Dzséjt

Én Nyuszival éltem meg hasonlót.

Csakhogy a gépigény nem csupán attól függ, mennyire kiemelkedő a grafika. Ez tipikus amatőr megmondóember megállapítása, akinek fingja sincs arról, hogyan készül és fut egy játék. Meg már megint a palacsintát méred össze a krumplistésztával. A Division a vakok számára is jól láthatóan jelentősen kisebb térképekkel dolgozik, mint az Outlaws, naná, hogy könnyebb szebbet alkotni. Plusz, aki nem játszik vele, csak nézi, ahogy más játszik vele a kutya tudja milyen gépen, milyen beállítások mellet, annak a véleménye pontosan ugyanúgy nullát ér, mint mondjuk az enyém, aki szintén nem játszik vele. Szóval semmit. Felőlem locsoghatsz itt össze mindenfélét a Division-fétiseddel, de a véleményed értéke akkor is 0 marad, amíg tapasztalat nincs mögötte. Mások játékának bambulása pedig nem tapasztalat, az az "én nem ettem még mákostésztát, de ismerek olyat, aki már igen" kategória. És ezért nem teszek ki senkit, mert a tévhittel ellentétben nem korlátozzuk a véleményt, csak megmondjuk, ha nem tetszik. Márpedig ha úgy kezded, hogy "én nem játszottam vele, de a Youtube-on láttam", az bennem heveny dührohamot és mély undort vált ki, mert a gamerek között ez a legrosszabb fajta, aki így adja a jobbantudjaokosat.

Ez viszont már nem túl jó hír. Bár nem teljesen világos, hogy akkor ez a patch már települt azoknak, akik leszedik, vagy ez a megjelenés napján lesz publikus. Star Wars Outlaws: Kellemetlen meglepetés érheti a PlayStation 5 tulajokat

Poénra vettem, nem magamra, csak rohanva válaszoltam. Szóval, ha nyersnek éreztétek, az azért van. És örülök, hogy érdekel a véleményem a témában, igazából már van egy kétoldalas anyag, csak olyan szögletes, hogy nekem fájdalmas olvasni, és az a lelkesedés, amit a moziból kijövet éreztem, baromira nincs meg benne. Kábé egy leltári értékelés izgalma szintjén áll. Sajnos az elmúlt két hétben csak két jó dolog történt velem: az egyiket nem részletezem, de nagyon jót tett az önbizalmamnak, a másik meg az Alien: Romulus. Sajnos ez a két jó dolog pont azon a két napon történt, amikor közhírré tették a The Acolyte kaszáját és a gépem bedöglött (plusz még a MÁV kalandtúra is aznap volt). Mindezt megelőzte pár nappal egy, az egészségemre vonatkozó nem túl jó hír. Szóval az elmúlt két hetemet inkább a "a pokolba vágyom, mert ott végre nyugi lenne" életérzés keretében élem. De próbálom összeszedni magam, az Alien: Romulusról is akarok írni, mert tényleg nagyon-nagyon tetszett. A cél érdekében elkezdtem játszani az Alien: Isolationnel, főleg, hogy néhány részletről felfrissítsem a memóriám, mivel a film kiindulópontjára az a játék ad magyarázatot. Sőt beszereztem a film kamerás változatát is, hogy néhány jelenetet újranézzek. Tehát remélhetőleg megjön a kedvem és akkor megírom. De azt a száraz sz*rt, amit eddig összepötyögtem, azt nnem teszem közzé. Arra én sem vagyok kíváncsi.

Nem. Porszívó, hajszárító, ilyenekkel nem szabad kísérletezni. Sűrített levegő. Olcsón lehet kapni bármelyik műszaki boltban, és egy flakon több géppucolásra is elég.

Hát örmi, kevesebbért is lőtték már szét ember bolygóját.

Amint olyan kedvem lesz. Ahogy @Darth Cupsy fentebb, és korábban én is írtam, bedöglött a gépem. A javítási költségnek hála ugrott a régóta és nagyon várt Star Wars Outlaws megvásárlási lehetősége bizonytalan ideig, de még a nyaralásom is, ráadásul a hetek óta farigcsált The Acolyte kritikám is odaveszett, ami azért szintén megütött. Mindezeken túl, bár a bevételem attól függ, hogy mennyit dolgozok, eme műszaki hiba miatt lassan két hete vagyok kényszerpihenőn, és amíg jövő héten meg nem érkezik az új merevlemez, holnaptól is csak fél gőzzel tudok dolgozni addig (magát a gépet már visszakapom, mindjárt indulok érte, de új winfost kell telepíteni rá, ami elvisz még egy pár órát), hiszen korlátozottak a mentési lehetőségeim. 3 TB hiány az 3 TB hiány. Szóval sajnálom, hogy már 9 napja várnod kell rá, és kívánom, hogy ez a várakozás legyen életed legnagyobb problémája, mert nekem sajnos a PC-m meghibásodása még nem is a legrosszabb, ami e hónapban történt velem. Szóval a legkisebb gondom is nagyobb annál, hogy kritikát írjak az Alien: Romulusról. Ha majd megjön hozzá a kedvem, megírom, ami lehet, hogy holnap lesz, lehet, hogy akkor, amikor újra meg tudom nézni, lehet soha. Egyelőre legyen annyi elég, hogy tetszett, méltónak tartom az eredeti négy filmhez, kábé az A3/AR szintjére rakom, ami nálam nem negatívum, mint sokaknál, mert én azt a két részt is nagyon szeretem és remek filmeknek tartom. A Prometheust és a Covenantot már a nyitójelenettel kisujjból levrte nálam, pedig az volt az egyik, amiről idő előtt tudomást szereztem és látatlanban nagyon nem tetszett az ötlet.

