Ezt meg kell osztanom veletek:
Egy véleményt másolok be az Xpress.HU SW The Clone Wars Season 1 DVD hozzászólói közül. (A hozzászólást R2-D2 nevű kommentelő írta!)
"„Réges rég, egy messzi, messzi galaxisban”…
… volt egyszer egy kisfiú.. Aki a tízes éveinek elején valahol, valamikor látott egy filmet, aminek az volt a címe: A csillagok háborúja. Nos, ez a kisfiú onnantól kezdve a SW univerzum rabja lett. Persze osztálytársai is látták a csodát akkoriban, s kitalálták az ált.isk. hatodik osztályában, hogy a baráti körből mindenki válasszon nevet magának a sagából. A lányok kinevették ugyan őket (Leia végül nem is lett), de a nevek nagyon gyorsan elkeltek. Az erőszakosabb, rámenősebb fiúk vitték a főbb karakterek neveit, így hát a mi kisfiúnknak nem maradt más, mint Artu.. Aztán teltek, múltak az évek, az iskoláknak vége lett. A kisfiú nagyfiú lett, de az Artu név szűk baráti körben rajt maradt. Nem sokan voltak már, akik használták a régi nevüket (komikus, de Artu legjobb barátja Solo lett) de akik igen, azok egyfajta titkos társaságként vitték tovább a lelkesedést..
Mert bizony cudar idők jöttek. Az új mozgóképes történet a távoli jövő ködébe merült, de a kisfiú szívében nem hunyt ki a tűz. Szorgosan vette és olvasta a könyveket, elmerült Luke, Han, Leia meg az ikreik kalandjaiban. Mara Jade, Thrawn, C’boath meg a többi karakter nyújtották a vígaszt, de a szíve mélyén egy újabb mozgóképre vágyott. Nagyszabású, látványos filmre, tele űrcsatával meg lézerkardpárbajjal.. Aztán – mikor már a kisfiú kész felnőtt volt – jött a hír egy újabb trilógiáról. Azt az érzést, amikor a Baljós árnyak TV-ből felvett első előzetesét, kb 30-szor visszapörgetve először látta, soha nem fogja elfelejteni. Onnantól a felnőttből újra kisfiú lett. Felnőtt kisfiú. Aki természetesen az első adandó alkalommal rohant a nyolcvan kilométerre fekvő másik városba, megnézni a filmet.. Utána pedig a fél éjszakán azon törte a fejét, mi lehet a folytatás. Akit elvarázsolt ismét a SW világa. Obi-Wannal, Anakinnal, Yodával, Mace Winduval, Wattooval és Jar-Jarral. Igen, Jar-Jarral. Mert a felnőtt kisfiú bizony jókat derült a vicces jeleneteken, és a körmét rágta a harcban. És talán Qui-Gon-t még meg is siratta.. A felnőtt kisfiú tudta, hogy innentől kezdve már soha el nem engedi a szívéből ezt az univerzumot. Legyen bármi, bármikor, az neki tetszeni fog.. Szerencsére jött az EP II, meg az EP III – velük a kánaán. Aztán nem sokkal később a lesújtó hír. Nincs több élőszereplős mozifilm.. A felnőtt kisfiú picit elszomorodott. Itt a vége? Ennyi?
De aztán jött a Klónok háborúja. Törvényszerű volt, hogy jöjjön, megőrizve a mozifilmek eredeti karaktereit, sokkal jobban, mint a korábban bemutatott Clone Wars rajzfilmsorozat. Végre újra izgulhatott Anakin és Obi-Wan kalandjain, csodálhatta Yoda képességeit és szörnyülködhetett Palpatine cselszövésein. Közben rengeteg nagyszerű új karaktert ismerhetett meg, kibővült a SW világ, Ventressel, Ahsokával, meg sok új Jedivel, akikről eddig csak olvasott. Imádnivaló világ lett a rajzfilm…
… mint ahogy imádnivaló lett a folytatás, a Klónok háborúja rajzfilmsorozat is. A felnőtt kisfiú még ma is tátott szájjal bámulja a képenyőt, mikor a főcím elúszik a háttérbe a sorozatnál. Még ma is megdobban a szíve, mikor felcsendül a kicsit átdolgozott SW himnusz. Élvezi a togruta Ahsoka és az ember Anakin csipkelődését, élvezettel utazik a különféle bolygókra. Wattoo szülőbolygójára a Toydariara (mellesleg ez az első és egyben egyik legjobb rész – Yoda miatt), Greedo szülőbolygójára a Rodiára, a Hothoz hasonló fagyos világra, az Orto Plutoniára és mindenhova. Végre újra látványos űrcsatákat láthat, kardpárbajokat a Jedik és ellenfeleik közöt. Új világokat, új élőlényekkel. Visszatérhet a Naboora, a Kaminora, megláthaja Grievous rejtekhelyét a Vasseken, s talán még majd Koréliára és Nal Huttára is elviszi a mese. Ez a felnőtt kisfiú fenntartások nélkül elfogadta az új Star Wars világát – amiről nagyon jól tudja, hogy már igazándiból nem is neki szól. Hanem az ő kisfiának, akinek a táskája, tornazsákja, tolltartója SW mintás, akinek majd az összes karakter lézerkardja megvan játékban, a rengeteg Legoról és meg makettről nem is beszélve. S akivel együtt nézik ezt a sorozatot, ami remekül ötvözi SW univerzum és a sorozatok összes erényét: cliffhangerek, kétrészes kis kalandok, 22 epizódban. Ahol arcot és személyiségeket adtak a klónoknak, ahol – bár tudjuk a történet végét – mindig van remény a végső győzelemre. Mert már hogy a fenébe ne lenne, mikor olyanok vannak a csapatunkban, mint Yoda, Obi-Wan, Mace Windu, Anakin, Plo Koon, Kit Fisto, Shaak Ti, stb… Az ellenfél meg „csak” egy kiborg ember/gép Grievous, a bukott jediből Sithé vált Dooku, meg az önmagát Sithnek képzelő rattataki Ventress… na jó, meg a Császár….
Így immár két kisfiú (mester és tanítványa) ámul ezen az új világon, élvezi az új, friss látványt és már megbarátkozott a pattogósabb SW zenével is. Egyvalami nem tetszik nekik: az eredeti hangban lecserélték az eredeti színészek hangjait, amiket ezek a kisfiúk megszoktak az EP I-II-II-ban. De sebaj, a magyar szinkronban ez a probléma nem áll fönn, úgyhogy kisfiúk immár magyarul nézik a sorozatatot.
* * * * * * *
Azt hiszem, ennél bővebb magyarázat nem kell elfogultságomra és szubjektív nézőpontomra. Meg arra, hogy minden, önmagát rajongónak tartó ember szemében, akinek szálka az első trilógia, meg különösen a CW filmek – nos, van egy másik nézőpont is. Csak alkalmazkodni kell hozzá. Egy picit újra gyereknek lenni – mint a 80-as években. Mert ezt felnőtt fejjel gyereklélek nékül bizony nehéz élvezni. Egyébként kicsit tényszerűbb véleményemet az Új világról a CW mozifilmnél olvashatjátok."
Lélekemelő volt olvasni!!!