Én nagyjából ugyan így érzek 27 évesen, sokat dolgoztam plusz mellette az egyetem, és hiába volt azért élménydús ez az időszak, mintha elment volna mellettem az idő. Van ez a quarter life crisis-nak nevezett dolog, ami kimondottan a húszonévesek érinti, szerintem én ebben vagyok pár éve.
Meg hiába gürcölök, valahogy nem érzem azt, hogy haladnék előre bármerre is egzisztenciálisan például. Most ez a gazdasági helyzetből jön, de engem elszomorít, hogy ha valaki nem vág hozzám legalább 20 milliót itt és most, akkor majd ha Isten úgy akarja, akkor 40 évesen fel tudok venni 40 évre hitelt, hogy legyen egy (jobb esetben) 30 négyzetméretes lakásom Persze nem azt mondom, hogy nélkülöznöm kell, mondhatni átlagosan élek, és megpróbálom a legtöbbet kihozni a dolgokból, de úgy érzem, hogy valahol ennél azért előbbre kellene tartani.