Dzséjt

Vaják: Az utolsó kívánság Mivel Nabo korábbi összefoglalójának hála újra elkapott a Witcher-láz, elhatároztam, hogy elölről végigjátszom a komplett játéktrilógiát (ami alsó hangon sem kis vállalkozás, hiszen a több mint tíz éves The Witcher is rengeteg játékórát foglal magába, a harmadik rész meg úgy tízszer, ha nem hússzor akkora - jelenleg amúgy az első rész 4. fejezeténél tartok, pontosan annak elején hagytam abba tegnap). Ezzel párhuzamosan azt is a fejembe vettem, hogy elolvasom a magyarul megjelent könyveket, amikkel amúgy is le vagyok maradva, mert eddig csak az első négyet olvastam. És mivel azokat is régen, az első kettőt meg még régebben, úgy döntöttem, a játékokhoz hasonlóan a könyveket is elölről kezdem, így párhuzamosan haladok a két médium műveivel. Ez amúgy elég érdekes dolog, hiszen az élmények frissessége miatt igen könnyen ráismerek a játékokban a könyves utalásokra, és a játékok miatt könnyebb elképzelnem a szereplőket is. Gondolok itt például arra, hogy most már a The Witcher 3: Wild Hunt-beli Yennefert látom magam előtt. Nos, az első könyvnek is tegnap értem a végére, és most megragadom az alkalmat, hogy írjak róla pár sort. Szóval, összességében az eddig olvasott négy könyvből nekem ez a novelláskötet a kedvencem, főleg azért, mert Sapkowski remekül vezeti fel nem csak a világot, de alapoz meg vele több későbbi lényeges eseményt. Ha nem játszott a játékokkal, az ember itt még nem is sejti, hogy egyik-másik novella nem csak a későbbi könyvek eseményeit készíti elő, de azok még a játékokra is hatással lesznek. (Mivel én már a The Witcher 2: Assassin's of Kingset is kijátszottam, mire az első könyvet olvastam, azért sok dologgal tisztában voltam, még ha nem is volt teljesen világos, ki Ciri és Yennefer, vagy éppen a Vad Falka). A könyv fordítását is szeretném méltatni, mert bár nem békéltem meg a Vaják névvel (magamban automatikusan witcherre váltok), maga a könyv nyelvezete nagyon jó, a fordító remekül használja a régies szavakat, sajátságos hangulatot adva egy olyan könyvnek, ami bár egy fantasy világban, ráadásul az 1250-70-es években játszódik, mégis bírnak modern kifejezésekkel. Erre jó példa maga a főhős, Ríviai Geralt, aki egy mutáns szörnyvadász, akit mágiával és füvekkel alakítottak át érzelemmentes gyilkológéppé. Az érzelemmentesség persze nem igaz, Geralt nagyon is szenvedélyes, lovagias és erős morális iránytűje van, ugyanakkor szuperhős jellege (ezt a kifejezést is használják amúgy nem csak rá, de a játékokban egy vérfarkas rendőrre is - igen, ennyire kevert a Witcher) van, hiszen emberfeletti a reflexe és az ereje, rendkívül élesek az érzékszervei, képes szabályozni a látását, így lát a sötétben is, valamint maximálisan ura a testének. És különféle elixírekkel, főzetekkel még turbózni is tudja magát. Emellett kivételes immunrendszerének hála nagyon gyorsan gyógyul, szinte minden betegségnek ellenáll és közel képtelenség megmérgezni. Szóval tényleg olyan, mint egy szuperhős, aminek nagy divatja van korunkban. Amúgy pont ezért bírom nagyon a Witcher világát, mert fantasy jellege ellenére mind a könyvek, mind a játékok (főleg a játékok) keményen reflektálnak világunkra is. Mindemellett, mivel nem csak a könyvek írója, de a játékokat fejlesztő csapat is szomszédaink, merthogy lengyelek, sokkal közelebb áll hozzánk, mint J. R. R. Tolkien, George R. R. Martin vagy J. K. Rowling, akik közül kettő bár szintén európai, érzésem szerint túlságosan is az angolszáz mitológiára építkeznek, így még az sincs olyan közel hozzánk, mint Andrzej Sapkowski művei. Legalábbis én így érzem, valahogy a közép-európai