-Ilyet még egyszer soha, ismétlem, soha többé nem vállalok! -üvöltötte túl a légkör és a háta mögötti hajtóművek tomboló bömbölését Yve, markát szinte odatapasztva a jacht kormányszarvaihoz. A szeme előtt, az ablakon keresztül, a pajzsok izzó fényt zúdítottak be, míg a teste -a folyamatos rázkódástól- a széke háttámlájának csapódott minduntalan. -Az „A” terv jobban tetszett. -tette hozzá majdnem leharapva a saját nyelvét, mire Trianna vetett felé egy kósza pillantást, egy rövid időre felügyelet nélkül hagyva a műszerfalakon felvillanó fényeket, melyek egymás után ragyogtak fel, ahogy a hajó érzékelőire minél több teher nehezedett.-Pedig egész jól csinálod.
-Szerintem kissé túlreagálod. A Dorynet nem egészen ilyenre tervezték. Ideje lenne elfelejteni, hogy ez még mindig az a kontrollált zuhanás amit elterveztél.
Niobe és Lynne növekvő aggodalommal figyelték a fejleményeket a hátsó sorból és csak annyit tehettek, hogy a biztonsági hevedereket szorosabbra húzzák maguk körül. Valahogy nem egészen tetszett nekik Yve utolsó kijelentése, még annak ellenére se, hogy Trianna az aggodalom legcsekélyebb jelét sem mutatta. Ehelyett az adó-vevővel foglalatoskodott, melyből a körülményekhez igazodva, recsegve-ropogva szűrődött át a légi irányítás egyik alkalmazottjának egyre feszültebb hangja.
-Nem szállhatnak le míg nem kapták meg az engedélyüket! Ismétlem, nem tudjuk biztosítani a szabad légi folyosót amíg.....
-Vészhelyzetben vagyunk, kérem. -mondta Trianna tetetett kétségbeeséstől elcsukló hangon. -Én nem igazán értek, a vészhelyzetben szokás....
-Vészhelyzet? Miféle vészhelyzet? -kérdezte ideges hadarással a technikus.
-Valami baj történt az egyik hajtóművel és most....
-Várjon!
A vonal egy hosszú másodpercre elhalkult, mely azt jelentette, hogy a velük foglalatoskodó irányító segítséget kér valakitől, esetlegesen a felettesétől. Mikor újra felrecsegett a közvetítő csatorna, egy másik férfi hangját ismerhették meg.
-Mi az útiránya Skywind?
Trianna tovább játszotta a szerepét, míg Yve a fogait összeszorítva statisztált neki mintsem abból a célból, hogy megerősítse az előadását, hanem sokkal inkább jelezve, hogy ez már kezd valóságosság válni.
-Tudja mi csak az Akadémiára jöttünk beiratkozni és......
-Rendben, rendben. -szakította félbe őt a hang, mire a hapan infiltrator kikacsintott a társaira. -Csak ne essenek pánikba!
-Kérem, csináljanak valamit. Mi csak...
-Nyugodjon le asszonyom, követjük magukat a monitorjainkon. Nagyon jól csinálják, csak tartsák ezt az útirányt.
-Kösz. -sziszegte alig hallhatóan Yve, miközben odakint kihunytak a lobogó fények, mely azt jelezte, hogy mélyen a légkörben jártak, alaposan veszítve a sebességükből. Alant zöld és barna színvilág köszönt rájuk, foltokban fehér színvilággal, ami a hegycsúcsokat uraló hótakaró névjegyei voltak.
-Hogy állnak az irányítással?
Trianna akaratlanul is Yvre pillantott.
-Nem merem elmozdítani, mert....
-Jól van, jól van, csak tartsa így és nem lesz gond!
Ha nem lett volna totálisan elkötelezve a küldetése felé, Trianna még meg is sajnálta volna a férfit amiért őszinte aggodalommal igyekezett a segítségükre lenni. És ez nem az a fajta aggodalom volt mely holmi statisztikai adatokért táplált, hogy az a jelentésekben majd jól mutasson, hanem egyenesen a saját személyüknek szólt. Az alderaani becsületes nép volt, ebben sose kételkedett. Nem úgy, mint más világok szülöttjei. Arról meg nem igazán tehettek, hogy ők most itt csak bábok voltak a hapanok terveiben.
-Önök most Aldera felé közelednek. -mondta feleslegesen a vonal túlsó felén megizzadó alak. A hapanok tökéletesen tudták, hogy hová akarnak eljutni. -Kérem gyújtsák be a fékezőrakétákat mikor elérik az ezer méteres magasságot.