Ilyen esetben, ha az előrendelők előbb megkapják, a day one patch-ek is települnek, pont azért, hogy a vásárlóknak már ne legyen ezzel gondja (és ne árasszák el az internetet napokkal a megjelenés előtt az olyan vásárlói kritikák, hogy a program játszhatatlanul bugos, ezzel előrendelési lemondás hullámot előidézve - ebből is látszott, hogy a Ubisoftnak nagyon nagy volt a bizadalma a játékban, mert megjelenés előtt kiadta a játékosoknak). A day one patch-nek amúgy is az a dolga, hogy az aranylemezre kerüléskor még meglévő nagy (értsd: játékot abszolút ellehetetlenítő) bugokat irtsa ki, nem az kisebbeket, amik bár bosszantóak lehetnek, a játék nagy része még játszható. A határidők pedig igen, nagyon nagy mértékben ellehetetlenítik, hogy egy játék viszonylag hibamentesen jöjjön ki, de egy open world programnál sajnos a méret miatt még akkor sem lehetne ezt kivitelezni, ha nem lenne probléma a határidő. Egyszerűen képtelenség, hogy egy jó esetben tucatnyi tesztelő minden zugot fel tudjon deríteni és mindent meg tudjon csinálni, amire több ezer játékos képes. Szóval ők inkább arra koncentrálnak, hogy a küldetések játszhatóak legyenek, a fő küldetéseket összekötő pályszakaszokon ne legyen probléma, és így tovább. Plusz ugye PC-verzió esetében minden tesztelő ugyanolyan gépen teszteli a programot, míg a nagyközönség több ezer variáción. Szóval egy ilyen játéknál már pusztán a méret is azt indukálja, hogy a megjelenés napja egybeessen a nem hivatalos nyílt bétateszt indulásával. Nálam meg sajnos immár hivatalos: egy darabig még nem lesz meg ez a játék. Sebaj, addig játszok a kölcsön kapott Final Fantasy 7 Rebirth-szel.

Sigourney Weaver, az második kedvenc franchise-om sztárja szerepelni fog az első kedvenc franchise-omban?

Azért egy kéthetes videóban kijelenteni azt, hogy 1977 óta ez az eső eset, hogy a scriptnek megfelelő sorrendben látjuk a jelenetet, nagy merészség és abszolút téves. Több olyan, több mint tíz éves rajongói változat is létezik, amiben így szerepel a jelenet. Viszont ez is, mint a többi, remek reprezentálása annak, hogy a filmeknél nem csak az számít, hogy valami "természetesnek hasson", hanem nagyon fontos a dramaturgia. Amit ez a sorrend kivégez. Végre látjuk Leia üzenetetétl teljes hosszában, de mindenféle felvezetés nélkül, aztán a drámai bejelentés helyett kapunk egy hosszú, unalmas oktatóbeszélgetést a vén tanártól valamiről, amiről sosem hallottunk. Jól érezte a vágó, hogy ez így lapos és nem is igazán értelmes. Leia szorult helyzetben van, de Ben Kenobi inkább kényelmesen hátradől és kiselőadást tart a csaj bátyuskájának. Szóval sokkal jobb, hogy az uncsi kiselőaadás vezeti fel az üzenetet, húzzák vele az idegeket, miközben azért el is varázsolja az embert. Aztán láthatjuk végre az üzenetet, és záróakkordként bumm, a drámai bejelentés, amivel keretben foglalják az egész "Ben barlangja" jelenetet. Ráadásul az Obi-Wan Kenobi után még logikusabb, hogy Ben nem dől hátra kényelmesen és kezd az Erőről hadoválni, hanem azonnal küzli Luke-kal, hogy akkor menjünk.

Bölcsebb maradtál volna, ha nem szólalsz meg...

@Donát, @Pildi Félre értetek, nem az a dühítő, legalábbis számomra, hogy egyszer le van írva, hanem, hogy sokadszorra is le van írva. Ez is a tamtamdob egy változata. Egyszer leírva ténymegállapítás, sokadszorra leírva bizonygatás. És ismételten, a bánat és a rosszkedv felnagyítja az ilyesmit és nagyon könnyen rosszúl csapódhat le. Ez így van, de attól még nem kell csendben beletörődnük. Ráadásul, attól, hogy így működik, az nem jelenti azt, hogy jól is működik. Ha mindig kushadunk, akkor sosem változik semmi. Azt beletörődésnek hívják. Az is egy lehetőség, csak akkor meg nem szabad csodálkozni azon, hogy tényleg minden elsz*ródott.

