Dzséjt

Mármint Skywalker és Solo.

Nem volt. Ugyan három tanítvány túlélte az ossusi pusztítást (nem voltak a bolygón, amikor Benből kitört a Sötét Oldal) és üldözőbe vették Ben Solót, az végül mindhárommal végzett. A Rise of Kylo Ren című képregény részletesen elmeséli, hogyan zajlott az ossusi mészárlás és mik voltak a közvetlen utána lévő események.

Érdekes. A könyvben egyértelmű, hogy ő szerezte. A nyílfű nevét ügyesen megoldották.

A galaxis két hős asztromeche, nélkülük sok minden nagyon máshogy alakult volna.

Uh, úgy látom, Windunak még Palpatine irodájában állva is több esélye volt Anakinnal szemben, mint ezen a szavazáson.

@Donát, köszi szépen. Ezek alapján majdnem teljesen ugyanaz a film vége, mint a könyvnek, csak itt több a párbeszéd, érthető okból. A könyvben ezen a szakaszon inkább Snow gondolatai vonalán követjük az eseményeket, ami filmben nyilván nem valósítható meg. Ez azért néhány dolgot konkrétabbá is tett. Kis könyves összehasonlítás ezzel kapcsolatban: Még egy kérdésem lenne, a filmben mennyire dominánsak a dalok? A könyvben nagyon fontosak, több is szimbólikus jelentősséggel bír.

Ez alapján pöcre követte a könyvet. Az is három részre tagolódik, a Kapitólium szemszögéből mesél, és a fókusz elég szűk, lényegében semmit sem tudunk meg, ami Coriolanus nézőpontján kívül esik.

