Ez a rész valami nagyon zseniális volt. Minden rész valamennyire más, de mindegyikben van valami számomra ami miatt bejön és nem rontja a "színvonalat", nekem ezúttal az Alien feeling volt ez. Amikor a pislákoló folyosón közelített Mayfeld mögött és minden fénypislogásnál máshol volt majd egyszer csak eltűnt, az valami fenomenális volt.
Jó volt látni Mando-t vadászat közben, mikor lezárta az ajtókat és megzavart minden kommunikációt akkor sejtetni lehetett hogy itt bedurvulnak a dolgok. Amin az elején még csodálkoztam hogy simán egy fejlövéssel bárkit leteríthetett volna hátulról, de aztán a végére értelmet nyert hogy nem a megölésük volt a cél, ezért vállalta az 1v1 fightokat.
Amúgy az eddigi elbeszélések teljesen úgy ábrázolják Mandot mint valami vadállatot aki senkit és semmit nem kímélve mészárol, de az eddigi részekből nekem nem ez jön le, hanem csak akkor öl ha muszáj. De nem tudhatjuk azokat milyen melók voltak és mennyire volt forró fejű. Mondjuk amikor Mayfeld leejtette Baby Yoda-t én azt vártam egy pillanatra hogy kijön belőle az állat és egy szempillantás alatt kiiktatja és kiteszi az egész bagázs az űrbe
A végén nagyon tetszett hogy Baby Yoda-nak kérnie se kellett a gömböt a karról, hanem Mando már magától adta oda neki
Amit meg kihagytam de csak érdekesség, hogy amikor Mando odarántotta az ajtóhoz az őrdroidot az egyből elkezdte kaparni a torkát mintha tényleg fojtogatnák a hurokkal Gondolom ez beprogramozott mechanizmus lehet hogy minél előbb letépje ilyen esetben a hurkot és harcképes legyen, de mégis olyan emberi volt.