Már itt van 200 ezer, és útban van további 1 millió.

Ez az előjáték a nászéjszakához?

Nem győzködni akarlak, csak ismerősen csengenek ezek a szavak. Én is így gondoltam. Aztán puff, fél év sem kellett, és már csak akkor játszottam PC-n, ha arra kaptam tesztpéldányt. Amióta otthagytam a PC Gurut, a PC már csak és kizárólag munkaeszközként funkcionál. A a Steamre és társaira is csak azért lépek be néha-néha, nehogy töröljék az accountjaimat (nem tudom, hogy ez megtörténhet-e, de biztos, ami biztos). Hát igen, az SSD ma már annyira alap, hogy a játékfejlesztők is elsősorban azt ajánlják a programjaikhoz. Sőt lehet, hogy már csak azzal számolnak. Nekem is az lenne a legjobb, ha már csak SSD-k lennének a gépemben, de nem tudom, hogy azok mennyire bírnák ki a napi 18 órás folyamatos írás-olvasást (a renderelés olykor akár 8 órányi folyamatos írás is lehet, ha például animációt renderelek). A HDD-m is valószínűleg ebbe halt bele.

Nyilávn egy távolabbi problémára próbáltam utalni költői túlzással. De mi van, ha a pletyka arról, hogy elkaszálják az Ahsokát, nem f*szság, hanem egyszer csak igazzá válik? Azt már vehetem fél sorozatnak? A sorozat záróepizódjában ott van az ígéret a folytatásra. Arra, hogy az alkotók ezt az ígéretet megtehették, a Disney rábólintott. Ha annyira bizonytalanok voltak abban, hogy be tudják tartani, szólni kellett volna, hogy ne tegyenek bele ilyet. A sorozat sztorija akkor is kerek egész lett volna, ha az utolsó részben nem villantják meg Yodát és Plagueist és Vernestra nem beszél arról Mae-nek, hogy segítsen neki megtalálni az ex-tanítványát. És a The Acoyte is része annak a termékcsomagnak, amiért én pénzt adok a Disney-nek, vagyis de, egy jövőbeli sztori ígéretével igyekszik meggyőzni engem, hogy maradjak előfizető. A nagy egésznek kis része ez az ígéret, de ha nekem pont ez tetszik a legjobban, akkor ez hat rám a legjobban. És nem mellesleg, nem tudjuk, hogy lesz-e valami az Ahsoka második évada után. Iger nagyon a mozifilmeket nyomatja, több D+-ra szánt sorozatból is filmet faragtatott (helló The Mandalorian and Grogu, helló Moana 2, helló Armor Wars), és ez sem az az üzenet, ami azt sugallná, hogy komoly figyelmet akarnának szánni a Disney+-nak. A helyzet az, hogy jelenleg már arról sem tudtak meggyőzni, hogy éves előfizető maradjak. És ez még a The Acolyte-tól független. Már átváltottam az "akármikor lemondhatom" koncepcióra, és bizony már felmerült bennem, hogy a Skeleton Crew után lemondom, aztán majd az Andor idején újra előfizetek rá. És őszintén szólva, a Skeleton Crew-val kapcsolatban már óriási bizalmat szavaztam meg, mert az a sorozat még hangyányit sem tudta felkelteni az én pozitív rajongó lelkesedésem. Mi lehet a fújulókkal vagy az egyszerű emberekkel? Nekem meg szívem joga lemondani a Disney+-t, ha az a termék, ami miatt fizetek, nem üti meg azt a szintet, amit elvárok a pénzemért. Azt meg szerintem senki sem állította, hogy az elmúlt 12 év ne lenne az SW új aranykora. De ez hol indukálja azt, hogy a következő 12 év is az lesz, és nem egy másik véglet, egy rémálom? Erre az egy kérdésre konstans nem adtok választ: mi van, ha azok az üzleti döntések, amiket most oly helyénvalónak tartatok és annyira védtek, azt eredményezik, hogy minsőíthetetlen sorozatok és filmek jönnek. Akkor is ilyen vehemensen fogtok bólogatni, hogy hát milyen csodás döntés volt két filléres SW-t moziba küldeni? De jó, hogy kánont felrugó szériák futnak az egyre drágább D+-on? A mostról beszéltek, de kicsit sem tartatok attól, hogy a jövőben nem aranykorról, hanem rémálomról fogunk beszélni? Ja, de ha az amúgy jó prímást fizető emberkének pocsék az ízlése zene terén és a vendégek emiatt elmennek, a kassza tartalma pedig apadni kezd, akkor nem az a megoldás, hogy kirúgod a prímást. Részben egyetértek, részben nem. 12 évvel ezelőtt még nem voltak alapjaink. 12 év után vannak, amikre támaszkodhatunk. 12 évvel ezelőtt az MCU is máshol járt, mint ahol most van, és az MCU menedzselése már önmagában elég támpont ahhoz, hogy szkeptikusak lehessünk az SW-vel kapcsolatban, ugyanis a döntéshozók ugyanazok. 12 évvel ezelőtt még más stúdiók példájából jósoltam egy kb 20 év múlva bekövetkező eseménysort (amihez vészesen közeledünk), most már a Disney maga a példa jó és rossz irányba is. Mert azért vannak jó példák, hogy mást ne mondjak, a Prey-jel és az Alien: Romulusszal sikerült feltámasztaniuk ezt a két franchise-t. Az már aggasztó, hogy mindkét esetben ezt főleg komoly nosztalgiabombázással érték el, és nem igazán törekedtek újdonságra, de én még pont elégedett vagyok mindkét esetben, ahogy az ep7 esetében is. És nem tagadom, sőt hangsúlyozom, hogy az SW-vel is rengeteg jó dolog történt. Ugyanakkor az, hogy alig pár év alatt földbe állították a 11 éven át sikeres MCU-t, már annyira nem jó példa. Ezen felül, olvastad a minapi posztom, tehát tudhatod, hogy én személy szerint