Dzséjt

Akkor az elcseszésre lélekben én is felkészülök.

Én attól a résztől (részektől?) tartok, amiben...

Hasonló véleménnyel vagyok én is, ugyan a harmadik részt még nem láttam. A pocsék karácsonyi epizód után nem akartam belevágni az új évadba, de aztán egy unalmas délután rászántam magam és az első két részen jól szórakoztam. Az új útitárs engem is meglepett, mert képekről nagyon unszimpatikus volt. Ha ezt a szintet tudnák tartani, akkor egy szórakoztató évaddal távozhatna Capaldi. Persze még messze van a vége...

Alien3: - Máig nem tisztázott, hogy hogyan kerültek a tojások a hajóra. A legjobb feltételezés, hogy a királynő tojta őket, de hogyan kerültek a Sulaco padlója alá egy gerendára feltapasztva? Ha az UD-4L talpszekrényében lettek volna, nem lenne gond. (A dolgot persze magyarázza az Aliens: Colonial Marines, de az sem mentes a lyukaktól, ráadásul nem is teljesen harmonizál az A3-mal.) - Hány arctámadó volt akkor? Eredeti változat szerint legalább háromnak kellett lennie. Egy, amelyik Ripley-re tapadt, egy, amelyik megsérült Nyuszi kamrájának feszegetése közben, és egy, amelyik lejutott a Fury-ra. De ha volt három arctámadó, Hickset miért nem támadta meg egy sem? Az SE változat ez még jobban megcsavarja, mert aszerint kettő volt, de azok közül az egyik mindjárt kétlövetű. - Az implantáci 24 óra, mégis, mire kiemelik az EEV-t (vagy az új változatban Ripley partra úszik), hősnőnk arcáról eltűnt az arctámadó. Ennek ellenére napok telnek el, mire a királynő kikel. - Az új változatban miért nem veszi észre senki, hogy az elpusztult ökör arcán ott az arctámadó? - Egyáltalán, miért pusztult el az ökör? - És mióta fejlődnek a xenók döglött szervezettben? - Ripley miért nem jön rá, hogy benne van a dög? Nyusziban nem találta az emberiót, Hicksben sincs, és az ő hibernációs kamráján van a savmarta lyuk. Ráadásul még mondja is, hogy kapar a torka és fáj a mellkasa. - Hogy a bánatba élhette túl az alien a rázuhanó 20 tonna ólmot, amikor korábban a 14,5 tonnás APC meg simán agyonnyomott egyet. Alien Resurrection: - Hogy klónozták a királynőt? Ripley vérmintái voltak meg, nem az aliené. (A könyv ezt azzal magyarázza, hogy az idegen DNS beleeszi magát a gazdatest DNS-ébe - erre utalnak az Alienben is -, de a filmben ez konkrétan nem hangzik el.) - Ripley 8 miért öregebb, mint mikor Ripley meghalt? Eleve, miért kellett felnőnie? A gyerek klónban nem volt benne a királynő? Növekedés közben jelent meg a királynő, varázsütésre? És miért nem kelt ki? Ez az egész klónozásdi totál zagyvaság. - Call hogyan előzte meg a csapatot, miután Wren lelőtte? Tudott egy rövidebb, szárazabb utat, csak a csapatnak nem szólt erről? Hadd pusztuljon a férgese? Akkor kolosszális lehet a programja, mert állítása szerint az emberek védelmére programozták be. - Amit nemrég fejtegettük: Christie miért ölte meg magát? - Összesen nyolc telepest szállított le a Betty legénysége, akkor hogy lehet mégis egy tucat alien? Még a királynővel együtt is csak kilenc lehet. - Gediman miért Fury 16-nak nevezi a bolygót, amikor a neve Fironia 161? - Az Auriga az alienek tenyésztésére és kutatására lett berendezve, de senki sem tudta, hogy a dögökben sav folyik? De még ha saválló cellákat nem is építettek, miért tettek három xenót egy cellába? - A Weyland-Yutanit felvásárolta a Walmart... Komolyan? Ez olyan, mintha a Disney-t felvásárolná a Tesco... - Mi a tököm az a kígyófészek? - Hirtelen miért a tojásokat vitték a gazdatestek elé, miért nem a hagyományos módon a gazdatesteket vitték a tojásokhoz? Na, most csak ennyi jutott eszembe.