stílus nekem jobban fekszik, otthonosabbnak érzek egy Tóvidéket, mint egy Völgyzugojt. Plusz a Witcher inkább összeurópai oldalról közelít, válogatás nélkül jelennek meg benne lények és teremtmények, így ugyanúgy jelen van a kelta mitológia, mint az orosz, sőt tovább is megy, hiszen a muszlim mitológia is helyet kapott a történetben. Na de vegyük sorra a novellákat. A belső hang I-VII. Eme, hét részre bontott novella a nagyobb novellákat köti össze. Geralt A vaják című novellában szerzett sérülése miatt látogat el Nennekéhez, aki Melitele Templomának papnője. Nenneke afféle anyafigura Geralt számára, ellátja sérüléseit és az egyik, jós tehetséggel megáldott (és némasági fogadalmat tett) papnő segítségével szeretné kifürkészni hősünk jövőjét, aki ódzkodik ettől. Az egyes részek szépen felvezetik a soron következő novella fontos elemét, így vezetve be a strigát, Yennefert, a blavikeni mészárlást vagy éppen Kökörcsint (aka Dandelion). A sztoriba a Fehér Rózsa Rendjének két lovagja is betársul, akiken keresztül láthatjuk, mennyire megvetik a witchereket a magukat nemesebbnek tartó emberek. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a Fehér Rózsa Rendjéből született meg később az a Lángoló Rózsa Rendje, ami igen fontos szerepet játszik a The Witcher történetében. Plusz a két lovag közül az egyik, a Dorndali Arthur Tailles, akinek Geralt elkeni a száját feltűnik mind a Witcher 2-ben, mind a Witcher 3 kiegészítőjében, a Blood and Wine-ban, mindkét esetben már a Lángoló Rózsa Rendjét képviseli. A vaják Ez a történet több szempontból is érdekes. Egyrészt, remekül vázolja fel a Witcher világát, bemutatja, hogy az uralkodó osztály, mint a Trónok harcában, itt is hajlamos meghágni és gyereket csinálni a rokonnak (de a GoT még sehol sem volt, mikor ez a kötet íródott), ám errefelé ennek elég komoly következményei lehetnek, révén a király és húga gyermeke strigaként jött a világra. Geralt hamar egy kisebb összeesküvésbe találja magát, hiszen a király szeretné, ha szörnyszülött gyermeke újra emberi legyen, és ne zabáljon fel holdtöltekor embereket, míg a nemesek arra vágynak, hogy a witcher nemes egyszerűséggel üsse agyon a királyleányt. A sztori meglepetéseket ugyan nem tartogat, egyetlen áruló van, de nem is ez a lényege, hanem a világ felvázolása, amit remekül elvégez és megadja az alaphangulatot. Plusz remek kis akció van benne. Másodsorban ez a sztori azért is érdekes, mert a The Witcher játék több szempontból is erre épül. Egy csepp igazság A Witcher-novellák egy másik sajátossága, hogy hajlamos már létező meséket újragondolni, vagy éppen más regényekre, mint a Gyűrűk urára célozgatni. Ebben az esetben A szépség és a szörnyeteg lett átdolgozva, de úgy alaposan. Senki sem az, aminek elsőre látszik, de pontosan az, mint aminek elsőre gondolják. Nem fekete és fehér, nincs jó és rossz, és az igaz szerelem bár átkot törhet, a happy end már távolról sem garantált. E novella is kapcsolódik egy ici-picit a The Witcherhez, ugyanis abban Vízima csatornáiban az Oroszlánfejű Pók szektájának van egy búvóhelye, amit Geralttal felszámolhatunk. A kisebbik rossz Újfent egy novella, ami egy népmese átdolgozása, ez esetben a Hófehérke és a hét törpe. Persze ebben a sztoriban a hét törpe kinyírta egymást Hófehérke miatt, akit ugyan megszánt a vadász, és nem ölte meg, de előtte azért csak megerőszakolta, és emiatt hősnőnk egy ideig prostiként tengette életét, majd picurit pszichopatává vált, aki a népet terrorizálta bűnbandája élén, meg módszeresen irtotta azokat, akik tönkretették életét, csak mert vagy mutáns szörnyetegnek gondolták, vagy mert szimplán