Oldfighter

Gyerekek, törni-zúzni fogunk a moziban :D

Kösz nektek is

Kösz mindenkinek srácok. Idővel majd belétek is El, a rosseb enné meg. Minimum a duplája húgi. De mondhatnám a tripláját is, csak nem akarok itt túllicitálni egyeseket.

Az iskolában a gyerekeknek példát kell mondaniuk, hogy melyik állat milyen hangot ad. Juliska jelentkezik: -A macskák nyávognak! Tanítónő:- Nagyon jó Juliska! Te Petike mit tudsz? Petike: -A kutyák ugatnak! Tanítónő: -Ez is jó! Látom Pistike, te is jelentkezel. Pistike: -Tanítónő kérem, a halak beszélnek! Tanítónő: -Hát ezt a butaságot még honnan szeded, Pistike? Pistike: -De igen is, hogy beszélnek! Tegnap is, mikor otthon feküdtem az ágyamban, hallom ám a másik szobából, hogy "Ne harapd annyira a farkam, te állat, mert kirúgom az akvárium oldalát!" :D

Hazudik az átkozott. Nem is akarok erről a mai napról tudni.Főleg, hogy még ti is figyelmeztettek erre. Rosszak vagyok. Nagyon rosszak. Nem is tudom, hogy most megköszönjem e nektek. Estig gondolkodom rajta. :D

Ne is mond. Rettegek Kolmilant serkenteni

Belenéztem az elejébe de semmi probléma vele.

Mivel mese-rajz(animációs)film, nem

Minimum térfogatot adhattak volna neki.

Azok az ujjak nagyon bénák De a Cloverfield feeling meglesz.

A hős alakulat Nagyon jó volt a mostani rész, igaz nuku csatával. De pár szereplőt jobban meg lehetett ismerni. Valami ilyesmi részt vártam a legelején. Az ausztrál csajok meg.....

Meg leszel most már fenyítve, hallod-e.

Tündéri kölyök. De az is biztos, hogy a könyvespolcot magasfeszültséggel tekerném körbe.

Ez egy iszonyú bölcs megállapítás

Jó volt a Róma 2x4 is. Vorenus nem sz*rozik ha a kölkeiről van szó.

Igen. Nem lesznek fekete csíkok a 16:9-es tévéken.

Ennyire agresszív állat azért most nem leszek

Nem látod? Menekül.

Az nmagon találkoztam a 720p-s mostani résszel. Le is kaptam

Á, bazz, ez a 300 még mindig nagyon ott van a szeren Most bele kell kötnöm valakibe, hogy csillapodjon az adrenalinroham

Magyar feliratos Centúrion előzetes:

Várjuk meg azért erre Lokatelli reagálását is, mert bezony az utóbbi háromszáz évben ő nyerte a kvízeket. Persze ez mit sem von le Dzséjt érdemeiből.

