No akkor egy-két szó a Spartacushoz, tényleg csak röviden és tömören.
Spoiler:
Abban talán minden rajongó ( igen, 13 rész már elegendő volt, hogy ?kitenyéssze? a nézőközönségből ezt a réteget, mely úgy nagyjából 99%-ra tehető) egyetért, hogy nem ezt várta a sorozattól. Magam se. Naivan hittem abban, hogy lesz egy olyan hiánypótló sorozat mely véres, brutális jeleneteivel és tesztoszteron pumpálással valami agyatlan mozgóképet rak le a Fringe, FlashForward, Lost, Dexter meg a többi slágersorozat közé, lavírozva a 300 spártai által keltett nyomvonalon.Tévednem kellett. És tévedett mindenki.
Lett egy olyan hiánypótló sorozat....epikus sorozat, mely úgy ledöntötte ama falakat melyeket eddig a slágersorozatok felépítettek, hogy abba az egész világ beleremegett. Véres? Igen. Brutális? Igen. Hát akkor? -kérdezhetnék a közömbösek. A válasz egyszerű. Hihetetlen jól meg van írva a sztori, fantasztikus karakterek vannak benne, amiket fantasztikus színészek játszanak el. Zseniális fordulatokkal van övezve a történet melyben a dráma, mint műfaji keret, a végletekig ki van használva, jócskán semmibe véve a dogmákat, amiket eddig a filmes műfaj megteremtett. A nem elhanyagolható hozzávalók közé pedig még az állandó feszültségkeltés/fokozás is hozzátartozik, mely által ember legyen a talpán aki nem üvöltene a főhősökkel együtt, nem tépni ki a kezükből a kardot, hogy maga sújtson le a genyládákra....és még sorolhatnám. Xanaxból, oxigénpalackból sose elég ennél a sorozatnál. Utoljára a Szökésnél lehetett valami hasonlót tapasztalni.
Node akkor hagyj menjek át a részletekbe.
A történet jószerivel egy szép ívű keretbe foglalható (van ennek valami irodalmi elnevezése is, de most nem jut a fejembe), az első és utolsó részben több hasonló dolgot is felfedezhetünk, úgy mint az ?in medias res? kezdést, a flashback jeleneteket, illetve ama híres kijelentés hangoztatását, hogy ?Kill them all? (az első részben ezzel köszönt el Sura Spartacustól amikor az a Római segédcsapatba jelentkezett, de később is hallhattuk tőle ezeket az elhíresült szavakat). De persze megfigyelhető volt a történetben egy másik, talán még érdekesebb keretrendszer, egy ív, mely Spartacus és Crixus viszonyára építkezett. A második részben mindenki emlékszik mikor Crixus szinte megalázza Spartacust, de minimum a ?helyére teszi?. Ugyanez megfigyelhető volt fordított felállással a sorozat vége felé, mikor Crixus nem bírt magával és a súlyos sérüléséből még fel sem gyógyulva rögvest a ?főkakas? címért szállt volna harcba. Spartacus ekkor alaposan megalázta őt az újoncok előtt és talán ekkor jött el az a pont mikor meglátta mindenki benne a nagy vezért. A jelenet egyben volt így szimbolikus. Spartacusnál végig megfigyelhető volt a karakterfejlődés, a motivációinak csepegtetése, míg a többi neves karakternél valami hirtelen sorsfordulat kellett ahhoz, hogy rálépjenek arra az útra mely által ők is ott lesznek Spartacus oldalán a felkelésnél. Ezt persze nem nevezném elkapkodott dolognak, mert a motivációjukat remekül kidolgozott intrikák, cselszövések előzték meg, csupán az ő múltjuk számunkra jószerivel ismeretlen volt. Két karaktert kell ide azt hiszem megneveznem, mégpedig Crixust és Doctoret. Náluk sikerült az utolsó percekig szinte bizonytalanságba tartani a nézőket a ?hogyanról?. Crixus esetében ugye tudtuk, hogy hol is lesz majd a helye, de hála a készítőknek sikerül alaposan elbizonytalanítaniuk a történelmet ismerőket is lelkiekben. Nem is beszélve arról, hogy aki olvasta minap Steven DeKnight (producer/creator/atyaúristen) válaszait néhány rajongói kérdésre az már tudja, hogy ő aztán nem fog itt ragaszkodni ahhoz ami a történelemkönyvek lapjai között meghúzódik.