nem szerették volna őt a trónon látni, gondolok itt a mostohára, aki jobban bírta volna a saját gyerekeit uralkodóként látni. Geralt persze mindennek a közepébe kerül és igencsak megnehezítik a dolgát, hiszen Hőfehérke, akit itt amúgy Renfrinek hívnak, gúnynevén meg Gébicsnek, egy Stregobor nevű varázslót jött megölni, aki hozzájárult Gébics életének rosszra fordulásához. Eme két nem túl jótét lélek közé szorul be a Blaviken nevű kisváros. Hogy Geralt kit választ, az a novella nagy kérdése, mert egyrészt ott van Stregobor, akivel nem szimpatizál, meg Gébics, akinek indítékait meg tudja érteni, meg Blaviken városa, amit meg akar védeni. A döntését nem lövöm le, de annyit azért elárulhatok - hiszen ezt a kötet jó előre tisztázza -, hogy Geralt nem véletlen érdemelte ki a Blavikeni Mészáros nevet. Pénz kérdése Az ember nem is hinné, hogy tulajdonképpen az egész WItcher-könyvsorozat és a játéktrilógia legfontosabb eleme ezzel a novellával indul útjára. Sokat spoiler nélkül nem is lehetne elmondani erről az okosan és érdekfeszítően felépített novelláról, amiben több, később kulcsfontosságú szereplő is feltűnik. A lényeg, hogy Geraltnak inkognitóban kell megjelennie Cintra uralkodónője, Calanthe vacsoráján, ahol lánya, Pavetta miatt érkeztek a környező birodalmakból kérők. Ám a helyzetet egy elátkozott lovag, egy királyi ígéret és a meglehetősen alattomos királynő is bonyolítja. Amúgy ennek a sztorinak is van egy Grimm alapja, a szerző a Hans My Hedgehogból merített inspirációt. Amúgy ez a sztori rendkívül szervesen kapcsolódik a Witcher 3-hoz is, sok szereplő feltűnik a játékban. A világ peremén Nem számítva a szétnyirbált A belső hangot szerintem ez a leggyengébb novella a kötetben. Nem rossz, éppen ellenkezőleg, csak a többi erősebb. Geraltnak és legjobb barátjának, a trubadúr Kökörcsinnek egy világvégi falu mindennapi életét megkeserítő ördeget kell nyakon csípnie. A kihívás az, hogy nem ölhetik meg. Persze Geralt alapból nem szívesen öl, az átkot például jobb szereti levenni, értelmes lényt meg eleve csak akkor nyiffant ki, ha az az életét fenyegeti. Szóval inkább csak az a kihívás, hogy hogyan kergessék el az ördeget, ami talán nem is létezik, mert annyira tudatlanok azok a jó parasztok. A sztoriba tünde terroristákkal, istennő szerű lényekkel és egy szilvánnal is megismerkedhetünk, és annak is újabb tanúbizonyságát leljük, hogy nem minden fehér és fekete. És szintén van egy kapcsolódás a videojátékok felé. Kökörcsin ugye mindhárom játékban ott van Geralt mellett (s mint fent említettem, a játékokban még a magyar fordítás is megőrizte a Dandelion nevet, ami viszont mivel becenév - az igazi neve Julian Alfred Pankratz - így a játékokban is lefordíthatták volna). De a The Witcherben, egész pontosan Homályvízben találkozhatunk az ebben a novellában feltűnt tünde lánnyal, Toruviellel is. Az utolsó kívánság Akárcsak a Pénz kérdése, ez a novella is nagyon fontos mind a későbbi könyvek, mind a játék szempontjából. Geraltnak és Kökörcsinnek itt egy Dzsinnel gyűlik meg a baja, aminek folytán Geralt megismeri szívszerelmét, a varázslónő Vengenbergi Yennefert, aki amúgy számomra egy rettenetesen unszimpatikus alak. A sztori itt is jó, és meglehetősen vicces, elég érdekesen világít rá arra a közhelyre, hogy "vigyázz, mit kívánsz". Most komolyan, szegény Dzsinn, hát én is dühös lettem volna. Amúgy ez a sztori is szorosan kapcsolódik a Witcher 3-hoz, hiszen abban is van egy Utolsó kívánság című küldetés, ami Geralt és Yen itt elkezdett kapcsolatára tehet pontot. Amúgy Yennefer mellett Chireadan is feltűnik a játékokba ugyanott, ahol Toruviel.

