Dzséjt

Minden negatívuma ellenére legalább azt az egy jót el lehet mondani, hogy az első film legtöbb színészét (vaszínűleg nem túl nagy örömükre) vissza tudták rángatni. Ezt leszámítva: - Erőltetett, többségében az első rész poénjait ismétlő pillanatok, néha szó szerint bevágások az első filmből. És ezek még a jobbak, mert sajnos rengeteg olyan pillanat is van, ami önálló... hát, jobb szó híján mondjuk azt, hogy ötlet. Na, azok az igazán "jajistenem" és undorító momentumok. - Bármilyen klisé vagy sztereotípia, ami eszedbe jut Afrikával, a négerekkel vagy a családdal kapcsolatban, az benne van a filmben. - A rettenetes történetnél már csak a karakterek a gázabbak, amiket a színészek úgy adnak elő, hogy a legtöbben látszik, k*rvára kínosan érzik magukat, és várják a pillanatot, amikor végre elhangzik az "ennyi" szó. - A sztori kulcsproblémája, hogy Akeemnak nincs fia, csak három lánya, és hát ugye ott az a klisé, hogy csak férfi ülhet a trónra. Tíz perc alatt ezt a problémát feloldják azzal, hogy kiderül, Akeem Amerikában felcsinált egy nőt, csak erre nem emlékszik, mert - szintén tudtán kívül - annyira betépett az aktus előtt, hogy harminc éven át azt hitte, egy vaddisznó támadta meg a lakásban, amit az első filmben béreltek. Legalábbis ennyi volt az első 13 percben, mert idáig bírtam idegekkel, aztán úgy döntöttem, az időm sokkal értékesebb annál, semmint, hogy erre az ótvaros sz*rra fecséreljem el.

Hogy mi a színésznő vagy egy alkotó magánvéleménye, az ugyanannyit számít, mint a mi véleményünk. Az a lényeg, amit a sorozat ábrázol. Egyelőre annyit mutattak, hogy Jecki és Osha között kialakult egy kötődés, mert mindketten kapcsolódnak Solhoz. Ebbe aztán persze mindenki azt lát bele, amit ingere óhajt. Én egyelőre csak barátságot látok. Megjegyzem, jelenleg elég karakteridegen is lenne tőle a mélyebb érzelmek prezentálása, mert Jecki hátsójában ott van a Jedik elköteleződés feliratú karója. Ráadásul a hosszútávú kilátások sem épp optimálisak számára, hiszen épp most hozta össze az Erő egy fénykardforgató szörnyeteggel, szóval megeshet, hogy az a karó előbb-utóbb felező díjcsomagot kap törzs vagy nyak tájékon.

Azért szegény Kelnacca, ő is gratulálhat a Jediknek. Ha Vernestra hallgat Solra és azonnal a Khofarra küldi, nem hazarendeli trécselésre, akár még meg is menekülhetett volna. Vagy legalább nem egyedül éri utol a végzet.

