Oldfighter

Kivéve aokon a lemezeken melyeken van vagy öt hangsáv. Kettő TruHD DD, Két sima DD, és egy DTS HD Master

Mi a szent habakukról szól amúgy? SW7??? Eteti a népet?

Józsi bá' a szomszédbó' HDMI.

Az elején főleg van pár bővített, párbeszédekkel zsúfolt jelenet. Volt olyan jelenet is ami pl az előzetesben benne volt, de a mozifilmből kimaradt.

Trópusi vihar-rendezői változat. Megnéztem. Újra. Ez a film még mindig üt. De piszkosul Mekkora dumák már....

Van azért egy-két DVD ahol eléri akár az 1,5 Mb/s-es adatfolyamot is a DTS. Az U-571 többek között ilyen ha jól tudom, illetve a Queen Greatest video kiadásai.

Kérdem én, hol van ehhez képest a Mátrix üldözői csúcsjelenetei vagy bármely más akciófilmé? Íme az etalon: :P

Annyira nem vicces, inkább extrém meg idétlen http://www.indavideo.hu/video/Panelugras

Ezt az Avatart is 3D-be akarják konvertálni remélem, mert az olyan cooooool. Amúgy jófajta kis előzetes.

Tényleg van külön topicja. Majd Ody áthelyezi.

Gondolom egy olyan szervezetben voltak, mely felügyelte a semleges világok tevékenységét. Amolyan felügyelőbizottság vagy mi.

Az messze nem TrueHD lesz akkor. Az erősítőd csupán majd sima DTS-ben, vagy DD-ben adja ki a jelet a hangfalaknak. Ettől függetlenül lehet, hogy tapasztalsz majd bizonyos eltéréseket a DVD-s változatokhoz képest. Ott se mindig azonos ugye az adatfolyam Amúgy nmagra felkerült egy überalles 2012-es HD változat, magyar 6.1-es HDMasterDTS-sel

Nocsak, már vettél megfelelő erősítőt is?

Zseniálisak http://designpumpa.blog.hu/2010/02/10/duba..._a_halalcsillag

Na neee

Á, szerintem Jango simán öngyilkos lett. Belerohant Windu feltartott fénykardjába

Jaaaj

Érdekes téma, de én valahol a két "véglet" között képzelem el. Haitit amúgy nem nagyon hoznám be, mert ott alapból olyanok voltak a közállapotok, hogy pár videót látva a gyomrom fordult ki. Azok ott nem emberek. Sárban fürdenek, a sertést a koszos földön darabolják fel.....és még akkor nem is volt földrengés. Vegyünk inkább egy civilizált országot, valahol Európában pl. Az biztos, hogy meglennének a bűnszövetkezetek akkor is, de talán kisebb komunák civilizált módon állnának össze a túlélésért.

Nyolc dolog, amit soha nem hallhatsz egy nő szájából: 1. Hogy érted, hogy ma van az évfordulónk? 2. Mi lenne, ha ma este nem beszélgetnénk? Szívesebben néznék inkább tévét. 3. Ó, ez a gyémánt túl nagy nekem! 4. A kapcsolatunk nem lehetne inkább testi? Unom már, hogy csak barátok vagyunk. 5. Drágám, ebben a ruhában nagyon kicsinek tűnik a fenekem? 6. Ó, ne állj meg útbaigazítást kérni, biztos vagyok benne, hogy anélkül is kitalálod, merre kell menni. 7. Nem érdekel, hogy kiárusítás van, ez az ár akkor is túl sok egy ruháért! 8. Hé, húzd meg az ujjamat!

