Uh, nem semmi zivataron van túl az Öregharcos Vén, rozsdás ízületei megkapták a magukét. Kissé nosztalgikus érzés volt az egész, amikor hóban, esőben, szakadatlanúl.......
Noh, reggel úgy voltam vele, hogy mivel délutánra mondták a frontot, kihasználom még a szép időt és takarítás után irány Vác. Noh, addig valóban fene mód jó idő is volt. Lazán pihegek a Duna Beachen, és kényelmesen szemlélem a Dunántúli dombság mögött lassan terjengő fehér felhőpamacsoskákat Jaj de szép szó). Mondom, biztos ami biztos, elindulok hazafelé, egy óra az út, lazán lehagyom még ha valami komolyabb is kerekedik ki belőle. Szóval elindultam és úgy Sződliget magasságában érzem, hogy gyanúsan nagy a forróság. Hát még szép. Pillantás a jobbomon lévő fák mögé és fölé, látom fekete az ég. De k*rva fekete. Szívta be a melegebb légáramlatokat a közeledő vihar mintazállat. Kb öt perc múlva meg rám szakadt az ég. Én ilyen gyorsan vihar kialakulni még nem láttam. Egy szó mint száz ronggyá áztam. Bringa is kapott persze, pedig eszem ágában se volt, hogy kitegyem egyszer is valami esőnek, bár mázli, hogy áluminium és nem rozsdásodik mint a korábbiak.
Noh, mindegy. Így jártam.
Ne becsüljük le egy pillanatra se a természetet.