Ahogy Luke-ot és Hant, úgy Leiát is egy sokkal magasabb szintre emelte számomra az ST - ami a hercegnő esetében azért is nagy szó, mert sajnos Carrie Fisher tragikus halála miatt az ep9-ben csak kurtán-furcsán tudott bekerülni, ami első nézésre fura volt, de azóta részemről teljesen beleidumolt a filmbe. És már azelőtt is úgy gondoltam, hogy ez a "félmegoldás" is jobb, mint az off-screen kiírás, pláne, hogy itt egy ikonikus karakterről van szó. Szóval, a lényeg, hogy Leiát az ST nagyon magasra röpítette. Nem is az ep7, hanem az ep8, amiben legalább olyan szignifikáns szerep jutott neki, mint az ep7-ben Hannak vagy épp az ep8-ban Luke-nak. És perszze övé a kulcsszerep az ep9-ben, hiszen önfeláldozó közbeavatkozása nélkül a Kef Bir-i fénykardpárbaj majdnem száz százalék, hogy tragikus végkifejletet hoz el: Rey, az utolsó Jedi meghal, Kylo Ren pedig a következő Sith tanítvánnyá válik. És mindehhez még hozzátett az Obi-Wan Kenobi, ahol a kis hercegnő rengeteg téren okozott nekünk meglepetést. Kezdjük azzal, hogy Luke-ra számítottunk, aztán folytassuk azzal, hogy Vivien Lyra Blair nagyszerű választás volt a szerepre, és talán zárjuk az Organa család remek összhangjával, hiszen a sorozat egyik nagy erénye, hogy alaposan megismerhettük, milyen erényeket hagyott Leiára Bail és Breha Organa és, hogy milyen erő lakozik ebben a nőben. Számomra például egy remek jelenet, amikor a kis Leia simán ellenáll Reva agyszondázásának, ami egy remek adalékanyag az ep4-hez, amiben maga a Sith Nagyúr, Darth Vader is elismerését fejezi ki ezen a téren. És a sorozat teli van ilyen nüánszni dolgokkal, mint például az is, hogy remek magyarázatként szolgál arra, miért lett Leia és Han fia Ben. És ezzel rá is kanyarodtunk a választottamra, mert hiába emelt nagyon sokat Leián az Obi-Wan Kenobi és az ST, Ben Solo nálam továbbra is a Star Wars egyik leg-leg-leg karakter. Neki van az egyik legcoolabb jelmeze, főleg az ep7-ben. Karakteríve is lenyűgöz, ahogy egy Vader-imitátorból lassan kifejlődik Kylo Ren, és sajnos mindent megpróbál megtenni azért, hogy kiirtsa magából a jót, ám mindez még inkább a fény felé vezeti. Sokszor olvasom, hogy ő csak egy gyenge Vader 2.0, de, aki ezt írja, az a felét sem fogja fel a karakternek. Leragad a felszínen, a maszknál, a Sötét és a Világos Oldal közti ingázásnál. Kylo Ren valójában egy inverz Anakin, amit ennél a képnél jobban semmi sem ír le: De a filmben is keményen tetten érhető ez, amikor például az ep7-ben lekapja a maszkot, miután Rey közli vele, hogy ő egy maszkos szörnyeteg, ezzel nem csak leválik Vaderről (hiszen, ahogy Han is mondja, neki nincs szüksége erre, mint Vadernek volt), de nagyapjával ellentétben hirtelen egy hús-vér, fiatal embert látsz, nem pedig egy arctalan gyilkológépet (persze mostanra már Vaderre is nehéz így nézni, de, amikor még csak az OT, vagy éppen csak az ep4 létezett, Vader ennyi volt - ha pusztán a két trilógia nyitórészeit vizsgáljuk, akkor tűnik szembe ez az inverzitás). Kapcsolata Rey-jel is különleges, távolról sem a megszokott szerelmi szál, és itt is befigyel az, hogy Ben Solo reprezentálja azt, amit Anakinnak is tehetett volna. Feláldozta magát a lányért, ezzel megmentve a Jedi Rendet és megóvva az Erő egyensúlyát. De már az is nagyszerű, hogy az ep7-ben tett ígérete, miszerint befejezi, amit a nagyapja elkezdett, szintén beteljesül, mégha nem is úgy, ahogy Kylo Ren akkor, abban a percben gondolja. Önszántából, nem vallami önző indokkal tért vissza a Világos Oldalra, szállt szembe Palpatine akaratával és végül segített abban, hogy a nagyapja által beállított Egyensúly fennmaradhasson, és hozzájárult a Sith-ek elpusztításához, amire Anakin rendeltetett. És akkor még ott van Adam Driver alakítása, ami kiemelkedő az SW, de különösen az ST amúgy is remek sorából. Nem akarom lekicsinyelni az OT-t vagy a PT-t ezen a téren, de szerintem érezhetően magasabb minőségen van az ST színészi játéka, mint a Lucas által levezényelt filmek esetében. Ott sincs kifogásom ellene, de legalábbis én úgy érzem, hogy Abrams és Johnson szignifikánsabban jobban tudta vezetni a színészeit, mint Lucas, Kershner vagy Marquand, amit talán az is jól mutat, hogy Carrie Fisher, Mark Hamill és Harrison Ford is sokkal jobban alakít, mint az OT-ben, sőt az első kettő szerintem életük alakításait hozták az ST-ben. Adam Driver pedig nagyszerűen hozta ezt a karaktert, legyen szó arról, amikor egyszerűen csak annyit kiált: "traiter", és te megborzongasz. Vagy, amikor gesztusaiban felfedezed Vadert vagy Hant. Vagy éppen az ep9 vége, ahol annyira jól tud testbeszéddel és arcjátékkal kommunikálni, hogy sokáig fel sem tűnt, hogy a Hannal történt diskurzusa után egyáltalán nem szólal meg a filmben. Na jó, egy "aú" kicsúszik a száján, amikor átugrik a láncra. És a végén, amikor elmosolyodik a halála előtt, egyfajta örömet érzek, azt, hogy ez a szerencsétlen gyerek, akit agyba-főbe manipuláltak egész életében (és sajnos ebben a családjának is van sara, az nagy hiba volt, hogy eltitkolták előle azt, hogy rokoni szálak fűzik Vaderhez - Luke és Leia tanulhatott volna abból, hogy Kenobi, Yoda és az Organák titkolták előlük ugyanezt, de főleg Luke), aki sehol sem találta a helyét, nem lelt örömet, végre megtalálta a helyét a Galaxisban, végre örömet lelt az életben. Szomorú, hogy élete utolsó másodperceiben, de talán ez a röpke pillanat számára többet jelentett, mint az egész addigi élete. Szóval, mindezek miatt, bármennyire is szimpatikus Leia, a fiát nem tudja legyőzni... csak megtéríteni.

