Oldfighter

Ugyanilyen jó legyen, én mondom. Hajtsák ki a belüket magyarán

Rendben, majd valahogy összehozzuk a sztorit Noh, majd mesélsz valamiről ezekről a jó dolgokról

Húgi, írjak majd valami alapot a Tuaran folytatáshoz? Talán visszatér az ihlet belém. :S

Jó a meccs

Szerinted Brody így izmosan hány kiló? Mondjuk az tény, hogy Lee nem pár hónapos tápszeres-súlyzós programmal lett olyan amilyen, hanem egy életen át edzette magát. De Brody se nézz ki amúgy sokkal többnek.

Szegényt, ne hergeld

Unalmas lesz a holnapi futam. A Red Bull fene mód jól össze van rakva.

Blikk, Linda, egy kutya. De az ilyenen manapság már nem is csodálkozik az ember. Rászoktatták, arra, hogy elfogadja az ilyen dolgokat. Pfff....

Uruguay - Németország: 1-2

Mózes, Jézus és egy szakállas öregember golfozik. Mózes elüti a labdát, az beleesik a tóba. Mózes odamegy, kettéválasztja a vizet, ismét elüti a labdát, és az a lyuktól pár centire megáll. Elüti Jézusa labdát, az ráesik a tóra. Jézus a vízen odamegy a labdához, elüti, és az is a lyuktól néhány centire megáll. Jön a szakállas öregember, elüti a labdát, de pocsék az irányzéka és teljesen más irányba száll, mint amerre a lyuk van. Ráesik a labda a klubház tetejére, onnan begurul az esőcsatornába, onnan kiérve a sövény alatt begurul a tóba egy tavirózsa levelére. Odaér egy béka, bekapja a labdát, de abban a pillanatban lecsap rá egy sas. A béka repülés közben kiejti a labdát a szájából, és pont belesik a lyukba. Mózes erre odaszól Jézusnak: - Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni? Két kisfiú beszélget. A 6 éves így szól a 4 éves öccséhez: - Te, szerintem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most lemegyünk a konyhába anyuhoz és mondunk valami jó zaftosat. Például én kitalálok valamit, ami "büdös franccal" kezdődik, te meg mondasz valamit, amibe lesz egy "ba'meg". A kicsi beleegyezik és elindulnak lefelé a lépcsőn. Anyuka éppen reggelit készít. A 6 éves lép be először és így szól: - A bödös francba, én müzlit kérek. Az anya jól eltángálja a bátyót és a lépcsőn felfelé menet még a fenekére húz egy párat, majd rázárja a szobaajtót. Anyuka lejön a lépcsőn és megkérdi a 4 évest: - Na és te kisfiam, mit kérsz reggelire? - Hát, ba'meg, műzlit biztos nem. Rendőr vizsgázik: - Vezeték neve? - Kábel. - Kereszt neve? - Feszület. - Látom maga sem normális, de azért húzzon egyet. - Húúúúúú! - Mondja, magának mi baja? - Hát a szülővárosom.

Na ezen most röhögök Kb van köztük vagy negyven kiló. Izomban Brody tényleg f*szán nézz ki, jó kis edzésprogramja lehetett, de inkább nézz ki inasnak mint izmosnak. Olyan Bruce Lee szerű alkata van. De azért még ezt az átalakulósdit még mindig Bale übereli a maga fogyókúráival. Az Amerikai pszichóban alkatilag odaver ennek a Brody gyereknek így is, bár neki könnyebb mert ő Brody ellenpéldája. Más volt a kiindulási alap.

Így megizzasztani az emberfiát! Szörnyű. http://www.origo.hu/foci-vb-2010/20100709-...egversenye.html Iker Casillasnak fene mód jó ízlése van.

Fringe idővonal: http://www.fringebloggers.com/explore/the-fringe-timeline/

Egy origós cikk alapján voltak akik éppen szapulták. De ezek tuti Shakespearei monológokat vártak tőle