Ja, bocsi, félreértettelek, úgy érzettem, hogy az Aliensnél nem nehezebb jobb filmet csinálni. Én mindegyik részt szeretem, bár tény, hogy a harmadik és a negyedik a leggyengébb, főleg az éktelen lyukak miatt a történetben.

Nekem annyira nem tetszene, ha kiderülne, hogy az Ellenállásnak komplett hadiflottája van. Akkor miért nem küldték ezeket a nagy hajókat oda a Csillagpusztítóhoz? Vadászokkal rohamoznak, miközben vannak erősebb rombolóik, amik nyilván nagyobb kárt tudtak volna tenni a hőoszcillátorban. Meg jobban is tetszik az elképzelés, hogy az Ellenállás tényleg kicsi, kisebb, mint a Főnix-sejt volt a Rebelsben.

Őőőő... Háááát... Ja...

Nagyjából annyi valóságalapja van, mint a hollywoodi történelem alapú blockbustereknek, azaz kis túlzással inkább csak a karakterek nevei egyeznek meg a hajdani emberekkel. A filmre én is kíváncsi vagyok ennyi pozitív beszámoló után, de én már moziban biztos nem megyek el rá, főleg a téma és a korszak miatt. Ez nem az én zsánerem.

Naaaaaa... Hát persze, meg a Terminator Ganyézis is a T2 óta a legjobb T-film.

Sajnos nem.

Hála az égnek. Mondjuk a Pöcsi bukása és a negatív rajongói reakciók után ez nem is csoda. Most már csak az Alien: Covenant legyen jó, és akkor f*sza!

Amikor ilyen képeket látok jövök rá, mennyire hiányzik a legógyűjtés.

Igen, egy hangyányit átdolgozva, de ez az Aliens nyitózenéje. Nagyjából 0:57-től kezdődik ugyanez a taktus. http://www.youtube.com/watch?v=wnPJRJbVEIg&list=PLH9C08qrQ7S6uEqnEWzVJsr5J_DhB4zkN Mondjuk Horner amúgy is szereti átmenteni a zenéit, mert az Avatarban is felcsendül néha az Aliens taktusa. Mondjuk ott nem ilyen "látványos".

Vaó, hát ez tényleg jól mutatna, pláne, hogy van kilövőállásom is.

Lassan egy éve elhasalt az egész projekt (én meg több mint egy éve nem vagyok benne). A Kickstarter megbukott, azóta síri csend és hullaszag.

Az fura, mert van zenei kapcsolat a franchise-zal, a Patriot Games zenéjét ugyanúgy James Horner szerezte, mint az Aliensét, így nem lenne meglepő, ha annak a zenéjét viszont hallanád - de hogy az Alienét, az fura. Bár az Aliensben is vett át Alien taktusokat Horner, szóval lehet, hogy az került csak át. Mondjuk speciel a Patriot Gamesnél még nem tűnt fel, bár tény, évekkel ezelőtt láttam. Ami nekem anno feltűnt, hogy a Batman: Forever alatt az Alien3 zeneéjét is hallani (mindkettőnek Elliot Goldenthal írta a zenéjét).

Én még valószínűleg megvárom az első véleményeket. Egyrészről elmennék rá, elvégre mégis csak 20 éve nem volt Alien-film a moziban én meg Alien-rajongó vagyok vagy mifene. Másrészről viszont... Ez a Prometheus folytatása és ugyanaz csinálta... A zene klassz, nagyon alienes, ami mondjuk úgy, hogy konkrétan benne vannak Jerry Goldsmith dallamai nem csoda. Tetszetős, bár zenei téren a Prometheusszal sincs bajom, sőt az ama kevés elem egyike, amit szeretek benne.

Boldog születésnapot, Bomarr!