Alderaan, Meldon birtok.... -Édesem, ne olyan gyorsan! -nyögött fel erőltetett hangon Soleh, az unokája után emelve a tekintetét, aki a kaptatón bizony alaposan lehagyta a sétabotjára támaszkodó nagyapját. -Messze már az a kor melyben hasonlóan szedtem én is a lábaimat. Maia anélkül, hogy hátrafordult volna, csak futott tovább a keskeny emelkedőn, melyen a leveleiket hullató értékes szőlőtőkék sorakoztak végeláthatatlan folyamban, jócskán a feje főlé nyújtva a terméstől megszabadított ágait. Mikor azonban felért, a lábai a földbe gyökereztek és csupán a szapora levegővételének neszei hallatszottak. Tekintete egyenesen a gerincen túli világra vetült. Lentről, egy széles medenceszerű katlanból több száz torokból csapott fel éppen egybehangzó kiáltás, egyszerre engedelmeskedve egynek. Maia, csak akkor vonta el a figyelmét a látványtól, mikor nagyapja felért mellé, fújtatva, kifáradva. -Papa, ők kik? -pillantott fel az öreg szempárba, melyek némi csalódottsággal telítődtek meg főleg azután, hogy Solehnek is feltűnt, hogy hová lyukadtak ki. -Apa róluk mesélt a múltkor? -Igen szívem -fogta meg Maia vállát a nagyapja óvón, védelmezőn. -Ők azért vannak itt, hogy megvédjenek minket, igaz? -tette fel a soron következő kérdését, miközben kisöpörte a szeméből azt a néhány szőke hajtincset melyet a szél az arcába fújt. -Valami olyasmi életem. -nyugtázta Soleh mikor már elég levegőhöz jutott. -De most gyere, a nagyapád úgy tűnik már olyan öreg, hogy a saját birtokán is eltéved és rossz helyre vezetett. A présház -bökött a botjával egy másik domboldal fele-, arra lesz. -Apa, jól vagy? -pillantott át a poharakon Asden, miközben mindkettőjüknek töltött a zöld nedűből melyet egy harmatos palackból indított útjára. -Oh, hát persze fiam. Sokkal jobban érzem magam, mint majd tíz év múlva. -kacagott fel Soleh erőtlenül, miközben kinyújtotta a karját az itala felé. Megemelte az alderaani borral telített poharát, majd látva Asden nem éppen kielégített tekintetét, ellenőrizte, hogy az előszoba felől nem e észlel gyanakvó érdeklődést. De úgy tűnt, hogy Ysa még nem tért vissza a konyhából, ahol utoljára látta a menyét. -Nyugalom fiam. Csak kicsit eltévedtünk. A memóriám már úgy tűnik nem a régi. -felelte keserű fáradtsággal, majd poharát megbillentette fia felé. -Egészségedre, fiam. -Maia azt mondta, hogy katonákat látott. -folytatta Asden a beszélgetést, két korty után, mialatt Soleh majdnem félig kiitta a saját poharát. -Én vén szenilis. -felsóhajtott. -Az én hibám. Sajnálom. -Nem, nem egészen. -fordította el az apjáról a tekintetét, mélán pihentetve meg azt a tálca szélét keretező mintázaton. -Az utóbbi napokban elég sokat kérdezősködött. Azt hiszem, hogy kezd felnőni, vagy legalábbis a kora ellenére...... -Egy kis helyet kérnék! -bukkant fel hirtelen Ysa ? és ezzel a férfiakba fojtva a szót-, egy közepes tálat egyensúlyozva a kezeiben, melyet púposra rakott különböző aprósüteményekkel. Az italok mellett volt még bőven hely az asztalon. -Ezt mind Maia sütötte. -közölte boldogan, fittyet hányva a borús közegre mely a nappaliban uralkodott. Több mint valószínű, hogy direkte folyamodott a derűre, hogy azzal hozza egyensúlyba a házban uralkodó lelki állapotokat. Tudniillik Ysa arra rendkívül ügyelt, hogy soha, de soha ne állapodjon meg a hangulat a negatív tartományokban. És ügyelt arra is, hogy ez a távollétében is hellyel-közzel kiegyenlítődjön. Máskülönben nem küldött volna egy olyan tipikus szúrós pillantást a férje felé mikor elhagyni készült a szobát. Persze ez Solehnek is feltűnt, aki legyintett egyet, mikor Ysa elfordult a konyha felé. -Nem pont jókor merültünk bele a témába, fiam. -No igen. Ysa nem túl boldog, hogy a közelben gyakorlópályát nyitottak. De még a saját munkám dolgait se szívesen hallja a családi fészekben. Pedig valljuk be, hogy amilyen fejlemények uralkodnak mostanság ezt az alkut nehéz lesz kieszközölni vele. Lassan már képtelen vagyok úgy tenni, mintha minden rendben volna. Soleh közelebb húzódott a fiához, átülve egy szomszédos fotelbe, és tenyerét Asden egyik térdére fektette. -Nyugalom fiam, nyugalom. Előbb-utóbb minden megoldódik. Ebben biztos vagyok. Odakint, az előszoba falának támaszkodva Ysa igyekezett elkerülni azt az állapotot, hogy a szeme könnybe lábadjon. Pedig esze ágában sem volt hallgatóznia a férfiak után. De amikor Maia elmesélte neki a történteket, akaratlanul is.... Nem. Ki kell vernie a fejéből az örökös aggódásait. Ez így csak tényleg egyre rosszabb lesz. Csak még azt nem tudta, hogy mihez kezdjen. Mert igenis tenni akart valamit, hiszen annyi mindent hallott már a galaxison végigsöprő konfliktusokról, árulásokról, ármányokról melyek családokat szakítottak szét. És ezek most itt vannak egészen közel. Alderaanon. Ó, én bolond nőszemély! Nem. Elég volt ezen rágódni. Egyelőre. -Anyaaa! Maia kiáltása éppen jókor érkezett, gondolta. -Megyek már kicsim. -Azt hiszem megsültek a sütemények! Talán túlságosan is!

Erőltetettnek érzem őket. Egy ilyen megvalósításból ütősebb koncepciót is ki lehetne hozni.

Én még várok a menéssel, mert ez eddig igen szegényes program nyó'cszázért.