Grimson irodája a városnyi méretű csillagromboló egyik megfigyelőfedélzetére költözött. Pontosan azután, hogy a férfi először pillantotta meg Ghadeát, azt a színpompás bolygót mely mint mindig, most is a terebélyes kilátó előtt töltötte be a panoráma jelentős hányadát. Erről személyesen ő intézkedett, bevonva természetesen a kapitányt is. Mivel ezt a megfigyelőállást ritkán használták, a költözés gyors volt és majdhogynem teljes körű. Persze itt-ott kompromisszumokra kényszerült, de az elé táruló látványért bármilyen fölös kényelmi funkcióról szívesen lemondott. Hamarosan talán még egy fokkal közelebb juthat titkos álmához, -szőtte sokszor magában tovább a gondolatait- és egyenesen a planéta egyik gyönyörű szegletében építgetheti álmai következő lépcsőfokát, melyhez szorosan hozzá fog tartozni felesége és gyermeke is. Már csak az odáig vezető szálakat kell elegyengetnie. Már ha természetesen nem zaklatnák állandóan mikor félrehúzódik a gondolatai közé. Haragos pillantást lövellt a válla fölött az íróasztala felé, mely egy standard alapokon nyugvó kommunikációs panelt is rejtett magában. A készülék búgással jelezett neki, hogy valaki fel szeretné venni vele a kapcsolatot. Rossz kedve ellenére odasétált a bútordarabhoz és lenyomta a szükséges gombokat a kapcsolat létrejöttéhez. -Mit akar? -fakadt ki nyersen. -Közöltem, hogy nem fogadok ebben az órában hívást. -U-uram, elnézését kérem, de ez halaszthatatlan. -hebegte az ügyeletes kadét a diszpécserszolgálattól. -Folytassa! -Egy kommunikációs bóját vettünk a fedélzetre, uram. -folytatta a kadét, némileg összeszedettebb hangon. -Egyenesen a hapan frontról küldték, Yularen admirális flottájától. -Küldjék át az irodámba a tartalmát! -Értettem, uram. Grimson komor szemöldökráncolással bontotta a vonalat, majd átkapcsolt egy másik csatornára, mely egyenesen a szárnysegédjeihez irányult. -Igen, tábornok? -hallatszott egy fegyelmezett hang rögtön a vonal túlsó vége felől. -Van valami hír a dariani technikusi egységünktől? -Még nincs tábornok, de utánanézhetek. -Rendben, hadnagy. És ne engedje, hogy a végtelenségig húzzák az időt. -Igen, tábornok. -Hm. Meg kell, hogy valljam, elég fess az uraság ebben a ruhában. -Úgy gondolod? -pillantott ki oldalra, felhúzott szemöldökkel Den O'Harmen, miközben szemben állva a fototropikus tükörrel, az utolsó igazítást eszközölte az egyenruháján. Az űr kegyetlen szeszélyeinek is ellenálló overál a ghadeai őrflotta hagyományos vörös-fekete színösszeállítását tartalmazta melyet csak a rangjelzés fehér felvarrása tett változatosabbá. -Nem is tudom, mikor hordtam valami hasonlót utoljára. Dynia odalépet a férfi elé, és gondoskodó mozdulatokkal megigazgatta a ruha nyaki részét, melyen még rejtőzött némi oda nem illó redőzés. -Biztosan hamar megszokod. Den elvonta a figyelmét a tükörképéről és lepillantott Dyniára. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a kedvese arcán vagy féltucatnyi érzelmi jelentéstartalom fodrozódik keresztül, mely nem csak vizuálisan vált észlelhetővé, hanem a kettőjüket is körülölelő Erő örök életű és végtelen kiterjedésű felszínét is bejárták, csatlakozva, a többi élőlény által keltett apró hullámzáshoz. Egyike ezeknek az érzelmeknek a büszkeség szárnyai alá tartozott, míg egy másik, az aggódás védnökségét választotta. A férfi megfogta a puha kézfejeket, melyek lejjebb csúsztak, a mellkason keresztben futó díszítő mintákra. -Óvatos leszek, ígérem. -mondta, keresve Dynia pillantását, mely csak nehezen akart feljebb emelkedni. -Tudom. -felelte, majd zaklatottan megrázta a fejét. -Nem is tudom miért lyukadunk ki mindig itt? Hisz.... -Ez természetes. Mindketten tudjuk, hogy mi forog kockán. Dynia elhúzódott tőle. -Többnek kell lennünk ennél Den. Ha nyerni akarunk erősebbekké kell válnunk. -De hisz ez nem gyengeség. -fogta meg a nő felkarját. -Főleg részedről nem aki merészen szembefordult Grimsonnal. -Ne túlozz, kérlek. -mondta esdeklően, mire Den magához húzta. -Túl fogjuk ezt vészelni Dynia. -Igen, tudom. -közölte, a férfi mellkasára hajtva a fejét. -Én egy percre se fogok a meghátrálásra gondolni. Mostantól új napok jönnek, érzem. Érezte, hogy Den mérlegelve figyelte őt még ha nem is pillantott fel rá. Így folytatta ott, ahol abbahagyta: -Te adsz erőt nekem, meg a kicsi. -lepillantott a hasára. -De nem gondolhatok mindig arra, hogy valami veszélybe kerültök. A kételyek így csak elsorvasztják az összes bátorságom. -Ne mondj ilyeneket. -kérlelte őt Den, aki végigsimított a hátán. -Sajnálom Den, de ez az igazság. Uralkodnom kell bizonyos érzelmeimen. -Jól van, jól van. -suttogta a férfi. -Tedd azt amit helyesnek vélsz. Den érezte, hogy valahol igaza van Dyniának. És mindemellett volt egy olyan halvány gyanúja, hogy eme célkitűzéshez a születendő gyermeküknek is jelentős köze volt. Már nem először tapasztalta Dynia közelében azt