KisKósa, valóban, nem egyszer beszéltem már vele FB-on azóta, mióta innen bannolták. Az a gond, hogy én sem nagyon tudok neki semmi mást vagy újat írni mint eddig. Azt mondja, hogy nem tud megváltozni, rengetegszer próbálta, de nem tud, ő ilyen. Erre mondom, hogy nincs olyan, hogy "nem tudok megváltozni, én ilyen vagyok és kész" ... ha próbálta is nem próbálta eléggé vagy elégszer és nem határozta el magát VALÓBAN elég komolyan ahhoz, hogy végre kitörjön abból a helyzetből, állapotból, amiben van. Ezt senki sem fogja helyette megtenni. Azzal, hogy ugyan azt a letargikus szöveget ismételgeti a problémák nem hogy nem fognak megoldódni, hanem még csak tovább mélyülnek. Az önsajnálat ÓRIÁSI csapda, és ahogy én látom, ő sajnos beleesett ebbe, de nyakig.
Alapvetően sajnálom, tudom magamról, hogy milyen az, amikor az ember egyedül van és mikor nehéz kilépni egy megszokott (de rossz) helyzetből/állapotból, talán valamennyire ezt mindannyian ismerjük itt. Az egy helyben topogás olyan, mint amikor az ember áll a vizes tóparton és elkezd egy helyben topogni a lábával, egyre mélyebbre süllyed a sárban, minél mélyebben van a lába a sárban, annál nehezebb kiemelni belőle.
Azt hiszem, hogy én mindent elmondtam neki, amit elmondhattam, és azokat is több ízben. Semmi újat nem tudok neki mondani. Rajta áll, hogy változik-e, lép-e végre előre, vagy ugyan ott folytatja, ahol eddig is volt. Ha mindezeket levetkőzné, ha hátra tudná ezeket hagyni és előre tekintve LÉPNI végre, alapvetően egy rendes fickó lenne... de ez, ahogy látom, még várat magára.