még mindig optimista vagyok, azzal együtt, hogy a szkeptikus énem hangosabb, mint 12 évvel ezelőtt. Hovatovább, bár nézőként erre semmi szükségem és pláne nem feladatom, megértem, hogy a pénz a legfontosabb elem. Ha az nincs, új SW sem lesz, így evidens, hogy nem invesztálnak veszteséges projektbe. Csak szerintem egy kisebb marketing és készítési költségvetéssel még lehetett volna annyit kockáztatni, hogy egy - akár rövidített - második évadot bepróbálhatnak. Mert mi van, ha az meg úgy tarol, mint a JAG második évada vagy az eredeti Star Trek sorozat ismétlései? Plagueis megjelenése szerintem önmagában dobott volna a második évadon - de hát ehhez meg ismerni kéne a közönséget, akinek árulod a portékádat. Hedland ismerte, ezért dobta be. Szóval könnyen lehet, hogy megspóroltak pár száz milliót és közben ellöktek maguktól pár milliárdot. Persze nyilván külsősként nem látom a számokat, de azért annyira mégis belsős vagyok, hogy az én pénzemből is finanszírozzák a sorozatokat, filmeket, a jachtjukat, a szeretőjüket és a villájukat. És ezek mindegyikét én nem élvezhetem, de rendre arról mondanak le, amit én is élvezhetek. Szóval optimista vagyok és minden rossz szavam ellenére megértem, hogy a pénz az úr. De ugyanakkor rohadtul megértem azokat is, akiket ez hidegen hagy. Sőt átérzem, mert az egyik felem ugyanazt érzi, mint teszem azt Ody. Értem, hogy őt megrendítette ez. Nagyon szerette, ahogy én is, és persze, hogy nem tetszik, hogy rendre racionalizálva van a veszteség. Hülye példa és nyilván túlzó, ám az érzelmek nem logikusak és racionáisak, szóval valamennyi igazság lehet abban, ha azt írom, hogy olyan lehet, mintha a Disney lelőtte volna az egyik szerettünket, ti meg azt magyaráznátok, hogy ebben semmi meglepő vagy rossz nincs, mert az az ember nem doglozott, így megérdemelte a halált, hiszen nem hozott pénzt a Disney-nek. Mondom, hülye példa, mert egy sorozatról van szó, nem emberről, ugyanakkor ragaszkodtunk hozzá, tetszett, szerettük. Pozitív érzelmeket váltott ki belőlünk, amit újra át akartunk élni. És ennek lehetőségét elvették. Én is gyász állapotba kerültem, de a Star Wars Explained stábja is a gyászhoz hasonlította az érzéseiket. És hát azt mindenki másképp dolgozza fel. És nem feltétlen jó érzés eközben a racionalizálást olvasgatni. Engem is dühít, hogy te vagy Bomarr rendre bizonygatjátok, hogy itt pénzről van szó, tehát ez helyes döntés volt. Mivel érzelmi alapú ember vagyok, nem logikai alapon működő robot, így igazából le van sz*rva, hogy pár ezer kilométerre innen élő embereknek mennyi pénzébe fáj vagy nem fáj ez az egész. Láthatatan noname senkik számomra, akik egyenként jobban élnek, mint mi összesen, szóval kapják be. Mindezt amellett érzem, hogy elfogadom az érveiteket, mert helyesek, racionálisan nézve. Ezért sem ágálok ellenük. De nem mindenki ilyen, ezt is el kell fogadni. Na hát ez meg a másik, az iszonyú rossz kommunikáció. Szerintem nekem vagy Ody-nak vagy bárki másnak, akit jobban megérintett a sorozat törlése, könnyebben elviselnék, ha legalább maga a Disney vagy a Lucasfilm nem hallgatna, mint az a bizonyos a gazban. Mert azért ez sem hordoz jó üzenetet, ami így hangzik: le vagytok ti sz*rva a felismerhetetlenségig. Elég lenne csak annyit mondania Kennedy-nek vagy Igernek, hogy "igen, üzleti okoból sajnos le kellett mondanunk a The Acolyte folytatásáról, de magával a korszakkal még szeretnénk a jövőben foglalkozni, ha módunk lesz rá". Ebben semmi konkrét nincs, de legalább a rajongóknak lenne egy fogodzója, nem kellene a vak sötétben tapogatózva találgatniuk, másrészt van egyfajta megnyugtató üzenete is. Viszont mégsem ígéret. Viszont egyetlen rajongótól sem érdemes elvárni soha, hogy racionálisan élje meg kedvence elvesztését, ahogy egy vásárlótól sem érdemes soha, semmilyen körülmények között elvárni, hogy némán tűrje, ha egy szolgáltató, amiért fizet, nem abba az irányba halad, ami neki tetszik. Jogában áll először a tamtamdobot verni, aminek megvan az a haszna, hogy remélhetőleg időben meghallják. Aztán meg végül, ha úgy alakul, lemondhatja a szolgáltatást, és majd akkor jujj de jó lesz a Disney-nek. És ez az, amit szerintem most odafönt a nagykutyák abszolút nem látnak már: nekik van ránk szükségük, nem fordítva. Ha hirtelen több százezer ember pártol el tőlük, az nekik fog fájni, nem annak a több százezer embernek. Akkor aztán sokra mennek a racionális üzleti döntésükkel. És jelenleg egy ilyen forgatókönyv ugyanúgy benne van a pakliban, mint az, hogy a következő 12 év is aranykor lesz. Most ezt mindenki a saját habitusának megfelelően ítéli meg. Én optimista reményekkel, de szkeptikus felhanggal. Majd meglátjuk, mit hoz a holnap. Nagyon remélem, hogy még sok-sok évig, vagy évtizedig mondhatom azt széles vigyorral ezzel kapcsolatban azt, hogy tévedtem, és ez az egész The Acolyte ügy csak egy apró fekete folt lesz a csillogó felszínen.