Erről jut eszembe, ezt már múlt héten megírtam, csak elfelejtettem posztolni. Énekesmadarak és kígyók balladája Nagyon megszerettem az Éhezők viadala-trilógiát, és nekem a Hunger Games-filmekkel sincs bajom, sőt nagyon szeretem őket (bár elismerem, hogy minősége epizódról-epizódra zuhant, ugyanakkor nem érzem drasztikusnak az esést, ha folyamatába nézzük). Mindezek ellenére az előzményről még csak nem is hallottam. Egyszer valahol, valamikor talán olvastam, hogy készül egy előzményfilm, de fogalmam sem volt arról, hogy az is könyvadaptáció lesz. És persze, nagyjából azonnal elfeledkeztem róla, s most már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg olvastam ezt, vagy az emlék csalfa. Akármelyik is igaz, meglepett, hogy a filmpremier már a küszöbön van. A könyv akkor került a figyelmem középpontjába, amikor a négy film felkerült az HBO Maxra pár héttel ezelőtt, én meg újranéztem őket, és kedvem szottyant a könyveket is újraolvasni. Ám előtte még (két film között) felnéztem a Hunger Games Wikire, csak, hogy kicsit felelevenítsek néhány dolgot, amikre a mozi nem igazán tért ki. Ekkor olvastam döbbenten, hogy baromi részletesen ki lett fejtve az Éhezők viadala múltja, Snow iskolai évei, stb. Mondom, mi a manó? A filmek kihagytak jó pár dolgot, de azért ennyi mindent nem. Szóval gyorsan megnéztem, mi az új infók forrása, és döbbenten pilláztam, hogy nédmán, már létezik egy negyedik könyv. Suzanne Collins 2020-ban adta ki az Éhezők viadala előzménykötetét, az Énekesmadarak és kígyók balladáját (The Ballad of Songbirds and Snakes), amely nem kevesebb, mint 64 évvel játszódik azelőtt, hogy Katniss Everdeen önként jelentkezett volna a 74. Éhezők viadalára. Ebből talán már le is szűrtétek, hogy a könyv a 10. Éhezők viadala körül bonyolódik. Ám a könyv, akárcsak a harmadik rész, nem teljesen arról szól, amire az ember elsőre számít. Collins nem ment biztosra. A második résznek, a Futótűznek joggal lehet felróni, hogy részben az első epizód cselekményét hasznosította újra, hiszen a könyv elejét és végét leszámítva a cselekményváz ugyanaz. Minden benne van a kiválasztástól a gyakorlatozáson és interjúkon át a vérfürdőig, és így tovább. Így meg azért nem nehéz könyvet írni. Nos, Collins, ahogy A kiválasztott, úgy az Énekesmadarak és kígyók balladája esetében sem követte el újra ezt a hibát. Sőt egy nagyon érdekes előzménykönyvet kreált, méghozzá úgy, hogy a főhős ezúttal nem egy kiválasztott, aki az Éhezők viadalán küzd a túlélésért, hanem egy mentor. Egész pontosan, az első 24 mentor egyike. Aki nem más, mint a 17 éves Coriolanus Snow, Panem későbbi elnöke, és az Éhezők viadala-trilógia főgonosza. Snow itt még csak középiskolás, és Panem épp a 10. Éhezők viadalára készül, amit igyekeznek megújítani az előző kilenchez képest. Azok ugyanis annyiból álltak, hogy kiválasztották a 24 gyereket (12 fiút és 12 lányt, 12-18 éves kor között), majd elszállították őket a Kapitóliumba, ahol aztán egy elhagyatott arénába lökték őket. Ott pár óra alatt lemészárolták egymást. Ennyi. Szóval az Éhezők viadala ekkoriban még egyáltalán nem az a hatalmas sportesemény, aminek Katniss idejében megismertük. Sőt éppen ez a főjátékmester, Dr. Gaul problémája. Senki sem kíváncsi rá, még a Kapitóliumba sem, sőt egyre többen követelik, hogy szüntessék meg. Egyszóval a büntetés jellegét kezdi elveszteni. Tehát a 10. játékra történt egy nagy újítás: az Akadémia végzős évfolyamának 24 legjobb tanulóját kijelölték az új játékosok mentorának. A feladatuk az, hogy felrázzák egy kicsit az Éhezők viadalát. Ezek egyike az ifjú Snow, aki, akárcsak Panem vagy a viadalok, még távolról sem hasonlít vén önmagára. Bár már itt álmodozik arról, hogy egyszer ő lesz Panem elnöke, egyelőre az Egyetem miatt aggódik, és azzal van elfoglalva, hogy az ő kiválasztottja legyen a legjobb, ezzel borítékolva azokat a díjakat, amikkel bejuthat az egyetemre. De Snow kiválasztottja nem akárki, hanem egy 16 éves lány a 12. Körzetből, Lucy Gray Baird. A hasonlóság közte és Katniss között nagyjából ennyiben ki is merült. A koruk és a lakhelyük ugyanaz, de Lucy Gray távolról sem született túlélő, senki sem hiszi, hogy képes lenne megnyerni az Éhezők viadalát, és jobban bánik a gitárral, mint az íjjal vagy bármilyen más fegyverrel, mivelhogy zenész. Ja, és mivel ő nem nézőpont karakter, így az esetek többségében nincs is