Hát, nem fogok emiatt megharagudni rájuk, amíg minőségi alkotások csusszannak ki a kezeik közül. Márpedig egyik brancs sem a sz*r műveikről híresek.

No, kimozdulunk a Colossusról? Tök jó! Talán Kaz kap végre egy kis kiképzést.

Eddig nem is volt az, de éppen az a karakterfejlődés lényege, hogy képessé válik olyanra, amire korábban nem. Az ep8 végén pedig már bizony mutatott vezetői képességeket. Nem kell az egész Ellenállást rá bízni, de például kisebb szárazföldi egységeknek simán parancsolhat, vagy végrehajthat önálló küldetéseket. Eleve nincs sok lehetőségük válogatni.

És szegény Grievous az ep3-ban? Az is, már rég! Szerintem Finn az ep9-ben már az Ellenállás egyik vezetője lesz. Az utazása az ep8-cal befejeződött, eljutott a minden elől elszaladó figurától a valamiért bátran kiálló figuráig. Most pedig kiteljesedhet ebben a szerepben. Tulajdonképpen ezért sem tetszene, ha a karaktereket még egyszer megcsavarnák az ep9-ben, mert felesleges. A jellemük fejlesztésére már nem kell időt szakítani, legfeljebb kis mértékben, de még talán annyira sem. Az előző két filmben nagyszerűen eljutott mindenki A-ból B-be. Rey megtalálta a helyét a Galaxisban, Finn bátran harcolni kezdett, Poe vezetővé érett, Kylo kilépett Darth Vader árnyékából. Az ep9-nek karakterek szintjén azt kell megmutatnia, hogyan működnek ezek a karakterek új szerepköreikben.

Ahogy elnézem, ezzel lassan mindenki így van. Azt tudja valaki, hogy a nézettsége amúgy milyen? Mert sok panaszt hallok rá - mondhatni, csak azt hallok -, de ha a nézettség nem zuttyan meg, akkor valamit mégis jól csinálnak a készítők.

Na, most akkor már érted, nekem milyen dilemmát okoz az, amikor én írok meg olyan infót az SW-ből, amit már minden médium lehozott (évekkel korábban, többször is), aztán mégis le vagyok szólva.

Tessék, itt az IGN cikke, olvasd el. https://hu.ign.com/star-wars-episode-ix/43719/news/darth-vader-visszaterhet-a-star-wars-kilencedik-epizodjaban

Semmi esélye sincs, hiszen az interjú az október elején megrendezett New York-i Comic Conon készült, és kétlem, hogy Ashley onnan ment a stúdióba. Már csak a pár száz kilométeres különbség miatt is. Amúgy meg simán eltarthat hónapokig. Az animációs sorozatokhoz nem úgy történnek a hangrögzítések, mint egy animációs filmnél. Az ütemtervben sokat számít, mikor van kész a forgatókönyv, a karakter modellje, mikor ér rá az őt alakító színész és később milyen változtatásokat hoznak. Teljesen reális, ha hónapokig szórakoznak ezzel. Ecksteinre lehet, hogy csak októberben került sor valamiért. Vagy visszahívták valami okból. Nem látunk be a kulisszák mögé, így szerintem kár találgatni, pláne egy ilyen helyzetben, amikor egy visszatérő sorozatról van szó, és minden hadititok. A TCW jövőre érkező epizódjaihoz október elején még vettek fel szöveget. Ennyi a biztos, de ebből ugyanúgy jöhet az, hogy vadonatúj epizódokat rögzítettek, amiket év elején írtak meg, és az is, hogy már előrehaladott epizódokhoz vettek fel újabb szövegeket, mert ezt-azt megváltoztattak.

Vader Padmé feltámasztásán ügyködik, meg előkerült egy ősi Sith is, ami még él a maga faramuci módján, vagyis elviekben Vader is visszatérhetne. De amúgy ezt nem a Matt Smith-es pletykára, hanem M.Laci vaderes posztjára reagálva írtam. Amikor olvastam, még kudaré volt az uccsó poszt, aztán frissítés nélkül váltottam oldalt, így az azután jövők elkerülték a figyelmemet, amikor az új oldalra visszatértem.

A Vader képregény új számai. De közük nincs az ep9-hez, hiszen az ep4 előtt játszódnak.