Ööö....szerintem Frenkie nem egészen a kanibalizmusra gondolt

Egyem a szívüket, de ez annyira szadista dolog A kis szmöre tündér nem tökölt, rögtön befalta

Ööö....naná, hogy megbeszélhetjük a liszencelési dolgokat. Mondjuk az első 13 kérdés alapból "helyes" legyen és "érkezzen be" mondjuk a második perc elején. Ez a kiindulási javaslatom

-Elnézést Inara kisasszony, de Artu és én úgy véltük talán jót tesz önnek egy kis társaság.Inara felpillantott a tenyerei közt forgatott bögréjéből és a társalgó lámpáinak fényében tündöklő aranyszín droidra mosolygott, miközben azok ketten előcsattogtak a kissé hátrébb lévő alkóvszerű, gyorsulási székekkel ellátott odúból, ahol eddig tartózkodtak. -Köszönöm Thripio, ez figyelmes tőletek. Artu közelebb gördült miközben halk elektronikus csipogásokat bocsájtott ki magából. -A társam még a dejarik tudását is felajánlotta, hogy jobb kedvre derítse, ha óhajtana egy partyt. Inara szélesebbre húzta ajkait és végigsimított Artu kupolás fején. -Ez kedves tőled Artu, de tartok tőle nem én lennék a megfelelő játékostárs ezen a hajón. Artu két csalódott pityegést eszközölt. Inara megértést váró arckifejezést színlelt, de ez csak addig tartott nála, míg Thripio új lendületet nem vett a szóáradatához. -Bárcsak jó lennék történetmesélésben, de sajnos a programozásom nem teszi lehetővé az egybefüggő történetek elmesélését. De meg kell valljam önnek kisasszony, nem is hinném, hogy érdemleges sztorikkal tudnék szolgálni. -Thripio széttárta a karjait. -Jóformán ez az első nagyobb utazásom a galaxisban távol a magrendszerektől így nincs is megfelelő hátterem az érdekes történetekhez. Mással nagyon én meg nem tudok szolgálni, hacsak nem érdekli az a hatmillió dialektus közötti különbség amivel rendelkezem és Organa gazda a szolgálataimat veszi a munkájához. -Oh, Thripio én azt hiszem ezt meg tudom érteni és tényleg nincs semmi baj. -Valóban? Nos....köszönöm. De....de ha valami óhaja van, vagy kérése.... Inara lesütötte a tekintetét, visszavezetve azt valahová a gőzölgő italának mélyére, révetegen, szomorkás mosoly kíséretében. -Bárcsak vissza tudnád tekerni az időt! Hogy megmentsem őt! -Tartok tőle, hogy a programozásom nem teszi lehetővé az idő manipulálását, de.....bocsájtson meg Inara kisasszony, de kit akar megmenteni? -Johnt. -Ó, Maclaine kapitányt! Értem. -Thripio karjai lehanyatlottak, törzse enyhén összeroskadt, így mutatva ki az együttérzését és egyben a tehetetlenségét. Artu szomorú duruzsolásba kezdett, így fejezvén ki a maga kis gondolatait. -Üres nélküle ez a hajó. -szólalt meg ismét Inara, majd vett egy mély lélegzetet, kapaszkodót látva a két droid társaságában, hogy erőt gyűjtsön. -Node, nem búsulhatunk örökké, igaz? Az élet megy tovább. Új célok, új feladatok. Ti pedig hamarosan újra otthon lesztek. -barátságosan megpaskolta Thripio karját. -Megyek, megnézzem a vacsoránkat. Ti meg addig talán szólhatnátok a többieknek. Biztosan éhesek már. -Hát persze Inara kisasszony. -ajánlkozott a protokolldroid. -Gyere Artu, ketten hamarább végzünk. Egy óra elteltével már mindenki jóllakottan dőlt hátra a székében. Az ízletes nerf szelet, a zsenge körettel és Inara főzési tehetségével karöltve megtette a hatását. -Meg kell vallani apád igen jól tud szervezni. -szólalt meg Link elsőként ívva ki a poharából az italát mely vöröskés színnel csillámlott előtte. -Még sose voltak ennyire tele a raktáraink élelemmel. Éhen halni már tuti nem fogunk. -Jah, -törölte meg a