Hát emberek... Ez gyorsmenet volt a javából. Rövid, de intenzív élmény. Nézzük csak... Először is, az itt bemutatott dolgok után elég nehéz elhinni, hogy nem Qimir a Sith Nagyúr. Ha csak Mae-ho mestere nem jár folyamatosan a nyomában, akkor kézenfekvő a magyarázat. Pláne azért, mert baromira látszik, hogy megjátsza magát. Bénázik a ládákkal, de közben úgy szaladgál egy dzsungelben, mintha minden nap megtenné azt az utat. Folyamatosan manipulálja Mae-t, tudja, mely szavakat kell kiejtenie a száján, hogy a megfelelő érzelmet váltsa ki. Mindezek mellett elég konkrét benfentes infói vannak Mae múltjáról és jelenlegi küldetéséről. Aztán tíz perccel azután, hogy Mae elmondja Qimirnek, elárulja a mester, Kelnaccát holtan találja. Tíz perc, vagyis a Sith-nek itt kellett lennie a bolygón, ráadásul olyan közel, hogy meg tudja előzni Mae-t. Ráadásul, amikor Mae közli, hogy a Jedik nem fogják börtönbe zárni, miután elmondja, kit ismer, Qimir egész karaktere ugyanúgy megváltozott, mint amikor a második részben Oshával beszélt. A magas, visítós hangja elmélyült, az addig védekezően magasban tartott kezét leeresztette, a kalimpálás átment békés lengedezésbe. Aztán visszavált, de mintha Mae bejelntésére egy pillanatra kiesett volna a szerepéből. És végül egy nem annyira észrevehetetlen vizuális utalás. Qimir majdnem pont ugyanúgy lép oda Oshához, mint a Sith. Ugyanolyan az arány a nő és a férfi között, ugyanaz a kamerabeállítás: Durván meglepne, ha nem Qimir lenne a Sith. Aztán, itt a jó öreg, vagyis most fiatal Ki-Adi-Mundi, hála az égnek, megtudhattuk, hogy a tagadás nála nem az öregkori elhülyülés jele, hanem default beállítás. Ugyanakkor nem ő volt a legérdekesebb ezen a kis tanácsülésen. Először is kiderült, hogy a Nagytanács és a Szenátus között már most van összefonódás. Amikor Vernestra közölte, hogy a Nagytanácsnak tájékoztatnia kéne a Szenátust, egyből az ep2 ugrott be, ahol Windu akarta tájékoztatni a Köztársaság politikai vezetését arról, hogy meggyengültek az Erőben. Akkor Yoda hasonló érvvel hárította el a dolgot, vagyis azzal, hogy a Jedi Rendre nézve veszélyes lehet, ha ilyen infók a Szenátus kezébe kerülnek. Maga a tájékoztatási kapcsolat engem nem lepett meg. Ez nem azt jelenti, hogy a Szenátus beleszól a Jedik ügyeibe, csak annyi, hogy a Jedi Rend, ami a Köztársaság nevében diplomáciai és békefentartó küldetéseket végez, köteles tájékoztatást adni a Köztársaság vezetőinek. Ez alap. Képzeljük el, ha a Jedi Rend minden szó nélkül bárhol, bármikor, bármit megtehetne anélkül, hogy a Köztársaság vezetői erről tudnának. Nyilván, amint az állam és a rend összeállt, ki kellett alakulni köztük egyféle alá-fölé rendeltségnek, hiszen nem működhet úgy hatékonyan egy állam, ha a fej nem tudja, mit csinál a kéz. A tájékoztatás amúgy már csak azért is szükséges lehet, mert egyrészt, ahogy az kiderült az előző részből, ebben az érában a Jedik még a Köztársaság határán kívül is ténykednek, így már csak a jó diplomáciai viszony és a hatékonyság miatt is fenn kell tartani a kormánykapcsolatot. Képzeljük el, ha egy Jedi küldetés során félremegy valami, és abból diplomáciai sz*rvihar kerekedik. Ilyen esetekben jó, ha a Szenátus nem csak utólag értesül a dolgokról, hanem már előre tud legalább az alapokról. Másrészt, vannak veszélyek, amik a Köztársaságot is érintik. Ami viszont itt még szerintem nincs jelen az az, hogy a Szenátus, még pontosabban a főkancellár beleszól a Jedik ügyeibe. Úgy vélem, ha például a naboo-i blokád ebben az érában jött volna létre, akkor a Jedik szólnak a Szenátusnak, aztán mennek rendet csinálni és ez ellen senki sem tehet semmit. Sőt valószínűleg nem is akarnának, hiszen Vernestra szavai alapján itt még nagyon nagy a bizalom a Jedi Rend irányába. Az ep1 idején már Valorum küldte a Jediket, ráadásul titokban, ami egyrészt azt jelzi, hogy a Jedik már nem önállóak, a főkancellár óhaját teljesíti, valamint a bizalom is eléggé megcsappanhatott, ha még a Szenátus előtt is titokban kellett őket bevetni. A másik, ami érdekes ebben a kis tanácsülésben, hogy a Jedik ezek alapján egymás közt is ármánykodnak - jóllehet, azt a Rend érdekében teszik, de mégis, már pusztán az, hogy a Renden belül történnek olyan dolgok, amikről a legfelsőbb vezetők mit sem tudnak, jelzi, hogy azért baljós árnyacskák már itt is vannak. A titkolózás, ráadásul ilyen ügyekben, sosem jó. És talán később ezért is próbál a Nagytanács mindent mikromenedzselni a Renden belül, mert itt nagyon félre siklanak a dolgok. Persze az érthető, hogy egy ekkora szervezetbe kellenek almenedzserek, olyan belső szervezetek, amik segítségével a Rend képes működni. Elvégre, a Jedi Rend a végnapjaiban is közel 10 ezer tagot számlált és a több ezer csillagrendszerből álló Köztársaságban ténykedett, ami azért elég nagy szám. Most még valószínűleg több tízezerre, ha nem több százezerre rúg a taglétszám, és a Köztársaság területén túl is ténykednek. Így például szinte biztos, hogy a kihelyezett enklávéknak és templomoknak megvan a maguk önálló rendelkezési hatalma, nem kell mindenben a Nagytanács jóváhagyását kérni. Ugyanakkor itt nem egy peremvidéki enklávé felejtette el jelentést tenni egy kalózbanda fosztogatásáról, hanem Vernestra egy Jedi gyilkost titkol el Yodáék elől. Ez egy elég komoly belső probléma, aminek jelentős következményei lehetnek. Ha kitudódik, és kiderül, hogy Jedik egy csoportja a Nagytanács jóváhagyása nélkül ténykedik, az komoly bizalmi problémákat és a Jedik tekintélyének hanyatlását idézheti elő - ami lényegében szükséges, hogy érthető legyen, Valorum miért csak titokban küldhet Jediket egy olyan krízis helyszínére, mint a naboo-i. Igazából pont annak kell bekövetkeznie, ami miatt Vernestra elhallgatja ezt az egészet Yodáék elől. Mindezeken túl az, hogy a Jedi Renden belül is csak egy zárt kör foglalkozik ezzel, megalapozza azt, hogy az ep1 idején miért olyan vakok a Jedik a Sith viszsatérésével kapcsolatban. Bár mondjuk fura, hogy pont Ki-Adi-Mundit tették ide be, aki 100 év múlva kategórikusan kijelentette, hogy a lehetetlenség a Sith-ek visszatérése, de ő kezd olyan karakterré válni, aki nyakig elmerülve a vízben is azt bizonygatná, hogy csont száraz. Ugyanitt elhangzik még egy fontos adalék, ami számomra helyre rakott egy fontos dolgot a Jedikkel kapcsolatban. Finoman szólva sem tetszett az az előző részben prezentált esemény, hogy a Jedik csak úgy megjelenhetnek egy bolygón és beleszólhatnak mindenbe, még akkor is, ha az nem köztársasági világ. Persze, ha a bolygó vezetői vagy épp egy falu vezetői megkötöttek valamilyen egyezményt a Jedi Renddel, hogy eljárhatnak békefentartó ügyekben azon a világon, akkor nuku gond. Én úgy képzelem, hogy azokon a Köztársaságon kívüli világokon, ahol van Jedi létesítmény, ott van a Rendnek jogköre eljárni - akár az egész rendszerben is. Ugyanakkor úgy tűnt, a Brendok csak egy random lakatlan világ, ahol letelepültek a boszik, rajtuk kívül nincs ott civilizált népség, vagyis ők az ottani társadalom vezetői. Akik nyilván nem egyeztek bele abba, hogy a Jedik beavatkozhatnak. Indaráék meg valamiért arra jártak. Most viszont Vernestra azt mondta, Sol, Indara, Kelnacca és Torbin ott állomásoztak a Brendokon. Vagyis akkor ott, vagy legalábbis abban a rendszerben is lehetett egy Jedi templom, így ez így máris kerek a sztori, hogy a Jediknek miért volt itt jogköre intézkedni. Bár így még hülyébben jön ki Indara hazugsága arról, hogy azt hitték, a bolygó lakatlan. Mae hirtelen pálfordulása meglepett. Ezek szerint ő annyira azért nem elkötelezett a Sith-ek irányába, vagy legalábbis a család nála is erősebb köteléket jelent, akárcsak Darth Vader esetében. Ugyanakkor ezután úgy érzem, hogy Mae sorsa megpecsételődött. És ezt nagyjából ő is tudja, nem véletlen nem mert kimenni a kunyhóból. Apropó, hát igen, na én valahogy így képzelem el a Jedik és Sith évezredes első találkozását. Az egész jelenet iszonyú hátborzongató volt, megkockáztatom, hogy horror szint. A vizualitás lucasi szintet ért el. Amikor Mae belép Kelnacca kunyhójába, még naplemente van. Ahogy meglátja a fénykarddal ejtett sebet és rádöbben, hogy a Sith ott van, kihuny minden fény, beköszönt a sötétség. "Amíg van fény, van remény" - mondta Poe a Csillagpusztító