-Megpróbáljuk. -mondta Trianna remegő hangon. -Menni fog? -kérdezte Yvetől halkan, tenyerével addig letakarva a mikrofont.
A kissé heves vérmérsékletű hapan nő egy teátrális és egyben elnagyolt mozdulattal nyúlt a megfelelő gomb felé és mikor megérintette azt, a jacht megrázkódott. Azon nyomban mindenki meglódult előre és csak a hevedereknek hála, hogy nem kenődtek fel az ablak belső felére.
-Ja bocs, de úgy gondoltam így életszerűbb mintha bekapcsolva hagytam volna a kiegyenlítőket. -közölte egy dacos tekintetet öltve. Trianna egy neheztelő és egyben szikrákat hányó pillantást váltott vele, majd figyelmét ismételten az alderaani légiirányítókkal folytatott beszélgetésre terelte.
-Azt hiszem sikerült.
-Nagyon jól csinálta hölgyem. -mondta a hang, mely egyre tisztábban hallatszott és érezhető megkönnyebbülést sugallt. -A huszonhetes állomást szabaddá tettük önöknek. Már kiküldtem a mentőcsapatokat.
Trianna félresodorta a gondolataiból a férfi készséges segítségnyújtását és odabiccentett Yvenek.
-Itt az idő.
Yve komoran bólintott, majd néhány gomb lenyomása után, tökéletes magabiztossággal fordította el a kormányművet. A hajó ebben a pillanatban igazi kezes báránnyá alakult és követve a pilótája szándékát, kitört jobbra, Aldera fehér tornyainak sűrűje felé.
Aldera tornyai fényesen sütkéreztek a nap sugaraiban, mely kellemes hőmérsékletet biztosított a főváros lakóinak a nyár alkonyán. Az Organa család otthonát is átjárta a simogató meleg, mely beköszönt a teraszra nyíló balkon függönyei között. A hatalmas nappaliban víg kacarászás csendült, mely a kis Leia kedélyállapotát hintette szét, amit Artu, a saját elektronikus nyelvezetével egészített ki élénken. A kis kupolás fejű droid köré egy kezdetleges hám volt rögzítve, aminek a másik végére egy repulzoros emelőkkel felszerelt szán csatlakozott, mely most az Organa ház hercegnőjét emelte néhány arasznyira a vastag padlószőnyeg fölé. Artu pedig nem csinált mást, mint a kislány kedvére járt. Fütyörészve rótta a köreit a szobában, olykor-olykor körbeforgatva a fotoreceptorát, hogy ellenőrizze, a kislány biztonságban van e.
-Óvatosan Artu, még a végén baja esik a hercegnőnek. -intette meg őt az állandó aggodalommal felvértezett Thripio, aki sebtében vetett egy pillantást a szomszédos szoba irányába ahol egy kisebb társaság középpontjában a gazdája foglalt helyet, oldalán a feleségével, Brehával. A protokolldroid tökéletesen meg volt győződve arról, hogy bármelyik pillanatban szükség lehet rá, ezért igyekezett úgy helyezkedni, hogy rálátása legyen mindkét helyiségben folyó dolgokra. Pedig alkalmasint már kora reggel eltervezte, hogy kér egy kis szabadidőt, hogy egy alapos olajfürdőnek vesse alá magát. A tegnap délutáni körséta alkalmával nem egy eresztékébe került azokból az ő általa csak szerves hulladéknak titulált falevelekből, melyeket a kis hercegnő szórt rá oly lelkesen mikor ellátogattak a nyugati erdőségekbe. Azóta, mikor csak megmozdult, mindig érezte, hogy egyre mélyebbre csúsznak azok a maradványok amiket nem sikerült kipiszkálgatnia.
Odaát azonban úgy tűnt tökéletesen megvannak nélküle, éppen csak Breha királyné pislogott felé egyszer-kétszer, némán bizonyosodva meg afelől, hogy a lányával minden rendben van. Azon kivül a figyelme java részét férjére és a vendégeikre szentelte. Ott volt többek között Meldon nagykövet, a tanácsadói kar néhány kiválasztott fője, az Alderaannal egy eszmét valló világok képviselői és a néhány perce megjelent Raymus Antilles kapitány is, igaz ő csak egy hologram formájában. Jelen pillanatban is az ő hangja szűrődött ki a szenátor szobájából.
-Nem tudjuk mire vélni a dolgot. A teljes őrállományt kikérdeztük, de senki se látott semmit se. A szervízállomás biztonsági rendszere is érintetlen.
