Nar Shaddaa, koréliai negyed, Dick bárja....
Hajnalodott. Ennek tanúbizonyságát a horizont szegélyén felbukkanó vékony, derengő csík teremtette meg, Dervex számára láthatatlanul. A Császári Testőr éppen egy szűk, sötét, kihalt folyosó padlójára huppant, fentről, a felfeszített rácsozattól megszabadított szellőztető nyílásából. Tompán érkezett, hangtalanul, egyensúlyát mindvégig kontrollálva. Tudta jól, hogy kevés ideje van. Ezért gyorsan tovább is lendült, falhoz lapulva, szorosan markolva a rövid pengéjű vibrotörét. Igaz, sok időt nem tölthetett a bár sematikus tervrajzának tanulmányozásával, de a kiképzésének hála, ehhez nem is kellett sokat az adatok fölött gubbasztania. A vizuális memóriája eltárolta a szükséges információkat, míg a többit készenlétbe helyezte. Ismerte a főbb folyosók, oldaljáratok és az azokból nyíló helyiségek helyzetét, tisztában volt a reggeli személyzet munkakezdésének idejével, viszont a biztonsági rendszerek teljes skálája ismeretlen volt a számára.
Fél óra. Ennyi ideje volt hátra a nyitásig. Igyekeznie kell, -sürgette magát és máris tovasiklott, hátrahagyva az első mellékjáratot. Nar Shaadaa-i tartózkodásának eddigi idejében tartózkodott a testőrök teljes felszerelésének viseletétől, de itt most kénytelen volt mindent bevetni a biztonsága érdekében. Máskülönben teljesen úgy nézett volna ki, mint bármely idetévedt csirkefogó. Az egész arcát eltakaró és az azon túlnyúló sisak, belső lát-mezejében, az érzékelők több fürkésző szenzort is felfedeztek amit szabad szemmel esélye se lett volna észrevennie. Sorban jelentek meg a mozgásérzékelők, hőkamerák és más fontos részei a biztonsági rendszernek mellyel a tulaj szó szerint elárasztotta a bárt és az ahhoz kapcsolódó személyzeti területeket. Dervex ezek nagy részéről már jó előre tudott. A birodalmi ügynökök amit csak tudtak, azon információkat megszerezték ezekről a csecsebecsékről. Az óvatossága azonban megmaradt fontos erénynek.
A páncél megvédte őt a különböző spektrumokban pásztázó kameráktól és a mozgását is úgy igazította, hogy az a legkisebb eltéréseket mutassa az érzékelők felé. Általában a tulajdonosok olyan érzékenységűre állították ezeket, hogy a vizsgált terekre téved rágcsálókra és egyéb kisméretű kártevőkre ne kapcsolják be a riasztókat. Nem lett volna szerencsés ha ezekre minduntalan reagált volna a rendszer. A padlóba épített nyomásérzékelők úgyis lebuktatják azt aki valahogy kijátssza ezeket a szenzorokat. Hacsak az a valaki nem egy jól képzett besurranó, főleg nem egy kiképzett Császári Testőr.
Dervex ezeket a ?csapdákat? is látta, főleg ahogy egyre jobban közeledett a céljához. A sisakba épített vizor a zöld szín árnyalatiban adta vissza a külvilág körvonalait, azon belül fehér, tenyérnyi foltokkal jelölve a padlóba rejtett nyomásérzékelők helyzetét. Ezeket kikerülni nem volt túl bonyolult, főleg így, hogy az ember ismerte a pozíciójukat.
A besurranók, illetve a kémek ügyességével, de egy császári testőrök kondicionálásával, néhány forduló után, el is érte azt az ajtót mely elválasztotta őt a bár biztonsági irodájától. Vetett egy pillantást a falon csüngő kapcsolótáblára, majd egy óvatos mozdulattal meg is szabadította azt az egyik apró burkolati elemétől. Ezek után a köpenye alól előhúzott egy apró, téglalap alakú szerkezetet, melynek egyik végéből kihúzott egy csatlakozókábelt, melyet aztán rákötött a vezérlőpanel megfelelő területére. Bekapcsolta a saját készülékét és várt. Ez pedig nem ment könnyen, mert az ideje fogytán volt. Számításai ellenére, mire a behatolási pontból elért ideáig, minimum öt perc is eltelhetett. A zárszerkezet kódjának a feltörése se fog gyorsabban menni, gondolta magában és ehhez még ha hozzáveszi az információk megszerzését a komputerekből...