Na, ha valami nem hiányzik a PC-s korszakomból, akkor az pont ez. A mikromenedzselés, hogy elinduljon a játék. Benyomom a letöltést a(z alvó állapotban lévő) konzolra (a telóról), közben megiszok egy kávét vagy elolvasok egy cikket, aztán jön az értesítés (a telefonra), hogy XY program játékra kész, és mehet a menet.

Remélhetőleg biztos nem. Azért lehet, hogy nem lesz meg az Outlaws, mert tönkrement a PC-m, és épp ma tudtam meg, hogy a táp mellett az egyik vinyómnak is vége. És az a bő 11 oldalas kis elemzés reményeim szerint azon a vinyón volt. És azért remélem azt, hogy az a merevlemez szállt el, amin az Acolyte-iromány volt, mert akkor az, amelyiken a mindennapi megélhetésemet garantáló program és annak több száz gigányi elemei vannak, sértetlen, így nem tartana hetekbe minden visszaállítanom, ha egyáltalán lehetséges lenne mindent visszaállítanom, mert néhány asset már nem feltétlen érhető el. Szóval nagyon remélem, hogy igazam van, és a kritika veszett oda.

Majd megnézem azt az üzletet, amikor a rajongók két szép szeme az ilyen húzások miatt másik cég portékáira irányul, feléjük meg talán nagy kegyesen néha odapislantanak a régi szép idők emlékére. @Ody Mandrell nagyon is igaza van abban, hogy a pénzen kívül van ennek más vetülete is, amit észre kell venni. Főleg a vezetőknek. Ha megrendül a rajongók bizalma, akkor az a pénz tovább fog apadni. Ha egy üzlet nem látja, hogy az üzletének vannak emberi aspektusai is, például a vevő bizalma és elégedettsége (ami a szolgáltatási szférában és a szórakoztató iparban, ahol a Disney üzlete folyik, nem irreleváns elem), akkor az az üzlet halálra van ítélve. Mert a néző, akitől az a k*rva pénz jön, sem jótékonysági intézmény. A pénze neki is fontos, amiből valószínűleg jóval kevesebb van, mint az illetékes döntéshozóknak, imigyen jól átgondolja, mire költi. A Disney bevételének jó része a prolikból jön, nem a multimilliomosokból. Mi fizetünk elő a Disney+-ra, hogy egy átdolgozott munkanap után leüljünk kedvenc sorozatunk elé és megnézzük az új részt. Mi vásárolunk ama epizódok után merchandise terméket magunknak vagy gyermekeinknek. Belőlünk élnek. És ahogy ők, én sem költök olyanra, ami nem térül meg. És itt jön a kérdés. Minek invesztáljak be időt, energiát és pénzt egy olyan történetre, aminek sanszos, hogy sosem ismerem meg a végét? Mert most teremtettek nekünk egy precedenst: bármikor lelőhetnek bármit. Én viszont nem szoktam fél könyvet venni. Nem szoktam fél filmre beülni a moziba. Nem szoktam fél ebédet kérni az étteremben. És nem vagyok hajlandó fizetni egy szolgáltatásért, ami csak fél sorozatot ad. És nem ezért vagy azért, a Disney-nek talán nem azokat a rajongókat kéne elidegenítenie, akik szerint semmi baj a Star Wars-szal. Mert az is árt az üzletnek. Nem is kicsit. Mert most speciel egy tökönrúgással hálálták meg azt, hogy kitartottam a The Acolyte mellett. A következő sorozatuknál már nem biztos, hogy sorba állok azzal, hogy talán eztúttal is tökönrúgás lesz. Érthető, hogy a pénz itt nagy szó, ugyanakkor ugyanúgy érthető, hogy nem csak és kizárólag ez az egy szó létezik. Rövidtávon megspóroltak mittomén hány millió dollárt. És hosszú távon mennyi kárt okozhatnak ugyanezzel saját maguknak? Mert az emberi reakció nem számolható ki a könyvelési osztályon. És én azért azt is hozzátenném még, hogy az az üzlet, ami nem mer kockáztatni, szintén bajban van. Hol lennénk most, ha anno egy bizonyos Allan Ladd Jr. holmi 20th Century Fox feje nem kockáztat egy nevenincs ifjú rendezővel és az űrfantasy-jával? Akkor a Disney most miből akarna olyan nagyon kockázatmentesen pénzt csinálni?