Tegnap este ennek a könyvnek is a végére jutottam. Már az elején nagyon tetszett, de annyi dolgom volt, hogy ilyen napi egy fejezet lépésben tudtam csak haladni… Ám mivel nagyon tetszett, ez hamar napi két fejezetre nőtt, aztán úgy a felénél jártam tegnap délután, amikor végre elfogyott a munka. Na mondom, olvasok egy kicsit. Hát, az a kicsi annyi lett, hogy a könyv második felét tegnap bedaráltam. Hát ennyire tetszett. Én alapvetően szeretem a szerelmi történeteket, így ezzel már meg tudtak volna ragadni, mert szerintem ez remekül el lett találva a könyvben. Ugyanakkor mégsem ez, hanem az fogott meg igazán, hogy a két szereplő nem az unalomig ismert Lázadás, hanem a Birodalom oldaláról közelíti meg az ep4-6 időszakát (meg kicsit belenyúlnak az ep3 utáni és az ep6 utáni érába is, szóval szép nagy időintervallumot fog át a történet). Mindig tetszik, amikor árnyalják a dolgokat, mint például a Rogue One-ban, ahol Cassian egyetlen orvgyilkossággal kiverte a fejünkből, hogy a Lázadók Szövetségében csak makulátlan hősök vannak. A Birodalom oldaláról viszont még kevés ehhez hasonló történet van. Ugyan Kallus már eme emberek közé tartozik, hiszen egy meglehetősen hitvány alakból mára a Szövetség egyik legfontosabb kémje lett, és még ki tudja, mivé válik. Ugyanakkor Kallus egyelőre egyedül van, míg azért a Rogue One-ban, hogy is mondjam… Sok lázadó nem volt éppen Grál-lovag. Persze a Star Wars alapvetően hőseposz, amiben a gonoszt nem jó szimpatikussá tenni, a hősök többsége sem lehet szürke, ugyanakkor kellenek az ilyen figurák, hogy érdekesebb legyen a sztori. És a magam részéről sokkal jobban bírok egy Cassian Andrort, mint egy Luke Skywalkert. Na, a lényeg az, hogy örültem, hogy ezúttal a Birodalom oldalán látunk jó embereket, és láthatjuk, hogyan élik meg azokat a történeteket, amiket a makulátlan hősök szemszögéből már átéltünk. Mert a Birodalom hatalmas, több milliárdan szolgálták, és az egyszerűen baromság, hogy mindenki, aki belép, az gonosz. Nem az, ezt sosem tartottam elfogadottnak, ugyanakkor részben a Rebels, és most ez a könyv is szépen rávilágított, hogy a Birodalom egész ügye a lélektelenítésben. Az akadémia elsőre egész jónak tűnt, és azon agyaltam, hogy a fityfenébe jönnek ki innen olyan teszetosza tüskelökik, mint amilyen mondjuk Konstantine volt. Hát itt futószalagon kéne gyártani a Tarkinokat és Thrawnokat. Aztán persze azért kezdetben finoman (felejtsd el a szülőbolygód, ne barátkozz a földiddel, ne barátkozz senkivel, áldozd az életed a Birodalomért, sokáig éljen az Uralkodó), majd egy jó nagy jobbegyenessel mutatják el, hogy hol van elcseszve a tisztkérdés. A pontok miatti folyamatos rivalizálás is éppen elég probléma, de amikor a Birodalom szánt szándékkal tönkretesz barátságot (ami ráadásul a hasznára vált volna, hiszen Thane és Ciena párban voltak a legjobbak), na az már komoly gond. (Zárójelben jegyezném meg, hogy a könyv olvasásakor jöttem rá, hogy az eddig látott legjobb birodalmi tisztek, akik azért tényleg hatékonyak voltak és fel tudtak mutatni eredményeket, nem birodalmi akadémián tanultak. Ilyen például Tarkin és Thrawn.) Aztán persze jött a többi, elérkezünk az ep4-hez és bumm. Beütött valami, amibe sosem gondoltam bele, de nagyon is kézenfekvő. Miután elpusztult az első Halálcsillag, Ciena azzal nyugtatta magát, hogy ez csak egy elfuserált haditerv volt, ami sosem jött be (amúgy bámulatosan tudta a fontos tények figyelmen kívül hagyásával nyugtatgatni a lelkiismeretét), de legalább nem is fog több ilyen készülni. Mert ugye a haditerv elbukott, bebizonyosodott, hogy a Lázadókat nem rémíti meg, szóval minek építene újat a Birodalom. Már itt elméláztam azon, hogy vajon hány millióan nyugtatgatták magukat ezzel? Mármint azzal, hogy elpusztult a Halálcsillag, többet már biztos nem építenek, szóval pusztul el több bolygó. Aztán megépült a Halálcsillag II, de ami bennem szöget ütött: akik még élnek az ep7 idején, és megélték az Alderaan pusztulását – Cienának és Thane-nek erre minden esélye megvan –, azok vajon mit gondoltak a Csillagpusztítóról. Történetírás szempontjából persze olcsó és klisés húzás a Halálcsillag sokadik verziója, ugyanakkor az univerzumon belül, az ott élő karakterek szemszögén át ezen tömegpusztító fegyverek rettenetesek lehetnek. Csak gondoljunk arra, mit érzett Ciena, amikor meglátta a második Halálcsillagot. Már attól teljesen összetört, hogy még egy bolygó az Alderaan sorsára juthat. Mit érezhetett, amikor bevetették a Csillagpusztítót, ami egy egész naprendszert pusztított el. (És ezen a ponton kicsit sajnálom, hogy maguk a filmek se az Alederaan, se a Hosnian-rendszer elpusztulásával nem foglalkoztak sokat, sőt utóbbit Han révén még el is bagatellizálták. Nyilván a filmben erre nincs idő, de azért egy naprendszer felrobbantását talán komolyabban vehették volna – ugyanakkor ennek még lehet foganatja az ep8-9-ben.) És azt is nagyon szépen megmutatja a könyv, hogyan mossák ki az embereik agyát vagy hogyan tartják sakkban