Oldfighter

Nem lehet, hogy a felső szomszéd nyilvánított ki partvisnyéllel egyfajta tetszési hajlandóságot a film kissé hangos effektjeinek túlzó használata miatt? A minap majd talán én is sort kerítek rá.

Értelmező szótár társkereső hirdetésekhez: A nők által feladott hirdetésekben: Negyvenes éveiben: 49 éves Kalandvágyó: Több szeretője volt eddig, mint neked lesz egész életedben Atletikus alkat: Lapos fenekű gebe Átlagos kinézetű: Ronda, mint a bűn Gyönyörű: Beteges hazudozó Ragályos a mosolya: Vigyél magaddal pennicilint Iskolázott: Kibukott a főiskoláról Érzelmileg stabil: Pszichiátriai gyógykezelésen átesett Szabadlelkű: Pénzvadász Vidám: Idegesítő Jó hallgatóság: Már majdnem autista Modern: Állandóan szőrös a lába Régivágású: Villany le, kizárólag misszionárius póz Nyitott: Mindenre elszánt Társaságot kedvelő: Lármás Szenvedélyes: Lármás Költői: Anyagilag instabil, depressziós Rubensi alkat: Dagadt Romantikus: Csak gyertyafény mellett néz ki jól Kéjsóvár: Nagyon dagadt Arányos alkatú: Baromira dagadt Özvegy: Halálra szekálta az első férjét Szívében fiatal: Fogatlan vén szatyor Férfi hirdetésekben: Negyvenes éveiben: 52 éves és egy 22 éves nőt keres Sportos: Ül a kanapén és meccset néz Átlagos kinézetű: Undorító szőrök vannak a fülében, az orrában és a fenekén Tanult: Mindig hülyének fog nézni Szabad lelkű: Lefekteti a nővéredet is Első a barátság: Amennyiben ez meztelenséggel is jár Őszinte: Beteges hazudozó Szeret összebújni: Beteges hazudozó Mackós: Túlsúlyos, szőrösebb mint egy medve Vallásos: Egyszer elment a nagymamájával a templomba húsvétkor Becsületes: Piti bűnöző, de még egyszer sem kapták el Figyelmes: Azt mondja, "Kérek", ha sört követel

Hogy elkezdődjön Amúgy az infók tudatában mi mást lehetne várni, mint, hogy azok a képernyőre kerüljenek. Az érdekes akkor lett volna ez amikor még nem tudtunk semmit se.

2 évet töltesz azzal hogy megtanítsd a gyerekeidet járni és beszélni, aztán 16-ot azzal hogy üljenek le és fogják be a pofájukat végre. Budapesten kétféle gyalogos van: kaszkadör és kamikáze. Mivel mindig az okos enged, már rég a hülyék uralkodnak... - Mit csinálsz, ha elaludt az anyósod? - ??? - Begyújtod még egyszer. Ketten támasztják a pultot a kocsmában. - Látom üres a poharad. Kérsz még egyet? - Dehogy kérek! Mi a francot kezdjek két üres pohárral?! - Mit mond a kamikaze kiképző őrmester az újoncoknak? - Figyeljetek, mert csak egyszer mutatom meg!

Egy kis Esti Mese Élt egyszer egy uralkodó Arábiában, Akbar király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű felesége. Az udvarban Egy Ahmed nevű hivatalnoknak nagyon tetszett a királynő, ahosszú évek alatt, amit a szolgálatában töltött, teljesen magával ragadta a vágy, hogy a királynő gyönyörű melleit csókolgathassa. Egyszer aztán elmondta ezt a titkos vágyát a király főtanácsadójának, Birbalnak. Azt is hozzátette, hogy bármit megtenne, csak szájával a királyi keblekhez érhessen. Birbal, - aki nagyon csalafinta ember volt - hosszas gondolkodás után azt mondta neki: - Nézd, Ahmed! Nem kis dolog, amit kérsz, ámde én segítek rajtad. Természetesen nem ingyen. Megigérem, ha fizetsz nekem 1000 aranyat, akkor büntetlenül csókolgathatod a királynő melleit 4 órán keresztül! Ahmed nagyon megörült ennek, meg is egyeztek, hogy a művelet elvégzése után kifizeti Birbalnak az 1000 aranyat. Birbal másnap egy speciális anyaggal kente be a királynő melltartóját, ami erős viszketést okozott. A király összehívta az orvosait - akiket Birbal persze jó előre kioktatott -, hogy állapítsák meg a viszketés okát. Az orvosok a vizsgálat után közölték a diagnózist és a gyógymódot: - Ez egy nagyon veszélyes, gyors lefolyású betegség! Egyetlen gyógymód van ellene, egyfajta emberi nyál. Sajnos egész Arábiában csak egyetlen ember nyála alkalmas gyógyításra, mégpedig egy Ahmed nevű alattvalóé! A király gyorsan előkeríttette Ahmedet, és ráparancsolt, hogy nyálával gyógyítsa meg a királynő kebleit. Ahmed boldogan vette kezelésbe a kérdéses testrészeket, 4 órán keresztül nyalogatta, szopogatta nagy bőszen, majd földöntúli boldogságban úszva távozott. Másnap megjelent nála Birbal, és kérte a jogos fizetségét, ám Ahmed kijelentette, hogy ő nem gondolta azt az 1000 aranyat komolyan, meg különben sincs annyi pénze. Azonban nem számolt Birbal - aki, mint már említettük, igen okos ember volt - bosszújával. Következő nap Birbal a viszketést okozó szert becsempészte Akbar király alsónadrágjába. És Akbar király hamarosan Ahmedért küldetett...