a különös érzést, melyet csakis az Erőérzékenyek élhettek át, ha valaki a közelükben jelentős változtatást tud gyakorolni a külvilágra. Bár gyenge jellemzők voltak ezek és talán még korántsem tudatosak, mégis jelen voltak. -Indulnom kell. -közölte majd egy perc elteltével, mikor elhalványultak a fodrozódások a ?tó? felszínén. -Rendben. -bólintott Dynia, engedve, hogy Den az ágyon hagyott táskájáért nyúljon, melyben már korábban becsomagoltak minden olyan holmit, melyre szüksége lehet. -Nekem is lassan mennem kell, hogy egyeztessek Asylevel. Aztán még el kell ugranom az új ruhákért, majd Willrielért menni az iskolába.... -fújt egyet mintha már abba kimerült volna, hogy felsorolta a nap folyamán rá váró feladatokat. -Rendben, de ígért meg, hogy pihensz is. -Den közel hajolt hozzá, majd megcsókolta. -Feküdj le korán. -Majd igyekszem. -mondta Dynia a derekára tapasztva a tenyereit, leplezetlenül pillantva le a dudorodó hasára. -Amilyen iramban a kis pocaklakónk növekszik, lassan már a felkelés is nyögvenyelős lesz. Den, a hasára csúsztatta a kezét. -Erős gyermekünk lesz Dynia. -közölte szélesen elvigyorodva. -Néhanapján szívesen kölcsönadnám, hogy téged rugdosson. -élcelődött Dynia, mire Den felnevetett. -A másodiknál már megszokod. -Na persze. Szó se lehet róla. Na, hess innen! -tett egy legyező kézmozdulatot, majd mielőtt még Den ellépett volna előle, viszont csókolta. -Szeretlek. Vigyázz magadra. -Sietek haza, Ígérem. -mondta gyengéden, majd megemelte a táskáját és kifelé indult a hálószobából. -.....továbbá szükségünk lesz az utánpótlási vonalaink biztosítására, ellátóraktárak, karbantartóállomások kiépítésére az ön fennhatósága alá tartozó rendszerekben. Haladéktalanul várom a válaszát tábornok. Wullf Yularen emberméretű hologramja egy villanás kíséretében elenyészett, magára hagyva Grimsont a széles panorámaablakokkal határolt alkalmi kabinjában. A tábornok ugyan az üzenet teljes meghallgatása alatt rezzenéstelen ábrázattal várta ki a végszót, mintha csak attól tartott volna, hogy az admirális végig az ellenőrzése alatt tudhatja az ő érzelmeit -az egyre életszerűbb hologramüzenetek már csak ilyen rigolyása tették az embert-, de amint kifelé fordult a csillagmező és annak középpontjában lebegő Ghadea festői glóbusza irányéba, kivillantotta a tökéletesen ápolt fehér fogsorát. A harag eluralkodott rajta. Pedig részéről ez volt a legutolsó momentum amivel büntetni akarta volna Ghadeát. Így gyorsan, némi szégyenérzetet táplálva kudarca után, lesújtotta a tekintetét. Valamit tennie kell, méghozzá azonnal, ha a terveihez akarja tartani magát. -Nézze Meereto kisasszony, talán mégis jobb lenne ha Loraney elnökasszonnyal beszélném ezt meg. -Sajnálom nagykövet, de el kell, hogy utasítsam ezt a kérését. Mint már mondtam, az elnökasszony az állapotára való tekintettel, hozta meg ezt a döntését. Én képviselem őt a szolgálati idő jelentős hányadában. Az én szavam pedig az ő szava is egyben. Grimson kedvtelenül dőlt hátra a magas háttámlájú székében, melyet az elnöki magánirodában biztosítottak a meghallgatáson részt vevő vendégeknek. A férfi szerette volna a szemkontaktust tartani a nővel, aki acélosan határozottan hozta nyilvánosságra a gondolatait, bár a tekintetét le nem vette volna a kezében tartott adattábláról, melyet alig néhány perce ő maga nyújtott át neki. Talán éppen emiatt volt most csalódott és mérges egyaránt. Ha csupán néhány szikrát rá tudott volna szórni az alelnök pillantására....És akkor ez még a legfinomabb módszerre lett volna, hogy érvényesítse az akaratát. Akár a megfelelő szót is kibökhette volna és máris az ugrásra kész rohamosztag csapat szállta volna meg az egész palotát. De ő ezt akarta volna a legkevésbé. Eleinte legalábbis. De most, hogy szorongatja az idő, a felsőbb vezetés, aki egyenesen Őfelségétől kapja a parancsokat.... A saját ambíciói egyre kárhozottabb útra terelődnek, vonta le a keserű megállapítását a se szeri, se számra érkező kusza gondolatait félbeszakítva. Talán egy megfelelő mentőöv, az most jól jönne, -sóhajtott fel idegességében, ahogy pótcselekvés gyanánt végigvezette a tekintetét a szoba falain, berendezési tárgyain, melyek csak feleannyira voltak hivalkodóak, mint amit ő elképzelt magának ha tervei végre révbe érnének. -Egyvalamit még talán tehetek. -közölte, igyekezvén magát rendíthetetlenként feltüntetni, mely alapvető állítás igaz is volt róla. Nem hiába tartott mindig ott, azoknál a céloknál, melyeket korábban kitűzött magának. -A fő flottaösszevonás a Skythdor mellett fog történni. Ott fog létrejönni a karbantartóállomás. De szükségem van Ghadea részvételére, hogy egy ellátóközpontot hozhassunk létre. Asyle Meereto első ízben emelte tartósabb ideig a tekintetét a férfira. A zafírkék szempár akár hipnotikus erővel is hathatott volna. -Nézze, nagykövet. Azzal, hogy válaszút elé állít, nem