elleni támadás során. Itt már nincs fény, sötétség van. Beléptünk a szörnyek birodalmába. És aztán, először Sol érzi meg a szörnyet, ami mint egy fenyegető fantom, egy baljós árny leereszkedik Verosha mögött. Aztán odalép, a lány szinte megbénul a félelemtől. Jecki kérdése szinte aláfesti a rém megjelenést: "Mi ez?" Nem "ki ez?" És az a sisak... Hát hogy is mondjam, van egy olyan érzésem, hogy a sisak kitalálóját egy bizonyos savasvérű idegen lény kobakja inspirálta, vagy hasonló. Az acélosan csillogó fogazat, a szem, azaz a lélek tükrének hiánya... Nagyon hátborzongató. Maul ördög volt, Vader robot, Sidious gonosz varázsló, ez pedig itt egy szörny. És akkor még ehhez hozzájönnek az olyan apró nüánszok, minthogy úgy néz ki, mint akit a Jedi lovagok osztaga nem is igazán foglalkoztat, jobban érdekli Osha. Aztán meg simán földhöz vág 8 Jedit. Hát, ha ez itt a Sith tanítvány, mire lehet képes a mestere? Oké, talán itt közrejátszott az is, hogy a Jedik valószínűleg a elgrosszabb forgatókönyv esetén sem számoltak ilyen hatalmas erőkkel bíró egyénnel. Bár két résszel ezelőtt Sol, és most Vernestra is megállapította, hogy Mae-ho Jedi képzést kapott, elemzéseik alapján nem számoltak azzal, hogy ekkora támadó erővel fognak szembekerülni. Apropó, nekem úgy tűnt, hogy Vernestrában és Holdenben már felmerült a Sith lehetősége. Utóbbi mondja, hogy Mae része lehet egy szakadár rendnek, vagy valami még rosszabbnak, Vernestra pedig úgy véli, Mae csak egy része a mestere nagyobb, változást hozó tervének. Ki szeretném még emelni a látványvilágot. A Sith megjelenését már ecseteltem, ami brilliáns. A legfélelmetesebb Star Wars jelenet részemről. De nagyon baba volt Khofar világa is, amit remek húzásokkal idegenítettek. A veszedelmes bogarak, a ködpamacsok, a hegyek, a sűrű dzsungel és a normális erdő jól látható határa. Mégis, még itt is van valamiféle civilizáció. Ebből is látszi,, hogy nem kell teljesen vad dolgokat kitalálni ahhoz, hogy remek idegen világokat alkossunk. Néha persze az sem árt, mert úgy lesz igazán színes az SW. Bár bolygók terén amúgy sincs baj a The Acolyte-ban. Khofar viszont az egyik kedvenc bolygóm lett így. Mindezeken túl tetszik még, hogy formálódik a barátság Osha és Jecki között, illetve, hogy Yord (jesszusom, még csak most említettem meg először? ) bár nem feltétlen örül Osha jelenlétének és azért akadékoskodik, nem ellenséges vele, sőt még igyekszik így vagy úgy segíteni neki. Két dolog van, ami nem annyira jött be. Az első, hogy Indara és Torbin után Kelnacca méretes csalódás volt. Most komolyan, eddig egy wookiee Jedit ismertünk, a plüsmaci üzemmódú Gunjit. Végre itt egy kifejlett wookiee Jedi mester, aki ráadásul két résszel ezelőtt elég komoly belépőt kapott. Erre láthattuk kétszer bemenni a kunyhójába és vacsit főzni. Aztán off-screen meghalt a székében ücsörögve. Azért ez nem kicsit volt meh - bár erre csak utólag jöttem rá, mert a Sith mesés belépője alaposan elterelte a figyelmemet. De így utólag erre a jelentéktelen szerepre egy kevésbé érdekes fajú Jedit is elhasználhattak volna. Egy twi'leket mondjuk. A másik pedig az epizód vége. Azt nagyon elcseszték azzal, hogy nem folytatódik közvetlen utána az 5. rész eleje. Nem tudom, nem tiltja az emberkinzást véletlen valami Genfben kötött egyezmény? Mert a következő hét azért na, embert próbáló lesz. A folytatásra a tippem: a Sith felszecskázza a vörösingeseket, aztán Sol, Yord, Jecki és Osha, na meg Mae fogócskázhat vele kicsit az erdőben, és próbálnak eljutni a hajóig. Remélem, jó kis horrorsztori kerekedik belőle. Viszont van egy olyan rossz érzésem, hogy Yord már nem sokáig lesz velünk. Jár a pacsi neked az utalásért. Amúgy a Sith sityakján túl van még egy érdekes alienes párhuzam: a Sith ugyanúgy a magasból száll alá Verosha háta mögött, mint ahogy - a filmtörténelemben először - megjelent a felnőtt xenomorph Brett mögött. Ráadásul Brett esetében az előtte álló Jonesy vette észre először a veszélyt, míg itt Sol mester, és Brett/Osha csak ezután fordult a szörny felé, ami szép lassan fölé magasodott és egy ideig mintha csak nézte volna.