azokat, akiknél az agymosás nem válik be. Vajon hány ezer ember volt a Birodalom „túsza”, akiket a szokásaik, a becsületük vagy a családjuk féltése gátolt meg abban, hogy ellenszegüljenek? Vagy hány ember maradt a Birodalommal azért, mert egyszerűen (a Birodalom miatt) nem maradt már semmijük. Mint Nash, aki érzésem szerint azért vált fanatikussá, mert beleőrült az Alderaan pusztulásába. Ami nem csoda, felesküdött a Birodalomra, erre az se szó, se beszéd szétrobbantja a bolygóját a családjával együtt. A hű szolgálatért ez volt a jutalom. Már a családja elvesztése is elég lehetett volna az őrülethez, de a bolygója ment a levesbe, azok által, akikhez hű volt. És ebből az őrületből csak a Birodalomhoz való hűsége vezethette ki. Mert mi maradt más számára? Semmi! Ha ezt elvették volna tőle, olyanná vált volna, mint a könyv végén Ciena, annyi különbséggel, hogy Nash nem saját maga által eszkábált kalitkában vergődött volna és tényleg nem lenne semmije. A könyv tetszetős része volt még, hogy sok kisebb-nagyobb utalás is volt, és most nem a filmekkel párhuzamos eseményekre gondolok. A Korona-osztag twi’lek pilótája (és később parancsnoka), Yendor a Vérvonalakban a twi’lek nagykövet, aki segítséget kér a Köztársaságtól Di bandája miatt. De emlegetik a Lothalt, a mustafari csatát, amiben elpusztult Tarkin csillagrombolója, sőt a korai lázadást többször is felemlegetik, és a scarifi csata megemlítésre kerül érintőlegesen (pedig a könyv készültekor még sehol sem járt az RO). Emellett ismertebb birodalmiak is új oldalukat mutatták. Tarkin, ha nem tudnám, hogy népirtó, totál szimpatikus ember lenne a könyv elejei és későbbi megjelenése alapján. Ugyanígy Piett is mutat némi emberséget, amikor engedélyt ad Cienának, hogy kihozz a TIE vadászokat az aszteroida mezőből, vagy megdicséri a nőt. Az viszont hülyeség volt, hogy Ciena nem tudta, hogy Piett időközben admirális lett, hiszen a rangjelzéseket fel kellett volna ismernie. Apropó… Roppantul bosszantott, hogy a rangokat ennél jobban elk*rni már nem tudták volna a fordítók. Ciena Ree a könyv felében hibás rangot kapott. Főhadnagynak és századosnak tartják (különösen nagy f*szság ez, amikor az Uralkodó fogadásakor a kapitányok előrébb állnak, mert nekik nagyobb a rangjuk, holott a százados és a kapitány ugyanaz a rang, és ez angolul eléggé feltűnő, mert mindkettő Captain!!!!). Ciena Ree rendfokozatai a ferdítők hülyesége nélkül: kadét az akadémián, hadnagy a yavini csata idején, parancsnok helyettes (Lieutenant Commander) a hoth-i csata idején, parancsnok (Commander) az endori csata idején és kapitány (Captain) a jakkui csatában. Nincs ilyen f*szság, hogy főhadnagy és százados, és pláne nincs a százados mellett még kapitányi rang... Emellett jól láthatóan a fordítók azt sem tudták, hogy a moff is rang, mert Randdnál és Tarkinnál is használták keresztnévként (Moff Tarkin, Moff Randd – előbbinél külön vicces, hiszen a könyv elején még helyesen Tarkin nagymoffként írják le). Illetve még egy elég durva hiba becsúszott, de ezt nem tudtam ellenőrizni, hogy a magyar kiadás vagy az író hibája. Ciena kesereg, hogy nem szállhat le a Bespinre, mert az Executoron kellett maradnia. Erre alig néhány sorral lejjebb ebből a kesergésből az ébreszti fel, hogy Felhőváros folyosóin majdnem nekimegy egy ugnaughtnak. (Megjegyzem, ezt a könyvet még nem tudtam megvenni – hiányosságom természetesen pótlom, de jelenleg gyorsabban olvasok, mint ahogy vásárlom a könyveket –, és az nmagról letöltött változat azért komoly hibákat tartalmazott. Így megeshet, hogy a fentiek is az nmag változat eredményei, akkor természetesen nem szóltam.) Na, összességében nagyon tetszett ez a könyv, ahogy látható a tegnap megosztott listámon, jelenleg ez az új kedvencem. Tulajdonképpen két okból szorította le a Vérvonalat. Az első, hogy a Vérvonal végén a csata a vízi bolygón nem tetszett, nem illet a történet közegébe. Az nekem olyan „muszáj” érzetet keltett, vagyis egy Csillagok háborúja könyvben muszáj egy csata. A másik, hogy Thane és Ciena nagyon szimpatikusak, sokkal inkább, mint a Vérvonal politikusai. (Leia kivétel persze, hiszen ő inkább harcos, de Leia azért sosem tartozott a kedvenc szereplőim közé.) De ha már Vérvonal, az mekkora, hogy Thane szkepticizmusa az új Köztársasággal kapcsolatban igazolást nyert a későbbi könyvben. Már csak ezért is örülnék egy olyan történetben, ami már a Vérvonal-ep7 idején játszódik, és újra Thane és Ciena a főhősök. Egyrészt, mert a fene az írónőbe, amiért így lógva hagyta őket – ha tudnám, hogy az új Köztársaság a megtestesült jóság, biztos lennék abban, hogy Ciena egy idő után kiszabadul, de tudjuk, hogy baromira nem az. Másrészt azért is kell egy ilyen sztori, amit fent írtam: szeretném tudni, hogy ők ketten, akik ott voltak a Birodalom felemelkedésénél és bukásánál, akik a Lázadást és a Birodalmat is megismerték, mit gondolnak az új Köztársaságról, az Ellenállásról, az Első Rendről, a Csillagpusztítóról és a Hosnian-rendszer pusztulásáról.