fog javítani a népeink közti párbeszéden. A mi célunk nem az, hogy katonai erőkkel hívjuk fel magunkra a szomszédjaink figyelmét. -Ugyan, a szomszédjaiktól nem kell tartaniuk. Skythdort a szövetségesünké tettük. -De milyen áron, nagykövet? Chelairok százezrei tűntek el. Arról nem is beszélve, hogy a mi követünknek és kíséretének tragikus halálát is ennek a folyamatnak a számlájára írhatjuk. -Úgy rémlik, hogy ezt a sajnálatos eseményt már tisztáztuk alelnök. -És ha már itt tartunk, úgy hírlik elég komoly hátrányba kerültek a Hapan Csillagköd területén belül. -folytatta Asyle összekulcsolva maga előtt az asztalon az ujjait, leplezve kézfejének apró ámde folyamatos remegését. A többi hasonló jelet szerencsére takarta a széles irodai asztal mely kettőjüket elválasztotta. -Okunk van azt feltételezni, hogy a hapanok kihasználva az előnyüket, retorziókat fognak végrehajtani a flottájukon, illetve azokon akik segítséget nyújtanak maguknak. -A szentségit is neki! -pattant fel Grimson a helyéről, oly váratlanul és elemi dühvel a hangjában, hogy Asyle alaposan beverte a térdeit az asztallap alatt húzódó fiók aljába amikor összerezdült. -Miért kell maguknak túlfeszíteniük a húrt?! -szegezte rá a mutatóujját. -Ha akarnám akkor már rég elfoglaltam volna ezt az átkozott bolygót és a földig romboltattam volna a városaikat. A dühtől rekedt hangja nemcsak a helyiségben vert visszhangot, hanem odakint a folyosókon is, ahol a palotaőröknek esélye se maradt, hogy intézkedhessenek. Mihelyt az iroda ajtaja felé léptek volna, fehér testpáncélos rohamosztagosok bukkantak fel mindenhonnan. Talán Asyle volt az egyedüli aki saját reakciójától lepődött meg leginkább. Felemelkedett a székéről és tökéletes nyugalommal nézett farkasszemet Grimsonnal. -Szóval így állunk. -mondta. -Kimutatta hát a foga fehérét. -Félreismer engem. -vicsorgott rá a férfi, miközben lazított az egyenruhájának merev hajtókáján, mely szorosan körbeölelte a nyakát. -Hát még mindig nem érti? Én a maguk javát is akarom. Az egész bolygóét. Terveim voltak. -A maga ambíciói.....a Birodalomé, egyre megy, úgy érzem. A vesztünket akarja, ez az igazság. Elnyomhat, leigázhat, nem számít. És tudja miért? Mert megtörni azt sose tud minket. -Valóban? Így gondolja? Majd meglátjuk. De meg ám! -Duulin elsőtiszt, uram. Szolgálatra jelentkezik. -Pihenj, parancsnok! -biccentett az állával Den O'Harmen és tekintetét körbehordozta a szállítóhajó műszerekkel zsúfolt tenyérnyi hídján, ami méreténél fogva inkább volt nevezhető pilótafülkének. A konzolok előtt tartózkodó további négy fő, egy emberként pattant fel, üdvözölve őt, illetve engedelmeskedve a parancsnoknak aki a szokásos ?Kapitány a hídon? szavakkal erőltette meg a hangszálait. -Uraim, -tette hozzá Den- folytassák a munkájukat. -Khm, kapitány -vonta ismételten magára a figyelmet a parancsnok, aki nem sokkal lehetett fiatalabb Dennél-, megtiszteltetés önnel együtt egy hajón szolgálni. Ön egy legenda, uram. -Ne tévesszék meg a szóbeszédek, Duulin parancsnok. -közölte, miután kilépett a vezérlőfülkéből. -Ez az első munkám ebben a rangban. -Tudom, uram. Csak tudja a Skythdori események után..... -Parancsnok, talán ideje lenne ha a jelenlegi feladatunkra koncentrálnánk. -terelte el az elsőtiszt gondolatait, Den, aki tovább folytatta a hajó falainak mustrálgatását. Egy közepes, cirkálóosztályú szállítót kapott első feladatául, aminek a rakterében felhalmozott készletét el kellett vinnie Marinerre, az ottani ghadeai katonai alakulatok részére. Javarészt, a hajó emlékeztette a Köztársaágbeli cirkálók felépítésére bár bizonyos funkcióiban eltért azoktól. -Az ellátmány biztonságosan rögzítve lett az utazáshoz? -Természetesen, kapitány. -felelte, gyorsan elhessegetve a szégyenérzetét. -Magam ellenőriztem a berakodást. Egy adattáblát emel fel maga mellől. -Íme a jelentés, kapitány. Továbbá megtalál minden lényegi információt a legénységről, a szolgálati beosztásokról... -Köszönöm, Duulin parancsnok. -vette át a készüléket egy őszinte pillantás kíséretében. -Most a kabinomba térek, de később majd nézzen még be hozzám. Átnézem ezeket az adatokat. -Értettem, kapitány. -Önné a híd, elsőtiszt. -Ön szerint nem fognak gyanút a birodalmi őrjáratok? -vetette közbe, mielőtt még Den automatikusan indult volna tovább a tiszti kabinokat magába foglaló folyosó felé. -Biztos az alibink parancsnok. Mindenről gondoskodtak. -Hm, értem. -bólintott nem túl meggyőzően. A kétségeitől szemmel láthatóan nem bírt megszabadulni, de az is meglehet, hogy az átlagosnál jobban izgult, gondolta Den és rögtön megtapasztalta, hogy saját maga is hasonlóképp érez a küldetés iránt. -Később majd még beszélünk. Folytassa a feladatát, Duulin! -Igenis, kapitány! -vágta magát vigyázzba, tekintetével még néhány másodpercig követve Dent, ahogy az átviharzott a híd előtti előtéren a folyosók irányába.

