért tartom a Fire and Ash-t jobbnak, mert az már kicsit jobban belement a témába - na nem törték össze magukat, de legalább többet kaptunk, mint korábban. Plusz vannak más aspektusok is, amik miatt jobban tetszik. A lényeg, hogy van fő szál, csak épp Cameron a természeti fétise miatt a félpucér kék csecseken csüngve a fantáziavilágában elégíti ki magát, és csak néha jut eszébe, hogy hopp-hopp, valami vezérfonal is van. Hogy aztán mennyit kapunk a 4-5. részben ebből? Talán 3 percet is? Nem tudom, azért szkeptikus vagyok. De a 4. részről már a 2. rész óta ömleng mindenki. A Jeke-et játszó Sam Worthingtonnak az a kedvence, James Cameron ezt akarja mindennél jobban megcsinálni a folytatások közül, Stephen Lang (Quaritch) szerint nagyon fura lesz, és állítólag a 20th Century Fox fejesei is ezzel voltak a legelégedettebbek, mert míg a 2-3. részre több oldalas listát küldtek arról, min kéne a szkriptben változtatni, erre csak annyit mondta: "holly fuck". Szóval az Avatar 4-gyel a hypeolás már megy egy ideje.

Nem pusztult meg. A színész még a második rész előtt elmondta, hogy ő is szerepel az összes tervezett filmben. Szóval kár volt így megvalósítani ezt a harmadik részben.

Nem kifejezetten utalás, inkább csak érdekesség, de ilyen, amikor látod a hangot. A Shaun of the Deadben többször is egy jelenetben látható Peter Serafinowicz, Nick Frost és Simon Pegg, azaz Darth Maul ep1-es, SM-33 és Unkar Plutt hangja. (Pegg egyben alakította is Pluttot a jelmez alatt.)

"If you dislike the visuals of Mandalorian and Grogu" - magyarul, ha nem tetszik a Star Wars vizualitása, akkor ezt a Star Wars filmet is utálni fogod? Ilyen, amikor valaki nagyot akar mondani, de baromság lesz a vége.

Éppen ezért vagyok biztos, hogy az ANH-t megemlíteni is kár volt ebben a témában. Még a rajongók között sem számíthat kiemelt figyelemre, nemhogy az átlagnézők között. Nem látom az összefüggést. Ha valahol, hát a The Mandalorian and Grogu körül aztán tuti nem volt csőstül jövő Star Wars. Mozifilm hat, élőszereplős sorozat is közel egy éve nem volt már. Mindössze egy animációs Maul - Shadow Lord ficcent be, amit az átlag moziba járók töredéke nézett csak meg, az fix. És? Te hibátlan munkára számítottál? Aki dolgozik, az hibázik is. Lucas is hibázott, nem egyszer. Nem az a lényeg, hogy hibátlan-e a munka, hanem az, hogy hányszor és milyen mértékben hibáznak. Amíg kevesebb a nagy hiba, mint a nagy siker, addig én nem csak reménykedem. Márpedig itt lényegesen kevesebb a hiba. A The Mandalorian and Grogút még nem is sorolnám ide. Látva a filmet, azt mondom, ha nagyobb, pontosabban megfogalmazva, drágább marketinget toltak volna alá, valószínűleg az lett volna a hiba. Mert bevételben is döntően többen tuti nem nézték volna meg, ez a film ahhoz túlságosan csak rajongóknak készült, és túlságosan lapos egy Star Wars filmhez mérten. Hadd idézzelek téged: Ügy lezárva. Ha már egy bazi nagy Star Wars rajongó, akinek nagyon tetszett a film, is erre a megállapításra jut, mi motiválta volna Átlag Bélát vagy John Doe-t, hogy beüljön rá? Még két trailer, ami csak újra és újra alátámasztja ezt? Ezt pontosan láthatták a marketingesek is, a döntéshozók is. Mi is láttuk. Ezzel a marketing stratégiával minimalizálták az anyagi károkat, sőt stratégiai sikerré kovácsolták, hiszen a Disney és a Lucasfilm végül brand menedzselés szintjén sikerként könyveltek el a filmet. Az a kevés, amit elvesztett a kasszáknál, többszörösen visszajöhetett a merchandise-zal. Szóval azt, ami szerintem eleve célja volt ennek a filmnek, teljesítette. A marketing ilyen téren jól szerepelt. A Solo az egy teljesen más lapra tartozik, hiszen ott a már a forgatástól kezdve lényegében a bukás pályájára állították a filmet azzal, hogy Howardnak a nyersanyag egy nagyobb részét újra kellett forgatnia - ez eleve megnövelte az eredeti költségvetést. Sőt ha azt vesszük, már a címszereplő újracastingolása erre a pályára állította valamilyen szinten, hiszen szembe kellett néznie egy élből elutasítással. Erre csak rápakolt a marketing, meg azok, akik kitalálták, hogy egy nagyon szűk egy hónapos időszakon belül menjen le az Avengers: Endgame, a Deadpool 2 és a Solo, és a sort az utóbbi zárja. Szóval a Solo ordas nagy hiba volt, de nem csak a marketing oldalról. Még, ha jobban is csinálják, akkor is bukott volna szerintem, ha a többi körülmény nem változik. Plusz ott is játszott, hogy minél nagyobb a marketing, annál többe is kerül, vagyis annál többet is kéne a filmnek hoznia. Amire szerintem képtelen lett volna ezen körülmények között. Nem is véletlen, hogy az a film tényleg minden lehetséges szinten megbukott. A kérdés az, hogy a Starfighter milyen szintű film. The Last Jedi, The Force Awakens és Rogue One vagy Solo és The Mandalorian and Grogu szint? (A The Force Awakenst azért nem említem, mert az egy olyan eseményfilm volt, amihez fogható talán csak egy létezik, a The Phantom Menace, és minimum egy-másfél évtizednek el kéne telnie újra SW ínségesen, hogy még egyszer meg lehessen ismételni.) A vicc, hogy ezt pont a marketing alapján fel fogjuk tudni mérni. Ha nagy marketing felhajtást tolnak alá, akkor a Disney úgy véli, ez a film elég epikus, elég nagy puskapor van benne, hogy a drága reklámmal is sikert arasson. Szóval ja, ne legyen olyan a marketingje, mint a The Mandalorian and Grogunak, mert az már azt vetíti alá, hogy egy ahhoz és a Solóhoz hasonló filmre számíthatunk. Ami alapvetően azért nem baj, mert szerintem az a kettő is jó volt, csak azért az 50. évfordulón kijövő film nem bukjon meg a kasszáknál (se). Az azért még mindig lutri lehet, hogy új arcokkal jelenik meg a film. Viszont megvan az az előnye, hogy nem kell előtte bebifláznod több tévésorozatot, hogy tudd, miről van szó. Ha már a marketingről csicsergünk, talán ez lesz az egyik nagy feladata a reklámoknak: előre eladni az új szereplőket. Itt viszont példát vehetnének a The Force Awakens marketingjéből, ami szerintem remekül kezelte az új karakterek promóciozását. Már a teaser leközölte nekünk, hogy Finn ex-rohamosztagos, BB-8 cuki, Rey valamiféle kalandor, Poe pilóta, Kylo Ren meg badass. A nagy trailer meg aztán még jobban az új szereplőkre koncentrált, miközben rejtélyt is épített közéjük, amivel fokozta az érdeklődést. De ugyanez jellemző a Rogue One-ra is, ott is nagyon rámentek a karakterekre, főleg Jynre és Andorra.