Ez rendben van, de én nem arra refelektáltam, ami a videóban van, hanem pusztán arra és csak is arra a kérdésre, amit Cupsy feltett és én idéztem.

Véleménynek vélemény, de ha a filmre érted, akkor megalapozatlan, így nem is hasznos, pláne nem releváns. Látatlanban bármire lehet mondani bármit, attól az a véleményt még nem lehet és nem is szabad komolyan venni. Olyanokra nem szabad hallgatni, akik valójában nem is ismerik azt, amiről beszélnek. És lényegtelen, hogy egy Zs- vagy egy AAA-kategóriás akármi a tárgya a mondandójának, vagy pozitív vagy negatív a felhangja az elhangzottaknak. Ha a trailerre érted, akkor megalapozott, releváns. Ha azt írod, hogy "szerinted sz*r lesz", az a legjobb.

Nekem meg lehet, hogy egy ideig meg sem lesz.

Egy '40-es években használt sajtós kamera Graflex 3 cellás vakuegységének vakucsatlakozása alkotja az egész hengert. Az a keresztbe átmenő fémlap például azt a célt is szolgálja, hogy eltakarja a Graflex logóját. Itt egy kép egy modernebb Graflex 3-ról (ilyenből készült az ST-változat): Ez meg egy kép arról, hogyan használták eredetileg: Ja, és a Graflex céget 1887-ben alapították New Yorkban, azóta is ott vannak.

Mázli, hogy nem Made in China.