Már épp kérdezni akartam én is, hogy mi a helyzet a Katedrálissal. Mondjuk a Persons Unknownt is jól megkavarták, mert a soron következő epizódot csak online adják valamiért. Szóval aki tv-n követte odakint és nincs netje az most szív mint a torkosborz.

Na ez megint ütött http://flood.blog.hu/2010/08/21/amirol_nem_meselt_yoda

Mit gondolsz minek rakom ki a smileykat?

A rosseb enné meg aki kitalálta a Fallout 3-at! Tegnapi telepítés után, este kilenckor nekiültem folytatni a délután elkezdett küldetést. Némi császkálás, ismerkedés, beszélgetés......mondom magamnak, ez a pár perc most egyelőre elég lesz, majd legközelebb folytatom. Aha. 00.15 volt mikor én így gondoltam.

Istenek városa Végre megnéztem már Nagyon jó film, bár egy kicsit jobbra számítottam. Nekem jobban bejött a témában a kvázi folytatásként is felfogható Elit Alakulat(Halálosztók).

Tök mindegy mi az, csak saját gondolat, vélemény legyen. Az se baj ha oltári hülyeség illetve tévedés, de legalább mond ami az eszedbe....vagy szívedbe jut. Csak maradjon távol a sértődéstől, megsértéstől és a többi hasonlótól Dzséjtre meg ne neheztelj, vékony dongájú gyerek még, először fel kell hizlalni, hogy "neheztelj" rá és túl is élje. :D Amúgy most merre kószál? Csak nem valami Lego táborban van?

Tegnap olvastam én is. Én nagyjából egyetértek vele. De ez ugye egyéni szoc. probléma

Csoda, hogy még nem kaptál mérgezést. Miket le nem gurítasz te a torkodon, hogy a teáshölgy közelébe férkőzhess! Kömény lögény vagy