A kivetített egy méteres alak, széttárta a karjait, jelét adva a zavarodottságának. A körülötte lévők susmogva fordultak egymás felé, megdöbbenve a hallottakon. Asden Meldon odafordult Bailhez.
-Nem akarom a vészharangot megkongatni szenátor úr, de......de itt szerintem csak egyetlen magyarázat jöhet szóba.
Bail Organa jelentőségteljes pillantást mért a nagykövetére és egyben jó barátjára.
-Sejtem mit akarsz mondani de én fenntartással kezelném a dolgot mindaddig, míg nem tisztázódnak a körülmények. -Visszafordult a képmáshoz. -Antilles kapitány, ami a ládák tartalmát illeti, kérem helyezze biztonságba őket.
-Azon leszek, Organa szenátor. -biccentette meg az állát a férfi, majd láthatóan valami elvonta a figyelmét, mert a fejét félrefordította egy olyan irányba melyet a hologram nem képzett le. A színes vetülés apró villanásokba kezdett, majd kitisztult. -Szenátor.
-Történt valami kapitány? -vonta fel a szemöldökeit és nem csak ő maga lett kíváncsibb.
-Azt hiszem találtunk valamit. -egy jól felismerhető adattárolót emelt az ottani felvevőegység elé amit valaki odanyújtott neki. -Egy üzenet.
-Kérem játssza le nekünk. -nézett szét maga körül, megbizonyosodva arról, hogy többeket érdekel az új fejlemény. Nehéz lett volna elképzelni, hogy ezekben a percekben bárkit is más foglalt volna el.
Raymus Antilles kinyújtotta a karját, hogy a tárolót behelyezze az előtte lévő lejátszóba, majd képmása a következő pillanatban elhalványult, csak azért, hogy a rá következő másodpercben egy kísérteties, ámde karcsú alak körvonalai sejlenek fel a helyén.
-Kérem nézze el nekem, hogy nem mutatkozok be -kezdett bele a testére simuló fekete kezeslábasba bújt alak, tökéletes tisztasággal ejtve ki a közös nyelv szavait-, de mindkettőnk érdeke, hogy kilétem ne vonja másra a figyelmet.
A hang egy nőé volt és kellemesen selymes tónus érzetét keltette, ámde tartózkodó és tárgyilagos mivolta se maradhatott titokban.
-Remélem csekély ajándékunknak sok hasznát fogják venni. Később talán többre is futja.
Ennyi volt és nem több. A kép villant egyet, majd tovatűnt a gyanakvó tekintetek elől. Egyedül Asden Meldon volt az, kinek szemében valami új fény gyúlt ki. A pillanatnyi zavart hatásszünetet kihasználva Bailre sandított. A ház urának ennyi elég is volt, hogy igazat adjon neki. A korábbi gyanúja beigazolódott.
-Egy hapan infiltrator. -közölte a többiekkel akik csak lassan tértek magukhoz. Eddigi életükben talán még nem is hallottak a Hapan Csillagköd gyönyörű ámde veszélyes társaságból összeálló alakulatról és most idő kellett neki, hogy megemésszék a látottakat. Persze legtöbbjüknek nem került sokba, hogy összeállítsák a képet magukban és kikövetkeztessék a dolgokat melyek idáig vezettek.
-És most mi lesz? -kérdezte Asden, leelőzve a többiek esetleges kérdéseit. De egyben a lehetséges alternatíváknak is hangot adott. -Küldünk egy köszönő üzenetet? Vagy szépen elkezdjük szétosztani a fegyvereket a helyi és a nabooi sejtek között? Vagy tán elszállítjuk őket a már ismert ellenállókhoz?
Bail összeérintette az ujjait és kipillantott a feleségére mielőtt szavai elhagyták volna az ajkait.
-Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy az Új Rend törvényeivel szemben, új szintre emeljük a terveinket. Immár nem csak a kiképzőhelyet tudjuk biztosítani mindazoknak akiket elűztek a világaikról, hanem ennél jóval komolyabb segítséget is tudunk nyújtani nekik. Iblis szenátor ugye nem is olyan rég -mutatott rá a megnevezett szövetséges küldöttére- sikeres kapcsolatokat épített ki egy olyan támogató körrel, melynek révén hamarosan a katonai potenciáljuk is növekedhet a szabadságért küzdőknek. Naboo királynője pedig biztosított róla, hogy napokon belül számos harcoló egység fog csatlakozni a menekültek közül a Külső Gyűrűkben bujkáló egységekhez akárcsak innen, Alderaanról.