Sietnie kell.
A gép aztán egyszer csak végzett és ezzel egyidejűleg zöld fény villant a kapcsolótábla ledjén. Gyorsan lehántolta a saját készülékét és visszadugta a köpenye alá, fél szemmel követve az ajtó mozgását, mely oldalvást elmozdulva belesimult a falba. Az út szabaddá vált előtte. A tér kitágult, egyben változatosabb kontúrokkal szolgálva őt a vizor szűrőjén keresztül.
Dervex nem kapkodta el a belépést. Nem lett volna szerencsés a céljától alig pár lépésnyivel lebuknia, még ha a kijelzője nem is mutatott semmi fenyegetőt. A tapasztalata ugyanakkor mást sugallt. Alattomosabb, precízebb biztonsági rendszereket. De azokat most nem ide telepítették, állapíthatta meg néhány másodperc elteltével. Elvégre miért is telepítené azokat egy bártulajdonos egy ilyen területre ahol csupán biztonsági felvételeket őriznek. Ki lenne az az ostoba akit érdekelnének a söpredék ténykedései egy szimpla csehó mélyén.
Dervex nem volt ostoba, de nem tágított a céljától. Besurrant a szobába, melynek falán képernyők és alattuk kezelőpultok sorakoztak, számos információtároló szekrénnyel. A testőr alkalmasabb vizuális szűrőt aktivált a soron következő akciójához, melynek keretén belül az egyik üvegajtójú tárolóhoz lépett. A túloldalt ott sorakoztak azok a felvételek, melyek egyikén a tegnap esti események is megtalálhatóak voltak.
Majdnem lebukott. De csak majdnem. A megfelelő adattároló kiemelése után, visszafelé tartva, beszédhangokat észlelt. Ezek a hangok túl messze voltak még, hogy a saját fülével hallhassa őket, de a sisak hiperérzékeny felvevője felerősítette ezeket a még érthetetlen neszeket.
A reggeli műszak személyzete minden jel szerint megérkezett.
Hirtelen, vakító fehérséget érzékelt. A személyzet közül valaki felkapcsolta a világítást. A sisak vizorja képtelen volt ily rövid idő alatt kompenzálni a fénynövekedést és fájdalmas hatást gyakorolt Dervex szemeire. A testőr pulzusa rögtön megszaporodott és kisurranva a folyosóra a lehetséges rejtekhelyek után kémlelt, előtérbe helyezve a közeli raktárhelyiséget, mely felé szabad bejárást biztosított a bejárat. Megigazította magán a vörös köpenyét, hogy ha úgy adódik, akkor bármely pillanatban akadálymentesen tudja előrántani a féltucatnyi közelharci fegyverei közül a legalkalmasabbat.
Ugyan még nem látta hogy ki közeledik felé, de máris három különböző hangot tudott elkülöníteni. Két férfi és egy női hangot. A férfiak közül az egyiknél biztosan megállapíthatta, hogy nem az emberi fajhoz tatozik. Több mint valószínű, hogy az az egyén valamelyik kidobóember lesz és ezáltal robusztus, fürge és hihetetlen erős. Annyit már azonban elkönyvelt magában, hogy baljós lesz visszajutnia a behatolás helyszínére, így más kijárat után kell néznie lehetőleg azelőtt, hogy felfedeznék az itttartózkodását. Beférkőzött a polcok sorai közé, melyeken hordók, ládák és zsákok sorakoztak, jelentős előnyt biztosítva a számára. Szerencséjére az emlékezetéből gyorsan fel tudta idézni újra a tervrajzot és hamar ráakadt a bár hátsó rakodórámpájára nyíló kijáratra. Már csak el kell jutnia odáig és....
Lépéseket hallott. Közvetlenül maga mögött, a hátrahagyott folyosó felől.
-No én mentem, beüzemelem a lefőzőket, mielőtt a főnök megjönne és megtenné a szokásos megjegyzéseit. Fiúk, ti addig foglalkozhatnátok a beszállítókkal. Két perc és itt lesznek, lefogadom.