Szerintem az eredeti elképzelésekhez képest azért az elmúlt években történhettek módosítások. Ne feledjük, több éves forgatókönyvökről van szó, ezalatt az idő alatt rengeteg dolog változott. Én erősen kétlem, hogy a Mandalore-szál, amit látunk, ugyanaz lesz, amit anno elképzeltek vagy megírtak.

100%, hogy egymástól veszik át, hiszen magyarul például a fordítás szóról szóra ugyanaz, angolul meg mondatról mondatra nem egy esetben. És az egész kiindulópontja az, hogy valaki (= nonaem senki) olvasta az új képregényt, és elkezdett fejtegetni egy rajongói oldalon. Ennyit a hitelességről.

A hétvégén volt alkalmam belepillantani, hát kösz, de kösz nem. Az a pár másodperc is rettenetes volt.

Nagy-nagy köszönet, főleg, hogy ebben a Temple Collapses is benne van az A World Between Worldsből. Ez annyira tetszett ez a zene, de sehol sem leltem.

Üdv köztünk! Jó, hogy még egy ember előkerült az AVPU-ról. Amúgy Darkoo is itt van onnan, csak itt JakeSully néven fut, már, amikor éppen erre sertepertél. Az AVPU végét valószínűleg az érdeklődés hiánya okozta. Új (jó) filmek hiányában egy idő után már nem volt miről beszélni, így egyre kevesebben egyre kevesebbszer jártunk fel. Én az utolsó időszakban szerintem havi egyszer, ha felnéztem. Végül Infy anyagi okokból már nem engedhetett meg magának egy látogatók nélküli oldal fenntartásán. Az AVPU így most már csak Facebook-oldalként üzemel, ott viszi Infy és Nodika.

Volt olyan jó rész, mint a múlt heti, sőt, mivel itt Neeku is normálisan viselkedett, még jobb is. Érdekes rejtélyt hoztak be a történetbe tehar utolsó két túlélőjével. Az világos, hogy az Első Rend azért akarta őket megölni, mert tanúi voltak valami szörnyűnek, egy mészárlásnak. A kérdés csak az, hogy mifélének. Kylo Ren vezette, ami sok jót nem jelenthet. Apropó, Kylo ezzel már képbe is került, Poe küldetésen van, Phasma pedig tervekről beszél. Lehet, hogy tényleg karnyújtásnyira vagyunk a Hosnian Prime szétrobbantásától? Tetszik, hogy Doza is belefogott valamiféle játékba. Vajon felismerte azt a szimbólumot? És miért tartotta meg? Láthatóan Kazzal is vannak tervei. Tudja, hogy a srác körül valami nem kóser, de még nem lépett ez ügyben. Kíváncsi vagyok, miben mesterkedik a kapitány úr. Az új faj egész érdekes lett, bár lajhár lassúságuk miatt felrémlett benne a Zootopedia lajháros jelenete. De jó fejek voltak, érdekes fajnak tűntek, és láthatóan jóravaló teremtmények. És ismét méltatnám Kaz fejlődését. Tetszik, hogy egyre jobban képes érvényesülni. Ugyan a szerelés még mindig marhára nem az erőssége, de mint kém és ellenálló egyre ügyesebb. A múltkor is jó tervvel állt elő, itt meg rá is kontrázott. Kihasználni a mélységet és a teknőcök hibernáló képességeit, ráadásul mindezt nehéz helyzetben, szép húzás volt. De azért gyúrhatna kicsit. Két kézzel alig bírja el azt, amit Tam fél kézzel megtart. Szóval jó résszel álltak elő ezen a héten, én megkockáztatom, hogy eddig ez tetszett a legjobban.

Mivel itt civil tengerészeti rangról van szó, így kapitányt. A százados csak a katonai, azon belül is a szárazföldi és légi erőknél van.