jelen, inkább fontos mellékszereplő. Mert nála még Coriolanus barátja, Sejanus Plinth és unokatestvére, A kiválasztottban egy rövid időre feltűnt Tigris is fontosabb szereplő. A könyv sava-borsát az adja, hogy még nagyon más a világ, mint 64 évvel ezután. Sokat ad a könyv hangulatához, hogy az első lázadás még csak tíz éve volt. A három éven át tartó kíméletlen háborúból pedig még senki sem lábalta ki. A körzetek romokban hevernek, de a Kapitólium is újjáépülőben van. Az utcákat itt-ott törmelékek borítják, az egykor jobb sorsú neves családok elvesztik az otthonaikat, mások, mint például a 2. Körzetben született Plinth-ek, felemelkednek és bebocsátást nyernek a Kapitólium elitjébe. Tehát minden átalakulóban van, beleértve a Snow családot is. Érdekes figyelni, hogyan alakulnak ki az Éhezők viadala egyes aspektusai, amik oly természetesek a későbbi könyvekben, itt viszont újdonságuk miatt kiforratlanok, néha nem is működnek vagy csak döcögősen. Eleve olyan cudarok a körülmények, hogy az sem biztos, hogy minden kiválasztott megéli a játékok kezdetét (ami ekkor még a Kapitóliumban van). Igazából a könyv egyes pontjain azon tanakodtam, hogy Katniss-nek és Pheetának milyen jó dolga van. Oké, halálra ítélték őket, de az utolsó két hetükben semmire sem volt gondjuk. Lucy Gray vagy a 10. viadal bármelyik kiválasztottja már csak azért önként jelentkezett volna, hogy olyan elbánásban részesülhessenek, mint a 74. viadal résztvevői. Itt még nincsenek stylistok, fogadások, kiképzés, pontozás… Semmi. Ahogy elvittek a körzetedből, úgy vágnak be az arénába, aztán mehet a kaszabolás. A győztest pedig szimplán visszahajítják a körzetébe, hogy úgy folytassa az életét, ahogy abbahagyta, némi PTSD-vel megfűszerezve. Se pénzjutalom, se Kiválasztottak Faluja, se Győztes Körút, csak a tudat, hogy te maradtál utoljára élve. Szóval a könyv egyik szépsége, hogy láthatjuk, hogyan alapozzák meg a későbbi viadalokat. A másik, ami engem hajtott előre, az Coriolanus Snow karaktere. Mivel 64 évvel fiatalabb, mint a trilógiában, érthető módon még nagyon más karakter. Éppen ezért nagyon érdekes megfigyelni, hogyan jelenik meg egy-egy későbbi Snow-jellemvonás. A könyv során nem csak az értékelődik át bennünk, mennyire nincs sanyarú sorsa a későbbi kiválasztottaknak (eltekintve attól, hogy általában 23-an biztosan meghalnak), de az is, hogy Snow milyen ember. Sajnos róla sok nem derült ki a könyvekben, mivel ott nem sokat szerepel. A filmek alaposan kibővítették a karaktert, így ott tudhatunk meg róla többet, de így sem ismerjük meg igazán. Mi vezérli? Szimplán egy szadista, hatalommániás állat vagy van valami mélyebb motivációja? Zsigerből gyűlöli a körzeteket, vagy okkal? És azért kattant rá Katniss-re, mert már korán meglátta, mit jelenthet majd a lány Panem elnyomott népének, vagy egyéb oka is van rá? Ezek azok a dolgok, amikre fény derül, aminek hála jobban megismerhetjük Coriolanus Snow-t, azt, hogy milyen volt, mielőtt zsarnok lett. És ebben remek társat talált az életet szerető, csapongó Lucy Gray képében, aki egy enigma, hiszen a trilógiában csak egyszer utalnak rá, bár nem név szerint. A könyv felépítése is eltér az eredeti három könyvből. Míg abban Katniss volt a mesélő, így E/1-ben ismerhettük meg az eseményeket, addig az Énekesmadarak és kígyók balladája E/3-as nézőpontot használ, így kicsit az az érzése az embernek, hogy bár megismerhetjük Snow-t, még így sem enged közel minket. Nem annyira, mint Katniss. Mindent összevetve az Énekesmadarak és kígyók balladája remekül sikerült könyv, és a könyvek között nekem ez tetszett a legjobban A kiválasztott után. Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, hogy túl hirtelen lett vége. Kicsit elkapkodottnak érzem a befejezést. Lucy Gray túl gyorsan világosodik meg azzal kapcsolatban, milyen ember Snow, ám mivel nem nézőpont karakter, az egész megvilágosodást csak Snow szemszögéből látjuk, és ebből a szemszögből annyira nem érthető. Sőt igazából Lucy Gray egész karaktere a levegőben marad a könyv végén. Ezért is mondom, hogy inkább fontos mellékszereplő, semmint főszereplő. Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett a könyv, aminek a filmváltozata most került a mozikba, és kíváncsian várom @Donát beszámolóját. Én nem valószínű, hogy megnézem moziban, megvárom, míg felkerül streamingre, de addig meg újraolvasom a trilógiát.