-Rendben Jiil. Csak még lekapcsolom a hátsó érzékelőket.
-Azt jól teszed Fiel! A múltkor is a frászt hozta rám az az átkozott hőszenzor.
-Dick fene mód alapos tud lenni, tudhatnád.
-Jah, de a jóból is megárt a sok. Nah mentem előre. Le is főzők egy kis kávét, hogy magunkhoz térjünk.
-Oké Jiil. És kösz. Gyere Morghw, ha jól hallom már dörömbölnek a rámpánál a szállítók.
Dervex kipillantott az egyik polc tartóoszlopa mögül, de gyorsan vissza is húzta a fejét. Tőle alig fél méternyire egy árnyék suhant el. Egy hatalmas árnyék.
-Hm. -mordult fel ezzel egy időben egy eddig nem hallott hang. -Furcsa szagot érzek, te nem?
-Biztos megint kilötyköltek valamit a berakodónál azok a semmirekellők. Legfeljebb majd kicsit rájuk ijesztesz, mint a múltkor.
-Hm, arra gondolsz amikor az a nuknog ugrott a levegőbe majd elájult?
-Pontosan barátom.
A hangok távolodni tűntek, míg Dervex összevonta a szemöldökeit a sisakja alatt. Kipillantott újra, hogy megnézze a két férfit magának. A hátukat láthatta csupán. Míg az egyik egy átlagos ember testfelépítését mutatta, addig a másik, egy annál majd másfélszer magasabb és szélesebb kreatúrát formázott meg. Abban kétsége sem volt, hogy simán végezhetne velük, de ő nem ezért jött ide. Amíg lehetősége van arra, hogy feltűnés nélkül távozzon, addig tartózkodni fog a nyílt szembeszállástól. Igaz, a másodlagos terve is kezdett kudarcot vallani, de vissza is tért ama lehetősége, hogy ott távozzon ahol behatolt az épületbe. Már-már visszaiszkolni látszott a folyosó felé, amikor egy éles, sikító hang metszette el a lehetőségét.
-A fenébe! -kiáltott fel a túloldalról a humán férfi, megtorpanva pont a széles ajtó előtt, mely már felnyílni kezdett, utat engedve a kinti hűs levegő előtt és a zúgó motorhangnak ami működtette a szállítót, ami leparkolt a bár rakodórámpája mellé. -Ez meg mi akart lenni?
-Majd én megnézzem.
-Gondolom megint talált néhány gipszcsiga nyomot a pulton. Mindig felizgatja magát.
Jiil ebben a pillanatban bukkant fel a raktár belső bejáratában.
-Fiúk, azt hiszem baj van. Betörtek hozzánk!
Dervex ujjai szorosabban fonódtak a tőrének nyele köré.
-Erre, erre! -intett Jiil Morghwnak akinek léptei után megremegett nemcsak a padló, de még a falak is.
Dervex beljebb osont a felhalmozott készletek közé és figyelme a hátramaradt Fiel nevezetű ürgére vetült, aki nem várva meg, míg az utolsó dúracél ajtópanel is felemelkedjen, már át is bújt alatta.
-Oké srácok, kicsit várnotok kell a kipakolással. Akadt egy kis gond. -szólította meg a Dervex számára még láthatatlan áruszállítókat. A testőr megindult a helyiség mesterséges megvilágításába hatoló, kintről beáradó reggel tompa fényözön sugarai felé. Ha sikerülne anélkül kijutnia, hogy észrevennék őt az éppen párbeszédbe elegyedő emberek, akkor az ő életük se érne véget csúfondárosan, és még ő se maradna le túlságosan a fő céljának elérésétől. Eme célja pedig pár jó pár fényév előnnyel rendelkezik. Mindenki szerencséjére a dolgok a jó irányba kezdtek haladni. Fiel valahol eltűnt a rámpa mellé kanyarodó jármű vezetőfülkéjénél a fuvarozókkal egyetemben, továbbá akadt némi árnyékos rész a bár mögötti terület környékén, ahová feltűnés nélkül eltűnhet. Nem is várt tovább. Még azelőtt húzódott be egy szűk sikátor sötét üregébe, mielőtt bentről Morghw, Jiil pillantását követve észrevehette az egyik folyosó mennyezetén tátongó nyílást.