Most tényleg elvárják tőlünk, hogy várjunk egy hetet? Szadista állatok!

Te reménykedsz abban, hogy csak akkora sz*r lesz?

Kilencnél előbb szinte biztos nem.

Hú, baz'eg, ha az a The Acolyte negyedik évadából van, akkor az azért nem lehet annyira mini spoiler.

A Screenranttal valami baj lehet mostanában, mert egyre többször nyilvánulnak meg pozitívan a Disney-éra Star Wars műveiről. Itt tudsz szemezgetni. Meglepően sokat, és sokszor elég igényesen és alaposan foglalkoznak a szériával, ráadásul nem nagyon mentek rá a clickbait anyagokra. Azért nem mondom, egy-egy cikkbe becsúszik baromság, de ott is inkább csak annyi, hogy átvették másoktól és valószínűleg nem néztek utána. A Screenrantra mindez nagyon nem volt jellemző még nem is olyan régen.

Nagyon cukik, kivéve, amikor a mancsukat támadóalakzatba állítják. Igazi cicák, na. Lehet Bazil is egy ilyen édi-bédi cicamicát lát, azért néz ilyen riadtan?

Óriás bogarak, óriás rágcsálók, csak a cicák maradnak pici édi-bédik.

The Yord is coming!

Nemrég befejeztem ezt a könyvet, csak az elmúlt pár nap elvette az életkedvemet, így nem írtam róla. Pedig remek könyv, olyasféle, amit szívesen ajánlok mindenki figyelmébe, aki az Attack of the Clones után bele akar vágni a The Clone Wars-ba, vagy esetleg a Revenge of the Sith-be. Annak idején, amikor először láttam az ep3-at, fura volt, hogy Anakin és Obi-Wan kapcsolata milyen gyökeresen átalakult. Elég csak megnézni a két film elejét. Bár az ep2-ben a liftben még poénkodnak, de aztán nagyon hamar világossá válik, hogy nagy általánosságban nem ez jellemző rájuk. Obi-Wan merev, racionális és szigorú tanár, Anakin pedig egy szívből élő, a szabályokat lazán kezelő, ki-ha-én-nem tanonc, és ez az ellentét biszony nem teremt köztük egészséges légkört. Még akkor sem, amikor éppen nem veszekednek. Ezzel szemben az ep3 elején érezhetően sokkal-sokkal könnyedebb a kapcsolatuk, a civódásaikban nincs semmi kínos, se feszengés, őszinte barátság, testvériség van köztük. És ez a kapcsolat van végig jelen a TCW-ben is. Emellett vannak még érdekes változások az ep2 és a TCW között, például a Jedik páncéljai, a katonai rangok, és így tovább. Ezek egyike sem zavaró vagy érthetetlen, ahogy a fenti sem, csak érezhető egy komoly mentális változás főhőseink esetében, és egy erőteljes vizuális váltás is megtapasztalható. És akkor még ott vannak az olyan dolgok, minthogy Kenobi és Skywalker egyértelműen ismerik Asajj Ventres-t, akiről addig nem is hallhattunk. És azért az az ötlet, hogy Anakin tanítványt kapjon, szintén kicsit hirtelennek tűnik azután, hogy Anakin megszegte Obi-Wan parancsát és egyeztetés nélkül elutazott a Tatooine-ra, majd Windu parancsát, és elutazott a Geonosisra, ahol majdnem kivégezték őt és a Köztársaság szenátorát, akit meg kellett volna védenie, majd végül Dooku is legyőzte. Ismértlem, nem volt ezzekkel gond, de mégis olyan apróságok, amikkel kapcsolatban nincs meg az átmenet az ep2 és a TCW között. Érezhetően ugrottunk pár hónapot, ami alatt sok minden történt. Nos, a Testvériségnek az a legnagyobb erénye, hogy ezeket az apró göröngyöket szépen elsimítja, különös tekintettel Obi-Wan és Anakin kapcsolatára, valamint nagyon szépen megágyaz annak, miért gondolja úgy Yoda és Kenobi, hogy Anakin alkalmas lehet egy padawan tanítására. Előbbiben főleg az segít, hogy a könyv folyamatosan betekintést ad Anakin és Obi-Wan gondolataiba, amik azután, hogy Anakint Jedi lovaggá léptetik elő a háborúra való tekintettel, sokszor visszakanyarodik kettejük kapcsolatára. A maguk módján elemzik a kettejük között alakuló változást, ami abból fakad, hogy ők immár nem mester és padawan, hanem két felesküdött Jedi lovag. Külön tetszik, hogy Anakint láthatóan nem