Ha nem született volna meg az Obi-Wan Kenobi című sorozat, akkor Ahsokára voksolnék, még az ő sorozata nélkül is. De a vén salabakter kapott saját szériát, ami a kedvencem lett, így hiába van Lady Tanónak is saját nagyszerű szériája, még azzal együtt sem tudott felnőni a szememben a Jedi diplomatához.

@Rog Mindenképpen, ugyanis az elévülés csak akkor érvényes, ha az adott műnek van saját topikja. A Mass Effect szériának nincs, ez egy általános videójáték topik.

Múltbeli énem végül meggyőzte jelenkori magamat. Amit 2019-ben írtam, az csak egy valamiben változtatott a dolgokon: kaptunk egy ep9-et, amiben Han a számomra egyik legemlékezetesebb halott karakter manifesztációt prezentálta és sikeresen meggyőzött arról, hogy Kylo Ren visszatérése a Világos Oldalra lehetséges. Yoda viszont az elmúlt négy évben sem kapott új adalékot. Az ep8-as megjelenését továbbra is remek és nagyon fontos pillanatnak tartom, mégis Han sokkal jobban kiteljesedett az ep7, ep9 és a Solónak hála, és egy számomra inkább semleges karakterből csináltak ezek a filmek egy érdekes és kedvelhető figurát. "Szóval Hen." - by én, 2019. Sajnálom, @csoli1138, de magammal nem vitázhatok, hiszen én tudom a legjobban, hogy mindig nekem van igazam.

Valóban, így pontos. Marauder Shield akcióját meg már el is felejtettem.

Mivel úgy töltődött be az oldal, hogy a szöveget épp nem láttam, én a Slave I-ra asszociáltam.

A legendákban volt a PT idején egy kérészéletű csempész céh, de a kánonban ilyen eddig egyáltalán nincsen, semelyik érában sem.

Grogu, mint biodíszlet...

Magyarország előre megy, nem hátra...

Igen, de az az after credit jelenet nem akkor van, ha fullban nyomod a renegátot, épp ellenkezőleg, abban az esetben biztos nem kapod meg azt a jelenetet, hiszen minnél renegátabb vagy, annál kevesebb lesz az EMS pontod, vagyis annál negatívabb lesz a befejezés. Azt a bizonyos jelenetet csak nagyon magas EMS ponton lehet elérni (ehhez kell a legtöbb), lényegében akkor, ha Shep született angyal.

Még egy kis Mass Effect 5. Újabb jel mutat arra, hogy az ötödik felvonás nem ignorálja az Andromedát. A legelső teaserben (vagy nevezzük akárminek) már szerepelt az Androméda galaxis, most pedig kiadtak egy kis művészi képet az új epizódhoz: A "szoknya" részen lévő kép nagyban is felkerült a netre, amin sok kis apróság figyelhető meg, de a legérdekesebb dolog középtájt, kissé jobbra húzva látható egy asztalnál, ahol egy asari ül. Tőle jobbra egy felöltözött geth-et láthatunk, balra pedig nem mást, mint egy angarát. Ez pedig ugye a Mass Effect: Andromedában debütált két új értelmes faj közül az egyik (a másik a kett). A kép amúgy azért is érdekes, mert láthatóan senkinek sincs zölden világító szeme vagy egyéb testrésze, és a geth is jelen van, ami ugye egy szintetikus faj. És persze, rengeteg ismert tejútrendszerbeli faj reprezentálva van. Ez talán arra utalás, hogy a Mass Effect 5 ignorálni fogja az ME3 négy befejezéséből hármat. Szóval nagyon örülnék, ha tényleg ignorálná eme két befejezést és csak a kontrol szál maradna meg, aminek önmagában minden téren több értelme van, mint a másik háromnak együtt véve. Meg persze az egyes fajok a befejezéstől független kiirtásai is ignorálva lesznek valahogy. Persze lehet jönni azzal, hogy akkor mi értelme van a sok befejezésnek, de egyrészt, nem ez az első eset, hogy a folytatás nem foglalkozik egy korábbi döntéssel.