száját egy szalvétával Joxxy- de mit sem érne az egész semmit se ha nincs Inara. -Pontosan! Igaz is. Kösz Inara, ez tényleg remek lett. -Csatlakozom. -közölte Dozer egy elfojtott böfögést követően. -Kösz srácok, de azért ti is bizonyíthatnátok a rátermettségeteket a konyhai tudományokban. Például ezt a sok tányért és edényt be lehetne rakni a mosogatóegységbe és.... -Hűha! -pillantott le hirtelen a kronójára Link. -Ilyen későre jár? Még el akarok indítani egy diagnosztikát az azonosítónkon mielőtt megérkeznénk. -Ööö.....-pislogott fel zavartan Dozer. -Én meg megnézem az utolsó kalibrálási adatokat a fegyverrendszeren. Hátha szükség lesz rájuk. Mindketten felálltak, hátrébb tolták a széküket, hogy kiférjenek az asztaltól. Joxxy már a levegővételnél tartott mikor Inara kitartotta elé a kezét. -Állj! Nem mész sehová és a többiek se! -szúrós és egyben követelőző pillantását igyekezet mindhárom férfi tekintetébe fúrni. -Vissza mindenki! -Hűha. -tört ki Dozerból és lassan visszaereszkedett a székére. -A mi kis szépségünk mintha kissé mérges lenne. -Nem is oly kicsit. -tette hozzá Inara, megvárva míg Link is letelepedett újra. -Konyhaszolgálatot rendelek el az uraknak. -Na ne már! -méltatlankodott Link, legyintve egyet a karjaival. -Pilóta vagyok nem pedig konyhainas. -Oh, igazán? -hökölt hátra Inara színpadiasan. -Hát akkor mostantól új beosztást állítunk össze, kiegészítve a korábbiakat. -Hé! Ott vannak a droidok! -mutatott túl Inarán Dozer képletesen, valahol a szomszédos fedélzeteken tartózkodó szervetlenek felé. -Az a protokolldroid például tökéletesen megfelelne a célnak. Van két keze..... -Thripionak hívják és jóformán vele nincs semmi bajom. -fonta össze a karjait az asztalon. -Nagyon is szép volt tőle, hogy beszélgetni akart velem. -Na jah. Be nem áll a szája. Őt arra programozták, hogy csak idegesítse az embert. -Legfeljebb téged, Doz. Dozer szemében valami új fény gyúlt. -Várjunk csak! Megvan! -szétpillantott Link és Joxxy között miközben a mutatóujját meglengette Inara felé. -Ezt most csak azért csinálod mert megszóltalak, igaz? Igen. Ott, az apád hajóján még, amikor az a ?szépfiú? a nyelvét lógatta utánad. Inara megforgatta a szemeit és lemondóan felsóhajtott. Dozer önelégült, kéjes vicsorgásba merészkedett. -Igen....jól mondom. Nézzétek srácok, még el is pirult, pedig.... -Ugyan Doz. -szólalt meg Joxxy fáradt hangon. -Hagyd békén. -Megfogta a tányérját és felállt. -Majd én bepakolok abba a gépbe. -Hé, Joxxy! Azért ne hagyj már cserben minket. Te is pontosan tudod, hogy.... -Sajnálom Doz. -Joxxy hangja már a konyharészlegből jutott ki hozzájuk. -Kösz Joxxy, rendes tőled. -mondta Inara, követve a férfit néhány tányérral, de még visszanézett a két bambán maradt társára. -Megmondtam, nem kell az óvás semmitől és senkitől se. -John nem így gondolta. -szólt utána felemelt hangon Dozer, némi támogatást váró pillantást lövellve Link felé. -Akárhogy is gondolta, ezt én döntöm el. -Inara, -kapcsolódott be ismét Link is a beszélgetésbe- Dozer és én csak azt szeretnénk ha óvatos lennél. A csörömpölés egy pillanatra alábbhagyott a térelválasztó pult mögött. -Mi...mi csak biztosítani szeretnénk téged, hogy vigyázzunk rád továbbra is. -folytatta Link. -Eddig ugye főleg John állt melletted mikor üzletre került a sor, de most, hogy ő már nincs.... Link egy pillanatra elakadt; Inara tért éppen vissza az asztalhoz elég komor kifejezéssel az arcán. -....szóval, hogy ő elment, mi maradtunk neked. Nekünk