Mariner.... -Tábornok. -szalutáltak egy emberként a barlangrendszer mélyére telepített parancsnoki irányítóhelyiség előterében strázsáló őrök, amikor a folyosó felől felbukkant Grandal parancsnok. A ghadeai Őrflotta vezéregyénisége anélkül, hogy megtorpant volna, viszonozta a tisztelgést, majd belépett a konzolokkal és kijelzőkkel zsúfolt terembe. Alig tűnt fel a színen, máris csatlakozott hozzá a körzet rangidős tisztje. -Rendben Esser hadnagy, most már itt vagyok. -szólította meg első ízben a tábornok az izgatottságát leplezni képtelen férfit, aki mögött már egy terebélyes méhkasszerű állapotba került az irányítóterem. -Mi az a fontos dolog amiért ide hívatott? -Jöjjön uram, azonnal megmutatom. -invitálta az közeli üvegtábla felé, melyen a Mariner-rendszer és az őt körülölelő űr fontosabb szimbólumai látszódtak. Odabiccentet egyet az egyik technikusnak aki lenyomott néhány kapcsolót a kijelzőhöz tartozó vezérlőpulton. -Eddig csupán általános hibára gyanakodtunk, mely itt tartózkodásunk ideje alatt már nem egyszer előfordult. Látja, uram, itt, ezeket a kommunikációs bójákat? Ezeket használjuk Ghadea közvetlen elérésére. Szekvenciálisan egy álcázott hullámcsomagot szoktunk elküldeni, hogy biztosítsuk egymást arról, hogy minden rendben mind odahaza, mind pedig itt, Marineren. -Igen, ezzel tisztában vagyok. -ráncolta össze a homlokát a tábornok, felkészülve a legrosszabbra. -Szóval mikor az utolsó jelzet időben, nem érkezett válasz a mi üzenetünkre, azt gyanítottuk, hogy a zűr a hálózatban van, de.......-kénytelen, sajnálkozó fejrázásba kezdet-, de a karbantartás által megküldött jelentés szerint, nincs gond a bójáinkkal. -Mikor kellett volna megérkeznie annak a válasznak? -Három órája, uram. -Fenébe is. -sziszegte alig hallhatóan, miközben a tekintete ide-oda járt a kijelzőn felragyogó fénypontok között. -Nézze, tábornok, meglehet, hogy csupán az ő adójuk krepált be, javítás alatt áll és akkor......jobbik estben is hét óra múlva a következő intervallum lejártakor megjön a csomag. -Vagy pedig történt valami, ami..... -Esser hadnagy, egy pillanatra! -emelkedett fel egy hang az átlátszó kijelző másik oldalán, az egyik konzol előtt ülő kezelő irányából, félbe vágva Grandal baljós gondolatmenetelének kezdetét. -Mi a baj Tilian kadét? -lépett az oldalára a hadnagy, lepillantva a képernyőre. -Jelzéseket veszek, uram. A szektorhatárnál. A kezelő kinagyíttatta a kérdéses zónát, majd rábökött az eddig nem azonosított jelzésre. -Egy közepes osztályú csillagcirkáló uram, de eddig semmiféle azonosító kód nem érkezett felőle. A feltűnésének időpontja ugyan megegyezik a várt ellátmányhajónak az érkezésével..... -A Holdnővérekre, remélem ők azok és akkor többet megtudunk arról, hogy mi történt odahaza. -Khm, elnézést, uram, de az is meglehet, hogy csupán Ambrush úr egyik egységéről van szó. A közeli napokban már többször is elfelejtették azonosítani magukat amikor visszatértek a felderítéseikből. -Igaza van, kadét. Pedig már számtalanszor kértem őket, hogy amíg a rendszerünkben vannak szereljenek be azokból a transzponderekből amiket mi is rendszeresítettünk. -jegyezte meg Grandal, amint ő is csatlakozott kettőjükhöz. -Hm, talán rögtön meg is kapjuk a magyarázatot uraim. -szólalt meg a konzolsor közepéről egy másik hang. Egy altiszt volt, elöljárója a felügyelete alatt álló technikusoknak. -Hívnak minket. Jelzésére néhány pillanattal később a kommunikációs kezelő kiadta a hangot a közelében tartózkodók számára. -....lsmétlem, itt Duulin parancsnok. Kérem aktiválják a megközelítési jeladót. -Duulin parancsnok, itt Grandal tábornok beszél. Éppen most kaptuk meg az azonosító kódjukat. -Elnézést a késedelemért, tábornok, de apró technikai gondjaink támadtak. Egy ionvihar idő előtt kényszerített a hipertér hátrahagyására. -Ez ismerős errefelé. Ne aggódjanak, várjuk önöket. -Köszönöm, uram. -Talán majd még másra is magyarázatot tudnak adni. -Nnem értem, uram. -ereszkedett észrevehető zavart fátyolosodás az enyhén sistergős szavakra. Grandal egy érezhető hatásszünetet tartott, mielőtt kifejtette volna az előző kijelentéséhez tartozó gondolatait. -Van egy kis problémánk a Ghadeával fenntartott közvetítővonalunkkal parancsnok. A szokásos kontrollcsomag ugyanis nem érkezett meg. -Ööö, értem, tábornok...talán a legjobb lesz ha szólok a kapitánynak. -Rendben, mielőbb találkozni szeretnék magukkal amint megérkeznek. -Értem, uram. -Tudja, nem gondoltam volna, hogy ilyen illusztris személyiség fogja elvállalni ezt az utat. -Nos, Grandal tábornok, nem ön az első aki ezen elcsodálkozik. -Félre ne értsen O'Harmen kapitány, de ön igen