Acélszárny alakulat, Chaser csillagromboló....
-Hé, kislány, mi a helyzet? -hajolt le mosolyogva a kutyájához Deron és ölelte át az állat nyakát, míg az békésen tűrte a számára is jól eső procedúrát. Deron Madness százados forradásos arca nem volt túl esztétikus látvány még akkor sem mikor a derű alakítgatta a sebhelyes bőr alatt futó idegszálakat, de Wolfiet ez egyáltalán nem zavarta. Ő amúgy sem a kinézet alapján választotta falkavezérének a férfit, hanem egészen más tulajdonságok miatt.
A tőle elvárható módon, boldogan nyugtázta a gazdája kitartó simogatásait és enyhe paskolgatásait.
-A doki azt mondta, néhány nap és hátrahagyhatod a megfigyelőt.
Wolfie nem igazán ellenkezett a szavak erejével, még ha fogalma se volt róla, hogy pontosan mit is jelentenek. De a hang mely a jelentésüket sugallta mindennél örömtelibb reakciókat szabadított fel benne. Amilyen lelkesedéssel csak bírta, nyalogatni kezdte a gazdája arcát, fülét, nyakát, ahol csak érte.
-Hű a mindenit, te aztán tényleg jobban vagy! Pár napja még a szemeidet is alig bírtad kinyitni.
Deron nevetve törölte le magáról a nedvességet, melyet Wolfie nyelve hagyott rajta, majd mielőtt még a doki utasításai ellenére túlzott, megerőltető reakciókat váltott volna ki a kutyájából, mely gyengíthette volna a varratait is, kiegyenesedett és visszazárta a szűkös ketrec ajtaját, melybe visszaterelte végül őt.
-Látom, gyorsan javul a kutyája állapota százados.
Az ismerős hang egyenesen Deron mögül csendült fel, a gyengélkedő tágasabb, orvosi felszerelésektől hemzsegő feléből.
-Ralle ezredes. -szalutált meglepettségét türtőztetve.
-Pihenj, százados. -biccentett az állával a szürke, kifogástalan állapotban lévő egyenruhás Ralle, a markáns arcvonásaihoz tökéletesen illeszkedő sapkája alól. -Ha jól látom nincs szolgálatban. Szóval, hogy van a megmentőjük? Képzelje, Zim hadnagy még egy kérvényt is benyújtott, hogy terjesszük fel őt kitüntetésre. -mutatott le a kutyára.
Wolfie időközben már visszafeküdt e helyére és onnan hegyezte a fülét.
-Nos, ezredes, Wolfie azt hiszem csak tette a dolgát. -utasította el diplomatikusan a lehetőséget Deron, miközben büszkén tekintett le Wolfiera.
-Ahogy mindannyian százados.
Ralle ezredes kivárt egy lélegzetvételnyi szünetet mielőtt folytatta volna. Jellegzetesen kiélezett arcvonásai pedig, mintha megerősödtek volna.
-Tudja, a jelentése óta alig láttam önt. Azt híresztelték önről az emberei, hogy gyakran félrevonult, szinte kerülte a körletet.
Deron csendben pillantott félre miközben a vállai egy fokkal lentebb ereszkedtek.
-Nézze, százados. Nekem rendkívül fontos, hogy megbízhassak a tisztjeimben. Ha problémái vannak akkor kérjen segítséget a gyengélkedőn. Nem szeretnék minduntalan azzal szembesülni, hogy egyes parancsnokaim válságos állapotba kerülnek amikor nem minden a terveink szerint alakul. Hibák bármikor becsúszhatnak. De én azt szeretném ha ezekből a hibákból mindenki tanulna. Én nem Vader nagyúr vagyok, aki felelőtlenül büntetheti a főtisztjeit vagy bárki mást aki alatta szolgál. Ritka kivételnek tartom a megbízható embereket, százados. Az elkötelezetteket, az arroganciától és önző érdekeiktől mentes parancsnokokat.
-Ezt én nagyra értékelem, uram. -jegyezte meg egy nyelési ingert leküzdve.
-Százados. -lépett egy lépésnyivel közelebb Morus Ralle, váltva egyszersmind a hangsúlyán. -Vívja ki a megbecsülését. Nem a Császárért, vagy a Birodalomért....de még csak nem is én értem. Hanem magáért. Ön igen fontos részét képezi az Alakulatomnak.
-Igen, uram. Így lesz, ígérem.
-És ha mindez bekövetkezik, majd akkor esküdjön fel újra a Birodalomra.
-Értem, ezredes.
-És még valami százados. Ugyan számosan odavesztek a századából és magát Marsson őrnagyot is elvesztettük a zászlóalj éléről, de jelen pillanatban úgy látom jónak, ha ön továbbra is századosi rangban folytatja.
-Ki lesz az új parancsnok, uram?
-Ön fogja őket vezetni, Madness. És egyelőre nem kapnak új embereket. A jelenlegi küldetés végéig biztosan nem.
-Valami hír egy esetleges bevetésről, uram...
-Egyelőre nincs. -lépett el Deron elől az ezredes, összekulcsolva a háta mögött a kézfejeit, céltalanul kezdve bele egy sétálásba a megfigyelő falai között. -Nem találom még bevethetőnek a Felderítőket. Sokan még fél lábbal a bactatartályokban fürdenek. Amit tudunk azt a tengerészgyalogságra hárítunk vagy egyenesen az űrből oldjuk meg mint Res Rigel esetében.
Deron jól tudta, hogy mit jelent ez. Immár nem vált fontossá, hogy bizonyos elemeket kiemeljenek egy semleges, vagy éppen félig-meddig szövetséges környezetből, óvva a kívülállókat. Totális offenzívát indítottak azon világok ellen, ahol a gyanúk szerint lázadozó csoportok bukkantak fel vagy egyenesen azokat támogatják.
-Nem kockáztatunk, százados. -folytatta az ezredes, mintha csak megérezte volna Deron gondolatait. -Nem fogom feláldozni az embereim életét feleslegesen. Másrészről pedig gondoskodunk róla, hogy kellő tekintélyt szerezzünk magunknak. Már nem egy esetben adtak ki információt egyes hezitáló rendszerek arról, hogy köreikben Birodalom ellenes lázadó tevékenységet tapasztaltak és pontos koordinátákkal szolgáltak mielőtt még az alakulatunk végigsöpörte volna a bolygóikat egytől-egyig. Tarkin kormányzó felettébb elégedett az eredményeinkkel, tudta ezt? Az utolsó beszélgetésünk alkalmával továbbra is biztosított a pártfogásáról. És ebben magának is sok köze van százados. Én nem az a vezető vagyok aki leírja a veszteségeket szenvedett tisztjeit. Becsülöm mindannyiuk munkáját, mert tudom, hogy szívből teszik. De ezt azt hiszem ma már mondtam magának.
-Igen, ezredes és megtisztel a bizalmával. És én bizonyítani fogom önnek, hogy továbbra is alkalmas vagyok a munkámra.
-Na látja százados! Ezt szeretem igazán magában. Képes végül felülkerekedni mindenen. Így tovább, százados. Így tovább!