zavarja, hogy Obi-Wan immár mester rangot kapott és (ekkor még ideiglenesen) a Jedi Tanács tagjává vált, amivel továbbra is Anakin "főnöke". Ehhez persze valószínűleg az is hozzájárul, hogy Obi-Wan egyáltalán nem főnökösködik, nem érezteti, hogy rangja vagy beosztása miatt továbbra is Anakin fölött áll. Ez főleg abból fakadhat, hogy még maga Kenobi sem szokott bele az új szerepkörébe (legyen szó a mester rangról, a tanácstagságról vagy a katonai teendőkről), másrészt, érezhetően nem az a karakter, aki szeret vezetni. És mindezt Mike Chen remekül vezeti, szorosan fogja Kenobi és Skywalker gondolatait, akik lassan megértik, miért viselkedtek úgy egymással korábban, mi változott meg és milyen lehet a jövőbeli kapcsolatuk. Mindezt az író olyan ügyesen vezeti le, hogy a végén az ember óhatatlanul is ráébred, hogy más Jedikkel ellentétben hős duónk miért maradt együtt azután is, hogy Anakint lovaggá avatták, és harcoltak együtt a háború legnagyobb részében. A másik vonal, hogy Anakin akaratlanul is mentorrá válik egy ifjonc, Mill Alibeth számára. A kislány Anakinhoz, vagy éppen az Inkvizítor - A vörös penge ébredése főszereplőjéhez, Iskat Akarishoz hasonlóan kissé kívülálló a Jedi Rendben. Az ő problémája, hogy rettenetesen erőteljesen érzékeli az élőlények fájdalmát az Erőn keresztül, ami egy galaktikus háborúban nem kifejezetten előny. Emiatt inkább szeretné elvágni magát az Erőtől, ráadásul olyan dolgok, mint a fénykard megszerzése, szemernyit sem érdeklik. Éppen ezért Mill karaktere rendkívül érdekes, hiszen szó szerint hányingere van az erőszaktól. És akkor ő kerül párba Anakinnal, aki már Jedi lovagként is az erőszak útját járja, hiszen a háború lényegében az a közeg, ahol igazán képes létezni. Ám pont ez a jó, hogy ez sem olyasmi, ami a Jedik útja lenne, így Anakin kívülállóként sokkal jobban képes segíteni Millen, mint bárki más. Ezt, különösen a Vörös penge felemelkedése után nagyon erőteljesen éltem meg, hiszen egymás után ismertem meg két kivülálló padawant és láthattam, milyen kárt okozhat egy rossz mester, és mennyi eredményt érhet el egy jó mester. És Chen ezt is olyan jól vezeti végig, hogy a könyv végén adja magát nem csak az, miért gondolta Obi-Wan és Yoda azt, hogy rá lehet bízni Anakinra egy padawant, de annak is megalapoz, hogy Anakin maga is elfogadja Ahsokát padawannak, annak ellenére, hogy ebben a könyvben még makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell tanítvány (bár a végén állítása már nem tűnik olyan szilárdan elhatározottnak, mint az elején). Emellett remekül sikerült megmutatni, hogy a neimoidiai kultúra azért nem csak annyi, amennyit Nute Gunray, Daultay Dofine, Rune Hako és Lott Dod, na meg a többiek a Kereskedelmi Szövetségben mutatnak nekünk. Ugyan kicsit jobban is belemehettek volna a nép bemutatásába, mert csak a végén mutatkozik meg igazán, mennyi minden rejtőzik a fajban, mégis, eléggé jól ábrázolják őket ahhoz, hogy túl tudjunk látni Gunray-jen és társain. Ketar viszont egy ostoba pöcs, a végére rettenetesen megutáltam. Ellenben a mentora, Ruug kellemes karakter lett, bár egészen odáig, amíg nem találkozott Obi-Wannal, nem derült ki, hogy nő, ami szerintem a fordító sara (megjegyzem, a könyv magyar verzióban szembetűnően sok a hiba). Továbbá a könyv sok apróságnak is megágyaz, csak úgy mellékesen. Kiderül, hogyan lettek a Jedik hivatalosan a Köztársasági Nagy Hadsereg vezetői, hogyan lettek egyik napról a másikra tábornokok és parancsnokok. Ezen a téren számomra nagyon érdekes volt, hogy maga a főkancellár javasolta azt, hogy a padawanokat is vonják be a háborúba. Nálam ez a TCW óta sarkallatos pont, ugyanis nagyon elítélem a Jedi Rendet amiatt, hogy az SS-hez hasonlóan gyerekeket küldött harcolni