nagyra becsült tagja lett a népünknek.... -Ez mint mindig, most is igen megtisztelő a számomra, de talán, most, hogy itt vagyunk, rá is térhetnénk arra a bizonyos dologra amit az elsőtisztem említett. -Persze, természetesen. Erre kérem. -mutatott a soron következő elágazásból nyíló oldalfolyosóra, melyen alig egy órával ezelőtt maga is végigvonult, hogy az irányítóterembe léphessen. Most azonban a parancsnoki központ egy másik helyiségébe tartottak, mely közvetlen szomszédja volt az előbbinek és jóval szerényebb felszereléssel volt beépítve. Amint beléptek és az ott tartózkodók kölcsönösen bemutatkoztak Den O'Harmennek, mindannyian körbeálltak egy standard taktikai elemző fényasztalt, melynek felületén számos vonalhálózat metszete át egymást. -Azon tájékoztatás után, melyet a tábornok közölt velem, magam is igen aggályosnak találom az egészet. -jegyezte meg Den, miután felmérte a helyzetet a kiszolgáltatott adatok alapján. -Ha történt is valami, az az indulásunk utánra eshetett. -Szóval valami hirtelen hiba okozhatja a kapcsolat megszűnését. -vonta le a saját maga következtetését a karbantartó csoport rangidős tisztje. -De még talán bízhatunk abban, hogy közel hat óra múlva már nyoma sem lesz az egésznek. -Már ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy ez nem más mint műszaki meghibásodás. -szólt közbe a Den mellett álló egyenruhás ember aki egy kisebb egységnek lehetett a főtisztje, mert a rangjelzése alapján sorhajókapitányi fokozatban szolgált. -Ne felejtsük, hogy a birodalmi flottának percek is elegendőek arra, hogy legyűrjék a Ghadeán maradt erőinket. -Szóval úgy tűnik, hogy a legrosszabbra gondolunk akaratlanul is. -jegyezte meg Grandal körbevezetve a tekintetét. -De a kérdés, hogy ha ez így van és a Birodalom átvette az irányítást akkor mi itt mit tehetnénk? Tartok tőle, hogy az erőnk kevés ahhoz, hogy felszabadítsuk a világunkat, de talán elvonhatjuk a figyelmüket annyira, hogy kimenekítsünk annyi embert, amennyit...... -Bocsájtsanak meg, hogy csak így közbeszólok -csattant el hirtelen egy hang az irányítóterem átjárójából, miközben a hanghoz tartozó alak komótosan lépett közelebb a társasághoz-, de talán ebben tudnék segíteni. Den O'Harmen kíváncsian szegezte a tekintetét az ismeretlenre, mígnem Grandal a fülébe súgta az alak kilétét. -Ő itt, Weel Ambrush. Tőle jutottunk hozzá az új fegyvereinkhez. -Tábornok. -biccentett feléje a csempészvezér. -Jöjjön csak beljebb nyugodtan. És talán közben ki is fejthetné, hogy pontosan mire is gondolt. -Oh, én csak úgy érzem, ideje lenne meghálálnom amiért rejtekhelyet biztosítottak a számunkra miután az az átkozott trandoshan fattyú elüldözött minket. Weel Ambrush odalépett az asztal szegélyéhez, miközben a többiek türelmesen várták a folytatást. -Szóval ha jól vettem ki a szavaikból akkor maguknak több hajó kéne mint amennyivel rendelkeznek. Hát jó, én megszerzem maguknak, akármire is készüljenek és ezekért még csak fizetniük se kéne. Pontosan tudom, milyen az amikor tehetetlennek érzi magát az ember mikor kénytelen hátrahagyni az otthonát, a szeretteit. -éreztetvén, hogy a szavait komolyan is gondolja, párszor megcsapdosta a saját mellkasát az öklével. -Megmutatom maguknak, hogy hol találnak hadihajókat. Igen, elvezetem magukat hozzájuk. -Na várjunk, csak ne olyan hevesen. -emelte fel a tenyerét a Grandal, hitetlen félmosolyt rejtve a szája szegletére. -Hadihajókat elkötni nem olyan egyszerű ám és felér számunkra azzal, mintha egyenesen a birodalmi flottára rontanánk. -Hát pedig ez azzal szemben éppen kivitelezhető lenne. Főleg, hogy nem őrzik őket annyira mint egy birodalmi űrkikötőben. -Hogy? -fordította félre a fejét. -Ezek nem birodalmi hajók? -Nem egészen. Bhesk, az az átkozott ganéj, az ő tulajdonában vannak. És higgyék el nekem, más se okozna nagyobb örömet minthogy megszabadítsam őt azoktól a hajóktól. Ghadea.... -Anya, valami baj van? Willriel a stég ház felőli végéből szólította meg a nevelőanyját, miután hosszasan nézett Clive Reese után, kinek csizmájának ütemes kopogására hagyta hátra a házat, ahol az anyja szavainak engedelmeskedve, eddig tartózkodott. Dynia éppen háttal állt neki, karba fonva a kezeit, szorosan magára húzva ruhájának könnyű, ámde melegséget adó felső rétegét, mely most jó szolgálatot tett neki, ahogy bealkonyodott körülötte. Csupán akkor reagált a lánya hangjára, mikor Willriel már ott állt mellette, óvatosan nyúlva a karja felé. Dynia átölelte őt és addig maradtak így, amíg a sima víztükör peremén túl lassan az utolsó narancsszín fények is elhalványultak, átadva a helyet az éji sötétségnek. -Hogy