Van, az az egy kommunikációs csatorna, amit használtak az ep3-ban és ami a Jedi Templom bevétele után a Birodalom kezébe került. Azon sugároztát azt, hogy jöjjenek haza a túlélő Jedik, aztán Obi-Wan azt, hogy bújjanak el. Ennyi. Ha bárki használja ezt a cuccot, esélyes, hogy a Birodalom azonnal rátalál. Pláne, miután a Jedi Templomból az Uralkodó magánpalotája lett. A Jedik sehogy sem tudják figyelmeztetni egymást, mert nem tudják, ki él és ki halt meg. Az Erőben sem érzik meg egymást. Az ep3-ban ugye Yoda azt mondja, hogy nem tudnak egy túlélőről sem. Ha lehetséges lenne az Erőn át megérezni a Jediket, akkor ha arra más nem is, Yoda képes lenne. De nem az. Ha pedig Yoda nem képes rá, akkor nincs még egy Jedi lovag, aki az lenne. Csak akkor érzik meg egymást, ha tudják, kit keresnek és az hol van. Ahhoz sem árt egy mélyebb meditatív állapot vagy egy olyan helyszín, mint a lothali templom, ahol különlegesen magas szinten koncentrálódik az Erő. De van több más példa is. Kanan nem érezte, hogy Luminara él vagy sem. Annyit mondott, hogy hallott pletykákat. Csapdába is csalták. Ugyanígy Ezra és Kanan azt sem tudta, hogy Ben Kenobi vagy éppen Ahsoka Tano még él. Pedig aztán később Benről azt is tudták, melyik bolygón kéne keresni. Ugyanígy Kanan nem érezte meg Yodát sem, amíg be nem tette a lábát a lothali templomba.

Igen, bennem is bennem volt, hogy a Witcher 3 után nem fogom sokáig bírni, de szerencsére már elég régen játszottam vele, hogy a sztori újra berántson, a hangulata pedig szvsz. még mindig páratlan. Egyelőre jól tartom magamat vele, igaz, még csak a második fejezetnél járok, de Vízimát eleve imádom, ott szeretek kóborolni. Plusz most már a nosztalgia is hajt. De ha a Witcher 3 kezdted volna, akkor tuti nem viszed végig. Nálam is volt már ilyen, amikor egy sorozattal a legújabb résszel ismerkedtem meg (Deus Ex, Fallout), aztán végig akartam játszani a korábbi, látványosan elavultabb változatot. Hát... Nem sikerült. Még úgy sem, hogy amúgy tetszettek.

Én anno elakadtam az AC2 Brotherhoodnál - tetszett, csak valami miatt törölnöm kellett, aztán már nem tettem vissza -, de az Originsszel elkezdtem játszani, és az eléggé berántott. Mondjuk eleve szeretem az egyiptomi kultúrát, szóval nem csoda. Végig ugyan még nem játszottam, de itt pihen a gépen. Most viszont az első Witcherrel játszom. Nabo összefoglalói meghozták a kedvem ahhoz, hogy elkészültük óta először ledaráljam a teljes trilógiát (közben meg végre elolvasom az összes könyvet). Nem kis vállalkozás.

Igen, pár nappal a 66-os után, akár pár héttel utána is még működhet. Így én is el tudnám fogadni. Amúgy inkvizítorok már nagyon az elején voltak, mert mindegyikük korábbi Jedi (a Főinkvizítor ugye a TCW-ben is szerepelt, bár nem tudni, melyik templomőr volt ő, de az egyik ő volt)., szóval effektíve ők is túlélői a 66-os parancsnak. De mivel még ki kellett képezni a csapatot, így valóban, a legkorábbi időszakokban hasznosak lehettek a fejvadászok.

Megint lehet hisztizni. Mondjuk szerintem is mellé nyúltak Triss-szel, de, ahogy a vak bölcs mondta: majd meglássuk.

Eddig 19 Jedi túlélőről tudunk (vagyis biztosan csak 18-ról, mert Quinlan Vos csak feltételezett túlélő), de ezek java már halott, pont az inkvizítoroknak vagy Vadernek hála. Szóval azért eddigi tudásunk szerint olyan sok Jedi nem élte túl a 66-os parancsot. Inkvizítorból pedig eddig 12-t ismertünk meg, a Főinkvizítort is beleértve. Plusz ott van még nekik Darth Vader, illetve az inkviíztor osztagos nevű klón katonák. Na, erre abszolút vevő lennék.

Amikor kijöttek a bővebb infók arról, hogy mit tud majd a BF2-ben, és megírtam róla a hírt, utána meg kellett néznem az ep3-as jeleneteit. Egyszerű figura, mint a faék, de annyira hatalmas manusz. Lucas nagyon eltalálta.