Tegnap megnéztem a Sólyom Végveszélybent BD-n. Tartalmilag szerintem már mindenki ismeri a filmet, vannak jó és kevésbé jó pillanatai, illetve van a Frenkie féle potméter ami nála legfőképp kiugrik.
Node a minőség.
Kép: Alapból rendhagyó módon elég sötét volt a kép, szóval beletellett egy kis időbe mire átkalibráltam a tv-t. :S És ha már a képbeállító menük sorai közt rohangáltam akkor az összes képjavító bizz-bazt lekapcsoltam (hót feleslegesek), mert első látásra feltűnt, hogy r*hadtul ott virított a szappanopera szerű hatás ( pedig korábban már a BD bemenetét beállítottam, fene se érti, hogy miért nem jegyezte meg a tv azokat a beállításokat ). Mikor ezekkel végeztem, olyan elfogadható lett a kép, hogy szó szerint minden kavicsot, porszemet, verejtékcseppet be lehetett azonosítani.
Hang: Nem volt rossz, nem volt rossz, de a gyomromba nem akart bemászni. Próbaképp belehallgattam az angol TrueHD-be, vajon az erősítőm mit kezd a "mag"-jával. Hát nekem dinamikátlannak tűnt. :S A szinkron jobban teljesített. Node majd ha meglesz az új erősítő, gondolom gatyaszaggató lesz a hatás. Szóval a hang nekem a DVD kiadáson (eredeti lemez, eredeti hangsáv) jobban átjött.
Mindazonálltal a megvételt nem bántam meg, a full hd a panasonic plazma támogatásával lenyűgöző volt.