fogadta? -kérdezte a hang a jármű sötét utasterének hátuljából, miközben Reese őrnagy beült a sofőr mellé. A légkört nyomasztó, baljóslatú keserűség uralta, akárcsak a férfi lelkét. Furcsa mód, a háta mögül hang rideg tárgyilagossága most enyhítette ezt a megülepedett érzést. -Erős asszony. Talán túlságosan is. -Ezt hogy érti? -Aggódok érte. Olyan...olyan mintha valami elveszett volna belőle. És tudja mi az ijesztő ebben? -Folytassa kérem. -Az, hogy pontosan ilyen emberekkel néztem farkasszemet a kiképzés alatt. De gondolom azt nem kell magyaráznom, hogy milyen is az....ugye, ezredes? -Ne aggódjon, őrnagy. -nyúlt előre egy kézfej a sötétségből, melyekhez tartozó ujjak Reese válla köré fonódtak. -Gondunk lesz arra, hogy a teher nagy részét levegyük az elnökasszony vállairól. -Gondolja, hogy ő ezt hagyni fogja? -A folyamat már elkezdődött őrnagy. -Igen. Tudom. Csak azt nem tudom, hogy fogja majd mindezt megemészteni. Elvégre.... -Ssshhhh, kérem. Emiatt ne legyenek lelkiismeret furdalásai. Vannak most sokkal fontosabb dolgok, mint feltárni az igazságot Loraney elnökasszony előtt. -Igen, ezredes -sóhajtott fel fáradtan-, talán igaza van. Mindent majd a maga idejében. A kéz mely még mindig a vállán nyugodott, megpaskolta. -Pontosan, őrnagy. Pontosan. Zászlós! -Igen, ezredes! -pillantott lopva az ülése mögé a sofőr szerepét betöltő harmadik útitárs. -Vigyen minket a Központba, kérem. -Igenis, uram. A birodalmi rohamosztag parancsnoka még igazított egy utolsót a fekete egyenruhájához tökéletesen passzoló sapkáján, majd rezzenéstelen arckifejezéssel megvárta amíg a szürke dúracél ajtószárnyak a falakba siklottak. Csak akkor lépett be a helyiségbe, mikor odabentről, egy méretes dolgozóasztal mögül felpillantott, maga a tábornok. -Á, Hervill őrnagy! Jöjjön csak beljebb! -Tábornok. -szalutált két lépés után, majd elfoglalta a maga által kijelölt helyét az asztal eme oldalán. Grimson felemelkedett a helyéről, háta mögött összekulcsolta a kézfejeit, majd futólag vetett egy pillantást a mögötte terebélyesedő Ghadeára, mely mint mindig, most is pazar látványt nyújtott. -Remélem, hogy jó hírekkel tud szolgálni őrnagy. -Igen, tábornok. Mostanra mindent felügyelünk ami azon a bolygón zajlik. Az embereim elfoglalták a kijelölt helyeiket, uram. Csupán néhány kisebb település maradt ellenőrzés nélkül, de.... -Felesleges azokra vesztegetnie a flotta energiáit. Ghadea nem az a hely ahol minden négyzetcentiméteren ott kell masíroznunk. Már ideje korán felmértünk mindent. Mára pedig a lakossággal együtt a vezetők nagy része is a fülét, farkát behúzva várja a sorsát. -Értem, tábornok. -Most, hogy blokkoltuk a távközlésüket, teljesen elszigetelődtek. -folytatta tovább Grimson, úgy helyezkedve a rohamosztagos parancsnok oldalán, hogy a fél szeme mindig Ghadeán függjön. -Ennyi talán elég lesz, hogy megértessük velük, hogy az együttműködés elengedhetetlen. De ha mégsem, hát akkor majd ön és az emberei demonstrálnak egy kis bemutatót a szemük láttára. -Ahogy parancsolja, uram. -biccentett kötelességtudóan a tiszt, majd futólag vetett egy pillantást az ebben a pillanatban felsípoló kommunikációs eszközre melyet az asztal rejtett magában. Grimson egy kézmozdulattal kért türelmet miközben lenyomta a megfelelő gombot. -Igen? -Tábornok, elkészült a jelentés a légiirányítást ellenőrző egységünk részéről. -Van valami érdemleges? -A helyi állomás regisztrált néhány közeledő flottaegységet a mieink közül, továbbá a blokádot megelőzően felszállási engedélyt adtak egy ellátmányt szállító hajónak, uram. -Hová szólt az úti célja? -Egy rendszerszéli meteorológiai állomásra. Ellenőriztük tábornok. A ghadeaiak több évtizede fenntartanak egy kisebb szenzorállomást a Hapan Csillagköd peremének tanulmányozásához. Az információk szerint csillagközi áramlatokat tanulmányoznak. Ha óhajtja máris átküldöm az adatokat. -Tegye meg. Más valami? -A dariani jelentés is befutott. A technikus csapat vezetője szerint az ott talált adatlemezeken igen gyors törlést alkalmaztak. Jóformán egyetlen paranccsal semmisítettek meg minden információt mely azokon a lemezeken lehetett. -Ez érdekes. Nos, rendben, ha nincs más.... -Nem, uram. Ennyi lett volna. -Akkor küldje át azokat az információkat. -Természetesen. A készülékből egy kattanó hanggal végül elhallgatott. Grimson kimérten felpillantott a továbbra is várakozó parancsnokra. -Nos, Hervill őrnagy, azt hiszem mi is végeztünk. Illetve -folytatta hangsúlyt váltva egy pillanatnyi töprengő arckifejezést követően-, szükségem lesz majd pár emberére. Látogatást tennék majd újfent az Elnöki Palotában. -Ahogy óhajtja, tábornok.