a frontvonalra. Ez nagyon sok aspektusból nézve bűntett és velejéig rossz tett. Egyrészt, ezeknek a gyerekeknek örök életükre kitörölhetetlen traumát okoztak volna, és akkor sem tudtak volna a béke őreiként funkcionálni, ha történetesen nem gyilkolják őket le. Ám itt jön a másik, tekintettel, hogy olykor még csak tizenévesek sem, messze nem bírnak megfelelő harci képzettséggel, szóval a legtöbb padawan, ahogy a TCW-ben oly sokszor láthattuk, meghalt. Sosem érhették meg a felnőtt kort. A Jedi Tanács gyerekeket küldött a vágóhídra. Ezen felül katonai oldalról is iszonyú nagy ostobaság volt, hiszen hol bír egy legjobb esetben is 10-15 éves gyerek olyan katonai tudással, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy századokat vezessen? Ez még akkor sem lenne értelmes gondolat, ha történetesen katonai iskolából kikerült gyerekekről lenne szó, és nem béke őrökről, akiket alapvetően diplomatának nevelnek. A Jedi mesterek alkalmatlanok katonai vezetőnek, hogy lennének már alkalmasak a tanulóik? És akkor még csak az elméleti oldalról vizsgáltam a kérdést, de hol van a gyakorlati tapasztalat? Sehol! Sok padawan első éles bevetése a Geonosis volt (jól meg is halt a legtöbb padawan). Ezen a téren remek Rex kiszólása a The Clone Wars mozifilmben, amit pont Tano padawannak mond: a tapasztalat mindent felülmúl. Érdekes, hogy ezt egy klón tudja, a Jedi Tanács nagyon bölcs vezéreiben fel sem merül... Na most bár eme bűntett és ostobaság alól a Jedi Tanácsot továbbra sem menti fel semmi, legalább azt árnyalták, hogy az ötlet nem tőlük jött, sőt alapvetően nem is értettek egyet vele. Ugyanakkor talán így még rosszabb, hiszen akkor ezek szerint már most politikai okokból egyeztek bele a gyerekek kiszolgáltatásába a háború borzalmainak. Ahelyett, hogy helyes döntést hoztak volna és kategórikusan és megmásíthatatlanul elzárkóztak volna attól a gondolattól, hogy a gyerekeket a frontra küldik. Másrészről viszont Sidious zseniális terve a Jedi Rend lezúzására egy újabb remek réteget kapott. Azzal, hogy frontvonalra küldte a padawanokat, lényegében biztosította, hogy a Jediknek szép sorban elhaljon a jövője - bár mondjuk itt némi irónia is felüti a fejét, hiszen a 66-os túlélői között nagyon sok a padawan, és ezek okozták a legnagyobb zűröket (Cal Kestis, Ahsoka Tano, Caleb Dume, Reva Sevander). Plusz mivel természetszerűleg alkalmatlanok parancsnokoknak, a klón háborúkat is elhúzhatta az így keletkező rossz döntések miatt. Vegyük csak példának a ryloth-i csatát, ahol Ahsoka tapasztalatlansága miatt rengeteg klón fizetett az életével, elvesztettek két Venatort, és kis híján meghiusúlt az egész hadjárat. Ha nincs Anakin, a ryloth-i kampány igencsak elhúzódhatott volna vagy teljesen másképpen alakul a végkimenetel. Ami kevésbé tetszett, az a Ventress vonal. Bár érthető, vissza kellett térni a TCW elején megismert falap egyszerűségű karakterhez, még így is úgy érzem, hogy az első találkozása Obi-Wannal és Anakinnal eléggé lapos lett. Többször át kellett volna váltani rá, és ami fontosabb, sokkal több interakció kellett volna a három karakter között. Vagy legalább Obi-Wan és Ventress között, hogy megalapozzák azt a flörtölős adok-kapokot, ami a TCW elején jellemző volt rájuk. Ez különösen fájó pont annak tükrében, hogy mennyi mindent sikerült tényleg jól megalapozni. Továbbá hiányolom Rex százados jelenlétét. Ha már Cody kapott cameót, Rex is megérdemelte volna. Mindent összevetve, a Testvériség egy remek kis könyv. Jól köti össze az ep2-t a TCW-vel, emellett izgalmas és érdekes a sztori, ráadásul igyekszik kicsit árnyalni a neimoidiaikról kialakult képet, amire nagyon ráfért, tekintve, hogy a PT és a TCW után valószínűleg senki sem szimpatizál velük.