A tündék halhatatlanok, ha jól rémlik, de ha nem is, akkor is több ezer évet élnek. De igazából nem tudom, miért lényeges Grogu és Djarin öregedési különbsége. Grogu 50-51 éves jelenleg, de tudjuk, hogy Yoda 100 évesen már Jedi lovag volt, és az első tanítványát okította. Vagyis Grogu a következő 49-50 évben el fogja érni azt a kort, ami az embernél a 19-25 éves kort jelentheti, ha abból indulunk ki, hogy Obi-Wan 25, Anakin pedig 19 évesen kezdett padawant nevelni. 50 év pedig azért egy ember számára hosszú, de nem egy egész élet, pláne nem egy olyan világban, ahol csodagyógyszerek és a kibernetika is kitolhatja az ember életkorát. És sehol sincs megírva, hogy Grogu 100 éves kora előtt nem sajátíthat el mindent. Eleve, Geogut nem szabad "beszélni sem tudó kisgyerekként" kezelni. Grogu ugyan nem tud beszélni, de még mindig nincs tisztázva, hogy ez azért van, mert 50-51 évesen kb. egy kétéves embergyerek szintjén van (amit nagyon erősen kétlek), vagy faji sajátosság, vagy az átélt embertelen traumák következménye (én még mindig erre teszem a voksom). Mert azért vannak elég komoly tények amellett, hogy Grogu jóval érettebb már, mint amit abból le lehet szűrni, hogy nem tud beszélni: 1) Beszélni nem tud, de kommunikálni igen. És most nem csak a gügyögésre gondolok, hanem arra, hogy telepátiával nagyon jól tudott beszélni Ahsokával, és baromi gyorsan rájött arra, hogyan tudja megértetni magát IG-12-n keresztül. 2) IG-12-t pillanatok alatt megtanulta kezelni. Pedig az egy távirányítású exoskeleton volt, egy elég bonyolult konstrukció. Ő mégis másodpercek alatt megtanulta kezelni, kommunikálni általa, sőt harcolni vele. 3) Képzett Erőhasználó. Ugyan felejtett és a kihagyás miatt elsatnyultak a képességei, de amint újra elkezdte használni az Erőt, gyorsan igen látványos dolgokra lett képes. 4) Képes volt feltűnés nélkül felkutatni Djarint egy számára ismeretlen birodalmi komplexumban. 5) Asbszolút képes a helyzetértékelésre. Tökéletesen fel tudja mérni, hogy egy helyzet mennyire veszélyes és mit kell tennie ilyen helyzetekben. Például kinavigál egy barlangból, megküzd az ott lévő lényekkel, aztán elrepül egy másik bolygóra, hogy segítséget hozzon a bajbajutott apjának. Grogu egyértelműen nem felel meg a "beszélni sem tudó kisgyerek" szintjének. A beszédképességének nem megléte vagy trauma vagy faji sajátosság következménye, de szellemileg szerintem egy 8-10 éves szintjén állhat.

Igen, azokra gondoltam, akik magyar könyveket adnak ki. Ha a kiadók összeomlanak, a terjesztők is torokra veszik a lompost. Hiszen kiadók nélkül nem lesznek könyvek, amiket a polcokra tehetnének. A kiadók hozzák be a külföldi kiadványokat, végzik a fordítást és a nyomtatást, szóval nélkülük a terjesztők legfeljebb eredeti nyelvű könyveket árulhatnak, amit saját költségen hoznak be az országba egy őket valószínűleg jó alaposan lehúzó külföldi kiadó segedelmével, de akkor akár kukásnak is elmehetnének, mert még azzal is jobban keresnének. Szóval inkább úgy fogalmaznék, hogy a kiadók az elsők, amik bedőlhetnek, de utánuk jönnének a terjesztők is.