Kép és hang egyszerre csikarta ki belőlem eme döntésemet

Persze, hogy van jobb, de az már ízlés kérdése. Stíluskedvelőknek asszem ez a sorozat volt és lesz még a kánaán.

Most is elborzadva nyomtam le a STOP ikont

Én is furcsálltam, hogy mekkora rajongótábora van a nők oldaláról...de hát istenkém, sokan vágynak ilyen durvaságokra, illetve nem is biztos, hogy az fogja meg őket, hanem maga a sztori, mert ugye maga a vérengzés csupán részenként néhány percet ölel fel. Ezt a VV hasonlatot én úgy értelmezem, hogy az akkori kornak ez volt a valóságshowja. Gladiátorharcok. De, hogy magát a sorozatot ahhoz tegyem hasonlatossá kissé nevetséges és abszurdum. Sokkal több annál.

Boldog szülinapot!

Látom, öregszel te is, memóriád se a régi. Tavaly már megkaptam tőled ezt a klipet ugyanis

Érdekes megállapítás, de a tények mást mutatnak. Többségében már nők a rajongók Érdekes olvasni az Arckönyvön a megállapításaikat. Mi férfiak elbújhatunk mögöttük. Tisztára meg vannak vadulva. Persze azért osztogatják a szívecskéket is a szereplőknek Amúgy most megnéztem eredetiben az utolsó részt. Kedvet kaptam hozzá. Ha ezt az Istenek Arénája csak megközelíteni tudja már jól járunk. És akkor még a folytatásról nem is beszélve.

Jó ez a plakát, de vajon egy zárt helyiségből hogy fogják kiszippantani az embereket? Teleportálják a falakon, ablakokon túlra, vagy beletörődnek abba, hogy egypáran felnyársalódnak itt-ott?

Rog, szerintem ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólad és te ezért legyél ilyen csöndben. Értelmesebbje úgyis jobban becsüli azt aki olykor követi azt, hogy "ami a szívén az a száján". Okoskodni, kotnyeleskedni nem kell, de hogy totál elfalazd magad az se tesz jót.

És erre főleg nem egy Naboo-i hajót használnak

Ez is igaz.