meg te. És ez....Az életbe is! Nem lehetne, hogy simán felfogd a lényeget ahelyett, hogy magyarázkodnom kéne? Utálok beszélni, hisz tudod. Inara csípőre tette a kezeit és töprengően csücsöríteni kezdett az ajkaival. -Doz, te is mondj valamit! -biztatta Link a társát, nyúzott elképedéssel. -Látod, rám nem hallgat. Dozer felmordult. -Majd fog, ha szépen lepuffantom azt a sertepertélős alakot ha még egyszer feltűnik a közelében. -Javíthatatlanok vagytok, ugye tudjátok? -jegyezte meg Inara, az orrát a magasba csapva, majd hitetlenkedve megrázta a fejét, némelyest lebontva azt a szigorú maszkot az arcáról. A két férfi összenézet. -Nézzétek -támaszkodott rá az asztal szélére-, eddig is tudtam dönteni a helyes és helytelen közt. Mmár amit persze a csempészbecsület kódex nem tilt meg.....de higgyétek el, John se mászott bele ennyire a magánéletembe, mint most ti. Joxxy tűnt fel egy rövid pillanatra, éppen csak annyira, hogy két pillanattal később pár üres pohárral meg üveggel eltűnjön. -Inara, de hisz ezen a hajón a te magánéleted a miénk is. Ugyanannyira mint a miénk a tiéd is. -Link nem hagyta annyiban a dolgot, bár már csak fele annyi lendülettel folytatta mint korábban. -Hm, valóban? Láttál te engem egyszer is azokban a lebujokban utánad koslatni, miközben te, vagy John ..hogy úgy mondjam kicsaptatok a hámból?! -Nem! De általában megvártuk, hogy elaludj. Főleg azok után amit Cheen barátnőjével műveltél. Inara visszakozni látszott, karjait gyorsan összefonta a mellkasa előtt és igyekezett kerülni Link vádló pillantását. -Az a nő minimum az anyja lehetett volna. Cheen meg még egyes világokon kiskorúnak számított. Valakinek meg kellett őt védeni. -Hé! Én erről miért nem tudtam? Mi a fenéről beszéltek? -Nyugi Doz -intette le őt Link-, ez éppen a te szöktetésed előtti éjszaka történt. Tudod.....az az eseted Gord Regildán. -Cheen felszedett egy.....egy olyan nőt miközben én abban a tömlöcben sínylődtem?! Kérdő és egyben hitetlenkedő tekintette hol Inarára, hol pedig Linkre vetült. -Igazság szerint John szedte fel neki. A születésnapjára. -felelte Inara némileg zavartan. -Ezt...ezt nem hiszem el emberek! -tárta szét a karjait. -Cheen......ha most itt lenne....te jó ég! Te jó ég. Dozer borús hangulata hirtelen elcsendesedett és csak bámult, maga elé keserűen, mint aki ráébredt volna valamire. Valamire amire már korábban is ráébredhettek volna valamennyien. Egy néma percig csak a bekapcsolt mosogatógép zörejei hallatszottak. Ezt a szünetet törte meg egy idő után Inara, halkan, szomorúan, révetegen tekintve valahová a múltjukba. -Igen. Ő és John is itt lehetne még velünk. De tudjátok mit?! -pillantott rá még a visszatérő Joxxyra is. -Ők most is itt vannak velünk. Igen. Valahonnan most is figyelnek minket. Dozer homloka ráncokba szaladt és sejtelmesen pillantott maga köré. -Nem lehetne ezt inkább nem erőltetni? Borsódzik a hátam. Valami vagy volt Dozer gesztusában, vagy a szavaiban melyre nevetésben törtek ki hirtelen a többiek. Ő minden esetre gyanakvóan nézett a társaira. Link még a vállát is megcsapkodta. -Egyetlen jó öreg Dozunk, csak nincs mit takargatnod? -Hé! Ez egyáltalán nem vicces. Tudod? A kísértethajókat hagyjuk meg a rémfilmeknek, rendben? -Közeledünk. -nézett fel egy pillanatra Link a műszerfalról. Gondterhelt arcán a kintről beszűrődő kék fényörvények tükröződtek vissza. -Valami gond van? -kérdezte Inara, miközben elhelyezkedett mellette. Link egy másodpercre megtartotta rajta a