Szeretnék most egy kicsit pozitívabb hangvételű írományt megosztani, mert nagyon leült a hangulat, ami érthető. A Disney jól kib*szott mindenkivel, aki szerette a The Acolyte-ot. Mégis ez sarkallt arra, hogy kicsit gondolkodjak azon, mit hozhat ez a jövőben számunkra, pláne annak tudatában, hogy a Solo hasonló bukásából a Lucasfilm sikeresen rossz következtetést vont le. Hiszen – legalábbis Katleen Kennedy szavai alapján – arra jutottak, hogy a film azért bukott meg, mert nem Harrison Ford, hanem Alden Ehrenreich játszotta Han Solót. (Na, ezek azok a téves következtetések, amikről korábban más franchise-okkal kapcsolatban beszéltem. Amikor tévesen azt hiszik, hogy csak bizonyos elemek járultak hozzá a sikerhez – illetve ez esetben a sikertelenséghez –, és ezeket az elemeket ragadják ki majd ültetik át vagy épp száműzik a jövendőbeli projektekből. A Solo után szegény Ehrenreich, hiába végzett szerintem kiváló munkát Han megformálásával, soha többé nem fog lehetőséget kapni, hogy újra e karakter bőrébe bújjon, mert a Lucasfilm rákente a film bukását.) Vezethet-e a The Acolyte nézőszámok alapján történt bukása ugyanilyen téves következtetéshez? Simán. A legkézenfekvőbb, hogy beleragadunk a Skywalker Sagaba, azaz a birodalmi érába, és eljutunk oda, ahol számomra a régi EU, ma Legendák elbukott: semmi sem változik. Han, Luke és Leia már a budira is a 88. birodalmi hadúr és 99. Sith legyőzése árán jut el, aztán, amikor ráébrednek, hogy ezt már tényleg mindenki unja és ugyanazt a sztorit ismételgetik, na akkor jönnek az olyan vad dolgok, mint a yuuzhan vongok vagy a mindennél sötétebb, érfelvágósabb jövő, ahol Luke unokája masszív drogos és csöves. És mindezt nem túl minőségi sztorikkal adják elő. Viszont, talán van remény, hogy néhány kreatív arc a Lucasfilmnél azért, mint Anakin, megtalálja a kiskapukat, és tovább viszi a The Acolyte örökségét. Vizsgáljuk is meg, hogy mi volt a Solo utóhatása. Nem lett Solo 2. Sosem mondták, hogy lesz. Nyitva maradt két szál, de egyik sem olyasmi, ami hűdenagyon filmre kívánkozik, és mindkettő inkább csak kiindulópontja lehetett volna egy esetleges második filmnek. De a Lucasfilm vagy a Disney sosem beszélt nekünk Solo 2-ről. Ez szerintem náluk is csak akkor került volna szóba, ha a film nagyot megy. És a nagy alatt minimum a Rogue One szintet gondolom, de erre meg érzésem szerint a Solo-nak sosem volt esélye. Pláne nem azokkal a feltételekkel, amikkel mozikba került (rossz marketing, bevágva az Avengers mellé). Node igazán nincs is szükségünk Solo 2-re, mert minden, ami lényeges Hannal kapcsolatban, az megtörtént a Solóban. Kijutott Corelliáról, megismerkedett Chewbaccával, lefutotta a Kessel-futamot és elnyerte Landótól a Millennium Falcont. Pont, ennyi, ez minden, amit Han Solóról az ep4 előtt tudni érdemes. A Jabbával való megismerkedése szerintem nem olyasmi, aminek nagy feneket kellett volna kerítenie, a Maul-Qi’ra szál az, amivel akár lehetett is volna valamit kezdeni, de itt is jelen van az, hogy egyrészt Maul olyasfajta szereplő, akinek minimum egy Jedivel kell szembekerülnie. Solo nem lenne ellenfele. Szóval őt bevenni egy Solo 2-be nem lett volna túl jó húzás. Másrészt, mint a film premierje óta már kiderült, a cameója nem egy előre megtervezett, és később kibontásra szánt elem volt. A scriptben csak annyi szerepelt, hogy „Boss”, és Ron Howard egy listából választotta ki Maul nevét. Szóval akárki más is lehetett volna. A Solo idején senki sem tervezett többet ennél a cameónál. Tehát a Solo 2-t ne sirassuk, mert senki sem tervezett vele. Ha a Solo nagyot ment volna, akkor talán elkezdtek volna agyalni ezen. Na de miért volt ez a litánia most? Főleg azért, hogy az egyik „nagy veszteséget” levegyem a porondról. És most jön a többi, pozitívabb dolog. Először is, Maul sorsával nem kell foglalkozni, hisz ismerjük a Rebels-ből. Egyetlen kérdés maradt, hogy hogyan került Malachorra. Nos, nem lennék meglepve, ha ez augusztus 30-a után, a Star Wars: Outlaws megjelenése után már nem lenne kérdés. Bár időrendben bőven Maul halála után járunk, de Qi’ra benne van a játékban, és lesz lehetőségünk Vörös Hajnal bázisokra betörni. Meglepne, ha felszedhető dokumentumokból vagy párbeszédekből nem derülne ki, hogyan taszajtotta le Qi’ra Mault a bűnszervezet trónjáról. És épp ez a lényeg, Qi’ra már visszatérőben van. Megjelent először képregényekben, most mozgóképes formában is tiszteletét teszi videójátékban. Innen már csak egy lépés, hogy újra szerepeljen animációs sorozatban, de akár élőszereplős sorozatban vagy filmben is újra feltűnhet. És Qi’ra feltörése mellett még annak az esélye sem veszett el, hogy Donald Glover visszatér Lando szerepébe egy filmben vagy sorozatban. Nagyobb veszteségnek tűnhet viszont a többi tervezett/pletykált spin-off film. Vagy mégsem? Legalább kettőt biztos nem. Mert az egyik film Obi-Wan Kenobiról, a másik Boba Fettről szólt volna. Ja, film egyikkel sem készült, cserébe lett egy Obi-Wan Kenobi és egy The Book of Boba Fett című sorozatunk, és jól tudjuk, hogy ezek alapjait azok a törölt filmek képezték. Sőt Boba Fett egy másik sorozatban is szerepelhetett, és talán újra feltűnik mozifilmben, a The Mandalorian and Groguban. Aztán ott a Solo fő témája: a Star Wars