Egy szó mint száz, fantasztikusan megoldották a végső kérdést. Köpni nyelni nem tudtam mikor éppen Crixus győzködte a szintén a becsületnek és a hűségnek élő Doctoret, kinek már ugye meg volt alapozva a jövője. Hát Crixus is megalapozta, vagyis Spartacus, csak kicsit másfelé.
Rajtuk kívül persze még voltak jópáran kiknek jelenléte bearanyozta a sorozatot.
Batiatus. A legnagyobb genyláda és egyben talán a sorozat legnagyobb vesztesége, John Hannah részéről. Hiányozni fog. Nagyon sokat hozzátett a karakterhez szerintem. Korábban már írtam azokról a pozitív dolgokról mely miatt számomra ő lett a legkedveltebb leggonoszabb karakter. Ahogy kihasználja a céljaira Spartacust, mindenen átgázolva.....tanítani kéne.
Lucretia. Lucy Lawles is feltette a karrierjének csúcspontjára a koronát, még ha nekem ő örökké Xena is marad ( bőrcuccosban valahogy jobban kinézett ). Az a kirohanása mikor Ilithyia egyenesen Crixushoz ragaszkodott a ?légyotthoz? zseniális volt.
Ilithyia. A legszebb testű nő a sorozatban. Szinte tökéletes. És milyen tökéletes szerepet kapott az utolsó részben. Kimutatta a kis szöszi rendesen a foga fehérjét.
Mira, Naevia. Gyönyörűségek. Igazi egzotikus szépségek kikre szintúgy nem csapnám rá az ajtót. Mira főleg vetekszik a testével az első helyért. Node ejnye, elkanyarodtam a fő témától. Nagyon kíváncsian várom, hogy vajon majd a második évadban hogyan alakul Mira-Spartacus viszonya egymáshoz. Vajon Mira megkapja e a teljes szerelmet Spartacustól, vagy pedig a férfit hidegen hagyja majd a nő. Crixus és Naevia kapcsolata nem vitás. A gall mindent meg fog tenni, hogy megtalálja a kedvesét. Talán ők ketten a sorozattörténelem No.1. drámai párosa. Az ő kapcsolatukat ismertük ki igazán a sorozat alatt, míg Spartacus és Sura kezdeti viszonyait csak flashback jelenetekben láthattuk pár pillanatra. Persze a kettőjük kapcsolatának végkimenetele is kellően drámai volt.
Ashur. A mocskos patkány. De nálam ő is ott van a kedvelt gonoszok között. Szerencsére ő túlélte, biztosítva azt, hogy lehet őt majd utálni a második évadban.
Germán fivérek. Kár, hogy csak alig pár rész erejéig voltak jelen mindketten, bár számítani lehetett arra, hogy csupán egyikőjük úszhatja meg a felkelés eddigi részét. Amolyan töltelék/mellékszerep az ővék, de a kapcsolatuk egymáshoz nagyon testvéri és óvó.
Varro. A Spartacus ?Bobby Ewingja?. Na az ő halála után nem egy megkeresés érte el a készítőket, hogy nem árt ha gyakran pislognak a hátuk mögé ezek után. Varro kiirásával érte el a sorozat azt a pontot ahol ledőltek azok a bizonyos dogmák, hogy nem szabad kedvelt karaktert ily hamar és ily módon kiírni a történetből. Nagyon jó karakter volt, amolyan támasz Spartacusnak és viszont.
No amint nézzem ez már több mint egy-két szó erről a csodáról amit Spartacus: Blood and Sand-ként ismertünk meg. Nehéz lesz kivárni a második évadot, de talán némi reményt majd a 6 részes előtörténet fog adni, melybe talán viszontláthatjuk a kiirt szereplőket is. Remélem a felálláson nem fognak változtatni, továbbra is véres, brutális, drámai, intrikákkal átszőtt történetet fognak elénk tálalni, gyönyörű nőkkel és olyan férfiakkal kikkel örömmel koccintana bárki egy proteinturmix-al valamelyik konditeremben
Andy Whitfieldnek meg mielőbbi gyógyulást.