Saját maga is finanszírozhatná így a folytatást.

Nagyon badass

Természetesen.

Spoiler: Amerikai pszicho, Gépész, Azonosság, meg volt még egy Halle Berrys film is. Ezek mind hasonló témát dolgoztak fel.

Rögtön a Támad a Mars idegenjei ugrottak be. A fej, ugye....

Számomra volt klisés. Már a legelső jelek óta, rögtön két másik film ugrott be róla. Ott még a meglepetés erejével hatottak. Annyira nem ütött az utolsó mondat, Spoiler: inkább egyfajta erkölcsi magaslatra helyezte a főszereplőt. Nem maradt más választása, hát belement a "játékba".

Viharsziget Megnéztem ma én is. Egy nagy baj van vele. Tekintettel, hogy az emberfia nem is oly rég, két hasonló filmet is látott, így igen kiszámítható volt. A nagy meglepetés így elmaradt, egyedüliként a főszereplő utolsó kijelentése csalt mosolyt az arcomra. Amúgy nem rossz film, de tényleg nagyon klisés.

Hogy az a #@&&@ @@&## beléjük, meg @@# dugják fel magukba!!!!! :D

Nem tudnék olyan csapatot mondani, mely teljes mértékben megérdemelten nyerhetne. FŐleg ha figyelembe veszem, hogy az én időmben, értsd, amikor még sűrűn néztem a focit, akkor valódi sztárcsapatok voltak, akik nem taktikázták el a meccseket, hanem 90 percig a tétmeccsen hajtottak.