Ugyan a kijelentés nem személyesen Brehának szólt, de most talán az ő arcán volt a legnagyobb megkönnyebbülés. Mindannyiuk tudta, hogy mit is kockáztatnak. Ez a beszélgetés is nem véletlenül zajlott Coruscanttól távol, ahol csak úgy nyüzsögnek a Császár kémei, legyenek azok jó pénzért lefizetett talpnyalók, vagy éppen a kémkedésre beprogramozott droidok. Alderaan ebből a szempontból valamelyest biztonságosabb volt, bár egy ilyen kijelentés igen veszélyesnek bizonyult akkor és ott, ahol a hapan ügynökök észrevétlenül ki-be járhatnak, közel az Organa-Ház érdekszférájához.
-Óvatosnak kell lennünk Bail. -mondta ki Breha azt ami természetszerűleg is ott motoszkált a gondolatai felszínén. -A Birodalmi Hírszerzés hírneve ide is elér. Eddig is sokat kockáztattunk.
Breha elnézően terelte át a pillantását a jelenlévők többségére.
-Tudom, hogy mindannyian kivették a részüket a Birodalom ellenes szervezkedésből, és nézzék el nekem, hogy most duplán is aggódok, de Alderaan mint Magvilági rendszer majdhogynem Coruscant küszöbe.
-Tudjuk jól, hogy milyen veszély is fenyegeti magukat felség. -közölte tárgyilagosan Sena Leikvold, Garm Bel Iblis jobbkeze. A sötét hajú fiatal nő, nyílt tekintettel nézett Breha Organa szemeibe, hogy nyilvánvalóvá tegye az őszinteségét. -Méltányoljuk a szorgalmukat és a részvételüket.
Breha egy főhajtással köszönte meg a kissé komoran hangzó szavakat, de ezt betudta annak, hogy a diplomácia nem egy közvetlen társasági stílus része.
-Nos -vette át a szót Bail Organa-, talán ideje lenne ha mindenki hozzálátna a következő fázishoz és továbbítaná az itt elhangzottakat a megbízóiknak. Már amennyiben -tette hozzá-, nincs senkinek se kérdése.
Miután mindenki értett mindent és tisztában volt a rá háruló feladatokkal, az Organa család lakosztálya lassan kiürült, egyedüli vendégként hátrahagyva Asden Meldont aki a szenátorral egyetemben az erkélyre tartott éppen.
-Nos, barátom, jól érzem, hogy valamit még meg szeretnél osztani velem? -kérdezte Bail jóval közvetlenebb társasági hangon mint ahogy odabent a lakásban tette ezt a többiekkel.
-Nem is tudom. -felelte a homlokát ráncolva, mint akit a kételyek gyötörnek. -Közvetlenül nem tartozik a mi ügyünkhöz, de úgy érzem fontos lehet még.
Mivel Bail nem kérdezett vissza és szemmel láthatóan viszont érdekelte a dolog, ezért rögtön folytatta is.
-A minap éppen felhívott egy régi barátom a Külső Gyűrűkből. Állítása szerint valakik a búsás haszon reményében holmi kincsvadászatra adták a fejüket.
Bail Organa felvonta az egyik szemöldökét.
-De a lényeg nem egészen ez. -folytatta a nagykövet. -Ehhez az ismerősömhöz betörtek nem sokkal azután miután értesült a hírekről.
Asden Meldon lejjebb eresztette a hangját és közelebb hajolt Bail füléhez.
-Egy Császári Testőr volt a behatoló és minden jel szerint őt is azok az információk érdekelték amik a kincsekről szólnak. Ezt csak azért mondom most, mert éppen te tettél említést arról, hogy nem is oly rég csempészek kerestek fel és.....
-Igen tudom. -dünnyögte alig hallhatóan, belemerülve a gondolataival az Asdentől hallottakban. -Megkértek, hogy keressek vevőket addig amíg majd újból jelentkeznek.
-A két dolog összefügghet? -kérdezte, fürkészve Bail arcvonásait mely gondterheltebbnek tűnt most, mint fél órával ezelőtt a megbeszélés derekán.
-Valami azt súgja, hogy igen.
Mindketten a mellvédre támaszkodtak, onnan nézve le a városra és a környék hegyvonulataira.
-De ha ebben a Császár keze is benne van, akkor.....
-Tartok tőle barátom, hogy innen már nincs visszaút. Türelemmel kell lennünk és elővigyázatosnak. Egy nap azonban ki kell terítenünk a lapjainkat.
-Az egy igen érdekes fordulópont lesz a galaxis életében. -tette hozzá Asden, követve Bail körültekintő pillantását, mely végigsiklott a horizonton. -És Alderaan életében is.