pillantását. -Jól áll neked ez a...ruha. Inara lenézett magára és újfent megállapította, hogy mennyire is szokatlan az amit viselt. A szokásos merész bőr ruhadarabok helyét, a mai nap reggelétől egy elegáns és egyben visszafogott szövetegyüttes váltotta fel, melyet rendszerint egy csempésznek esze ágában sem volt magára öltenie. No nem az ízléséből fakadóan, hanem egész egyszerű oknál fogva nem volt praktikus ahhoz a munkához, melyet ez a szakma megkövetelt az embertől. -Hát te sem panaszkodhatsz. -nézett vissza rá Inara. -Egész emberi külsőt kölcsönöz neked az az egyenruha. És persze Dozernak is. -kacsintott a mögötte belépő férfira, aki a szokásához híven felmordult a csípős megjegyzésre. A két férfin a legális kereskedők űrjáró öltözéke feszült, amolyan hivatalos rangot tulajdonítva nekik. Mindez persze Inara apjának ötlete volt, hogy viseljék a céljukhoz közeledve. A megtévesztés megkívánta tőlük ama kényelmetlenséget amit a ruhák okoztak a nem éppen kényelmes szabásukkal. -Szóval, gond van? -terelte vissza az eredeti medrébe a beszélgetést, lezártnak tekintve az ?álcaruhájuk? körüli megjegyzéseket. -Nem, semmi különös. -morogta Link, feszülten lesve a kiíró képernyőket, melyeken az utóbbi pár másodpercben megnövekedett az adatforgalom. Karját előrenyújtotta, a pult közepén ágaskodó hiperűrkar felé. -Csupán kissé ideges leszek ha a Magrendszerek közelébe kerülünk. Készüljetek. Kilépünk. Alderaan.... A táj gyönyörű volt mint mindig. Legyen akár tél vagy nyár, a környék látképe mindig el tudta bűvölni a hatalmas fehér tornyok teraszain tartózkodó járó kellőket, származzanak akár egyenesen alderaan városaiból vagy messzi, távoli világokról. Az Organa család a saját palotájuk teraszáról figyelte a zöldellő táj szépségét és a környék lebegő városrészeit körbeölelő fehér bárányfelhőket miközben fél szemmel a lányuk fürge kis alkata után kutakodtak. Leia éppen egy szivárványszínben pompázó lepkét igyekezett megfogni apró tenyereivel. A lepke úgy tűnt élvezi a fogócskát, kedvet kapva arra, hogy ott szálldoshat a kislány feje fölött és űzheti vele a fondorlatos terveit, de aztán egyik pillanatról a másikra, a kedvező légáramlatok helyét, komoly szélörvények váltották fel. A pillekönnyű kis test oldalra sodródott, a csattogó szárnyak éppen csak nem zúzódtak össze az épület falán. Leia persze nyomban változtatott az útirányán és követte a kis játszópajtását, akiben valószínűleg eddigre átértékelődtek a dolgok és maga mögött hagyta a fogócskázást és magasabbra szálldosott, hogy elkerülje a számára veszélyes széllökéseket. Az öt éves Leia megtorpant és hunyorogva nézett a pillangó után, de korántsem látszott rajta, hogy letört volna a lelkesedése. Szüleire pillantott akik tanúi voltak próbálkozásának és egy-egy mosolyt küldtek felé. Apja leguggol, széttárta karjait, mire Leia futásnak eredt. Apja nyakába ugrott, az meg felkapta és megpörgette. -Hű a mindenit! Te aztán már olyan vagy mint egy sózsák hercegnőm. A gondoskodó pillanat nem tarthatott sokáig, ugyanis Bail egyenruhájának alkarján felsípolt a személyi komja. -Breha, vedd át légy szíves. -nyújtotta át Leiát. -Gyere kicsim. Leia eleresztette az apját, hogy aztán az anyja nyakát ölelje át. -Igen, tessék. -hallotta amint az apja reagált a hívásra és kíváncsian fürkészni kezdte a kis szerkezet apró világító ledjét, mely felől hamarosan egy modulált emberi hang sercegett fel. -Szenátor, egy Serenity-osztályú szállítóhajó kért leszállási