alvilága. Ez sem veszett oda, hiszen a The Mandalorian erősen épít erre, a The Book of Boba Fett erről szól, és most jön egy videójáték, amiben már a címében is hirdeti, hogy ez a téma itt is tovább lesz szőve. És szerintem a Solo-Outlaws-Mandoverzum vonalon legalább olyan komoly összefonódások lesznek, mint az Obi-Wan Kenobi-Jedi-sorozat terén, hogy a bekacsolódó képregényeket (például a Vörös hajnallal foglalkozóak) meg se említsem. Szóval igen, elvesztettük a The Acolyte második évadát, de az eddigiek alapján bőven van esély arra, hogy nem vesztettünk el mindent. Headland tervei megvalósulhatnak más formában. Ezen a ponton szerintem tényleg nem lehetetlen, hogy leülnek vele, átrágják a témát és pár év múlva bejelentenek egy HR mozifilmet, ami a The Acolyte-on alapszik. Ahogy az Obi-Wan és a Fett filmből sorozat lett, ez megtörténhet visszafelé is. De az Ahsoka azt is bebizonyította, hogy akár befejezett sorozatok sztoriszálait is hajlandóak tovább szőni, és bukott filmek témáját is tovább vinni, alaposan kibontani, szereplőit más médiumokban visszahozni. És hát ott van a képregények és könyvek széles lehetősége is. Persze én sem örülnék teljes szívvel minden megoldásnak, főleg azért, mert hiába imádok olvasni, a Star Wars nekem első sorban mozgóképes mű. Legjobban az élőszereplős műveket élvezem, utána az animációsokat (ebbe a kategóriába sorolom a videójátékokat is), végül az írott és rajzolt formátum műveit. Szóval nyilván annak örülnék a legjobban, ha a The Acolyte témáját és szereplőit élőszereplősen vinnék tovább. És ki tudja, nagyon halvány esély, egy törött szalmaszál csupán, de akkor is, létező esély, hogy egyszer lesz The Acolyte 2. évad. Amikor hasonló hangulatok uralkodtak a TCW kaszájakor, ki mondta volna azt, hogy lesz akár hatodik évad? Puff, lett hatodik évad. És ki mondta volna, hogy lesz egy záró hetedik évad, sőt egy spin-off évekkel később? Puff, lett TCW hetedik évad és The Bad Batch. A Tales of…-sorozatról nem is beszélve. És ez lenne a mondandóm lényege: 12 év alatt eddig a Disney és a Lucasfilm egyszer vont le rossz következtetést egy produkcióból. De ezzel végül csak annyit veszítettünk, hogy nem készült el a legjobb esetben is csak ábrándként tervezett Solo 2, és nem láthatjuk újra Alden Ehrenreich-et Hanként. Na bumm! Ha elutasítják az újracastingolást, akkor legalább annak az esélye, hogy örök életünkben Han, Leia és Luke sztorijait kell nézegetnünk, legalább csökkent (a CGI arcok meg szerintem sosem fognak annyira elterjedni, hogy ezekre filmeket és sorozatokat alapozzanak). Ez igazából azért is üdvözölendő, mert nem kell azzal szembesülnünk, mint a Star Trekben, ahol már a harmadik színészgárda játssza az eredeti széria szereplőit. Most képzeljük el, amikor már három különböző színész játszotta hőseinket. Persze a jövőben ez is megváltozhat, de egyelőre még elzárkóznak ettől. A deepfake meg ki tudja, hová jut. Azért az nem egyszerű mulatság, jogi oldalai vannak, költséges is – mondom ezt úgy, hogy azért tényleg egyre többször is tűnik fel a technológia (most is fut a moziban egy film, amiben valakit így alkottak meg). Szóval, amire ki akartam lyukadni, mielőtt elkanyarodtam, az az, hogy az elmúlt 12 év alatt rengeteg pozitív fejlemény történt. És erre eddig egy komoly csalódás. Legalábbis számomra, mert régen sem vágytam annyira Solo 2-re, az azóta hozott produkciók meg szerintem abszolút feleslegessé tették. Ehrenreich-et meg csípem, és sajnálom, hogy rajta csattant az ostor, de ettől függetlenül semmit nem érzek azzal kapcsolatban, hogy többé nem játssza el Hant. Eleve nem a szívem csücske a karakter. A The Acolyte szerintem eddig az egyetlen olyan döntése a Disney-nek, ami komolyan megütött, ugyanakkor az elmúlt 12 év pozitív fejleményei alapján még nem temetném el az egész franchise-t, se a korszakot vagy a témáját, sőt tényleg halvány reményként, de még a sorozatot sem. Hovatovább, szerintem Darth Plagueis megjelenése az, amit a Disney ki fog használni. A reakciók rá pozitívak. Későn jött, talán, nekem jó volt ott, ahol volt, de én egy ember vagyok. Más lehet jobban benne ragadt volna a sorozatban, ha tényleg előbb jelenik meg. Ez már sosem derül ki. Ugyanakkor a reakciók pozitívak voltak, az ep3-mal való kapcsolata miatt egy év híján 20 éves rejtély övezi (még a Lenegndákbeli könyv ellenére is, amit valószínűleg sok új rajongó már nem is olvasott, és akkor ott vannak azok, akik sosem olvasták, mint én) és magában hordozza a Skywalker Saga kapcsolatot is, hiszen Darth Sidious mesteréről van szó. Plagueis mozifilmre és sorozatra is kiváló választás, és ezen a vonalon bizony a The Acolyte is tovább vihető, pláne úgy, hogy Qimir is elnyerte az emberek tetszését. Szóval, igen, szomorú hogy elkaszálták a The Acolyte-ot, engem is dühített, de most, hogy ezt így kiírtam magamból, azt hiszem, eljutottam az elfogadás szintjére. Viszont nem jelenti azt, hogy minden rosszra fog fordulni. Szerencsére a Disney csak a Szenátus, de vannak renegát Jedik és lázadó harcosok a Lucasfilm berkeiben, akik pozitív irányba terelhetik azt a sötétnek tetsző jövőt. És akkor talán még az én jóslatom, hogy a franchise egyszer csak beleáll a földbe, sem valósul meg még újabb 12, 22, 32 vagy akárhány évig.