Palkonya dűlőfutás, S táv
http://kephost.com/image/wX92
Boldog vagyooook! Meg fáradt.
Életem első rendezvényes futása volt. A terep úgy érzem kedvezett, olyan emelkedők voltak néhol amikbe a legsportosabbaknak sem szégyen belegyalogolniuk (bár belegyalogoltam én a teljesen vízszintes célegyenesbe is....) a sprintelős részeken meg jólesően rohanhattam. Az időjárás pöpec volt, egy vékony kardigánt vittem (éppen-csak-begombolva) az első emelkedő után senkinek nem jutott eszébe fázni Eső tegnap volt, 3 - 3,5 km közt egy iszonyatos dagonyán kellett áthaladni, de utána pont egy kövezett, aztán betonos szakasz következett (a Vylyan pince mint frissítőpont) aztán egy kellemes vízszintes. És ami a mottó: "Fuss gyönyörű helyeken!" hát azt bőven meg lehetett tenni. A Vylyannál vált szét először az M és S táv, a nagyok elhúztak lefele, mi a betonon át a szőlők között. Nekünk hat, nekik kilenc km után az M visszacsatlakozott, együtt érintettük a Németh és Németh Pincészet frissítőstandját (látszik, hogy itt megálltam egy energiafröccsre) utána az M megint kivált, és (1)8 km-nél csatlakoztak vissza. Ott már enyhe lejtő, medvehagyma (már virágzik - a levele ilyenkor nem annyira intenzív ízű, de az illata még ott van) és a palkonyai halastavak látványa fogadott. Aztán egy szép vízszintes a célig.
Elvileg 9,9 km a kis táv, gyakorlatilag 7 km-nél volt egy 50 méteres kitérő mert a helyi erdészetnek pont most jutott eszébe fát vágni. A többi mérési hiba, meg az, hogy kerülgettem a nálam akkor éppen lassabb futókat. (Máskor meg ők engem.)
Minden pillanatát élveztem.
Meg aztán... mit is mondhatnék még egy olyan futóversenyről, ahol rozéfröccsöt osztogatnak energiaital gyanánt?