engedélyt. A kapitányuk szerint fontos csomagot szeretnének önnek átnyújtani. Csakis önnek szenátor úr. -nyomatékosította a hang. -Rendben. A központi leszállóhoz irányítsák és rendeljenek oda egy biztonsági különítményt. Hamarosan én is ott leszek. -Értettem, uram. Bail leengedte a karját és arcára aggodalom ült ki, mely Brehának is feltűnt. -Máris mész? De hisz még csak most jöttél vissza Coruscantról. -Sajnálom. -hajolt az felesége homlokához és egy csókot lehelt rá, majd a kis Leiánál is megismételte a mozdulatot. -Estére itthon leszek. Ígérem. Köszönt el kedvtelenül és a szomszédos párkányon parkoló siklójához indult. Hamarosan a jármű utasteréből intett vissza Leiának, aki apró tenyereinek ujjait hajlítgatta ?pá?-t intve az apjának. -Parancsnok. -biccentett kimérten a feléje igyekvő embernek Bail, miközben jó maga mindaddig a leszállóplatform szélén maradt, közel a siklójához, míg a biztonsági egység hadnagya szigorú arckifejezéssel oda nem ért hozzá. -Organa szenátor. Mindent rendben találtunk. A környék biztonságos. -a szürke és kék színárnyalatokat egyaránt tartalmazó, egyenruhájában kiálló tiszt, Bail mellé sodródott, miközben az megindult a majd harminc lépésnyivel előtte, keresztben leparkoló hajó felé, mely körül a katonák biztonsági állásokat vettek fel. Néhányan közülük pedig éppen az elülső rámpán tűntek fel kíséretet biztosítva a hajó legénységének. Ahogy egyre közelebb jutott a hajóhoz, Bail fürkésző tekintette végigvizslatta annak kreatúráját, szerfölött előtérbe helyezve a tatrészi lőtornyokat, kiegészítő szenzorfürtöket és sok egyéb érdekes dolgot. Bailnek nem rémlett, hogy korábban bármiféle hasonló hajótípust is látott volna, főleg ilyen komoly fegyverzettel és páncélzattal, melyek szemmel láthatóan nem tartóztak a típus szériakellékei közé. Sokkal inkább valamelyik ügyes hajóátépítő eszköztárához illettek, aki jelentős pénzösszegekért a legvadabb fantáziáját is képes volt latba vetni, illetve teljesíteni a megrendelő elképzeléseit. Ideje nem nagyon maradt, hogy beazonosítsa a legtöbbjük eredetét, mert a látóterében egy sokkal figyelemfelkeltőbb társulat lépett, közéjük sorolva egy aranyszínű csoszogó alakot és egy támlábain guruló köpcös, hordótestforma szerkezetet, aki zökkenve jutott túl a rámpa szegélyén. -Ó, Organa gazdám, mily csodás önt újra látnom! -örvendezett a csoszogó alak, aki rögtön csillogni-villogni látszott ahogy kiért a hajó árnyékából a ragyogó napsütésre. -Thripio! -üdvözölte kedélyesen a protokolldroidot, majd pillantása lesiklott a guruló R2-es egységre, aki trillázásba kezdett a maga kis elektronikus nyelvén. -Artu! Végre előkerültetek. -Elnézését kérem Organa gazda -vette vissza a szót a protokolldroid- a kellemetlenségekért, hogy Artu révén sikerült elvesznünk, de biztosíthatom, hogy egy alapos ellenőrzés és programfrissítés után, Artu.... Thripio szavait, Artu engesztelhetetlen csipogássorozata némította el, melynek következményeként a két droid között heves szópárbaj alakult ki. Bail csak megrázta a fejét, elmosolyodott, majd látva a háttérben várakozó idegeneket, magára hagyta a civakodó droidokat. -Bocsássanak meg kérem -kezdett bele diplomatikusan, miközben kereste azt a személyt akit a csapat vezetőjeként üdvözölhetne, de az egyformán gyanakvó és egyben zárkózott kiállásuk ebben nem igazán segítették-, Bail Organa vagyok, Alderaan szenátora a Szenátusban. Hagyj fejezzem ki hálámat amiért visszaszolgáltatták a droidjaimat. -mutatott a