Jó kérdés. Az biztos, hogy ez valami lokális probléma, hiszen csak néhány készüléken jelentkezik. Én arra tudok gondolni, hogy esetleg a telefonon a sütik nem frissültek még. De ez csak egy vad találgatás egy amatőrtől. Esetleg valami böngészőbeállítás. A múltkoriról azért tudtuk, hogy szervergond, mert sokaknál jelentkezett, és mindenféle készüléken. De mindjárt megnézem a tabletemet, az androidos, viszont már hónapok óta nem használtam, szóval itt tuti nem frissültek a sütik jó ideje. Szerk.: yep, nálam tabletről is engedi a hozzászólást.

Nekem is iPhone-om van és simán hagyja a példákat posztolni. Szóval nem az OP rendszer lesz a gond.

És miért is reklámozod, növeled a nézettségét, ezzel a Youtube és Google elérhetőgését azzal, hogy belinkeled ezt a sz*rt ide, ahol a lőtéri kutyát sem érdekli? A f*szért kell ilyen f*szságokat megosztani! Tiltsd le az oldalát a Youtube-on, aztán ennyi, ne terjeszd és pláne ne ide szemeteld be, mert ez nem szeméttelep!

Érdekes, nekem telefonról és PC-ről is engedi beírni.

A folytatás:

Mondjuk az simán lehetne, hogy a boszik valamilyen népi megnevezést használnak rájuk, mert a midi-chlorian igazából csak a tudományos nevük. Ezért is illet oly jól az m-szám hozzá, hiszen a kutatók a tudományos neveket hajlamosak lerövidíteni a kezdőbetűre. Ugyanakkor, mivel ezek a lények eléggé jelen vannak az életben és az Erő miszticizmusában, köznapi nevük is lehet, mint ahogy mi sem írjuk le vagy mondjuk ki állandóan, hogy midi-chlorian, hanem néha csak midizzük őket. Szóval szerintem illene egy ilyen, inkább misztikus vonalat képviselő csoporthoz, ha nem az Erőt tanulmányozó csoportok megnevezését használja. Pláne azután, hogy az Erőt is másképpen nevezik.

Így száll hát sírba a poénkodás, grammanácik kötözködése közepette. Amúgy meg, @Yoda József, a mondatok végére pontot teszünk, @Ody Mandrell a stb elé nem kell vessző.

Meg tudnátok írni, melyik szóról van szó? (Helyközökkel, pontokkal elválasztva vagy hasonló, korábban alkalmazott trükkel.) Tesztelném én is, mert ez újkeletű, hogy van, ahol működik, van, ahol nem.

Talán még küzdött a bűntudatával. Úgy értem, lehet, hogy egy ideig aktív Jedi lovagként jótevéssel próbált enyhíteni rajta, csak ez talán nem jött be neki, ezért végül elvonult. Vagy ezt a rituálét is tanulni kell, hogy jól lehessen csinálni - vagy mindkettő közre játszott.

Ha korábban nem is, Sol később még elmondhatja, eme események fejleményeként. Vernestra az előző részben visszarendelte Solékat a Coruscantra (kis)tanácsgyűlésre. Lehet, hogy ezúttal sokkal részletesebb beszámolót fognak kérni tőle. Sőt igazából mindenképpen ezt kell tenniük, mert azért remélhetőleg már a Jediknek is feltűnt, hogy itt valami nem kerek. A brendoki Jedi különítmény tagjait elkezdte megölni Osha ikertestvére, akiről Indara, Sol, Kelnacca és Torbin elfelejtett említést tenni 16 évvel ezelőtt. Ráadásul eme küldetésről Torbin úgy tért haza, mint akinek letépték a fél arcát, aztán mély meditációba vonult, Kelnacca meg egy erdő mélyére száműzte magát. Talán pont itt az ideje, hogy a Jedik igen részletes és mindezen túl, őszinte beszámolót követeljenek Soltól a brendoki eseményekkel kapcsolatban.