No, ezeket elolvasom (épp kifogytam az SW könyvekből, ezeket elütöm az időt, míg megveszem a kövit - vagy eljutok a szerkesztőségbe az ott várakozó három könyvért).

Ugyan eltelt két hónap, elfoglaltságaim miatt csak három könyvre jutott időm, de a listát ez is felforgatta. 1. Elveszett csillagok 2. Vérvonal 3. Új hajnal 4. Tarkin 5. Sötét tanítvány 6. Ahsoka 7. Sith Nagyurak 8. Utóhatás

Megnéztem 720p-ben: ó de gyönyörű, végre minden részlet kivehető. Aztán később megnéztem 1080p-ben: baszki, ehhez képest a 720p lőfütyi, itt már tényleg minden kivehető. Aztán tegnap este, mert nem bírtam magammal (ma akartam megnézni, de hívogatott a Sötét Oldal ), megnéztem BD-n: aztakrvaleszpom magamat, hát ehhez képest az 1080p pixelhalom. Krva gyönyörű képe van a filmnek, és a hangzásvilág... Komolyan, úgy éreztem, hogy a moziban a film felét sem hallottam.

Gratula!

Pécsi, még én sem vagyok az SE nemzedék, még én is az eredetin "nőttem fel". Ody pedig pláne nem az, ő ugyanúgy a te korosztályod!

Igen, itt már egyértelműen látszik, hogy nincs vért. Nem baj, legalább ebben nem másolja a nagypapit.