távolabb civakodó párosra. -Ezek ketten mindig ezt csinálják? -szólalt meg egy lépéssel hozzá közelebb kerülő, barna bőrű és hullámzó fekete hajú fiatal nő, akin egy elegáns, konfekcióöltözék viseltetett. Bail zavartan húzta fel a szemöldökét. -Pardon? Valahogy volt valami furcsa a nő hanghordozásába. Talán messzi világról származik -gondolta Bail-, túl az ismert Birodalmi régiókon és a számára megszokott közösségek világaitól. Modortalannak egyáltalán nem nevezné, talán csupán csak hivalkodónak. Hátrapillantott, a kezével hadonászó Thripiora aki úgy lengette a karjait Artu fölött mint valami mágus aki elvarázsolni igyekezne őt. -Oh, értem. A droidok....-kacagott fel végül. -Nos, most még elégé visszafogottan veszekednek. -Tényleg? Hm...-vált töprengővé a nő arckifejezése, majd hirtelenjébe, mintha tudatába villant volna, hogy hol is vannak, gyorsan témát váltott és a társaira pillantott, akik morózus tekintettel övezték az alderaani fogadóbizottságot. -Mi...szóval.... -Jaj tervezőm! Organa gazda.....-termett köztük Thripio-...kérem bocsájtson meg a gondatlanságomért, de úgy tűnik az utazás okozott némi zavart az áramköreimben. -Fotoreceptorjait a nő lágy vonásaira függesztette. -A hölgy Miss Inara Carlrissian. Ő volt olyan kedves és hozott vissza minket önhöz, gazdám. Bail Ogana fejet hajtott, majd Inara a kezét nyújtotta feléje, kézfogásra. -Örvendek szenátor úr. Ez itt a legénységem. -Nagyon köszönöm még egyszer mindannyiuknak. -Nem tesz semmit. Egy halk köhintés hallatszott kissé hátulról, egy magas kopasz alak felől, akit Bail igen távolságtartónak talált. A férfi mást se csinált, mint az ő egyenruhás embereit figyelte a szeme sarkából. Inara rögtön félrehordta a pillantását. -Esetleg...tehetek önökért valamit hálám jeléül? -kérdezte Bail, kerülve a bizalmatlanságot, bár valami azt súgta neki, hogy az a köhintés nem volt véletlen. -Csupán...-kezdett bele Inara meggondoltan-....némi üzemanyagot vételeznénk. -Ez természetes. -intett a hadnagynak, aki azonnal intézkedett és egy csapatnyi kikötői technikus felé indult. -Ha nem bánják -folytatta Bail, felpillantva egyben a föléjük tornyosuló hajóra- megkérdezhetem, hogy honnan jöttek? -A Külső Gyűrűk...felől. -felelte óvatosan Inara. -Miért érdekli? -Oh, semmi különös. -rázta meg a fejét. -Csupán eddig még nem láttam ezt a hajótípust és az egyenruhájuk is ismeretlen számomra. Egykori kereskedelmi cégek űrhajós öltözékére emlékeztetnek. -Nos, szenátor úr -változtatott a határozottabb kiállás felé-, azt hiszem nem is tartanánk fel tovább. Biztos sok más egyéb teendői is vannak. Olyan hivatalosfélék. -Ianara Thripio és Artu felé fordult és rájuk mosolygott. -Ti ketten pedig vigyázzatok magatokra. És köszönöm a segítségeteket. -Szóra sem érdemes Inara kisasszony. Remélem mielőbb sikerrel járnak és elérik a céljukat a barátaikkal a Birodalommal szemben. A búcsúszavakat Bail értetlen fejrázása keresztezte. -Már megbocsájtsanak, jól értettem,.....önök a Birodalommal szemben állnak? Többen is vannak? Inara felpillantott a férfire, miközben mögötte idegesen fészkelődni kezdett Dozer és Link is. -Jól látom, Organa szenátor, ön szemei tényleg felragyogtak? -kérdezte tapogatózóan. -Khm...meglehet. -pillantott el a távolba. -Mi lenne ha elbeszélgetnénk, odabent, a hajómban?

Nem egészen. Mintha valami "társasjátékszerű" alapja lett volna. Pontosan már sajnos nem emlékszem. Amúgy ez is jó amit belinkeltél De egy kicsit tényleg lehetne rajta újítani.